Új Szó, 1956. október (9. évfolyam, 274-304.szám)

1956-10-04 / 277. szám, csütörtök

A gépállomások felelősségteljes szerepe az őszi munkákban MUNKÁBAN A SILÓKOM&ÁJN A silótakarmány biztosításában nagy segítséget nyújtanak a silókombájnok. Ezek a göpek jól és gyorsan dolgoznak. A képen a Szomotori Állami Gazdaság dolgozóit láthatjuk, amint a silózásra szánt napraforgót takarítják be kombájnnal. ÉSSZEL, CERUZÁVAL, IÓ MUNKASZERVEZÉSSEL MÜH; amilyen ez évben volt. Erre megvannak a feltételek. Gépállomásaink gépberendezése annyira megjavult, hogy jó munkaszervezéssel nem csupán a kapások begyűjtését, de az összes őszi munkákat is ideién el végezhetjük. Hiszen tavaly még nem dolgozott a KU-2 kukoricakombájn, mint ez idén. A tešedíkovi, domaši, Malé Sárovce-i, vezekényi, lévai, Hronské Kosihy-i, kálnai és más EFSZ-ekben a szövetkezetek dolgozói a legnagyobb dicsérettel nyilatkoztak e gép munkájáról. Arra a kérdésre, hogyan dolgozik a KU-2 kukoricakombájn, körülbelül úgy válaszolnak, hogy azok a parcellák, amelyeken a kukoricakombájn dolgozott, úgy festenek, mint mikor a gazdasszony gondosan kisöpri udvarát. A zselízi gépállomás körzetében négy kukoricakombájn dolgozik, melyek 37 hektárról három nap alatt betakarították a kukoricatermést. A szövetkezeti tagok ezért örömmel kötnek utólagos szerződéseket a kukorica kombájnnal való betakarítására. A TRAKTOROSOK és a gépállomás többi dolgozói nagyobb érdekeltsége céljából a Földművelési és Erdőgazdasági Meqbízotti Hivatal versenyt irt ki, melyben megjutalmazzák az őszi szántásban részt vevő • 30 legjobb traktorost, akik a legtöbb műszaki normát teljesítették, | legmagasabb teljesítményt érnek el A GÉPEKET! zettséget, amíg végül nagy unszolásra a két cséplőgépnek olyan helyet teremtettek, hogy csak a csoda folytán nem szakadt rá a pajta. Jövőre a szövetkezeti tagok, a magángazdálkodók kevesebbet fognak panaszkodni, ha törődni fognak a cséplőgépekkel. Veres János, Fülek. átlaghektáronkint és csökkentik a hajtóanyag-szükségletet. Ezenkívül megjutalmazzák a burgonyaszedést TEK burgonyakiszántóval, a cukorrépát SKEM-3 répakombájnnal és kiszántóval, a kukoricát a KU-2 kukoricakombájnnal felszedő 120 legjobb dolgozót, akik a legtöbb műszaki normát teljesítik, a legnagyobb teljesítményt érik e! hektáronkint és csökkentik a hajtóanyag-szükségletet. Megjutalmaznak továbbá 20 legjobb cséplési dolgozót, akik a legnagyobb számú műszaki normát érik el a ledolgozott munkanapok számának arányában. A 20 legjobb cséplési dolgozó között kiértékelik és megjutalmazzák a lucernamag cséplésébe bekapcsolódott legjobb kombájnosokat is. Minden kerületből kiértékelik és megjutalmazzák a legjobb gépállomási kollektívákat, amelyek a legjobb eredményeket érték el a sz-ántási terv teljesítésében, az őszi munkákban, a lucernamag cséplésében, a TEK burgonya-kiszántókkal való burgonyaszedésben, a SKEM-3 kombájnokkal való cukorrépaszedésben, a KU-2 kombájnnal való kukoricaszedésben, továbbá a rétek és legelők póttrágyázásában. MOST AZ A FÖ, hogy a gép- és traktorállomások összes dolgozói tudatosítsák az őszi munkák idejében történő befejezésének nagy fontosságát. Főleg azt kell szem előtt tartamok, hogy azzal teremtik meg a jövő évi gazdag termés felételeit, ha idejében elvégzik az őszi szántást és az ősziek vetését, továbbá, ha meggátolják, hogy egyetlen kilogramm kukorica, burgonya vagy répa is kárba vesszen és törődnek azzal, hogy az összes kapásnövényeket idejében átadják a begyűjtővállalatoknak. Csupán tőlünk függ, hogyan gondoskodunk a jövő évi jobb termésről, hogy gazdagabb ellátást biztosítsunk öszszes dolozóinknak. M. YV» Akit nem akartak megérteni A jó gazda minden héten, de legalább minden hónap végén ceruzát vesz a kezébe és kiszámítja, hogyan is gazdálkodott az elmúlt időszakban. Megkeresi a hibákat, és ha nem eredményes a gazdálkodása, Igyek'iz.k a hibát minél előbb helyrehozni. Vegyük csak példának a Nyit'ai Állami Gazdaság bodoki barom ^farmjának az év elejétől pontosan /ezetett üzemen belüli önálló elszámolás hasznosságát és eredményeit. Az említett baromftfarmcn a tojástermelésben kilenc leány dolgozik. Az állami gazdaság által előírt normák szerint az „A" törzsben egy jondozónak 600—650 tyúkja van. A „B" törzsben 300—330 és a „C" törzsben peaig 72—96 tojótyúkot gondoz. Az állami terv és a farm saját terve szerint az „A" törzsben minden tyúknak egy év alatt legalább 125, a „B" törzsben 150, a „C" törzsben pedig 180 tojást kell tojnia. A tojáshozamot hónapok szsrint osztják el. így például az „A" 'örzsben januárban 7 tojást kell tojnia minden tyúknak. Egy tyúk egy nap alatt kb. 13—15 deka eleséget fogyaszt el. Az elfogyasztott takarmánynak 0,12 korona az ára. Ha ezt az összeget megszorozzák a napok száméval fez esetben ianuraban 31-qyel), úgy 3,72 koronába kerül egy tyúk takarmánya az említett időszakban. Ha a 3,72 koronát elosztjuk héttel, a tervezett tojások számával, így egy tojás 0,53 koronába kerül a iakarmánvfogyasztás szempontjából. Ha most egy tyúk januárban 8 tojást tojott a vadságban, úgy a tojás csak 0,46 koronába került a takarmányfogyasztás szempontjából, és így (a kitermelt) minden tojásnál 0,70 koronát takarítottunk meg. Vagyis 7 fillérrel a tervezett árnál olcsóbban termeltünk ki minden darab tojájt. Eqv gondozónak, aki 600 tyúkot gondoz, 4200 tojást kell termelnie a terv szerint, de rendes és célszerű takarmányozással és kezeléssel a 600 tyúktól 4800 tojást termel ki. így tojásonként 7 fillért takarít meg, öszszesen 330 koronát. Ha ezt vesszük alanul a farmon levő 4000 tyúk után. máris tekintélyes összeget, azaz 2240 koronát takarítanak meg. Uharček Teréz gondozólány ez év januárjában az „A" törzsben az 1—2 —3 számú tojóólakban 630 tojótyúkot gondoz. A t°rv -zerint minden tyúktól 7 tojást kell termelnie, azaz 4410 tojást. Így egy tojás kitermelése 0,52 koronába kerülne. A valóságban 9,2 tojást termelt ki tyúkonként. Ezek után egv tojás csak 0,40 koronába került. Tehát tojásonként 0,12 koronát takarított meg. Összesen 5800 tojást termelt ki, tehát 676 koronát takarított meg. Ennek az összegnek a 40 százaléka 270,40 korona. Két részletben, éscedig a hónap végén a felét, az év végén pedig a másik felét mint orémiumot kapja kézhez. Péterfalvy László AZ ÖSZI MUNKÁKBAN ismét döntő szerep jut a gép- és traktorállomásoknak. Ez az időszak épúgy, mint az aratás, sok önfeláldozó munkát, rendszeres segítséget és gondosságot fog magkövetelni. Sok függ majd a gépállomások dolgozóitól, attól, hogyan fognak törődni az összes gépek teljes kihasználásával, továbbá szervezési képességeiktől, s főleg attól, hogyan kapcsolják össze a szántást és a vetést a répa-, burgonya- és kukoricaszedéssel és hogyan küszöbölik ki azon hiányosságokat, melyek a múlt években előfordultak. Tavaly és más években nem volt ritka jelenség, hogy még decemberben is sok kukorica, burgonya és répa hevert a földeken. Ily módon sok munka veszett kárba és ez jelentős károkat okozott mezőgazdaságunknak. Ennek már igazán nem volna szabad megtörténnie. Törődnünk kell minden kiló burgonyával, kukoricával, répával és más terménnyel, miután ellenkező esetben saját magunkat fosztjuk meg a jövedelemtől és az egész társadalmat a fogyasztási cikkektől. Az őszi munkákban ismét be kell : bizonyítanunk, hogy milyen szervezőképességgel rendelkezünk, hogyan , tudjuk idejében és jól teljesíteni az j összes feladatokat és előkészíteni a 1 jövő termés szilárd alapját, melynek , még nagyobbnak kell lennie, mmt FEDÉL ALÁ Befejeződött a cséplés. Most, hogy már utána vagyunk, vessünk számot. Az idén elég sok bírálat erte a gépés traktorállomást. A Járási Építő című újság augusztus 15-i számában is bírálta a gépállomást. A cikk részben fel is tárta a cséplőgépek körüli fogyatékosságokat. A cikk írója azonban nem tárta fel azt, hogy azok a bizonyos cséplőgépek, amelyekről szó volt, jövőre eleget tudnak-e tenni hivatásuknak. Arról is kevés sző esett benne, hogy a GTÁ, a HN'B és a JNB funkcionáriusai tudnak-e a községekben a gépeknek megfelelő téli elszállásolást biztosítani, vagy úgy lesz, mint ahogy Hajnácskőn is megtörtént, hogy a cséplőgépre rászakadt a pajta. Vagy mint Ragyolcon is, hogy háromszor is tettek a HNB funkcionáriusai köteleE

zerkilencszázötvenegy tele. Kint dermesztő hideg — bent, a Somorjai Helyi Nemzeti Bizottság tanácstermében duruzsoló kályha ontja a meleget. Vagy százötvenen vannak bent: feketekendös asszonyok, kérgeskezű földművesek, a nemrég alakult szövetkezet tagjqi. Turcsán Károly, a szövetkezet elnöke nyitja meg a gyűlést. A szövetkezet problémáiról, a munkaszervezésről beszél, majd az elmült időszak eseményeiről számol be. A tagok vitatkoznak. Magas, nyúlánkember emeli fel a kezét, szót kér. A székekről kíváncsian fordulnak felé a tekintetek... — Kedves tagtársak! — kezdi reszkető hangon, majd belejön a beszédbe, mintha csak papírról olvasná mondókáját. — Volna egy javaslatom: azt ajánlanám, telepítsünk szőlőt szövetkezetünkben. Még a helyet is megmondta, hol lesz a legalkalmasabb a föld a szőlőtermelésre és azt is elmagyarázta, hogyan és miképpen lássanak munkához. Mondókáját befejezve, síri csönd támadt a teremben. A homlokok ráncokba húzódtak. Még ilyen ötlete sem támadt senkinek Somorján, amióta világ a világ. Mert hogy a búza megterem az itteni földeken, azt mindenki tudta, — de hogy a szőlő is jó termést hozzon, —ez már fogas kérdésnek tűnt sokak előtt. — Ez nálunk lehetetlen — vágták oda Stehlik Jánosnak a tamáskodók. — Ha ti azt mondjátok, hogy lehetetlen, — akkor nem értetek hozzá — felelte János bácsi. Egy darabig senki sem szólt a teremben, majd az elnök, akit ugyancsak váratlanul ért a javaslat, törte meg a csendet. Jól ismerte Stehlik Jánost, tudta róla, hogy a leggondozottabb szőleje szokott lenni Magyarországon — így tehát magáévá tette a javaslatot. — Amondó volnék, próbáljuk meg, — buzdította a tagságot az elnök. Utána még jónéhányan kértek szót és helyeselték Stehlik János javaslatát, úgyhogy a tamáskodók kisebbségben maradtak. A közgyűlés után megindult a munka. 1953 tavaszán Stehlik Jánost'hat társával már serény munka közben találtam a gancsházai homokos dűlőn. Jól emlékszem még, húsvét hete volt, ordító szélviharok voltak. János bácsi meleg kabátba bújva húzta a csíkokat, hogy pontosan, szabályosan ültessék a szölőoltványokat. A többiek pedig lyukakat ástak és a kiültetést végezték. — Ha pár év múlva erre jár — mondta akkor János bácsi — maga is elcsodálkozik majd. Azóta sok víz lefolyt a Dunán. A szövetkezeti gazdaság is kiépült Somorján, az emberek is sokat változtak — formálódtak. A gancsházai dűlőn is sok minden megváltozott. Gyümölcsfacsemeték, zöldlevelü szőlőtőkék húzódnak szabályos sorokban most már kerek 10 hektáros területen. A szőlőskert közepén örbódé áll, körülötte permetező kádak. János bácsit most is, mint akkor, serény munka közben találom, Cereblyézgeti az utak közét. A rend, tisztaság és a mosolygós szólófürtök csábítóan hatnak az emberre. Nem hiába tudta róla az akkori elnök, hogy János bácsinak régi hazájában, Magyarországon olyan gondozott kis szőleje volt, hogy megbámulták a falu-' beliek — most itt a közösben is szereti a rendet s úgy dolgozik benne, mint a magáéban. r okfajta szőlőt találhatunk itt. A mézédes csaszlától kezdve a piros Weltlinig és az ezerjóig minden fajta megtalálható. — Modorból és Bazinból kaptuk az oltványokat, de a nyitrakeriileti Zemianske Sady-ból is jócskán kaptunk, — sőt mondhatom, ezek sikerültek a legjobban. Hogy milyen lesz a termés? Legalább 30 hektó borra számítunk — válaszolja János bácsi csendesen és elmagyarázza, hogy az idén mintegy 2 hektárról szüretelnek. Persze, ez csak a kezdeti eredmény. Két-három év múlva már jóval több lesz. Tervük, hogy átáUnak a lugas-művelésre. Így kétszer, sőt háromszor annyi termést is el lehet érni. — Három év múlva legalább 1000 hektó bortermést várunk — veszi fel újra a szót János bácsi s elmondja még, hogy a jövőben borpincét építenek. Meg aztán, ami számára a legörvendetesebb, a járás szövetkezeteiben immár öt helyen, lllésházán, Jáno'sikovún, Eberhárdon, Belová Vesen és Blahová Dedinán is követik példájukat. FARKAS KÁLMÁN. OJ szí) (1956. október é. Géptervezők, mérnökök! figyelem! Azt hiszem. senki előtt sem vitás, hogy termelésünk előrevivői között nincsen legkönnyebb dolguk a traktorá'lomások dolgozóinak. A többi üzemek munkása ledolgozza napi nyolc órájÄ- (sőt ma már csak heti 46 órát!) — és azután szabad mint a madár, kiérdemelte napi pihenését. Ugyanígy, van kereskedőinkkel, értelmiségi dolgozóinkkal is, — de ugyan hová jutna a naqv fontosságú mezőgazdasági termelés, ha traktorosaink is faképnél hagynák nyolc órai munkájuk után traktoraikat, javítóműhelyeiket, a rregművelésre türelmetlenül váró drága földeket? Bizony, nem kis áldozatvállalás, nem kevés becsületérzés kell ahhoz, hogy 30 fokos kánikulában vagy velőkig hasító szeles őszi napokon 14—16 órát üljön traktora nyergében a traktoros 'egény. Nem kis dolog fagyos éjszakákon dideregve küzködni a rög keménységével, — dehát ezt követeli a föld, ezt követeli a nép kenyere, jóléte, s ezt követeli a traktoros becsülete is. A naflyvenhatórás munkahetet nem tuďja, s nem is akarja betartani a paraszti sorsba fejebúbjáig beletartozó gépállomási dolgozó. — Egyet azonban elvárna ő is, hogy ahol lehet, legalább ott könnyítsék meg a nagyobb és puhább kenyérért vívott hősies küzdelmét. Hallgassátok csak géptervezők, mérn ikök, mikre kérnek orvoslást- 3 derék dolgozók: A hangnál sebesebben száguldó repülőgépek korábban, akkor, amikor százezrek bámulják végig a hmói kiállítás csodálatosabbnálycsodálatosabb gépeit, van egy kis egyszerű technikai probléma, melynek megoldására nem gondol, nem törekszik senki sem. Egy parányi kis traktornyereg ez a megoldásra, tökéletesítésre váró hiányosság, egy egyszerű kis ülés, amely úgy kapálózik a korszerűsítés után, hogy nigy rugdalózásában száz meg száz traktorosnak teszi tönkre az életét. Megdöbbenve hallottam a dunaszerdahelyi gépállomáson, hogy csupán csak náluk 17 traktoros f esett ki a termelésből az utolsó két év alatt, 17 fiatal élet, akineK egészségét, gyomrát tette tönkre ez az istentelenül rázó, durva traktomyereg. Hát nem érdemelnék meg mezőgazdaságunk e becsületes, önfeláldozó dolgozói, hogy technikusaink végre e renitenskedő traktornyereg megrendszabályozásával is foglalkozzanak? Az anyaghiány is sok felesleges munkatöbbletet okoz a gépállomás dolgozóinak. Jól van, más üzemekben is előfordulnak ilyen nehézségek, segít is magán a gépjavító, ha módját ejtheti. Nem ritka eset már traktorállomásainkon, hogy egy-egy kiselejtezett rossz alkatrészből újat fabrikálnak, ha nagyon kell. Sajnos ez azonban nem lenne mindig szükséges, ha egy furcsa rendelet nem gon <oskodnék az ilyfajta időpocsSkoló „szórakozási" lehetőségről. Kimondja ugyanis ez a rendelet, hogy s szükséges pótalkatrészeket jó előre, már a következő dekád előtt kell igényelni. Ha már most benne van a gépállomás a megfelelő dékádban, és közben egy o'.y^n alkatrész talál elromlani, amire nem gondolt előre a szegény javító. akár térdig -ejárhatja a lábá:, az istennek sem fogadnak el utórsndelést. Pedig hát. óh mennyi beti két órát lehetne megtakarítani, ha az illetékesek ésszerűsítenék ezt az ésszerűtlen rendeletet! Nem kevgyebb bosszúságot és idöpocsékotást okoz az a rendelet is. amely arra kötelezi a traktorállomást, hogy egy bizonyos mennyiségű gépet a kerületi javítókban javíttasson meg. Persze, ez a rendelet tulajdonképpen még segítséget is jelentene a traktorállomásoknak, ha nem állana fenn egy apró kis bibi. Ez a bibi ugyanis nem egyéb, mint az, hogy a kerületi gépjavítók nagyon „nagyvonalúak" a számlák kiállításában, annál kisebbvonalúak viszont a munka kifogástalan, elvégzésében. Igen gyakran előfordul például, hogy rosszabb állapotban kapják vissza a traktort, mint ahogyan elküldték. Ebben az ügyben is sokat könnyítenének a felettesek a traktorosokon, ha egy kissé körmükre néznének a hanyag „segítségnek"! Nem „akármilyen" gépállomáson gyűjtöttem össze ezeket a panaszokat. Bratislava kerületének egyik legjobb traktorállomásán, Dunaszerdahelyen keseregte el ezeket Priehrad Martin elvtárs, az üzemi tanács elnöke. Éppen ezért hiszem én most, hogy száz meg száz traktoros kívánságát tolmácsolom akkor, amikor idézem a dunaszerdahelyiek kérését: Mérnökök, technikusok, felsőhatóságok, szüntessétek meg ezeket a bosszúságokat, hadd jussanak ók is könnyebbséghez a 46 órás munkahét alkalmából! NEUMANN JÁNOS