Új Szó, 1956. október (9. évfolyam, 274-304.szám)

1956-10-27 / 300. szám, szombat

Egyiptom tegnap és ma „Egyiptom az az ország, amelyről ma beszélnek" a címe a prágai Myslbek pavilonban a napokban megnyílt kiállításnak. A kiállítás olyan érdeklődésnek örvend, hogy már az első napon 3500 ember nézte meg és az emlékkönyvben ez alatt az egy nap alatt 30 oldalt írtak ide a látogatók elismerő megjegyzéseikkel. „A kiállítás nagyon szép, igen tanulságos, roppant érdekes" olvassuk csehül, németül, angolui a dicsérő jelzőket. A kiállítás megtekintése után mi is az elismeréssel nyilatkozók sorához csatlakoztunk. A kiállítás mind esztétikai szempontból, mind pedig eszmei tartalmánál fogva kitűnően sikerült. Még az olyan látogató is, aki nem ismerte, vagy elfelejtette, amit valaha Egyiptomról tanult és nem kísérte figyelemmel az utolsó hónapok Egyiptom körül lejátszódó politikai eseményeit, világos képet alkothat magának erről a távoli, de jelenleg az érdeklődés középpontjában álló országról. A magyarázószöveggel ellátott tökéletes fényképek megismertetnek bennünket a három világrész találkozásánál elterülő ország gazdag történelmével, megrázó sorsával és az önállóságért folytatott elszánt harcával. A képek előtt állva, képzeletünk a huszadik századból, az időszámításunk előtti 3. évezredbe visz vissza, amikor a Nílus partján élő emberek, a világ legrégibb kultúrájával rendelkező közössége máig is elpusztíthatatlan úgyszólván örök időre szóló emlékeket alkotott. A régi egyiptomiaknak voltak írásjeleik, csillagászaik, matematikusaik, orvosaik és kiváló építészeik, akik a fáráók hatalmi önkényét és önimádatát rabszolgák tízezreinek embertelen munkája árán piramisokban, szfinxekben, királysírokban örökítették meg. Látjuk a szakkárai lépcsőzetes piramist, amely a fennmaradtak közül a legrégibb és egyben a világ első nagy kőépítménye. Az időszámításunk előtti 29. században épült. A mai Kairó peremén levő gízai piramisokat Cheopsz fáraó építtette az L e. 28. században. A piramisok építéséhez kétmillió háromszázezer kőtömböt használtak fel, egy-egy kőtömb körülbelül két és fél tonnát nyomott. Mennyi ötletre, de mennyi emberéletre és erőfeszítésre volt szükség ezeknek a kőhegyeknek felépítéséhez. Abu-el-hót-nak a „félelem atyjának" nevezték az a-abok azt az ugyancsak Gízában levő óriási szfinxet, amely egy emberi fejjel kombinált fekvő oroszlánt ábrázol. Az arcvonásokban Chefren fáraó vonásait vélték felfedezni. A szfinx húsz méter magas és hetvenhárom és fél méter hoszszú. Az arcszélessége több mint négy méter. Időközben a Nílus egyik oldalán az élők, a másikon a holtak városa alakult ki. Az élők városában a régi egyiptomi istenek tiszteletére emelt óriási templomok sorakoznak. A falakra különféle jeleneteket véstek. És annyi szfinx egymás mellett, hogy valóságos fasornak beillik. A holtak városában temették el a fáraókat. A királysírokat mélyen a sziklákban rejtették el, hogy az uralkodókkal együtt eltemetett mérhetetlen kincseket senki meg ne találhassa. De — ahogy a magyarázó felirat elárulja — kár volt a fáradságért, mert egyetlen sírt. éspedig Tut-ank-amon fáraó sírját kivéve, mindegyiket teljesen kifosztották. A következő fényképek Nagy Sándor idejének virágzó korszakát mutatják be. Majd látjuk a tizedik század végén épült El Azhar egyetemet, amely még ma is az iszlám világ szellemi központja. Az idők folyamán kialakult arab építészeti stílust Mohamed Ali alabástrommecsetjén jól megfigyelhetjük. 18. század gyarmatosító politikája alól Egyiptom sem mentesül. A franciák és angolok felfedezik rendkívül előnyös fekvését, versenyezni kezdenek meghódításáért. Az angol befolyás győz, a brit hadseregek megszállják Egyiptomot. Ez az áldatlan állapot 1952-ig tart. Az arab felláhok a gyapotföldeken látástól vakulásig éhbérért dolgoznak. Nagy-Britannia számára ugyanis a legelőnyösebb a gyapottermesztés. Az angolellenes hangulat rohamosan terjed, míg végül a nemzeti felszabadulási harc az arab tisztek által előkészített államfordulatban csúcsosodik ki. Az ujjongó tömegek 1953-ban Egyiptomot köztársasággá kiáltják ki és 1956. június 20-án az utolsó brit egység is elhagyja Port Said kikötőjét. Ezzel véget ér az angolok 74 évig tartó egyiptomi uralma. Szinte beszélnek a fényképek, amelyek Gamal Abdel Nasszer köztársasági elnökké való választását ábrázolják. Boldogan járulnak a választ óurnákhoz az egyiptomi polgárok, arcuk a jobb jövőbe vetett szüárd hitüket tükrözi. A további képek szemléltetően mutatják be, hogy Egyiptom gazdasági egyensúlyának és jólétének szempontjából létfontosságú kérdés a víz. Területének csak 3,5 százaléka termőföld, lakóinak száma évenként 400 000-rel nő, de a termőföldet a Vízhiány miatt nem terjeszthetik ki. Ezért vették tervbe Asszuánban egy új, a réginél lényegesen nagyobb duzzasztógát építését. Egyiptom textilipara fejlett, de már kezdik a nehézipart is kiépíteni. Nehéziparuk „elsőszülötte", a nagy vas- és acélkombinát jövőre ===== már működni fog. Fővárosuk Kairó, Afrika legnagyobb metropolisa. Kairó az ellentétek városa. Belvárosában ragyogó felhőkarcolók sorakoznak egymás mellett, míg az öreg város rogyadozó házai összeomlással fenyegetnek. Elérkeztünk a kiállítás legidőszerűbb részéhez, a Szuezi-csatorna építését, történetét és mai helyzetét bemutató fényképekhez. A Szuezi-csatorna, mint ismeretes, a világ egyik legfontosabb köziekeI dési ütőere, mert lényegesen megj rövidíti az utat Európából a Középi és Távol-Keletre. Építésével 1859ben Lesseps francia mérnök-diplomatát bízták meg. Tív évig tartott a csatorna építése, s eközben tízezrek pusztultak el a nehéz munka következtében. Üzembehelyezése után azok, akik a íegdrágább tökét, az emberi munkát fektették bele, csak morzsát kaptak az óriási nyereségből, míg a részvényesek 100 millió dollárt zsebeltek be évenként. Ennek az igazságtalan állapotnak Nasszer köztársasági elnök vetett véget, aki az egyiptomi nép érdekeit védve kilúrdette a Szuezi-csatorna ' Társaság államosítását. Egyiptomnak ezt a bátor és jogos cselekedetét az egész békeszerető tábor helyesléssel fogadta. Imperialista körökben viszont nagy felháborodást és nemtetszést keltett. Miért rokonszenvezzenek egy olyan intézkedéssel, ameiyik egyik napról a másikra müliókat húz ki a zsebükből? Egyiptom érdekei igazán nem érdekli őket. Tudjuk azonban, hogy az imperialisták fenyegetései, egyiptomellenes sakkhúzásai célt tévesztettek. Az egyik fénykénen Nasszert, Sepüovot és Titot látjuk barátságos beszélgetés közben. A másik fényképen a világ minden tájáról összesereglett révkalauzok csoportját. Az angolok és franciák számítása csődöt mondott, a Szuezi-csatornában zavartalanul folyik a hajózás. ; A kiállítás befejező részében láthatjuk, hogy árucikkeink Egyiptomban is ismertek és közkedveltek. Csehszlovák gyártmányú autóbuszok, autók gyakoriak Kairó utcáin. Csehszlovák traktorokkal szántják földjüket, csehszlovák mérnökök és technikusok müve a Kairó elővárosában levő merész vonalú híd. A csehszlovák kultúrdelegációt egyiptomi útja alatt mindenütt őszinte barátsággal, meleg szeretettel fogadták. Befejeztük ennek a valóban érdekes, szemléltető és szép kiállításnak megtekintését. A kiállításon eltöltött pár óra után úgy érezzük, közelebb került hozzánk ez az ország, rokonszenvünk konkrétabb formát öltött és benyomásunk tartós marad. KIS ÉVA Hét szerencsétlen, boldogtalan gyermek GYERMEKEK még, de nem szép és boldog életű gyermekek. Szerencsétlenek ök, akik az otthoni rossz nevelés, a nem megfelelő családi környezet hatása alatt tértek erre az útra, a züllöttség útjára... Heten vannak, 13—15 évesek, kassaiak. De Prešov, Humenné, Spisšká Nová Ves büféiben, üzleteiben, trafikjaiban ugyanúgy végrehajtották bűnös üzelmeiket, mint odahaza. Betörések, lopások beszélnek félrecsúszásaikről, szüleik felelőtlenségéről, nevelőik gondatlanságáról. Áprilisban kezdődött, amikor néhányan közülük egy trafik ablakát törték be. S ezután sűrű egymásután következtek a betöréses lopások. Például a Járási Ipari Kombinát kárpitosműhelyébe, ahol az asztal fiókjában pénzt találtak, amiért nyalánkságokat, cigarettát vásároltak. Aztán a strandfürdőn egy szekérponyvát tulajdonítottak el. Kassán és Prešovon több ízben az ablakon keresztül másztak be büfékbe s onnan készpénzt, alkohol-különlegességeket, cigarettát s hasonló árut vittek el. Aztán egyre merészebbek lettek, sikereik megrészegítették ezeket a beteges hajlamú fiúkat. Éjjelenként a Zdroj üzleteibe törek be s onnan pénzt, élelmiszert vittek el és odahaza elrejtették. Háromszori éjjeli kirándulásuk mintegy 9 ezer korona kért okozott a Zdrojnak. A PÉNZ birtokában vidéki látogatásaik is sűrűbbek lettek. Humennén két kerékpárt vásároltak, Sp. Nová Vesre is elutaztak, hogy az augusztusi szepesi vásáron garázdálkodhassanak. A Kassai Áruház pénztárát is megdézsmálták, hogy a lopott pénzen labdarúgó- és teniszfelszerclést, fényképezőgépet s hasonló tárgyakat vásárolhassanak. A szeptemberi kerületi mezőgazdasági kiállítás sátraínak sok értékes tárgyát tulajdonították el, zsebekben kutattak. Szerencsétlen, boldogtalan gyermekek. Kinek a bűne, kit terhel a felelősség azért az erkölcsi félresiklásért ? Elsősorban a szülői ház, a család otthona, a környezet volt hatással a qvermekek rossziránvú •fejlődésére. A szülők, akik minderről tudtak, akik rendezetlen családi viszonyaik közepette nem éreztek felelősséget gyermekeikért. A szülők, akiknek tudtával maradoztak el éjszakánként, akik hallgatólagosan vették tudomásul az elkövetett bűnöket, akik nevelői hivatásuk helyett osztozkodtak egymás között a becstelen úton szerzett pénzen. Nehezen nevelhetők az ilyen környezetből kikerülő gyermekek. De nem reménytelen a nevelői munka, ha elmélyül az iskola és a szülők viszonya, a pedagógusok és szülők kollektívájának nevelésre irányuló munkaközössége. A hibát kereshetjük a gyermekben, kereshetjük a családban, az iskolában. De maradandót, egy egész életre kiható jellemformálást a közvetlen környezet, a családi otthon, a szülök adnak gyermeküknek. A JÖVÖ emberéért mindnyájan felelősek vagyunk: a szülő, az Iskola és a társadalom. Becsületes, képzett ifjúságot kell nevelnünk. De hogy ezt elérjük, az eddiginél sokkal több figyelmet kell szentelni a gyermekek otthoni életének, a családi környezetnek, a szülőknek. Mészáros Gyula £gy nyugatnémet filmről N

incsen rossz gyermek, csak rossz szülő és nevelő. Ezt a tételt hangsúlyozza nagy, meggyőző erővel „A gyermeket szeretni kell!" című nyugatnémet film. A gyermek születésétől kezdve nem „rossz". Rossz nevelési módszerek váltanak ki dacot és csökönyösségét s gyermekből. Az önző és felelőtlen szülők néha egész életre kiható tragédiát idéznek elő gyermekeikben. Az első képek egy amszterdami iskolába vezetnek. A fiatal, rokonszenves Bruis tanítónak kartársai bejelentik, hogy egy „züllött" gyermeket kap osztályéba. A tanítót, aki szenvedélyesen szereti hivatását és a gyermekeket, nem riasztja el, sőt sarkallja a nehéz feladat. Bár munkáját megnehezíti, hogy az iskolaigazgató szó-' raz iskolamesteri felfogásával nem támogatja helyes, meggyőző nevelési méiszereit és már a gyermek első bűnénél — mikor késével megkarcolja osztálytársa kezét — a rendőrség beavatkozását és a gyermek iskolából való eltávolítását követeli. A gyermekek lelkivilágát ismerő rendőrségi dolgozó segítségével sikerül elhárítani ezt a veszedelmet, mert kiderül, hogy a kis Ciskét osztálytárpötáeska Potócska, Potőcska, csevegő erecske, jéghideg folyócska, vizet adsz te bőven — akik arra járn»k — csendes aratóknak, vándor szomjazónak. Két arasz a hátad, bárki átugorja, soha ki nem szárad tenyérnyi mély medred, benne nézegetik arcukat a lányok, mezei virágok. Potócska, Potócska, de megkisebbedtél gyermekkorom óta, mikor még nem mertem partod átugorni, féltem a békáktól, kardpengéjű nádtól. Hányszor útrakekem, keresni forrásod naiv gyerekfejjel, messzi nem jutottam, pedig nincs is távol, ott a dombaljában, cserjék árnyékában. Potócska, Potócska, nem te lettél kisebb, én nőttem azóta! Vizet adsz te bőven, most is úgy, mint régen, csendes aratóknak, vándor szomjazónak. Ozsvald Árpád sának csúfolódása feletti elkeseredettsége vezette tettére. A nagy türelmű, meleg szívű pedagógus Ciske kis barátainak segítségével szép eredményeket érhetne el, ha e gyermek otthoni környezete segítené, vagy legalább nem gátolná oly nagy mértékben a nevelőmunkát. És itt van a gyermek „rosszaságának" kútforrása. Apja tengerész, anyja züllött bártündér, akinek életmódja bomlasztőaw hat a fogékony gyermeklélekre. Durvaságával és önzésével teljesen meggyűlölteti magát a fiúval. így éri el fokozatosan a szomorú dráma csúcspontját és mikor a rossz anya széttépi Ciske féltve őrzött kincsét, a béna barátjától kölcsönzött könyvet, a megkínzott gyermek szörnyű felindultságában megöli anyját. Anyagyilkos lett, a legborzalmasabb bűnbe kergették. A film egyik legszebb jeleneteben drámai erejű öszszecsapásra kerül sor a szigorú büntetőjog és a körülményeket jól ismerő pedagógusok között. A fiút javítóintézetbe küldik és itt kiderül, hogy a megművelt talajba vetett jő mag jó termést hoz. A kis Ciske maga körül érezve szeretett tanítójának és apja okos második feleségének meleg támogatását, a szigorú környezetben is helytáll, rövidesen kiengedik a javítóintézetből és új, boldog életet kezdhet szerető szülei mellett. Még sokáig tart, amíg megszabadul a nyomasztó emlékektől, de a film végén mindenki érzi, hogy felülkerekedik a múlton. E

lgondolkodtató és tanulságé ez a film, amely szülőknek és pedagógusoknak egyaránt sokat nyújt, mert akadnak hasonló gyermekek, akiket családi környezetük teljesen elvadít és magukra hagyatva súlyos bűncselekményeket követnek el. Helyrehozhatatlan károkat okoznak ezzel esősorban önmaguknak, majd az értük felelős ózülöknek és az egész társadalomnak. Megmutatja továbbá, hogy az alapos és lelkiismeretes pedagógus nem csupán az adott tényt, a gyermek rosszaságát veszi figyelembe, hanem megvizsgálja a dolog gyökerét és fáradságot nem kímélve aktívan harcol akár a szülők, vagy mások ellen a gyermekek megmentése érdekében. Komoly hiba a film vontatottsága, ami sok helyütt lerontja a kívánt hatást. Valószínűtlen még az iskolaigazgató hirtelen pálfordulása, aki csaknem az utolsó percig a fiú legszigorúbb kezelése mellett dönt és végül jóformán minden indokolás -nélkül megváltoztatja hosszú éveken át vallott pedagógiai nézeteit. J

ő munkát végzett V. Staudt rendező a gyermekszereplőkkel, akik a kis Dick van Veídevel — Ciskével az élen nagyon átélt és természetes alakítást nyújtottak. Meggyőző és rokonszenves Bruis tanító ée a többi szereplő alakítása Breuer Ilona. KULTURÁLIS HÍREK A Théatre National Populaire moszkvai és leningrádi fellépése után Helsinkiben, Koppenhágában és Oslóban is vendégszerepel. * • * Marian Anderson, a világhírű néger altén<-kesnö európai hangversenykőrútra indul. Ellátogat Anglia. Franciaország, Portugália és a skandináv államok városaiba. • * * Dávid Ojsztrah, a világhírű szovjet hegedűművész Jugoszláviában több nagy városban ad hangversenyt. Párizsban elkészültek a jövő er.ztendei színházi fesztivál tervezetével. Az előadások már a tavasszal megkezdődnek és minden résztvevő külföldi társulat egy-egy hétig játszik. A fesztivál végén mindegyik társulat újra megismétli egy-egy előadását. . * * A világhírű Alekszandrov-együttes egyhónapos vendégszereplésre ment Jugoszláviába. * * * Pablo Casab. a világhírű csellóművész az elmúlt napokban ünnepelte 80. születésnapját. Ebből az alkalomból 24 kiváló csellistából alakult zenekar hangversenyezett a Zürich melletti Boswill templomában. Sergej Lifar. a Párizsban élő világhírű orosz táncművész eredeti Puskinkéziratot ajánlott fel a moszkvai Puskin-múzeumnak. A Szovjet írók küldöttsége Leonyid Leonov vezetésével húsznapos jugoszláviai tartózkodás után repülőgépen visszatért a Szovjetunióba. Leonyid Leonov a zimonyi repülőtéren sajtónak tett nyilatkozatában hangsúlyozta: Véleményem szerint az Író tollának erejét csak az atomerővel lehet összehasonlítani. Ez az erő azonban csak az írók összefogásából alakulhat. Ugy vélem, hogy a mi jugoszláviai látogatásunk sokban hozzájárult az írók egységéhez. * * • A moszkvai könyvkiadók jövő évi tervében mintegy húsz jugoszláv Irő műveinek kiadása szerepe^ Kiadásra kerülnek többek között Nusics, Domanovics, Senoa, Cankar, Csipiko, Nazorkocsics, Cesaree, Matavulj és Ivo Andrics prózai müvei, továbbá JovanovicsZmaj, Santics és Zsupancsics verseskötetei. Ezenkfvül két jugoszláv prózai antológia, valamint több népdal és mesegyűjtemény is megjelenik orosz nyelven. 0 J S 7. -I 1956. októSer 27