Új Szó, 1956. október (9. évfolyam, 274-304.szám)

1956-10-10 / 283. szám, szerda

A Saar-vidék sorsa valamennyi német közös ügye Az HDK kormányának nyilatkozata a Saar-vidéki kérdésről Berlin (ČTK). — A Német Demokra­tikus Köztársaság minisztertanácsának elnöksége mellett működő sajtóiroda nyilatkozatot tett közzé, a Német Szö­vetségi Köztársaság és Franciaország között a Saar-vidék területéről létre­jött egyezménnyel kapcsolatban. Az NDK minisztertanácsának nyilatkozata többek között rámutat, hogy az NSZK és Franciaország között tervezett szer­ződés a nyugatnémet és francia mono­póliumok urainak mesterkedéseit szol­gálja. Összeegyeztethetetlen a Saar­vidéki lakosság akaratával, megtagadja a Saar-vidéki lakosság önredelkezési jogát és ellentétben áll az egész né­met és francia nép érdekével. A Saar-vidék területének sorsa — amely terület Németország oszthatat­lan részét képezi — valamennyi német közös ügye. Az NDK kormánya ezért nem ismerheti el az NSZK és Francia­ország közötti egyezményt. Mivel Né­metország területén két szuverén állam áll fenn, a Franciaországgal kötött Saar-vidéki egyezményt jóvá kell hagynia az NDK, az NSZK és a Saar­vidék kormányának. Az egységes békeszerető Németor­szág megteremtéséig minden Saa-r-vi­dékkel kapcsolatos egyezménynek a következőket kell biztosítania: 1. Azt, hogy a Saar-vidéket nem vonják be az Atianti Szövetségbe, a Nyugateurópai Unióba vagy más katonai csoportokba. 2. Meg kell tiltania a Némnt Szövetsé­gi Köztársaság és más államok had­erőinek állomásozását, valamint atom­és hidrogénfegyverek raktározását Saar-vidék területén. 3. Saar-vidék te­rületén nem szabad bevezetni a had­kötelezettséget. 4. Biztosítani kell az összes demokratikus és szabadságjogo­kat a Saar-vidéki lakosságnak. 5. Nem szabad megengedni, hogy a Saar-vidé­ken csökkenjen a jelenlegi életszín­vonal vagy rosszabbodjanak a szociális életkörülmények. 6. Biztosítani kell a szabad kereskedelmet és a zavartalan kulturális cserét a Saar-vidék, az NSZK és az NDK között. A brazil sajtó nagy elismeréssel ír a Lúčnica szerepléséről Rio de Janeiro. (ČTK) — A brazil sajtó október 7-én nagy elismeréssel ír a Lúčnica szlovák művészegyüttes első fellépéséről Brazília fővárosában. A Correiro da Manha című lap rámu­tat, hogy a népzene és tánc, amelyet az ország fiataljai mutattak be, egy­szerűen elragadó. A Lúčnica tökéletes technikai, vokális és ütemegység szempontjábó'. A Dinario de Noticias c. lap is nagy elismeréssel ír a Lúčnica fellépéséről és hangsúlyozza, hogy a közönséget szinte forrásba hozta a Lúčnica kiváló teljesítménye. Tanger statútumáról tárgyalnak Páris. (ČTK) — Október 8-án Ca­sablancától nem messze, Fédale ma­rokkói ki kötő városbari megkezdődött Tanger gazdasági és pénzügyi statú­tumáról — az úgynevezett nemzetközi marokkói övezetről — tárgyaló érte­kezlet. A konferencián Marokkó, Fran­ciaország, Nagy-Britannia, az USA, Spanyolország, Portugália, Olaszország, Belgium és Hollandia képviselői vesz­nek részt. 1923 decemberében állapították meg Tanger „nemzetközi kormányzatát", de mikor 1940-ben a spanyol csapatok megszállták Tangert, betagolták Ma­rokkó spanyol övezetébe. 1945-ben a francia-brit-amerikai és szovjet szak­értők értekezletének határozata alap­ján a tangeri övezetben helyreállítot­ták a nemzetközi közigazgatást s egy­ben megerősítették a marokkői szultán szuverén jogait Tangerben. Az új konferencia összehívását a marokkói kormány indítványozta. Az értekezlet napirendjét nem hozták nyilvánosságra, de a politikai meg­figyelők megállapítják, hogy az érte­kezleten Tangernek teljesen a marok­kói államhoz való csatolásáról fognak tárgyalni. Franciaország 1956 márciu­sában elismerte Marokkó függetlensé­gét és egyetértett a szultáni igazgatás bevezetésével Tangerben. Ezt a meg­állapodást később elfogadta Spanyol­ország is és a marokkói kormány kor­mányzót nevezett ki Tangerben. Meg­oldatlan azonban mindmáig számos pénzügyi és gazdasági kérdés Tanger­ben. A Szovjetunió Külügyminisztériumának nyilatkozata a tangeri kérdésben Moszkva, (TASZSZ) — A Fedáléban folyó tangeri értekezlettel kapcsolat­ban a szovjet kormány nyilatkozatot tett, amelyben rámutat, hoav örömmel üdvözölte a marokkói probléma békés megoldását, amelynek következmánys Marokkó füaoetlenségének kikiáltása volt. Természetes — mondja a nyilat­kozat —, hogy a Francia- és a Spa­nyol-Marokkó függetlenségének kikiál­tása után felmerült az ország egyesí­tésének kérdése, főleg Tanger Marok­kőhoz való csatolása és a tengeri öve­zet eddigi rendszerének megváltozta­tása. A Szovjetunió tiszteletben tartja a marokkói nép nemzeti vágyait és meleg rokonszenvet érez Marokkó ál­lam függetlenségével és egyesítésével. Üdvözli a marr'-':ji kormány azon in­dítványát, melynek célja Tanger Ma­rokkóhoz való csatolása. Rajk László és társainak temetése Budapesten Budapest (ČTK). — A Magyar Dol­gozók Pártja Központi Vezetőségének határozata alapján október 6-án Buda­pesten eltemették a Magyar Dolgozók Pártjának ártatlanul elítélt és rehabi­litált funkcionáriusait. Ünnepélyesen új sírhelyébe helyezték Rajk lástfót, a MDP KV politikai irodájának volt tagját, Pálffy György altábornagyot, 'a MDP KV tagját, Szőnyi Tibort és Sza­lai Andrást, a MDP KV volt osztály­vezető helyettesét. Új terrorista per Karlsruheban Karlsruhe (ČTK) — A karlsruhei alkotmánybíróság előtt október 8-án további terrorista per kezdődött, ame­lyet már hosszabb idő óta készítettek elő. Ez a per azok ellen a német ha­zafiak ellen irányul, akik a Demokra­tikus Németország Nemzeti Frontjá­ban működtek. A karlsruhei bíróság 111. büntető szenátusa a Német Demokratikus Köztársaság hat és a Német Szövet­ségi Köztársaság két polgára ellen emelt vádat. Az a „vétkük", hogy de­mokratikus és békés alapon Németor­szág egyesítésére törekedtek. Úfabb ítéletek a poznani perekben 7000 kilométer a Szovjetunióban Varsó. (ČTK) — A Foltynowicz, Zurka és Sroka vádlottak ellem bűn­perben — akiket Izdebny tizedes kín­zásában való részvétellel vádolnak, a katonai bíróság október 8-án nyilvá­nos ülésén ítéletet hozott. A hétfői tárgyaláson számos poz­nani üzem dolgozója és a külföldi saj­tó képviselői vettek részt. A törvényszéki elnök kijelentette, hogy a vádlottakat bűnösnek nyilvá­nították, Izdebny tizedes ellen elkö­vetett támadás többi részvevőjével együtt, akik áldozatukat üldözték és súiyosan kínozták. Ezenkívül megálla­pítást és bizonyítást -nyert, hogy ki­fosztották az állomási kioszkokat is. Zurek és Sroka később részt vettek középületek ellen elkövetett merény­letekben is. A bíróság mérlegelte a vádlottak összes bűntetteit és a következő íté­letet hozta: Foltynowiczot négy évi hat havi börtönre, Zurekot négy évre és Srokát négy évi hat hónapi bör­tönre ítélte. 4 0 J szo 1956. október 10. Október 8-án, a második poznani bűnpernek nyolcadik napján, amely per a rendőrségi épület és egyéb ál­lami hivatalok elleni támadás kilenc­tagú csoportjával szemben folyik, to­vább folytak a tanúkihallgatások. No­wakowski ügyész vádbeszédében rá­mutatott, hogy a vádlottak a június 28-i poznani események alkalmával részvevői voltak az egyik fegyveres csoportnak és ez a csoport összpon­tosított tűz alá vette a közbiztonsági dolgozókat, akik a rendőrség épületét védelmezték. E harcoknak számos ál­dozata volt. » * * A harmadik bűnperben, amely egy másik kilenctagú • csoport ellen fo­lyik. amelynek vezetője Janus Kules, alvilági nevén Eddy Polo volt, tovább folyt a vádlottak, a tanúk kihallgatá­sa és némelyik vádlott védőjének be­szédére iŕ sor került. A per folyamán valamennyi vádlottra rábizonyították a vádiratban tartalmazott vádakat, vagyis a milícia tagjai ellen elköve­tett fegyveres támadást és egyéb bűn­tetteket. A tárgyalás tovább folyik. > Áz óceán színtje alatt Ha hajónk utasainak kívánságai tel­jesülnének, a Volga néhány kilométe­res útszakasza átköltöznék Csehszlo­vákiába és hazánk minden részében gyönyörű homokospartú fürdőhelyek lennének. Ugyanis ahogy elhagytuk Kujbisevet, a Volga partján 50, sót 100 méter széles sárga homoksáv húzódik. „Oh, bár legalább egy ez­rednyi részét át lehetne hozzánk vinni" — nézik sóhajtozva a fürödni vágyók. A hajó kapitánya végülis megszánt minket és kikötöttünk. Mint az akrobaták másztunk a hajó kes­keny peremén és egy imbolygó me­redek deszkaszálon a partra, ahol a folyótól néhány méterre két kis ha­lastó is volt. Fürödtünk, röplabdáz­tunk és néhányan hálót hozva a ha­Gyermek voltam még, és emlékszem mennyire elképesztett az az adat, hogy Sztálingrád, 70 km-es hosszú­ságban simul hozzá a Volgához. A fasiszta újságok ezzel akarták meg­indokolni a hosszú ideig tartó harco­kat. Régi emlékeim fényében láttam a hajó mellett lassan elvonuló parto­kat és a többi utasokkal együtt meg­illetődve néztem a folyó mellett las­san feltűnő várost. Először a gyáraK kéményei bukkantak fel a láthatáron, majd lassanként feltűnt a gyár lakó­telepe és utána az egész város a maga csodálatos szépségében. A kikö­tőből nézve fürdővárosnak látszik. A „fény és világosság városa" név illene rá, mert a házak szinte világítanak a maguk frisseségében. Én azonban fájó szívvel nézem a vadonatúj háza­Maxim Gorkij gvermekéveit ebben a házban töltötte jóról átfésülték a tavat. Nagy volt a csalódásuk, amikor egy rákon és egy kis halacskán kívül semmit sem fogtak. Kujbisev és Szaratov között a víz felszínén elég sok nafta úszik, ami nem volt a fürdőzők Ínyére. Éjszaka nagy kőolajfinomitó gyár mellett mentünk el, amely több kilométeres hosszúságban húzódik a Volga mel­lett. Többnyire naftát szállító tank­hajókkal találkoztunk. Délben újabb olajmezők túntek fel a láthatáron, és mellettük megláttuk Szaratov városát. Szaratovtól délre fokozatosan vál­tozott a vidék. A Volga partján az eddigi nedvdús fű helyett kiszikkadt sárgásszürke sztyeppét láttunk. Ke­vés a felszántott föld. A Kamysin városkától délre a Volga vízének szintje mélyebben van mint az óceáné. Ettől a ponttól kezdve állandóan lejt egészen a Káspi tengerig. Ugy olvas­tam, hogy ez a lassan kiszáradó ten­ger valamikor Szaratov városának határát mosta. Mostani átlagos víz­szintje 26 méterrel alacsonyabban van, mint az óceáné. Fákat alig lát­tunk. Csak a fűzfák különféle fajtái nőnek itt-ott a Volga árterületén. A Közép-Ázsia felöl fújó száraz szél ki­szívja a növényekből utolsó nedvtar­talmukat is és a kiszáradt föld nem képes megadni az utánpótlást. Azt mondják, hogy ennek a területnek az éghajlata és arculata nagyon hason­lít Közép-Ázsia sivatagos vidékére. Ezért van az, hogy az itteni kolho­zokban a tevéket rendes háziállatok módjára tenyésztik. És ezt a sivatagot akarják zöldelő kertté varázsolni er­dőcsíkok ültetésével és öntözőrend­szer létesítésével! Ähol a győzelem született A Szovjetunióból hozott emlé­keim közül legkedvesebb egy kicsiny vasdarab, valószínűleg gránátszilánk. Mindig eszembe fogja juttatni azt az augusztusi napot, amikor vidám ha­jóutunk egyik állomására — Sztálin­grádba érkeztünk. 13 évvel ezelőtt ezeket a partokat, melyek lassan ma­radoznak el hajónk mögött, követte úiiunk mindennap a térképen. Akkor nem volt ember a világon, aki nem ismerte volna ezt a szót: Sztálingrád. kat. melyeken nem látszanak az évek Megborzongatnak a szlovák he­gyekben a vadonatúj falvak is, mert tudom, hogy a régi falvak romjai épültek újjá és a leégett házakban ott pusztult sok emberi élet. Sztálin­grád vadonatúj gyönyörű házai alatt is emberi vér nyomát kerestem, mely­nek akkor — a döntő csata idején — itt nem volt nagy értéke. Csak nehe­zen tudtam megszabadulni attól a nyomasztó érzéstől, hogy temetőben járok. A város űj és lenyűgözően szép, hiszen Szovjetunió legjobb műépítői dolgoztak az új város tervén. De körülötte a főid még háborútól seb­zett. Sztálingrád környékén minden egyes hektárnyi területen átlag 10 erődítmény, négy lövészárok és 140 egyszemélyes fedezék és rengeteg bomba és gránáttölcsér van. Első í'tünk a Mamaj. halomhoz ve­zetett. A városnak ezért a legmaga­sabb pontjáért keserves harcok foly­tak és ezrek haltak meg. Kísérőnk azt mondta, hogy itt minden egyes négyzetméterre 500, sőt 1150 darab gránát és golyószilánk esett. Vajon hány szilánkot vittek a szovjet kato­nák a sírba, vagy hordanak még most is a testükben? A dombon még ma is sok a gránátszilánk. Egyet-egyet mindegyikünk hazahozott emlékül. A Mamaj-halomtól nem messze kőalapzaton egy tamk céloz a váipos felé. A tank legénysége ráírta pán­céljára: itt találkozott ez a tank, mely Nyezsvinszki őrnagy tankbrigád­jának élén tört elő nyugatról, 1943 január 26-án 10 órakor a 62. hadse­reg egységeivel, melyek keletről véd­ték Sztálingrádot. Tehát ezen a helyen zárult össze még szorosabban a szovjet hadsereg gyűrűje a németek körül, amely né­hány napon belül a győzelmet jelen­tette. ízelítő a sztálingrádi harcokból A sztálingrádi hősök emlékét őrzik azok az egyedülálló dokumentumfil­mek is, melyek a sztálingrádi borzal­mas harcokat örökítették meg. Ezek Sztálingrád városának tulajdonai. (*) Sehol másutt nem vetítik őket csak itt a sztálingrádi csillagvizsgáló inté­zet vásznán. A film pereg. A vásznon ember ember ellen küzd — golyó-, bomba­és gránátzáporban minden talpalat­nyi földért, minden csonka falért vagy árokért. Holttestek, kínokban vonagló haldoklók, rémülettől és elkeseredés­től eltorzult arcok és lázasan fénylő, mindenre elszánt szemek tűnnek fel a kavargó por- és füstfelhőben. És vé­gül, mikor minden lecsendesült, ron­gyos, elcsigázott és meghunyászkodó né­met foglyok tízezrei menetelnek vége­láthatatlan hosszú sorban. 91 ezer német katona, közöttük 2500 tiszt és 24 generális esett akkor fogságba. S a piszkos és lerongyolódott német gene­rálisok arcán még akkor is ott ég az embertelenül kegyetlen és senkit semmibe sem vevő gőg. Megnéztük a Caricin és Sztálin­grád védelmét megörökítő múzeumot is. Abban az épületben van elhelyezve, ahol 1918-ban a Caricin védelmét szervező parancsnokság szókelt. Kísé­rőnk egy halkszavú, szomorúmosolyú sztálingrádi lány. Vajon miért olyan szomorú? Félek megkérdezni tőle, mert itt a Szovjetunióban már sokszor akaratlanul is fájó emlékeket boly­gattam fel. A vonat étkezőkocsijá­nak fiatal pincérnője öt fiútestvérét és a szüleit vesztette el a háborúban. És a városok? Például csak Kijev la­kóiból 200 ezer ember pusztult el a háború folyamán: Minden szoviet em­ber gyászol valakit, és ez a gyász tiszteletet, tapintatot parancsol. Hajóval a „dombtetőre" Megint egy álmatlan éjszakánk. Es­te 9 órakor indultunk el Sztalinqrád­ból és az éjszaka folyamán áthajózunk a Volga—Don-csatornán át a Ciml­janszki-tengerre. Ki tudna ilyen éj­szakán aludni? A kapitány nevet: az első négy lépcsőzetet megnézi, de mi­vel egyik olyan mint a másik, erőt vesz rajta az álmosság és aludni megy. Egyelőre nehezen várjuk a Volga—Don csatorna bejáratának fel­tűnését. Nem messze Sztálingrádtól hirtelen jobbra fordul a hajó egy aránylag kes­keny csatornában. Baloldalon hatalmas Sztálin szobor áll. Beértünk az első duzzasztókamrába. Milyen kicsi! Vagy a hajónk olyaft nagy? Éppen hogy elfér benne. A ka­pu becsukódik utánunk. Valahol zu­hog a víz, és a hajó hirtelen emelked­ni kezd. Néhány perc alatt 8 métert emelkedtünk. „Ez az első lépcsőfok. Kilenc lép­csőn kell felmennünk, hogy megmász­szuk a 90 méteres szintkülönbséget a Volga és Don között — magyarázza a kapitány. Ha felérünk a „dombtetőre" négy lefelé vezető lépcsővel leme­gyünk a Cimljanski-tengerre, amely 360 kilométer hosszú és szélessége eléri a 38 km-t is." A lépcsőzetek gyors egymásutánban következnek és állandóan emelkedik köztük a szintkülönbség. A duzzasz­tőkamrában csak egy hajó fér el és a szembejövő hajók részére ott van mindenütt a „kitérő" vagyis a csa­torna tóvá szélesedő része. Minden lépcsőnek művészien kidolgozott be­járata van. A kapuk tetején szobor­csoportok sötétlenek és nekünk ez újra okot ad a sáoítozásra, hogy mind­ezt nem láthatjuk. Mikor megtudjuk, hogy az egyik kapun lovasszobrok vannak addig nem hagyunk békét a kapitánynak, míg néhány pillanatra meg nem világítja őket. Gajdács Irén (Folytatjuk.) Kujbisev kikötője Pavlov háza Sztálingr idban amely három hónapig el­lenállt a fasiszták ostromának

Next

/
Thumbnails
Contents