Új Szó, 1956. október (9. évfolyam, 274-304.szám)

1956-10-17 / 290. szám, szerda

Az indonéz parlamenti küldöttség a nemzetgyűlésben Kedden, október 16-án délelőtt Zdenék Fierltager, a nemzetgyűlés elnöke fogadta az Indonéz Köztársaság nemzetgyűlési küldöttségét, amely hétfőn érkezett csehszlovákiai látogatásra. A küldöttséget, amelyet Hardi, Indonézia Nemzeti Pártja parlamenti csoportjának elnöke vezet, Jozef Kováčik, a nemzetgyűlés irodájának vezetője kísérte. A nemzetgyűlés épületében a küldöttség tagjait szívélyesen üdvözölte Zdenék Fierlinger, a nemzetfyűlés elnöke, Anežka Hodinová-Spurná, a nemzetgyűlés alelnöke, a nemzetgyűlés bizottságainak elnökei és a képviselők. A baráti beszélgetést & nemzetgyűlés elnöike nyitotta meg, aki hangsúlyozta a parlamenti küldöttségek kicserélésének jelentőségét a kölcsönös megismerés, együttműködés és a nemzetek békés egymás mellett élése szempontjából. Anežka' HodinováSpufné, a nemzetgyűlés alelnöke megismertette a vendégeket a nemzetgyűlés és egyes szerveinek összetételével és tevékenységével. Utána a némzetgyülés képviselői válaszoltak a küldöttség tágjainak kérdéseire a Nemzeti Front politikai pártjaival, a képviselők jogaival és tevékenységével. a kormánnyal, valamint más közés politikai kérdésekkel kapcsolatban. Befejezésül Hardi képviselő köszönetet mondott a csehszlovákiai meghívásért, amely lehetővé teszi a küldöttség tagjainak, hogy közelebbről meqiismerhe&sék népünk életét, gazdaságunk fejlődését és jelentős mértékben hozzájárul a két ország nemzetei közötti barátság megerósítéi séhez. Az Indonéz Köztársaság parlamenti küldöttsége a miniszterelnöknél Viliam Široký miniszterelnök kedden, október 16-án délelőtt a prágai Hrzan palotában fogadta az Indonéz Köztársaság parlamenti küldöttségét, melyet Hardi, az. indonéz nemzeti párt parlamenti csoportjának elnöke vezet. A fogadáson részt vett Anežka Hodinová-Spurná, a nemzetgyűlés alelnöke, dr. Gertruda Sekaninová-Čakrtová külügyminiszterhelyettes, dr. Václav Hulinsky képviselő, Jozef Kováčik, a nemzetgyűlés irodájának vezetője és Richard Hradec, a miniszterelnöki hivatal vezetője. Jelen volt Marzuki, az Indonéz Köztársaság prágai ügyvivője is. Viliam Široký miniszterelnök barátságos beszélgetés keretében válaszolt Csehszlovákia gazdasági, kulturális és társadalmi életével kapcsolatos számos kérdésre. A podbrezovai acélgyár dolgozói terven felül termelnek A podbrezovai Šverma Vasművek dolgozói ÍZ év utolsó negyedévében azzal az eltökéltséggel indultak, hogy a termelés minden szakaszán még intenzívebb szocialista munkaversenyt fejlesztenek, mint eddig, hogy az elsők között jelenthessék az idei feladatok teljesítését. Ez a törekvésük meglátszik a terv túlteljesítésén már az év eleje óta. Minden munkahelyen jól állnak a tervteljesítésben, de a-legjobban az acélmű dolgozói, akik Szlovákiában valamennyi cukorgyár megkezdte működését Ma reggel megindult a munka a seredi és a Trenčanska Xepla-i cukorgyárban. Szlovákiában annak ellenére, hogy a cukorrépa begyűjtése a tervhez viszonyítva lemaradt, már minden cukorgyár teljes ütemben dolgozik. Az idei cukorrépa-kampány gyors befejezése érdekében a cukorgyárak túlnyomó részében az általános karbantartási munkálatokon kívül jelentős módosításokat hajtottak végre a gyártásban, hogy megkönnyítsék a munkát és növeljék a cukorhozamot. Trenčanska ľeplán új szűrőállomást létesítettek, ami lényegesen megjavítja a cukor minőségét. végéig 2640 tonna acélt adnak terven felül, eddig már 2119 tonnával túlteljesítették. Ez a jó munkaszervezés és a hőrendszer helyes kihasználásának eredménye. E követelmények következetes teljesítése segített Ján Magna öntő kollektívájának az ötödik kemencénél, ahol szeptemberben 298 tonna acélt öntöttek terven felül és ily módon elnyerték a podbrezovai acélmű legjobb kollektívájának címét. Megszervezik a lakásépítés fő beruházójának szervét Az építőmunkások a gyorsabb lakásépítkezésről tanácskoznak Miután a lakásépítési terv teljesítése Szlovákiában nem kielégítő, és téren haladéktalanul meg kell oldani a legfontosabb problémákat nem csupán ebben az évben, hanem a következő években is, az Építészeti Megbízotti Hivatal 1956. október 25—26-án Bratislavában megrendezi az építőmunkások szlovákiai aktíváját, mely a lakásépítkezés különleges kérdéseivel foglalkozik. Az aktíva résztvevői meg fogják tárgyalni a második ötéves terv lakásépítkezési feladatait, továbbá a tervszerű beruházás problémáit a komplex éDÍtészet szemDO.ntjából stb. Az építőmunkások megismerkednek a Szovjetunió, a népi demokráciák és a nyugat-európai államok lakásépítkezési tapasztalataival. Az egyes vállalatok és üzemek képviselői itt ismertetik tapasztalataikat a jövő évi lakásépítkezési terv előkészítésére és a bevált műszaki-szervezési intézkedések érvényesítésére vonatkozóan. *

***

** René Clair. a világhírű francia filmrendező a varsói propagandaminisztérium meghívására háromheti látogatásra Lengy lországba érkezett. A Bratislavai Központi Nemzeti Bizottság tanácsa október 16-i ülésén jóváhagyta a polgári és lakásépítés tő beruházója szervének létesítésére vonatkozó javaslatot. A bratislavai lakásés polgári építkezés városi beruházó szerve a Bratislavai Központi Nemzeti Bizottság hatáskörébe tartozik és a komplex lakásépítés, valamint egyéb polgári építkezések beruházó feladatainak biztosítását szolgálja majd, beleszámítva a város terllletén a technikai berendezések építését is. A Központi Nemzeti Bizottság tanácsa továbbá megtárgyalta a bratislavai vár rendbehozatalával kapcsolatos munkálatok menetéről szóló beszámolót és intézkedéseket fogadott el a munka megjavítására. A legfőbb munkák közé, amelyeket a vár megújítá sa keretében eddig végeztek, tartozik a palota nyugati szárnyában levő lépcsőház rendbehozatala s a nyugati és déli szárny oszlopainak és boltozatainak kiépítése és rendbehozatala. Az 1957. évi távlati terv számol a palota déli szárnyának rendbehozatalával, az amfiteátrumtól nyugatra eső tömbök kiépítésével, valamint a Corvin- és Bécsi-kapu teljes felújításával. A bratislavai vár rendbehozatala, amely az 1964. évig van tervezve, az I. fokú normálkalkuláció szerint 26 millió koronába kerül. A Központi Nemzeti Bizottság tanácsülésén megválasztották a műemlékek és védett területek különbizottságát, amely irányítani fogja a városi műemlékekre fordított gondoskodást és biztosítja az újraépítési munkálatok rendszeres támogatását. Egy új üzem indulása előtt A Tatrasvit gyártmányai már az egész világon ismeretesek. A skandináv államok, Málta, Görögország, Cyprus, Kuba, Ceylon, Dél-Amerika lakossága körében nagy keresetnek örvendenek. Megnyugtató különösen az, hogy a svéd piacot a Svitben készült harisnyák uralják. Az első 7200 pár harisnyát tartalmazó szállítmány után Svédország további küldeményeket vár. Az elmúlt napokban kapta meg Svit a jövő évi irányszámokat. Ezek szerint a hosszú harisnya és térdharisnya termelését 16 százalékkal, a kötött fehérneműét 4 százalékkal, a harisnyanadrágét 14 százalékkal, egyéb öltözéki cikkét 20 százalékkal keli emelniök. Hogyan érik ezt el? A rendelkezésre álló. gépek, a megrendelt belföldi és német gépek jobb kihasználásával, egyes gépek kettős rendszerre való átállításával és nem utolsó sorban a termelés kiszélesítésével. Amint már ismeretes, a Tatrasvit Kassán fióküzemet létesít ruházati textilcikkek gyártására. A szükséges gépek egy része Svitből és az NDK-ból már Kassán van. Az építészeti dolgozók, valamint a gépszerelők szorgalmasan dolgoznak, hogy — Lieskovský elvtárs, az üzem igazgatója szavai szerint — november 15-re megkezdhessék a termelést. Az új üzemben egyelőre 70 alkalmazott nyer elhelyezést, akiknek nagy része nő. A jövő évtől ez a szám 120-160ra emelkedik, majd tovább gyarapodik úgyannyira, hogy a kassai üzem elérje a ruházati textilcikkek gyártásában az évi félmillió darabot. Jozef Henžel, Kassa Kirándulás Magyarországra A bussai nyolcéves középiskola 45 pionírja az elmúlt napokban kiránduláson volt Szécsényben. A kirándulás a két iskola közötti levelezés eredménye. Pionírjaink barátságot kötöttek és ennek jeléül meglátogattuk magyarországi pajtásainkat. Az ott eltöltött két nap felejthetetlen lesz számunkra. Barátaink nagyon szívélyesen fogadtak bennünket. Közös műsorunk után táncmulatságon vettünk részt, majd megtekintettük a város nevezetességeit. Beszélgetéseink során sok hasznos tanácsot adtak, melyek felhasználásával munkánkat jobbá és eredményesebbé tudjuk tenni. Nagy László, Bussa. A mezőgazdasági termelés növelésére irányuló törekvéssel egyidőben szükségszerűen mindinkább előtérbe kerül a mezőgazdasági termelés tájrendszerének fokozatos kialakítása, vagyis, hogy vidékenként a mezőgazdasági termelésnek azokat az ágazatait fejlesszük, amelyek a legjobban megfelelnék a táj adottságainak, termelési feltételeinek. Magától értetődő, a mezőgazdasági termelés feltételeiből szükségszerűen eredő ez, mert nálunk a mezőgazdasági termelés növelése csakis az intenzivítás fokozása útján lehetséges. Nekünk nincsenek végeláthatatlan szűzföldeink, mi azzal a 260 ezer hektár földdel, amellyel a második ötéves terv folyamán a szántóföldterületet bővítjük, a mezőgazdasági termelés növelésének ez irányú lehetőségeit ki is használjuk, annál is inkább, mivel e terület jelentős része már termőterület volt, s most újra művelés alá vesszük. Nem marad, nincs más lehetőségünk a termelés növelésére, minthogy a mezőgazdasági termelést intenzívebbé tegyük, növeljük a hektárhozamokat, fokozzuk és gazdaságosabbá tegyük az állattenyésztést. Az elmúlt évek során sokszor elismételt és nagyon is ismertté vált megállapítások ezek, de a megoldáshoz vezető — szerintem — egyik leglényegesebb útról, sajnos nemcsak kevés szó esett, hanem a mezőgazdasági termelés irányításának eddigi módszere egyenesen eltorlaszolta ezt az utat — a mezőgazdasági termelési tájrendszer kialakításának útját. A mezőgazdasági termelés irányításában is mind ez ideig érvényesülő centralizáció, helytelenül értelmezve az országos érdekeket és szükségleteket, egy-egy vidék termelési adottságaitól és feltételeitől függetlenül írta elő és tette kötelezővé a termelési feladatokat. De nemcsak ez történt. A centralizáció éppen a helyi termelési feltételektől való elszakítottságával szétaprózta a mezőgazdasági termelést. Mert ha például egy járásban, mondjuk 300 vagy 400 hektár majoránnát kellett termelni, akkor abból földterületéhez mérten minden község, ott pedig minden gazdaság megkapta a maga területére eső részt. Az 5—6 holdas kisparasztnak, ha csak tenyérnyi területen is, de majoránnát kelGondolatok a mezőgazdasági termelési tájrendszer kialakításáról ÚJ szó 1956. október 17. lett termelnie. A mezőgazdasági termelés irányításának ez a módszere, amely lényegében az osztás és a szorzás roppant egyszerű műveletén alapult, kényelmes lehetett a különböző fokú nemzeti bizottságoknak és más egyéb szerveknek, de nem volt hasznos a termelés és ennek következtében sem a termelő, sem pedig a köz szempontjából. Az országos pártkonferencia tehát nagyon helyesen és a gyakorlat tapasztalataiból kiindulva vonta le következtetéseit, amikor az oly sok irányú decentralizációt a mezőgazdasági termelés irányítására is kiterjesztette. Ezt elsősorban abban látja és kívánja kifejezésre juttatni, hogy a mezőgazdasági termelés fokozatosan az egyes kerületek és területek termelési adottságaihoz és viszonyaihoz ttMnifewk. A mezőgazdasági termelés irányításának decentralizálása tehát azt jelenti, végső soron oda kell vezetnie, hogy minden darab földön olyan növényeket termesszünk, amelyek a legnagyobb termést adják, valamint hogy vidékenként kialakítsuk és tovább fejlesszük az állattenyésztés azon ágazatait, amelyek a legelőnyösebbek és a legjobban kifizetődnek. Nem túlzás azt mondani és azt állítani, hogy a mezőgazdasági termelés legnagyobb és eddig nemcsak ki nem használt, de még csak alig érintett tartaléka a tájankénti termelés kialakítása, a helyi adottságok és a termelési feltételek kihasználása. Gondoljuk csak meg, a mezőgazdasági termelésnek mily hatalmas arányú fellendülése következik be, ha minden vidéken azt termelik, ami a táj éghajlati és termelési viszonyainak legjobban megtelel. Igaz ugyan, hogy ez a föld adottságaihoz való alkalmazkodás merőben ellentétes a múltban oly gyakran hangoztatott, a természet leigázása vulgáris értelmezésének elvével és gyakorlatával. Mert lehet ugyan erőszakot venni a földön, — de képletesen szólva —, hogy ebből az erőszakból milyen utódok születnek, hát ez olyan, hogy például a Csallóközben a dunamenti lapályos földekbe lehetett árpát vettetni, de viszont melyik földművelő nem tudja, hogy éppen az árpa a legkényesebb a „lábvízre" és az ilyen földön termést nem ad. De nemcsak az ilyen kirívó esetekről van szó. Ugyanis lehetségesek és vannak olyan tájak, olyan földek, amelyek megfelelnek mondjuk a kalászosok termesztésének, de ugyanakkor a táj éghajlati aduttságai folytán kiválóan alkalmasak a kertészkedésre is. Ez a helyzet például a Mátyusföld jelentős részén, Farkasd, Naszvad, Zsigárd és a többi községekben, amelyeknek földjei amellett, hogy alkalmasak és megfelelnek a kalászosok termesztésére, még inkább megfelelnek a kertészkedésre. Megfontolandó és a mezőgazdasági tudományos kutató munka feladata megállapítani, vajon e termelési ág kultúrájának fejlesztésével, a termelési feltételek korszerűsítésével nem tudná-e ez a vidék az eddig külföldről importált primőrökkel felvenni a versenyt, illetve pótolni őket. Döntő még e falvak termelési tájrendszerének kialakításában, hogy a kertészkedésnek itt évtizedes hagyományai vannak, a földművelők az eddig adott lehetőségekhez mérten kiváló szákemberei a zöldségfélék nagybani, szántóföldi termesztésének. S ha már itt tartunk, beszéljünk a mezőgazdasági-termelési tájrendszer további fontos tényezőjéről, illetve előnyeiről, mégpedig a termelési-gazdálkodási hagyományokról, és ezzel összefüggően a földművelőknek a táj éghajlati és termelési viszonyainak legjobban megfelelt és idővel kialakult termelési ágak, illetve növényfajták termesztésében szerzett tapasztalatairól és szakismereteiről. Természetes és szükségszerű folyamat volt, hogy minden vidéken az éghajlati és termelési viszonyoknak leginkább megfelelő kultúrák termelése fejlődött. Érthető ez a termelő szempontjából is, akit gazdasági, megélhetési okok kényszerítettek arra, hogy gazdasága lehetőségeihez mérten azt termelje, ami a legnagyobb hasznot hozza, azt, ami földje adottságainak leginkább megfelelt. S éppen ezért az egyes vidékek földművelői a táj adottságainak megfelelő növények termesztésében vagy az egyes állatfajták tenyésztésében kiváló szakismeretekre tettek szert. Ismerik a tájon legjobban termeszthető növényfajták és a legnagyobb hasznothajtő állatfajták termesztésének és tenyésztésének minden csínját-bínját. De nemcsak azt tudják, hogy ezen a vidéken mit érdemes leginkább termeszteni és tenyészteni, és nemcsak értenek ezek termesztéséhez és tenyésztéséhez, hanem mert ezt látják a legcélszerűbbnek és legkifizetődőbbnek, ehhez is van kedvük. Ezt pedig, a termelési kedvet, a termelésre kiható jelentőségét igen súlyos hiba volna lebecsülni és figyelmen kívül hagyni. Mert — maradjunk csak a már említett példánál — az osztás és a szorzás egyszerű művelete alapján lehetett egy község minden gazdasága számára majoránnát előírni, s az előirt területet, ha már kellett, be is vetették, de mi volt az eredménye, azt úgyis mindenki tudja. Nem lehetett termésre számítani nemcsak azért, mert e növény termesztésének sok helyütt nem feleltek meg a földek, hanem azért is, mert a termelőknek ebben semmi tapasztalatuk nem volt és így érthetően semmi kedvük sem. Szóval: a táj, a vidék éghajlati, talaj- és termelési viszonyainak leginkább megfelelő kultúrák és állatfajták termelése és tenyésztése, a termelési tapasztalatok, a termelési kedv — lám, mily hatalmas tartalékai és mozgató erői a mezőgazdasági termelés növelésének. Olyan tartalékok ezek, amelyek ha helyesen tárjuk és használjuk fel őket, az elkövetkező években könnyűszerrel tudják biztosítani a mezőgazdasági termelésnek azt a harminc százalékos növelését, amelyet a második ötéves terv előír. A mezőgazdasági termelési tájrendszer kialakítása és ebből származóan a földművesek sokéves termelési tapasztalatainak felhasználása és termelési kedvük fokozása attól függ, hogyan, milyen ütemben és mértékben valósítjuk meg a mezőgazdasági termelés irányításában is a decentralizálást. Decentralizáció: kevesebb a felülről, az ilyen vagy olyan központtól jövő, sok esetben a helyi viszonyokat egyáltalán nem ismerő és figyelembe nem vevő utasítás; ezzel szemben mindinkább nő a termeléshez legközelebb eső alsóbb szervek szerepe. A mezőgazdaságban a decentralizációnak végső lecsapódásában a termelő — EFSZ, állami gazdaság, egyénileg gazdálkodó egyaránt — mind nagyobb termelési önállóságát kell jelentenie, minthogy 1954 óta komoly lépéseket is tettünk már ez irányban. Anélkül, hogy ezzel a legkisebb mértékben is csorbát ejtenénk az országos érdekeken és szükségleteken, végső soron a termelők határozzanak afelől, mit, mennyit, hova, hogyan és mikor. S éppen ezért a mezőgazdasági termelés szervezésében és irányításában közvetlenül részt vevő propagandánk olykor helytelenül és felületesen jár el, ha például csupán azt magyarázza és arról igyekszik meggyőzni a földműveseket, hogyha megérett a gabona, akkor le kell aratni. Nagyon jól tudják a földművesek, sőt ők tudják a legjobban, melyik földjükön mikor érik be a termés, és lehet az aratáshoz fogni. De ha valami mégis akadozik, ha valami nem megy jól, akkor annak valami oka van. Falusi munkánk pedig csak akkor lesz jó, ha elsődleges feladatként ezeknek a gátló okoknak a felderítésére és megszüntetésére törekszik. A mezőgazdasági termelési tájrendszer kialakítása nem történhet máról holnapra. Egyrészt az adottságok és lehetőségek összeegyeztetése az országos szükségletekkel, másrészt a termelők egyéni érdekei az országos érdekekkel, mindez alapos, tudományos munkát igényel. S végül pedig nem haladhat elszigetelten a nagyüzemi gazdálkodásra való áttéréstől. Ellenkezőleg! A mezőgazdasági termelés tájrendszerében rejlő lehetőségeket a valóságban csak a nagyüzem aknázhatja ki. Logikus és világos is ez, mivel a kistermelő egyéni gazdaság szükségleteinél fogva nem folytathat egvodalú gazdálkodást, még ha az oly hasznothajtó és jövedelmező is. A mezőgazdasági termelési tájrendszer kialakításának jelentőségével csak általánosságokban is foglalkozni - túlhaladja egy cikk keretét, — de nem is erre törekedtem. Viszont foglalkozni e gondolattal 'és realizálni megvalósítását, döntő jelentőségű feladat. BÄTKY LÄSZLO /