Új Szó, 1956. október (9. évfolyam, 274-304.szám)

1956-10-10 / 283. szám, szerda

A Saar-vidék sorsa valamennyi német közös ügye Az HDK kormányának nyilatkozata a Saar-vidéki kérdésről Berlin (ČTK). — A Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsának elnöksége mellett működő sajtóiroda nyilatkozatot tett közzé, a Német Szövetségi Köztársaság és Franciaország között a Saar-vidék területéről létrejött egyezménnyel kapcsolatban. Az NDK minisztertanácsának nyilatkozata többek között rámutat, hogy az NSZK és Franciaország között tervezett szerződés a nyugatnémet és francia monopóliumok urainak mesterkedéseit szolgálja. Összeegyeztethetetlen a Saarvidéki lakosság akaratával, megtagadja a Saar-vidéki lakosság önredelkezési jogát és ellentétben áll az egész német és francia nép érdekével. A Saar-vidék területének sorsa — amely terület Németország oszthatatlan részét képezi — valamennyi német közös ügye. Az NDK kormánya ezért nem ismerheti el az NSZK és Franciaország közötti egyezményt. Mivel Németország területén két szuverén állam áll fenn, a Franciaországgal kötött Saar-vidéki egyezményt jóvá kell hagynia az NDK, az NSZK és a Saarvidék kormányának. Az egységes békeszerető Németország megteremtéséig minden Saa-r-vidékkel kapcsolatos egyezménynek a következőket kell biztosítania: 1. Azt, hogy a Saar-vidéket nem vonják be az Atianti Szövetségbe, a Nyugateurópai Unióba vagy más katonai csoportokba. 2. Meg kell tiltania a Némnt Szövetségi Köztársaság és más államok haderőinek állomásozását, valamint atomés hidrogénfegyverek raktározását Saar-vidék területén. 3. Saar-vidék területén nem szabad bevezetni a hadkötelezettséget. 4. Biztosítani kell az összes demokratikus és szabadságjogokat a Saar-vidéki lakosságnak. 5. Nem szabad megengedni, hogy a Saar-vidéken csökkenjen a jelenlegi életszínvonal vagy rosszabbodjanak a szociális életkörülmények. 6. Biztosítani kell a szabad kereskedelmet és a zavartalan kulturális cserét a Saar-vidék, az NSZK és az NDK között. A brazil sajtó nagy elismeréssel ír a Lúčnica szerepléséről Rio de Janeiro. (ČTK) — A brazil sajtó október 7-én nagy elismeréssel ír a Lúčnica szlovák művészegyüttes első fellépéséről Brazília fővárosában. A Correiro da Manha című lap rámutat, hogy a népzene és tánc, amelyet az ország fiataljai mutattak be, egyszerűen elragadó. A Lúčnica tökéletes technikai, vokális és ütemegység szempontjábó'. A Dinario de Noticias c. lap is nagy elismeréssel ír a Lúčnica fellépéséről és hangsúlyozza, hogy a közönséget szinte forrásba hozta a Lúčnica kiváló teljesítménye. Tanger statútumáról tárgyalnak Páris. (ČTK) — Október 8-án Casablancától nem messze, Fédale marokkói ki kötő városbari megkezdődött Tanger gazdasági és pénzügyi statútumáról — az úgynevezett nemzetközi marokkói övezetről — tárgyaló értekezlet. A konferencián Marokkó, Franciaország, Nagy-Britannia, az USA, Spanyolország, Portugália, Olaszország, Belgium és Hollandia képviselői vesznek részt. 1923 decemberében állapították meg Tanger „nemzetközi kormányzatát", de mikor 1940-ben a spanyol csapatok megszállták Tangert, betagolták Marokkó spanyol övezetébe. 1945-ben a francia-brit-amerikai és szovjet szakértők értekezletének határozata alapján a tangeri övezetben helyreállították a nemzetközi közigazgatást s egyben megerősítették a marokkői szultán szuverén jogait Tangerben. Az új konferencia összehívását a marokkói kormány indítványozta. Az értekezlet napirendjét nem hozták nyilvánosságra, de a politikai megfigyelők megállapítják, hogy az értekezleten Tangernek teljesen a marokkói államhoz való csatolásáról fognak tárgyalni. Franciaország 1956 márciusában elismerte Marokkó függetlenségét és egyetértett a szultáni igazgatás bevezetésével Tangerben. Ezt a megállapodást később elfogadta Spanyolország is és a marokkói kormány kormányzót nevezett ki Tangerben. Megoldatlan azonban mindmáig számos pénzügyi és gazdasági kérdés Tangerben. A Szovjetunió Külügyminisztériumának nyilatkozata a tangeri kérdésben Moszkva, (TASZSZ) — A Fedáléban folyó tangeri értekezlettel kapcsolatban a szovjet kormány nyilatkozatot tett, amelyben rámutat, hoav örömmel üdvözölte a marokkói probléma békés megoldását, amelynek következmánys Marokkó füaoetlenségének kikiáltása volt. Természetes — mondja a nyilatkozat —, hogy a Francia- és a Spanyol-Marokkó függetlenségének kikiáltása után felmerült az ország egyesítésének kérdése, főleg Tanger Marokkőhoz való csatolása és a tengeri övezet eddigi rendszerének megváltoztatása. A Szovjetunió tiszteletben tartja a marokkói nép nemzeti vágyait és meleg rokonszenvet érez Marokkó állam függetlenségével és egyesítésével. Üdvözli a marr'-':ji kormány azon indítványát, melynek célja Tanger Marokkóhoz való csatolása. Rajk László és társainak temetése Budapesten Budapest (ČTK). — A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata alapján október 6-án Budapesten eltemették a Magyar Dolgozók Pártjának ártatlanul elítélt és rehabilitált funkcionáriusait. Ünnepélyesen új sírhelyébe helyezték Rajk lástfót, a MDP KV politikai irodájának volt tagját, Pálffy György altábornagyot, 'a MDP KV tagját, Szőnyi Tibort és Szalai Andrást, a MDP KV volt osztályvezető helyettesét. Új terrorista per Karlsruheban Karlsruhe (ČTK) — A karlsruhei alkotmánybíróság előtt október 8-án további terrorista per kezdődött, amelyet már hosszabb idő óta készítettek elő. Ez a per azok ellen a német hazafiak ellen irányul, akik a Demokratikus Németország Nemzeti Frontjában működtek. A karlsruhei bíróság 111. büntető szenátusa a Német Demokratikus Köztársaság hat és a Német Szövetségi Köztársaság két polgára ellen emelt vádat. Az a „vétkük", hogy demokratikus és békés alapon Németország egyesítésére törekedtek. Úfabb ítéletek a poznani perekben 7000 kilométer a Szovjetunióban Varsó. (ČTK) — A Foltynowicz, Zurka és Sroka vádlottak ellem bűnperben — akiket Izdebny tizedes kínzásában való részvétellel vádolnak, a katonai bíróság október 8-án nyilvános ülésén ítéletet hozott. A hétfői tárgyaláson számos poznani üzem dolgozója és a külföldi sajtó képviselői vettek részt. A törvényszéki elnök kijelentette, hogy a vádlottakat bűnösnek nyilvánították, Izdebny tizedes ellen elkövetett támadás többi részvevőjével együtt, akik áldozatukat üldözték és súiyosan kínozták. Ezenkívül megállapítást és bizonyítást -nyert, hogy kifosztották az állomási kioszkokat is. Zurek és Sroka később részt vettek középületek ellen elkövetett merényletekben is. A bíróság mérlegelte a vádlottak összes bűntetteit és a következő ítéletet hozta: Foltynowiczot négy évi hat havi börtönre, Zurekot négy évre és Srokát négy évi hat hónapi börtönre ítélte. 4

0 J szo 1956. október 10. Október 8-án, a második poznani bűnpernek nyolcadik napján, amely per a rendőrségi épület és egyéb állami hivatalok elleni támadás kilenctagú csoportjával szemben folyik, tovább folytak a tanúkihallgatások. Nowakowski ügyész vádbeszédében rámutatott, hogy a vádlottak a június 28-i poznani események alkalmával részvevői voltak az egyik fegyveres csoportnak és ez a csoport összpontosított tűz alá vette a közbiztonsági dolgozókat, akik a rendőrség épületét védelmezték. E harcoknak számos áldozata volt. » * * A harmadik bűnperben, amely egy másik kilenctagú • csoport ellen folyik. amelynek vezetője Janus Kules, alvilági nevén Eddy Polo volt, tovább folyt a vádlottak, a tanúk kihallgatása és némelyik vádlott védőjének beszédére iŕ sor került. A per folyamán valamennyi vádlottra rábizonyították a vádiratban tartalmazott vádakat, vagyis a milícia tagjai ellen elkövetett fegyveres támadást és egyéb bűntetteket. A tárgyalás tovább folyik. > Áz óceán színtje alatt Ha hajónk utasainak kívánságai teljesülnének, a Volga néhány kilométeres útszakasza átköltöznék Csehszlovákiába és hazánk minden részében gyönyörű homokospartú fürdőhelyek lennének. Ugyanis ahogy elhagytuk Kujbisevet, a Volga partján 50, sót 100 méter széles sárga homoksáv húzódik. „Oh, bár legalább egy ezrednyi részét át lehetne hozzánk vinni" — nézik sóhajtozva a fürödni vágyók. A hajó kapitánya végülis megszánt minket és kikötöttünk. Mint az akrobaták másztunk a hajó keskeny peremén és egy imbolygó meredek deszkaszálon a partra, ahol a folyótól néhány méterre két kis halastó is volt. Fürödtünk, röplabdáztunk és néhányan hálót hozva a haGyermek voltam még, és emlékszem mennyire elképesztett az az adat, hogy Sztálingrád, 70 km-es hosszúságban simul hozzá a Volgához. A fasiszta újságok ezzel akarták megindokolni a hosszú ideig tartó harcokat. Régi emlékeim fényében láttam a hajó mellett lassan elvonuló partokat és a többi utasokkal együtt megilletődve néztem a folyó mellett lassan feltűnő várost. Először a gyáraK kéményei bukkantak fel a láthatáron, majd lassanként feltűnt a gyár lakótelepe és utána az egész város a maga csodálatos szépségében. A kikötőből nézve fürdővárosnak látszik. A „fény és világosság városa" név illene rá, mert a házak szinte világítanak a maguk frisseségében. Én azonban fájó szívvel nézem a vadonatúj házaMaxim Gorkij gvermekéveit ebben a házban töltötte jóról átfésülték a tavat. Nagy volt a csalódásuk, amikor egy rákon és egy kis halacskán kívül semmit sem fogtak. Kujbisev és Szaratov között a víz felszínén elég sok nafta úszik, ami nem volt a fürdőzők Ínyére. Éjszaka nagy kőolajfinomitó gyár mellett mentünk el, amely több kilométeres hosszúságban húzódik a Volga mellett. Többnyire naftát szállító tankhajókkal találkoztunk. Délben újabb olajmezők túntek fel a láthatáron, és mellettük megláttuk Szaratov városát. Szaratovtól délre fokozatosan változott a vidék. A Volga partján az eddigi nedvdús fű helyett kiszikkadt sárgásszürke sztyeppét láttunk. Kevés a felszántott föld. A Kamysin városkától délre a Volga vízének szintje mélyebben van mint az óceáné. Ettől a ponttól kezdve állandóan lejt egészen a Káspi tengerig. Ugy olvastam, hogy ez a lassan kiszáradó tenger valamikor Szaratov városának határát mosta. Mostani átlagos vízszintje 26 méterrel alacsonyabban van, mint az óceáné. Fákat alig láttunk. Csak a fűzfák különféle fajtái nőnek itt-ott a Volga árterületén. A Közép-Ázsia felöl fújó száraz szél kiszívja a növényekből utolsó nedvtartalmukat is és a kiszáradt föld nem képes megadni az utánpótlást. Azt mondják, hogy ennek a területnek az éghajlata és arculata nagyon hasonlít Közép-Ázsia sivatagos vidékére. Ezért van az, hogy az itteni kolhozokban a tevéket rendes háziállatok módjára tenyésztik. És ezt a sivatagot akarják zöldelő kertté varázsolni erdőcsíkok ültetésével és öntözőrendszer létesítésével! Ähol a győzelem született A Szovjetunióból hozott emlékeim közül legkedvesebb egy kicsiny vasdarab, valószínűleg gránátszilánk. Mindig eszembe fogja juttatni azt az augusztusi napot, amikor vidám hajóutunk egyik állomására — Sztálingrádba érkeztünk. 13 évvel ezelőtt ezeket a partokat, melyek lassan maradoznak el hajónk mögött, követte úiiunk mindennap a térképen. Akkor nem volt ember a világon, aki nem ismerte volna ezt a szót: Sztálingrád. kat. melyeken nem látszanak az évek Megborzongatnak a szlovák hegyekben a vadonatúj falvak is, mert tudom, hogy a régi falvak romjai épültek újjá és a leégett házakban ott pusztult sok emberi élet. Sztálingrád vadonatúj gyönyörű házai alatt is emberi vér nyomát kerestem, melynek akkor — a döntő csata idején — itt nem volt nagy értéke. Csak nehezen tudtam megszabadulni attól a nyomasztó érzéstől, hogy temetőben járok. A város űj és lenyűgözően szép, hiszen Szovjetunió legjobb műépítői dolgoztak az új város tervén. De körülötte a főid még háborútól sebzett. Sztálingrád környékén minden egyes hektárnyi területen átlag 10 erődítmény, négy lövészárok és 140 egyszemélyes fedezék és rengeteg bomba és gránáttölcsér van. Első í'tünk a Mamaj. halomhoz vezetett. A városnak ezért a legmagasabb pontjáért keserves harcok folytak és ezrek haltak meg. Kísérőnk azt mondta, hogy itt minden egyes négyzetméterre 500, sőt 1150 darab gránát és golyószilánk esett. Vajon hány szilánkot vittek a szovjet katonák a sírba, vagy hordanak még most is a testükben? A dombon még ma is sok a gránátszilánk. Egyet-egyet mindegyikünk hazahozott emlékül. A Mamaj-halomtól nem messze kőalapzaton egy tamk céloz a váipos felé. A tank legénysége ráírta páncéljára: itt találkozott ez a tank, mely Nyezsvinszki őrnagy tankbrigádjának élén tört elő nyugatról, 1943 január 26-án 10 órakor a 62. hadsereg egységeivel, melyek keletről védték Sztálingrádot. Tehát ezen a helyen zárult össze még szorosabban a szovjet hadsereg gyűrűje a németek körül, amely néhány napon belül a győzelmet jelentette. ízelítő a sztálingrádi harcokból A sztálingrádi hősök emlékét őrzik azok az egyedülálló dokumentumfilmek is, melyek a sztálingrádi borzalmas harcokat örökítették meg. Ezek Sztálingrád városának tulajdonai. (*) Sehol másutt nem vetítik őket csak itt a sztálingrádi csillagvizsgáló intézet vásznán. A film pereg. A vásznon ember ember ellen küzd — golyó-, bombaés gránátzáporban minden talpalatnyi földért, minden csonka falért vagy árokért. Holttestek, kínokban vonagló haldoklók, rémülettől és elkeseredéstől eltorzult arcok és lázasan fénylő, mindenre elszánt szemek tűnnek fel a kavargó por- és füstfelhőben. És végül, mikor minden lecsendesült, rongyos, elcsigázott és meghunyászkodó német foglyok tízezrei menetelnek végeláthatatlan hosszú sorban. 91 ezer német katona, közöttük 2500 tiszt és 24 generális esett akkor fogságba. S a piszkos és lerongyolódott német generálisok arcán még akkor is ott ég az embertelenül kegyetlen és senkit semmibe sem vevő gőg. Megnéztük a Caricin és Sztálingrád védelmét megörökítő múzeumot is. Abban az épületben van elhelyezve, ahol 1918-ban a Caricin védelmét szervező parancsnokság szókelt. Kísérőnk egy halkszavú, szomorúmosolyú sztálingrádi lány. Vajon miért olyan szomorú? Félek megkérdezni tőle, mert itt a Szovjetunióban már sokszor akaratlanul is fájó emlékeket bolygattam fel. A vonat étkezőkocsijának fiatal pincérnője öt fiútestvérét és a szüleit vesztette el a háborúban. És a városok? Például csak Kijev lakóiból 200 ezer ember pusztult el a háború folyamán: Minden szoviet ember gyászol valakit, és ez a gyász tiszteletet, tapintatot parancsol. Hajóval a „dombtetőre" Megint egy álmatlan éjszakánk. Este 9 órakor indultunk el Sztalinqrádból és az éjszaka folyamán áthajózunk a Volga—Don-csatornán át a Cimljanszki-tengerre. Ki tudna ilyen éjszakán aludni? A kapitány nevet: az első négy lépcsőzetet megnézi, de mivel egyik olyan mint a másik, erőt vesz rajta az álmosság és aludni megy. Egyelőre nehezen várjuk a Volga—Don csatorna bejáratának feltűnését. Nem messze Sztálingrádtól hirtelen jobbra fordul a hajó egy aránylag keskeny csatornában. Baloldalon hatalmas Sztálin szobor áll. Beértünk az első duzzasztókamrába. Milyen kicsi! Vagy a hajónk olyaft nagy? Éppen hogy elfér benne. A kapu becsukódik utánunk. Valahol zuhog a víz, és a hajó hirtelen emelkedni kezd. Néhány perc alatt 8 métert emelkedtünk. „Ez az első lépcsőfok. Kilenc lépcsőn kell felmennünk, hogy megmászszuk a 90 méteres szintkülönbséget a Volga és Don között — magyarázza a kapitány. Ha felérünk a „dombtetőre" négy lefelé vezető lépcsővel lemegyünk a Cimljanski-tengerre, amely 360 kilométer hosszú és szélessége eléri a 38 km-t is." A lépcsőzetek gyors egymásutánban következnek és állandóan emelkedik köztük a szintkülönbség. A duzzasztőkamrában csak egy hajó fér el és a szembejövő hajók részére ott van mindenütt a „kitérő" vagyis a csatorna tóvá szélesedő része. Minden lépcsőnek művészien kidolgozott bejárata van. A kapuk tetején szoborcsoportok sötétlenek és nekünk ez újra okot ad a sáoítozásra, hogy mindezt nem láthatjuk. Mikor megtudjuk, hogy az egyik kapun lovasszobrok vannak addig nem hagyunk békét a kapitánynak, míg néhány pillanatra meg nem világítja őket. Gajdács Irén (Folytatjuk.) Kujbisev kikötője Pavlov háza Sztálingr idban amely három hónapig ellenállt a fasiszták ostromának