Új Szó, 1956. október (9. évfolyam, 274-304.szám)

1956-10-07 / 280. szám, vasárnap

Árleszállítás Lengyelországban Varsó, (ČTK) — A lengyel sajtóiroda tudósítása szerint Lengyelországban október 7-tól leszállítják az állami iparvállalatokban gyártott egyes ipari cikkek árait.. A gyapotszövetek árát 15—40 százalékkal, a gumitalpú cipők árát kb. 20 százalékkal szállítják le. Ezenkívül csökkentik a háztartási cikkek kiskereskedelmi árait s. A rizs árát kg-onként 18 zlotiról 15-re szállítják le. J. B. Tito visszatért Belgrádba Belgrád, (ČTK) — Josip Broz-Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke egy heti krimi üdülése után október 5-én visszatért Belgrádba. Megkezdődött a harmadik poznani bűnper Varsó, (ČŤK). — A poznani tartományi bíróság előtt október 5^én kezdődött a harmadik bűnper a vádlottak egy tíztagú csoportja ellen. A vádirat kiemeli, hogy a vádlottak a júniusi eseményeket fegyveres támadásra és lopásra használták ki. A vád a többi között megállapítja, hogy Pac-Pomarnackl, Pliczinskí, Kaczkowski és Zielenacki Poznanban és a poznani tartományban fegyveres támadást intéztek a polgári milíciák tagjai ellen, akiket terrorizáltak és lefegyvereztek. A további vádlottak részt vettek a közbiztonsági parancsnokság megtámadásában, lőfegyvert használtak és az épületbe benzinnel telt üvegeket dobtak. Egyes vádlottakrészt vettek a rádióállomás, a katonai ügyészség hivatala és a poznani városi bíróság berendezésének megrongálásában. A lengyel sajtóiroda közlése szerint valamenyi vádlott fiatal, mindössze 18—25 éves. A vádlottak között két diák is van. Szovjet kölcsön Magyarországnak Budapest, (ČTK) — A Szovjetunió kormánya, kiindulva a Magyar Népköztársaság gazdaságának to/ábbi fejlesztése és erősítése iránti törekvéséből, eleget tett a Magyar Népköztársaság kölcsön iránti kérésének. A tanácskozások alapján egyezményt kötöttek, amely szerint a Szovjetunió kormánya a Magvar Népk'ztársaság kormányának 1957-ben százmillió rubel értékű kölcsönt folyósít: 60 millió rubelért Magyarországnak sürgősen szükséges árut (kokszot, ólmot. gyapotot, mügumit stb.) szállít és 40 millió rubelt szabad devizákban bocsát a magyar kormány rendelkezésére. A kölcsön viszafizetése az 1960- 65-ös években esedékes. A hitelért Magyarország 2%-os kamatot fizet. A kölcsön visszafizetése áruban történik. Az nigériai helyzet Párizs. (ČTK) — A hírügynökségek tudósítása szerint Algériában több katonai akcióra került sor. Aflou közelében a francia fegyveres erők öszszeütkóztek a partizánalakula'ckkal. Az ütközet során kilenc francia katona életét vesztette. Éles összecsapások voltak Kabylia térségéhen és a dél-algériai Dzebel Amur hegységben. * * * A Haladó Köztársasági Szövetség parlamenti csoportja D. Cottal az élen, határozati javaslatot terjesztett elő a francia nemzetgyűlés elé, amelyben követeli a francia kormánytól, kezdje meg azonnal a tárgyalásokat az algériai háború befejezéséről és az algériai kérdés igazságos megoldásáról. A nyugatnémet szakszervezetek a hadkötelezettség ellen Hamburg, (ČTK) — A némít szakszervezetek IV. kongresszusának utolsó előtti napján, október 5-én jóváhagyták a fontos határozatok egész sorát. A kongresszus a délutáni órákban Németország újrafelfegyverzését elítélő határozati javaslatot fogadott el. A határozatot viharos tapssal fogadták. A határozat ellen a több mint 400 küldött közül csak húszan szavaztak. A kongresszus határozatában kijelentette, hogy a szövetségi parlament 1957. évi választásánál azokat az erőket fogja támogatni, amelyek kéjesek lesznek meggátolni az újrafelfegyverzést és megszüntetni a hadkötelezettséget. Ez annyit jelent, hogy a nyugatnémet szakszervezetek a Szociáldemokrata Pártot fogják támogatni, amely ezt a célt túzt? választási programjára. Az atomfegyverkezés elleni határozatban a nyugatnémet szakszervezetek kongresszusa felhívja valamenynyi ország államfértiait, szüntessék be az egész világon az atom- és hidrogénbombákkal való kísérleteket é* a fegyverek gyártását. ÚJ szc 1956. október 7. A Román Népköztársaságból Jassa román városban nemrégen egy antibiotikumokat termelő gyar épült. Képünk az új gyárat mutatja, amely nemcsak a hazai fogyasztást fedezi, hanem kivitelre is termel. Hollandia Kommunista Pártjának XVIII. kongresszusa Amszterdam, (ČTK) — Október 5'én kezdődött Amszterdamban Hollandia Kommunista Pártjának XVIII. kongresszusa. A kongresszus megtárgyalja a Szovjetunió Kommunista Párt

4 XX. kongresszusának eredményeit, valamint Hollandia Kommunista Pártjának az utolsó kongresszus — 1955. áprilisa — óta eltelt időszakban folytatott tevékenységét. A kongreszsziis három napig tart. Az első nap délelőtti ülésén Paul de Groot, Hollandia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára tartott beszámolót. A szövetségi parlament eifogadta a Szovjetunió Legfelső Tanácsának meghívását Bonn, (ČTK) — Dr. Eugen Gerstenmaier, a szövetségi parlament elnöke október 5-én levelet intézett K. J. Vorosilovhoz, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnökéhez, amelyben közli, hogy a szövetségi parlament elfogadta a Szovjetunió Legfelső Tanácsának meghívását és parlament küldöttséget küld Moszkvába. A DPA nyugatnémet hírügynökség tudósítása szerint a szövetségi parlament valamennyi csoportja a küldöttség kiküldése mellett foglalt állást. A látogatás időpontját még nem tűzték ki. Verbuválnak a Weh'machtba Szeptember 30-án Düsseldorfban a volt úgynevezett Afrikakorbstagjai gondosan' előkészített össz£jfcvetelt tartottak, melynek célja az volt, hogy a nyugatnémet ifjúságot fellelkesítsék a Wehrrnachtba való szolgálatra. Az összejövetelen nemcsak Ausztriából, Olaszországból és Nagy-Britanniából, a nyugatnémet militaristák mostani NATO-beli szövetséges országaiból vettek részt küldöttségek, hanem jelen voltak oly hírhedt volt náci katonák, mint Kesselrin,;, Mannstein, Milch marsallok és tnás Nürnbergben háborús gonosztevőkként elitéi náci katonák. Képünkön Speidel tábornok, Blan'k bonni hadügyminiszter jobbkeze látható, aki mint megrögzött militarista az öszejövetelen az új nyugatnémet Wehrmachtot dicsőíti. Gorkij. Karasin apó háza, ahol a nagy proletár író gyermekéveit töltötte. A tömeg hajt minket előre és a mauzóleum kijáratához érve újra kikerülünk a szovjet valóságba, melyben ez a két ember olyan napv szerepet játszott. Szótlanul ballagtunk a Kreml falainak'tövében elhelyezett forradalmárok és államférfiak sírjai mellett. S most, hogy itt járunk Gorkijban, újra átélem ezt az érzést. Mert itt a Szovjetunióban lénten-nyormn olyan helyekre érünk, ahol annyira élnek ezek a történelmi alakok, hogy az ember szinte tanújává válik a tudatunkban annyira elvontan élő holtak feltámadásának. Ä tatárok fővárosában Haióutunk legközelebbi célja Kazany — a tatárok köztársasáoának fővárosa. Tatárok. Persze a tatárjárás jut mindjárt az eszünkbe, amely a XIII. században rémületben tartotta Európát. S most meglátjuk ennek a valamikor rettegett népnek a fővárosát és az országokat letipró tatárok utódait! A város körülbelül 8 kilométerre van a kikötőtől. Ez a terület a Volga árterületéhez tartozik. Autóbuszainkból kíváncsian figyeljük a gátakon dolgozó embereket. Hogy ez a gát közvetve a kujbisevi vízierömühöz tartozik? Lehetetlen, hiszen a kujbisevi vízierömű még 500 km távolságra van innen! — kételkedünk kísérőnk szavaiban. De akármilyen hihetetlenül hangzik is ez az állítás, méois menfelel a valóságnak. Ez a gát valóban a kujbisevi vízierömű előhírnöke és a Kujbisevitenger északi partja. Mert ez a tenqer Kazanytól Kujbisevig húzódva 500 km hosszú lesz és szélessége elSri néhány helyen a 40 km-t is. A tenger medre még nincsen teljesen megtöltve vízzel. Itt Kazanyban is nagy vált:-ú;ok lesznek. A város lábánái 8 méterrel magasabban lesz a víz szintje mint most, és a Volga 6 km-rel lesz szélesebb, így nagy mű születésének voltunk szemtanúi. Az autóbuszok egyszerre lelassítottak. Temetés haladt az úton, az első szovjet temetés, mely?t itt láttunk. Elől fiatal lányok viszik a Vc-Tortfkat, majd kocsi jön, amelyen nyitott koporsóban fekszik a halott. Mellette a hozzátartozók. EgyiküK piros, anyagból készült obeliszk-szerű sírkövet támogat, rajta ötágú csillag ragyog. A kocsi mögött ismerősök hosszú sora menetel és végül egy fúvósz^nDkar. Tovább haladva egy poliklinika előtt álltunk meg. Az autóbuszokat néhány pillanat alatt embertömeg •• :tte körül. Amerre néztünk mindenütt barátságos arcok és mosolygó tekintetek. Ennvi szeretetet, amivel körülvettek minket, igazán nem vártUYik. Az első turistacsoport vagyunk ebben a városban, innen ez a nagy érdeklődés. A poliklinika igazgatónője bevezetésül az intézet küldetéséről, munkájáról beszélt, maid végigvezetett bennünket az összes helyiségeken és rendelőkön. Kívánságára benéztünk a kórtermekbe is. A betegek már tu '- '< ittlétünkről és mosolyogva néztek tiszta ágyaikból a kinyíló ajtó felé. A poliklinika egy gyár tartozéka és fel van szerelve a legmodernebb kórházi felszereléssel. Az orvosok minden hónapban 9 napot a munkások munka helyén töltenek. Ellenőrzik a környezet és a büfék tisztaságát, figyelik nem-e hat károsan a munka a dolgozók egészségére. Betegeikre különös gondot fordítanak és ha szükségesnek látják, más munkabeosztást javasolnak. Múlt és jelen Nem véletlen az a nagy büszkeség, amellyel mindezt elmesélték nekünk. Az az érzésem, hogy arra a nagy ugrásra büszkék, amit az elmaradottságból a szocializmus felé tettek. Ahogy mutogatják kincseiket, mintha mondanák: nézd. nálunk most az ember — aki a forradalom előtt rosszabb sorban élt mint az állat — a legnagyobb kincs. Az ő számára épül, szépül és nő itt minden. A múlt ott él még az emberek emlékezetében, akik munkájuk gyümölcsét állandóan összehasonlítják azzal, ami volt — vagy még pontosabban, A pionírok mindenütt szeretettel fogadták a turistákat azzal ami nem volt. Megtörtént, hogy beszélgetésbe elegyedtünk az utcán egy egyszerű munkásasszonnyal. Többek között azt mondta: ugye jó itt nálunk? , Biztosan maguk is szívesen itt maradnának velünk, ha lehetne. Mert szebb életet, amilyen az övéké, nem tudnak elképzelni sem. • Ez a hatalmas iramú fejlődés látható a városok ábrázatán is. A kis faházak — a feudalizmus maradványai — és a palotaszerű modern épületek között nincs semmi átmenet. Alig vannak egyszerű átlag-házak, mert az új rendszer csak nagyvonalú épületeket épít. Ez az óriási különbség a régi és új között szinte meghökkenti az embert és bennünk — az átmenetekhez szokott emberekben — azt az érzést kelti, hogy itt valami természetellenes dolog történik. Olyanforma, mint mikor a magból minden fejlődési fokot kihagyva nyíló virág hajt ki és tárja szirmait a nap felé. Kazanyban többek között megnéztük az egyetem épületét, amelynek Lenin is hallgatója volt, és az új tatár színházat. Ide is a város lakóinak meleg érdeklődése kísért -minket. Tatár fiúkkal és lányokkal barátkozva néztük meg a gyönyörű színházépületet, amelyet csak most, augusztusban az új színi évad kezdetén nyitottak meg. Legalább háromszor akkora, mint a bratislavai Nemzeti Színház. Csupa tükör, márvány és bársony. Közben tatárul tanultunk, és biztosan mindenki eltalálja, melyik volt az első mondat, mit megjegyeztünk. Min szine jaratam — én szeretlek téged — mondták nekünk lassan tagolva a tatár fiúk, hogy legyen időnk megjegyezni. Ez a mondat nagyon népszerűvé vált a hajón. Ugyanis sokan vásároltunk magunknak kis kerek hímzett tatársapkát, az úgynevezett tvubetyejkát és egy este jókedvünkben megalapítottuk a tyubetyejkások klubját. Ez a mondat — Min szine jaratam — lett a klub köszöntése. A klubnak ismeretlen szerző ötletes verses alapszabályokat írt és közös erővel himnuszt is komponáltunk Lám csak, hogy válnak komoly felnőtt emberek is gyermekekké egy ilyen gondtalan nyaraláson. Oj tenger születik A hajó kajütjeit, szalonját és minden helyiségét ellepte a legyek és különféle rovarok tömege. Becsábltotta őket a fény. De honnan jöttek, hiszen eddig nyugtunk volt tőlük!? Csakhamar megtaláltuk a magyarázatot. A Kujbisevi-tengeren voltunk. Amerre a szem ellát víz és víz. Ez azonban nem a tenger beláthatatlan, egyhangú és méltóságteljesen acélos szintje. A vízből itt-ott fák koronái kukucskáltak ki, elárulván, hogy itt nem is olyan régen még fasorok és falvak voltak. A víz sem a Volga eddig megszokott piszkossárga, de mégis átlátszó vize. hanem álló tóhoz hasonló, telis-tele vízi növényekkel, melyek felnyúlnak egész a víz szintjéig. S ahol sok a növény, ott a rovarok is otthonra találnak. Felmenekülünk előlük a sötét fedélzetre. ahol most, az esti órákban is kellemes meleg van. Ez az első este, amikor nem kell hosszú nadrágot és pulóvert felvenni. Melegebb éghajlati övezetbe jutottunk. A harmadosztályú kajütök lépcsőcsarnokából vidám harmonikaszó szűrődik ki. Moszkvától velünk utazik egy szov jet kul túrfelelős, aki harmonikán játszik, bűvészmutatványokat mutat be, vagy vidám társasjátékot szervez az esti órákban. Most például francia négyesre tanítja a táncolni vágyókat. Éjfélig tart a tánc, s azután elnémul a zaj, csak a szalonban játszik egy cseh fiú a zongorán és egy szerelmespár táncol. S mikor álmos csend '>orul a hajóra, a személyzet megkezdi a takarítást, hogy reggel minden zug ragyojon a tisztaságtól. Itt született Lenin Délelőtt 10 órakor értünk Lenin szülővárosába — Uljanovszkba. A parton pionírok állnak ünnepélyes arcocskával és hatalmas mezei virágcsokrokkal. Minket várnak. A pionírok más meglepetést is készítettek számunkra, elvezettek a pionír-házba, ahol dallal és tánccal kedveskedtek nekünk. Többek között elénekelték a „Tancuj, tancuj vykrúcaj" kezdetű szlovák népdalt is, amelyre csárdást jártak. Ez a népdal különben nagyon népszerű a Szovjetunióban, Moszkvában hallottuk először. A moszkvai Metropol szálloda éttermének zenekara játszotta el a mi tiszteletünkre, amikor első este ott vacsoráztunk. Uljanovszk meglepetést jelentett számomra. Ismeretlen okokból abban a meggyőződésben éltem, hogy Lenin szülőhelye falu. Csalódtam. A kikötőből nem sokat látni a városból, mely a 150 méter magas meredek domboldal mögött terül el. Több mint 700 meredek falépcső vezeti fel a gyalogost a város szívébe. Uljanovszknak 560 ezer lakosa van, tehát több mint kétszerese a mi Bratislavánknak. Mindamellett egészen más, kisvárosiasabb jellegű. Széles utcák, fasorok és túlnyomóan földszintes házak fogadják az embert. Sok faház már Lenin gyermekkorában is itt állt. Ezek egyikében született 1870-ben Lenin és egy másikban élte le fiatal éveit. Gajdács Irén (Folytatjuk.) Fürdés a Volgában Partraszállás