Új Szó, 1956. október (9. évfolyam, 274-304.szám)

1956-10-23 / 296. szám, kedd

A léim ismá bcla község még a nappali órákban is eléggé forgalmatlan, hát még ilyenkor, amikor már fátylába bugyolálta az alkony. Egy-két libáit hazafelé hajtó leányt látni ugyan még a berenák árnyékában, hanem férfi embert már annál kevesebbet. Lefeküdtek volna? — ahhoz még jókor van. A földeken vannak? — ahhoz viszont késő. Az iroda sötét, a szövetkezeti udvar csöndes, ugyan hol vannak hát? Jaj, hát hol egyebütt — ' mint a föld gyomrában. A föld gyomra legnépszerűbb esti gyülekezőhelye a szövetkezet férfitagságának. Az évszázados kastély egyik boltíves kapualja alól nyílik ez a furcsa helyiség, levegője nyirkos, szögleteiben ijesztő árnyak imbolyognak, mégis oroszlánszívű itt még a leggyávább ember is. Borospincének is nevezhetnők mindközönségesen, de kincseskamrának is, mert évi jövedelmének kilenced részét őrzi itt a szövetkezet. Kedves, ismerős arcok fogadnak itt vidám koccintgatások közben. A rózsás arcú, kissé már maga is hordóhoz hasonló 63 éves vincellér. Juhász János bácsi gyorsan egy kétdecls poharat nyom a kezembe, a mindig cinikust mímelő Velena Pál elnök megsúgja, hogy jövőre már fürdőszobás vendéglakást épít a szövetkezet a látogatóba jövő instruktoroknak, járási küldötteknek, meg újságíróknak, Boross József agronómus eldicsekszik vele, hogy már élszövetkezet a bélai szövetkezet a járásban, Bochnicska István pártelnök pedig azzal enyhíti az elnök csipkelődését, hogy otthonát ajánlja fel éjszakai szállásul. Pereg a jókedvű beszéd, új emberek jönnek, régiek távoznak. Juhász János bácsi szorgalmasan írogatja a munkaegységenként járó két deci borocskákat, s közben nagy kacagás között mutatják meg pincéjük legújabb nevezetességét, a hirhedt sapkatóriumot. Bizony akad itt agronómus sapka, újságíró sapka, járási instruktor sapka, jaj ni, az én elveszettnek hitt sapkám is ott fityeg egv fülvéios m gött, — a fene tudja miért felejti itt kobakfedőjét a legtöbb látogató! Hanem ma aztán igazán nem ér ez a szégyen, hajnalban kezdődik a szüret, nyolc óra felé már kifelé zavar bennünket János bácsi, aludni kell annak, aki jól akar dolgozni! Hazafelé menet meséli aztán még el kedves házigazdám, hogy bárha mennyiségileg nem is lett idén jó a szőlőtermés, minőségileg azonban évek óta nem volt már ilyen. Húsz-huszonnégy fokra is felmegy a must cukortartalma, a szesztartalom pedig eléri a 12—14 és fél maligánt is! Még a renyhe októberi napsugarak ís kikandikáltak felhő-vackuk mögül, amikor hajnalban vidám nótázás mellett útnak indult a 25—30 főnyi szüretelő sereg. Jó két kilométernyire fekszik a falutól a híres bélai rézhegy, annak hátán túskézik a közös 8 és fél hektárnyi szőlője. Csilingel a lányok kacagása, huncutkodnak a présházi meg a puttonyos legények, kacagtató szüreti történetekkel traktál a mellettem baktató Juhász János vincellér, Megtudom, hogy a bélai bornak már a monarchia idejében olyan csalogató volt a híre, hogy még a csehországi borkereskedők is ide jöttek le egy kis jófajta rézhegyi borért. Ki is használták ezt a kapósságot még a szomszéd községek is, jó pénzért a bélai pincékbe raktározták be vinkőjukat. Nézték is a kereskedők a borocska ízét, csak rézhegyi pincéből vásárolhassák azokat! Persze, a régi szőlőtőkék mind kiöregedtek volna már azóta, ha nem a szövetkezet vette volna át a szőlöterrhesztést. Illetve, ha nem Juhász János vincellér ápolta volna ezeket, aki 30 éve szakembere már a szőlőnek, s tavaly is miniszteri oklevelet nyert egy bratislavai versenyen. Több mint kétharmad részét cserélték ki nemesebb szőlőre azóta, sőt hat évi munkával új anyatelepet is' létesített Juhász bácsi. 40—50 000 új nemesojtvánnyal gazdagodik 1957-re a bélai szövetkezet. Jaj, csak dúsabb lett volna ez idén ez a híres bélai kincs, ezrekkel gazdagodott volna ettől a bélai nép zsebe! No, hanem én azért igazán nem vettem észre, miben mutatkozik meg ez az idei „gyenge" termés. Amikor egyenként elhelyezkedtünk egy-egy szőlősorban, igazán mozognia kellett a puttonyos legényeknek, annyi és olyan nagy fürtök hullanak a szedőedényekbe. Huszonöt kilónként cipelték a szőlőt a puttonyosok a közeli présházba, ahol Juhász Jancsinak, a présház vezetőjének irányítása mellett három legény darálta és négyszer préselte ki a csókédes szemeket. Hogy aztán a másik Juhász János háromszor fuvarozza be a napi háromezer liternyi drága szőlőnedvet. Hej, bélai lányok, bélai legények, gyönyörű munka ez, nem is követheti ezt' méltóbb gyönyörűség, mint az, hogy szüret után jön majd az esküvő! A szüreteléshez nem kell sok tanulás, vagdostam a szőlőt én is a többivel, szőlőt tízóráztam puha, lágy kényérrel, palacsintát ettem ebédre sZőlővel, és ha megszomjaztam, úgy traktálta belém Juhász bá' a mustot, hogy még a vénasszony csókját is édesnek éreztem volna talán. Egyet azonban sehogy sem értettem, miért örül annak minden asszony, leány, ha szőlőszedés közben egy-egy nagy fürtöt lel? — Hát majd a koszorút uqyan miből kötjük? — kacagott rám végül egy tűz-szemű barna, — nem hallott még elvtárs a bélai híres szüretelő bálról ? Szüreti mulatságokról hallottam már sokat, de hogy szövetkezeteknél is dívik ez a szokás, azt nem is álmodtam. — Hogy szövetkezetnél is? — oktatott a kedves, — hát bizony Bélán csakis azóta van ilyen, mióta a közös rendezgeti! — Ha majd úgy két hét múlva véget ér a szüret, koszorúť fonunk a legszebbik fürtökből, az lesz a mulatság legeslegszebb dísze. A bálterem mennyezetének legközepén lesz ez, dróton függő száz meg száz fürt közepén. Befejezik a korszerű major építését A Podunajské Biskupice-i Egységes Földművesszövetkezetet gyakran látogatják a szlovákiai szövetkezeti tagok és különféle külföldi küldöttségek. Mindnyájan megcsodálják főként a korszerű majort, melynek építését a szövetkezet tagjai még ebben az évben befejezik. Az év eleje óta istállót építettek 98 tehén számára, borjúistállót 80 borjúnak, silóvermeket, stb. Néhány nap múlva befejezik egy 40 kocát befogadó, legkorszerűbb típusú fiaztató építését. A fiaztatónak az eddigi építkezésekkel szemben számos előnye van, többek közt az is, hogy padlásán 6 vagon takarmányt és szalmát s több mint fél vagon szemestakarmányt lehet elraktározni. A pincében legalább három vagon burgonyát és a takarmányfőző katlan fűtéséhez szükséges tüzelőanyagot lehet elhelyezni. December l-ig, amikor befejezik az építkezési idényt, még fel kell építeniök a központi takarmányelőkészítőt és a major kerítését. CsőszlányoK vigyáznak majd itt minden szemre, s ha egy legény le is csíp egy szemet közülük, vámot kell fizetni, csókot is, meg bankót. Csak a koszorúból nem szabad lecsípni, az éjfél körül lesz majd elárverezve. Nagy dicsőség lesz az, meg igen nagy virtus, aki megveheti a szőlőkoszorút! — Persze a bélai szüreti mulatság délután kezdődik már, — folytatta kioktatását a leány. — Feldíszített kocsik ökrös, lovas, meg szamaras fogatok járják végig a falu utcáit, cigánymuzsikusok húzzák a csárdásokat, bohócoknak, állatoknak öltözött legényoic kísérik a vidám mene.et, — hej, van ott kacagás, van ott dínomdánom! Miénk ma már minden, egy közös a falu, hogyne vigadnánk hát, hogyne örvendeznénk! Igazán nagyon szép- napként telt el ez az egyetlen bélai szüreti nap, dehát minden szépnek vége szakad egyszer, eljött az indulás ideje is lassan, búcsúzkodnom kellett a vidám szüretelő csapattól Annál is inkább, mert jó három kilométerre fekszik a Rézhegytől a muzslai vasútállomás, s gyalog kellett megtennem ezt az utat, vagyis bélai kifejezéssel élve „lábbusszal". Hanem bizony a manó gondolta volna, hogy ennyi megállója lehet ennek a' bélai közlekedési eszköznek, majdnem két óráig tartott ez a máskülönben nem is hosszú gyaloglás, még a vonat is majdhogy el nem robogott az orrom előtt. Hej bélaiak, hej Juhász János bátyó, jól kicsintalankodtatok velem azzal a sok édes jó szőlőlével. Neumann János m Állandóan javu! a szövetkezeli tagok anyagi helyzete Jó hírek Balázsfáról A balázsfai szövetkezetben is jól előrehaladtak már az őszi munkák végzésével. A ve'.éssel egyidejűleg megkezdték a cukorrépa szedését is. Tizenöt vagon cukorrépát már át is adtak a cukorgyárnak. A cukorrépát a szövetkezeti tagok családtagjai szedték. Az átlagos hektárhozam előreláthatólag 220 mázsa lesz. Hogy a cukorrépa, burgonya és a lucerna termesztését a jövőben függetlenítsék az időjárás viszontagságaitól, e célból a szövetkezet vezetősége a tagsággal együtt úgy határozott, hogy még ez idén kutakat ásnak az öntözés céljára. A szükséges öntözőberendezést már meg is rendelték. Hordják már a trágyát is a cukorrépa alá, úgyszintén nagy súlyt helyeznek arra, hogy az őszi mélyszántást' agrotechnikai határidőben elvégezzék. A szövetkezet úgy tervezte, hogy ez idén 760 köbméter silótakarmánvt készít. Előreláthatólag még több lesz a silótakarmány, mert a répakarajt és a cukorgyártól kapott répaszeletet szintén besilózzák. A szövetkezet' vezetősége, okulva a múlt években előfordult hibákból, az idén nagyobb gondot fordított mind a takarmány, mind pedig az alomszalma kazalozására. amit az aratással egyidejűleg el is végeztek. Bevezették a takarmány- és az alomszalma pontos adagolását is, nehogy a tavasszal hiányuk legyen. Hogy az állattenyésztésben nagyobb eredményeket érjenek el, a sertéshizlaldába új állatgondozók kerültek. Az eredmény már meg is mutatkozik, mert' a napi 40—45 deka súlygyarapodás helyett jelenleg 65 deka súlygyarapodást érnek el, amit Barsanyák Sándor, Kálmán János és Hollý Vilmos elvtársak odaadó munkája tesz lehetővé. A növénytermelésben Végh Péter, Csicsai Ferenc, Bartaios Géza, a Vörös-és a Zöld-testvérek mutatnak jó példát', akik a legnagyobb esőzés alatt" is szállították a cukorrépát. Tervüket 200 százalékra teljesítik. A szövetkezeti tagság anyagi helyzete állandóan javul. Igazolja ezt á Balázsfán épülő sok- új ház, főleg az utóbbi időben. Az első köztársaságban a balázsfai dolgozók csupán négy há-! zat tudtak felépíteni. Ma minderi házban van villanyvilágítás és rádió. Ez is a lakosság életszínvonalának emelkedését bizonyítja. Patasi István, Dunaszerdahely"; r Érdemes cukorrépát termelni Gondtalanul mennek a télnek A vékei szövetkezetben nemcsak a nyári munkákat, hanem az öszi betakarítást és vetést is sikeresen s agrotechnikai határidőben valósítják meg. A jó munkaszervezés, a csoportok közötti szocialista versengés eredménye, hogy már október 4-re mintegy 154 és fél hek'áron földbe tették az összes őszieket. A burgonya betakarítását is rövidesen befe.iezik, előbb a tervazettnjéL A cukorrépánál is kiváló munkát végeztek. Október 8-ig az összes cukorrépát — mintegy 47 vagon'- — kiszedték és megtisztítva a szövetkezet gazdasági udvarába szállították, ahonnan a terebesi cukorgyár elszállítja. Vékén a cukorrépa jól sikerült. Annak ellenére, hogy nyáron nagy vol't a szárazság, hektáronként 300 mázsát értek el, vagyis 28 vagonnal többet, mint ahogy az állami terv meghatározta. A tagság örömmel és lelkesedéssel dolgozott. Ez érthető, hiszen a terven felüli felárakat beleértve egy mázsa cukorrépáért körülbelül 25 koronát kapnak, ami a szö1 vetkezetnek 117 ezer 500 korona bevételt jelent. — A cukorrépa-termelés kifizetődik — mondotta Tóth István elnök. —• Tagjaink ismerik a cukorrépa-termelés nemzetgazdasági jelentőségét, mely ugyanakkor a • szövetkezetnek is szép jövedelmet hoz. Jó! tudja ezt Juhász Isí'ván, a II. munkacsoport vezetője is, aki csoportjával eddig mindenben az éleri jár. Burgonyából például csoportja 6 és fél hektáros dűlőjén 210 mázsás hektárhozamot ért el. A tagság igyekezete, a többtermelésre való törekvés nem hiábavaló. A szövetkezetben már régebberi bevezették a pótjutalmazást s most is, mint a múltban, gazdag jutalomban részesülnek. -ki-* Felsőszeli, Főszegi utca 371 S

zép, tiszta vasárnap délután kiáltunk be a nyári konyhába: Lóczi János itthon van? Felesége válaszol: „Vasárnap van, pihenő, gondolattermő idő, a faluba ment." Állunk a küszöbön és lesünk befelé, mert öltözködő rejtekéből előbújik egy lány s csilingelő hangon szólít, menjünk a házba, üljünk le, mindjárt jön az édesapja. A pillanat olyan, mint volt 100 éve a Petőfié, mikor a konyhába befordult s égő pipája kialudott, alvó szíve meggyulladott. Igéző szempár tüzében tanácstalankodunk, s a kábultságból a hazasiető gazda bont ki; Lóczj János. Megyünk fel a házba, asztal köré telepedünk, s talán az óvatlanság folytán rajzanak be utánunk a gondolatok. Üj konyhakredenc, nagy rádió és fényes tisztaság hangulatában ejtegetjük az ismerkedő pillantásokat, de a rajzó, zsongó gondolatok egy percig sem hagynak békében. Mert nem az első találkozás ez a mostani. Divicsan Pállal délelőtt bejártuk a szövetkezeti birodalom állattenyésztési telepét. A telepről megállapítható, hogy nagy ezerhatszáztizenkét hektáros szövetkezetbe kergetett a véletlen. Négyszázhúsz tag keresi itt boldogulását. Mondom, ünnepi légkörben ülünk, de mintha bemenekültünk volna a melldomborító gondolatrajok elöl, s azok most beértek, ránk találtak. Mert sok helyen megfordultunk, végig kopogtuk az utcákat, ráloptuk tekintetünket az ereszalján száradó koszorú kukoricákra: a vasárnap békés csöndjére, felpántlikázott, motoros lakodalmas vőfélyre, a Gerhart fiúra, akivel az istállóban ismerkedtünk meg s a pajkos azzal fogta meg a szívünket, hogy lehetne sofőr, bányász, minden, de ő a szövetkezetben marad, mert az iskolában számolni megtanult, tehát neki senki se mondja, hogy másutt jobban jönne ki! Lóczi János vendégeként ragadunk a konyhában, ő rá nézünk, de a halántékon Zá'uszky Mihály könyvelő szavai lüktetnek. Mit mondott, hogyan mondta? Évi bevétel: 5,385.000.—, kiadás: 1,637.000,-. Tagoknak kifizetett összeg: 3,600.000.—, évi előleg: 1,800.000.—. Mennyi pénz, micsoda összeg! A számóriások képet perdítenek az emlékezetbe. Hármasban ballagunk a faluban. A kapuban emberek ácsonganak s az egyik, Török József a sáncból merül fel. Kalácsdarabot rejt a tenyerében, s mutatja: — Jó világ! J^em egészen három hektáros * kisgazda volt ez a világra summázó Török József. Most kocsis a szövetkezetben. Amolyan közepes munkaerő, idei munkaegysége: háromszáznyolcvanöt, s erre kilenc korona előleg, két kilogramm búza, egy kilogramm árpa, egy kilogramm krumpli és fél kg csöixs kukorica. Ennél többet nem mondunk. Közepes munkaerő. Nem szabad, hogy többet mondjunk. Akinek esze van, s összeadni, szorozni tud, annak lóduljon meg a szíve! De hess, tőlünk gondolat, szövetkezeti jövőre döbbentő erő, vendégségben vagyunk Lóczi János házában és a gazdáról még nem szóltunk. Őszinték legyünk? Azért jöttünk ide, hogy a könyvelő csodálatos számkáprázatait aprópénzre váltsuk s megnézzük, hogyan nő az ember, hány cseppet mer a tengerből. Ami meglepetés, Lóczi bácsi nem tudja, mikor lépett be a szövetkezetbe. Eleinte számon tartotta, nem a belépésért, a hat hektár földért, de az évek suAantak. ók emelkedtek a magasba, s isten bocsá', senki se rosszalja, hogy nem gondolkodik róla. A meglepetések mintha erre a napra tartalékolódtak volna. Ez a gyalogmunkás szövetkezeti tag erőlteti az eszét, mert olyan nagy a szövetkezet, s benne annyi esemény éri, hogy hamarjába azt sem tudja, mit szedjen elő. Először fiáról szól, Jánosról, a vejéről, hogy dolgos kezüket iisszeteszik és kivágnak havonta 70—140 munkaegységet. Ezer korona harminc napra, valahogy így van értelme a számnak. Különben ez sem pontos, még hozzájön a természetbeni. De mi van a ház körül? Fejős tehén, három hízónak való sertés, kettőt levág, egyet szabadpiacon ad el. S még ezenfelül? " Tavaly hízóbikát adott el. öt mázsa volt a bika, kilója 11,60 koronával számítandó. Idén a fél hektárról huszonnyolc mázsa kukorica a csűrében. Huszonegy mázsa gabona előlegképpen a hombárjában! Hát így folyik a szó, így hancúroznak a gondolatok. A lány férjhez való, bútora megvan. Üj konyhakredencet is a szövetkezetben vettek. A költség, a lány kielégítése, mint annak idején sok-sok parasztember, öt nem verte adósságba. Szép, napos öszi vasárnap délután beszélgetünk. Egyszerre élénk vita robban közénk a havonkénti ezer koronáról. Mi kérdjük: — Mennyit költ a háztartásra? — Hatszáz koronát. — Ez lehetetlen. Kevesebbet. — Annyit, ha mondom. Tudja, a népbüfé se fityfene. A fiam is megissza! ... Így már érthető. Buggyan a szó, csak a máról, sohasem a múltról, van mit jegyezgetni. Tavaly 70 kg cukrot és 1160 koronát kapott pót jutalomként, f sobog a gondolat, terül szét a házban, a világban, s a szövetkezet-becsiilő szavak mögött roppant akarás feszül. Mert a jólétet a szövetkezet sem adja ingyen! De ki nem dolgozik, aki élni akar? MÁCS JÓZSEF