Új Szó, 1956. október (9. évfolyam, 274-304.szám)

1956-10-07 / 280. szám, vasárnap

Az NDK - Németország demokratizálódásának és haladásának bástyája A Békevédők Csehszlovákiai Bizottságának küldöttségével nemrégen a Német Demokratikus Köztársaságban jártam. Az ember nem lehet az NDKban, hogy ne tegye fel a mai Németország társadalmi kibontakozása jelentőségének kérdéséL. Az ember ott minduntalan arra gondol, milyen nehéz helyzetbe sodorták az imperialista nagyhatalmak Németországot, a német népet azzal, hogy elszabotálták a potsdami értekezletnek Németország egysége megőrzésére és demokratikus fejiődése biztosítására vonatkozó határozatainak végrehajtását. Az agreszszív körök folyamatosan gátolták Németországnak, mint egységes, der ->kr«t

;kus. békeszerető államnuK egyesítését és a német monopóliumok militaristák legreakciósabb köreire támaszkodva Németországot erőszakkal kettészakították. Megszállási zónájukban megalakították a Német Szövetségi Köztársaságot és ezzel a demokratikus erőket a Német Demokratikus Köztársaság kiépítésére kényszerítették. A Német Szövetségi Köztársaság fő feladatául tűzte ki, hogy meggátolja és lehetetlenné teszi a demokratikus fejlődést Németországban. Vagy azt, hogy amennyiben ez nem volna lehetséges Németország egész területén, úgy legalább Németország nyugati részét megmentse a kapitalizmusnak. Az imperialisták, elsősorban az USA imperialistái anyagi áldozatokat sem sajnálva arra törekedtek, hogy az NSZI<-t vonzó mintaképül építsék ki minden német számára. Lemondottak — főképpen a második világháborúban együtt harcolt szövetségeseik hátrányára — a jóvátételi igényekről, sőt megőrizték és felújították ott a hadiipart is. A nácitalanításból — a keresztény szeretet jeligéjének ürügye alatt — úgyszólván vígjátékot rendeztek. Társultak a nyugatnémet nagytőkésekkel, megőrizték az összes agresszív monopóliumokat, az I. G. Farbentől kezdve egészen az acéltrösztig. Megkegyelmeztek a háborús bűnösöknek és a legfelelősségteljesebb állásokba helyezték őket az új államban, a Német Szövetségi Köztársaságban. A Nyugat agresszív körei, amikor a kapitalista-imperialista államnak Németország egész területén való felújítása kilátásait mérlegelték, részben az NSZK és NDK területének és lakosságának összehasonlításából és részben abból az előfeltételből indultak ki, hogy valamennyi német vágya a militarizmus. Azt képzelték, hogy a németek egyáltalán nem kérdezik meg, milyen legyen a felújított Németország, sót örülni fognak, ha felújítják a régi Németországot, mint Vilmos császár és Hitler birodalmának folytatását. Valóban az NDK egész Németország területének csak 30 százalékát foglalja magában, és az NSZK lakosainak száma csaknem háromszorosa az NDK lakosságának. Ezenkívül az NSZK területén volt Németország iparának túlnyomó többsége, az NDK-ba viszont a fejlett dél- és dél-nyugat kivételével, a Junkerek hibájából gazdasági és kulturális téren visszamaradt kerületek jutottak. Az imperialisták azonban minden egyéb számításaikban csalódtak. A német nép egyre jobban gyűlöli a háborút, a militarizmust, felismeri az imperializmus lényegét és nem közömbös előtte, milyen lesz a felújított egységes némát állam: demokratikus, haladó, békeszerető, vagy pedig fasiszta, reakciós és agresszív. A Német Demokratikus Köztársaságnak 1949. október 7-én tett nyilatkozatával Németország történelme folyamán első ízben történt meg, hogy a német nép haladó, demokratikus, békeszerető erői nem állanak államukkal szemben, han;.n támaszkodhatnak rá. Kezükben van az államhatalom, eszméik helyességét a gyakorlatban igazolhatják. Németország demokratikus erőinek ma az NDK-ban szilárd alapjuk van az egész Németország fejlődésének haladó, demokratikus, békeszerető irányzatáért folyó küzdelemben. Ezt a harcot azonban bonyolulttá teszik a Németország egyesítéséért folytatott törekvések. Az NDK keletkezése és fejlődése a nemrég még legagresszívebb nagyhatalom szocialista állammá való átalakulásának jelentőségteljes időszakát alkotja. Az NDK-ban a történelem első olyan német állama jött létre, amelynek népe minden nagv humanista és haladó hagyomány képviselője és végrehajtója. Hét évvel ezelőtt született meg a tqrténelem folyamán az első olyan német állam, amely nemcsak nem veszélyezteti szomszédait és a világbékét, hanem a nemzetközi béke jelentőségteljes tényezője és a szocializmus táborának megbízható tagja. Ezek a tagadhatatlantörténelmi tények, melyeket az agMSSZÍV körök naponta kénytelenek Irta: D. K. Kmo • tapasztalni, magyarázzák azt a határtalan gyűlöletet, amelyet a világ — kivált a német — reakció érez és nyilvánít az NDK-val szemben. Ez magyarázza azt a makacsságot és gyűlöletet, amellyel az agresszív körök az NDK ellen harcolnak, tagadják ,étezését, ki szeretnék törölni a világ térképéről. Ez az oka annak a nagy ,törekvésnek, amelyet az NDK gazdasági és politikai megdöntésére és Németországnak a Rajna menti monopolisták és porosz tábornokok uralma alatt való mielőbbi egyesítésére fordítanak. Oroszországnak 1917-ben és Kínának 1949-ben az imperializmus érdekszférájától történt kiesését a monopolisták úgy. ahogy kiheverték. Oroszországra és Kínára mint perifériális nagyhatalmakra, az imperializmusnak inkább tárgyi mint alanyi támaszara tekinthettek. Azonban Németországnak a szocializmusra való áttérése, ez magának az alapnak kikezdését, az imperializmus magvának bomlását jelenti. Mert ha Németországban — hacsak egyik részében is — sikerült a szocialista, szabad és megelégedett társadalmat kiépíteni, hogyan bizonyíthatják a monopolisták a szociális fejlődés lehetetlenségét a többi imperialista államban, Franciaországban, Angliában, az USA-ban ? Csehszlovákia után az NDK a további gazdasági és kulturális téren magasan fejlett ország, amely sikereivel alapjaiban dönti meg a kapitalisták azon elvét, hogy ha a szocializmus egyáltalán megengedhető, úgy ez csakis a gazdaság''lag nagyon elmaradott országok számára fogadható el. Az NDK és az NSZK közötti érintkezés nagyon könnyú. Magdeburgban ismerősökkel találkoztunk, akik az NSZK-ból egy haladó szellemű film bemutató előadására jöttek. Berlinben a gyalogjárók akadálytalanul mehetnek a demokratikus szektorból a nyugatiba és viszont. Csak a gépkocsikat állítják meg a szektorok határain. Az agresszorok ügynökei tehát szintén akadálytalanul juthatnak el az NDK-ba. A revansista anresszív körök ezt teljes mértékben ki is használjak a propaganda, a suttogó propaganda, a sajtó terjesztésére, a kémek, diverzánsok és provokatőrök kiküldésébe. A haladó és reakciós propaganda harca mindenütt megfigyelhető. A Nyugat-Németországból érkező ügynökök nagy tevékenységet fejtetteK ki, hogy az NDK-ból minél több jóminősítésű munkás, földműves és ér~ telmiségi kádert csábítsanak el. A szakképzett dolgozók átcsalogatásával, gazdasági téren az NDK márkája árfolyamának mesterséges leszállításé val — és ezáltal az NDK élelmiszereinek felvásárlásával — a Német Demokratikus Köztársaság megdöntésére törekedtek. Ezenkívül a kapitalisták az NSZK-ból a kapitalista jóiét kirakatállományát kívánják létrehozni. Félig ingyen árusítanak csokoládét, kávét kakaót, déligyümölcsöt és hasonló olyan árut, amelynek az NDK-ba való szállítását szándékosan lehetetlenné teszik. A fegyverkezés fokozásával az NSZK-ban ideiglenesen felszámolták a legkiáltóbb munkanélküliséget. Mindebből látható, hogy Németország demokratikus erői nehéz feltételek között dolgoztak és dolgoznak. Az esetleges hibák kétszeresen megnyilvánulnak és a sikereknek tartósaknak kell lenniök, meg kell nyerniök az egész Németország tömegeit. Hiszen megnyerni az embereket a haladás, a demokrácia és szocializmus javára, azt jelenti, meg kell győzni őket nemcsak a pillanatnyi előnyökről, hanem az út helyességéről is. A haladásnak nincs szüksége korump és demoralizált, hanem erkölcsileg, politikailag megacélozott, meggyőzött hívőkre és építőkre, akik tudják, hogy mit miért cselekszenek. Ma már elmondhatjuk, hogy az NSZK kormányára támaszkodó imperialistáknak az NDK és Németország egész népe ellen irányuló támadását visszautasították. Nem sikerült sem az NDK megdöntése, sem pedig az, hogy elfelejtessék a németekkel a történelem, főképp a közelmúlt történelmének tanulságait és arra késztessék őket,* hogy ne törődjenek jövőjükkel. Ma a vilmosokkai és hitlerekkel félrevezetett és a háború befejezésével földresújtott átlagos német nézeteit és álláspontját nem befolyásolhatja egy darab csokoládé vagy egy doboz amerikai cigaretta. Bátran állíthatjuk, hogy a német nép fokozatosan magára talál és nézeteiről, álláspontjáról nemcsak a ma, hanem főleg a holnap kérdései, az ő hazája távlatainak oroblémái határoznak. Az NDK-ban nagyban építkeznek mind a városokban, mind a falvakon. Gyárakat, bányákat, gép- és traktorállomásokat, lakóházakat, gazdasági épületeket, iskolákat és kultúrotthonokat építenek. Mintha az egész NDK egy óriási építkezési hely volna. Az NDK-ban mindenütt a legkorszerűbb technikát vezetik be és alkalmazzák. Németország mindkét részében megfigyelhetik a korszerű automatizálas irányát, a népellenesét a kapitalizmusban és a haladót a szocialista rendszerben. Az NDK komolyan arra törekszik, hogy megnyerje a haladó és fasizmustól mentes, gyakran azonban közömbös régi értelmiséget. Ezenkívül hat egyetemén és 40 főiskoláján a túlnyomóan munkás- és földművesifjúságból Németország új értelmiséget nevel, amelyet nem terhel a militaristaimperialista és soviniszta nevelés. Évről évre újabb és újabb főiskolák nyílnak. így pl. Magdeburgban az 1956—57. évben megkezdték az előad ísokat az új vízgazdálkodási főiskolán. A tudomány és technika az NDK-ban új sikereket arat. Csak a barnaszén kokszosítását és a nádból készült texlilanyaggyártást említjük. Az emberek költözködésének iránya arról tanúskodik, hogy az NSZK és az NDK között a ma már politikailag valóban döntő tömegek megnyerésére folyó harc a haladás és demokrácia javára dől el. Ha a háború után. kivált az 1952—1953. évig a Nyugatra költözködöttek száma felülmúlta az NDK-ba igyekvők szám . ez a kép fokozatosan megváltozott. Az emberek nemcsak visszatérnek az NDK-ba. hanem minduntalan újabb dolgozók, Rajna menti vagy bajorországi németek érkeznek az NSZK-ból. A legutóbbi év során pl. a perlebergi viszonylagosan csekély lakosságú járásból mintegy 1000 személy tért vissza vagy költözött át az NDKba. Az NDK haladó, demokratikus, békeszerető Németországért folyó harcában Németország mindkét része a fasisztaellenesek és militaristaellenesek széles tömegeire támaszkodik. Hiszen több mint hat millió német állampolgár szenvedett a hitleri börtönökben és gyűjtőtáborokban, akik közül sokat halálra kínoztak. Milyen nagy a haladó demokratikus gondolkodású emberek száma nemcsak az NDK-ban, hanem az NSZK-ban is, ez megnyilvánul a legszélesebb közvélemény rendkívüli ' éles tiltakozásábffh Németország Kommunista Pártjának önkényes betiltása. a kommunistáknak az NSZK-ban törvényen kívül való helyezése és hitlerista módszereknek a politikai ellenfelekkel szemben való érvényesítése ellen. Az NDK és az általa hirdetett eszmék győzelmének kétségtelen jele Németország fejlődési irányvonaláért, a nép tevékenységéért és megnyeréséért folytatott harcában az az általánosan elismert tény, hogy miként az NSZKban terjed a reménytelenség, a holnaptól való félelem; az NDK-ban megszabadulnak a régi előítéletektől, mind nyugodtabban tekintenek a jövő elé, világos és örömteli kilátást nyernek. És ez végső fokon dönt abban a harcban, amelyet a nép az egységes, demokratikus, haladó és békeszerető Németországért folytat, melynek kezessége ma a hétesztendős Német Demokratikus Köztársaság. A nyugati hatalmak továbbra is kitartanak a Szuezi-csatorna nemzetközivé tétele mellett A Biztonsági Tanács következő ülését 8-án zárt ajtók mögött tartja New York, (ČTK) — Pénteken, október 5-én az ENSZ New York-i épületében időszámításunk szerint 20 órakor megkezdődött a Biztonsági Tanács Szuezzel kapcsolatos második ülése. Az ülés — mint ismeretes — egyrészt Nagy-Britannia és Franciaország azon kérelmét tárgyalja, hogy a Biztonsági Tanács ítélje el a Szuezi-csatorna államosítását, másrészt Egyiptomnak a nyugati hatalmak ellen emelt jogos panaszáról tárgyal, amely hatalmak biztonságát veszélyeztetik. Az ülés napirendjén szerepel továbbá hét arab állam azon kérelme, hogy részt vehessenek a szuezi kérdés megtárgyalásán, valamint Izrael hasonló kérelme. New Yorkban az ülés kezdete előtt külön megbeszélést tartottak NagyBritannia, Franciaország és az USA külügyminszterei. Az ülés után hivatalosan bejelentették, hogy Anglia és Franciaország „elnyerték az USA beleegyezését az általuk előterjesztett határozathoz." A Biztonsági Tanács ülését Pineau francia külügyminiszter nyitotta meg. Az ülés ellenvetés nélkül elfogadta azt a napirendet, amelyet írásban közöltek a küldöttekkel. A jugoszláv küldött ezután javasolta, hogy a Biztonsági Tanács halassza el Izrael és a hét arab államnak (Irak, Szaúd-Arábia, Szíria, Libanon, Jemen, Líbia, Jordánia) a tárgyalásokon való részvétel iránt beadott kérelmét. A Biztonsági Tanács elfogadta a javaslatot. Lloyd, Nagy-Britannia külügyminisztere ezután előadta a brit-francia határozati javaslatot. Az öt ponthői álló határozati javaslatban már nincsen arról szó, mint a tanács napirendjére tűzött első „panaszban", hogy a Szuezi-csatorna államosítása „veszélyezteti a békét és biztonságot." A határozati javaslat első pontja arra kéri a Biztonsági Tanácsot „erősítse meg a szabad hajóforgalom elvét a Szuezi-csatornáról hozott egyezménynyel összhangban." A második pont már ugyan követeli „a csatorna üzemének nemzetközi szerv által való biztosítását" ami lényegében ugyanaz a gyarmatosító gondolat, amelyet az első Dulles-terv tartalmazott és amelyet Egyiptom elutasított. Ezt a gondolatot tartalmazza a harmadik pont is, amely azt óhajtja, hogy a tanács „hagyja jóvá a 18 hatalom első londoni értekezletének eljárását", tehát ismét a Dulles-tervet. A negyedik pont tovább megy, azt követeli, hogy a Biztonsági Tanács „ajánlja Egyiptomnak, hogy azon javaslatok alapján tárgyaljon", amelyeket Nasszer elnök „kollektív kolonializmus" felállítására való kísérletnek minősített. Az ötödik pont azt ajánlja Egyiptomnak, hogy „egyelőre működjön együtt a Szuezi-csatorna Használóinak Szövetségével." Selwyn Lloyd beszédében igyekezett bizonygatni, hogy „a Szuezi-csatornát használó államok iopait a csatorna államosítása megkárosította" és hogy az államosítás megsértette a nemzetközi jogot." A volt Szuezi-csatorna Társaság kizsákmányoló rendszerét „Egyiptom jogai és a csatornát használók jogai egyesúlyának" nevezte. Provokatív módon kijelentette, hogy a csatorna használói „nem fogadhatnak el kizárólag egyiptomi igazgatást és „jogosultak" saját szervezetet alakítani. Selwyn Lloyd ezután követelte, hogy „a csatorna használók kapjanak biztosítékokat". E biztosítékok szükségességét azzal indokolta, hogy „számos ország gazdaságilag a Szuezi-csatornátől függ." Beismerte, hogy a csatorna bojkottjára irányuló intézkedések, „új kőolaj-vezetékek kiépítése és a csatorna megkerülése, amit a lyugati hatalmak mérlegeltek, rendkívül költségesek." Szabotázskísérletek a Szuezi-csatorna hajóforgalmának meggátlására Kairó, (ČTK) — Az A1 Ahbar című kairói lap tudósítója felkérte Mahmud Junist, a Szuezi-csatorna igazgatósága gyiptomi hivatalának vezetőjét, adjon felvilágosítást a csatornán áthaladó haíók ..gépi berendezéseinek zavarairól", amelyek az utóbbi napokban előfordultak. Junis rámutatott, hogy „egyes országok úgy vélik, hogy minden eszközzel meg kell hiúsítaniok a csatorna hajóforgalmát." Ezután leírt egy nemrégi eseményt, amelyet az egyiptomi sajtó a „csatorna forgalma szabotálásának" nevez. A következőket mondotta: „Néhány nappal ezelőtt egy hajszálon múlott, hogy nem következett be katasztrófa. Egy nagy brit tankhajó, amely megrakodva uszályokat szállított, elindult Szuezből északi irányba. A fedélzeten egyiDtomi révkalauz volt. Szuezből való elindulásuk előtt az előírás szerint megkérdezte a brit kapitányt, hogy a fedélzeten minden rendben van-e. A kapitány azt válaszolta, hogy igen. A csatornán való áthaladáskor hirtelen leálltak a gépek. A hajó a csatornának éppen egyik súlyos szakaszán volt. Ki volt téve a szél és a vízáram kénye-kedvének. A révkalauz megkérdezte a brit kapitányt, mi történik. A kapitány azt válaszolta: „Nem működnek a gépek, tehetek én róla? Csináljon amit tud". A szél a hajót a nyugati partokhoz sodorta és a hajókaravánban következő hajó veszélyesen közeledett. A révkalauz figyelmeztető jeleket adott le a következő hajókon levő kartársainak, elrendelte, hogy a hajó vessen horgonyt. Tíz percen belül elhárította a veszélyt. A hajó kapitánya az egész idő alatt helyén ült és tétlenül nézte az események fejlődését Amikor a kapitány látta, hogy tervicsődött mond, parancsot adott és a gépek újból normálisan működni kezdtek. Ezután azt állította, hogy csak könnyű üzemzavarról volt szó. amit sikerült néhány percen b'.'lül kiküszöbölni. Junis ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogv a fent említettekből nyilvánvaló, hogy kísérletek történnek a hajóforgalom megzavarására. Egyiptom állás'oglalását újbói leszögezve Junis kijelentette, ,,mi azt akarjuk, hogy a catorna normálisan nyitva álljon minden hajó számára. Az egész világ tanúja, hogy minden erőfeszítést megteszünk e célból, de az egész világnak látnia kell azt is, mily aljas fondorlatokkal igyekeznek egyesek a csatorna hajóforgalmát megzavarni." Lloyd álszent módon Egyiptomot tette felelőssé azokért a gazdasági károkért, amelyek az Egyiptommal szomszédos országokban a kikötő kereskedelmi tevékenységének csökkenése következtében keletkeznek, jóllehet nyilvánvaló, hogy e károkat kizárólag a csatorna bojkottja okozza, amelyre Nagy-Britannia törekszik. Selwyn Lloyd a továbbiakban — kezdeti fejtegetéseivel ellentétben — azt állította, hogy Nagy-Britannia egyedüli érdeke az, hogy „megőrizze a csatorna. szabad hajóforgalmát" és igyekezett a Biztonsági Tanácsot meggyőzni, hogy a Szuezi-csatorna használói elismerik Egyiptom szuverenitását. Hozzátette, hogy a 18 államnak Egyiptom számára tett javaslata, amelyet a Szuezről tartott londoni első külön konferencia dolgozott ki, nem volt „ultimátumszerű", hanem az veit a célja, hogy „alapul szolgáljon a vitára", nem tett említést azonban arról a durva katonai nyomásról, amelyet ezzel egyidejűleg Egyiptomra gyakorolnak. Selwyn Lloyd ezután felhívta a Biztonsági Tanácsot, hogy a béke és a törvényesség megőrzésére irányuló kötelességének megfelelően és az ENSZ alapokmányának értelmében igyekezzen ne csak békés, hanem igazságos megoldást elérni. „Azt mondotta, hogy a brit-francia határozat elfogadass megteremti e megegyezéshez vezető békés megoldás alapjait.' Ezut.ín azt javasolta, hogy a Biztonsági Tanács a szuezi kérdésről zárt ajtók mögött tárgyaljon tovább. Pineau francia külügyminiszter beszédében lényegében Lloydnak azt a követelését támogatta, hogy a Biztonsági Tanács foglaljon állást a Szuezicsatorna igazgatásának Egyiptom hatásköréből való kivonása mellett <?s a csatorna igazgatását nemzetközi szervnek biztosítsa. Beszéde további részében nyíltan állást foglalt az .erőpolitika" mellett és kijelentette, hogy „nem engedhető meg, hogy csupán azért hozzanak döntést, hogy ideiglenesen biztosítsák a békét... Vannak olyan körülmények, amelyek között a gyengeség veszélyesebb az erőnél.'' A francia külügyminiszter továbbá élesen állást foglalt az ellen, hogv a függetlenségüket elnyert államok megszüntessék régi rabszolga kötelezettségeiket. „Ha a fiatal államok egyoldalúan megszakítanák e kötelékeket — jelentette ki Pineau, akkor a nemzetközi kapcsolatokban anarchia és zűrzavar keletkezne. Pineau egyúttal azzal fenyegette az Egyiptomot tamogató államokat, hogy e támogatásuk kedvezőtlen befolyással lehet „arra a gazdasági segítségre, amelyet a nemrégen függetlenséget nyert országok kérnek." Beszéde végén a francia külügyminiszter kénytelen volt elismerni, hogy Egyiptom biztosítja a csatorna szabad hajóforgalmát, de teljesen indokolatlanul hozzáfűzte, ho"" „nem biztos, hogy ez mindig is így lesz." A francia külügyminiszter beszéde után J. F. Dulles amerikai államtitkár javasolta, fogadják el a brit javaslatot, amely szerint a további ülések zártak lesznek. Az elnök indítványára ezután az ülést elnapolták és a következő ülés időpontját október 8-ra tűzték ki. Végei ért a Szuezi-csatorna használóinak értekezlete London. (ČTK) — A 15 ország nagyköveteinek értekezlete, melynek célja az úgynevezett Szuezi-csatornát Használók Szövetségének végleges megalakítása volt, péntek délután véget ért anélkül, hogy a legtöbb elvi kérdésben megegyezés jött volna létre. Az értekezlet után kiadott közleményből kitűnik, hogy néni értek el megegyezést a szövetség végrehajtó bizottságának összetételében sem. A héttagúra tervezett bizottságnak csak hat tagját állapították meg. Súiyos ellentétek állanak fenn a pénzügyi kérdésekben is. Itt elsősorban arról van szó, vajon a szövetség valamenynyi tagja a szövetségnek fizeti-e a Szuezi-csatornán valő átkelés illetékét. Erre még nem vállaltak kötelezettséget a szövetség összes tagjai. Megoldatlan maradt a szövetség székhelyének kérdése is. Erről a kérdésről, valamint a pénzügyekről ismét Londonban fognak tárgyalni a jövő héten. Ú J S / ' 1956. október 7.