Új Szó, 1956. október (9. évfolyam, 274-304.szám)

1956-10-23 / 296. szám, kedd

Szovjet képviselők az USA-ban Moszkva (ČTK) — Szeptember 21­én az USA moszkvai nagykövetsége jefiyzéket juttatott el a szovjet kül­ügyminisztériumhob. amelyben az USA 'kora-lánya rseghívja a szovjet kormány két vagy három képviselő­jét az USA-ba, hogy megismerkedje­nek a most folyó választási kam­pánnyal. E meghívást azzal indokolták, hogy a kölcsönösség elve alapján a szov­jet kormány amerikai képviselőket hív meg látogatásra a Szovjetunióba, a Szovjetunió Legfelső Tanácsába fo­lyó választások idején. A szovjet konmány a meghívást elfogadta és késznek nyilatkozott az amerikai képviselőket meghívni a Szovjetunióba a Szovjetunió Legfelső Tanácsában történő választások ide­jén. A Kazah SZSZK-t Lenin-renddel tüntették ki Moszkva (ČTK) — A Szovjetunió Lv-gfelső Tanácsának elnöksége a Kazah SZSZK-t a nagy kiterjedésű tagosított és szűzföldek megművelé­sében elért kiváló sikereiért, vala­mint a Szovjetunió ú ; nagy gabona­tárának megteremtéséért, a gabona­termelés lényeges növeléséért és egymilliárd pud gabona állami be­adásáért Lenin-renddel tüntette ki. A Kínai Népköztársaság újabb tiltakozása a hongkongi zavargások miatt Peking (ČTK) — Csan Han-fu, a Kínai Népköztársaság külügyminisz­terének helyettese október 19-én tiltakozott a kínai kormány nevében a pekingi brit ügyvivőnél amiatt az álláspont miatt, amelyet Nagy-Bri­tannia a hongkongi kuomintang za­vargásokkal kapcsolatban foglalt el. A brit ügyvivő ebből az alkalom­ból a brit kormány nevében megkí­sérelte védelmezni a hongkongi brit hatóságokat, amelyek nem tettek hatékony intézkedéseket a zavargá­sok megakadályozására. Sőt oly messze ment, hogy kijelentette, a brit korlmány a kínai sajtónak a koulini zavargásokról közölt híreij ős kommentárjait túlzottaknak tartja. Választások a népi képviseiők pekingi gyűlésébe Peking. (ČTK) — Pekingben véget értek a népi képviselők gyűlésébe fo­lyó választások. A választásokon a Pekingben tartóz­kodó választók 97,59 százaléka vett részt. Amint az Üj Kína sajtóiroda jelenti, a pekingi kerületekben 2733 képviselőt választottak. A megválasz­tott képviselők munkások, parasztok, állami hivatalnokok, kulturális dol­gozók, iparosok és kereskedők, egy­házi körök tagjai, a demokrata pártok tagjai és különféle nemzetiségi cso­portok képviselői. A képviselők 25,8 százaléka nő. A pakisztáni miniszterelnök Pekingben Peking (ČTK) — Szuhravardi pa­kisztáni miniszterelnök, aki Csou En­lejnak, a Kínai Népköztársaság Állam­tanácsa elnökének meghívására a Kí­nai Népköztársaságban tartózkodik pktóber 21-én meglátogatta a 2. szá­mú oekingi gyapotszövetgyárat. Szuh­ravardi érdeklődéssel szemlélte e nagymértékben qépesített vállalat munkamegszervezését és több mun­kás lakásába is ellátogatott. A pakisz­táni miniszterelnök kíséretével ezután megtekintette Peking nevezetességeit. Bevan bristoli beszéde London. (ČTK) — Bevan, az angol Murkáspárt ;3lentős tényezője a gép­ipari munkások szakszervezeti szö­vetségének bristoli gyűlésén október 20-án élesen bírálta azt a tényt, hogy Nagy-Britannia alárendeli magát az Egyesült Államok politikájának. Bevan határozottan elítélte a Szovjetunióval és a Kínai Népköztársasággal folyó kereskedelem korlátozását, amelyet az USA kényszerített Nagy-Britanniára és kijelentette, hogy e korlátozások nagy károkat okoznak a brit gazda­ságnak. Bevan továbbá kijelentette, hogy az amerikai nagytőke már hosszú évek óta hatást gyakorol a brit kormányra, és e befolyás következményei az utób­bi 5—6 évben valóságos szerencsét­lenséget jelentenek Nagy-Britanniá­nak. E politika alapján Nagy-Britan­nia és a Brit Nemzetek Közösségének államai nem kereskedhetnek többek között a 600 millió lakosú Kínával. Bevan végül kijelentette: Felelős­ségem teljes tudatában kijelentem, itt az ideje annak, hogy az Egyesült Államok tudomására adjuk, mentesül­ni akarunk minden előző kötelezett­ségünktől, ami az oroszokkal és Kí­nával folytatott kereskedelmi korláto­zásokat illeti.'. MIÉRT IMPORTÁLUNK A VILÁG MINDEN RÉSZÉBŐL Egyre gyakrabban halljuk, milyen sikereket érnek el áruink a kiállításo­kon és nagyvásárokon, megtudjuk, hogy üzemeink ötletessége és rugal­massága több millió korona értékű megrendelést szerzett, örülünk, hogy technikánk megelőzi a külföldi konkur­renciát. A kivitel azonban csak egyik oldala a külkereskedelemnek: a kivitel a szocialista államnak nem öncélú ide­gen piacon történő árueladása, amely­re akkor kerül sor, mikor a hazai fel­vevő piac túlságosan kicsinnyé vagy nem előnyössé vált; nem a nyereség az export egyedüli értelme és az egészséges gazdálkodás fő mércéje nem az aktív kereskedelmi mérleg csupán. A jövő évi terv előkészítéséről tar­tott októberi konferencia hangsúlyoz­ta azt a tényt, hogy országunk gazda­sága szorosan összefügg a külkereske­delem jelentős funkciójával mégpedig azért, meit a csehszlovák népgazda­ság fejlesztése megköveteli, hogy nagy mennyiségben importáljunk alapvető fontosságú nyersanyagokat és gépi berendezéseket. Ezzel egyidejűleg a lakosság emelkedő életszínvonala és igénye megköveteli az élelmiszer és ipari árucikkek behozatalának bővíté­sét. A nemzetközi munkamegosztás lehetővé teszi számunkra, hogy or­szágépítésünk üteme gyorsabb legyen, hogy nagyobb mértékben elégítsük ki a fogyasztók szükségleteit, mintha csupán saját forrásainkra, saját terme­lésünkre támaszkodnánk. Célszerűbb például külföldről importált gépi be­rendezésekkel dolgozni addig, míg egy sok tapasztalatot és hosszú évek mun­káját megkívánó új, tökéletesebb pa­pírgyártó gépet kidolgozunk és beve­zetünk a termelésbe. Hasonló a hely­zet számos más különleges gépnél, műszernél és berendezésnél, amikor számunkra előnyösebb az, ha nem for­gácsoljuk szét termelési erőfeszítésün­ket, hanem a külkereskedelem lehe­tőségeire támaszkodva ezeket a gé­peket készítményeinkért cserébe be­hozzuk. És még egy szemléltető példa: a mezőgazdasági termények nagymé­retű behozatala — a gabona, hús, zsi­radék, takarmány behozatala — lehe­tővé teszi, hogy kiegyenlítsük azokat az aránytalanságokat, amelyek az ipar és a mezőgazdaság fejlődése között keletkeztek. Másként fogyasztásunk távolról sem lehetne oly gazdag és változatos. Magának a mezőgazdasági termelésnek fontos kiegészítő forrása, a takarmány, műtrágya és mezőgazdasá­gi gépek nagyméretű behozatala, amely­ből az aránytalanságokat kiegyenlíti. Függünk-e a külföldtől? A behozatalnál tehát elsősorban ar­ról van szó, hogy biztosítsuk a gazda­ság fejlesztésének nélkülözhetetlen előfeltételeit. A politikai ítélőképesség­gel bíró emberek gyakran felteszik a kérdést, vajon a behozatalnak ez a fo­kozódása nem vezet-e a háború után kivívott gazdasági függetlenségünk megsértéséhez? Itt rá kell mutatnunk, hogy a beho­zatal bővítése mennyire eltérő felté­telek között valósul meg a háború előtti és a háború utáni első évekkel szemben: Elsősorban megvalósítottuk iparunk nagyméretű fejlesztését. Mindenekelőtt a legfőbb ágazat, a nehézipar erősö­dött, és kiépüli néhány fontos külön­leges ágazat. Másodszor, behozatalunk túlnyomó részét a szocialista államokból fedez­zük, amelyek éppen a legfontosabb áruk terén (ércben, vegyszerekben és élelmiszeredben) behozatali szükségle­tünknek csaknem háromnegyedét fe­dezik. A függetlenség és az önellátás azonban két különböző dolog. A min­den áron való önellátás gazdaságilag ártalmas, s amint már mondottuk, erőnk és anyagi eszközeink szétfor­gácsolódásót s azon természetes elő­nyök és termelési hagyományok ki nem használását jelenti, amelyekkel az egyes államok ebben vayy amabban az ágazatban rendelkeznek. Az ilyen ön­ellátásra való törekvés politikai szem­pontból is ártalmas: hisz azt jelente­né, hogy a yyakorlatban megtagadnánk a békés egymás ineilett élés gondola­tát. Ennek a gondolatnak a nemzetek közötti sokoldalú együttműködés álla­potává kell lennie s nem szabad csu­pán abban kimerülnie, hogy elutasít­ja az ellentétek erőszakkal való meg­oldását. Ilyen aktív politikát természe­tesen elsősorban gazdaságilag erős és független állam folytathat, amelyre nem lehet semmilyen blokáddal és diszkriminációval egyenlőtlen politikát és gazdasági teltételeket rákényszerí­teni. Kit károsít meg az EMBARGO? Néha még most is találkozunk az EMBARGO-poiitika csökevényeivel, mely a Csehszlovák Köztársaság és a többi szociálist^ államok ellen irányult. Ez a politika égfcik változata a hideg­háborúnak gazdasági téren. Ma már azonban a nyugati államok sem táplál­nak vérmes reményeket arról, hogy a „stratégiailag fontos" anyagok kivite­li tilalma hatékonyan megbéníthatná a szocialista államok gazdasági fejlő­dését. A többi szocialista országokkal való együttműködésen alapuló műsza­ki-gazdasági függetlenség Csehszlová­kiának nagy előnyt jelentett azon a téren, hogy várhat: van ideje várni anélkül, hogy ez komolyan ártana gaz­dasága fejlődésének. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy várni akar, hogy teljesen önellátó gazdaságot óhajt fel­építeni mindazokkal a gazdasági vesz­teségekkel, melyeket az ilyen politika hoz magával. Csehszlovákia arra tö­rekszik, hogy megvalósítsa a szocia­lizmust mindazon előnyök felhasznlá­sával, amelyeket a történelem folya­mán létrejött nemzetközi munkameg­osztás, valamint a szocialista államok közötti új, céltudatosan kialakított nemzetközi munkamegosztás nyújt. Készek vagyunk tehát együttműköd­ni az egész világgal, de blokád és gaz­dasági nyomás esetén tudunk magun­kon segíteni. A golyóscsapágy kivitelé­nek tilalma csak arra vezetett, hogy Csehszlovákia meggyorsította saját termelését. Hasonló volt a helyzet az alumíniumnál is: a Žiar nad Hronom-i Alumíniumgyár, melyet a szovjet tech­nikusok hatékony segítségével helyez­tünk üzembe, feldolgozza a magyar bauxitot és szertefoszlatja azokat az álmokat, hogy repülőgép-gyártó ipa­runkat megbéníthatják. Az a tény, hogy az EMBARGO gaz­dasági hatásait nem . becsüljük túl, nem jelenti azt, hogy belenyugodtunk a kiviteli tilatmakba még akkor is, ha e tilalmak csak kevés árura vonatkoz­nak. Tudniillik nem az árufajták szá­máról van szó, hanem arról, hogy nem tartják be az egyenlőség és a kölcsö­nös előnyök elvét, amely nálunk a ke­reskedelemben az első helyen áll. Ha valaki öltönyt akar vásárolni és hozzá nyakkendőt kér, s az elárusító erre azt válaszolja: „Öltönyt igen, kaphat, de nyakkendő csak az ismerősei szá­mára van" — akkor természetesen a vevő odamegy, ahol mind a kettőt, az öltönyt is és a nyakkendőt is meg­kapja. A nemzetközi kereskedelemben ezt diszkriminációnak nevezik, és ez természetesen csökkenti Csehszlová­kiának kereskedelmét azzal az állam­mal, amely diszkriminációs intézkedé­seket tesz. Egyre nyilvánvalóbbá vá­lik, hogy ez a politika elsősorban azo­kat a nyugati vállalkozókat károsítja meg, akiktől Csehszlovákia nagyban vásárolna. Az áru importőrre vár És most elérkeztünk a csehszlovák behozatal egy másik kérdéséhez. A behozatal nem a kivitel fordítottja, hanem ellenértéke, amellyel bekap­csoljuk gazdasági körforgásunkba. Természetes, hogy a tőkés termelők és szállítók figyelemmel követik a csehszlovákiai fogyasztás és a cseh­szlovákiai behozatal növekedését. A csehszlovákiai behozatal indexe (1948:100) 1948 1949 1952 1953 1954 1955 100 105,4 128,5 129,0 136,9 154,5 Számos államban bizonyos árufaj­táknál a csehszlovák behozatalnak nagy súlya van. Pl. Csehszlovákia a legnagyobb vásárlója a görög citrus fajtáknak, az indiai vasércnek, jelene tős mértékben kiveszi részét az iz-i landi halkivitelből. A kanadai takar-i mánybehozatal mezőgazdaságunk szá-i mára utat nyit ahhoz, hogy e terüle-i ten azelőtt nagyon korlátozott kivitel­iünket fejlesszük. A Csehszlovák Köztársaság Latin-t Amerikából bőrt, gyapjút, gyapotot, húst, takarmányféléket, kávét és ka­kaót hoz be, az ázsiai országokból kaucsukot, teát, rizst, gyapotot, olajos magvakat, cinket és fűszereket, Afri­kából pedig gyapotot és foszfátokat. Az európai országokból nagyon sokféle terméket hozunk be, a legkülönfélébb nyersanyagoktól, élelmiszerféléktől és gépektől kezdve egészen a közszük­ségleti árucikkekig. Éppúgy mint kivi-: telünk, behozatalunk is összeköt ben-< nünket az egész világgal. A behozatallal is elősegítjük igazságos harcunkat Az utóbbi években nagyon kedvező behozatali szükségleteink kielégítése a gazdaságilag kevéssé fejlett Távol-, Közel- és Közép-Kelet országaiból, Ázsiából, Afrikából és Latin-Ameriká­I ból. A gazdaságilag kevéssé fejlett or­szágok rendszerint nagyon kevés ter-: mék kiviteléhez vannak kötve, ame­lyek az áringadozásoknak vannak alávetve, amit még fokoznak a mono­póliumok spekulációi is. A széleskörű felvevőpiac biztosítása ezen országok számára gazdasági létkérdés. Cseh-i Szlovákia teljesíti ezt a követelést és kész hosszútartalmú egyezményeket és szerződéseket kötni, amelyek alap­ján nyersanyagot és élelmiszereket hoz be szilárd árakért, ami megfelelő biz­tonságot ad kereskedelmünknek, va­lamint a kevéssé fejlett országok ter­melésének is. Az a tény, hogy megsza­badulnak az eddigi fogyasztóiktól való egyoldalú függőségtől, megerősíti nemzeti felszabadító mozgalmukat. Emlékezzünk csak mit válaszolt Nasz­szer elnök arra, amikor Nagy-Britan­nia, az USA és Franciaország gazdasági blokáddal fenyegette: „Ebben az esetben kereskedelmünk súlypontját más országokra helyezzük át." Fejtegetésünket tehát azzal végez­hetjük, hogy behozatalunk kereskedel­münk értékes részét képezi, és ugyan­olyan ügyesen és gazdaságosan kell lebonyolítanunk, mint a kivitelt, úgy, hogy maximális előnyöket biztosítson gazdaságunknak és köztársaságunk te­kintélyét világszerte emelje. Jiŕi Ryska LIBANON ^mmrm mf SZÍRIA IRÁN IINDIA Csehszlovákia térképén feltüntették egyes árufajták kivitelét. A térképen kívüli nyilak pedig azt jelzik, hogy mit hozunk be a világ különböző országaiból.

Next

/
Thumbnails
Contents