Új Szó, 1956. október (9. évfolyam, 274-304.szám)

1956-10-07 / 280. szám, vasárnap

Szedik a burgonyát a látra alján A burgonyasze­déssel teljes ütemben haladnak a Spišské Teplice-i szövetkezet tagjai. A burgonyát Fran­tišek Štein trak­toros szántja ki. Az első két napon több mint 8 hek­táron szántotta ki a burgonyát. Ké­pünkön Jozal Jamnieký, Eduard Kupčuk és Jozef Cercu felrakjak a burgonyával telt zsákokat a sze­kérre. Fokozódik falusi dolgozóink érdeklődése a tanulás iránt A szövetkezeti tagok, a falvak me­zőgazdasági dolgozói az eddigi ta­pasztalatok alapján egyre inkább meggyőződtek arról, hogy szaktudá­suk elmélyítésének elengedhetetlen feltétele a 3 éves szövetkezeti is­kolák, agrotechnikai és zootechnikai szaktanfolyamok látogatása. A poprádi járásban két évvel ezelőtt mindössze hatvannyolcan vettek részt a szövetkezeti mun­kaiskolákban. Az idén 394 a hallga­tók száma. Nagymértékben kiter­jedt ezeknek az iskoláknak a háló­zata a járás egész területén. Pop­rádon, a járás székhelyén azonkívül egy szakiskolát szerveztek, melyen a szövetkezetek elnökei, raktárnbkai és a termelési csoportok vezetői vesznek részt. (m) Nem dolgoztak hiába Véget ért a bratislavai kerület me­zőgazdasági kiállítása Trnaván. A kiállítás örvendetes áttekintést nyúj­tott a kerület mezőgazdasági dolgo­zói munkájának legjobb eredményei­ről. Ezek az eredmények azt bizo­nyítják, hogy egyedül a szocialista nagytermelésnek van jövője, hogy a közös gazdálkodás a siker útja. a bőség forrása és a kulturális élet biztosítéka. A kiállításon érvényt nyert a köz­mondás — Többet ésszel mint erővel. A kerület mezőgazdái a tudományos ismeretek igénybevételével olyan eredményekhez jutottak, amelyeket az új, korszerű módszerek alkalma­zása nélkül lehetetlen elérni. Erről tanúskodott a vŕbové és drahovcei s-övetkezet hektáronkénti 35 mázsás búzahozama, a pobedími szövetkezet hektáronkénti 31 mázsa árpatcrmé­se. Szép eredményekről tanúskodtak a többi EFSZ-ék és állami gazda­ságok kiállított termékei is. A kuta­tóintézetek és nemesítő állomások arról győzték meg a látogatókat, hogy tudományos munkájuk helyes j irányban- halad s jó munkájuk a gyakorlat kiváló eredményeiben nyer igazolást. A szabad ég alatt kiállí­tott nagy teljesítményű mezőgazda­sági gépek elismerést nyertek nem­csak a szövetkezetesek körében, akik saját tapasztalatból tudják értékelni segítségüket, hanem az egyénileg gazdálkodó paraíztok körében is. A szép.^ jó fonmájú gazdasági állatokon nem egy gazda szeme pihent elisme­rő gyönyörködéssel. Magaj hasznos­ságukat büszkén hirdette az ismer­tető tábla. A tudás forrását a me­zőgazdasági szakkönyvek és folyó­iratok képviselték, amelyek segítsé­gét miinél tovább, annál szé'esebb mértékben veszik igénybe mezőgaz­dasági dolgozóink. A kiállítás szervezői gazdag mű­sorról gondoskodtak és tették vál­tozatossá a látogatási napokat. A szakelőadásokat és vitákat kultúr­műsorok váltották fel. Szép és tanulságos volt a bratisla­vai kerület mezőgazdasági kiállítása Kézzel fogható és szemmel látható példákon bizonyította, hogy mező­gazdaságunk jó úton halad, hogy a tudomány és gyakorlat kéz a kézben mérföldes lépésekkel halad termelé­sünk felvirágoztatásához. L. I. Üj emberek — új élet felé H űvös, őszies szeptemberi reggel. A nap alig áraszt valami me­leget az éjszakai lehűlés után. Motor­kerékpárunk szaporán veszi a kilomé­tereket, már Zétény község határában vagyunk. Közeledünk utunk végcéljá­hoz. Figyelmünket már messziről ma­gára vonja a volt urasági kastély ég­nek meredő szürke falaival, hi'detve uruk letűnt hatalmát. Gondolataink éppen csak átszaladnak a múlton s máris betutunk a gazdasági udvarba. Nagy csend fogad. Alig látunk vala­kit. Bizonyára a mezőn van mindenki. Elnézzük a hatalmas épületeket s ma­gunk elé képzeljük a volt Fuchs-féle uradalmat. De hol van ez már! Letűnt, mint sok minden, s ma már csak itt­ott esik szó róla. Nehéz idők voltak azok — így emlegeti az az 50 család, akik szolgálatukban állottak. A havi 300 koronás éhbér gondolatára még ma is megkeseredik a szájuk s a kezek ökölbe szorulnak. Legtöbbjük itt kezd­te gyermekkorától a munkát. S bizony nem egyszer hiányzott a mindennapi kenyér az asztalukról... Ilyen gondolatokkal foglalkozva in­dulunk a szövetkezeti gazdaság meg­tekintésére. Szemügyre vesszük a ser­tésállományt. Még meg sem csodálhat­juk kedvünkre a sok száz állatot, ami­kor váratlanul ránk köszönt Pokol Gyula, a szövetkezet elnöke. A barna, markáns arcú férfi szívélyesen üdvö­zöl. — Tekintsék meg szövetkezetünket közelebbről is — invitál szívesen. A régi uradalom helyén a volt ko­csisok, béresek virágzó szövetkezeti gazdálkodása bontakozik ki előttünk. Pokol elvtárs szívesen mutat és ma­gyaráz meg mindent. — Éppen a cukorrépaföldekről jövők — mondja. — Ma kezdtük meg a cu­korrépa szedését. Most már érthető az a nagy csend, ami a gazdasági udvarban fogadott. A továbbiakban megtudjuk, hogy el­sőnek kezdték meg a királyhelmeci járásban a cukorrépa betakarítását, a cukorgyár külön hozzájárulásával. Pokol elvtárs örömmel újságolja, hogy az eddigi megállapítások szerint ne­kik van a legszebb cukorrépájuk egész Kelet-Szlovákiában. A Trebišovi Cukor­gyár saját autóin — mint a legszebbet — szállítja el a gyárba. Nagy esemény ez! A hektárhozamok iránt érdeklő­dünk. — Legkevesebb 600 mázsás hektárho­zamra számítunk — büszkélkedik Po­kol Gyula. i j egértjük az egykori urasági szolga örömét. Pokol Gyula a felszabadulás után elkerült falujából. A JNB mezőgazdasági osztályán dol­gozott — de mindig visszavágyott. Azokkal akart dolgozni, akikkel vala­mikor együtt küszködött és nélkülö­zött. 1955-ben mint instruktor műkö­dött a szövetkezetben. Majd ugyanazon év augusztusában mint aktív tag vég­leg visszatért övéihez. Már azon az őszön szép erdeményeket ért el. így történt, hogy 1956. januárjában az év­záró taggyűlésen elnöknek választot­ták. Azóta minden igyekezetével a tag­ság boldogulását szolgálja. Törekvését siker koronázza. A tagság szereti. A zétényi szövetkezet élenjáró a ki­rályhelmeci járásban. Elsők a munkák elvégzésében és a begyűjtésben. Nincs itt panasz senkire. A jó munkakedv érthető, hiszen ma már minden egyes ember tudja, hogy miért dolgozik. Be­csületes munkájuknak megvan a gyü­mölcse. Tavaly 24 koronát fizettek ki munkaegységenként, mint legjobbak •a járásban. Az idén sem lesz kevesebb a munkaegység értéke. A jó mód meglátszik minden szö­vetkezeti családban. Eltűnf.k a cse­léd-tömeglakások, s helyettük saját házakat építettek. Építkeznek s vásá­rolnak. Ötven új családi ház tágas udvarával és virágos kertjével hirde­ti az új életet. Ebben az évben az utol­só kilenc család költözik be új lakásá­ba. Amire valamikor csak álmukban gondolhattak, az ma mind megvalósult. A szövetkezeti gazdálkodás megnyitot­ta az új élet felé vezető utat. Dolgoz­nak becsülettel s minden törekvésük a többtermelésre irányul. Nincs kivétel férfi vagy nő között. Egy emberként veszi ki a részét a munkából minden­ki. Az elmondottakról saját szemünkkel győződtünk meg. A tagok helyett bél szélnek az eredmények. — Habár ebben az évben nem volt I lyan kedvező az időjárás, mint ta-. aly, pénzügyi tervünket mégis túli teliesítiiik s a tavalyi 24, koronás ré­szesedést az idén is elérjük — mondja Pokol elnök. Kijelentése annyira meggyőzd, hogy nem lehet kételkedni benne. A meg A valósításhoz megvannak az előfeltéte­lek. Például 317 sertés helyett 640-et tartanak. Juhállományuk négyszázzal több a tervezettnél. Jut bőven a szai badpiacra is. Csak sertésből 300-at éri tékesítenek szabadon. Jelenleg minden munkaszakaszon szorgalmasan dolgoznak. Betejezték már a dohánytörést és a fűzést. Eddic/ 5 hektáron letörték a kukoricát. Utána mindjárt megkezdték a kukoricaszár silözását répafejjel keverve. Eddig mintegy 500 köbméter süójuk van. Az eredmények mellett azonban vaň hiányosság is, ami főképpen a felsőbb szervek segítségével küszöbölhető ki. Például lassan megy az építkezés, mert az Agroprojektben késleltetik az egyes, épületek befejezését. Hasonló hiba, hogy nehezen kapcsolják be Zétényt a villanyhálózatba: Ezek kiküszöbölése a legsürgősebb tennivalók, hogy fokozl ni tudják a termelést. Ezért a JNB-, nek mindent el kell követni, hogy ezt is megkapja Zétény. a hibáktól eltekintve megelégedés1 ** sel búcsúzunk a zétényi sző J vetkezetesektől. Pokol elvtárs és vala­mennyi tag meggyőző szavai bizto­sítékot nyújtanak arra, hogy a 66 sző-, vetkezeti család jól halad az új úton és új életet épít a Latorca partján, olyan életet, amely rövid időn belül nemcsak a királyhelmeci járás, de egész kerületünk büszkesége lesz. —ki—' Nincs előttük akadály A losonci gépállomás dolgozói 163 százalékos tervteljesítéssel fejezték be a harmadik negyedévi tervüket. A jó tervteljesítésböl különösen a rárós­mulyadi, rappi, gácsi, pinci és a lo­sonci traktorosbrigádok vették ki ré­szüket. Balázsko Sándor a rappi bri­gádban szép teljesítményt ért el, har­madik negyedévi tervét 147 százalékra teljesítette. A gépállomás dolgozói most minden figvelmüket az őszi munkák sikeres elvégzésére fordítják. A csapadék­hiány miatt a talaj rendkívül száraz és bizony kemény munkát igényel az ősziek vetése. Ennek ellenére már 810 hektáron elvetették az őszieket és a mélyszántást is végzik. A tamásfalai szövetkezetnek a kukorica betakarítá­sában n^jtanak nagy segítséget a traktorosok. A gépállomás kukorica kombájnja itt már 30 hektárról taka­rította be a termést. Hogy a kóróvá­gásban is segíthessenek, a szövetkezet tagjai két SZ-4-es gabonakombájnt kóróvágó-silózó géppé alakítottak át. Ezekkel a gépekkel 20 hektárról vág­ták le a kukoricakórót. A losonci gép­állomás egyre több modern gépet kap iparunktól. Legutóbb NH 100-as trá-: gyarakó bágert kapott. A dolgozók új szocialista biztosítása Irta EVŽEN ERBAN, az Állami Járadékbiztosító Hivatal elnöke. A párt két évvel ezelőtt azt az utasítást adta, hogy kezdjék meg a dolgozók anvagi biztosítása iövóbeni rendszerének előkészítését munkaképtelenség esetére. E feladat teljesítéséhez minden tapasztalatot összponto­sítani kellett, amelyeket az eddigi előírások, főként a nemzetbiztosításról szóló törvény útján szereztek, továbbá figyelembe kellett venni a dolgozók minden hozzászólását és bírálatát. Gondos gazdasági és pénzügyi elem­zést kellett végrehajtani és elő kellett készíteni a szociális biztosítás egész eddigi rendszerének tökéletesíté­sét úgy, hogy annak megnövekedett költségeit a termelés tervezett növekedése és a munkatermelékenység fokozása fedezhesse. Fölhasználtuk a tapasztalatoknak szovjet elvtársakkal való kölcsönös kicserélése értékes le­hetőségeit is. A dolgozók szociális biztosítása az általános életszínvonal jelentős és el­választhatatlan része. Az életfeltéte­leket nemcsak a munkából eredő jö­vedelem biztosítja, hanem a létbiz­tonság foka, az anyagi biztosítás az öregkorban és a munkaképtelenség különböző eseteiben. Felsorolok né­hány számadatot, amelyből világosan látható e kérdés szociális és politikai jelentősége. Már az 1948 februárja után néhány hónappal kiadott nemzeti biztosítás­ról szóló törvény alapján is nagy si­kereket értünk el az általános világ­fejlődéshez viszonyítva. Minden mun­kás, hivatalnok és járadékélvező — azok is, akik nincsenek alkalmazás­ban — biztosítva van betegség ese­tére, ingyen kapja az orvosságot, in­gyenes az orvosi kezelés, a kórházi és fürdőgyógykezelés. A betegségbiz­tosítást az EFSZ-ek tagjai részére is bevezették. Járadékbiztosításban ré­szesül minden dolgozó és családtag­jaik. Naponta körülbelül 250 000 alkal­mazott részesül a betegségbiztosítás díjaiban, járadékbiztosítás címén kö­rülbelül 1 700 000 járadékélvezőnek nvntegy kétmillió koronát fizetnek ki az állami jövedelemből. Ebből öreg­ségi és rokkantsági nyugdíjat fizetnek ki mintegy százezer földművesnek, ezenkívül körülbelül százezer szociá­lis járadékot fizetnek ki a munka­képtelen földműveseknek, akik szá­mára a régi rendszer a legszűkebb mértékben sem biztosította a meg­élhetés jogát öregségükre. A kizsákmányoló rendszer az öreg és rokkant polgárok biztosítására ter­mészetesen más szemmel tekint — nyomasztó tehernek tartja őket. Ha­zánkban is azoknak volt a legrosszabb helyzetük a kapitalizmus idején, akik közvetlenül teremtik az ország gaz­dagságát, vagyis a földműveseknek és a dolgozó parasztoknak. A munkanél­küliség állandó tünet volt és nemcsak azokat sújtotta, akiket elbocsátottak a munkából és ezzel megfosztottak az élethez való joguktól is, hanem állandó veszélyt jelentett minden dolgozóra. Emellett a munkásoknak a köztársaság megalakulása óta eltelt tíz évben nyugdíjigényük sem volt. Később 10C—200 korona összegben fizették ki a nyugdíjakat a munkások­nak 65 éven felül, mégpedig öregségi járadék cimén. Ezzel összehasonlítva új jövedelcmbiztosítási járadékrend­szerünk a következő években a mun­kások számára legkevesebb ötször magasabb járadékot biztosít, mint amennyit az első köztársaság idején kaptak. De a kiváltságos állami bürok­rácia akkoriban kétszer magasabb nyugdíjat élvezett, mint amennyi az átlagos munkáskereset volt, bár nem fizetett egv koronát sem biztosítás elmén. Ilyen körülmények között az összes kiadások felét, melyeket jára­dékokra szántak, a bürokrácia tag­jainak nyugdijára használták fel. És közben a/t a pénzt, melyet a mun­kások biztosítása címén befizettek, nagyrészt a munkásosztály ellensé­geinek céljaira használták fel, így a szociális biztosítás is, mely bizonyos haladást jelentett a munkás előző teljes jogtalanságával szemben, a ki­zsákmányoló rendszer számára újabb alkalom volt a dolgozó tömegek meg­károsítására. Nem volt más a kisparasztok hely­zete sem, akik a vidéki lakosság túl­nyomó többségét képezték. A rok­kantsági és öregségi járadék az ön­állóan gazdálkodó személyek biztosí­tásáról szóló törvény szerint rokkant­ság vagy öregség esetére évi 500 koronát tett ki igen magas — havi 22 korona biztosítási díj mellett. Egy­idejűleg e törvény 254 000 hatvanöt évnél idősebb polgárt — magángaz­dálkodót, és 560 000 segítő családta­tot kizárt a biztosítási igényből. Az akkori burzsoá forrásokból tud­juk, hogy a törvény egyáltalán nem lépett életbe, mivel a kis- és közép­parasztok nem rendelkeztek elegendő pénzeszközzel a biztosítási díj fize­tésére. Nem csoda, ha meggondoljuk, hoqy például a végrehajtások száma túlnyomórészben a földművesek in­gatlanaira 1931-ben körülbelül 50 000, 1933-ban pedig már 163 000 volt. Nagyon tanúlságos mindezt össze­hasonlítani azokkal az előírásokkal, amelyeket a dolgozó nép győzelme títáni időszakban adtak ki az EFSZ­ek tagjai és az egyénileg gazdálkodó földművesek részére. Az egyénileg gazdálkodó földművesek nyugdíja a biztosítási díj magasságát véve te­kintetbe ma legkevesebb ötször, a szövetkezeti tagoknál pedig 9-szer olyan magas, mint amennyit a vá­lasztások előtt az agrárpárt igért a földműveseknek, amely pedig azt hir­dette, hogy a földműves nép pártja. És ez csak az alap, melybe nincs be­leszámítva az emelkedés százaléka és a szociális biztosítás díjainak mai ter­jedelme. 1929-ben a burzsoá parlamentben megtárgyalták az öregek állami tá­mogatásáról szóló törvényjavaslatot, melyet a kommunista párt az éhen­halás büntetéséről szóló törvénynek nevezett el. E törvény megvitatásakor a kommunista képviselő kijelentette: „Az egész dolgozó osztályhoz szólunk: induljatok harcba a kizsákmányolók eltávolításáért és nem lesznek többé kizsákmányoltak, nem lesznek sze­gények, sem koldusok. Ezt a harcos jelszót hirdeti Csehszlovákia Kommu­nista Pártja az egész dolgozó osztály élén és harcában nem lankad, míg győzelmet nem arat." A sikeres harc után Csehszlovákia Kommunista Pártja a születő szocia­lista rend új feltételei között vezeti Csehszlovákia dolgozó népét építő békés munkájának és boldog életének útján. A dolgozók anyagi biztosítása munkaképtelenség és öregség esetén állampolitikánk alapvető feladatai kö­zé tartozik. A párt a szocialista hu­manizmus alapelveiből kiindulva el­rendelte a szociális biztosítás megja­vítását oly módon, hogy az eddiginél kifejezőbben érvényesüljön benne a munkaérdemek szerinti jutalmazás elve, valamint a szociális szükséges­ség szempontja, hogy e javulás ter­jedelme megfeleljen jelenlegi gazda­sági lehetőségeinknek és az eddigi előírásokhoz viszonyítva nagyobb súlyt helyezzen az osztályszolidaritás, va­lamint a munkások, parasztok és dolgozó értelmiség szövetsége meg­erősítésére. Ennek az irányvonalnak megfelel á nemzeti biztosítás átépítésére vonat­kozó javaslat, melyet Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bi­zottsága jóváhagyott és melyet elő-" zőleg a politikai és szakszervezeti funkcionáriusok széles aktívája meg­tárgyalt. Melyek a legjelentősebb új vívmá­nyok a készülő módosításokban? Lé­nyegesen megjavul a munkások biz­tosítása betegség esetén és egységes rendszer létesül minden munkás és alkalmazott biztosításában. Az anyá­ra és családra fordított fokozottabb gondoskodás megnyilvánul az anya­ság idején a nagyobb pénzbeli támo­gatásban — • ugyanez vonatkozik á sokgyermekes családokra is — to­vábbá annak az időszaknak meg­hosszabbításában, amikor az anya á beteg családtag kezelése idejére tá­mogatásban részesül, valamint a gyermeknevelés időszakának olyan értékelésében, mintha alkalmazásban lett volna, ami döntő jelentőségű a járadékigény és annak magassága szempontjából; árvasági járadékot kap minden félárva gyermek. A járadékok magassága és a jára­dékigény feltételei az eddiginél sok­kal nagyobb mértékben fognak függni a munkaérdemtől. Az első csoportba, amely a legkedvezőbben lesz értékel­ve, tartoznak a bányászok, akik a föld alatt dolgoznak és a tényleges re­pülők. A második csoportba, amely­nek terjedelmét a kormány pontdsan megszabja, azok tartoznak, akik rendkívül nehéz munkafeltételek mel­lett végzik hivatásukat. Az összes többi dolgozók a harmadik csoportba lesznek beosztva. A nőknek már 55 éves koruktól igényük lesz az öreg­ségi járadékra, amennyiben 20 évig alkalmazásban voltak; ezzel egyenér­tékűvé válik néhány más tevékeny­ség is — mint például a {jyennekne­o J sn 1956. október 7*

Next

/
Thumbnails
Contents