Új Szó, 1956. október (9. évfolyam, 274-304.szám)

1956-10-11 / 284. szám, csütörtök

/Q göröngyös úttól a járhatóig Ä vámosladányi földművesek 1951fcen tették le a garast a szövetkezet mellett. Ekkor még kevesen voltak, de a lelkes kis csoport egyre nőtt, dagadt, akár a falu alatt folydogáló Garam hóvíz idején. Szorgalom, iparkodás jellemezte már akkor is a szövetkezeti tagokat. Egy évig tartó fontolgatás-latolgatás után kiléptek a régi, megszokott keretek közül. Határukban eddig még soha nem termeltek rizst, de .ok megpróbálkoztak ezzel is. Már az első év megmutatta, hogy talajra talált a rizs a vámosladányi határban. Az elkövetkező évben pedig országszerte ismertté vált Béres István rizstermelő csoportjának ez a betegség a szövetkezetet. Három év után aztán teljesen levette lábáról. 1954-ben már úsztak az adósságban. Három hónapig a pénznek magját sem látták. Haldoklott a szövetkezet. Kemény operációra volt szükség. De a beteg szövetkezet így is csak nehezen tudott lábra állni. A vezetők, akik idáig juttatták a szövetkezetet, bíróság előtt feleltek tetteikért. Nehéz összegeket tulajdonítottak el a közös vagyonból. Méltó büntetésüket el is nyerték. De vajon pillanatnyilag segített-e a szigorú ítélethozatal a szövetkezetnek? A taqokban a közösbe vetett bi, zalmom teljesen megrendült. Mar-már Az EFSZ elnöke és Adami János csoportvezető határt járni mennek. á neve. A csoport 55 mázsás átlagterméssel dicsekedhetett. A többi mezőgazdasági termékekből is gazdagabb hektárhozamokat értek el, mint amikor még ki-ki magára hagyva túrta a földet. Szárnyra kelt a vámosladányiak híre. Naponta érkeztek a látogatók. Jöttek a járástól, kerülettől, sőt a riporterek is gyakran megjelentek. Villantak a fényképezőgépek lencséi, hosszú sorokat szántott a toll. A feltett kérdésekre a szövetkezet vezetőségerszinte gépiesen válaszolt. Tudták előre, mi lesz a kérdés, a felelet is készen állt, hisz újat a tegnapi látogató sem kérdezett, a mai is csak azt kérdezi. Kinek jutott volna eszébe akkor, hogy kicsit a do'.gok mélyére nézzen, a nagy jövővel kecsegtető szövetkezetet „röntgenre" állítsa. Pedig, ha valaki ezt megtette volna. már kezdetben láthatta volna, hogy a kívülről nézve sokat ígérő szövetkezet szíve körül valami nincs rendben. Apró, beteges tünetek mutatkoznak a szív körül, melyet orvosolni kéne. No, de ki törődik egy szép menyasszony bensőjével? Nézik, csodálják, az pedig nem szól, hogy neki úgy fáj valamije. Nem szól, nem mer szólni, mert nem akar ünneprontó lenni. Valahogy így volt ez a vámosladányi szövetkezettel is. Még virult, nagy jövőt jósoltak neki, de a betegsége egyre terjedt. A tagok is tudták. ott tartottak, hogy a szövetkezetet elviszi az operáció. A tagok erőszakkal kezdték széthordani az állatokat. Pusztult a szövetkezet, kezdett szétforgácsolódni a közös vagyon. A helyi pártszervezet tagjai azonban éjjel-nappal virrasztottak a „haldokló" szövetkezet felett. Agitáltak, beszéltek, már-már azt hitték, hogy megmentették, amikor újból kitört a láz. A szövetkezet gáncsvetői utolsó támadásukat intézték a súlyos beteg ellen. A járási pártbizottság ekkor Dobrovolný Józsefet küldte a faluba, hogy segítsen lábra állítani a szövetkezetet. Dobrovolný elvtársat jól ismerték a faluban. Bíztak benne, adtaR a szavára. Rövidesen egy kicsi, de annál elszántabb csoport verődött össze körülötte. A szövetkezet már túl volt a veszélyen. A csoporthoz egyre többen csatlakoztak. A teljes szétesés veszélyét elhárították. A tagság soraiba lassan a munkakedv is kezdett visszatérni. * * * Jó másfél év telt el azóta, hogy kioperálták a szövetkezet testéből a romlott, fertőzött részt. A tagság Dobrovolný Józsefet elnökké választotta. A szövetkezet lassan kezdett erősödni. Visszatért a bizalom, megfogadták, hogy újból visszaszerzik szövetkezetük hírnevét. Hosszú, gövezett határidő előtt elvégeztek. Ne higgyjük. hogy ez az eredmény csak a véletlen szerencse. Fáradságos és szervezett munkának az eredménye ez. Eredetileg úgy határoztak, hogy az aratást, cséplést két munkacsoport elvégzi. A termés azonban hosszú várakozás után egyszerre ért be mindegyik dűlőben. Nem volt mentség, aratni kellett. A két csoport pedig gyengének, erőtlennek bizonyult, hogy megbirkózzék a hirtelen, nyakukba szakadó és halasztást nem tűrő munkával. Cselekedni kellett, de gyorsan. Az összetartás, a közös akarat úrrá lett a szükség felett. Öregekből, aszszonyokból megalakult a harmadik munkacsoport is. Az állatgondozók is saját ügyüknek tartották az aratás gyors elvégzését. A négy állatgondozó gyorsan határozott. Ogy döntöttek, hogy míg a kenyérnek való nem kerül a csűrbe, négyük munkáját ketten is elvégzik. így kettő az aratásnál segített. A gabona szemveszteségnélküli betakarításáért folytatott csatát így fényes győzelemmel ünnepelhették. A szövetkezet .megalakulásától eltelt időszakban csak az idén mondhatják először: — Nem maradtunk az állam adósai. Gabonabeadási kötelezettségüket 130 százalékra teljesítették. Emelt fejjel számolnak be arról, hogy a 30 százalékos túlteljesítés mellett is megmaradt a tagságot megillető frienynyiség, ezenfelül jövőre, illetve az ősszel nem kölcsön vetőmagot vetnek. A szövetkezet mostani ereje már túlszárnyalja a „híres" előbbit. A szorgalomért, a szakszerű gazdálkodásért gazdagon fizetett a Garammenti rög. Az idén csak gabonafélékből 25 vagonnal arattak többet, mint tavaly. Az állattenyésztés terén is lényeges javulás állt be. Három évvel ezelőtt még a „mintaszövetkezetben" százával döglött a jószág. Súlygyarapodásról beszélni sem lehetett. Ma azonban már sertésből jóval túlszárnyalták a tervezett állományt, a hízóknál pedig 75 deka a napi átlagos súlygyarapodás. Másfél év alatt a tehenek hasznossága is növekedett. Igaz. még most sem a legjobb, de ha a másfél év előtti átlagot vesszük, óriási a különbség. A súlyos operáció előtti hónapokban az átlagos napi tej hozam alig haladta meg a másfél litert, ma pedig a tehenenkénti napi átlag 5 literen felül mozog. Nagyot nyom a latban a juhtenyésztés is Csak gyapjúért 218 000 koronát kapott a szövetkezet. Ezek az eredmények minden szónál többet mondanak. Büszkén hirdetik a már-már széteső szövetkezet jó vezetéssel, a tagok fáradhatatlan munkája nyomán virágzik, hirdeti a közös gazdálkodás életerejét. * * * A gabonabetakarítás után a traktorállomás segítségével elvégezték a tarlóhántást. A férfinép a trágyát is kihordta. Az asszonyok a kertészetben foglalatoskodnak, meg a dohánynyal bajlódnak. A kertészet még minSok-sok paradicsom termett az idén a szövetkezet kertészetében. A falu apraja-nagyja részt vett a bő dohánytermés be takarítási munkáiban. hogy baj van náluk. Ledolgozott munkaegységeik után bizony alig-alig tudták- előteremteni a koronákat. De a*ért hallgattak. Titkolták, nem akartak szövetkezetük hírnevének ártani. A betegség azonban egyre jobban gyengítette, fárasztotta a szövetkezet.t. A bait úov mondva, a szövetkezet már születésekor hozta magával. Beteg volt a szíve, vagyis olyan emberek kerültek a szövetkezet élére, akik csak a saját zsebükre hajtották a hasznot. Három éven keresztül sorvasztotta röngyös volt az út az eltelt másfél év alatt. Voltak, akik elcsüggedtek, de a szövetkezeti tagság többsége keményen állta a sarat. Erőt adott nekik az a tudat, hogy habár lassan, de fokozatosan felfelé haladnak a gazdagodás hírneve la.itorán. 0.1, kor szerű istállókat építettek. Az állatokat összpontosították. Szigorú házirendet vezettek be. Most mésfél év elteltével bátran mondhatjuk, hogy a bizakodás, H szorgalom győzött a pusztulás felett. Az idén az aratást már 16 nappal a térdig ontja magából a pénzt, a dohány is olyan, hogy büszkék lehetnek rá a szövetkezet asszonyai, akik kapál ták. Az őszi szántás-vetés, a kapások betakarítása után sor került a rizs aratásra is. A 15 hektár rizsföld kiváló termést ígérr és amd a legfon tosabb. most már nem egyes tolvajok zsebét, hanem a közös pénztárt duzzasztja, melynek közös gyümölcséből mindenki érdeme szerint részesül. (sz. 1.) Magyar (annyelvű mezőgazdasági iskolákba hívjuk a fiatalokat mezőgazdasági termelés nővéri léséhez szakképzett emberekre van szükségünk. És bizony eddig kevés van belőlük. Új és új kádereket kell nevelnünk. Ezt a célt szolgálják mezőgazdasági iskoláink. Csupán a bratislavai kerületben 28 van belőlük, 7 műszaki, 11 tanonc, 2 könyvelési és 8 mesteriskola. Államunk rendkívül nagy gondot fordít a mezőgazdasági szakemberek nevelésére. Ha az ösztöndíjak számadatait összehasonlítjuk, láthatjuk, hogy az 1938. évhez viszonyítva ötszörösét teszik ki az akkori ösztöndíjaknak. Még az a kérdés, hogy az Iskolákra fordított összegek arányban vannak-e a termelési eredményekkel. Bizony nincsenek. Annak ellenére, hogy a mezőgazdasági eredmények lényegesen jobbak, mint a kapitalista magángazdálkodás idején. Helytelen lenne, ha be nem ismernénk, hogy a mezőgazdasági iskoláknak is részük van ezekben a sikerekben. De arról is nyíltan kell beszélnünk, hogy a mezőgazdasági termelés számos dolgozója nem találta meg a helyes kapcsolatot a mezőgazdasági iskolákkal és főként a végzett növendékekkel. Hosszú nevelőmunkára van szükség, míg a mezőgazdasági dolgozók körében is megszilárdul az erkölcs-politikai egység, és minden mezőgazdasági dolgozó dialektikus kapcsolatában érti meg mindazokat a tényezőket, amelyek befolyásolják a termelést, és feladatukat nemcsak reszort szempontjából látják majd. Gyakran ilyen reszort szemszögből vagy adminisztratív szemszögből nézik a mezőgazdasági iskolákat is. Míg a műszaki iskolákba már tömegesen jelentkeznek a tanulók, és itt már a tanulók kiválasztásával szemben igényeket ,'s lehet támasztani, addig a mesteriskolák, ahová az EFSZ-ek, állami gazdaságok, gép- és traktorállomások, valamint más mezőgazdasági, szocialista üzemeknek keilene küldeniük alkalmazottaikat egy-két éves iskolára 17—40 éves korig — már néhány éve tanulóhiányban szenvednek egyrészt azért, mert kevés a szakember, másrészt azért, mert a vállalatok saját kádereiket nem küldik iskolába. Ilyen a helyzet. Konkrét példákkal támasztom alá: A Trnava melletti Voderadyban már négy éve létezik egy magyar tannyelvű baromfinevelő szakiskola. Az EFS'Z-ekben hiány van a baromfi szakértőkben, és ezzel szemben az iskola már két éve nem működik magyar anyanyelvű tanulók hiányában. Ez idén a helyzet hasonló. Egyetlen diák jelentkezett, bár tudjuk, hogy Szlovákiában főleg a szövetkezetekben többszáz szakképzett baromfigondozóra volna szükség. A vezető szocialista vállalatokhoz fordulunk, hogy vegyék fontolóra ezt a tényt, és a voderadyi egyéves, baromfinevelőket kéotó iskolába küldjék el azokat a baromfigondozókat, akik egy év folyamán megjavíthatnák munkájukat. Az érdeklődők forduljanak közvet'enül az iskola igazgatóságához, amely részletes felvilágosítást nyújt nekik. A jelentkezők anyagi biz-osításáról gondoskodnak. Ezenkívül a gaíántai járás Tallós községében a 11 éves iskolák végzett növendékei számára könyvelési szakiskola működik. Az iskola 1956. szeptember 1-én nyílt meg, kétéves. Az iskola elvégzésével minden tanuló, technikusok könyvelők szakképesítést nyer. Még ebben az iskolában sem teljes a létszám. A dunaszerdahelyi járásban Bősön és Királyfiakdrcsán két magvar tannyelvű mesteriskola működik, ahol zootechnikusokat és agrotechnikusokat képeznek ki 17—40 éves korig. Hogy az iskolák sikerrel teljesítsék feladatukat és segítsenek a mezőgazdasági termelésben, gondoskodni kell a tanulók szükséges számáról. A tanítás ezeken az iskolákon november 1-től július 30-ig tart, és minden végzett növendék elnyeri az állattenyésztés mestere és a növénygondozás mestere címet. A 14—15 éves fiatalok számára, akik befejezték a nyolcéves kötelező iskolalátogatást, a nagymegyeri járásban Izsapon mezőgazdasági tanulóiskolánk van, amely már öt éve sikerrel neveli a szakképzett fiatalokat elsősorban a szövetkezetek részére. Az itt végzett növendékek a gyakorlatban nagyon jól érvényesülnek. A tanítás egyéves és évvégi záróvizsgával fejeződik be. Ezenkívül a 14—15 éves ifjak, akik kisegítő munkásokként működnek a mezőgazdaságban, a téli mezőgazdasági iskolákban heti hat órában tanulhatnak tovább, amely két évig tart és a tanítás mindig az egyik év november 1-től a következő év április 30-ig tart, záróvizsgával fejeződik be. Az iskola elvégzése után mezőgazdasági szakember lesz a fiatalokból. Folytathatják a tanulást a szakiskolákban és a szövetkezeti iskolákban képességeik és érdeklődési körük szerint. Ilyen téli iskolákat minden nyolcéves iskola mellett szerveznek, ha legalább 15 jelentkező van. A felsoroltakból kitűnik, hogy csupán a magyar nemzetiségű állampolgáraink részére a kerületben egy technikai, egy könyvelői, két mesteriskola, egy baromfigondozó iskola és egy tanonciskola van. Tehát gondoskodás történt a szakkáderek kiegészítéséről, csupán a mezőgazdasági vállalatoktól függ, hogy tanulókat, küldjenek az iskolákba, aminek a termelésben is hasznát látnánk és a gyakorlatban elérnék azt, hogy sikerrel teljesítenék a CSKP országos konferenciájának a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről szóló határozatát. Ludovit Hanaš. Tudás nélkül nem sikerül A jó gazda nem a maga kárán tanul, mert rájött, hogy az ilyen tanulás nagyon drága. Ogy gondolja, hogy sokkal gazdaságosabb, ha megismerkedik a termelés új, bevált módszereivel, a mezőgazdasági tudomány új ismereteivel és vívmányaival s alkalmazza őket a gyakorlatban. Az élelmes és haladást le nem becsülő gazda azt is tudja, hogy ezeket a hasznos tudnivalókat mind megtalálhatja a szakkönyvekben, melyek megismertetik a mezőgazdasági termelés minden ágazatának sikeres munkamódszereivel. A legújabban megjelent könyvek bizonyára felkeltik érdeklődését és az új ismeretek jobb eredményekhez segítik. Könyvünk a növényvédelemben dolgozók kézikönyve, amely ismert szakemberek, Demečko és Hrnčiar mérnökök értékes munkája. A mű vászonkötésben, zsebkönyv formájában N övényvé delem címen jelent meg. A növénytermesztésben a kártevők és betegségek elleni küzdelem az agrotechnikai intézkedések tökéletesítésének egyik fontos tényezője. A termelés sikere a növényvédelemben dolgozók szaktudásától és szervezőképességétől függ. Feladataikat csak úgy teljesíthetik felelősségteljesen, ha ismerik a korszerű növényvédelem alapelveit, a kórokozók és kártevők élettanát, valamint az ellenük vívott harc eszközeit. Ezt a célt szolgálja Demečko és Hrnčiar kézikönyve, amelynek általános része a vegyi növényvédőszerek és hatásuk leírását, valamint az egyes gépek és eszközök használhatóságának ismertetését tartalmazza. Majd a Szlovákiában előforduló karanténakártevőkről tájékoztat. Sorrendben tárgyalja mezőqazdasági terményeink, mint a gabonafélék, gumós- és gyöknövények, zöldségfélék, gyümölcsfák és szőlő kártevőit és betegségeit. Hangsúlyozza a megelőző növényvédelem fontosságát és áttekintést nyújt a növényvédelemben elért tudományos és gyakorlati tapasztalatokról és eredményekről. Ismerteti a növényvédelemmel összefüggő törvényes intézkedéseket. Útbaigazít a mezőgazdasági növények kártevői és betegségei ellen vívott harc szervezésére vonatkozóan, majd rövid áttekintés következik a jelzőszolflálatosok legfontosabb feladatairól az év eqves hónapjai szerint. Külön említésre méltó a kártevők és betegségek magyar-szlovák-cseh-latinorosz és német szótára. A kézikönyv oldalszáma 497, ára kötve 19,65 Kčs. Méhészeink jó tanácsadója lesz Du- šan Janota mérnök Méhészet című kézikönyve, amely 82 oldalon, szabatosan, könnyű stílusú nyelvezettel tolmácsolja a méhészkedésre vonatkozó alapismereteket és megfigyeléseket. Különösen kezdő méhészeink találnak benne megbízható segítségre. A könyvecske bevezető részében megismerkednek a méhészet népgazdasági jelentőségével, a mézelőméh biológiájával, a méhek életével, munkájával, fi tenyésztés és termelés feladataival. Hasznos útbaigazítással szolgál a kaptárak és méhészeti felszereléseket illetően. Célszerűen oldja meg a méhek gondozását, amikor is a méhek krrüli teendőket méhészeti év szerint osztotta be. így a méhész áttekintést nver az egyes évszakokban szükséges teendők elvégzéséről. A továbbiakban a méhle.qelőről és a vándorlásról ír. Végül a méhek betegségeire, kártevőire és az ellenük vsló védekezésre vonatkozó legfontosabb tudnivalókat közli. A könyv a mezőgazdasági műszaki és mesteriskolák növénytermelési és kertészeti szakának tanulóifjúsága számára előírt tananyaggal foglalkozik, de szívesen veszi kezébe majd a kezdő méhész is és bizonyára az idősebb, tapasztalt méhészek is felfigyelnek rá. Ara 3,20 Kčs. Mind a két könyv a Szlovákiai Mezőgazdasági Kiadó n. v. kiadásában jelent meg. Liszonyné Máté Irén OJ szö 1956. október E 5