Új Szó, 1956. október (9. évfolyam, 274-304.szám)

1956-10-29 / 302. szám, hétfő

Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1956. október 29. hétfő 30 fillér IX. évfolyam, 302. szám, Egy emberként, a párt vezetésével! Hazánk minden dolgozója feszült figyelemmel kíséri a magyarországi eseményeket, az ellenforradalmi bandák gaztetteit. Nem mindegy nekünk, hogy mi történik közvetlen szomszédunk, a Magyar Népköztársaság területén, mert ez az ország a szocializmus táborához tartozik éppúgy, mint a mi köztársaságunk. Az egyes munkahelyeken születő számos határozat, a Körponti Bizottságunkhoz küldött levelek tömege mind azt bizonyítja, népünk ott áll az ellenforradalmi puccsisták ellen küzdő magyar hazafiak oldalán és biztos abban, hogy a magyar nép kormányának és a Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével letöri az ellenforradalmat és tovább folytatja a szocializmus építését oldalunkon. Ezért fogadtuk örömmel azt a hírt, hogy Budapes-ten megalakult az új népi kormány Nagy Imre elvtárs vezetésével, amely a magyar dolgozó nép valamennyi rétegét képviseli. Ez újabb fontos lépés ahhoz, hogy a Magyar Népköztársaságban konszolidálódjon a helyzet, az élet visszatérjen békés medrébe, újra meginduljon a termelő munka, mert az életszínvonal emelésének, ami valamennyi dolgozó kívánsága, ez az egyedül helyes, egyedül lehetséges útja. Mi csehszlovákiai dolgozók bízunk és hiszünk abban, hogy Magyarország népe minden erejéből támogatni fogja pártját és kormányát, oldalára sorakozik fel, hogy végre véget érjen az öldöklő harc, amely már eddig is annyi kárt, annyi gyászt, annyi könnyet okozott, hogy így bizonyítsa be a Nyugaton örömorgiát ülő uraknak, Magyarország nem akar többé a bárgyú grófok, a földbirtokosok, a munkásnyúzó gyárosok, Horthy-tisztek és nyilas-vezérek országa lenni, hanem tovább akarja folytatni az 1945 után megkezdett utat, az új, szabad, szocialista élet építését. Az, ami ma Magyarországon történik, nem a magyar nép javát szolgálja, hiába akarják ezt elhitetni a néppel az ellenforradalmárok. Ez csak a külföldi acsarkodók, csak a belföldi véres kezű reakció malmára hajtja a vizet. Itt van az ideje, hogy a magyar nép határozott nemet mondjon és egy emberként sorakozzon fel azok ellen, akik nemcsak jelenére, hanem jövőjére törnek, akik hazug jelszavakkal akarják leplezni igazi céljukat: az úri Magyarország visszaállítását. A magyar nép feleszmélésének első jeleit örömmel fogadjuk. Örülünk annak, hogy Budapest, az ország szíve, Budapest, amelyben mindig erős volt a munkásosztály, leszámolt az ellenforradalmárokkal. Csak egykét kisebb csoport tartja még magát a városban, de ezeknek felszámolása is sikerrel folyik és amikor olvasóink kezükbe kapják ezt a lapot, bizonyára már be is fejeződött. Határozottan kell fellépni azok ellen, akik a magyar kormánynak amnesztiarendelete, a statárium fegyverletételhez kötött felfüggesztése ellenére is tovább folytatnák az őrült és céltalan harcot. Határozottan annál is inkább, mert jól tudjuk, a magyar dolgozóknak semmi közük sincs olyan aljas, garázda és kegyetlen elemekhez, amelyek mentőautókra és kórházakra tüzeltek, amelyek pótolhatatlan műemlékeket pusztítottak el és sortüzet zúdítottak a sebesült honvédek és szovjet katonák megmentésére igyekvő egészségügyi személyzetre. Örömmel fogadjuk azt, hogy a gyárak egész sorában munkástanácsok alakulnak, amelyek megvédik az üzemet, a gépeket, mert jól tudják, ez a munkások, műszakiak, dolgozók társadalmának oly nehezen pótolható tulajdona. A munkások üzemi fegyveres őrségeket alakítanak, amelyek például a budapesti Ganz Vagongyárb&n megakadályozták, hogy a gyárba behatolt kisebb ellenforradalmi csoport komolyabban megrongálja a gépi berendezést. Ügy véljük szintén helyes kezdeményezés a lakóbizottságok létesítése, amelyek gondoskodnak az egyes házak lakóinak biztonságáról. A kormány munkáját támogató úgynevezett ideiglenes nemzeti bizottságok is alakulnak, amelyek az egyes városkerületekben és azok részeiben gondoskodnak az élelmiszer-ellátásról, közlekedésről, stb. Annál is inkább szükség van ilyen és hasonló intézkedésekre, mivel több városban előfordult, hogy az ellenforradalmárok feltörték a börtönöket és kiengedték a gyilkosokat, rablókat és betörőket, a közönséges bűnözőket. A Magyarország különféle részeiből érkező jelentések azt bizonyítják, a népi demokratikus rendszer ereje, hála a munkásosztály és a magyar dolgozó nép ügyéhez hű erők határozott fellépésének, szilárdul. Nem is lehet ez másképpen, mert a magyar nép nem kívánhatja vissza és nem is kívánja az 1919. évi Magyar Tanácsköztársaság után dúló fehér terror kegyetlenkedő gyászvitézei, a héjjasok, a prónayak, az Ostenbur

g-különítmény véreskezű martalócai rémuralmának újjáéledését. A magyar néphez ezekben a válságos napokban Petőfi szavaival szólunk: „Könnyű bánni külső elleninkkel, Ha kivesznek e belső bitangok ... F élre.most lant... futok a toronyba, Megkondítom azt a vészharangot'." SZILARDAN ES EGYSEGESEN, megbonthatatlan szövetségben a Szovjetunióval halad népünk a szocializmus felé A Nemzeti Front Központi Bizottságának bővített elnöksége foglalkozott a csehszlovák-szovjet barátság hónapjával, az EFSZ-ek III. kongresszusával és a magyarországi eseményekkel Szombaton, október 27-én összeült a Nemzeti Front Központi Bizottságának bővített elnöksége, hogy megtárgyalja napjaink egyes komoly kérdéseit és feladatait. A tárgyalások elsó pontját az Októberi Forradalom évfordulója ünnepségeinek és a csehszlovák-szovjet barátság hónapjának előkészületei képezték. Ez idén a barátság hónapját „A Szovjetunióval a szocializmus győzelméért és a békéért" jelszó jegyében tartjuk meg. A Nemzeti Front Központi Bizottságának bővített elnöksége ezután a Nemzeti Front egyes szerveinek feladatával foglalkozott az EFSZ-ek III. országos kongresszusának előkészítésében, melyet a köztársaság kormánya 1957. március 22—24-ig terjedő időszakra hívott össze. A kongresszus megtáryyalja az EFSZ-ek fejlődésével kapcsolatos fontos kérdéseket. A Nemzeti Front Központi Bizottságának bővített elnöksége a továbbiakban meghallgatta és megtárgyalta a magyarországi jelenlegi eseményekről szóló jelentést. Egyhangúlag mély felháborodásának adott kifejezést a magyarországi ellenforradalmi erők puccskísérlete felett, amely a népi demokratikus rendszer ellen irányul. Az ellenforradalmi erők demagóg módon visszaélve a magyar lakosság egyes rétegeinek követeléseivel és soviniszta lázadások kirobbantására törekedve, komoly vérontást idéztek elő. Ezeknek a népellenes erőknek az a célja, hogy felújítsák Magyarországon a kapitalista uralmat, kiszakítsák Magyarországot a szocializmus táborából és bevezessék az imperialista fFolvtatás az 5. oldalon). ľS. IA párt és a kormány vezetése alatt, a Szovjetunióra támaszkodva, újabb győzelmekre a szocializmus építésében A Szovjetunióval örök időkre! A Losonc melletti apátfalusi '

Poľana nemzeti v&lalat dolgozói, egyöntetűen elítélik a szomszédos Magyarországon a reakciós elemek vérontását. Határozatuk így hangzik: „Tudjuk, hogy az imperialista uszítók, főleg az USA-ban, szívesen látnák a hasonló tüneteket szeretett szocialista hazánkban is. Ezt sohasem engedjük meg és biztosítjuk a CSKP KB-t, hogy szilárdan állunk drága pártunk mellett. Valamennyien békét és hazánkban a szocializmus építését akarjuk felszabadítónk és leghűbb szövetségesünk, a Szovjetunió oldalán!" A katonák a munkásokkal vállvetve Az egyik bratisiavai alakulat katonái a magyarországi ellenforradalmárok gaztetteit elítélve elhatározták, hogy meglátogatják a Juraj Dimitrov Üzemet, mely fölött védnökséget vállaltak, hogy biztosítsák a munkásokat és az üzem többi dolgozóit arról, hogy hadseregünk egy úton haladva a munkásosztállyal, éberen őrködik és eltökélten védelmezi népünk munkájának eredményeit. A Juraj Dimitrov Üzem dolgozóinak küldöttei másnap viszonozták a katonák elvtársi látogatását és ez alkalomból levelet adtak át az alakulat összes tagjainak, melyben ezt mondják: „Nagy megelégedéssel fogadtuk azon biztosításukat, hogy készek megvédeni és megvédik a munkásosztály és a népi demokratikus rendszerünk vívmányait a békés építés esetleges megbontóival szemben. Köszönjük ezeket a szavakat, melyek teljes harci felkészültséget fejeznek ki. így képzeltük el a népi demokratikus hadsereg katonáit. Sohasem térhet vissza a kapitalista rendszer! Munkásosztályunk vívmányait senki sem veheti el tőlünk. Ezt soha meg nem engedjük! Ebben az eltökéltségben szilárdan katonáink oldalán állunk! Népi demokratikus rendszerünk megszilárdításához fokozott munkaszorgalommal járulunk hozzá!" Az írók hangja Igen, az idő parancsolóan sürgeti a magyar népet, a Magyar Dolgozók Pártja és a népi kormány vezetésével törje le az ellenforradalmárokat! Ebben a harcukban oldalukon állunk. A magyarországi eseményekkel kapcsolatban a Csehszlovák Írók Szövetsége Központi Bizottságának plénuma a következő nyilatkozatot tette közzé: Hisszük, hogy a szocializmust építő nemzetek életében nincs olyan probléma, amelyet ne lehetne megoldani úgy, ahogy azt az SZKP XX. kongreszszusa megmutatta, vagyis a nyílt bírálat és önbírálat útján. Ez természetesen csupán akkor lehetséges, ha az egész nép élő, szilárd kölcsönös kapcsolatban áll kommunista pártjával és annak Központi Bizottságával. E kapcsolatnak bármiiyen megbontása nemcsak a komoly létkérdések megoldása szempontjából ártalmas, hanem elsősorban káros arra, amit a nép mérhetetlen áldozatokkal, s nagy erőfeszítéssel megteremtett. Annál nagyobb felháborodással tekintünk arra, hogy a szocializmus ellenségei Budapesten véres harcot idéztek elö a népuralom ellen azáltal, hogy visszaéltek a magyar nép és a Magyar Dolgozók Pártjának a közélet további demokratizálására és a múlt hibáinak kijavítására irányuló nemes törekvéseivel. Szilárdan bízva a magyar népben, bízva húségében a szocializmus eszméihez. a Szovjetunióhoz és a viláa béketáboráh'oz, azt kívánjuk a magyar népnek, hogy a mostani tragikus, súlyos pillanatok leküzdése után a Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével újból hazájának boldog, dicső jövőjén és az egész emberiség javára munkálkodjék. A dunaszerdahelyi baromfikonzerv-üzem dolgozói akik között sok magyar nemzetiségű polgár van, határozatukban őszinte rokonszenvet és szolidaritást nyilvánítanak a magyar dolgozók harcával és sikereket kívánnak nekik az ellenséges ellemek szétverésében, akik megbontják Magjiarország szocialista épíaését és a munkásosztály megbomlasztására törekszenek. Éberen, szemünk fényeként őrizzük a proletár internacionalizmus eszméjét, testvéri szövetségünket a Szovjetunióval A bratisiavai Komenský Egyetem főiskolásai értekezletükről pártunk Központi Bizottságához és a köztársaság kormányához intézett határozatukban ezt írják: Lehetetlen, -hogy e pillanatban ne fordítsuk tekintetünket a Magyar Népköztársaságra és ne ítéljük el mélységes felháborodással az ellenforradalmi elemeket, melyek sajnos a főiskolások egy részét is. megtévesztették. A Komenský Egyetem hallgatói a legelemibb kötelességüknek tartják megszilárdítani a tanulóifjúság egységét a munkás- és parasztifjúsággal, fokozni az éberséget és szemük fényeként őrizni a proletár internacionalizmus eszméit, testvéri szövetségét a Szovjetunióval, a népi demokratikus államokkal és az egész világ haladó ifjúságával, biztosítani hazánk szocialista felépítését és meqörízni a népi demokratikus rendszer összes vlvmánvaát. KÉRois: KINEK HASZNÁL EZ? Minden becsületes hazafinak, minden igazi szocialistának el kell gondolkodnia a budapesti tragikus események felett. Kinek az érdekében folynak le ezek, kinek használ az ellenforradalmi puccs, melyet ostoba sovinizmussal, felszínes üres frázisokkal éltetnek és a szó szoros értelmében telítve van reakciós és osztály gyűlölet t el a dolgozók ellen, a szocializmus ügye ellen, a munkásosztály forradalmi tanítása ellen? Ezt nem nevezhetjük a nagyobb demokráciához vezető útnak, hanem ellenkezőleg, a magyar szabadság sírja útjának, annak az útnak, amelynek a Horthy-'féle, Szálasi-féle söpredék örülhet, amelyet 11 évvel ezelőtt a nép győzelmével a föld alá kergettek. Kinek használ ez? A magyar nép nemzeti jövőjének? Ennek az ellenforradalmi fordulat csupán fájdalmat hozhat, csupán azon „régi aranyidők" visszatérését, melyekben a magyar faluéi és városi dolgozók Európa legnyomorultabbjai közé tartoztak. Vagy pedig a népek közötti tartós világbékét szolgálja? Hiszen az imperializmus éppen az ilyen résekre vár, melyet a béketábor egységes bástyáján ütnek. Az imperialista klikknek mindazok segítenek, akik megkísérlik megbontani a szocializmus világtábora országainak szilárd szövetségét. E népek egysége nem üzleti szerződés — ez szent kötelék, melyet a nép izzó akarata kovácsolt össze békére és igazságos rendre irányuló vágyában, melyet a fasizmus és a burzsoá reakció elleni harc történelmi tapasetalataiban edzettek. Vajon a magyar nép nem fizetett-e saját vérével ezért a tapasztalatért a többiek között? Ha mindezt semmibe vesszük és megtagadjuk valamilyen elképzelt „szabadság" nevében, mely ezen körülmények között nem jelenthet semmi egyebet, mint megadást a reakció sötét erői előtt, ez nemcsak ostobaság és nagyzoló frázispuffogtatás, hanem aljasság. Ebben az időben, mikor Adenauer ismét szemlét tart az ezredesi vállpántokkal felcicomázott SS-gyilkosok felett és atomágyúkat követel, ebben az időben megingatni a béke világtáborának szilárdságút, egységét és öszszetartását, mely éppen ezen tulajdonságainak köszönhetően nyert meg az utóbbi években annyi csatát az emberiség érdekében, — ez bűntett, amelyet a történelem sohasem bocsáthat meg elkövetőinek. Képes lehet-e vajon ilyen dolgokra az, aki tényleg népével haladt, aki őszinte együvé tartozást érez a néppel? Rágalmazhat és uszíthat-e a Szovjetunió ellen, amelynek erkölcsi és politikai tekintélye, békeszerető következetessége és szilárdsága nélkül az egész világ már régen megsemmisítő káoszban élne? Hol találhatnánk olyan erőt, mely sikerrel lehengerelhetné az imperialista nyomást, ha nem lenne a Szovjetunió? Hiszen a Szovjetunió léte és fejlődése alappillére a jelenkori világtörténelem fejlődésének! Őszintén jót akarhat -e saját népének az, aki gyűlöli a Szovjetuniót? Szilárdan hiszem, hogy a magyar dolgozó nép egészséges erői e döntő órákban megsemmisítő győzelmet aratnak hazájuk ellenforradalmi kártevői felett. Hiszem, hogy az igazi szabadság zászlaja, a nemzetközi proletár szolidaritás zászlajával és azzal való baráti egységben szilárd biztonsággal lengeni fog Budapest felett, éppen úgy, mint amilyen rendíthetetlenül leng a mi drága és gyönyörű Prágánk felett. JAN DRDA, államdíjas írő.