Új Szó, 1956. október (9. évfolyam, 274-304.szám)
1956-10-04 / 277. szám, csütörtök
Németország Kommunista Pártiának levele a Nyugatnémet Szakszervezeti Szövetség IV. kongresszusához Németország Kommunista Pártja a Nyugatnémet Szakszervezeti Szövetség (DGB) IV. kongresszusánoz üdvözlő levelet intézett. A levél, amelyet tz NKP elnökségének első titkára, Max Reimann írt alá, többek között a következőket írja: „Nagy figyelemmel várjuk az egész német munkásosztállyal együtt a DBG határozatait. A szakszervezet tagjai és funkcionáriusai 372 javaslatban és indítványban foglalták össze hozzászólásaikat. Az akcióprogram gyors megvalósítását, a szabadság és a demokrácia védelmét szolgáló intézkedéseket, a militarizmus és a hadkötelezettség megszüntetését követeli. Számos javaslat vonatkozik Németország újraegyesítésére. A levél a továbbiakban rámutat, hogy a lakosság nagy többségének, de főleg a szakszervezeti tagoknak akarata ellenére Nyugat-Németországban bevezették a hadkötelezettséget. A régi hitleri tábornokok és SS-tisztek vezetése alatt most a reakciós erő fegyveres erőt akar teremteni, hogy az országon belül a munkások és a munkásszervezetek ellen vethesse be. „Az NKP betiltása, e német és demokratikus párt betiltása — mondja a levél, — kell hogy felriasszon minden szabadon gondolkozó erőt, de elsősorban a szakszervezeteket. A militarista állam megteremtése, a hadkötelezettség bevezetésének és az NKP betiltásának irányvonala lehetetlenné teszi Németország békés egyesítését. A levél végül arra figyelmezteti a kongresszus küldötteit, hogy a német munkásosztály mily nagy felelősséget visel a német néppel és a német munkásosztállyal szemben Németország fejlődéséért. A fiatal nyugatnémet szakszervezeti tagok ellenzik az újrafelvegyverzést Hamburg, (ČTK) — A Német Szakszervezeti Szövetség (DGB) IV. kongresszusának keddi ülésén megkezdődött az elnökség beszámolója feletti vita. A több mint 200 oldalas beszámoló elsősorban a DGB 111. kongreszszus utáni tevékenységével foglalkozik. Az egyes szakszervezetek küldöttei az ülés folyamán részletes magyarázatot adták a beszámoló egyes pontjaival kapcsolatban. Matthias Föcher, a DGB alelnöke kijelentette, hogy a nyugatnémet szakszervezetek nagy nehézségekkel küzdenek a munkaidő lerövidítéséért, az életszínvonal javításáért és a szociális biztosításért vívott harcban. Jóllehet, Föcher beszédében kijelentette, hogy a DGB „forrón óhajtja Németország újraegyesítését", mégis ezzel egyidejűleg több provokatív támadást intézett az NDK ellen. Kategorikusan elutasította bárminő kapcsolat felvételét az NDK szakszervezeteivel, annak ellenére, hogy éppen a két német állam e képviselőinek kapcsolatai segítenék elő az ország egyesítését. Ilyen kapcsolatok felvételét követelte pl. a Fa- és Papíripari Alkalmazottak Nyugatnémet Szakszervezeti Szövetségének nemrégen tartott kongresszusa. W. Ginhold. a DGB ifjúsági osztályának vezetője részletesen foglalkozott az újrafelfegyverzés kérdésével. Meg kellett állapítania, hogy a fiatal nyugatnémet szakszervezeti tagok elutasítják és ártalmasnak tartják a hadsereg felállítását Nyugat-Németországban. Követelte, hogy szüntessék be a hadsereg további kiépítését. Ginhold felhívta a nyugatnémet kormányt, hogy inkább a Németország két része közötti kapcsolatok támogatására szenteljen figyelmet és pénzeszközöket. A lengyel népgazdaság távlati terve Varsó, október 3. (ČTK). — A lengyel sajtóiroda közlése szerint a lengvel állami gazdasági tervbizottság hozzáfogott a 15—20 évre szóló távlati terv kidolgozásához. 1957-ben összegyűjtik a .teljes tájékoztató anyagot. Ä terv első szövegezését 1958ban fejezik be. A távlati tervben döntő szerepet tölt majd be a gazdasági hasznosság A terv fő célja a lakosság életszínvonalának emelése. A beruházási építésre szolgáló hiteleket és a hosszú időre szóló irányelveket alávetik a terv követelményeinek. A legfontosabb kérdések lesznek a tüzelőanyagok, vagyis a szén, a kőolaj stb. termelése és fejlesztésének kérdései. E tervben döntő gazdasági jelentőségük lesz a külkereskedelem kérdéseinek a nemzetközi gazdasági együttműködés fejlesztésének alapján. A távlati terv legfontosabb problémáinak egyike az a kérdés is, mily mértékben befolyásolhatja az atomenergia ipari felhasználásának fejlesztése a széntermelést. Az osztrák dolgozók sztrájkokkal küzdenek a drágaság ellen Bécs, (ČTK) Az osztrák pékipari dolgozók általános sztrájkja, amely hétfő óta egész Ausztriában folyik, nagy visszhangot keltett egyéb termelési ágazatok munkásainál, valamint az osztrák lakosság széles rétegeiben. Az osztrák kőolajipar számos üzemiben a dolgozók gyűléseken fejezték ki szolidaritásukat és támogatásukat a pékipari munkások iránt, akik sztrájkkal harcolnak a létfenntartási cikkek egyre fokozódó drágulása ellen és alacsony béreik felemeléséért. A bécsújhelyi RAXiizem üzemi tanácsa segítséget és támogatást ígért a pékipari munkásoknak és felhívta az Osztrák Szakszervezeti Szövetséget, hogy tegyen erélyes intézkedéseket az általános drágaság ellen. A traiskircheni Semperitüzem dolgozói elhatározták, hogy sztrájkba lépnek, ha két napon beiül nem teljesítik i pékipari munkások követeléseit. Hétfőn sztrájkba lépett a floridsdorfi vasúti műhelyek 2400 alkalmazottja is. A sztrájkoló vasutasok így fejezték ki szolidaritásukat a pékipari munkásokkal és hangsúlyozták azt a követelésüket, hogy az állami alkalmazottak fizetéseit a létfontosságú árucikkek egyre növekvő árainak megfelelően rendezzék. Az osztrák dolgozók sztrájkmozgalma kedden tovább terjedt. Reggel óta egész Ausztriában sztrájkolnak a szénnagykereskedelmi dolgozók. akik sztrájkkal követelik a kollektív szerződések megkötését. Mivel a szénnagykereskedelmi alkalmazottak beszüntették a szén kirakását az osztrák állomásokon és elhatározták, hogy mindaddig sztrájkolni fognak, míg követeléseiket nem teljesítik, az a veszély fenyeget, hogy komoly zavarokra kerül sor a szénellátásban. 4 ÚJ szö 1956. október 4. A bécsújhelyi kommunista funkcionáriusok értekezletén J. Koplenig képviselő, Ausztria Kommunista Pártjának elnöke foglalkozott az osztrák tőkések azon demagóg állításával, rnisr rint a péküzemi munkások bérköveteléseinek teljesítése a kenyérárak drágulásához vezetne. Koplenig rámutatott, hogy ez az állítás a lakosság durva megtévesztését célozza. Az Osztrák Szakszervezeti Szövetség bebizonyította, hogy a pékipari munkások béreit emelni lehet anélkül, hogy a kenyér árát emelnék. Elhangzott a vádbeszéd azegyik poznani bűnperben Varsó, (ČTK) — A Foltynowicz és további két vádlott elleni bűnper folyamán Izdebny tizedes meggyilkolásával kapcsolatban a törvényszék befejezte a tanúk kihallgatását és az ügyésznek adta át a szót. Lehman ügyész újból figyelmeztetett arra, hogy a bíróság a poznani események kriminális részével foglalkozik, mert az 1956. június 28-i események politikai értékelését a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB VII. plenáris ülése végezte. Megemlékezett továbbá arról, hogy bizonyos külföldi körök csalódást éreznek amiatt, hogy a vádlottak padján nem a munkásosztály tagjai ülnek, ahogyan azt megjósolták, hanem érdektelen, nagyrészt bűnös múltra visszatekintő emberek. Az ilyen hangokra azt válaszolhatjuk csupán — folytatta az ügyész — hogy a népi hatalom a munkásosztállyal sohasem fog törvényszéki tárgyalás nyelvén beszélni. Mivel valamennyi vádlott bestiális gaztettel van vádolva, az ügyész kemény, igazságos büntetést kért. Az ügyész után a vádlottak védői szólaltak fel. Beszédükben igyekeztek egybefoglalni az összes enyhítő körülményeket és kérték a bíróságot, legyen kíméletes a vádlottakkal szemben. A tárgyalás folyik. . .* * ** ** * * -* -* -*.*-* é ŕ -*.* -* * • * * * ** ** [ XÍJLPOLITIKAI ÖSSZEFOGLALÓ N K ? ~ EGY HET A NAGYVILÁGBAN C zokásos külpolitikai összefoglalónkban már hosszú hetek óta a leg& nagyobb nemzetközi probléma, a szuezi kérdés megvilágításával foglalkoztunk a legrészletesebben. Más időszerű kérdéseket csak dióhéjban, vázlatosan ismertettünk, Mivel a szuezi kérdés körül mélyebb elemzésre szoruló esemény utolsó beszámolónk óta nem történt, úgy most csak megemlítjük a további fejleményeket és több helyet szentelünk a külpolitika más, időszerű kérdéseinek, amelyek ha nem is olyan eseménydúsak, mint a szuezi kérdés, mégis hatnak a világban és erősen befolyásolják a nemzetközi életet. A nyugati sajtó a Hruscsov—Tito-találkozó körül csap nagy zajt és se vége, se hossza a találgatásoknak. A poznani per tárgyalásaival is sokat foglalkozik a világ. Megemlítjük még a NATO életképessé tételére irányuló nyugati erőfeszítések eredményeit és Nyugat-Németország belső problémáit is érintjük. Még nem felejtettük el Még élénken él emlékezetünkben az a cirkuszi lárma, amit a nyugati burzsoá világ propagandagépezete csapott a XX. kongresszus után. Se szeri, se száma nem volt a hírmagyarázatoknak, politikai elemzéseknek, amelyek a szocialista táborban állítólag bekövetkezett szakadásról, eltávolodásról, ellentétekről fecsegtek. Mi jól tudjuk, hogy az imperialisták vágya szülte ezeket a híreszteléseket és az a vérmes remťny, hogy a szocialista táborban majd csak keletkezik egy parányi rés, amelyet aztán olyanná sikerül tágítani, amelyen visszalopakodhat a kapitalista rendszer és vele együtt a nyugati befolyás. Három fronton indítottak támadást: Az elsőnek az volt a célja, hogy éket verjenek a Szovjetunió és a népi demokratikus országok közé. Ez volt a legbizonytalanabb vállalkozás és semmi eredménnyel sem járt. — Második kísérletük arra irányult, hogy a szocialista tábor országaiban befeketítsék a kommunista pártokat a néptömegek előtt. A poznani események idején sokat vártak ettől az akciótól, de számukra ez sem hozott egyebet kudarcnál. A harmadik fronton pedig — és ettől remélték a legtöbbet — a kapitalista országokban a kommunista pártok eltávolodására számítottak (különösen Togliatti elvtárs emlékezetes nyilatkozata idején érte el tetőfokát ez az akció). A handabandázás azonban csakhamar elült, mikor látták, hogy az ellentétek nem másdk, mint saját beteges fantáziájuk torz szüleményei. A kapcsolatok nem romlottak, hanem állandóan erősödnek és terebélyesednek. Ezt a legjellemzőbben a jugoszláv példa igazolta. Újra bábeli zavar Most aztán Hruscsov jugoszláviai és Tito szovjetunióbeli látogatása újra felkavarta a burzsoá sajtó képviselőinek buja képzeletét és a találgatások árját röpítették világgá. Alapvető nézeteltérések elsimításáról hangoskodtak, az ellentétek fokozódásáról, Jugoszlávia makacsságáról, és nehéz felsorolni, hogy még mi mindenről hazudoztak. A találgatásokat még csak fokozta a Magyar Dolgozók Pártja főtitkárának bekapcsolódása a tanácskozásokba. A szűkszavú hivatalos közleményekből ugyan nem tudunk meg sokat a tanácskozások tartalmáról, de a Borba kommentátorának igaza lesz, amikor így összegezi a krimi megbeszéléseket: „Az eddigi gyakorlat teljes egészében igazolta a felelős személyek közvetlen találkozásának hasznosságát, tekintet nélkül arra, hogy ezek a találkozások hivatalos látogatások, vagy pedig az államférfiak magánlátogatása útján valósulnak meg." A lap tovább így folytatja: „Két baráti ország között is lehetnek a közös nézetek mellett bizonyos nézeteltérések, a sok hasonló álláspont mellett nyitott kérdések is." A Tito elvtárs hivatalos moszkvai látogatásakor aláírt közös nyilatkozat is hangsúlyozza, hogy az esetleges felmerülő véleménykülönbségek, bizonyos problémák más szempontból való megítélését ezentúl baráti megbeszélések útján tisztázzák, úgyhogy az ellenséges elemek egy újabb szakadásba vetett minden reménysége kudarcra van ítélve. Míg a krimi tanácskozások körül a nyugati sajtóban bábeli zűrzavar uralkodik, az amerikai külügyminisztérium, megdöbbenéssel veszi tudomásul Tito látogatását a Szovjetunióban, és újra napirendre kerül a Jugoszláviának nyújtandó amerikai segély kérdése. Ha valóban súlyosak lennének az ellentétek, ha a tanácskozásoktól nem a felbukkanó vitás kérdések teljes tisztázását várnák még az USA vezető körei is — nem igen sajnálnák a pénzt Jugoszláviától. A poznani per Poznanban két bíróság előtt már napok óta folyik a zendülés szervezőinek, irányítóinak pere. Az odasereglett nyugati újságírók legnagyobb igyekezetükkel sem tudnak belekötni a tárgyalások demokratikus és emberséges voltába. A XX. kongresszus óta a Nyugaton szívesen beszélnek arról, hogy a Lengyelországban végrehajtott demokratikus intézkedések sora, az új légkör kialakítása, a szocialista tábor egységének rovására történik. A poznani zendülést is úgy igyekeznek beállítani, mintha a munkásság a szocialista tábortól való elszakadást követelte volna és a Nyugathoz akarna csatlakozni. A Nyugat szerint is tárgyilagos poznani per azonban egyre inkább azt bizonyítja, hogy a Nyugat által annyira óhajtott távolodást nem a munkásosztály óhajtotta, hanem azon ügynökök megbízói, akik a lengyelországi gazdasági nehézségeket kihasználva kirobbantották ezt az egész provokációt és most mindenestül a lengyel nép nyakába szeretnék varrni. A szilárd egység győzelme Pekingben Ha már a szocialista tábor egységéről beszélünk, meg kell említenünk Kína Kommunista Pártja VIII. kongresszusát is, amelyet bátran nevezhetünk a szilárd egység kongresszusénak. A világ legnépesebb országa tántoríthatatlanul halad a szocializmus építésének útján és a New York Herald Tribúne tudósítója szűkszavúan állapítja meg: „Semmi sem mutat arra, hogy a vörös Kína és a Szovjetunió, között gyengült volna a kapcsolat." Mi ehhez csak annyit fűzünk hozzá, hogy ez a kapcsolat napról napra erősödik, az eltéphetetlen barátság újabb és újabb szálai fűzik össze. A VIII. kongresszus azonban más egységről is tanúskodott. Ez a hatalmas párt (tagjainak száma közel anynyi, mint köztársaságunk egész lakossága) belső összeforrottságával, a szocializmus győzelmébe vetett megingathatatlan hitével és széles egységfront-politikájával egyesíteni tudta a munkásságot és a parasztságot a kispolgársággal és a nemzeti burzsoáziával, tehát az ország lakosságának túlnyomó többségével. Meg kell említeni, a kapitalista világ azt remélte, hogy az egységfront-politikával — amelynek segítségével békés úton jutott a polgári forradalomból a szocialista forradalomba — Kína Kommunista Pártja hátat fordít a marxizmuson inizmusnak. A VIII. kongresszus azonban éppen az ellenkezőjét bizonyította be. A kínai adottság politikai és gazdasági sajátosságainak felismerése és kihasználása az egyedüli helyes út a szocializmus építésében. Kína Kommunista Pártját a demokratikus pártok és a széles néptömegek támogatják. Döntő szó ? Míg a Biztonsági Tanács szuezi vitájára gyülekeznek a diplomaták, Londonban 15 ország részvételével megalakult a Csatornahasználók Szövetsege (Japán, Pakisztán és Etiópia nem lépett be). Az új szövetség egyelőre különféle tervek kidolgozásán fáradozik és a Biztonsági Tanácstól várja „munkája" megindításához a jóváhagyást. Sajnos, a Biztonsági Tanács összejövetele nem sok reménynyel kecsegtet az igazságos megoldást illetően. Hiszen csak a Szovjetunió és Jugoszlávia áll ki Egyiptom jogai mellett. Az USA, Anglia, Franciaország, Ausztrália, Irán, Belgium, Kuba, Peru és a csangkajsek-kükk minden bizonnyal a nyugati hatalmakat, azaz a csatorna nemzetközivé tételét fogja támogatni. A Csatornát Használók Szövetsége készen áll. De ez a gyarmatosító csoportosulás sem egységes. Elegendő megemlíteni, hogy Olaszország továbbra is Egyiptomnak akarja fizetni a csatorna használati díját és más országok is csak a békés megoldást támogatják. Tizenöt ország ugyan belépett a Csatornát Használók Szövetségébe, de más kérdés, hogy a tagállamok hajózási vállalatai fogják-e támogatni kormányaikat a szövetségben?" Diplomáciai megfigyelők arra számítanak, hogy a szuezi kérdésben a döntő szót nem a Biztonsági Tanács, hanem egy újabb szuezi értekezlet mondja ki. A brit gyarmatosítók azonban nem fogynak ki a fenyegetésekből sem. Több jelentés arról tudósít, hogy Nagy-Britannia azzal a fantasztikus tervvel ijesz tget i Eq.viptomot, hogyha továbbra is makacskodik, Ugandában teljesen elzárják a Nílus vizét és akkor oda az öntözőgazdálkodásnak, földművelésnek, oda a duzzasztógát építésének és Egyiptom elpusztul. Micsoda barbár észjáA NATO-NATO marad Már egy hónapja folyik a „bölcsek tanácsának" (Kanada, Olaszország, Norvégia külügyminisztereinek) tanácskozása, hogy orvosságot találjanak a NATO-ban egy gyakrabban felszínre törő belső ellentmondások eltávolítására, vagy ahogy Nyugaton mondják: „az új világpolitikai helyzetnek megfelelő átalakítására". Miről is van itt szó? A NATO-nak, mint a békés együttműködés egyik fő akadályának felszámolásáról? Nem! Erről szó sincs. A szervezet agreszszív jellegét meghagyják, a katonai támaszpontok hálózatát tovább bővítik és eszük ágában sincs csökkenteni a fegyveres erők létszámát, a katonai kiadásokat. A „bölcsek tanácsának" egyik tag-í ja, Martino olasz külügyminiszter be is ismerte: „Nem akarjuk leépíteni vagy megváltoztatni szövetségünk katonai mechanizmusát, csupán az új körülményekhez akarjuk hozzáidomítani." Az átalakítás tehát annyiból állna, hogy valami módon útját állnák a NATO népszerűtlensége továbbterjedésének, amely minden bölcsesség ellenére erősödik Görögországban, Norvégiában, Izlandon, Hollandiában és másutt. Európai Unió Churchill és Schumann évekkel ezelőtt világgá kürtölt nagy erveit mostanában váratlanul felelevenítette Adenauer kancellár. Belgium látogatásakor kijelentette, hogy Anglia és Franciaország már elveszítették nagyhatalmi helyzetüket és ezen csak úgy lehetne segíteni, ha megalakítanák az Európai Uniót. A nyugatnémet szakszervezetek hamburgi kongresszusán a kancellár újra megemlítette világmegváltó terveit az európai egység összekovácsolására, amely a NATOban nemigen sikerül. Adenauer azt reméli, hogy így Nyugat-Németország is nagyhatalmi rangra emelkedhetne és sikerülne leszerelni az újrafelfegyverzéssel szemben a Nyugaton egyre erősödő ellenállást. Pofon a militarizmusnak Nyugat-Németországban amerikai segítséggel lázasan folyik az új Wehrmacht felfegyverzése. De a nagy igyekezettel szemben egyre fokozódik a nép ellenállása. Mi sem tükrözi ezt jobban, mint az a tény, hogy a bonni kormány kénytelen volt a két évre (legrosszabb esetben 18 hónapra) tervezett kötelező katonai szolgálatot a tömegek nyomására égy évre csökkenteni. A NATO tanácsa rosszallását fejezte ki Adenauernek kudarca miatt, de a kancellár úgy gondolja, hogy e vereségből némi hasznot is húzhat a jövő évi választásokon. Mit jelent gyakorlatilag az egyéves katonai szolgálat? Azt, hogy a félmillióra tervezett hadseregből háromszázezer hivatásos katona lesz, azaz a régi SS-alakulatok legénysége, tisztjei. Elképzelhető tehát, hogy milyen szellemű lesz ez a hadsereg. Ha ehhez hozzászámítjuk azt is, hogy az USA atomfegyverrel is felszereli az új Wehrmachtot, megértjük nyomban, a világ népeinek csillapíthatatlan követelését: Békeszerető Németországot! Szűcs Béla. WWWWWWWWW WWWMWWWW Mt A Kínai Népköztársaság támogatja Indonézia népének harcát Nyugat-lrián kérdésében Peking, (ČTK) — Az Üj Kína sajtóiroda jelenti, hogy Mao Ce-tung, a Kínai Népköztársaság elnöke október 2-án fogadást rendezett Ahmad Szukarno indonéz elnök és kíséretének látogatása alkalmából. Mao Ce-tung, a Kínai Népköztársaság elnöke a fogadáson mondott beszédében kijelentette, a kínai nép támogatja az indonéz népnek azt a követelését, hogy töröljék el a kerekasztalnál kötött egyezményeket és Nyugat-lrián Indonéziához tartozzon.' Az arab országok közösen támogatják a Kínai Népköztársaság felvételét az ENSZ-be Kairó, (ČTK) — Az indiai rádió jelentése szerint az arab kormányok bizottsága október 15-i kairói ülésén többek között arról fog tárgyalni, hogy az arab államok a jövőben hogyan fogják közösen támogatni a Kínai Népköztársaság felvételét az ENSZ-be.
