Új Szó, 1956. október (9. évfolyam, 274-304.szám)

1956-10-10 / 283. szám, szerda

A Biztonsági Tanács a szuezi problémáról tárgyal A hétfő délutáni ülés New York (ČTK) — A Biztonsági Tanács hétfő délutáni ülésén elsőnek Belaunde Peru küldötte szólalt fel. Beszédében részletesen elemezte a szuezi probléma egyes jogi szempontjait. Az angol-francia javaslattal kapcsolatban kijelentette, hogy ehhez később foglal állást. A következő felszólaló Ardoh Irán küldötte volt, aki hangsúlyozta, hogy az iráni kormány elismeri Egyiptom jogát a Szuezi-csatorna Társaság áiiamositására és hozzátette, hogy a csatorna használói érdekeinek biztosítására nemzetközi együttműködést kell teremteni az ENSZ alapokmányának szellemében. Az iráni küldöttség közvetlen tárgyalásokat óhajt az érdekelt felek között. Az iráni küldött üdvözölte Lloydnak azt a javaslatát, hogy a Biztonsági Tanács zárt ajtók mögött folytassa tárgyalásait és hangsúlyozta, hogy mérlegelni kell a szoviet küldöttnek azt a javaslatát is, amely szerint egy albizottság folytatná a tárgyalásokat, Iránnak nincs ez e

7len kifogása. A következőnek Walter ausztráliai küldött szólalt fel. Rámutatott a S-uezicsatorna kereskedelmi és hajózási jelentőségére Ausztrália és a távolkeleti országok szempontjából, de hallgatott arról, hogy Egyiptom biztosítja a csatorna szabad hajóforgalmát. Sőt, azt állította, ha a csatorna igazgatását nem veszik el Egyiptomtól, akkor számos közép-keleti állam kiéheztetésére sor kerülhet. Walter a továbbiakban igyekezett bizonygatni, hogy a csatorna nemzetközivé tétele nem sértené Egyiptom szuverenitását. Walter Selwyn Lloyd és Pineati külügyminisztereknek a javaslatát támogatta, amely szerint zárt ülésen folytatnák a szuezi kérdés megtárgyalását. Kuba küldötte után, aki szintén a brit-francia határozati javaslatot támogatta, Spaak belga küldött szólalt fel, aki megismételte a nyugati nagyhatalmaknak a „csatorna nemzetközi jellegéről" hangoztatott érveit. Az ismert tényekkel ellentétben azt igyekezett bizonygatni, hogy a Szuezi-csatorna Társaság a konstantinápolyi egyezmény értelmében felelős volt a csatorna szabad hajóforgalmáért. Spaak a „18 ország" javaslatait támogatta és elit élte Egyiptomnak a szuverenitására irányuló törekvéseit. Egyúttal védelmezte a csatorna „nemzetközivé tételére" tett javaslatot. A belga küldött beszéde után az ülést október 9-re napolták el. Ezen az ülésen az általános vita Jugoszlávia és az VSA küldötteinek beszédeivel folytatódott. Favzi egyiptomi külügyminiszter felszólalása New York (ČTK) — Október 10-én délelőtt folyt le az Egyesült Nemzetek Szervezetének New York-i székházában a Biztonsági Tanács harmadik ülése, amely a szuezi kérdést tárgyalta. Elsőnek Mahmud Favzi egyiptomi külügyminiszter szólalt fel. Beszéde bevezető részében rámutatott a helyzet komolvsáqára, amely a Szuezi-csatorna kérdésében előállt. Ezt a helyzetet különbözőképpen magyarázták — mondotta — egy azonban nyilvánvaló: két törekvés találkozásáról van szó, az egyik a hatalomért, a másik a szabadságért küzd. Egyiptomban az ország sokoldalú építése folyik. E folyamat megnyilvánulásainak egyike a Szuezi-csatorna Társaságnak az egyiptomi kormány által történt államosítása. Itt a nemzeti szuverenitás normális tettéről volt szó. Az egyiptomi kormány ezenkívül kifejezte azt a készségét, hogy a társasáqot megfelelően kártalanítja. Favzi miniszter a továbbiakban megemlítette, hogy azok, akik egyetértenek a Szuezi-csatorna Társaságnak az egyiptomi kormány által történt államosításával, mint a szuverenitás törvényes tettével, a világ lakosságának teljes kétharmadát alkotják. A miniszter rámutatott arra, hogy a nyugati hatalmak, főképp Nagy-Britannia és Franciaország a Szuezi-csatornát a múltban arra igyekeztek felhasználni, hogy beavatkozzanak Egyiptom belügyeibe s ezzel kapcsolatban kiemelte Egyiptomnak a brit haderők általi megszállását. Viszont 'Egyiptom a csatorna építésében fiai tízezreinek életét áldozta s a csatorna építíse érdekében további hatalmas áldozatokat hozott. Arra kötelezte magát, hogy a csatornát mindig nyitvatartja a nemzetközi nsjózás számára és ezt a' kötelezettséget mindeddig pontosan betartotta. Favzi miniszter a szuezi kérdés eddigi fejleményeiről a következőket mondotta: Mit látunk most? Oj „entente cordi£le"-t Franciaország és NagyBritannia között. Mi a célja ennek a szövetségnek? Arra törekszik, hogy a szuezi kérdést elvágják és elkülönítsék Egyiptomtól. Favzi e. .likeztetett arra, hogy az egyiptomi kormány több ajánlatot tett a vita békés megoldására irányuló tanácskozásokra. Ezzel kapcsolatban megemlítette az ep—'-itomi kormány augusztus 12-i javaslatát, amely arra irányult, hogy hívjanak össze értekezletet a csatornahajózásban érdekelt országok részvételével. Megemlítette az epviptomi kormány szeptember 10-i je

nvzékét is, amelyben ezt az ajánlatot megerősítette. A miniszter kifejezte azt a meggyőződését, hogy a csatorna szabad hajózását, további fejlesztését és a2 illetékek arányosságát érintő kérdéseket meg lehet oldani anélkül, hogy megsértenék Egyiptom szuverenitását és méltóságát. Az egyiptomi kormány úgy véli, ho^v a megoldásra a békés tanácskozások módszerét kell alkalmazni. Ezért legfontosabb lépésnek tartja — folytatta Favzi — hogy egy nemzetközi tárgyalási szerv létesüljön, amelyben képviseletet n"ernének a Szuezi-csatorna kírdésében különböző nézetet valló államok. Tanácskozni kell e szerv ös?szeállításáról, ülésének helyéről és idejéről. Ezt a szervet megbízhatnák egyúttal az 1888 évi konstantinápolyi egyezmény felülvizsgálásával is. A miniszter a továbbiakban rámutatott arra, hogy a csatornában a hajózás a brit-francia szabotázskísérletek ellenére zökkenőmentes és hogy a révkalauzok számát már kiegészítették. A béke veszélyeztetésének kérdésében Favzi kijelentette, hogy a szuezi térségben a békét nem Egyiptom, hanem a nyugati hatalmak veszélyeztetik. Hozzáfűzte, hogy az államosítás minden állam szuverén joga és hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete elismerte minden állam ama jogát, hogy szabadon rendelkezzék forrásaival. A továbbiakban rámutatott arra a számos provokatív nyilatkozatra és fenyegetésre, amelyeket az államosítás óta Egyiptom címére Mollet, Pineau, Eden, Lloyd, Menzies és mások intéztek, akik Egyiptomot egyenesen az erőszak alkalmazásával fenyegették meg. Hangsúlyozta, hogy a nyugati hatalmak részéről történt fenyegetés ellenkezik az ENSZ alapokmányaival és a népek közötti békés kapcsolatokkal. Beszéde befejező részében rámutatott arra, hogy a Biztonsági Tanács elé terjesztett brit-francia határozati javaslat csak a londoni értekezleten megszövegezett nézetek ismétlése, és hozzáfűzte: nem tekintjük ésszerűnek és hasznosnak, hogy olyan javaslatokat terjeszszünk itt elő, amelyeket közülünk már valaki elutasított. Ezután megismételte a probléma békés megoldására irányuló tanácskozásra vonatkozó javaslatát tanácskozási szerv közvetítésével és hozzáfűzte, hogy ezen szerv munkáját bizonyos elveknek és céloknak kell alávetni. Szerencsére léteznek olyan elvek és célok, amelyeket egyöntetüleg jóvá lehet hagyni. A legfontosabbnak kell minősíteni a következő célok elérését: 1. Létre kell hozni az együttműködés rendszerét a Szuezi-csatorna egyiptomi hivatala és a csatornát használók között Egyiptom szuverenitásának és jogainak, valamint a csatornát használók érdekeinek teljes tiszteletbentartása alapján. 2. Meg kell teremteni az átmeneti és más Illetékek rendszerét, amely a csatornát használóknak igazságos feltételeket biztosítana és kezességet nyújtana a kizsákmányolás ellen. 3. Biztosítani kell a csatorna üzeméből eredő jövedelmek azon részét, amelyet a csatorna tökéletesítésére irányoznának elő. A román kormány és a Román Munkáspárt küldöttsége Jugoszláviába látogat Belgrád (ČTK) — A Tanjug jugoszláv sajtóiroda jelenti, hogy JoSZÍD Broz-Tito elnök és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának meghívására október második felében Jugoszláviába látogat a román kormány és a Román Munkáspárt küldöttsége. A küldöttség tagjai: Gheorghiu Dej, az RMP első titkára, Chivu Stoica, a Román Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, valamint a Román Munkáspárt KB és a román kormánynak más tagjai. Walier Ulbricht Ulan Baforban Ulan Bátor (ČTK) — Október fián Ulan Batorba érkezett Walter Ulbricht, Németország Szocialista Egységpártja Központi bizottságának első titkára, az NDK miniszterelnökének első helyettese. A repülőtéren Walter Ulbrichtot és kíséretét a Mongol Forradalmi Néppárt és a mongol kormány vezető tényezői, a közélet képviselői és a diplomáciai testület tagjai üdvözölték. Krrsna Menőn britt miniszterekkel tárgyalt London (ČTK) — Október 8-án Krisna Menőn, indiai tárcar.élküli miniszter Londonban három brit miniszterrel tárgyalt a szuezi válság békés megoldásának lehetőségeiről. Először Salisbury márkival, a Lordok Házának elnökével, majd pedig Walter Monckton honvédelmi miniszterrel és Anthony Nuttinggal, a külügyet államminiszterével tartott megbeszéléseket. Krisna Menőn a tárgyalások után New Yorkba utazott, ahol a Biztonsági Tanács a Szuezi-csatorna kérdéséről tárgyal. D. T. Sepilov szoviet külügyminiszter beszéde Favzi egyiptomi külügyminiszter után D. T. Sepilov, a Szovjetunió külügyminisztere szólalt fel. Beszéde elején leszögezte, hogy az ENSZ egyik legferftiköltebb és legnemesebb célja a nagy és kis nemzetek egyenjogúságának biztosítása, a béke és biztonság támogatása, az igazságosság és a nemzetközi jog alapelveinek megfelelően, valamint a népek baráti kapcsolatainak fejlesztése, hogy valamennyi nemzet j,ó szomszédként, békében éljen egymással. A SZUEZI-CSATORNA TÁRSASÁG ÁLLAMOSÍTÁSA — AZ EGYIPTOMI ÁLLAM JOGOS LÉPÉSE D. T. Sepilov rámutatott, hogy a szuezi probléma azért került nemzetközi fórum elé, mert az egyiptomi kormány 1956. július 26-án elhatározta a Szuezi-csatorna Társaság államosítását. A szovjet küldött leszögezte, hogy az egyiptomi kormánynak a Szuezicsatorna Társaság államosítására való joga minden kétségen felül áll és ezt nem tagadják és nem is tagadhatatják a nemzetközi jog legtekintélyesebb szakértői sem. Ezután rámutatott, hogy Lloydnak és Pineaunak beszédében, valamint az általuk benyújtott határozati javaslatban a szuezi problémának két oldalát szándékosan egybekapcsolják: a csatorna tulajdonának és irányításának kérdését, valamint a csatornán való szabad hajóforgalom kérdését. A Szuezi-csatorna Társaság államosításának azonban semmi köze sincs a szabad hajóforgalom biztosításához — jelentette ki D. T. Sepilov. D. T. Sepilov ezután rámutatott, hogy az államosítás óta eltelt időszak azt bizonyítja, hogy Egyiptom minden mesterségesen támasztott nehézség ellenére tökéletesen biztosítja a csatorna szabad hajóforgalmát s így tehát nyilvánvaló, hogy a britek és franciák közös határozati javaslata nem a csatorna szabad hajóforgalmának biztosítására irányul. A FEGYVERCSÖRTETÉS ÉS A GAZDASÁGI AGRESSZIÓ POLITIKÁJÁNAK CSŐDJE D. T. Sepilov beszédének további részében Anglia és Franciaország katonai intézkedéseivel foglalkozott, a brit és francia fegyveres erők összevonásával a Közel- és Közép-Keleten, amelynek célja Egyiptom megfélemlítése. Ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy ez a fegyvercsörtetés oly messzire megy, hogy a Szuezi-csatorna Társaság államosításával kapcsolatos Egyiptom-ellenes esetleges katonai intézkedést rendkívüli ülésen tárgyalta meg. Az Egyiptom-ellenes intézkedések egész rendszerében fontos szerepet játszanak a gazdasági szankciók — mondotta Sepilov. Ma már azonban mindenki előtt világos, hogy az angol és francia révkalauzok visszahívása egyáltalán nem zavarta meg a Szuezicsatorna normális hajóforgalmát, sőt az egyiptomi kormány felhívására különféle országokból százszámra ajánlották fel szolgálataikat az egyiptomi csatornaigazgatóságnak a révkalauzok. D. T. Sepilov ezután rámutatott az USA monopolista köreinek fokozott aktivitására a szuezi problémával kapcsolatban. Főleg a nagy kőolaj- és a hajózási társaságok fejtenek ki élénk tevékenységet. Az amerikai monopóliumok arra törekszenek, hogy a Szuezicsatornát mindenféle „technikai segítség" ürügye alatt hatalmukba kerítsék, a csatorna igazgatása felett ellenőrzést gyakoroljanak, mert így remélik, hogy kerülő úton sikerül nekik a Szuezi-csatorna Társaság államosítását annullálni. MI AKADÁLYOZZA A SZUEZI KÉRDÉS MEGOLDÁSÁT? Sepilov elvtárs ezután arról beszélt, hogy a nyugati hatalmak rövid idő alatt több különféle javaslatot tettek a „szuezi probléma megoldására". E javaslatoknak azonban csupán formájuk eltérő, lényegük, vagyis az, hogy Egyiptomot nem egyenjogú partnernek tekintik, ugyanaz maradt. Nyilvánvaló, hogy a Csatornahasználók Szövetsége abban a formájában, ahogy azt a 18 ország londoni értekezlete javasolta, közvetlen beavatkozást jelentene Egyiptom belügyeibe, durván megsértené szuverenitását. De nemcsak erről van szó, ez a szövetség kihívást jelentene nemcsak az egyiptomi néppel szemben, hanem valmennyi országgal szemben, amelynek érdeke a csatorna normális működése, a szabad hajóforgalom. E tények fényében érthető, hogy a „Csatornahasználók Szövetségének" megalakítására irányuló tervek miért ütköztek komoly ellenállásba és az úgynevezett harmadik londoni értekezlet, amelynek célja a Csatornahasználók Szövetségének felállítása volt, miért ért dicstelen véget. NAGY-BRITANNIA ÉS FRANCIAORSZÁG PANASZÁNAK INDOKOLATLANSÁGA D. T. Sepilov részletesen kifejtette a Nagy-Britannia és Franciaország által a Biztonsági Tanácshoz benyújtott panasz ellentmondásait és indokolatlanságát, majd hangsúlyozta, hogy a gyümölcsöző tárgyalások, a szuezi kérdés békés rendezése érdekében reméli, hogy Lloyd és Pineau urak viszszavonják benyújtott határozati javaslatukat, amely semmi jóra sem vezethet. Továbbá annak a reményének adott kifejezést, hogy a Biztonsági Tanács tagjai, valamint Egyiptom képviselői együttes erővel megkeresik a szuezi kérdés békés és igazságos megoldásának legjobb útját. A szovjet kormány nézete szerint, mivel az egyiptomi kormány részéről valóban megvan a kompromisszumra, a termékeny tárgyalásokra való készség, a következő elvek alapján lehet megegyezést elérni: elsősorban a Szuezi-csatorna szabad hajóforgalmának biztosítása ala-'in valamennyi állam kereskedelmi és hadihajóinak számára ugyanazon feltételek mellett, másodszor pedig Egyiptom kötelezettséget vállalna, hogy a szuverenitása alá tartozó, tulajdonában és igazgatásában levő csatornán biztosítja a hajóforgalom teljes szabadságát. Harmadszor pedig az egyezmény valamennyi részvevője kötelezettséget vállalna, hoov semmi körülmények között nem kezd olyan akciókat, amelyek megsérthetnék a csatorna érinthetetle.-iségé. vagy anyagi károkat okoznának berendezésében; a Szuezi csatornát sohasem szabad hadszíntérré te"ni és blokkolni. Negyedszer biztosítani kell Eaviptom és a csatornahasználók eavüttmüködésének megfelelő formáját. A szovjet kormány támogatja azt a javaslatot, amelyet az Indiai Köztársaság kormánya terjesztett a londoni konferencia elé. A szuezi problémáiul tartandó tárgyalások gyakorlati biztosítása szempontjából a szovjet kormány célszerűnek tartaná, ha a Biztonsági Tanács olyan bizottságot alakítana, amely megfelelő tekintéllyel rendelkezik az ilyen tárgyalások lebonyolítására pl. E"-'iptom, Naov-Britannia, India, Franciaország, a Szovjetunió és az USA küldötteiből álló bizottságot. Sepilov hozzátette, hogy a szovjet küldöttség nem ragaszkodik kategorikusan a bizottságnak ezen összetételéhez, bár ezt tartja a legjobbnak. A legfontosabb feltétel, hogy a bizottság kiegyensúlyozott legyen, úgyhogy egyik szempont se legyen már előre túlsúlyban. A bizottsáq feladata volna, hogy új egyezmény tervezetét dolgozná ki a Szuezi-csatorna forgalma biztosításáról, mely helyettesítené az 1888-i egyezményt. Ez az új egyezmény tekintetbe venné korunk szellpmét, Egyiptom igazságos érdekeit, valamint a csatornát használók érdekeit is. A bizottságnak továbbá feladata volna előkészíteni egy széleskörű nemzetközi értekezlet összehívását, amelyen részt venne valamennyi a Szuezicjatornát használó ország és amely megtárgyalná és jóváhagyná a Szuezicsatorna szabad hajóforgalmát biztosító új egyezm^rvt. A BUDAPESTI Erkel Színházban október 8-án tartották a harmadik közös csehszlovák-magyar esztrádot. A Magyar Rádió szimfonikus zenekara többek között előadta Smetana Csók című darabjából a Pacsirta-dalt és egy polkát az Eladott menyaszszonyból. (ČTK). A DÉLAFRIKAI közvéleményben viharos felháborodást keltett a Délafrikai Unió kormánybizottságának az a határozata, amely külön rezerváció létesítését javasolja a négereknek és megtiltja, hogy a négerek e rezervációban kívül tartózkodjanak. (ČTK). Az atomügynökségről tárgyaló NewYork-i értekezlet munkája New York, (ČTľC) — A Nemzetközi Atomügynökség hétfői ülésén a kormányzók tanácsának összetételéről és funkciójáról tolyt a vita. Több ázsiai és afrikai küldött követelte, hogy az ázsiai és afrikai országokat a kormányzok tanácsában két küldött képviselje. Dr. Bhabha inidia küldött is támogatta ezt az álláspontot. Zarubin 1 szovjet küldött ésszerű kompromisszum elérését sürgette. Rámutatott, hogy jóllehet a szovjet küldöttség nincs megelégedve a tanács tervezett összetételével, nem nyújt be módosító javaslatot. Norvégia Kommunista Pártjának kongresszusa 1957 márciusában lesz Oslo, (ČTK) — Norvégia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága október 6—7-én tartott ülésén elhatározta, hogy a párt rendes IX. kongresszusát 1957. március l-re hívja össze. A kongresszus politikai előkészítéséről Emil Lövlien, a párt elnöke tartott beszámolót. A Központi Bizottság határozatot hozott, amely szerint kidolgozzák a IX. kongreszszus politikai programját és azt megbírálás céljából elküldik a pártszervezeteknek. A KB plénuma továbbá megtárgyalta a párt alapszabályzatának megváltoztatására tett javaslatot, amelyet megvitatás céljából szinté® szétküldenek a pártszervezeteknek. Véget ért Hollandia Kommunista Pártjának XVIII. kongresszusa Amszterdam, (ČTK) — Amszterdamban október 7-én véget ért Hollandia Kommunista Pártjának XVIII. kongresszusa. Hollandia Kommunista Pártjának kongresszusa a nagy aktivitás és a tagok egyöntetű nézetének jegyében folyt le. A kongresszus ülésein nagy számban részt vettek a külföldi kommunista- és munkáspártok képviselői. A Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttsége táviratban üdvözölte a kongresszust és sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy nem vehetett részt, a kongreszsus ülésein, mivel a holland hatóságok nem adtak vízumot az SZKP küldöttsége tagjainak. A kongreszus részvevői tiltakozást intéztek a holland hatóságokhoz ezen eljárás miatt. A záróülésén megválasztották Hollandia Kommunista Pártjának 31 tagból álló új Központi Bizottságát. Delhiben három évre szóló kereskedelmi szerződést írt alá India és az ftDK Delhi (ČTK) — A Német Demokratikus Köztársaság kereskedelmi küldöttségének Delhiben folytatott tárgyalásai után, október 8-án új, három évre szóló kereskedelmi eovezményt írtak alá India és az NDK között. Az új egyezmény alapján India dohányt. krómot, mangánt és vasércet, sellakkot, élelmiszeripari és kézműves cikkeket szállít, míg az NDK gépi berendezéseket, mozdonyokat, cementgyári berendezést, finommechanikai készítményeket és egyebeket szállít Indiába. Ebben az évben az NDK és India kereskedelmi szervezetei 50 millió rúpia értékű árucsereforgalmi szerződést kötöttek. Weiss azt a meggyőződését fejezte ki, hogy 1957-ben további száz százalékkal növekedik a két ország kölcsönös kereskedelme. IRAKI SAJTÖ JELENTÉSEK szerint az Iraq Petroleum Company kőolajtársaság elhatározta, hogy az eredetileg Tripolisz libanoni kikötőben tervezett főolajvezeték helyett Vaniasz szíriai kikötőbe építi a kőolajvezetéket. A sajtó rámutat, hogy ezt az elhatározást azok az ellentétek váltották ki, amelyek azután keletkeztek, hogy a libanoni kormány az Iraq Petroleum Company megadóztatását követelte. (ČTK). A MOSZKVAI Nagy Színházban október 8-án tartotta első fellépését a Szovjetunióban -vendégszereplő 30 tagú burmai művészcsoport. A nagysikerű előadáson jelen voltak M. Kaganovics, A. I. Mikojan, V. Molotov, M. G. Pervuhin és más szovjet vezető tényezők. (ČTK). OKTÓBER 8-án hat napig tartó állami látogatásra Bonnba érkezett Wiliam W. S. Tubman, Libéria Köztársaság elnöke. (ČTK). oj szo 1956, október 10.