Új Szó, 1956. október (9. évfolyam, 274-304.szám)

1956-10-06 / 279. szám, szombat

YIH A R V I R ÁG. - Gvôr

y Dezsó regénye A REGÉNY utószavában azt írja az író, hogy nagy fába vágta a fejszéjét és kéri az olvasót, segítsen az írói fejszének. A nagy fa a magyar nép függetlenségi harca a tizenkilencedik században. A téma sokakat foglalkoztatott már; regényeket, drámákat, verseket, elbeszéléseket írtak róla: Jókaitól Mikszáthig, Gárdonyitól Móriczig vagy Illyés Gyuláig minden igaz író ihletője, lelkesítője volt és maradt a szabadSágharc. De a témakör kimeríthetetlen gazdagságában; míg magyar nemzet, s a földgolyón magyar lesz, addig errnek a dicső kornak is lesznek krónikásai, megírói. Persze minden író igyekszik elődeitől vagy kortársaitól eitéröen, egyénien megközelíteni, s feldolgozni a kort, a nagy fa törzsén olyan élő hajtásokat észrevenni, amelyeket csak ő látott meg, csak ő ismertethet meg az olvasóval. Győri regényének különös érdeme érs értéke, hogy az író nagyapjának reminiszcenciájára épül. A szorgalmas naplóvető nagyapa Bem apó hadnagya, a könyv Kalla Miskája. Közvetlen szemlélő, s a harcokban aktívan részvevő szájhagyományára bízza tehát az író az események, életsorsok alakulásának rajzát. S ami bennünket különösen izgat, lázba hoz, hogy Győri Gömörben, a palócok szűkebb hazájában indítja el a regényt, elégtételt szolgáltatván nagyapjának és minden „jó palócának", Gömört vonultatja be nyomothagyóan a történelembe. A TIZENKILENCEDIK század eseményekben rendkívül gazdag, kimeríthetetlen. A népek, nemzetek forradalmi megmozdulása európai méretű. Franciaországban lobban a tűz és lángja elharapódzik Olaszországon, fenyegeti, riasztja az 1814-ben kovácsölódott szégyenletes „Szentszövetség" egyik zsandárállamát, Ausztriát is. 1848. április 15-én Pest forrongó katlan, érzi mindenki a forradalmat. A tizenkét pont kivívása nem egy hóbortos, radikális ifjúság csatakiáltása, hanem a mindenkori történelem szükségszerűsége. Hogy megértsük március tizenötödikét, ismernünk kell a tizenkilencedik század gazdaságpolitikai helyzetét. A Viharvirág ezt a gazdaságpolitikai keresztmetszetet adja Gömörben. Megmutatja az embertelen külső (Bécs) és belső (földesurak) elnyomást. Természetesen nem ökonómiai fejtegetésekben, hiszen nem ez a regényíró dolga, hanem nagyszerűen megrajzolt helyzetekben. Elég a Viharvirág bevezetőjében a fűbe bukó .jobbágy Csutorás Mártonra qondolunk, akire Duzsai hajdúi lőnek, hogy kirajzolódjék a társadalmi kép, amelyben a vandáiság elleni tiltakozás, s az öreg jobbágy iránti rokonszenv összefonódik s lesz éltető elem a szabadságharcban. Rimaszombat és környéke lázban ég, Petőfi, a már köztiszteletben álló költő és forradalmár tiszteletbeli táblabíró lesz. Kalla Miska, a költő és az ügy rangadója, a regény főalakja, a nagyszerű p'allérfiú csupa buzgalom, hogy vele és általa Gömör sorakozzék fel a „bősz üvöltés"-re. Győry nem untató leírásokban magyarázgatja, ki kicsoda, melyik oldalon áll, hanem pontosan, finoman kidolgozott részekben. Nagyon jól tudjuk, hogy a Habsburg-háztól való elszakadás bábeli zűrzavart idéz elő a főurak körében. Egy-egy gazdag család egységében széjjelesik. Bednyánszky Katinka szíve a szent ügyért dobban, módos édesapja ellenben tartózkodó, majd visszahúzódik. E gazdag lány, a derék, szép, égő Kalla Miska rabja, s szerelmük, gyöngédségük, a szent ügy diadalra vivése szándékának rajza, gyöngyszeme, maradandó értéke a szabadságharc nagy irodalmának. GYŐRI DEZSŐ annyi szépet, annyi megszívlelendőt mond el ez ifjú titánokról, hogy egy ismertető keretében bizony el nem tudnók mondani. Elég legyen annyi, hogy amikor Pesí, a forradalmi lázban égő nép a kormányt lemondatja, Batthányi lesz az új miniszterelnök, már alig kételkedhet valaki a függetlenségi törekvések győzelmében. De Bécs a márciusi győzelmek? be nem nyugszik bele, titokban Jellasicsot, a horvátországi bánt bíztatja. Kossuth híres mondása hangzik el a július tizennegyediki országgyűlésen: A haza veszélyben! Kalla Miska a honvédsereg egyenruháját ölti magára. Vérében Katinka biztató szava bujkál, amelynek értelme, kétségbevonhatatlan valósága a Petőfi szabadság-szerelem egységnek, elválaszthatatlanságnak fogalma. Gömör minden szabadságszerető fia bevonul, fegyvert fog, Marci, a jobbágyfiú is hősin szembeszáll az ellennel. Mint mondottuk, a Viharvirág szerzője nagyapai hagyatékra, visszaemlékezésre épít, s magától értetődően a történelmi hűség figyelemvebételével, a valóság foganatosításával. A regény egyetlen fejezete sem szorul adat vagy esemény korrigálására, pontos és lelkiismeretes a korfestés. Mig az első kétszáz oldalon írói csatározás folyik, (regényalakok felvonultatása, harci rendbe állítása) addig a továbbiakban már a szabadságharc-függetlenség nagy eseményei zajlanak. Gömöri fiúk vegyülnek alföldiekkel, dunántúliakkal a csatamezőn, éKikön a pallérfiú regényhőssel, Kalla Miskával. Győri hősében, a nagy erényekkel és bátorsággal felruházott Miskában helyesen és korhúséggel érzékelteti a szabadságharc mulaszthatatlan lehetőségét, a felfelé emelkedés korlátnélküliségét, hiszen a fiú közlegénynek áll be és hadnagyi rangot ér el. A PÄKOZDI csata, az egetverő győzelem hömpölygése, hadvezéri elképzelések regisztrálása a Miskákban, • Marcikban és az egyszerű honvédkato1 nákban — mind-mind kiemelkedő fejezetei a Viharvirágnak. Győry a szabadságharc apoteózisa mellett a hibás szemléletek egész sorát is feloldja alakjaiban. Mert az első nagy csata után miért nem vonul a honvédsereg Bécs alá, miért nem űzi az ellent? Hiszen Bécs a forradalom viharától terhes, jelre, mozdulatra vár. Ezen töpreng s értetlenkedik Kalla Miska és a szent ügy sok-sok katonája. S az első bizonytalanság, a Görgey-féle hadvezéri elképzelés és a forradalmiság hiánya egymásra szüli a bizonytalanságokat. Kossuth a honvédelmi bizottmány élén áll, s mint egy bősz oroszlán vív a magyar, de a nagy lehetőségek mulasztgatásával. Visszavonulás, Görgey-féle hadmozdulatok kudarca és a Kossuth-kprmánynak Debrecenbe kell menekülnie. Győri Dezső regénye Bemre s az erdélyi harcokra helyezi a fősúlyt. A szabadságharc győzelfnének Erdély a kulcsa. Ez Bemnek, a lengyel iángléleknek, a nagy emberi szív mintaképének, a zavaros időben mindenkor tisztán látóénak felfogása. Az író nagy türelemmel részletekre aprózza fel az erdélyi hadmozdulatokat, s ezek a részek úgy állnak össze, annyira szerves egészek, hogy nagy írói erényletekről tesznek tanúbizonyságot. Mint a regény bevezetőjében, úgy itt is Kalla Miska áll az előtérben, maga mögött tudva csatamámorok didalát és lelkéből fakadó őszinte csodálatát a bemi emberségről, hadvezérségről, forradalmárságról. Jó érzékkel párosult írói eszközökkel kapcsolja össze Győry az események szálait. Lélektanilag hűen kidolgozott részletekben hozza össze Bemet harci pihenőkben a Kalla Miskákkal. Szigorú az öreg, nem tűr ellentmondást, intézkedik és árulót főbelövet, de ha egyetlen katonája is hősiesen helytáll, könnyes szemmel öleli meg. És a helyzet, a szabadságharc szent ügye egyre nagyobb veszélyben. Jellasics, Windischgrätz seregé az ország földjén tipor, csak Erdély állja a nyomást, Bem győzelmet győzelemre arat. Mert nemcsak csodálatos hadvezér, hanem csodálatos politikus is. Ahelyett, hogy székelyeket, románokat, szászokat egymásra uszítana, marakodásra kényszerítene, békét hirdet. S olyan ez a béke, ez a megértésre, összefogásra serkentő felhívás, hogy a békepárti magyar főurak megijednek tőle. Mert noha a szabadságharc fellángolása engedményekre kényszerített (adóterhek csökkentése, jobbágyi terhek könnyítése) a bemi felhívás veszélyesebb, összefogásra mozgósít. Senki sem vitatja, hogy a szebeni Vízakna-dévai, valamint a piski-hídi győzelem a honvédsereg páratlan küzdeniakarása mellett a bemi felhívásnak tudható be. Az 1849 április 14-i függetlenségi nyilatkozat további engedmények szükségességét követelte volna a jobbágyi terhek tekintetében, hogy a parasztság zömét csatarendbe állíthassák. Győry Dezső Viharvirágja mindennel számol, mindent figyelembe vesz. Az erdélyi hadjáratot, Bem seregét magyar csillagként ünnepli. Egyébként a regény e részeiben felejthetetlenek a képek, az ecsetelések. Kalla Miska nemcsak katonahős, fegyverforgató levente, de csendes magányában szerelmes is. Mintha ez a roppant erőfeszítés, a szabadságharc diadalrajutása összefüggne az ő majdani fészekrakásával, mintha ez a nagy függetlenségre. szabadságra törekvés adna neki Katinkát, a qazdag osztály gyeimekéí. A lány szintén Erdélyben ápolónak jelentkezik s örül a győzelemnek, búsul a kudarcon s együtt vallja Bemmel, hogy kevés Magyarhonban ez európai távlatokban gondolkodó forradalmár. Bécs túlereje sem bír a magyar sereggel, cári önkényt kér és zúdít a tusázó magyarra. Ezzel a gigászi küzdelem is megpecsételődik. A lemondott Kossuth után Görgey Világosnál kapitulál. A Kalla Miskák, a Katinkák azonban ellenállnak a nehezedő nyomárnak. bíznak az újrafelk^ésben. A VIHARV1RAG szélesmedrű, áradon hömpölygő regény. Medrének ezer és ezer a mellékága, feltöltője, táplálója. Gömör vonul a történelembe és sehol nem eltúlzottan. A kompozíció arányos, tán a fej nagyobb valamicskét. Ez az oka annak, hogy a cselekmény az első fejezetekben nehézkes; vontatott a készülődés, mintha az író nem találna magára. De ezt a szépséghibát felejteti a későbbi sodrás, lendület, a gazdag írói erények serény csillogása, a szerkezet egysége! A műben felvonultatott alakok élő figurák, nagy tettek, nagy örömök és nagy bánatok hordozói, megtestesítői. Győry Dezső Gömörországról írván lépten-nyomon palócokat szólaltat meg, párbeszédeiben a dialektusokat felhasználva, ami különös ízt, zamatot ad regényének, bár néhol nem elég következetes a nyelvjárás érzékeltetésében. AZ ÍRÖ utószavában azt mondja, nagy fába vágta a fejszéjét. De a fejsze, ha néhol csorbult is az éle, elvégezte munkáját. A szabadságharc maradandó, örökszépet rejtő regényei közé tartozik Győry könyve, amelynek értékét az a tény még emeli, hogy a mának szól. Tanítóink szívügye legyen, hogy iskoláinkban a szabadságharcról szólva Győry könyvét minden kis és nagyobbacska magyar a kezébe vegye! , MÁCS JÖZSEF II

Wt

MI

MM

Wt

m

mt

WMMM

MI

MHt

Hl

llt

H ŐSZ Megmozdult már a lomha ősz, karikázik a falevél, aszú harasztot szétsodor hegyekről tévedt furcsa szél. Tajtékzó ködben fuldokol, s fáradtan csüng a nap, a nap, gyűlik az éj, eső szitál sóhajtozó hegyek alatt. A hold, a hold is lebontja földet karcoló üstökét, s hideg pengével átdöfi a lenge nyár szelíd szivét. Dénes György ert ewioer oagyoR j Nyugtalanság lázában égek, zörgetek, hívok, jelt adok: támadom a közömbösséget. hogy tudják, lássák: itt vagyok. Terhem — emberhez méltó gondok, elmém e korral egykorú, és addig én sem leszek boldog míg egy ember is szomorú. Hacsak hallgatnék, csak erjednek, megölhetne egy pillanat és letagadnák, kifelednék, hogy itt éltem az ég alatt. Itt van egy szív az álmaival ember az emberek között, •íj akit nem tép ki már a vihar: | gyökere szívós, megkötött! S hol mások mindent pénzre váltnak, Azért vitázok, zajt idézek elosztom önzetlen szívem, hogy egyszer magamra találjak s fejujjongjak mindenkiben. zörgetek, hívok, jelt adok: a csókból-csatából részt kérek, mert élek, mert ember vagyok! PETR1K JÖZSEF Olasz komédia a Hviezdoslav Színházban Carlo Goldoni: A NÉGY HÁZSÁRTOS M ig Moliére mellett Beaumarchais, a Figaro házassága és a Szevillai borbély szerzője nevének jó csengése van öntevékeny színjátszóink előtt, Carlo Goldoninak (1707—1793), nevét alig ismerik. Pedig az olasz színpad megreformálója, újjáteremtője megérdemelné a legnagyobb figyelmet, hiszen nem egy komédiája alkalmas arra, hogy színjátszóink gazdagítsák vele műsorukat. Az orvosnak készülő, majd ügyvédi vizsgát letévő Goldoni hamar felismerte, hogy többre hivatott, mint holmi tyúkperek lefolytatására, házassági szerződés kötésére. Négy évi ügyvédi gyakorlat után hátat fordít ennek a pályának és egy velencei színésztársaság drámaírójának szerződik. Életrajzában olvashatjuk, hogy rengeteget frt, volt esztendő, melyben tizenhat komédiát vetett papírra. Jelenet a Négy házsártos ötödik ké péből. Simoné Kufár (Milan Beran), a papucshős Canciano (Ondrej Jariabek) Lunardó (Július Pántik) kesergéseit hallgatják. Ezek a játékok — nyomtatásban megjelent belőlük „száznyolcvan — természetesen nem mind öriJkbecsűek, de úgyszólván valamennyiben sikeresen ostorozza Velence nemesi és kereskedő viláqá.nak fonoksáqait, és a nép pártján állva mond ítéletet hazugságairól. Goldoni, akit az olasz vígjáték atyjának mond az irodalomtörténet, az évszázadok óta divatos rögtönzött színpadi játékokból indult ki, a commedia deli arte állandó figuráit vitte színre, de újjáteremtette ezt a formát és elindítója volt az igazi olasz jellemvígjátéknak. Ezekben a komédiákban újító annyiban is, hogy a színpad akkori dagályos nyelvét elveti és a nép ízes és egyszerű szókincsével gazdagította elmés párbeszédeit. Goldoni évtizedekig Párizsban élt — a francia királyi udvar olasz nyelvmestere volt — és Párizs érthetően mély hatást gyakorolt művészetére, a francia klasszikus vígjáték szellemével töltötte el. Leghíresebb darabja A hazug, spanyol hatást is mutat. Ruiz de Alarconnak A gyanús igazság című darabjából vette kölcsön e komédiája témáját, a szenvedélyes hazudozó alakját. A lélektani rajz és a költői képek dolgában Goldoni alatta marad spanyol elődjének, de nyelve frissességével, jellemfestésével és a színpadi eievenségével túlnő rajta. A

négy házsártos, amelyet e napokban a Hviezdos'av Színház mutatott be, A hazug, a Mirandolina és a Két úr szolgája mellett Goldoni legismertebb és legtöbbet játszott komédiája. Szerencsének véljük az évadnyitó bemutatót. Nemzeti Színházunk drámai együttesének lyan Lichard minden tekintetben helyes rendezői felfogása jóvoltából alkalma nyílik az őszinte bővérű komédiázásra. Ez a rendezői koncepció kitűnően ímeli ki Goldoni játékának komédia mivoltát és kerülve az önként kínálkozó bohózati elemeket, a szatirikus vígjáték színvonalán hozza ki igen elevenen és mulattatóan a négy házsártosnak és asszonyainak konfliktusát. Nagy érdem ez, mert hiszen ez a négy velencei kereskedő, a papucsjellemű és nejétől kordában tartott Canciano kivételével egyformán 'sarnokjellemű, goromba pokróc. Lichard rendezése jól árnyalja ezeket a házsártos, goromba férjeket, emellett nem feledkezik meg arról, hogy Goldoni mondanivalójának bíráló éle is van: elmarasztalja a csak bendőjükkel törődő, asszonyaikat és gyerekeiket tirannizáló pénzeszsákokat, akiknek egyedüli gondja a ké-? nyelem, a testi jólét, a ház „becsülete". A fricska, amit Goldoni kora álszent, szemforgató rokokoembereinek orrára mér, találó és ezt a reh? dezés, a színészek játéka igen hangulatosan, pontosan érezteti. És érdemként említjük, hogy a házsártosak nem válnak ellenszenvesekké — mulatunk, derülünk rajtuk, annyira ostobák és hígvelejűek, hogy meg sem érdemlik az ellenszenvet vagy gyűlöletet. A négy házsártos a játékban csúfosan kudarcot vall, nem tudják útját állni két fiatal szív boldogságának. Mindössze ennyi a komédia meséje, ám mégse érezzük soványnak, vérszegénynek, annyi humor, találó jellemzés fűszerezi és ízesíti. A Hviezdoslav Színház művészei igazi Goldonit játszanak, és ha helyenként még nem éreztük a velencei játéktól megkövetelt délszaki könnyedséget, úgy hisszük, hogy ezt a táncos, könnyed szállongást szóban és mozgásban meghozzák majd a további előadások. A Hviezdoslav Színház legjobb művészeit küldte csatasorba a siker érdekében, két szereposztással lehetővétéve, hogy a mindössze tíz személyt megmozgató darab a színház több tagjának alkalmat adjon az ízes komédiázásra és jellemfestésre. A négy goromba fráter jellemének találó megformálásában talán Ondrej Jariabek Cancianoja áll az élen — elsősorban Goldoni érdeméből, aki erre a házsártosra pazarolta jellemfestö erejének legharsányabb színeit. De nem marad adósunk Július Pántik sem Lunardo már egyszíkúbb szerepében. Annyira ostobán korlátolt a Lunardója, hogy helyenként már a tragikum határát ^'sútblja. Alakításának nagy erénye ez, de egyúttal fékezi . abban, hogy egészen felszabadultan komédiázhasson. A másik szereposztásban az operaegyüttesből átkerült František Zvarík meglepett színjátszó képességével. Nem éreztük hibának, hogy a színház mindjárt elsőrendű feladatot bizott rá; nem egy jelenetében teljesen érett, Pántikéval egyenrangú volt az alakítása. Milan Beran és a vele váltakozó Alojz Kramár egyformán derűsek mérhetetlen ostobaságukkal; Beran jellemfestése erőteljesebb. Karmár még birkózik a szereppel. Viliam Záborský pompás beszédtechnikája ezúttal is kellemes perceket szerez a nézőknek. A fiát, Filipettót játszó Anton Mrvečka fiús kedvességével üdébb és természetesebb Jozef Simonovičnál. A Riccardo grófot alakító Jozef Sándort sem érheti gáncs, szerepéhez megkövetelten gáláns és előkelő. A

komédia négy női szerepéből a legárnyaltabb a játékot mozgató és a férjét papucs alatt tartó Felice. Oľga Sýkorová elemében volt, ilyen kitűnően még nem láttuk játszani, a férjére alkalmasint szarvakat rakó Feliceje keveréke a nőstényördögnek és az alakoskodáshoz értő körmönfont bestiának, aki csapodárságával is mindvégig rokonszenves tud maradni előttünk. Eva Kristinová a második szereposztásban még improvizál, de ő is derűs, mulatságos, jó felfogásban hozza elénk ezt a ízesen megformált velencei úriasszonyt. Mária Banciková ugyanilyen kitűnő, noha szerepe nem ad annyi alkalmat, hogy képességeit teljesen megmutathassa. Szép beszéde egyik főerőssége ennek a sikerült előadásnak. Lea Juríčková és Elena Latečková, akik felváltva játsszák Simoné kereskedő erősen kordában tartott feleségét, egyformán jól egészítik ki az együttest. És Zdena Gruberová igen üdén, pergő nyelvvel játssza meg Luclettát, akinek boldogsága forog kockán a házsártrsok konoksága miatt. é J

án Sládek díszletei ügyesen jelzik a játék Velencéjét, kitűnő mozgási lehetőséget biztosítanak a színészeknek. Jelmezei is sikerültek. EGRI VIKTOR. OJ SZO 1956. oktáhor *