Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-18 / 322. szám, vasárnap

meg, hogyan szilárdul meg és fejlődik tovább a közös gazdálkodás. Mindezért teljesen helytelen lenne azt hinni, hogy dolgozó parasztjainknak egyszerű belépése a szövetkezetbe már önmagában több gabonát, húst, tejet, tojást és más mezőgazdasági terméket jelent. A szövetkezetbe való belépéssel mindössze a termelés állandó gyors fokozásának, a munkatermelékenység állandó és gyors növekedésének megbízható alapjait rakjuk le, azokat a feltételeket, amelyekre a parasztnak sikeres munkájához feltétlenül szüksége van, de amelyeket a kisüzemi termelés minden tartalék és lehetőség legteljesebb kihasználása ellenére sem adhat meg. A gazdasági eredmények állandó javulása az EFSZ-ek termelésének, jövedelmének és tagalapjának gyarapodása azt mutatják, hogy szövetkezeti tagjaink egyre jobban elsajátítják a szövetkezeti gazdálkodás helyes alapelveit, hogy a szövetkezeteket egyre jobban vezetik és fejlesztik. Míg 1951-ben az EFSZeknek mindössze 18 százaléka ért el 16 koronánál nagyobb munkaegységet, addig 1955-ben ezeknek a száma már a szövetkezetek 46 százalékát tette ki. 1954-ben a munkaegység pénzben kifejezett értéke az előző évvel szemben 10 százalékkal, míg 1955-ben további 15 százalékkal növekedett és országos átlagban közel 15 koronát ért el. Ezen belül több kerület és járás — nem beszélve egyes szövetkezetekről — lényegesen magasabb eredményeket ért el. így például a gottwaldovi kerületben a szövetkezetek 76 százaléka, a brnói kerületben majdnem 80 százaléka, a zsolnai kerületben több mint a fele folyósított 16 koronát meghaladó összeget egy munkaegységért. A Litovel-járási szövetkezetekben a munkaegység átlaga természetbenieken kívül 1955-ben majdnem 30 koronát tett ki. Az ez évi ideiglenes gazdasági eredmények azt mutatják, hogy a munkaegység értéke tovább emelkedik. A munkaegység arányában juttatott természetbeniek azokkal a mezőgazdasági termékekkel, amelyeket a háztáji gazdálkodás biztosít, teljes mértékben fedezik a szövetkezeti tagok és családjaik szükségleteit. Számos esetben ez a két hozam lényegesen meghaladja azt a mennyiséget, amit azelőtt az egyes parasztok családjuk szükségletének fedezésére fordíthattak. A munkaegység növekvő értéke önmagában még nem jelenti szövetkezeteink gyarapodásának egész mértékét. A jó gazda ugyanis nem fordítja teljes jövedelmét szükségleteinek fedezésére. Egy részt mindig félretesz, hogy fejleszthesse, gyarapíthassa gazdaságát. A szövetkezetekben ebből a célból megfelelő 11