Új Szó, 1956. november (9. évfolyam, 305-334.szám)

1956-11-18 / 322. szám, vasárnap

Fokozzuk a szakszervezetek szerepét a szocializmus építésében Antonín Zápotocký köztársasági elnök beszéde az országos szakszervezeti konferencián Pénteken, az országos szakszerveket! konferencia második napján Antonín Zápotocký elvtárs a CSKP KB pevében üdvözölte a konferenciát és t következő beszédet mondotta: Elvtársak, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom országos szakszervezeti konferenciájának küldöttei és ^endégeii! Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága küldöttségének és a Csehszlovák Nemzeti Front kormányának nevében legszívélyesebben üdvözlöm önöket, az országos konferencia részvevőit. Konferenciájuk komoly időben ül Össze, hogy — mint ezt az alapszabályzat előírja — a szakszervezeti kongresszusok közötti időszakban számos sürgős kérdést megtárgyaljon és megtegye a megfelelő intézkedéseket megoldásukra. Ez alkalomból visszagondolok az üzemi tanácsok és a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom küldötteinek 1948 februárjában megtartott országos konferenciájára. Történelmi jelentőségű értekezlet volt ez. Egyöntetűen síkra szállt a hazai és a külföldi kapitalizmus szolgálatában álló reakció ellen, mely gálád puccsal akarta felforgatni országunk nyugalmát és békéjét. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom több ezer küldöttje által bizalmát fejezte ki Csehszlovákia Kommunista Pártja iránt és kötelezte magát, hogy minden erővel támogatni fogja a pártnak a szocializmus felépítésére és ily módon hazánk minden dolgozója jobb és boldogabb életének megteremtésére irányuló törekvését. Ma már nem kell hangsúlyoznunk es bizonyítgatnunk, hogy ez az elhatározás helyes volt és nagy sikereket eredményezett a munkásosztálynak és a dolgozó népnek. A szocializmus szorgalmas épltéisének elmúlt évei és a szocialista építés eredményei cálfolhatatlan bizonyítékát adják ezen elhatározás helyességének. Emlékezzenek csak vissza, miként számítottak a februári puccsisták már 1948-ban az új, imperialista háborúra és hogyan fenyegettek bennünket a nyugati háborús uszítók beavatkozásával. Mit sem adva fenyegetéseikre viszszavertük a reakciós puccsot, beálltunk a felszabadítónk — a Szovjetunió vezette béke világtáborba, meghiúsítottuk a háborús uszítók imperialista terveit és megnyitottuk országunk további szocialista építésének útját. Megvédtük és évekre biztosítottuk népünk békéjét, nyugalmát és építő munkáját. A reakció fel akarta használni az 1947. évi rossz termést, éhínségre és felfordulásra számított. A Szovjetunió nagylelkű segítségével, szorflaünas közös munkánkkal, a munkások, parasztok és a dolgozó értelmiség egységének eredményeképpen elIkerültük az éhínséget. A fasiszta megszállás és a háborús zűrzavar áldatlan örökségét is kiküszöböltük. Gyarapítottuk népgazdaságunkat, mely eddig soha nem látott fejlődési fokot ért el, növeltük az ipari és mezőgazdasági javak termelését úgy, hogy megszüntethettük a jegyrendszert és áttérhettünk a normális szabad kereskedelemre. Hatékonyan fokoztuk/ lakosságunk vásárlóerejét, s a gyári és mezőgazdasági termelés növelésével arról is gondoskodtunk, hogy kellőképpen ellátott piac fedezze népünk vásárlóerejét. SSupka elvtárs beszámolójában e'mondotta, hogy népünk szükségleted és életszínvonala hogyan emelkedik. Nem fogom részletezni sikereinket, kiai életszínvonalunk jóval magasabb mint volt az első, burzsoá köztársaságban a háború előtt. Csalhatatlan bizonyítéka ez annak, hogy a szocializmus építésének útja, melyre Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetett bennünket, melyet a Nemzeti Front kormánya következetesen követett és amelyet a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom minden erejével támogatott, helyes, megfelelő, mi pedig sohasem térünk 11 S 7 0 1956. november 19. le erről az útról és semmilyen új receptekkel azt nem cseréljük el. Helyes úton haladunk, ezért még határozottabban előre Készek vagyunk azonban mindig tanulni mások tapasztalatain, valamint saját tapasztalatainkon és hibáinkon és kiküszöbölni fogyatékosságainkat. Szocializmushoz vezető utunkon mindig a marxizmus-leninizmus tanítására, a világ első szocialista államával, a Szovjetunióval való szoros együttműködésre támaszkodtunk és a Szovjetunió szocialista építésének gazdag tapasztalataiból merítettünk. Készek vagyunk mindig rendíthetetlen szövetségben béketáborunk szocializmust építő összes államaival tovább egyengetni, tökéletesíteni és javítani ezt a kipróbált utat. Soha seim felejtjük el, milyen kötelességek hárulnak ránk a szocialista nemzetköziséghez való tartozásunkból és hűségünkből. Ezért a szolidaritás szellemében következetesen teljesítjük a magyar dolgozó népnek felajánlott segítséget, amit kormányküldöttségünk tegnapi, budapesti látogatása is igazolt. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának határozatai megmutatták, mit kell javítanunk. Kommunista pártunk legutóbbi országos konferenciájának határozatai is visszatükrözték az itt szerzett tapasztalatokat. A konferencián kitűztük népgazdaságunk 1956—1960. évi fejlesztési tervének irányelveit. Az önök országos szakszervezeti konferenciájának feladata, hogy meghatározza a szakszervezeti mozgalom további útját, amely még határozottabban kiemelné a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom jelentőségét és feladatát országunk szocialista építésében, melyben saját tapasztalatainkra, valamint a körülöttünk lejátszódott legutóbbi események során szerzett tapasztalatokra támaszkodunk. Szilárdítsuk és javítsuk meg a szakszervezetek munkáját Ügy vélem, mindaz, ami az utóbbi időben körülöttünk történt, egyről győz meg bennünket: egy pillanatig sem szabad elernyednie elővigyázatosságunknak és éberségünknek. Egyszersmind még jobban törekedni kell saját hibáink és fogyatékosságaink észrevételére, s meg kell tanulnunk a legmesszemenőbb következetességgel helyrehozni és kiküszöbölni őket. Nem tagadjuk, hogy szakszervezeti tpozgalmunk munkájában is sok fogyatékosság, hiányosság és hiba fordult elő. Helytelenség lenne, ha nem látnánk meg, hogy a szakszervezetek jelentősége és a tömegekre gyakorolt hatása az utóbbi időben gyöngült és csökkent. Márpedig az egységes, erős szakszervezeti mozgalom, a munkásosztály és a dolgozó értelmiség önkéntes és szabad szervezete nélkül nem tudjuk felépíteni a szocializmust. Ezért mindnyájunknak, akik valóban ószintén gondoljuk a szocializmus építését, szívügyünké kell válnia annak, hogy mindéin erőnkkel megszilárdítsuk a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalmat és kiterjesszük a dolgozó tömegekre gyakorolt hatását, továbbá növeljük szerepét a szocializmus építésében. Kommunista pártunk országos konferenciája lés Központi Bizottságának legutóbbi ülése is hangsúlyozta ezt a feladatot. Az öjnök mai országos konferenciájának is ez a feladata. Engedjék meg, hogy mint a szakszervezeti mozgalom régi ta^ía és hosszúéves dolgozója hozzájáruljak mai vitafelszólalásaikhoz. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom bizonyára nagy s tagadhatatlan érdemeket szerzett az országunk szocialista építéséhez vezető út kiharcolásában. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom hazánkban a fasiszta megszállástól való felszabadulás után milndjárt felszámolta a régi ártalmas szétforgácst ltságot, megteremtette szilárd egységét és megvédelmezte ezt az egységet a különféle egységmegbontók körmönfont és nyílt támadásai ellen. Ezt szilárd egysége és centralizáltsága tette lehetővé. A szilárd centralizálás ebben az időben szükségesnek és hasznosnak bizonyult. Meghiúsította a szakszervezeti egység megbontására törekvő különféle politikai szektánsok anarcho-szindikalisták reakciósok szakadártörekvéseit. A szakszervezeti mozgalom centralizált egysége szilárd gát volt, mellyel szemben csődöt mondtak a szocializmus ellenségeinek támadásai és a puccsisták törekvései. Kiharcoltuk a szocializmushoz vezető utat, biztosítottuk az egységet. Oj élet kezdődött az új rend értésében. Ez az új élet naponta sokoldalú feladatok elé állítja a munkásokat és a dolgozó értelmiséget. Az új szocialista építés feladatai a különféle ipari ágakbain, a javak elosztásában, az államigazgatásban, a tudomány, az egészségügy és a művészet terén ma nem oldhatók meg központilag, bürokratikusán. egy kaptafa szerint. Ezért helves volt a III. szakszervezeti kongresszus határozata, amely a túlzott centralizmus envhítésére és az egyes szakszervezeti szövetségek jogkörének bővítésére iránvult. Ez a helyes elhatározás azonban megvalósításában a félútnál tovább nem jutott. Az önálló szakszervezeti szövetségek mellett továbbra is megmaradtak a mammutközpoínt és kerületi szakszervezeti aoparátusa. így alakult ki a nem kívánatos kettős vezetés, amely odavezetett, hogy mindenki menekült a felelősségtől. A kettős vezetés megbontja a tagság tömegeivel és az üzemekkel való kapcsolatot. A szoros kapcsolat, együttműködés és a tagok széleskörű aktívájának kezdeményezésére való támaszkodás helyett ez odavezetett, hogy a vezető szervek eltávolodtak a tagok tömegétől, adminisztratív irányítási módszereket, papírháborút és bürokratizmust vezettek be. Határozott lépést kell tennünk e téren, hogy helyrehozzuk ezt a hibát, és fordulat álljoin be. A szakszervezetek a dolgozók harci szervezetei voltak és lesznek a jövőben is Az önálló szakszervezeti szövetségeknek minden termelési és munkaszakaszon önálló szakszervezeti politikát kell folytatniok. Meg kell oldaniok égető problémáikat. Nem sablonszerűén és általánosan, hanem a legszorosabb személyes kapcsolatban tagjaikkal, a szakszervezetek szempontjából ítélve meg az ügyeket. Teljes felelősséggel tartoznak e politika irányításáért és megvalósításáért. Nem szabad, hogy a központi vezetőség kicsiségekkel bíbelődjék, nem szabad, hogy sablónokat, hivatalos utasításokat és terveket gyártson, melyeket a legtöbb esetben nem alkalmazhatnak egyformán és gépiesen az egyes szakszervezeti szövetségekre, és amelyek azután nem emelik, hanem inkább csökkentik a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom jelentőségét és szerepét. A Szakszervezetek Központi Tanácsának feladata az egyes szövetségek munkájának egybehangolása, és oly módon történő irányítása, hogy a legfontosabb, időszerű feladatokat oldják meg. Az egyes szakszervezeti szövetségeknek maguknak kell kidolgozniok a részletes terveket. Röviden és velősen így fejezném ezt ki: a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak vörös szakszervezeteink régi hagyományainak nyomdokaiba kell lépniök, a dolgozók harci szervezetévé kell válniok. Lehet, hogy valaki felteszi nekem a kérdést: Miért kell harcolnia a szakszervezeti mozgalomnak, ha már mindent kiharcoltunk? Megszüntettük a kapitalizmust, megnyílt a szocializmus építésének útja, az alkotmány biztosítja a dolgozók munka- és létfenntartási jogát stb. Űj módon kell nemcsak élni, h*nem dolgozni is Ez igaz, elvtársak. A dolgozó nép az állam és gazdasága döntő erejévé vált. Vajon jó gazda-e már mindenki csak azért, mert megadatott neki a gazdálkodás joga? Nincs-e még a régi múlttal és az előítételek garmadával megterhelve sok ember, aki még ma sem érti, mit jelent szocialista módon gazdálkodni, és hogy a nagy jogokon kívül kötelességek is vannak? Tudatosítani kell, hogy minél jobban bővítjük a demokratikus jogokat, annál inkább meg kell szilárdítanunk a szocialista fegyelmet. A régi kapitalista társadalom robotot és nyomort adott osztályrészül a dolgozóknak. A robot és a nyomor elleni küzdelemben kitűztük szakszervezeti jelszónkat: „Régi módon nem lehet élni". Tudatosítanunk kell azonban, hogyha nem akarunk „régi módon" élni, akkor nem is dolgozhatunk „régi módon". Oj szocialista életünkben lavinaszerűen növekszik a fogyasztás és lavinaszerűen fokozódnak az igények is. A fogyasztás fedezésére és az igények kielégítésére nem elegendők a régi kapitalista munkamódszerek és a régi, kapitalista munkatermelékenység. Eljutottunk a dolog magváig, elvtársak. Ha ki akarjuk elégíteni a társadalmi szükségletet és igényeket, akkor növelnünk kell a munkatermelékenységet. Küzdeni kell a fokozott munkatermelékenységért. Ki kell küszöbölnünk a munkából a régi konzervativizmust, le kell küzdenünk a múlt csökevényeit. meg kell törnünk a normákat, rekordokat kell teremteni, melyek feltárják lehetőségeinket, hogy mi mindent érhetünk el a technika felhasználásával és a munka helyes megszervezésével. Utat kell törnünk előre úgy, amint ezt a pfíbrami fejtök mutatták meg. Talán azt hiszi valaki, hogy amit Príbramban elértek, azt Ostravában, Észak-Csehországban, Kladnóban és máshol nem tudnák elérni? De igen, elvtársak, csak szabad utat kell engednünk a tömegek kezdeményezésének. Szervezzük meg a tömegek kezdeményezését! Küzdjünk a kishitűek ellen és hárítsuk el az akadályokat azoknak útjából, akik munkájukkal tovább akarnak haladni előre! Ez a szakszervezeti mozgalom feladata. Milyen sokoldalú ma a szákszervezetek feladata, mennyi probléma merült fel, melyek konkrét, s nem pedig általános és sablonos megoldást igényelnek. Ezt a konferencia eddigi vitája is megmutatta. Ezért nem elegendő központilag megoldani minden problémát. Ez minden egyes szakszervezeti szövetség külön feladata. A szakszervezet nem irányít j i a termelést, de ösztönöznie kell a minisztériumokat, főigazgatóságokat, trösztöket és üzemigazgatóságokat, hogy irányítsák, s még hozzá helyesen irányítsák. Működjünk együtt az aktívával, támaszkodjunk az aktívára Gondolják elvtársak, hogy ez könynyü munka? Gondolják, hogy nem lesz szükség szorgalmas munkára és harcos elszántságra? Határozatokkal nem szüntethetjük meg a hanyagságot, a közömbösséget és a felelőtlenséget. E téren gyakran szervezett nyomást kell gyakorolni. Ezt pedig csak a tömegek kezdeményezése fejlesztheti ki. Ezért kell együttműködni a tömegekkel, de nem rendeletek és körlevelek útján, hanem a tagok széleskörű aktívájával közvetlen kapcsolatban. A beszámolóban azt hallottuk: a tagok széleskörű aktívájával végzett munka nagy igényeket támaszt a szakszervezeti szövetségek kerületi vezetőségeivel szemben. Én úgy vélem, hogy ez igen leszűkítve van kifejezve. A tagok széleskörű aktívájával végzett munka ugyanis nagy igényeket támaszt a szakszervezeti szövetségek központi vezetőségeivel és magával a Szakszervezetek Központi Tanácsával szemben is. A központi szervek is változtassák meg munkamódjukat. Fő feladatukat ne az irodában v ló üldögélésben — népiesen mondva — a szervezeteknek ne a zöld asztaltól való irányításában lássák. hanem menjenek a tagok közé, vegyenek részt a széleskörű tagsági aktívákon, magyarázzák meg új szocialista szakszervezeti politikánk helyes célkitűzéseit és küzdjenek értük. Ez a harc minden bizonnyal meghozza a gyümölcsét s fokoznia kell a szakszervezet tagjai milliós tömegének öntudatát. Kell, hogy mozgósítsa mindazokat, akik aktív munkára, rendre, helyes szervezésre, a technikai haladás és az új munkamódszerek tökéletes felhasználására vágynak a szocializmus építésében. E határozott állásfoglalásnak és küzdelemnek azokat is el kell hallgattatnia, akik mindent feketén látnak, akik siránkoznak, valamint azokat, akik félnek minden újítástól, akik szívesen megmaradnak örökre régi konzervatív berkeikben. Ez a küzdelem csírájában elfojtja a régi kapitalista rend híveinek azt a néhány maradványát, akiket még nem sikerült átnevelnünk és akik a háttérből lesik hiábavalóan és reménytelenül, eljön-e az ő idejük. Ez az idő azonban nem jön el, elvtársak! A történelem kereke nem fordul vissza — tovább forog előre! Ez a legutóbbi események alkalmával is bebizonyosodott. Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével, a Nemzeti Front kormánya köré tömörülve népünknek kell gondoskodnia arról, hogy a történelem kereke előrehaladjon. Sz . leskörű aktivitást minden szakaszon Nagy feladat hárul a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomra, Nemzeti Frontunk fontos szervezetére. Ez a feladat a dolgozó tömegek egyesítése és mozgósítása a szocializmus építésére. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom ezt a feladatát már a köztársaság építésének első napjaiban, a fasiszta megszállóknak a dicső szovjet hadsereg által hazánkból történt kiűzése után következetesen teljesítette, midőn az üzemekben keresztülvitte az államosítás első szakaszát és ezzel betörte a kapitalista rend bevehetetlennek hitt bástyáját. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom 1948 februárjában is teljesítette harci feladatát. Az üzemi tanácsok történelmi jelentőségű országos kongresszusán Csehszlovákia Kommunista Pártjával együtt szállt síkra a reakciós puccskísérletek felszámolására és országunk szocialista építése további útjának kiharcolására. Egy lépést sem tágítunk kivívott pozícióinktól Hiszem, hogy a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom ma is teljesíti harci feladatát. Hiszem, hogy teljes aktivitással mozgósítja dolgozóink tömegeit és teljes súlyával fogja támogatni a kommunista párt és a Nemzeti Front kormányának törekvését: egy lépést sem tágítunk kivívott pozícióinktól! Népünk erejével biztosítjuk a békét és az elért szocialista vívmányokat! Alkotó munkával, népgazdaságunk fejlesztési tervének teljesítésével, a munkatermelékenység fokozásával, a technika, a tudomány, munkás- és műszaki kádereink alkotó képessége és nagyfokú szakképzettsége kiaknázása segítségével egyre gyorsabban elégítjük ki mindnyájunk növekvő igényeit és követelményeit, emeljük népünk élet- és kulturális színvonalát! Küzdenünk kell nemcsak eddigi életszínvonalunk megtartásáért, hanem további emeléséért is, hogy Csehszlovák Köztársaságunk a szocialista és népi demokratikus tábor többi országaival szövetségben haladva biztosítsa boldog és örömteljes életünket, a világ nyugalmát és békéjét! Minden szakszervezeti tagunkat és minden dolgozónkat hassa át az a tudat, hogy az üzem és munkahely gazdájának lenni nemcsak azt jelenti, hogy követelményekkel álljanak elő, hanem azt is, hogy gondoskodjanak e követelmények teljesítése előfeltételeinek megteremtéséről. Tisztelt elvtársak! Befejezésül Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága küldöttségének és a Nemzeti Front kormányának nevében még egyszer sikert kívánok konferenciájuk tárgyalásához és a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom tovább feljesztéséhez, valamint a legnagyobb sikerek eléréséhez népgazdaságunk fejlesztési tervének teljesítésében és a szocializmus építésében!