Új Szó, 1956. október (9. évfolyam, 274-304.szám)

1956-10-27 / 300. szám, szombat

A földet nem szabad becsaoni Nehéz, teherrel megrakott gumikerekű kocsik gördülnek ki a Nagyiéri Állami Gazdaságból. Az aranyosi állomásra viszik fehér aranyunk nyersanyagát, a cukorrépát. Az idő szép, kedvez a munkának. Ki is használják ezt a gazdaság kocsisai. Krasznár József naponta 120 mázsát szállít ki a tervezett 80 mázsával szemben, s ugyanakkor viasza sem jön üresen. Visszafelé répaszeletet hoz a gazdaságba. De a többiek is így tesznek. A cukorrépa felét már felszedték a birtok dolgozói. A terméshozam közepes, míg a cukortartalom magas. — Ennek örülnek a cukorgyáriak, mi pedig kétszeresen haragszunk az időjárásra, mert kevés csapadékkal ajándékozott meg az idén, — mondja Pekár Pál, a gazdaság intézője, és a vetési munkákra fordítja a szót. A tarlószántás fontosságát csak most érezzük igazán. Amikor learattuk egy-egy táblán a gabonát, mindjárt nekieresztettük az ekét. És traktoristáink nem csak úgy „ebek harmincadjára" dolgoztak, hanem 6—8 centiméter mélyen forgatták meg a talajt. Ennek eredményeképpen most jó magágyat készíthettünk az őszieknek. Nem is okozott nagyobb gondot az ősziek vetése. Az ősziek alá való jó magágy készítésének tehát elengedhetetlen feltétele az aratással egyidőben végrehajtott tarlószántás. S mégis a nyáron, milyen sok helyen elhanyagolták ezt a fontos munkát. De maradjunk a nagyiéri gazdaságban. Sok hasznos dolgot láttunk itt. Burgonyából 137 mázsás hektárhozamot értek el annak eredményeképpen, hogy betartották a helyes agrotechnikát, vagyis a burgonyaföldet az előtte való őszön istállótrágyával jól megtrágyázták, jó mélyen megszántották, helyes időpontban ültettek s a kapát sem sajnálták a földtől. A gazdaságban nagy gondot fordítanak a szarvasmarha hízlalására. Susik Vince a gondjaira bízott állatoknál a múlt hónapban a tervezett 60 dekagrammos napi gyarapodással szemben másfél kilogramm hízást ért el. Viszont a tehenészetben nem kielégítőek az eredmények. A fejési átlag alig éri el a napi 7 litert. Itt megint csak a takarmányozás problémája kerül előtérbe. Kevés zöldtakprmány termett a nyáron. Legfontosabb feladatuknak most azt tartják a birtok dolgozói, hogy minél több silótakarmányt készítsenek. Eddig 42 vagon silót készítettek bükkönyből és csalamádéból, most pedig a kukoricaszárat répafejjel és szelettel keverve silózzák. F. K. Időszerű kérdésekről A legelők és rétek gondozása Emberélet és kukoricacső Az ember mindig szerette az állatokat, de valahogy megfeledkezett arról, hogy jó legelő nélkül nincs megfelelő állattenyésztés. A fiatal jószágnak nemcsak jó takarmány, de friss levegő, napfény, sok mozgás is kell. Ez a korszerű állattartásnak elengedhetetlen feltétele. A kapitalista gazdasági rendet a tervszerűtlenség jellemezte. Ez a tervszerűtlenséa az állattenyésztésben is éreztette hatását. A legelők nem tervszerűen arra a célra beállitott területek valtak, hanem olyan helyeket használtak fel állattenyésztésre, amelyek semmi egyébre nem voltak alkalmasak. A rét és leqelő termésével takarmányozott állatok trágyája fokozza a szántóföld táplálóanyagait, s így biztosítja a magasabb termésátlagokat. A rét termi az állattenyésztésben szinte nélkülözhetetlen rétiszénár.. tt legelő pedig alkalmat ad az állat mozgására, és ezenkívül tavasztól őszig ízletes, vitamindús, magas fehérjetartalmú takarmányt biztosít számára. A legelő fontos növendékállataInk felneveléséhez, fokozza a nem élettevékenységet, csökkent; az elléei nehézségeket. A 'ovábbiakban i.eszélnünk kell a rétek és legelök minőségéről. Rétjeink-legelőink nem egyformák, hanem keletkezésük, fekvésük, növényzetük és használatuk szerint változnak. A gyepet alkotó növények takarmányozási érték szempontjából is lényegesen eltérnek egymástól. A gyepet különböző növények alkotják: fűfélék (édes, savanyú), pillangósvirágúak (herefélék) egyéb gyepnövénvek. Mikor jó minőségű a legelő? Akkor, ha nagy számban tartalmaz édes fűféléket vagy pillangós növényeket. A legelők gyenge minőségűek akkor, ha sok a savanyú- és gyomnövényzet. A legelő gyepezete a szakaszos legeltetési módszerrel időközönként felújul. A gyep táplálóértéke ennek lártságától, gondozottságától i6 függ. A tervszerű legeltetés több célt szo.gál. A legelő minden részét egyenletesen járja a jószág. Nincs az egyik szakasz nagyobb tiprási veszélynek kitéve, uq

yanakkor a másik helyen nem vénül el a fű, mert az egyes részeket meghatározott időközökben legelik le az állatok. A legeltetés akkor a legjobb, ha az állat a mozgás mellett állandóan friss gyepet legelhet. A helyes legeltetés lényege a tervszerű legelő használat. A gyakorlatban igen bevált módszer a szakaszos legeltetés, ami azt jelenti, hogy a legelő területét időkölönként pihentetjük, hogy a gyep helyreállhasson. Egy számosállat eltartására (1 számosállat = 500 kg élősúllyal) 1,5 kat. hold legelő szükséges. A fásítási terv végrehajtásával szinte árnyékos ligeteikké alakulnak át a legelők, ahol a jószág a szél és tűző napsütés ellen védelmet talál. A lombok elősegítik a harmatképződést, árnyékuk megakadályozza a nap perzselő hatását, csökken a kisülési veszély. A tapasztalat azt mutatja, hogy fásítással a legelő termőképessége 30— 40%-kaI is növelhető. Különösen t«agy a fásítás jelentősége ott, ahol sok a kopár rész, s a talaj homokos. A fásításnak talajjavító hatása is van a futóhomokot megköti, a lehulló levelekből termékeny humusz keletkezik. Aho'. az időjárási viszonyokat az állandó szél jellemzi, ott a csoportos ültetés vált be, amit ligetes fásításnak neveznek. A fásítást cé's7' - i ni <éppen végezni, hogy a fák egyben a legeltetési területek határát is jelöljék. Az állatok deleltetése a kút közelében történik. A nyári forróságban nem csupán árnyékot keres a jószág, hanem talán még ennél is jobban vágyik az üdítő vízre. Száraz nyarakor a legtöbb helyen kiapadnak a kutak. A tervsz rü állattenyésztő:, qon 'os»-odik arról is, hogy vízben se szenvedjen hiányt az állat. A fektatéses trágyázás nagy jelentőségű, mert \V/.

rzólván egyetlen tápan -s q forrása ,: legelőnek. Ha dz állatok a delelőhelyen töltik az éjszakát. akkor 1P0—200 szam sál'at hetenként egy katasztrális holdat tud alaposan megtrágyázni. Ha csak dele! s az éjszakát istállóban tölti, akkor 400—500 számosállatot számítunk ugyanekkora terület javítására. A leoeiő nem lehe többé par'ag, ami csupán a mozgást, levegőt és napfényt biztosítja a jószágnak. Táplálékot is kell adni, méghozzá a lehető legtöbbet — ame'.invit helves oen.'.ozés mellett csak adni tud. A legeltetés tejserkentő hatását régen ismerjük, de nem használtuk ki eléggé. A legelő gondozásához t~rtoz'.k a gyomirtás. A legelő gyomtalanítása is egyik feladatunk. A sok káros növény elnyomja a hasznosakat, mindinkább tért hódít, elszív ja a táperőt, nedvességet. A közvetlen gyomirtási műveleten kívül, mint amilyen a káros növények kiböködése és levágása, közvetett gyomirtási munkálatokat is ismerünk. Itt a talajjavításra gondolunk. A gyomirtás nagymértékben elősegíthető gondos tráqvázással. Elsősorban a műtrágya alkalmázására számíthatunk, mert a természetes trágya gyomosítő hatása közismert. Nem helyes a legelök erőszakos fogasolása, a gyeptakaró meghasogatása, mert a talajélet nélkülözhetetlen tápláléka a gyepavar. A gyepavart a talajlakők (giliszták stb.) rendszeresen beleemésztik a talajba. A felfagyott gyeptakarőt sima hengerrel nyomassuk le, erre különösen a kora tavaszi időben van szükség. A gyepek rendszeres szerves trágyázása hatásos védelem a szárazságban bekövetkező kiégés ellen. A szerves trágyázással növeljük a legelő talajénak vízés tápanyagfelvevő, valamin.'.t tárólóképességét is. Nyáron esedékes az elhullott ürüíék egyenletes elteregetése, Legértékesebb hatású gyeptrágya viszc it a keverék, (komóoszt) trágya. Kora ősszel 80—150 q/kh keveréktrágyát dolgozunk be a legelő területére. Istállótrágyát 2—3 évenkint 30—50 q-t kat. holdanként. Kiváló hatású még a trágyáié is. A szerves trágyázás mellett a szükséglet szerint tavaszi időben, legeltetés előtt műtrágyát is adhatunk. A saványú talajon nélkülözhetetlen a meszezés. Ősszel sem szabad a legeltetést a fagyok beálltáig megengedni, mert a lerágott gyep kevés táoanyaqgal kerül a télbe. Télen ne legeltessünk. A legeltetés kezdetét az időjárás határozza meg. Nem szabad addig legeltetni, amíg a növényzet, a gyep kellőképpen be nem bokrosodott, meg nem erősödött. / A legelő helyes gondozása és jávltása fontos takarmánygazdasági érdek. Az ország a dolgozók érdekét szolgálja. Olcsóbbá teszi az állattartást, ezzel emel: az életszínvonalat. Ha a gyakorlatban megvalósítjuk az elmon dottakat, több tej, több hús jut dolqazó társadalmunknak. Gasparik Nándor Ha újra eljön a tavasz nyíló virágaival, bódító illatával és kisorzik a kukorica, ez a sokak szemében már értékes növény, kapálásakor ellátogatok egy szövetkezetbe, s azt az embert, aki izzadt homlokát végigsimítva felegyenesedik megkérem, tegyen még egy kapavágást, megéri, ha a kukoricacsőn csak 10 szemmel is több lesz. Szándékomat túlbuzgóságnak is veheti valaki, felelőtlen vállalásnak. Ezt azonban csak akkor lehet megítjélni, ha az ember kissé mélyebben beletekint' a kukorica-titkaiba. Tudtuk, tudjuk, hogy eleddig mire használták a kukoricát. Valamikor görhőt sütöttek a lisztjéből, meg málét, puliszkát főztek belőle, valahol még most is. Aztán etettük az állatokat, hizlaltuk, és hizlalunk vele ma is. Röviden, dióhéjban ennyiben merült ki a kukorica felhasználása. De amióta nagyot lendült előre a haladás kereke, egyre becsesebb lett ez a növény. Többeknek furcsán hangzott a kukorica körüli zaj; vajon miért foglakoznak vele annyit? Legyünk őszinték, sokan meg is mosolyogtuk — magam is — az egész dolgot, úgy gondoltuk, megint egy kampány. De a tények, a valóság mást mondanak. Erről Zsélyben győződtem meg, a mezőgazdasági iskolában. A bejárattal szemben egy kis asztalkán amolyan befőttes üvegek kukoricával ... és dobozok, meg valami eleségpor-féle. Kiszí ng elvtárs, az iskola igazgatója világosít fel. — Nézz körül, nézd meg, mi mindent csinálnak a kukoricából. — Ez itt pudding — mutat egy kisebbfajta befőttes üvegre, amelyben halványkávészínü porfélét látok. Nézem tovább a „kiállított" termjékeket. — Krémpor — olvasom az egyik dobozon, majd egy hosszúkás dobozfélére siklik tekintetem. Penicilínkristály. G-kristály stb. Tehát penicillin. Kukuricából. Hogy mi minden bajra jó, azt az orvosok tudják megmondani, de már hallottam nem egyszer, hogy életmentő volt a penicillin. , Lelkiismeretfurdalást éreztem, magamat is okolva, hogy ezt nem mondtuk meg a dolgozó népnek, nam mondtuk meg, hogy amikor jószántából három-néqv kapavágással túltesz a tavalyi szokásán, egyúttal életet is ment. Azzal, hogy több a kukorica, több a penicillin is. Ezen rágódva mentünk ki a kukoricatáblára. Megvallom, úgy képzeltem előre is, hogy lapos, végeláthatatlan kukoricatábla köszönt. Megfeledkeztem arról, hogy Zs Myben már hegyoldal is akad. Az első ember, akivel a kukoricásban találkoztam, Lőrinc Sándor volt, a gyakorlati kiképzés vezetője. •j n m Az érthetőség kedvéért ugyanis meg kell mondani, hogy a Zsélyi Mezőgazdasági Iskolában egyéves a tanítás Ügyis, mondják, technikum ez. Csupa fiatalok, fiúk, lányok a tanulók. Az iskola, az olyan tranzito-jellegű, de nagyon fontos. Ne feledkezzünk meg azonban Lőrinc Sándorról, a kukoricatörésről, meg arról, ami mindezzel összefügg. Nézegetem a kukoricát. Jó nagy csővek, a sorköz gyommentes. — Jól dolgoztak — mondom Lőrinc Sándornak. — Hegyoldal, kézzel is, lóval is kapáltunk. De mindig idejében. Ezen a részen — s fellendülő karjával körülhatárol egy belátható területet — hetvenöt mázsát várunk. — S mi a szaktapasztalata? — A való helyzet, a termés. Beszélhet már a mi tanulóinknak bárki, hogy csak az eső és mén egyszer csak ,az eső növeli a kukoricát. Es itt igénybe veszem Kiszling igazgató elvtárs szakmagyarázatát. — Igaz, május elejétől mindössze 140 mm csapadék volt. Nagy gyorsan levontam a 140-et a 760-ból, s bebizonyosodott, hogy a szárazság valóban szokatlanul nagy volii. — És mégis — folytatta Lőrinc Sándor —, ahol kapáltunk, a nagy szárazság ellenére öt centiméter nedves földréteg maradt meg. Nem párologhatott el a nedvesség. Ahol nem kapáltunk, 40 cm mélyre kiszáradt) a föld. Hasznos és tanulságos kísérlet a munka frontján. Amit a kísérlet már bebizonyított kicsiben, az állami gazdaságok, a szövetkezetek és a magángazdálkodók is bebizonyíthatják nagyban. És ír. ég sok olyan újdonság vár dolgozó parasztjainkra, amelyről nem mindnyájan tudnak, vagy hallottak. Szeretnék rámutatni egyre-másra, pl. az aimerikai ültetési módszerre. A lényeg annyi, hogy egyméteres a sorköz, s a zs'iélyiek — az iskola — amint kikelt a kukorica, motoros kapálással egyengették a szár felfelé törekvő szándékát. Persze a munka nem Pató Pál-módon történik. A föld ugyan évek óta nelm látott istállótrágyát, de a műtrágya nem maradt el. — Jóslásokba nem szeretek bocsátkozni, — mondja Kiszling igazgató elvtárs, — de majd megírjuk az eredményt. Nekem a szemembe tűnt — már előzőleg — a kukoricából kimagasló tábla, amelyre fehér betűkkel azt írták, hogy egy hek'árról száz mázsa. Hátha e táblán 100 mázsa lesz, úgy látom, a másikon sem lesz nagy kullogás utána . Újdonság, almi a szemembe ötlik, — az ikersoros kukoricavetés. Eddig A JÖV0 ÉVI TERMÉS MEGALAPOZÁSÁRÓL VAN SZÓ A gép- és traktorállomások döntő feladata az őszi időszakban az őszi szántás elvégzése. Az őszi szántással előkészítik a talajt a jövö évi gazdagabb termésre. A mező- és .erdőgazdálkodási miniszter a traktorosok törekvésének ösztönzésére, hogy idejében teljesítsék e feladatot, prémiumokat vezetett be a gép- és traktorállomások traktorosai számára. Ez a prémium minden ledolgozott műszaki teljesítményű norma műszak-tarifájának 35 százalékát teszi ki a lánctalpas traktorokkal végzett őszi szántásnál és minden ledolgozott műszaki teljesítményi norma műszak-tarifájának 25 százalékát a kerekes traktorokkal végzett munkánál. A normák túllépéséért adott prémium, vagyis a tarifa 59 százaléka a száz százalékon felüli normateljesítménynél továbbra is érvényben marad. Hogy az őszi szántást idejében elvégezzék, és a GTÁ-k megtegyenek! mindent a feladat teljesítésére, a traktorosoknak kitűzött prémiumok csupán 1956. november 30-ig maradnak érvényben. A prémiummal növekszik azon traktoros keresete, aki a tavaszi vetés és ültetés alá való őszi szántást idejében elvégzi éspedig havi 277,55 koronával a lánctalpas traktorokkal és 179 koronával a kerekes traktorokkal végzett munkánál százszázalékos normateljesítés mellett, vagyis havi 26 norma ledolgozása mellett. A fentiekből látható, hogy milyen nagy súlyt fektet pártunk és kormányunk az öszi szántásra, ezért a gép- és traktorállomások összes dolgozóin áll, hogy minden eszközt mozgósítsanak e feladat teljesítésére, ismertessék a traktorosokkal azokat az előnyöket, melyeket a párt és a kormány nyújt, tegyék közzé és népszerűsítsék az elért eredményeket, hogy egyetlen olyan traktoros se legyen, aki nem ismerné az őszi szántás fontosságát. MILENA VAGNEROVÄ, a Mező- és Erdőgazdálkodási Megbízotti Hivatal dolgozója. még csak papíron láttam, az egyik lapban. És most itt van a valóságban. A kukoricaszár jól felnyúlt, őszintén megvallva, kissé félénken mertem közeledni, nem satnyák-e a csövek ezeken a vékony szárakon, mert valahogy szokatlan volt a szemnek. Azonban kellemesen meglepődtem. A csövek iól kifejlődtek, párosa val is megférnek egy-egy száron. Kiszling igazgató elvtárs készségesen, szakszerűen magyaráz. — Az ikersoros vetés lényege kiküszöbölni a kézi munkát. Már eddig is megtették a magukét, ö'.i százalékra csökkentették le. A további lépés: vegyi gyomirtóval pusztítani a gazt. Persze, csak jövőre. Aztán körülsétáljuk a kukoricatáblát. Közben arra fordul a szó, hány szál kukorica van egy hektáron. — Negyvenezer — mondja Kiszling elvtárs, Gyors számolás következik. Úgy harminc dekájával csövenkint. átlagosan. Hogy mire akarok kilyukadni? A hektérhozamra! Kiszling elvtárs észreveszi. — Mondom, nem akarok jósolni. De voltak már mérnökök, fentről, azt mondták, ilyen kukoricát keresni kelj az országban. Fojtik elvtárs — Nyá.rasdről is ezen a véleményen van. Egyébként meg kell jegyezni, ä Zsélyi Mezőgazdasági Iskola vezetőinek szemlében Fojtik elvtárs szaktekintély. Aztán jobbra fordulunk, s egy táblácskát veszek észre, rajta felirat, többek között ez is: Felelős: Bódi Mária, csapatvezető Zahorec József. Ezt látván eszembe jut — végre, a tanuló ember. Kérdést t<eszek fel, általában milyen az előmenetel a tanulóknál, mi a biztosíték arra, hogy tovább adják szerzett tudásukat. E kérdésről hosszabban beszélgettünk, több oldalról meghányva-vetve a dolgot. Végül is magamban emilyen következtetjésfélét tudtam kialakítani, amivel érvelni lehet. A mezőgazdasági iskolába — a zsélyibe — a tanulók egy része elég gyenge előképzettséggel került. És b'zony a tanító elvtársaknak nem kis fáradságba kerül a tanítás, s a tanulóknál a tanulás. Mert mondjuk biológiát és fizikát tanulni gyenge előképzettséggel, az nem gyerekjáték. Meg lehet mondani nyíltan; csak az'.i a tanulót kell mezőgazdasági iskolába küldeni, aki e hivatásnak akar élni, az iskolában tud, s érdeklődik a mezőgazdaság iránt. És ami fontos: iskola után dolgozni kell, vagy tovább tanulni, mert nem egy jól indult, hasznosabb munkát érdemlő volt tanulóra lehet ráakasztani a jelzőt —: aktatologató. Ugy vélem, dolgozzunk, tanuljunk, tologassuk inkább a termelést előre, termesszünk kukoricát' szovjet, amerikai, ikersoros, négyzetes-fészkes módra, legyen belőle penicillin, zsír, puding, krémpor, és általa... elégedett ember. (-d) o J s / 1956. október 27.