Új Szó, 1956. október (9. évfolyam, 274-304.szám)

1956-10-03 / 276. szám, szerda

Az!, amit eddig kivívtunk, nem szabad elveszítenünk Olaszország Kommunista Pártja főtitkárának beszéde 2 A Moszkvai Művész Színház vendégjátéka A. P. Csehov: A HÁROM NŐVÉR az OKP KB teljes ülésén Róma, (ČTK). — Amint már közöltük, Olaszország Kommunista Pártja Központi Bizottságának plenáris ülésén, amely szeptember 29-én ért véget, felszólalt Palmiro Togliatti, a párt főtitkára. Beszédében a párt Vili. kongresszusának előkészületeivel foglalkozott és elemezte Olaszország belpo'itikai helyzetét. Palmiro Togliatti főleg azt Hangsúlyozta, hogy az olasz nagyburzsoázia vezetősége és a Kereszténydemokrata Párt, amely a nagytőkések akaratának szócsöve, olyan tervet valósítanak meo, amelynek célja a minimumra korlátozni és egyes területeken teljesen felszámolni az alkotmányos demokratikus szabadságot, amelyet a nép a fasizmus leverése után kivívott. A Kereszténydemokrata Párt hívei között azonban helyet foglalnak a dolgozók széles tömegei is, akiknek érdekei ellentétben állnak a monopolista tőke érdekeivel. P. Togliatti ezután elemezte Olaszország belpolitikai helyzetét. Hansúlyozta, hogy Olaszországban megérett azon problémák egész sora. amelyek a qazdasági és politikai feljödés folyamatában minduntalan kiéleződnek. E problémák között nagyon fontos helyet foglal el a széles dolgozó tömegek munkájának és életszínvonalának problémája. Továbbá a mezőgazdaság kérdése az, amely mindjobban égetővé válik. Növekedik a munkanélküliség és az a veszély fenyeget, hogy a munkanélküliek tábora a dolgozók új soraival növekszik mind a városokban, mind a falvakon. A dolgozók életszínvonala nem mutat emelkedést, -őt ellenkezőleg, csökkenő irányzatú. liyen körülmények között mindjobban előtérbe lépnek egyes alapvető problémik amelyekre rámutattunk, mint programunk és irányvonalunk fő részére — mondotta P. Togliatti. A szabadságért nem szabad elveszítenünk. Ezen vív- w mányok közé tartozik a munkásosztály ^"•sehovot játszani minden szín- I pesszimizmust Csehov drámája, az ház legkeményebb próbaköve, j elsősorban Irina napsugárba vont Csehovot úgy játszani, ahogy azt a ! alakjának köszönhető. Vőlegényét 5 Moszkvai Művész Színház búcsúslőeröinek egysége a reakció és a kapf- * talisták elleni harcban. fi adásában láttuk, a színművészet legMeg kell védeni ezt az egységet, habár Jj kimagaslóbb teljesítménye. A moszkúj formák között. Togliatti a továb- * vai vendégek megértették velünk, hogy biakban rámutatott arra, hogy Olaszor- £ A három nővér nem cselekményteszágban most új viszonyok keletkez- * i

€

n dráma, amint ezt nemcsak -• Nyutek; ezek eltérnek azoktól, am-lyek * q

aton. hanem nálunk is sokfel.? vallaz Októberi Forradalom után meg- 5 szabták a proletárdiktatúra konkrét formáit. * megölik, ám ez nem roppantja össze, hite nem törik meg: a munka értelmét meg kell lelnie és msg kell találnia munkájával a( boldogságot is. Amikor a dráma végén a három nővér elhagyatva magára marad a ház előtt, amelyben annyi keserű órát élEzek a feltételek mondotta a ' tovább.akban Togliatti — elvben külön- ti böznek, tekintettel a jelenlegi szociá- jjj lis struktúrára, az ellentétek érettsé- a gének fokozásárra, az osztályöntudat m érettségére, a szocializmus erői érett- fi ségének fokára és arra a helyzetre amely lehetővé teszi nálunk a ' fi nun- fi « kásosztály szövetségét és együttműködösét olyan szociális csoportokkal, * amelyek néha a burzsoázia bizonyos 8 rétegeit is magukban foglalják. * Togliatti a továbbiakban foghlko- S zott az olaszországi dolgozóosztályok fi demokratikus kormányának létrehjzá- n sa iránti küzdelem szükségességének* kérdésével. Nem valljuk azt a nézetet Jj — mondotta — hogy mihelyt létrejön A ilyen kormány, lehetséges lesz váltó- Jj zást eszközölni az ország helyzetén. Ä hogy megnyíljék az út a szocialista n társadalom kialakulásához'. Az a nóze- J ják. Csehov egyszerűen a dráma nagy tünk, hogy más kormány alatt is - * forradalmára, aki új drámai technikát a ™nká

s- és földműves tömegek * teremtett> hogy az cbjektí

v valóságot szeleskoru kozos küzdelme segítsége-? , . .„, . , , , , ,, vei - kiharcolhatjuk az olasz tár,a- £ a tarsadalm. viszonyoknak megtelelodalom struktúrájának bizonyos reform- * e

n helyesen abrazolhassa. jait és elsősorban az általános földmű- J És tegyük itt elöljáróban hozzá, vesreformot, amely felszámolná a ré- A hogy Gorkij drámáinak forradalmisá| gi feudális állapotok maradványait és fi gát, az orosz drámai realizmust, a - egyúttal megsemmisítené a monopolis- „ szo

vj

e

t drámairodalmat Csehov meg. j ta tőkének a falu felé való terjeszke- A termékenyítő hatása nélkül elképzelni dése élősdi formáit. ~ Palmiro Togliatti - , nemzetközi kérdésekkel foglalkozott. - ... folyó küzdelem elsősorban harc a de- ; Kijelentette, hogy a legutóbbi esemé- JJ J

o

vendo forradalmat. 1904-ben, fiatamokratikus és szakszervezeti "jogok , ny

ek éles ellentétet váltottak ki az im- * io

n. negyvennégy éves korában halt elismeréséért, a strukturális reformo- • perialista táborban. * m

e9- tehát nem élhette meg az 1905kért, amelyek konkréten elsősorban az | Az imperialista nagyhatalmik a JJ ös forradalmat, de számos alakja váráltalános agrárreform követelményoi- ' szuezi konfliktusban a következő yt- A ja a nagy változást és mély hittel ben nyilvánulnak meg. Ebből eredt EZ lókat tűzték maguk elé: az egyiptomi^ vallja, hogy nem állunk távol a forátalakulásra. a kiút keresésére és az nép függetlenségért és szuverenitá- * radalomtól. Jelenet A három nővér eredeti moszkvai előadásának második felvonásából. a továbbiakban JJ s

e.

m tudj

u^ Cse

h°

v n

e,

m W novel!

á" ? jaban es dramajaban köszönti az elúj akciók megindítására induló tort':- sért folytatott küzdelmének meghiú- A vés, amely megváltoztatja az edd-.gi sítása, az emberiségnek a gyarmati * politikai irányvonalat. iárom alóli felszabadításáért indított,,. f_

rm:51ň

r,

i

t így keletkezik a szocialista eqysíg mozgalma beszüntetése és egyúttal a <» a

y ' nd oul

K, a J°s

la

sproblémája, így keletkeznek más i-rob- nemzetközi feszültség enyhülésének í ..Eljött az ideje. Mar közeledik feTuzenbach hadnagy, A három nővér * legrokonszenvesebb férfialakja, ajkán lémák is, amelyekkel jelenleg más pártok tagjai foglalkoznak. Mi már leszögeztük állásoontunkat: Kijelentettük, kedvező álláspontot foglalunk el a szocialisták egyesítésének problémájával szemben, ami annyit ialent, hogy egyetértünk az 1947. évi kettészakadás felszámolásával. Idegsn tőlünk minden olyan szándék, amely meg akarja akadályozni e probléma meoo'dását. Egyidejűleg azonban nemcsak jogunk, hanem kötelességink is, hogy mint a munkásosztály pártja világosan megmondjuk vélemény Jr> vet a szocialisták egyesítésének problémájáról, amelyet úgy Ítélünk meg, mint a dolgozók erői egysegének általános problémáját, mint azon folyamat részét, amely az olasz politika vonalának megváltoztatására irányul. Kijelentjük, hogy bármiféle változásnak a dolgozók politikai táborában előrehaladást és nem stagnációt kell jelentenie. Azt, amit eddig kivív: ink, A Irancia sajtó Adenauer és Hollét tanácskozásairól meggátlása. A szuezi válság azonban Ä lénk a félelmes, gomolygó felleg, gyors ütemben az utolsó évtized im- * Erős, egészséges fergeteg készül, már perialista politikájának válságává vált ^ úton van, nemsokára ideér és kifújja és egyben az Atlanti Egyezmény vál- A társadalmunkból a restséget, a munka sáqát jelenti. * lenézését, a rothadt unalmat... DolTogliatti hangsúlyozta: Olaszország « g

0zni fogok és vagy huszonöt-harkényszerítése, hogy az imperialisták * minc esztendö mú!va minden ember nyomdokait kövesse, akik meg akar- J do] embe

r „, jak qatolm a gvarmatositas felszamo- * lásának folyamatát Ázsiában, Afrikánan " A

z emberekben és az életben annyi és az egész világon — annyit jelen- Jf a fény felé törő szép, annyi a fenntene, mint lemondani az olasz nép io- A költ és magasztos: nagyszerű és elgairól. Ha Olaszországban a közeljövő- J pusztíthatatlan az emberben a törekben biztosítani akarjuk a nagyobb s~a- ^ vés az igazság és szépség, az alkotó badságot, a függetlenséget, a gaz- « m

Unka iránt " - ezt vallja minden dasági fejlődés fokozott képességét és * művében CsehoV

i „Oroszország szebb politikai tekintelyenek növelését, Ha- * jövöjének latnok

a„ tarozottan vissza kell utasita^ az ar- * ra irányuló kísérletet, hogy minket JJ I lyen eszmények élnek A három az atlanti politika uszályába kénvsze- « nővér remekül megformált hárítsenek, amely politika az imperialista » rom asszonykájában, Olgában, Másátömb politikája és a gyarmatosítás J ban és Irinában is, akik egy múltalól felszabadulni vágyó népek tllen A századvégi orosz kisváros fojtogató küzd. A légkörében a tiszta, borútlan emberi sw

k * boldogság után vágyódnak. A dráma £ négy felvonása szinte egyetlen nagy fi sóhajtás, egyetlen gyötrelmes, ego vágyakozás, hogy megleljék az élet igazi értelmét, a megbékítő és minA Bonnban elfogadott megoldások • ' w A dent megszépítő szerelmet egy velük távol állnak attól, hogy biztosítsák a békét Jj egyenrangú élettárs oldalán. Irina, a ' ' A legfiatalabb és Olga, a legidősebb nővér „A Bonnban elfogadott megoldások fc még olyan munkát is állít, amely ér— állapítja meg a l'Humanité — tá- fi telmet és tartalmat adna életüknek. Párizs, (ČTK) — A francia lapok hírmagyarázatban foglalkoznak Adenauer nyugatnémet kancellár és Mollet francia miniszterelnök bonni tanácskozásaival a Saar-vidék kérdéséről és a nyugat-európai államok politikájáról. A jobboldali sajtó igyekszik meggyőzni az olvasót, hogy a tanácskozások a _iar-vidék „kérdésének végleges megoldásához vez ttek". Az Aurore azonban kénytelen beismerni, hogy egyes kérdések nem nyertek megoldást, például a Röchling-üzemek so-sának vitás kérdése. A FrancTirreur lap is beismeri, hogy a francia és nyugatnémet küldöttség között ellentétek mutatkoztak. A lap beszámol arról, hogy éppen ezen ellentétek miatt hívta meg Guy Mollet francia miniszterelnök Adenauer kancéllárt Párizsba, hogy ott folytassák a tárgyalásokat, A Libération a Mollet és Adenauer közötti egyezményt így értékeli: „Ez az egyezmény sokba t -• kerülni nekünk. Ez az egyezmény a Nyugat-Németorszng előtti kapituláció politikájának logikus betetőzése." ÜJ S Z ô 1956. október 3. állapítja meg a i nuiimniLc — ia- ^ vol állnak attól, hogy biztosítsák a Irinára mintha már-már rásütne a békét. E megoldások csak a Nyugat- J boldogság napja, úgy érezzük, hogy Németország és Franciaország '.:özötti A mélyen érző lelkének szomjúhozása a erőviszony változásának megnyilvá- * ragyogó és nemes emberi élet után nulásai". A lap nézete szerint e meg-* tiszt

a forrásra M, de a durvalelkűletű oldások a Rajna-menti nagytőkések * Szoljonij, ez a mesteri vonásokkal malmára hajtja a vizet és sértik y* megfestett csehovi „törpe ember" Franciaország nemzeti érdekeit. £ kettétöri ábrándját: párbajban megTöbb francia lap figyelme arra * öli Irina vőlegényét, Tuzenbachot. összpontosul, hogy Aden uer a ta- J* És boldogtalanul vergődik szerennácskozások során a fran.. kormány A csétlen házasságában Mása is, Versibeleegyezését kérte a nyugatnémet j nyi

n alezredes oldalán megtalálná a hadseregnek az atomfegyverrel való J boIdogságoti d

e versinyin családos talanságot váľtott

Z k! a'Sa^I^^ ^ . .. .... A vuletu férfi, aki nem tud es nem mer elet szeles retegei koreben. Ä .,, , . A Monde befolyásos párizsi la

p 2 vaHaln, valami nagyot és gyengesehangsúlvozza, hogy Adsnauer „külo- J ^. ll

a3vJ

a m

a9

a me,,ett e,m

t'

nni nos érdeklődést tanúsít az atomfegy- A a bold

o9sagot. verek iránt. Azt a benyomást kelti, * Boldogtalan, kisiklott ember a háhogy meg van győződve róla, <i német * wm nővér bátyja. Prozorov orofeszhadseregnek szüksége van az atom- í szor ls e9Y hútlenkodo, nagyhangú fegyvitre." A Libération rámutat, hogy a nyuA. N. Gribov, a Szovjetunió nemzeti művésze Csebutikin doktor szerepében tek át, jövőbe vetett hitük a nyárfás táj őszi fényében melegen, életet megtartóan ragyog fel: Az idő elszáll fejük felett, ők örökre távoznak, elfelejtik őket, de szenvedésük örömmé változik azok számára, akik utánuk jönnek. A földön boldogságnak és békének kell uralkodnia. A moszkvai vendégek előadásában " maradéktalanul kapjuk Csehovot minden hangulatával és a jobb, emberségesebb világ eljövetelében bízó írói eszmei mondanivalójának kristályos tisztaságával. A rendezés, amely minden mozzanatában hü marad Nyemirovics-Davcsenko elgondolásaihoz, különösen a harmadik felvonás kísérteties hangulatában és a befejező kép kicsengésében remekel. Az egész előadásnak van valami elbűvölő ritmusa és légköre, amely az első pillanattól az utolsóig szinte megbabonázza a nézőt. Az alakok belső világának rajza ebben a varázsos légkörben olyan vibrálóan eleven, mintha minduntalan villamosszikrák pattannának emberről emberre, hogy a bensőkben lejátszódó cselekményeknek egyetlen mozzanata se sikkadjon el előttünk. Az előadás utolérhetetlen művészi élményt nyújtó szereplői közül az elsőbbség talán a Mását játszó A. K. Taraszovát, a Szovjetunió nemzeti művészét illeti, aki nagy örömünkre felépült betegségéből és ígv alakításával felejthetetlenné tette a moszkvaiak Csehov-előadását. Ahogy Versinyin szerelmi vallomását némán, elmélázó tekintettel hallgatja és csak felsőteste ring gyöngéden egy belső muzsika felfakadó dallamára — ez az átélés, a színjátszás csúcsa. Búcsúja Versinyintől is megrázóan drámai, egyszerűségében lenyűgöző. Nincs egyetlen hangos szava, erős kitörése, mégis, amikor a színen van, a fő figyelem feléje fordul, anélkül, hogy bármivel is előtérbe nyomulna, megbontaná az összjáték egységét. K. N. Jelanszká, a Szovjetunió nemzeti művésze, ugyanilyen érzékenylelkű és gyöngéden nőies Olga mostohább szerepében; bensőséqes szívhez szóló hangja, különösen a befejező képben, magával ragadó. A. I. Styepanovának, a Szovjetunió nemzeti művészének Irinája méltó az említettekhez, kissé érdesen csengő hangjában ott remeg a megsebzett lélek minden fájdalma, a befejező jelenetben hirtelen kicsorduló könynyeivel szívbe markolóan megrendítő. A. P. Georgijevszkaja, az OSZSZSZK érdemes művésznője Natasája a szerepében megkövetelten ellenszenves; mesteri, ahogy Anfiszát, a vén cselédet egyetlen szóval kiparancsolja a szobából. A férfiak között egyenértékű alakításukkal kitűnnek V. J. Stanicin, V. A. Orlov, M. P. Bolduman, P. V. Masszalszkij, B. N. Livanov, A. N. Gribov és V. A. Popov. Valamennyi a Szovjetunió nemzeti művésze. Stani- cin, aki Prozorov professzort játssza, különösen a harmadik felvonásban hozza ki megrázó erővel elvetélt életének tragikus ürességét. Gribov Csebutikin doktora hol nevettetöen együgyű, hol döbbenetesen mély. Nagy színészi alakítás ez, akár Bolduman Versinyinje, ez a tettre képtelen, szenvelgő — de nem szavaló — szépelgő lélek. Masszalszkij Tuzeňbach bárót igen egyszerűen és ezért igen emberien állítja elénk. inden szereplő megérdemelne ' ' bővebb méltatást, de talán összefoglalóan elég megemlítenünk, hogy mindazt, amit Csehov színpadra álmodott, hiánytalanul megvalósítják. Adják a legtöbbet, mit színház adhat: hangulatot, igazi atmoszférát, teljes élő embereket azzal a nagy művészettel, amely az orosz ember megértésére tanít. Maga áz előadás még ennél is jóval többet ad: megtanít a boldogságot kereső és a munka megváltó hatalmát hirdető egyszerű emberek szeretetére, a tiszta humanizmusra. Ez volt az előző előadásoknak, A Kreml toronyórájának és a Holt lelkeknek küldetése is és ezért búcsúzunk a gazdagon megajándékozottak legmélyebb hálájával moszkvai vendégeinktől. A viszontlátásra! EGRI VIKTOR **** KULTURÁLIS HÍRKK * asszony oldalán, akibe egykor szerel* mes volt. Prozorov talajtalanná válik, gatném°t Wehrmachtnak az atom- * h

o9y nem taIá

I életében semmiféle fegyerrel való felfegyverzésére irá- J ,el erő

t- am

e'y esettségéböl nyúló terv újabb őrület. Eljött az * leiemelné. ideje annak — írja a lap, — hogy J Hogy a sok boldogtalanság, törpeennek az őrületnek véget vessünk. A ség, kisiklás ellenére mégsem áraszt Az Európai Irodalom Dí.iát — melynek odaítéléséről a genfi Európai Kultúra Központja dönt — 1956-bánnem osztják ki. A tájékoztató szerint a beérkezett -100 kézirat közül egy sem felel meg a 2500 dolláros nagydíj követelményeinek. * * * Korunk címmel a romániai magyar írók irodalmi és tudományos folyóiratot szándékoznak indítani. Az utóbbi hetekben a romániai magyar sajtó több cikkben foglakozott a lap megindításának kérdéseivel. Megírják, hogy elérkezett az idő a háború előtti és alatti kommunista folyóirat, a Korunk feltámasztására. A cikkek méltatják a két éve meghalt Gaál Gábor érdemeit, aki a Korunk szerkesztője és az írók szervezője volt. * * * Szovjet-belga kulturális egyezményt írtak alá. Megállapodtak a szovjet és a belga művészek kölcsönös látogatásaiban, valamint képzőművészeti kiállítások cseréjében. Salzburgban véget ért a Mozart műveinek legjobb fiatal interpretálói között vívott verseny. A versenyen huszonegy nemzet hatvanegy ifjú művésze vett részt. A zongoraversenyben a szovjet Mirvis és az osztrák Medjimorec, a hegedűversenyben a szovjet Parhomenko, Ojsztrah tanítványa nyerte az első díjat. * » * Dino de Laurentis, a neves olasz filmrendező, akinek most mutatták be New Yorkban „Háború és béke" című nagy Tolsztoj filmjét — mint a Francé Soir írja —, készülő filmjéről, az „Isteni színjátékról" nyilatkozott. „Régi tervem — mondotta —, hogy megfilmesítsem a világ örök, nagy irodalmi remekeit. A sort Tolsztoj regényóriása nyitotta meg, most pedig megkezdem az „Isteni színjáték'' vászonravitelének előkészületeit. A filmben Amerika legjobb művészeit szeretném szerepeltetni.