Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-02 / 306. szám, péntek

Szorgalmas munkából fakad a jólét AZ ESŐCSEPPEK egyhangúlag doboltak az ablaküvegen. Odakint az őszi szél jajgatva vágta a fákat és leveleik az esővel együtt peregtek le az ázott földre. Ilyenkor a mezőn megáll a munka s halmozódnak a gondok, mint esős időben a felhők az égbolton — az olyan gazdálkodóknál, akik lemaradtak az őszi munkákkal. A nagykeszi szövetkezeteseknek nem okozott sok gondot az eső, mert már elvégezték a munkák nagy részét. A mag még idejében a földbe került s az ősziek már szépen bokrosodnak, a cukorrépa is nagyrészt kikerült a hat kilométernyire fekvő vasútállomásra, s csak valamicske kukorica didereg még odakint a dércsípte száron. Hadd essék tehát az eső, hiszen a földnek ugyancsak ihatnékja van ... • • * MÄS IDŐBEN a szövetkezet irodájában nagy a csend, s csak elvétve kukkant be valaki. Azon a nevezetes, esős napon azonban nagyobb volt az élénkség, mint máskor, s ennek nemcsak a rossz időjárás volt az oka. Egyszerre több szempár várakozásteljesen meredt a hatalmas rádiókészülékre, mintha a jelenlevők a hangszóróból kirezdülő hangok mögé szeretnének nézni. „Még mindig nincs vége?" — kérdezgetik az újonnan érkezők. A magyarországi események vontak gondfelhőket a széltől és a naptői cserzett arcokra. Számtalanszor hangzik el a kérdés: „Dehát miért zendült meg odaát a világ?" SZEMEREI FERENC elvtárs, a szövetkezet elnöke kissé fáradtan ereszkedik a székre, esőköpenyének feltúrt gallérján még csillognak a vízcseppek. Félkönyökével az íróasztalra támaszkodik, kicsit eltűnődik, azután komoly hangon mondja: — Az egész dolog népellenes provokátorok szégyenteljes munkája, akik demokratikus jelszavakkal álcázzák magukat, de éppen a demokráciát, a szocializmus építését igyekeznek megsemmisíteni. Egy pillanatra elhallgatott, majd tovább folytatta: — A hibákat nem lehet rombolással, életek és vagyonok tönkretételével megjavítani. Az egészségtelen türelmetlenség nem helyénvaló. Csak az ésszerű és igyekvő munka hozhatja meg az életszínvonal javulását. Ne feledjük el, hogy a leves sem fő meg ; egyszerre, annak is idő kell, míg ehetővé válik ... Vígh elvtárs is bekapcsolódik a beszélgetésbe: — Ügy van, mindenhez idő kell, még egy szövetkezet fejlődéséhez is, hát még egy ország életének fellendü- ! léséhez. .. Persze minél nagyobb az ; igyekezet, annál hamarabb érik meg j a jó munka gyümölcse. Csakis jóakarattal lehet megoldani a nehézségeket. AMIKOR ELCSENDESEDIK a rádió, a beszéd a szövetkezetesek munkájára terelődik. Öröm hallgatni, milyen szeretettel beszélnek szövetkezetükről. Bizony nagy igazság az, hogyha megvan a jóakarat, akkor a hibák nem hosszú életűek. Nézzük csak meg, milyen fejlődéshez vezetett a jó munka a nagykeszi szövetkezetben. Hadd beszéljenek a könyvek lapjai. Amikor 1949-ben 171 dolgozó paraszt a faluban megalakította a szövetkezetet, az EFSZ-nek földterületén kívül mintegy 70 szarvasmarhája és néhány lova volt. 1953-ban a közös vagyon értéke már 3 747 000 koronára gyarapodott, míg a múlt év végén már több mint 5 millió koronát tett ki. Kint a határban, a falu mellett néhány év alatt valóságos nagyüzem épült, szépen egymás mellé új modern istállók, ólak, színek, szárítók sorakoztak fel. Az istállók függővasúttal és önitatókkal vannak ellátva. A gépesítés itt is szóhoz jutott, amire nagy szükség van, mert hiszen a szövetkezet állatállománya csaknem a hatszorosára nőtt a néhányéves közös gazdálkodás alatt. Természetes tehát, hogy e roppant növekedést nem lehet gépesítés nélkül elképzelni, mert hiszen éppen az a célja a szövetkezésnek, hogy könnyebben lehessen többet termelni. Erre a nagykeszi szövetkezet is kézzelfogható példa. Szép, szép — mondhatná a kételkedő, de miből gyarapodott milliókra a szövetkezeti vagyon? — Miből? Nézzük csak meg az utóbbi évek hektárhozamait. 1953-ban a szövetkezet búzából 25,56 mázsás, rozsból 21,15 mázsás, árpából 30 mázsás és zabból 17,50 mázsás hektárhozamot ért el. 1954-ben (az előbbi sorrrend szerint) 23,50 mázsát, 18,40 mázsát, 26,50 má-fsát, 35,16 mázsát, 1955-ben 27,89 mázsát, 24,56 mázsát, 29,48 mázsát, 31,02 mázsát — 1956-ban 27,37 mázsát, 27,10 mázsát, 24,90 mázsát, 19,67 mázsát. Amint a fentiekből látszik, ha egyes évek között vannak is bizonyos eltérések a hektárhozamoknál, mégis világosan látszik a hektárhozamok nagymérvű emelkedése, különösen ha figyelembe vesszük, hogy amíg a keszi gazdák egyénileg művelték a földet, az átlagos hektárhozam a gabonaféléknél még a legjobb években is alig haladta meg a 16—18 mázsát. A gabonaféléken kívül ugyancsak szép eredményekkel dicsekedhetik a szövetkezet a kapásnövények eredményeivel is, különösen amióta a kapásokat a szövetkezet szétosztotta a tagok között és bevezette a pótjutalmazást. 1954-ben 40 hektáron 415 mázsás cukorrépatermést ért el az EFSZ hektáronként, tavaly is 300 mázsánál nagyobb volt a hozam, s az idén a száraz időjárás ellenére is ugyancsak ezen a szinten mozog a terméseredmény. Szemes kukoricából rendszerint 25—30 mázsát ér el a szövetkezet. Más takarmányféléknél sem maradozik el. Az idén hektáronként 180 mázsa burgonya, 60 mázsa lucerna termett. Az őszi takarmánykeverék már zöldéi. A tavalyi siló még nem fogyott el teljesen, s máris 600 m

3-rel gyarapodott, s az év végéig további 1200 m

3-rel növekedik ez a mennyiség a répafejek és a kukoricaszár silózása következtében. Nem csoda tehát, hogy az állatállomány hasznossága is döntő ynértékben hozzájárul a szövetkezeti pénztár duzzasztásához. Amikor erről van sző, az állatgondozók szívesen elbeszélgetnek munkájukról, gondjaikról. Öröm nézni a hízósertések széles hátát. Napi 65 dekát gyarapodnak súlyban átlagosan, úgyhogy a napi hústermelés túlhaladja a kocsiderékra valót. Meg is van ennek a látszatja, mert a szövetkezet 2 vagon sertéshúst ad be terven felül, Valamikor nem kellett a munkásokat toborozni, keresni, rávenni arra, hogy lépjenek munkába. Nem ... Valamikor a munkahivatal előtt sorban álltak az emberek, s félelemtől reszketett minden testrészük: vajon kapnak-e munkát? Lesz-e kenyerük? A munkanélküliek százai néztek farkasszemet a munkahivatal ajtajával. De ez már régen volt... Ma a munkásokat keresni kell, meg kell őket győzni arról, hogy ott kapcsolódjanak be az építő munkába, ahol a legjobban járulhatnak hozzá hazánk szocialista építéséhez. A Rimaszombati Járási Nemzeti Bizottság munkaerőügyi osztálya dolgozóinak is latba kell vetni minden erejüket, hogy munkaerőket toborozzanak. — Deák elvtárssal nap nap után iárjuk a várost és a falvakat — mondja Gembický elvtárs, az osztály vezetője. — Ezenkívül aktívákat hj'vunk össze. A napokban az üzemek szakszervezeti elnökeivel és a munkaerőügyi osztály aktivistáival ismertettük a feladatokat, most pedig a HNB-k és a CSISZ-alapszervezetek elnökeit hívtuk össze. A várost felosztottuk körzetekre s a helyi nemzeti bizottság tagjai az egyes utcákban végeznek meggyőző munkát. — S az eredmény? — Az eredmény nem a legjobb, de mindent megteszünk az ügy érdekében. Vannak jó aktivistáink, mint például Visnyei Béla, a gesztetei HNB tagja, aki két munkaerőt szerzett, Danko Istvánt és Krusko Istvánt akik a Hronstav vállalatnál már munkába léptek. — Szóval még csak két munkaerőt toboroztak. — Nem. Ostravába már hét munkás ment, Handlovára pedig egy. Ezenkívül Ostravára négy, Jáchymovba meg két munkás készül... — majd így folytatja: ugyancsak közel 1 vagonnyi marhahúst és mintegy 20 000 liter tejet. Lám, ebből gyarapodik a szövetkezet vagyona. TERMÉSZETESEN a jó munka következtében nemcsak a szövetkezet vagyona gyarapodik, de emelkedik a szövetkezeti tagok életszínvonala is. A kanyargós országút mentén, mely keresztül szeli a falut, mintegy negyven új lakóház épült, és ha betekintenénk a kamrákba, bizony ott is találnánk egy darab jólétet. A tagok minden munkaegységre 4 kg gabonát és 12 korona előleget kapnak. Van rá remény, hogy a tervezett összeg másik fele is meglesz az év végére. A szövetkezet ezenkívül pótjutalom fejében 80 mázsa búzát, 75 mázsa árpát és 90 mázsa burgonyát osztott szét a tagok között a magasabb hektárhozamok eredményéből. Várható még pótjutalom a cukorrépa- és a kukoricatermés után is. Meg'kell azonban mondani, hogy a jó eredmények nem jöttek csak úgy maguktői létre. A jő munka szülte őket és az, hogy a tagság rendszeresen tanácskozik, megjavítja a teendőket. A szövetkezet belső életében érvényesül a szövetkezeti demokrácia. AZ ESŐ már nem dobol az ablaküvegen. Odakint már megszakadoztak a felhők, mert a nap is rámosolyodott a világra. Az iroda csakhamar kiürül, mindenki megy a munkája után. Lépdelnek a sáros országúton, miközben megelőz bennünket egy traktor. A vontatókocsit magasan rakták meg répával, melynek tetejéről két ember integet felénk. Az egyik új szövetkezeti tag. Megtudjuk, hogy a tavasszal Balog Lajos és Vida István földművesek léptek be a szövetkezetbe, míg Takács Mihály októberben lett szövetkezeti taggá. — Ezzel szocialista faluvá lett községünk — mondják az elvtársak. Amint tovább ballagunk, az egyik rámutat a mellettünk húzódó villanydrótokra. — Tavaly már a villanyt is bevezették — említik meg elismeréssel. — Hogyan dolgozik a párt — kérdezzük még. — Hiszen láthatják az eredményt a szövetkezetben, meg azután éppen nemrég az utolsó egyéni gazdát is a jobb boldoguláshoz vezette — hangzik az őszinte felelet. Miklya János Űj üzem — új lakások Prága közelében a Sázava folyó partján egy új cipőgyárat helyeztek üzembe. Az üzemből ízléses, kiváló minőségű cipők kerülnek ki, amelyek tervezését orvosok és cipészeti szakemberek együttműködésével terveznek. Az új üzem mellett a dolgozók számára hatalmas lakótelep épült. Képünkön a lakótelep az üzem épülete mögött látható. Csehszlovák ipari kiállítás Montevideóban November 3—25. napjaiban Montevideóban, Uruguay fővárosában megrendezik az első önálló csehszlovák ipari kiállítást. Ez az első ilyennemű kiállítás általában, amelyet idegen állam rendez a dél-amerikai kontinensen. A kiállítás már ma a nagy nyilvánosság figyelmének középpontjában áll Sikeres lefolyásához különféle kulfúrakciók is hozzájárulnak, melyek közelebb hozzák a nyilvánossághoz Csehszlovákia életét. Maga a kiállítás a város közepén, körülbelül 4000 négyzetméteres területen van. Két új pavilonban, melyeket a mi dolgozóink állítottak fel, a csehszlovák külkereskedelmi vállalatok bemutatják a csehszlovák ipar legjobb gyártmányait, melyek közül Dél-Amerikában sok már ismert. Ezek közé tartoznak a JAWA-ČZ motorkerékpárok, a Tatra és Skoda gépjárművek, megmunkáló és textilgépek és számos közszükségleti cikk. A kiállítás gépipari részében kiváló helyet foglalnak el a Zetor traktorok, melyekből csupán Argentínában néhány ezer van; a legelterjedtebb traktorok közé tartoznak az országban. A montevideői kiállítás nemcsupán á csehszlovák ipar áttekintése lesz, hanem a Csehszlovákia és a latin-amerikai országok között ^fennálló kereskedelmi és baráti kapcsolatok fejlesztésének eszközévé válik. A BELKERESKEDELEM HÍREI A legújabb típusú Varrógépek a piacon Az utóbbi időben az egyes varrógépüzletekben jelentősen emelkedett a forgalom. Némely üzletben kétszerese a tavalyinak. A bratisiavai Halászkapu utcai varrógépüzletben, túllépik a tervezett áruforgalmat. Ebben az üzletben, amint Török elvtársnő, az üzlet vezetőnője mondja, főleg azért adnak el több varrógépet, mert az új típusú varrógépeken egyaránt lehet varrni és hímezni. A gép használatát az érdeklődőknek minden vételkötelezettség nélkül gyakorlatilag bemutatják, ami bizonyára hozzájárul a jó kiszolgáláshoz. (K) ' ^ ^ w^ ^ ^ ^ ^ ^r^ ^ m m ir w •^r' v ^ w ^ Munkában a toborzók — Ami a határvidékre való toborzást illeti, ezzel jobban állunk, öszszesen kilenc munkás lépett munkába, ami azt jelenti, hogy az előírt tervet 90 százalékra teljesítettük. Ezután azokról a nehézségekről beszélgettünk, amelyekbe a toborzás folyamán ütköztek. — Lehetőségek vannak falvainkon és az üzemekben is. Csak az a hiba, hogy egyes üzemek vezetősége nem nagyon törődik a toborzással. Például a tejfeldolgozóüzem ebben az évben még egy munkaerőt sem adott, pedig a munka jobb megszervezésével néhány munkaerőt felszabadíthatnának. Vagy itt van az Állami Útépítési Vállalat. Az elvtársak magatartása felelőtlen a toborzással kapcsolatban. Gemnický elvtárs mindennek ellenére meggyőződését fejezte ki, hogy negyedévi tervük teljesítésére megvannak az előfeltételek. A munkaerőügyi szakosztály kötelessége tudatában vállalta, hogy a munkaerőtoborzás tervét december 20-ig teljesíti. Füleken Medveď elvtársasi, a JNB munkaerőügyi osztályának vezetőjével tárgyaltunk. — Az utolsó negyedévben kissé lemaradtunk — válaszolt kérdésemre. — Ezért a napokban aktívára hívtuk össze a pártszervezetek elnökeit és az üzemek igazgatóit. Ez azért volt szükséges, mert az üzemek elhanyagolták, vagy figyelembe sem vették a munka ^őtoborzást. Az utóbbi időben már többet foglalkoznak a kérdéssel. Az óbásti helyi pártszervezet kötelezettséget vállalt, hogy november 25-ig a bányák részére két munkaerőt szerez. Foglalkoznak a kérdéssel a Béke Üzemben és a Kovosmaltban is. Medveď elvtárs egy röplapot tett elém, melyben többek között a következőket olvastam: „Mi, a füleki Kovosmalt dolgozói a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 39. évfordulója tiszteletére, valamint a zavartalan szénellátás és a bányák terve teljesítésének érdekében a következő szocialista kötelezettséget vállaljuk, s egyben versenyre hívjuk fel a füleki járás üzemeit, közséqeit, valamint a,Ban. Bystrica-i kerület nemzeti vállalatait a következő pont teljesítésében: Kötelezzük magunkat, hogy 1956. november 30-ig tíz dolgozót győzünk meg, lépjenek munkába azokban a bányákban, ahol azt a termelés s a tervteljesítés megköveteli." A röplapot alig olvastam el, máris folytatta: — November 4-én toborzási napot szervezünk falvainkban, november 5— 11 között pedig toborzási hetet üzemeinkben. — Milyen eredményt várnak? — Ha a helyi szervek segítenek, az előírt tervet teljesítjük. Eddig Handlovára két munkaerőt küldtünk, Jáchymovba pedig ötöt. Ezek ott is maradtak. Többel most beszélgetünk. — S a határvidékre? — Tizenhatan mentek, a munkahelyet megtekinteni. Kettőtől már kaptunk értesítést, hogy ott maradnak. A terv szerint 19-et kell megnyernünk. A munkaerőügyi osztály különben mindent megtesz, hogy a feladatokat teljesítse. * * * Losoncon beszélgettem Szabó László ostravai bányásszal és társával, GoloA mustárt tubusban árusítják A mustár azon fogyasztási cikkek csoportjába tartozik, amely napi élelmezésünkben jelentős szerepet játszik. A mustárt ez idő szerint üvegekben vaqv parafindobozokban hozzák forgalomba. Tekintettel arra, nogy a mustár eddigi csomagolása kisebb mennyiségeknél nem felel meg, az Élelmiszeripari Minisztérium azzal az újítási javaslattal foglalkozik, hogy a mustár, pástétom és hasonló élelmiszerek tubusokban legyenek kaphatók. A tubusban való csomagolás igen gazdaságos, mert hermetikus elzárásánál fogva megóvja a mustár elromlását és kiszáradását. Az új csomagolás különösen az utazóközönség és a turisták részére igen előnyös. (K) sowsky Jánossal. Már hetek óta kint járnak, toboroznak. Losoncra a kékkői járásból jöttek, ahol szép eredményt értek el. Két nap alatt 12 munkaerőt szereztek bányájuk részére, elsősorban falukról. Most az Ipoly- menti Téglagyárak losonci Üzemében voltak. Szászik, Marko és Pingan elvtársak ígéretet tettek, hogy bányáink segítségére sietnek. Strečko elvtárs, a munkaerőügyi osztály vezetője is lelkesen beszélt a toborzásról. — Minden erőnket arra irányítjuk, hogy bányáink részére munkaerőket küldjünk — mondotta. — Igaz, vannak nehézségeink, mert nem mindenütt találunk megértésre. A Lónyabányai Magnezit Üzemben például nem fordítanak kellő gondot a toborzásra. A nehézségek ellenére Ostravára négy munkaerőt, Handlovára két munkaerőt és Jáchymovba hat munkaerőt toboroztunk. Ketten az apátfalusi Poľana üzemből mentek. — A határvidékre is toborozunk. Hat munkás már ott van, most pedig hét munkaerő indul. Terv szerint tizenötöt kell szereznünk. — Ha nem is alszunk, feladatunkat december 10-ig teljesítjük! — mondotta Strečko elvtárs befejezésül. A munkaerőügyi osztályok mindent megtesznek, minden igyekezetük arrt irányul, hogy bányáinknak munkaerőket szerezzenek. Azért, hogy több szenünk, több fekete aranyunk legyen, hogy a szocializmust építő népünk gazdagabb, boldogabb élete viruljon. Kerekes István OJ SZQ 1956. november ,;5 »