Új Szó, 1956. október (9. évfolyam, 274-304.szám)

1956-10-25 / 298. szám, csütörtök

A Szovjetunió Németország békés és demokratikus nemzeti egyesítésének következetes híve volt és i Wlli A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság jegyzékváltása Németország újraegyesítéséről Moszkva, (IASZSZ) — Amint már jelentették, W. Haas, a Német Szövetségi Köztársaság szovjetunióbeli nagykövete ez év október 7-én A. A Gromikonak, a Szovjetunió külügyminisztere első helyettesének jegyzéket és memorandumot adott át, amelyben kitejti az NSZK kormányának nézetét Németország újraegyesítésének kérdésében (a jegyzék szövegét 1956. október 9-én tették közzé). A Német Szövetségi Köztársaság memoranduma Az NSZK kormánya — mondja a memorandun* — a Szovjetunió kormányának ki akarja fejteni nézetét azzal kapcsolatban, hogyan lehet a legjobban és leggyorsabban megoldani a német nemzet újraegyesítésének kérdését úgy, hogy megfeleljen mind a közvetlenül érdekelt feleknek, mind pedig a többi nemzeteknek. Az NSZK kormányának néze:e szerint a szovjet kormány megváltoztatta a német kérdésben 1952—1953-ban elfoglalt álláspontját és most a német problémát nem tartja halaszthatatlan feladatnak. A memorandum továbbá azt állítja, hogy a szovjet kormány Németországban elmélyíti a szakadást azzal az állításával, hogy két német állam áll fenn. A nyugatnémet kormány memoranduma megállapítja, hogy a háborús akciók befejezése után a négy nagyhatalom kötelezettséget vállalt arra, hogy Németországot egyetlen egészként őrzi meg és később gyakran újból megerősítette e jogi kötelezettségét, valamint a Németország egységének felújításáért viselt erkölcsi felelősségét. Az NSZK kormánya előtt ismeretes, — mondja továbbá a memorandum — hogy a szovjet kormány a Németország egyesítése kérdésében elfoglalt jelenlegi nézetét főleg azzal indokolja, hogy a Német Szövetségi Köztársaság elhatározta saját fegyveres erőinek megteremtését és csatlakozását az Északatlanti Szövetség és a Nyugateurópai Unió védelmi rendszeréhez. Az NSZK kormánya azt állítja, hogy e politika szovjet értékelése helytelen előfeltételekből indul ki s emellett az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának 51. cikkelyére hivatkozik, amely valamennyi államnak jogot ad az egyéni és kollektív önvédelemre. Az NSZK kormánya kijelenti, hogy érdeke a leszerelés kérdésében való általános megegyezés, ezzel egyidejűleg azonban memorandumában azt állítja, hogy a leszerelés kérdésének Németország újraegyesítésével való egybekapcsolása elkerülhetetlen és az általános leszerelés csupán akkor érhető el, ha meglesznek a politikai előfeltételei. Az NSZK kormánya mindig hangsúlyozta, hogy teljes mértékben lehetségesnek tartja a leszerelés kérdésének az újraegyesítés kérdésével egyidejű megoldását. , Amint az NSZK kormánya állítja, in" dokolatlanok azok a szovjet részről hangoztatott aggodalmak, amelyek a Német Szövetségi Köztársaságnak az Északatlanti Szövetségben és a Nyugateurőpai Unióban való tagságából erednek, mert az Északatlanti Szövetség és a Nyugateurópai Unió is olyan csoportosulások, amelyek az NSZK kormányának nézete szerint egyéni és kollektív önvédelmet szolgálnak. Az NSZK kormányának nézete szerint nincs ok annak feltételezésére sem. hogy a nyugati nagyhatalmak Németország egyesítése esetén az ország betagolását követelik majd az Északatlanti Szövetségbe és a Nyugateurópai Onióba. Az NSZK kormánya — mondja a memorandum — az európai biztonsági rendszer megteremtése mellett foglalt állást, azon rendszer mellett, amely az összes részvevőknek ama ünnepélyes nyilatkozatán alapulna; hogy kölcsönös kapcsolataikban a vitás politikai kérdések megoldására nem alkalmaznak erőszakot. Ebben a biztonsági rendszerben valamennyi tagállamnak köteleznie kellene magát arra, hogy az agresszort nem részesíti semmilyen támogatásban. Az NSZK kormánya kijelenti, hogy nem utasítja el más megfelelő javaslatok megtárgyalását sem, amelyek a biztonsági rendszer elemeire vonatkoznak. Azt a nézetet vallja továbbá, hogy az európai biztonsági szerződés részvevőinek kötelezettséget kell vállalniok arra, hogy egymásnak segítséget nyújtanak abban az esetben,' ha a NATO valamelyik európai tagállama támadást intéz a NATO nem tag• állama ellen, és viszont. Az európai biztonság kérdésében tett szovjet javaslat és a nyugati nagyhatalmak javaslata közötti alapvető különbséget az NSZK kormánya abban látja, hogy a Szovjetunió számít a két német államnak a szerződések e rendszerében való részvételére. Az NSZK kormánya azt állítja, hogy ez a gondolat ellentétben áll a négy nagyhatalom kormányfőinek 1955. július 23-1 irányelveivel, amelyek megállapították Németország újraegyesítése kérdésének és az európai biztonság problémájának szoros összefüggését. Az NSZK kormánya szükségesnek tartja a két kérdés megoldásának olyan módon való egybekapcsolását, hogy az európai biztonsági rendszernek mindjárt kezdettől fogva csak egy német állam — az egyesült Németország — váljék részévé. A szovjet kormány 1917 novemberében kiadott nagy békedekrétuma óta mindig a nemzetek önrendelkezési jogát védelmezte — mondja továbbá a memorandum. Ez az elv, amelyet az NSZK kormánya is a nemzetek békés egymás mellett élése alapjának tart, és amely kifejezésre jutott az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányában, az Atlanti alapokmányban és számos más elvi fontosságú dokumentumban is. Az NSZK kormánya az össznémet választásók mellett foglal állást, egyúttal azonban elutasítja a két német állam közeledésére és együttműködésére tett javaslatot. E téren a memorandum a legkülönböző

Kb durva támadásokat tartalmazza a Német Demokratikus Köztársaság ellen. A memorandum a végén hangsúlyozza, hogy az NSZK kormánya örömmel fogadná .a Szovjetunió kormányának válaszát a fent említett kérdésekre és hasznosnak tartaná, ha megkezdenék a véleménycserét, ami elősegítené a négy nagyhatalam közötti megegyezés elérését az úáraegvesítés kérdésében. A S/ovjetuni'ó válaszjegyzéke D. r. Sepilov, a Szovjetunió külügyminisztere október 22-én North urat, a Német Szövetségi Köztársaság szovjetunióbeli és a következő jegyzéket adta át neki: fogadta H. ügyvivőjét „A szovjet kormány áttanulmányozta a Német Szövetségi Köztársaság kormányának jegyzékét és memorandumot, amelyet ez év szeptember 7-én vett kézhez. E dokumentumok tartalmából kitűnik, hogy az NSZK kormánya szükségesnek tartotta a Szovjetunió kormányát tájékoztatni Németország nemzeti egysége felújítása kérdésében alkotott nézetéről, valamint az európai biztonság biztosításával kapcsolatos véleményről. A szovjet kormány mindkét fél javára már nem egyszer véleménycserét folytatott e problémáról a Német Demokratikus Köztársaság kormányával. Az NSZK kormányának jegyzékére és memorandumára adott válaszában szintén hajlandó kifejteni nézetét azokról a kérdésekről, amelyek a szövetségi köztársaság kormányát érdeklik. 1 Az NSZK kormánya memoran• • dumában minden eszközzel álcázni igyekszik azt a tényt, hogy a párizsi egyezmények megkötése és Nyugat-Németország belépése az Északatlanti Tömbbe és a Nyugateurópai Unióba súlyos csapást mért Németország nemzeti egységének felújítására. Az NSZK kormánya, amint jegyzékéből és memorandumából kitűnik, úgy véli, hogy Németország újraegyesítéséért minden felelősséget a négy nagyhatalom — a Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország — visel, amelyek a második világháború alatt a hitlerellenes koalíció élén állottak.^ Milyen reális értelme lehet azonban ma a kérdés ilyen megfogalmazásának, ha tekintetbe vesszük, hogy a négy. nagyhatalomnak Németország mint egységes, békeszerető és demokratikus állam fejlesztéséről nagyjelentőségű egyezményeit megsértették a háború utáni években az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormányainak egyoldalú akciói, amelyek következtében Németország kettészaka . Ezek az akciók, mint ismeretes, külön állam megalakulásához vezettek NyugatNémetországban és ízeket az akciókat betetőzte a remilitarizált NyugatNémetország betagolása a nyugati nagyhatalmak azon katonai tömbjébe, amely a Szovjetunió és más békés államok ellen irányul. A Szovjetunió kormánya annak idején felhívta a figyelmet arra, hogy a párizsi egyezmények megkötése ellenkezik Németország békés és demokratikus állama való egyesítése érdekével. Az NSZK kormánya csatlakozott a párizsi egyezményekhez, megkezdte az ország úirafeffegyverzését és ígv a német nép nemzeti érdekeit feláldozta az Északatlanti Tömb katonai terveinek. A szövetségi kormány megkísérli azzal az állítással mentegetni politikáját, hogy Nyurrat-Németország felfeqyverzése és NATO-beli tagsága állítólag az „egyéni és kollektív önvédelmet" szolgálja. A Szovietunió minditj azt a nézetet vallotta, hogy a fennálló német államoknak éppúgy, mint az egységes Németországnak a nemzeti újraegyesítés kérdésének merjo'dása után saiát fegyvere'; erőkkel kell rendelkezniök, amelyek ro'nden szuverén állam tagadhatatlan önvédelmi iogának menva'ósításához szükségesek. A Német Demokratikus Köztársaság nemzeti hadsereget épít. E hadsereg létszáma azonban az NDK kormányának határozata alapján 90 000 főre van korlátozva és az NDK kormánya lemondott a hadkötelezettség bevezetéséről. Az NDK fegyveres erőinek alacsony létszáma, alakulatai létesítésének módja és az NDK kormányának az a készsége, hogy megegyezést kössön az NDK és az NSZK fegyveres erői maximális létszámának meghatározásáról, nem hagy kétséget afelől, hogy az NDK nemzeti hadserege védelmi célokra épül. Ez nem mondható el a most alakított nyugatnémet Bundeswehrről. Ismeretes, hogy az NSZK hadserege kezdettől fogva a nyugati nagyhatalmaknak a Szovjetunió és a vele baráti viszonyban levő békés államok ellen irányuló zárt katonai tömbje fegyveres erőinek részeként épült. Az NSZK felfegyverzésének jellege, üteme és terjedelme most azon tömb követelményei szerint igazodik, amelynek szolgálatába Nyugat-Németország katonaigazdasági potenciáját és emberi forrásait állították. A szovjet jegyzék ezután a nyugatnémet hadsereg felfegyverzéséről beszél és megcáfolja a nyugati ellenőrzés hatékonyságát, majd így folytatja: A szovjet kormány úgy véli, hogy a Szovjetunió és az NSZK között Nyugat-Németország felfegyverzése kérdésében nincs helye semmilyen tisztázatlan kérdésnek. A múlt világháborúban, amelyet a hitleri Németország robbantott ki, a Szovjetunió a támadás visszaverése folyamán sok millió embert vesztett. A szovjet falvak és városok tízezrei váltak romhalmazzá. Az ország óriási anyagi károkat szenvedett. Mindezt nem lehet elfelejteni. Ezért éppen a Szovjetunió volt az, amely ellenezte és továbbra is ellenzi a militarizmus felújítását Nyugat-Németországban, történjék az bármily formában. Nyugat-Németország újrafelfegyverzésének politikájával nem lehet nem összhangba hozni az NSZK kormányának azon legutóbbi intézkedéseit, amelyeket ama erők ellen alkalmazott, amelyek ellenzik Nyugat-Németország jelenlegi fejlődésének irányát. Az NSZK kormánya ugyanakkor nem retten vissza a nyugatnémet lakosság alapvető demokratikus joginak és szabadságjogainak megsértéséről sem, amelyeket a német népnek a potsdami egyezmény biztosított. A Szovjetunió, Németország békés és demokratikus állammá való nemzeti egyesítésének következetes híve volt és marad. A Szovjetunió kormánya e cél elérésének lehetőségeit mérlegelve, nem hagyhatja figyelmen kívül azt a helyzetet, mely most Németországban tényleg kialakult, ahol most néhány év óta két önálló állam létezik, amelyek különféle utakon fejlődnek és emellett mindegyikben sajátos és különböző társadalmi rendszer alakult ki. Azok a tervek, amelyeknek lényege az, hogy a Német Demokratikus Köztársaságra idegen rendszert kényszerítsenek, természetesen utópisztikusak. Az NDK kormánya gyakran kijelentette, hogy Németországot nem lehet a Német Demokratikus Köztársaság érdekeinek rovására egyesíteni, annak az országnak kárára, amely a szocializmus építésének útjára lépett. Teljesen világos, hogy ilyen feltételek között Németország újraegyesítésének egyedül reális módja csupán az, hogy a két állam kölcsönösen megegyezzék egymással. Mint ismeretes, a Német Demokratikus Köztársaság tett már ilyen javaslatokat, mint pl. azt a javaslatot, hogy Németország mindkét része utasítsa el az általános hadkötelezettség bevezetését, továbbá javaslatot a két német állam fegyveres erői létszámának korlátozására és az atomfegyverek Németország területén való elhelyezésének betiltására. A helyzet magában Németországban alapjaiban megváltozott. Ezért a Németország egyesítésének össznémet választások útján való megvalósításáról szóló beszédek minden reális alapot nélkülöznek. E választások előfeltételei ma nincsenek meg Németországban. Németország újraegyesítésének kérdése ma elsősorban az NSZK kormánya jelenlegi politikai irányvonalának megváltoztatásában rejlik, mert ez a politika Nyugat-Németországot egy új háború és a reakció tűzfészkévé változtatja Európában. Németország újraegyesítésének kérdése továbbá a két német állam közötti közeledés, az NDK és az NSZK közötti megegyezés kérdése. Ma, amikor a legkülönbözőbb országok közötti együttműködés és tárgyalás módszerét általánosan elismerik, annál kevésbé minősíthető normálisnak az az állapot, amikor a nemzet egy részét képviselő állam kitér azzal az állammal való együttműködés és tárgyalások elől, amely a nemzet másik részét képviseli. Ezzel kapcsolatban látni kell, hogy az NSZK kormányának jelenlegi politikája, az a politika, amely elutasítja az NDK-hoz való közeledést és a vele való együttműködést, ellenkezik a német nép hazafias hagyományaival, hazájának egyesítésére irányuló őszinte törekvéseivel. 2

Az NSZK kormányának jegy• zékét gyűlölet, sőt ellenséges szellem hatja át a Német Demokratikus Köztársasággal szemben. Az NSZK kormánya előtt természetesen ismeretes, hogy a Szovjetuniót és a Német Demokratikus Köztársaságot szilárd barátság fűzi egybe. Ezért az a sok támadás, amelyeket az NDK ellen az NSZK kormánya memorandumában intéz és amelyeket nem lehet másnak, mint rágalomnak minősíteni, a legenyhébben szólva nem helyénvaló és csupán meggátolja azon kérdések megtárgyalását, amelyeket az NSZK kormánya megvilágítani óhajt. Az NSZK kormánya jegyzékében legszívesebben azt bizonyítaná, hogy a Német Demokratikus Köztársaság egyáltalán nem létezik. A szovjet kormány nem tartja lehetségesnek, hogy ezzel az abszurd nézetről vitázzon. Szükségesnek tartja azonban hangsúlyozni, hogy az NSZK kormányának irreális állásfoglalása az NDKval szemben a gyakorlatban érvényteleníti saját javaslatait, amelyeket Németország újraegyesítésére tett. Nem venni figyelembe azt a tényt, hogy két német állam áll fenn, azt jelenti, hogy nem látják vagy nem akarják látni Németország újraegyesítése problémájának lényegét. Nem kell kételkednünk abban, hogy az NSZK kormányának jelenlegi állásfoglalása az NDK-val szemben nem állja ki az idő próbáját és maga az élet kényszeríti azokat, akik felelősek a szövetségi köztársaság politikájáért, hogy lemondjanak ellenséges magatartásukról az NDK-val szemben és az ország egységének felújítása érdekében józanabb álláspontot keressenek a német nép ezen országos feladatának megoldására. Az a kísérlet, hogy figyelmen kívül hagyják az NDK fennállását, azt jelentheti, hogy azoknak a köröknek, amelyek ezt az álláspontot magukénak vallják, egyáltalán nem érdekük Németország egyesítése, vagy pedig ezt az egyesítést erőszak útján, vagyis agresszióval akarják megvalósítani, aminek veszélyes következményei az európai békére és magára a német népre teljesen nyilvánvalóak. ^ Az NSZK-kormányának azon ' megjegyzésével kapcsolatban, hogy a német népnél is tiszteletben kell tartani a nemzetek önrendelkezési jogát, a szovjet kormány szükségesnek tartja az NSZK kormányát figyelmeztetni arra, hogy ezzel az elvvel összeegyeztethetetlen az az állítás, amely szerint Németország újraegyesítéséért a négy nagyhatalomnak — a Szovjetuniónak, az USA-nak, Nagy-Britanniának és Franciaországnak — nem pedig elsősorban maguknak a németeknek kell a felelősséget viselniök. A német nemzet önrendelkezési elvével aligha lehet összeegyeztetni azt, hogy Nyugat-Németország részt vesz a párizsi egyezményekben, amelyek lényegesen korlátozzák önállóságát bel- és külpolitikájának alapvető kérdéseiben, valamint Németország újraegyesítésének kérdésében is. Ha következetesek akarunk lenni és meg akarjuk védeni a német nemzet önrendelkezési jogát, akkor ezzel egyidejűleg nem ellenezhetjük a külföldi csapatok kivonását Németország területéről, amint azt az NSZK kormánya teszi. íO Az NSZK kormányának iegvzé^ • ke és memoranduma nem tartalmaz semmilyen konstruktív javaslatot, amely Németország egyesítésének kérdésében és az európai biztonság biztosításának terén tekintetbe venné Európa jelenlegi helyzetét. Ezek a dokumentumok lényegében megismétlik a nyugati nagyhatalmak eddigi javaslatait, melyek megegyezési alapul már alkalmatlanoknak bizonyultak és semmi közük sincs Németország békés és demokratikus állammá való egyesítése megoldásához, sem pedig az igazi európai biztonság megteremtéséhez. Az NSZK kormánya memorandumában kijelenti, hogy támogatja az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésére tett javaslatokat, egyúttal azonban e rendszer megteremtését függővé teszi Németország egyesítése kérdésének előzetes megoldásától. A szovjet kormány meg van győződve arról, hogy az NSZK azon készségének hiánya, hogy már most intézkedéseket tegyen az európai biztonság megszilárdítására, óriási károkat okoz Németország egyesítése érdekeinek. A szovjet jegyzék azután rámutat arra, hogy az ismeretes remilitarizált övezet létesítésének terve Németországot a NATO-ba juttatta, majd lelepiezi a bonni kormányt, hogyan harcolt a fegyveres erők általános csökkentése ellen. Az NSZK kormánya memorandumában újból megismétli azt az állítást, hogy a leszerelést csupán Németország újraegyesítésével egyidejűleg lehet megoldani. Teljesen világos azonban, hogy azok a kísérletek, amelyekkel ezt a két amúgyis bonyolult kérdést mesterségesen egybe akarják kapcsolni, újabb nehézségeket szülnek és fékezik az egyik vagy a másik kérdés megoldását. Ez az eljárás csupán arról tanúskodhat, hogy e két kérdés megoldását zsákutcába akarják vinni. 5

Az NSZK kormánya kijelenti, • kész kötelezettséget vállalni arra, hogy nem alkalmaz erőszakot azokkal az európai államokkal szemben, amelyek nem tagjai az Északatlanti Tömbnek és a Nyugateurópai Uniónak. Ezzel kapcsolatban a szovjet kormány köszönettel venné az NSZK kormányának magyarázatát árra vonatkozólag, hogy ez a kijelentés azt jelenti-e, hogy az NSZK kormánya kész megfelelő egyezményeket kötni e kérdésben az érdekelt országokkal. 6

Az NSZK kormányának jegyzé• kéből és memorandumából kitűnik, hogy a Szovjetunió és az NSZK között komoly ellentétek állanak fenn számos megoldatlan kérdésben. A két kormány e kérdésekkel kapcsolatos álláspontjának közelebb hozása érdekében — ami kétségtelenül javára válna mindkét ország népeinek, — természetesen szükséges mindkét fél akarata, a kölcsönös megértés elérésére irányuló türelmes törekvés, valamint az NSZK és a Szovjetunió kapcsolatainak általános megjavulása. Sajnos azonban a Szovjetunió és az NSZK közötti kapcsolatokat mindeddig nem minősíthetjük kielégítőknek. Ismeretes, hogy a szövetségi köztársaság kormányának felelős képviselői nyilvános beszédeikben is gyakran jnyekeztek kétséqbevonni még a két ország kapcsolatai normalizálásának tényét is és azt állították, hogy a jelenlegi feltételek között a normalizálás lehetetlen. A kérdésnek, ilyen megfogalmazása arról tanúskodik, hogy. az NSZK kormánya nem törekszik a két államot érdeklő nyílt kérdések megoldására a kölcsönös megértés alapján, hanem teljesen világos, hogy szembehelyezkedik azzal az egyezménnyel, amelyet kormányaink moszkvai tárgyalásaik folyamán 1955-ben kötöttek. Hasznos volna továbbá intézkedéseket tenni a két ország kapcsolatainak minden oldalú fejlesztésére a kultúra, tudomány és technika terén. E kapcsolatok fejlődése annál is szükségesebb, mert a Szovjetunió és NyugatNémetország közötti kapcsolatokban sokéves szünet volt és így a Szövetségi Köztársaság és a Szovjetunió életmódjának és kulturális sikereinek kölcsönös megismerése elősegítené a két ország népeinek fokozott kölcsönös megértését. A fent felsoroltakkal kapcsolatban a szovjet kormány kívánatosnak tartja a további véleménycserét az NSZK és a Szovjetunió kormányai között a két ország kapcsolatainak kérdéseiről. A szovjet kormány emellett továbbra is azt a nézetet vallja, hogy a Szovjetunió és az NSZK kapcsolatainak fejlesztése hozzájárul Németország nemzeti egysége megújítása problémájának megoldásához is. Moszkva, 1956. október 22.