Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-22 / 326. szám, csütörtök

MI SEGÍTENI AKARTUNK MÜLT HÖNAP 24-ÉN bíráló cikk jelent meg lapunk hasábjain a Váracii Helyi Nemzeti Bizottság titkáráról. Sajnos a cikk írójának szándékait Váradon sokan rosszul értelmezték. Különc-sen azok, akik szívesebben látnának á község hivatalában a nép által választott titkár helyett régi típusú jegyzőt. Mi nem akarunk az ilven embereknek kedvében járni. Azzal, hogy ha kicsit túlzottan is foglaltunk állást Medveď elvtárs magatartása ellen, épp az ellenkezőt akartuk elérni. Oda akartunk hatni, hogy ismerje fel hibáit és a jövőben jobban teljesítse hivatását. Hiba volna azonban a helyi nemzeti bizottság titkárának kiskirályi magatartását elszigetelve vizsgálni. A javulás felé vezető utat sem várhatjuk csupán tőle. A nemzeti bizottság és főleg a pártszervezet tagjainak jobb tevékenységétől függ, hogy mind a fe'aclatok teljesítése, mind a határozatok hozatala ne függjön egy embertől. Nem szabad úgy nézni a dologra, hogy ami Váradon rossz, az mind Medveď Pál hibájából van. Annfll is inkább nem, mivel ebben az esetben olyan elvtársról van szó. aki hű a mai rendszerhez, a kommunista párthoz és köztársaságunkhoz. A helyi nemzeti bizottság tanácsa szerkesztőségünkbe küldő'

t levelében. mellyel reagált az Oj Szóban megjelent cikkre, szó szerint ezeket Írja: titkár elvtárs rendszerint éjfélig a hivatalban intézi munkáját, á feleket szívesen fogadja csak azért is, hogy a mezőgazdasági munkák zavartalanul mehessenek." Hiszünk ezeknek a szavaknak, hisz a levelet Antal János, a HNB elnöke lés Debnár András, a HNB tagja is aláírták. Ugyanakkor azonban nem kételkedünk abban, hogy több elvtárs a községben jogosan bírálja Medveď elvtársat azért, hogy néha a fellépése „kiskirályi". ZSELlZEN a járási pártbizottságon Gyurik elvtárssal beszélgettünk az említettekről. Szerinte pozitíven kell értekelni Medveď elvtársnál azt, hogv a hivatalából eredő feladatait minden áron teljesíteni akarja, ugyanakkor hiba, hogy sok 'esetben nem helyes módszereket alkalmaz munkájában. Szerényebbnek kell lennie és ha a polgárokkal beszélget, az Nem jó az sem, ha mind a köz- I zsemlén iskolát nem 'atarozigazgatás terén, mind a pártmunká- ták. Itt azonban jól és dejében ban Varadon a munka egész terhe | felhasználták az iskoiaépület karbannagyrészt egy emberre nehezedik, és csaknem valamennyi akció szervezése a HNB titkárát terheli. Mintha ráillene a közmondás, hogy ő minden lében kanál, ö kavar fel mindent, rosszat és jót. Egymaga azonban erre nem képes és egyedül ezt nem is végezheti. Azt csak helyeselhetjük, ha a falusi pártszervezet úgy döntött, hogy Medveď Pált az elnöki tisztségtől saját kérésére felmentette és fiatal politikailag fejlett elvtárs került helyébe. így legalább jobban megoszlik a munka a vezetésben. Ez nem jelenti azoínban azt, hogy a volt elnöknek a pártmunkában szerzett jó tapasztalataira nincs szüksége a pártszervezeiiriek. A váradi kiskirály című cikk alapján tisztázódtak a nyolcéves iskola udvarával kapcsolatos problémák. Annak ellelnére, hogy az iskola nem jogos tulajdonosa az egész teleknek, amely szóban forgott, mégis számíthat rá, hogy megkapja az egészet, azt a részt is, amelyet a HNB tanácsa egy évre bérbe adott Kulcsár Ernőnek. AZ EMLÍTETT CIKKBEN szó volt az iskolaudvar rendbehozatalának szükségességéről is. „Igen, ez az, amit mi is nagyon szeretnénk'" — írja levelében Szabó Imre, járási tanfelügyelő. A váradi iskola k'épe azonban r-gészen mást mutat. Az iskol-udvar szemetes, piszkos, és elhanyagolt. Ki a felelős azért, hogy nem felel meg az alapvető egészségi követelményeknek? Hogy az iskola Micsurin-kertjében mellig érő gaz terem? Hogy az iskolaépületein még m'ndig meglátszik a háború nyoma? Ezért részben Macvald elvtárs, az iskola igazgatója is felelős. Ebben az évben 6500 koronát kapott a váradi iskola az épület karbantartására, de csak azután, hogy az újságban bíráltuk őket. kezdték meg az iskola javítását. „Ped;g Macvald elvtársnak nem kell messze mennie jó példáért — olvassuk egyik levelezőnk írásában. A zsemléri iskola igazgatója, Koszmály elvtársnő példásan gondoskodik iskolájáról. tartására kapott összeget. Ne vegye rossz néven tőlünk Macvald elvtárs, hogy mindezt szóvá tesszük. Jóhiszemű bírálatával ugyanis fényt derített saját hibáira is. Meg vagyunk azonban győződve arról, hogy ha az ő kívánsága teljesül és nagy udvara lesz- a váradi nyolcéves iskolának, akkor ezt a jövőben jobban kihasználják és példás rendben fogják tartani. NEM VOLNA HÉLYES, ha az említett hiányosságok feltárása után személyes ellentétek, torzsalkodások talajt nyernének. Bírálni kell. rá kell mutatni a hibákra, de olyan szándékkal, hogy utána javuljon a munka. Nem szabad, hogy a hibákból újabb hibák keletkezzenek. Váradon a funkcionáriusok .és a párttagok legyenek megértőbbek egymás iránt, közös céljuk érdekében segítsék egymást és munkájukban okvetlenül érvényesítsék a kollektív vezetés elvét. Drábek Viktor Hoiziszó'ás a nemzeti biztosításhoz A bodrogszerdahelyi üzemek munkahelyein is megvitatták a nemzeti biztosítás módosításának javaslatát. Különösen nagy visszhangra talált a a rokkantak és járadékélvezők között, akik jól emlékeznek arra, hogy a kapitalizmus alatt az öreg dolgozóknak nyomorúság volt az osztályrészük. Ma nem látunk koldusokat, akik annak idején naponta hárman, négyen is meglátogattak egy-egy családot mondhatjuk, hogy most minden negyedik családban van egy nyugdíjas, vagy olyan személy, aki járadékot élvez. Van sok olyan is, aki szociális járadékot kap, pedig a múltban nem lett volna járadékjogosult. Az új javaslat elősegíti az öreg emberek életszínvonalának emelését azzal, hogy a ledolgozott évek száma s érint jövedelmüknek 70—90%-át is megkaphatják. Szóval nincs nagy különbség azok között, akik rendes munkaviszonyban állanak és azok kőzött, akik már nem vesznek részt a munkában. Az állami gazdaságok szőlőmunkásai helyeslik a nemzeti bizsításról hozott új javaslatot. Van m!ég egy egyéni megjegyzésem. Édesanyám 76 éves Sokszor visszaemlékezik a rég- Osztrák-Magyar Monarchia, valamint a burzsoá Csehszlovákia nyomorúságára és öszszehaso.nlítást tesz a mai rendszernek az öregekről való gondoskodása között. Hálával gondol a kormány és párt intézkedéseire. Kuczík Pál, Bodrogszerd ihely. Autókat, motorkerékpárokat vásárolnak A dolgozók érdekében ? Kell-e jobb példa a bürokrácia packázásaira, a „dolgozók érdekében" jelszóval elkövetett butaságra, mint a bratislavai 15-ös trolejbusz vonalának esete. Két hónapja már, hogy a 15-ös trolejbusz-járatot, amely Trnavkáról a nagy piactérig közlekedett, a fontoskodó bürokraták meghosszabbították az állomásig. Mit eredményezett ez az intézkedés ? Azt, hogy a régi végállomásnál a Trnávkáról utazók 95 százaléka átszáll a 2-es, 4-es vagy 7-es villamosra és a trolejbusz jóformán üresen közlekedik az állomásig. A beállított kevésszámú kocsi és a sorompó következtében elképzelhetetlen tülekedés vam a ritkán közlekedő trolejbuszra jutásért a nagy piactérnél. Arról ne is beszéljünk, hogy ezen a forgalmas vonalon utazók a huzatos helyen esőben, Százharminckét személyautót adtak el az idén a prešovi kerületben, edd'g száz autóval többet, mint tavaly egész évben. A legnagyobb népszerűségnek és érdeklődésnek a Skoda 440-es gépkocsi örvend, amit általában Soartak néven ismerünk. Ebből a kocsiból 87 darabot adtak el a MotoMegjegyzés szélben ácsorognak, mert az utasoknak készített bódé olyan meszsze van, hogy még futóbajnokok is nehezen érnék el a feltűnő trolej buszt. Az ember egyebet sem hall ezen a vonalon, mint szitkozódást. Ez az intézkedés az utazó közönség érdekeinek legdurvább, cinikus kigúnyolása, semmibevevése. Honnan vették a vaskalapos, vak és süket „bölcsek" azt a bátorságot, hogy a „dolgozók érdekében" jelszóra hivatkozva olyan intézkedést tegyenek, amely annyira sérti a dolgozók érdekeit, mint a 15-ös trolejbusz ügye. Követeljük, hogy a fenti ügyet vizsgálják ki a helyszínen. Küldjenek bizottságot a nagy piactéri megállóhoz. De ajánljuk, hogy j o erős idegzetű embereket válogassanak a bizottságba, akik nem jönnek zavarba a dolgozók nem éppen választékos kritikái hallatára. techna dolgozói. Vásároltak még Pobjeda, Ifa és más kocsikat is. A motorkerékpárok iránt is sokkal nagyobb az érdeklődés, mint az előző évben volt. Október végéig annyi motorkerékpárt vásároltak a kerületben, mint tavaly egész éven át. (m) Nincs segítség ? A bratislavai Tesla-utcán már hónapok óta nem ég az utcai világítás. Egyenként megvakultak a lámpák és nincs, aki törődne velük. Mikor felhívtuk a városi villanytelep közvilágítási osztályát, egy nagyon higgadt férfihang így nyugtatott meg minket: „Sose dühöngjenek, mert nem is tudjuk, mikor lesz fény az utcájukban, t. i. a Központi Nemzeti Bizottság kevés égőt tervezett a közvilágításra és a készletek már kimerültek." A tervezésnek a nemzetgazdaságban óriási jelentősége van, de az ilyen tervezést, amely egész külvárosi utcákat hónapokig sötétségre kárhoztat, inkább tervezetlenségnek nevezhetnök. A Központi Nemzeti Bizottság illetékesei fontoskodva gyűlésen majd önkritikailag beismerik, hogy bizony rosszul terveztek, mi pedig hónapokig csak botorkálunk a sötétben, mert nincs segítség? SZ. B. erélyes hangnem helyett hasznalja Tisztaság, rend van ebben az iskolainkább a barátságosat. 1 épületben és környékén. Pedig a A szocialista értelmiség nevelése — írta: J. Krajčí — B. Svoreňová társadalmunk objektív feladata Az SZKP XX. kongresszusa és a CSKP országos konferenciája után lefolyt vitákban egyéb kérdéseken kívül sokat foglalkoztak értelmiségünk helyzetének és feladatainak kérdésével társadalmunkban. E vitában több ideológiailag homályos pont mutatkozott. Míg a múltban az voit az irányzat, hogy az értelmiséget régi és új értelmiségre osszák fel, anélkül, hogy mélyebben értelmezzék e fogalmak lényegét, és volt olyan irányzat is, mely egész régebbi értelmiségünket a burzsoáziával azonosította, jelenleg inkább olyan nézetekkel találkozunk, amelyek az értelmiséget egyöntetű, egységes tudományos világnézettel rendelkező rétegnek tekintik, anélkül, hogy behatóbban mérlegelnék, mi a lényeges jellemzője a szocialista értelmiségnek. Kívánatos ezért elméletileg megvilágítani ezeket a kérdéseket, mert ez fontos a szocialista értelmiség nevelése szempontjából, hogy ez az értelmiség társadalmunkban egyre jobban teljesíthesse küldetését. Mi az értelmiség? Az értelmiség a társadalom fejlődése során a társadalmi munkamegosztás alapján keletkezett, amikor is előállott az a szükségesség, hogy a társadalom bizonyos része mentesüljön a közvetlen fizikai munkától és a szellemi tevékenységnek, tudományos munkának, művészetnek, nevelésnek, a termelés és az állam anyagi irányításának szentelje magát. Az értelmiség tehát történelmi úton létrejött társadalmi réteg. Eleinte ezzel a tevékenységgel maguk az uralkodó osztályok tagjai foglalkoztak, de a társadalom további fejlődése folyamán e tevékenység céljaira — mivel ezt a társadalom fejlődésének növekvó szükségletei megkövetelték — egy külön társadalmi réteget neveltek. Az értelmiség sorait főként a tőkés rendszer fejlődése gyarapította, amikor az értelmiség a társadalom valamennyi réteqéből és osztälvšból egészltődött ki. Tehát a A 'ÚJ szö 1956. november 22. tőkés rendszerben az értelmiség nem társadalmi osztály és nem egyöntetű réteg. Nincsenek tulajdonában termelőeszközök és nem vesz részt közvetlenül a termelési folyamatban (kivéve a műszaki és a termelést irányító értelmiséget). Munkájának gyümölcsét eladja, az értelmiség jelentős részét kizsákmányolják. Ez a helyzete közel álló a proletariátus helyzetéhez. Az értelmiség jelentős részének életszínvonala azonban megfelel a burzsoázia életszínvonalának, céljai* azonosak és ezért a burzsoáziát szolgálja és rendszerét támogatja. E tekintetben a tőkés rendszer értelmisége és proletariátusa között antagonizmus van. A- tőkés rendszer fejlődésével párhuzamosan folyik az értelmiség differenciálódásának folyamata is. Az értelmiségnek kisebb része teljesen egybeolvad a burzsoáziával, míg a másik része elszegényedik. Az értelmiségnek ez a hányada szociális helyzeténél fogva közelebb áll a proletariátushoz, mint a burzsoáziához. Az értelmiség egyes tagjai, főleg azok, akik az ideológiai felépítmény területén dolgoznak, tudományos ismereteik által eljutnak a társadalom fejlődése törvényszerűségeinek megértéséhez és a tudományos világnézethez. Az értelmiségnek ez a része a társadalmi fejlődésben forradalmi szerepet játszott, neki jutott az a történelmi szerep, hogy az ösztönös munkásmozgalomba céltudatosságot vigyen és e mozgalom előkészítése a szocialista forradalom megvalósításáért vívott harcra. Az értelmiségnek ez a része kiválóan teljesítette történelmi feladatát. A munkásosztályt tudományos tanokkal fegyverezte fel és e tanokat a munkástömegek körébe vitte. Ma már a világon mindenütt léteznek kommunista vagy t'orra"dalmi munkáspártok, amelyeknek az a hivatásuk, hogy vezessék és szervezzék a munkásosztálynak az egyre magasabbfokú öntudatosságért vívott harcát. A mai forradalmi értelmiség e pártok soraiban van. Ezért, amikor a burzsoá érte'miségről beszélünk, arra az értelmiségre kel! gondolnunk, amely mind életkörülményei, mind világnézete következtében a burzsoázia platformján áll, híven szolgálja azt, céljait magáévá tette, segíti megszilárdítani és védelmezni a tőkés .társadalmi rendszert. Ezzel szemben a haladó értelmiség az, amely ellentétbe kerülve a burzsoáziával, a társadalmi rendszer megváltoztatásáért harcol. Most felmerül a kérdés, vajon megváltozik-e az értelmiség feladata a szocialista társadalomban, és ha megváltozik, miben áll e változás. A szocialista társadalomban is az értelmiségnek a feladata a tudomány, művészet, nevelés, a termelés, a gazdaság és az állam anyagi irányításának terén dolgozni. Miért mondjuk tehát, hogy új, szocialista értelmiség re van szükségünk? És mi ez az új értelmiség ? Ez az új szükséglet az új termelési viszonyokból, abból az új célból ered, amelyet társadalmunk el akar érni. Míg a tőkés társadalom célja az volt, hogy a nép kizsákmányolása útján gazdaggá tegyen egyéneket, a szocialista rendszernek az a célja, hogy kielégítse a nép szüntelenül növekvő szükségleteit; tehát nem lehet egyforma az értelmiség funkciója a kapitalizmusban és a szocializmusban. A szocializmusban az értelmiség előtt minőségileg új féladat áll. E feladatát csak az teljesítheti, magát szocialista értelmiségnek csak az nevezheti, akik feltétel nélkül magáévá tette a szocialista társadalom céljait, kizárólag a munkásosztály álláspontján áll. A régi és az új értelmiség A fent említett szempontokból kell tehát szemlélnünk az úgynevezett régi és új értelmiség kérdését is. Az eddigi gyakorlat ezt a kérdést a leggyakrabban a nemzedékek szerint értelmezte, vagyis kb. a következő módon: aki elvégezte a középiskolát, söt a főiskolát is a felszabadulás előtt, a régi, úgynevezett burzsoá értelmiséghez tartozik. A kérdésnek ez a helytelen értelmezése nagyon gyak'•an ahhoz vezetett, hogy azt írták és mondották (és itt-ott mšg ma is azt mondják), szükség van az értelmiség „kihasználására", vagy a jobbik esetben az értelmiség ismereteinek, tapasztalatainak „kihasználására" és azt mondják, hogy értelmiségünk ezt és ezt a oélt szolgálta, most pedig a munkásosztályt kell szolgálnia, stb. Tudatosítanunk kell azonban, hogy ily módon az értelmiséget elkülönítjük a néptől, s a bizonytalanság érzését keltjük benne. Vagy pedig ellenkezőleg, „elismerjük" az értelmiséget, és ezt az elismerést ajándékként adjuk neki, ahelyett, hogy az értelmiség, mint a nép egyenjogú része köteles volna dolgozni a népért. Mert mi más lenne a teendője, kiért dolgoznék másért, mint a népért, amelynek része! Ilyen helytelen álláspontot foglaltak el nem egyszer a párt soraiban levő régi értelmiségiekkel, sőt azokkal a párttag-értelmiségiekkel kapcsolatban is, akik már jóval a felszabadulás előtt életüket a munkásosztálynak a kapitalizmus megszüntetéséért és a szocializmus megteremtéséért vívott harcnak szentelték. Amikor a régi és új értelmiségről beszélünk, nem a nemzedékek, a fizikai korhatár szempontjából kell a kérdéssel foglalkoznunk. Régi értelmiségnek tartjuk azt, amely még nem mentesült az életről és az emberi társadalomról alkotott régi burzsoá elképzelésektől. Ez tehát azt jelenti, hogy a mi régi értelmiségünk is új értelmiséggé válhat, minőségileg mássá, szocialista értelmiséggé. Akkor válik azzá. és annviban, amikor és amilyen mértékben elszakad régi nézeteitől és a burzsoá gondolkodás módjától, amikor a szocializmus öntudatos építőjévé válik, nemcsak az uralkodó munkásosztály akaratából, hanem elsősorban azért, mert tudatosítja magában a társadalom fejlődésének törvényszerűségeit. Ezen értelmiség lényeges jegye emellett az a törekvés, hogy egyre jobban egybekapcsolhassa szakismereteit a helyes marxi-lenini gondolkozással és munkastílussal. Természetesen ez a követelmény érvényes fiatal értelmiségünkre is, amely a mi iskoláinkból kerül ki, rendszerünkben növekedik fel. Elsősorban a pártunk soraiban levő értelmiségiekre érvénves ez, különö.s'ln pedig a pártfunkcionáriusokra és a pártapparátus dolgozóira. S meg kel! mondanunk, hogy éppen a marxi-len,'ni gondolkozás és munkastílus Irányából ered a bürokratizmus, amo'.v még mindig o'v károsan hat pártunk munkájára. Nem az a döntő tehát, hogy ki milyen származású, vagy pedig milyen iskolát végzett, főiskolát, pártpolitikai iskolát vagy egyebet, hanem az, hogyan felel meg a fent említett követelményeknek. A szocialista értelmiség hivatásának kérdése A szocializmusnak, annak a társadalmi-gazdasági rendszernek felépítése, amelyben megszűnik az emberek közötti ellentét anyagi és osztályalapja, megteremti a nép erkölcspolitikai egysége megszilárdításának előfeltételeit. A szocializmus építése tehát nemcsak a termelési kapcsolatok megváltoztatását és az anyagi termelőerők fejlesztését jelenti, hanem az emberek szocialista szellemben való nevelését és átnevelését is, az érdekek, a célok azonnossága alapján való erkölcs-politikai egységük megteremtését. Az erkölcs-poiitikailag egysé' ges szocialista társadalom elsősorban a munkásosztályból, mint olyan uralkodó osztályból áll, amely a nép hatalmának hordozója, továbbá a dolgozó parasztságból,amely a munkásosztály szövetségese, és végül az értelmiségből. Ez a. társadalmi réteg a történelmi fejlődés folyamán e két osztályból keletkezett és a társadalom fejlődésének szükségletei alapján a társadalomban bizonyos különleges feladatokat lát el. A szocializmus az egész társadalomban alapvető, lénveqes minőség, változást jelent. A munkásosztály kizsákmányolt osztályból uralkodó osztállyá vált. A dolgozó parasztság, a parasztok és szövetkezeti tagok új osztályává változik. Természetes, hogy az egész nép erkölcs-politikai egysége csak akkor alakulhat ki igazán. ha az értelmiség is minőségileg újjá lesz. Az értelmiségnek ez a minőségileg új értelmiséggé való átalakulása azonban nem történik egyszerre. A munkásosztály politikai hatalmának és segítségének alapján, ez mint folyamat valósul meg. Ez az átmenet csupán fokozatosan történik, de sikeresen halad előre. Ebben a folyamatban főleg az értelmiségnek azon tagjai vesznek részt, akik már a kapitalizmus idején az új értelmiség alapját képezték akkor, midőn szilárdan a munkásosztály mellett állottak, és amikor tekintet nélkül a burzsoázia és annak állami aooarntusa részéről történő üldöztet-Vsükre. a munkásosztály soraiban harcoltak. Ma új társadalmat építünk. Ennek alapja az, hogy a munkásosztály a dolgozó parasztsággal szövetségbe*