Új Szó, 1956. október (9. évfolyam, 274-304.szám)

1956-10-28 / 301. szám, vasárnap

Szüntelen tiltakozások az Algériai Felszabadító Mozgalom képviselőinek letartóztatása ellen Damaszkusz (ČTK) — Damaszkuszi jelentések szerint Szíriában egyre növekszik a felháborodás az Algériai Felszabadító Mozgalom vezető képviselőinek letartóztatása miatt. Hivatalos jelentések szerint valamennyi párt és politikai szervezet elhatározta, hogy október 28-án általános tiltakbzó sztrájkot hirdet ki a francia hatóságok törvénytelen eljárása miatt. A libanoni parlament csütörtökön szintén egyhangú határozatot hagyott jóvá, amelyben tiltakozik a vezető képviselők letartóztatása ellen. A líbiai szenátus elnöke táviratban tiltakozott az ENSZ főtitkáránál a francia hatóságok önkénye ellen és felhívta az ENSZ főtitkárát, hogy azonnal lépjen közbe a letartóztatottak szabadonbocsátása éudekében és támogassa az algériai nép függetlenségi harcát. Szaúd-Arábia kormánya nyilatkozatot tett közzé, melyben a francia hatóságok cselekedetét a nemzetközi jog nyilvánvaló megszegésének és olyan tettnek minősíti, amely veszélyezteti a Közel-Kelet békéjét és biztonságát. A Liberation c. lap jelenti, hogy az Algériai Felszabadító Mozgalom vezetőinek letartóztatása nagy felháborodást keltett a francia diplomaták körében is. * * * Francia katonai alakulatok október Ellentétek a francia szocialista pártban Párizs (ČTK) — A Libération tudósítása szerint a francia szoc.alista párt parlamenti csoportja — mielőti a nemzetgyűlésben sor került volna a bizalmi szavazásra a Molle'.-kormány iránt — ülést tartott, amelv viharos lefolyású volt. A szocialista képviselők egy része bírálta a kormány algériai politikáját, kiváltképp az algériai felszabadító front vezető képviselőinek letartóztatását. A iap közlése szerint a gyűllésen 15 képviselő kijelentette, hogy nem értenek egyet azzal a határozattal, amelyet a szocialista part parlamenti csoportjának nevében nyújtottak Ok és amely bizalimát fejezte ki Mollet kormányának. 26-án megszállták Meknés marokkói várost. A csapatok főparancsnoka kijelentette az egyes marokkói tartományok kormányzóinak, hogy hasonlóképpen fog eljárni Marokkó egyéb részeiben is, „ha zavargásokra kerül sor". * * * Si Bekkai marokkói miniszterelnök benyújtotta kormánya lemondását V. Mohammednek. A Francé- Presse jelentése szerint a szultán a lemondást elfogadta. Az NSZK kormányának politikája akadályozza Németország nemzeti egyesülését Moszkva (TASZSZ) — A moszkvai Pravda a fenti címmel közölte szemleírója cikkét. A cikk többek között rámutat, hogy a szovjet kormány válasza az NSZK kormányának a német kérdésben küldött memorandumára nagyarányú vitát váltott ki a politikusok, a sajtó és a néptömegek körében mind a két német államban. A Német Demokratikus Köztársaság közvéleménye a szovjet jegyzéket fontos dokuÚ) kábelgyár Senjanban Oktr.bor 12-én megkezdte a rendszeres termelést a Kínai Népköztársaság legn-'igyobb kábelgyára Senjanban. Képünkön az üzem egyik műhelye. mentumnak tartja, amely megmutatja a német kérdés megoldásának reális útját. ' „ A szovjet kormány válasza NyugatNémetországban is a politikai és közéleti körök figyelmének középpontjában áll. Az első napokban a kormánysajtó megkísérelte a szovjet jegyzéket jelentéktelen kifogásokkal leinteni. Másképp reagáltak azonban e jegyzékre Nyugat-Németország lakosságának széles körei, amelyek követelték, hogy az NSZK kormánya teljes komolysággal vizsgálja meg a szovjet kormány megjegyzéseit és javaslatait. Jellemző Ollenhauer szociáldemokrata elnök október 24-i nyilatkozata, aki azt mondotta, hogy „a Szovjetunió nemcsak, nem rekeszti be a táravatósok előtt az utat, hanem a tárgyalásokat továbbra is kívánatosnak tartja." A német szociáldemokraták vezetője . követelte, hogy az NSZK kormánya „adjon magyarázatot és terjesszen elő új javaslatokat''. A bonni uralkodó körök a közvéleménybe ütköztek, amely a kormány álláspontjának megváltoztatását követeli. Ez a bonni hivatalos körök egyes képviselőit arra késztette, hogy kissé megváltoztassák a szovjet jegyzék eredeti értékelését és elismerjék, hogy „a jegyzék számos pozitív momentumot tartalmaz." Sok vezető bonni politikus azonban továbbra is a régi irányvonalat védelmezi és mindenképpen leplezni igyekszik azt a tényt, hogy a párizsi egyezmények megkötése és Nyugat-Németország belépése az Északatlanti Tömbbe és a Nyugateurópai Unióba nagyon kárára volt a német nemzet egyesítése gondolatának. Minden józanul gondolkozó ember Németországban éppúgy, mint Németország határain kívül, ma egyre jobban tudja, hogy amikor a német nemHOGYAN VÁLASZT AMERIKA? A SZOVJE1L «iO ifjúsági szervezetének bizottsága mellett működő diáktanács és a japán tanulók önkormányzati szervének szövetsége üdvözli a Szovjetunió és Japán közötti kapcsolatok normalizásáról szőlő tanácskozások sikeres befejezését. Mindkét szervezet kifejezi azon meggyőződését, hogy a Szovjetunió és Japán közötti diplomáciai, gazdasági és kulturális kapcsolatok felvétele hozzájárul a nemzetközi feszültség enyhüléséhez «fi a világbéke megszilárdításához. (ČTK) A KERESZTÉNY-DEMOKRATA ÚN10 főbizottságának elnöksége a Német Demokratikus Köztársaságban rendkívüli ülésen foglalkozott a bonni kormányhoz intézett szovjet jegyzékkel A rendkívüli ülés határozata a többek között rámutat, hogy a Német Demokratikus Köztársaság nélkül nem lehet megoldani a német kérdést. Meg kell változtatni a bonni politika irányvona'jt. hoqy meqteremtsék a két állam közötti megértés alapfeltételeit. (ČTK) MASUD ANSARI, Irán szovjetunióbeli nagykövete Mohammed Rez Pahlevi ir«íi sah születésnapja alkalmából fogadást adott, amelyen részt vett N. A. Bulganyin, N. S. Hruscsov, D. T. Sepilov, és sokan mások. AMMANBAN hatalmas tüntetés volt, amelyen a nép kifejezte szolidaritását Algéria népével. A tüntetés résztvevői követelték az algériai fels/a,badadiitó mozgalom 5 letartóztatott képviselőjének szabadon bocsátását. (ČTK) JAPAN szociálisügyi minisztériuma közölte, hogy Japán lakossáyénak 6.4 százaléka, vagyis a.550 000 szejmély ! hatása csak •tüdőbajban szenved. A tüdőbajosak közül ] 370.000 l*?tegnek hosszabb kórházi ápolásra van szüksége, azonban a férőhely kevés, mindössze egy ötöde az igénylőit számának. (CTK) ARTAJO, spanyol külügyminiszter hivatalos látogatásra repülőgépen Ankarába utazott, ahol november 2-ig tartózkodik majd. Jól értesült madridi körök szerint, Artajo törökországi látogatásénak célja a Földközi-tengeren át történő hajózás Spanyol- és Törökországot érintő technikai kérdéseinek megvilágítása. (ČTK) A BKNOI ÁLLAMI FILHARMÓNIA, amely részt vett a Varsói Ösz című Zenefesztiválon, nagy sikert aratott lodzsi vendégszereplésével, ahol Dvo- ŕák Suk, Janáeek és V. Novák műveivel lépett fel. A? Egyesült Államok politikai élete m r hosszú hónapok óta a négyévenként ismétlődő elnökválasztási előkészületek jegyében zajlik. Sőt az idén — Eisenhower elnök ismételt megbetegedése miatt — még az eddig szokásosnál korábban, múr ez év elején megkezdődött a választási kampány. Maga a választási eljárás bonyolult és hoszszädalmas, s lefolyásánál — de főképpen céljaival — nincsen mindenki tisztában. Ezért időszerűnek tartjuk, hogy most, a választási láz tetőfokán, amely Amerikát elborítja, fő vonásaiban ismertessük ezt a bonyolult politikai masinériát. Milyen Amerikában a törvényhozó testület? i rs?ö ISi'S. október 28. Az Amerikai Egyesült Államok törvényhozó testülete, a kongresszus, két házbői áll: a szenátusból, amelyben, a 48 tagállam mindegyike — tekintet nélkül területének nagyságára és lakosainak számára — két szenátorral van képviselve, tehát összesen 96 tagja van, és a képviselőházból, amelybe az egyes államok lakosságuk száma arányában küldenek képviselőket. Ennek 435 tagja van. New York államnak például 43 képviselője van, Pennsylvániának és Kaliforniának 30-30, míg a gyér lakosságú Vermontnak vagy Nevadának csak egy-egy. A kongresszusban, az egyesített törvényhozó testületben tehát New York államnak- 45 törvényhozója van (43 képviselő és két szenátor), míg Nevada csak 3 törvényhozóval (két szenátor és egy képviselő) rendelkezik. A szenátorokat az egyes államok hat évre választják, de nem egyszerre, hanem minden második évben egy harmadot. Az idén — az elnökválasztással egyidejűleg tehát 16 állam választ új szenátorokat. A képviselők megbíkét évre szól, tehát' az elnökválasztással egyidőben mindén egyes tagállamban képviselőválasztások is zajlanak le, de képviselőválasztások voltak két évvel ezelőtt s lesznek újra két év múlva is, a négy évre meyvalas/tott elnük hivatali ideje közepén. lyy aztán előfordulhat, amint hogy 1954-ben be is állt az a helyzet, hoyy az elnök és kormánya a Republikánus Párthoz tartozik, míg a kongresszusban a másik pártnak, a Demokrata Pártnak van többsége. A fentiekből következik, hogy minden negyedik év december havának első keddi napján — az idén december 6-án — hármas választások folynak le az Egyesült Államokban: megválasztják négy évre az új elnököt, aki egyben a miniszterelnök funkcióját is betölti, megválasztják két évre a képviselőház 435 új tagját s megválasztják 6 évre — 16 államban — a szenátus 32 új tagját. Hogyan választják az elnököt ? Maga az elnökválasztás közvetett módon történik. Az egyes tagállamok annyi elektort — a tényleges választás végrehajtásával megbízott egyént — választanak, ahány tagjuk van a kongresszusban. Tehát pl. New York állam 45-öt, Nevada hármat, összesen 531-et. Az amerikai elnökválasztás tő jellegzetessége az, hogy amennyiben az egyik elnökjelölt elektorjai, akik név szerint meg vannak nevezve a választási cédulákon, az illető államban akárcsak egyetlen szavazatnyi többséghez jutnak, úgy megkapják az illető állam valamennyi elektorjának szavazati jogát. Egy példa megvilágítja ezt a különös szabályt. Tegyük fel, hogy Texasban, amelynek 24'elektorja van, a Republikánus Párt jelöltje egymillió szavazatot kap, míg a Demokrata Párt egygyel többet. Ebben az esetben Texas államnak 24 elektora december h4 folyamán a tényleges választáson, írásban egységesen a Demokrata Párt elnökjelöltjére szavaz. Az elnökjelölt megválasztásához az 531 tagú elektor-testület szavazatai'nak abszolút többségére, vagyis legalább 266 szavazatra van szükség. A két nagy párt az elnökjelöltön kívül alelnökjelöltet is megnevez, akinek megválasztása azonos módon történik. Az alelnöki tisztségnek az Egyesült Államok alkotmánya értelmében csak akkor van jelentősége, ha az elnök hivatali időszaka alatt meghal vagy tartósan akadályozva van hivatala betöltésében. Ilyen esetben — az elnökválasztási periódus végéig — az alelnök veszi át az elnök hivatalát. Ezért folyt most nagy harc a Republikánus Párton belül az alelnöki állásért, mert Eisenhower magas kora és megrendült egészségi állapota valószínűvé teszi, hogy megválasztása esetén idővel a most megválasztandó alelnök kerül a helyére. A választójogot az egyes államok törvényhozása szabályozza. Az alkotmány csak azt mondja ki — mint tudjuk írott malasztként — hogy a szavazati jog fajra és nemre való megkülönböztetés nélkül minden 21 évet betöltött állampolgárt megillet. Mi a célja az amerikai választási rendnek ? A bonyolult, hosszadalmas s így igen költséges amerikai választási rendszernek az a bevallott célja, hogy fenntartsa a jelenlegi kétpárt-rendszert s Hogy gyakorlatilag lehetetlenné tegye új pártok részvételét a hatalom gyakorlásában. Hogy ez így van, azt. bizonyítja az Egyesült Államok egész történelme. Ideig-óráig fennállanak időnként a hagyományos demokrata és republikánus pártok mellett más, kisebb pártok is, de kormányra jutni, elnököt adni nem tudnak s ezért hosszabb-rövidebb fennállás után megszűnnek. Főleg az a körülmény, hogy a kormányra jutáshoz minden egyes államban külön-külön kell megszerezni a többséget, s amint az nincs meg, minden, a rendkívül költséges, hosszú hónapokig tartó propaganda hadjáratban szerzett szavazat elvész, védi az évszázados kétpárt-rendszer monopóliumát. Miután a nagy tőkeérdekeltségek egyaránt pénzelik a két uralkodó pártot s a közvéleményt irányító intézményeket, mint amilyen a sajtó, a rádió, a televízió, de még a film és a színház is, lényeges programbeli különbségről a két párt között beszélni nem lehet. Az elvi különbségek a két pártot uraló finánctőke és a választók zömét adó középrétegek között inkább a két párton belül, azok jobb- és balszárnyában mutatkoznak meg. A Demokrata Pártnak a déli államokból való ültetvényes vagy azok érdekeit képviselő szenátorai például a legszívesebben a rabszolga-rendszert állítanák vissza, amivel a párt északi, ipari vidékekről származó tagjai nem értenek egyet, s így az előbbiekhez viszonyítva „haladóknak", tehát „baloldaliaknak" tűnnek fel. A két párt egyeduralmának aztán az a legfontosabb következménye, hogy a választók igen jelentős része, amely nem tudja bevenni „az alkotmány sáncait", közömbössé válik s egyáltalán nem vesz részt a választási küzdelmekben. Ezzel magyarázható, hogy az amerikai választásokon a választóknak sokszor egyharmada nem jelenik meg az urnák előtt. Nem nehéz kitalálni, hogy ez a lakosságnak az a része, amely nem ért egyet a két, a nagytőke érdekeit egyaránt kiszolgáló uíalkodó párt politikájával. • A november 6i választásokon az eddigi elnök, a republikánus Eisenhower áll szemben a demokrata Stevensonnal. Eisenhower mellett szól, hogy sokszor legszorosabb munkatársaival szemben is igyekezett a békét megmenteni, de különben mindent megtett a gazdasáyi „konjunktúrát" biztosító atom- és egyéb fegyverkezés fenntartására. Gyengéje: magas kura s megrendült eyészsŕyi állapota, valamint alelnök jelöltjének, Nixonnak népszerűtlensége. A demokraták jelöltje, Stevenson, tíz évvel fiatalabb, s mozgékony külpolitikát hirdet. Fő választási fegyvere, hogy követeli a további atomrobbantási kísérletek azonnali betiltását, ami rokonszenvet ébreszt iránta a dolgozók körében is. Hogy ez mennyiben csak választási fogás, azt csak akkor tudhatnök meg. ha Stevensont tényleg megválasztanák. A Szovjetunió kormánya így is kijelentette, hogy hajlandó az atomrobbantási kísérletek azonnali betiltásáról tárgyalni. Éppen ez az a kérdés, amelynek révén a küszöbön álló amerikai választások az egész viláa érdeklődésének előterébe ke:'ülhetnek. Sz. L. zet egyesítéséről van szó, szemmel kell tartani a két német állam fennállását, amelyek különböző utakon haladnak és amelyekben egymástól eltérő társadalmi rendszer uralkodik. Teljesen nyilvánvaló, hogy ebben a helyzetben Németország egyesítésének feladatát csak egyféle módon lehet reálisan értelmezni: a két német államnak kell egymással megegyeznie. A Német Demokratikus Köztársaság, amely következetesen harcol Németország békés, demokratikus alapokon való egyesítéséért, mindent megtesz a két német állam közeledésének érdekében. Németország egyesítésének kérdése — írja továbbá a cikk — ma elsősorban az NSZK kormánya jelenlegi politikai irányvonalának megváltoztatásában rejlik, mert a mostani irányvonal Nyugat-Németországot az új háború és a reakció tűzfészkévé változtatja Európában. Az európai kollektív biztonsági rentiszer megteremtésének kérdése érinti valamennyi ország néptömegeit. A bonni uralkodó körök kijelentik, hogy támogatják e rendszer megteremtésére tett javaslatokat, ezzel egyidejűleg azonban e biztonsági rendszert függővé teszik Németország egyesítése kérdésének előzetes megoldásától. Mindenki előtt világos azonban, ez a feltétel azt jelenti, hogy újabb nehézségeket gördítenek az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésé-i nek és Németország egyesítésének út-: jába. Az NSZK jegyzékéből és memorandumából kitűnik, hogy a Szovjetunió és az NSZK nézetei számos fontos megoldatlan kérdésben komolyan eltérnek. A két kormány e kérdéssel kapcsolatos szempontjainak közeledése — ami kétségtelenül javára válna mindkét ország népeinek — megköveteli, hogy mind a két fél részéről jóakarattal és türelemmel törekedjenek a kölcsönös megértés elérésére, az NSZK és a Szovjetunió kapcsolatainak általános megjavítására. A sajtóvisszhangok azt mutatják, hogy a Szovjetuniónak a német kérdésben elfoglalt álláspontja, amelyet október 22-i jegyzékében kifejtett, lelkes támogatásra és egyetértésre talált valamennyi békeszerető nemzetnél és a német népnél, amely a Szovjetunió javaslataiban a német kérdés megoldásának reális útját látja. J. Dieckmann Németország újraegyesítésének előkészítéséről Berlin (ČTK) — Dr. Johannes Dieckmann, az NDK Népi Kamarajának elnöke a Deutschlandsender képviselőjének kérdésire október 26-án kifejtette az újraegyesítés elő^ készítésére alakult Német Tanács feladatait. Dr. Dieckmann rámutatott, a tanács főfeladata, hogy konkrétan válaszoljon a német közvéleménynek azokra a kérdéseire, milyen lesz az Egyesült Németország, milyen gazdasági politikát fog folytatni, milyen lesz mezőgazdasága, hogyan szervezik meg az iskolaügyet és a diákok felvételét a főiskolákra, valamint számos más, nem kevésbé fontos kér-: désre kell feleletet adnia. Az újraegyesítés előkészítésére alakult Német Tanács ezért 12 bizottságot alakított az egyes szakprohlémák kidolgozására, kezdve a külpolitikától egészen a közlekedésig. A bizottságok részletesen megvizsgálnak lés elemeznek minden lehetőséget és körülményt, azután javas-; latokat dolgoznak ki, amelyet a német nép elé terjesztenek Az NDK Liberális Demokrata Pártja folytatja tárgyalásait az NSZK Szabad Demokrata Pártjával Stuttgart (ČTK) — Szerdán és csütörtökön tovább folytak a tárgyalások az NDK Liberális Demokrata Pártja és az NSZK Szabad Demokrata Párt'ja között. A két párt képviselői Németország újraegyesítésének kérdésével foglalkoznak. A tárgyalások október elején kezdődtek. A Lengyel Népköztársaság Államtanácsának határozata a parlamenti választások elhalasztásáról Varsó, (ČTK) — Aŕnint a lengyel sajtóiroda jelenti, a Leagyel Népköztársaság Államtanácsa október 26-án a Lengyel Népköztársaság parlamrntjének — azzal a határozati* 1 kapcsolatban, hogy a választásokat későbbi időpontra halassza — ren delete'.' adott ki, mely a parlan n választások napját 1957 jfnuár ában állapítja meg.