Új Szó, 1956. október (9. évfolyam, 274-304.szám)

1956-10-11 / 284. szám, csütörtök

/ m 7000 kilométer a Szovjetunióban • Szukarno elnök Kínában, r Szukarno indonéz elnököt Peking lakossága lelkes örömmel üdvözölte, ami­kor végig haladt Mao Ce-tung elnök kíséretében a város utcáin. Görögország tiltakozott az Ei<SZ-nél az angol hatóságok ciprusi terrorja ellen New York (ČTK) — Görögország ÉNSZ-beli képviselője Dag Hammars­kjöld főtitkárnak átadta a görög kor­mány levelét, amelyben tiltakozik a korai záróra bevezetése ellen Nikóziá­ban. A levél továbbá rámutat, hogy szeptember 30-án Nikóziában a cipru­si földalatti mozgalom részvevői meg­ölték a brit hadsereg két tagját. Meg­torlásul a brit gyarmati hatóságok megtiltották Nikózia város görög la­kosságának az utcákon való tartózko­dást az esti órákban és bevezették a korai zárórát az üzletekben. A görög kormány határozata hang­súlyozza, hogy ez az intézkedés hát­ráltatja az élelmiszerellátást, úgyhogy Nikózia lakosságát éhínség fenyegeti. Az ázsiai és afrikai országok követelik NyugaMrián kérdésének megtárgyalását az ENSZ-ben New York (ČTK) — Tizenöt ázsiai és afrikai ország (Afganisztán, Egyip­tom, Burma, India, Kambodzsa, Ceylon, Indonézia, Irak, Jordánia, Szaúd-Ará­bia, Libanon, Szíria, Libia, Jemen és Pakisztán) október 9-én levelet inté­zett az ENSZ főtitkárához azzal a ké­relemmel, hogy a november 12-én kez­dődő XI. közgyűlés napirendjébe so­rolják be Nyugat-Irián kérdését. Mint ismeretes, Indonézia visszakö­veteli- ezt a területet, amely Hollandia gyarmati uralma alatt van. Véget ért az északi országok izlandi értekezlete Rejkjavik (ČTK) — Október 9-én Rejkjavikban, Izland fővárosában vé­get ért az északi országok — Finnor­szág, Izland, Norvégia, Svédország és Dánia — képviselőinek tíz napig tartó értekezlete, amely a Biztonsági Tanács nem állandó tagjának megválasztásáról tárgyalt. Az értekezlet elhatározta, hogy va­lamennyi északi ország Svédországra fog szavazni, mint Belgium utódjára a Biztonsági Tanácsban és támogatni fogja Finnország beválasztását az ENSZ gazdasági és szociális tanácsába, ahonnan Norvégia kiválik. Az északi országok képviseiői a rejkjaviki értekezleten elhatározták, hogy javaslatot nyújtanak be a Bizton­sági Tanács nem állandó tagjai számá­nak kettővel való növelésére, a gazda­sági és szociális tanács taglétszámá­nak hárommal való felemelésére. Zavargások Panamában az USA diszkriminációs intézkedései miatt London (ČTK) — Az Economist c. brit hetilap „Bonyodalmak a Panama­csatorna körül" című cikkében jelenti, hogy azon diszkriminációs intézkedé­sek" miatt, amelyeket az amerikai igazgatóság a Panama-csatorna öve­zetében dolgozó panamai polgárokkal szemben folytat, komoly bonyodalmak és zavargások keletkeztek a panamai közélet különböző köreiben. A hetilap rámutat, hogy a Panama-csatorna Társaságnak, amely teljesen az Egye­sült Államok kezében van, e térségben 17 000 panamai polgár alkalmazottja van. A lap azt írja, hogy ezek a dol­gozók „ugyanazért a munkáért, ugyan­azon szakképzettség és gyakorlat mellett" alacsonyabb béreket kapnak, mint az amerikai polgárok. A csatorna övezetében dolgozó pa­namaiak többsége nyomorúságosan tengeti életét — írja a t f li Ľ J S ľ C 1956. október U A Svájci Munkapárt küldöttségét fogadták az SZKP KB vezetői Moszkva (ČTK) — A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizott­ságán fogadták a Svájci Munkapárt küldöttségét. A megbeszéléseken részt vettek P. A. Poszpelov,. az SZKP KB titkára, V. N. Ponomarev, az SZKP KB tagja, E. Woog, a Svájci Munkapárt főtitkára, J. Vincent, a Svájci Munka­párt Központi Bizottságának titkára és mások. A teljes kölcsönös megértés és testvéri szolidaritás légkörében lefolyt beszélgetések során megtárgyalták a két pártot érdeklő kérdéseket. Az Albán Népköztársaság Demokratikus Frontjának főtanácsa ülést tartott Tirana (ČTK) — Oktjper 8-án Ti­ranában az Albán Népköztársaság De­mokratikus Frontjának főtanácsa ülést tartott. Az ülés megtárgyalta a De­mokratikus Front szervezeteinek az 1956. december 2-án tartandó népi ta­nácsokba való választásokkal össze­függő feladatáit. E kérdéssel kapcso­latban felszólalt Rita Marko, a De­mokratikus Front főtanácsa elnökségé­nek tagja. Sikerrel járt a csehszlovák kormányküldöttség kambodzsai útja Pňom Penh (ČTK) — A csehszlovák kormányküldöttség sikeres kereske­delmi-politikai tárgyalásainak befeje­zése után dr. Ladislav Šimovič kül­ügyminiszterhelyettes, a csehszlovák kormányküldöttség vezetője október 7-én délután filmelőadást rendezett, amelyen bemutatták a Fiatal napok és a Szülőföld című csehszlovák filme­ket. A vendégek nagy tetszéssel fo­gadták a bemutatót. A filmelőadáson és az utána rendezett fogadáson jelen voltak a királyi tanács tagjai, a kor­mány tagjai, a parlament képviselői és más kiváló vendégek. A Cseh Filharmónia Walesban Swansea (ČTK) — A Cseh Filhar­mónia hétfőn Swansea walesi város­ban tartott hangversenyt. A hangver­senynek ünnepi jelege volt, Inert ez nyitotta meg az egész héten át tartó zenei és művészi fesztivált. A Cseh Filharmónia összesen három hangversenvt ad e vá 3ban. Kedden Miloš Sádlo csellóművész is fellép. A hétfői hangverseny műsorán az Eladott Menyasszony nyitányán kí­vül szerepelt Beethoven G-dur zon­gorahangversenye, Dennis Matthews angol zongoraművész közreműködé­sével. Az est fénypontja Musszorg­szkij Kartinki c. zenedarabja volt, amelyet Ravel hangszerelésében ; !­tak elő. A hallgatóság lelkes, hosz­szantartó tapssal jutalmazta a zene­kar kiváló teljesítményét, igyhogy a zenekar ráadásul el látszotta Dvo­rák Szláv táncát. Krímben kőolajat találtak Moszkva. (ČTK) — A Szovjetunió­ban gazdag kőolajforrá okra bukkan­tak a Krim keleti részén* a Kercs­félszigeten. Az idén májusban végez­ték az első próbafúrásokat. A fúró­munkálatok nagyon nehéz körülmé­nyek között folytak. A kiégett szlyep­pére sok-sok kilométernyi távolságból kellett a tengervizet a ."úrótomyokhoz szállítani. Enntk ellenére augu.sztu elején már felszökött a földből ai első krimi kőolaj. Ez a kőolaj kiváló minőségű: mintegy 30% a benz...tar­talma, 17.5% a petróleum, 14% a ligroin (közép-benzin) és 70/o a szo­láris olaj tartalma. Miért éppen a lovasszobrokat ? Az egyik utitársunk kedvéért. Furcsa em­ber. Szótlanul és szomorú arccal csat­lakozott társaságunkhoz mindjárt az utunk elején. Csak nagy ritkán szólalt meg, azt is csak akkor, ha valaki egyenes kérdéssel fordult hozzá. De ha lovakat látott a vonat vagy a hajó ablakából, arca felderült és szeme szinte ragyogott az örömtől. Nem is felejtettük el figyelmeztetni őt min­den lóra, amely megjelent a láthatá­ron. Egy építészeti vállalatnál dolgo­zik, de a lovak iránt érzett szerete­téért „lovásznak" neveztük el. Velünk volt Moszkvában a mezőgazdasági ki­állításon is. Míg az egész csoport az elragadtatástól azt sem tudta .milyen szavakkal dicsérje a látottakat, ő csak egyszer szólalt meg és akkor is azt mondta: „Arra vannak az istállók." S a lovak miatt majdnem lekéste a napi programot. Mikor a Kreml egyik ter­mében megbámultuk egy ló fejdíszét, melyen 3500 briliáns csillogott, mind­nyájan felszisszentünk: 3500 brilliáns egy lónak! Egyedül ő mondta: „Meg is érdemli. Még többet is megérde­melne." S .aindezt olyan komoly arc­cal csinálja, hogy nem tudjuk neves­sünk-e vagy csodálkozzunk. Tehát baráti szolgálat volt részünkről meg­kérni a kapitányt, világítsa meg a lo­vasszobrokat. Mikor éjfél után fél háromkor felér­tünk a „dombtetőre" és láttuk az első zsilipet is melyben már nem emelke­dett, hanem süllyedt a hajó, néhány órára aludni tértünk. Reggel azonban szokásunk ellenére már hét órakor a fedélzeten voltunk. Látni akartuk mi­kor éri el hajónk az utolsó zsilipet és vele együtt a csatorna torkolatát. A Cinljanszki-ten^eren Az átmenet a csatornából a tengerre nem volt olyan hirtelen, mint ahogy vártuk. A csatorna egyre szélesedett, és kb. másfél óra múlva kiértünk a % .» A Volga— Don-csatoľna bejárata Sztálingrád felöl nyílt tengerre. „Bár csak vihar lenne, amikor a tengeren leszünk" — sóhaj­toztak néhányan már néhány napja. Vihar nem volt, de nem is nagyon hiányzott. Elég volt egy kis szél, hogy a hajó félméteres kilengésekkel im­bolyogjon egyik oldalról a másikra. A balpart, melyhez elég közel hajóztunk, látszólag hol magasan felemelkedett, hol meg lesüllyedt a mélységbe. Né­hányan már a reggelinél szédültek és féltek a tengeri betegségtől. Szeren­csére az imbolygáshoz is hozzászok­tunk, és csakhamar volt erőnk figyel­ni a partokat. Az öntözés eredményei már megmutatkoztak. Az eddigi kicse­repesedett puszták helyett zöldelő szántóföldeket láttunk. A nagy himbálódzás ellenére is erő­sen folynak a próbák a hajó mindkét szalonjában. Esztrádműsort gyakorol­nak a csehszlovák, a lengyel és bolgár csoportok tagjai, mellyel Cimljanszk kikötőjében lépnek fel a „Barátság esztrádján". Kissé szomorúan járkálunk a hajón. Búcsúzkodunk. Holnap Rosztovba ér­kezünk és onnan a vonat már csak hazafelé visz. , bárcsak zárlat alá vennék a hajót" — mondja az egyik utas néhány megbetegedésre célozva, melyet a szokatlan étrend rovására írtak. Az ötlet tetszik mindenkinek és már tervezgetünk miiven jó volna Sztálingrád hős védőinek emlékszobra Sztálingrádban még legalább egy hétig cél nélkül bo­lyongani az Azovi-tengeren. Hiszen nekünk nincs szükségünk a külvilf''­ra. Elélünk mi magunkban is, csak az élelmet ne felejtsék el utánunk küldeni. Akár ejtőernyővel is. Álmo­dozunk, de tuc'juk, ho«v hiába min­den, időnk lejárt A népek barátságának ieqyében A cimljanski kikötőben megren­dezett esztrádmüsornak is búcsújel­lege volt. A kikötő előtti térségen rendezték meg, ahová összegyűlt a helyi lakosság is. Szavalatok, ének­tánc- és kabaréműsor volt progra­mon, melyben a csehszlovák, lengyel és bolgár turistákon kívül a hajó al­kalmazottai L képviselve voltak. A műsor legkedvesebb mozzanata az ukrajnai tánc, az úgynevezett Barina volt. Egy cseh asszonyka táncolta igazi művészettel. A helyi lakosok eleinte csak nézték, Je egy szalma­kalapos t'iu nepi bírta tovább és ő is beperdült a középre. Példáját még egy lány követte JS így hátTmasbar. ropták a táncot. Mindenki tapsolt a zene ütemére és ők csak peregtek, bókoltak nekifeledkezve. Mikor a hajónk lasanként eltávolo­dott a parttól, úgy éreztük, mintha régi kedves ismerősöktől búcsúznánk Már nem *udom, ki kezdte, mi a ha jón, vagy ők a parton, de egyszer­csak hatalmas e.'ővel harsant fel szlo­vák, cseh, bolgár, lengyel és orosz nyelven az ifjúság himnusza: Egy a jelszónk, n béke. Ez volt utunk leg­meghatőbb és legkedvesebb búcsúja. * * * Utolsó este a hťón. A vacsorához tortát és bort is felszolgáltak és a kapitány búcsúestélyre hívta meg a hajó utasait. Szól a zene, táncolunk, de mindnyájan kissé szom rkásak va­gyunk. Még egyszer — tudjuk, hogy utoljára — felmegyünk a fedélzetre is és nézzük a Don ezüstös szalagját. Volgához és tengerhez szokott sze­münk valahogy kicsinek találja. A doni kozákok hazájában Ojra vasúti kocsiban ülünk és a vonat rohan velünk Kijev felé. Nagy örömünkre csaknem egy óra hosszat (S) közvetlenül az Azovi-tmger partjá?i megyünk és így újra gyönyörKodhe­tünk a hatalmas víztükörben. Láto­gatásokat végzük a vonat minden pontján és feketekávét főzünk. Eddig még nem is említettem egy kedves szovjetuniói különlegességet. ^ vonat minden kocsijában, éppen úgy mint a hajón és az egyes állomásépületek­ben, tartályok vannak, melyekben egész lap forr a víz. ..Kipjatok"-nak nevezik. Ha valaki teát vagy kávét akar inni, díjtalanul csapolhat belőla és leforrázhatja a kávét vagy teale­veleket. A doni medencében haladunk to­vább. „Pipázó" hatalmas ayárkémé­nyeket látunk, melyeknek tetején lángcsővák csapnak ki. Kijev Nagy örömünk van. Szovjet kísé­rőnk elintézte, hogy egy nappal to­vább maradhatunk a Szovjetunióban. Ezt a napot Kijevben töltjük. A város gyönyörű és kedves. Sok a szép régi épület és a még szebb új. Jó volna ilyen szép városban élni. Lépten-nyomon gyönyörű parkok. A Dnveper mellett hatalmas, homokos szabadtéri fürdő és az öböl, amelyet Velencének neveztek el, tele van ka­jakokkal. vitorlásokkal. A Dnyeper vizét elegáns ívelésű 1800 m hosszú híd szeli át. A város felett, ott a domb­oldalon, őrködik a Szovjetunió legré­gibb temploma, az aranykupolás Pe­csorszká Laura. A németek tönkretet­ték ennek az egyedülálló templomnak egy részét, mely még most is romok­ban hever. Darabonként restaurálják, hogy megmentsék az értékes freskó­kat. Egy beláthatatlanul nagy, erdőnek is beillő park közepén a háborúban el­esett generálisok alusszák örök ál­mukat. Szovjet kísérőnk, akit a helyi Inturist adott mellénk, azt mondja, hogy ezt a parkot a helyi lakosok a csend és nyugalom parkjának neve­zik. Ezért mindig úgy gondolta, hogy ezt a parkot többnyire a csend után vágyó idősebb emberek látogatják. Éppen ezért nagy volt a meglepetése, mikor egyszer késő éjszaka hazafelé menve betért ide és csupa fiatal párt látott itt sétálni. Az igazat megvallva kissé megköny­nyebbültem, amikor hallottam ezí a tréfás epizódot. Már lassanként azt kezdtem hinni, hogy itt a Szovjet­unióban a szerelmet valamilyen káros elhajlásnak minősítették. Ugyanis egész háromheti itt-tartózkodásunk alatt nem láttunk férfit és nőt karonfogva menni, vagy az összetartozás intim légkörével sétálni — úgy, ahogy azt nálunk megszokta az ember. De ha már a parkoknál partunk, nem hiszem, hogy volna a világon még egy ország, ahol annyi szép park lenne, mint a Szovjetunióban. A városokban majdnem minden utcában nagy park­ra bukkan az ember. A virágágyak gondozottak és olyan szépek, mint egy tarka gobelin. A virágágyak közepén gyakran látni földből készült hatalmas, karcsú virágvázákat, amelyeken virá­gok nőnek tömött sorokban, gyönyörű ornamentumokat alkotva. Itt-ott szö­kőkút, vagy különböző kedves témá­jú szobor bukkan ki a fák közül és mindenütt tisztaság, tiszta levegő és csend. Ahogy megfigyeltem, sok em­bert foglalkoztatnak a parkok gondo­zásával. Sok helyen három-négy asz­szonyt is láttam egy csoportban, amint egy virágágyat ápoltak. Gajdács Irén (Folytatjuk.) Csillagvizsgáló intézet Sztálingrádban, ahol a dokirfnen­Ivovíz- es forrásvízcsapok egy kis állomáson tumfilmeket vetítik

Next

/
Thumbnails
Contents