Új Szó, 1956. október (9. évfolyam, 274-304.szám)

1956-10-16 / 289. szám, kedd

A legfontosabb pártmunkák egyike — Régi párt és szakszervezeti tag vagyok, de ennyire világosan még nem láttam a műhely-szakszervezeti bizottságom, a bizalmiak és s csoportok feladatait a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomban, a szocializmus építésében, mint a CSKP KB-nak a szakszervezetekről szóló szeptemberi határozata tanulmányozása óta — mondja beszélqetésünk során Jozef Kopernický elvtárs, a bratislavai Béke nemzeti vállalat üzemi bizottságának egyik tagja. Bizony jónéhány üzemi bizottság magára ismerhetett, mikor a CSKP KB határozatát olvasták lapjaink hasábjain. Hányszor hallottuk az üzemi bizottságok elnökeitől: elvtárs, ha a szakszervezeti bizalmiak jobban tevékenykednének, még több, jobb és olcsóbb közszükségleti cikkek kerülnének az üzletekbe. Azután egy kissé lehangoltan elmondták, hogy a bizalmiak nem foglalkoznak a munkaversennyel, rendszertelenül tartják meg a csoportértekezleteket és ritkán sikerül eleven szakszervezeti életet teremteniök. Kevés gondot fordítanak a kollektív szerződések előkészítésére, még kevesebbet azok betartására. Elhanyagolják a munkavédelmi rendszabályokat és így tovább. Azzal általában már kevesebbet találkoztunk, vajon mit tesznek az üzemi bizottság kommunista tagjai, hogy a mühelybizottságok bizalmijai valóban megfeleljenek hivatásuknak. így volt ez a Béke-üzemben is. Nem csoda tehát, hogy a fiatal üzem, amely már szép eredményekkel is büszkélkedhetett, a harmadik negyedévben lemaradt és sok panasz volt a fonalak minőségére. Márpedig az apátfalusi és a többi szövőgyárak dolgozóinak mutatós, kiváló minőségű szövetek készítéséhez jó, hibátlan fonalra van szükségük. Tehát a mennyiség és a minőség mutatószámainak szigorú betartása és az, hogy még ízlésesebb, finomabb szövetből készült ruhában járhassunk, elválaszthatatlan egymástól. Az egészüzemi pártbizottság az utóbbj üléseken egyre jobban és alaposabban foglalkozik a forradalmi szakszervezet munkájának megjavításával. Felismerte, hogy egyik legtöbb feladata segíteni és ellenőrizni az üzemi bizottság mellett működő pártcsoport tevékenységét. Szakítanak azzal a gyakorlattal, hogy csäk felszínesen törődnek a kommunisták munkájával a tömegszervezetekben. Az üzemben járva nem egyszer tapasztaltuk, hogy az üzemi és mühelybizottságok kommunista tagjait sokszor túlterhelték külön feladatokkal azzal az indokkal, hogy legyen nekik pártmegbizatásuk is. Ez a nézet helytelen volt. A szakszervezetben dolgozó kommunisták tevékenysége egyike a legfontosabb pártmunkáknak. A múlt hét derekán megtartott üzemi pártaktíván, melyen a jövő évi termelési terv előkészítése volt napirenden, sok szó esett az igazi munkafegyelemről. valamint a munkahely elhanyagolása elleni sikeres harcról. A munkaerkölcs javulása azonban csak úgy érhető el, ha a termelésben résztvevők teljesen bekapcsolódnak a feladatok megoldásába. Természetesen, ezt nem lehet bürokratikus módszerekkel, felülről jövő utasításokkal elérni. Arra van szükség, hogy mindenki, tehát minden egyes dolgozó megértse az elvégzendő termelési feladatok fontosságát és célszerűségét, hogy ne csak a felülről kitűzött feladatok teljesítésében vegyen részt, hanem tudatosan részt vegyen a termelés területén mutatkozó technikai ós szervezési hibák kijavításában is. Az üzemi és mühelybizottságokra ezen a téren óriási feladatok hárulnak. Meg kell tanítani tagjaikat arra, hogy minden műhelyben észrevegyék a termelésben mutatkozó hibákat, melyek a gépek elégtelen "kihasználásából, a nem kielégítő szervezési vagy adminisztratív munkából erednek. Szükséges, hogy a szakszervezetben dolgozó elvtársak még gyakrabban és bátrabban forduljanak az üzem pártalapszervezetéhez segítségért, legyenek igényesebbek az üzem feladatainak teljesítése érdekében. Váljék valóra Lenin tanítása, amelyet oly gyakran idézünk: „A szakszervezetek az oktatás, a nevelés, a gazdálkodás iskolái, a kommunizmus iskcjái." A jelek azt mutatják, hogy bár rövid idő telt el a CSKP KB-nak a szakszervezetek feladataival kapcsolatban hozott határozata óta, a Béke üzemben a kommunisták segítségével javul a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom tevékenysége, odaadóbban küzdenek a párt célkitűzéseinek valóraváltásáért, ami nemcsak a termelésben, a fonalak minőségében, hanem a műhelybizottságok felelősségteljesebb választásában és munkájában nyilvánul meg. Alig két héttel ezelőtt majdnem félszáz ember gyűlt egybe a gépjavító üzemrészleg egyik helyiségében, hoqy értékelje a műhelybizottság munkáját és új bizottságot válasszon. Fiatalokban nincs hiány az üzemrészlegen, akik egyre jobban érdeklődnek pártunk politikája iránt és éppen ez adta az okot az élénk vitára. Štefan Pliška, a műhelybizottság volt elnöke, a szakszervezeti munkában szerzett tapasztalatai ellenére nem nyerte meg a fiatalok bizalmát. Az év folyamán sok összetűzésnek volt okozója, mert a fiatalok kezdeményezését figyelmen kívül hagyta. Sok esetben intézkedett anélkül, hogy a műhelybizottság, vagy az egész tagság véleményére támaszkodott volna. Štefan Pliška hibái bizony mind napvilágra kerültek. Igaz, elég későn. Mert ha a műhely kommunistái nem tűrték volna a szakszervezeti demokrácia megsértését, bizonyára nem húzódott volna a dolog egészen a választásig. Az újonnan megválasztott műhelybizottság tagjai, különösen Jozef Tuhoba elvtárs, akit az elnöki tisztséggel' bíztak meg, tudatában vannak annak, hogy csak akkor nyerhetik meg tel jesen munkatársaik bizalmát, ha alapvetően megjavítják a szakszervezeti munkát, felelősséget éreznek majd a fiatalság neveléséért, a róluk való gondoskodásért és a szakképzettség növelésével egyidőben gondoskodnak munkajutalmazás szocialista elvének betartásáról. A szakszervezet munkáját éppen abban kell megjavítani, hogy kísérje végig az ügyek, a javaslatok a bírálatok sorsát a megvalósulásig és lépjen közbe ott, ahol a kérelem, vagy javaslat elintézése megakad. — Ha valakinek a panasza, javaslata, vagy bírálata helytelen, meg lehet magyarázni, hogy téved. Tehát a har cos fellépés és meggyőzés nem zárja ki a szakszervezet nevelő hivatását, hanem betölti a kommunizmus iskolájának szerepét — mondja Karol Klimó, a gépjavítóműhely vezetője. Nyilvánvaló, hogy a dolgozók jógainak vé delme teljes mértékben egyezik pártunk politikájának megvalósításával, a szocializmus építésének ügyével. Sokat hangoztatjuk azt, hogy a bizalmi a FSZM pillére. Ennek az igazságáról is meggyőződhettünk a gépjavító-műhelyben. Régi dolog az, hogy jó hangulatban kétszer olyan jól megy a munka. A kedvet azonban meg is kell teremteni. Ismeretes, hogy a bi zalmiak legtöbbször szerény, áldozatkész emberek, akik önzetlen segítőkészséggel vállalják feladatukat. Ezek egyike Patkós Gregor, aki gondoskodik arról, hogy valóban vidáman menjen a munka, senki se maradjon ki a megérdemelt dicséretből, azon fáradozik, hogy az üzemrészleg vezetősége és a legnagyobb tömegszervezet, tehát az FSZM között a legszorosabb együtt működés jöjjön létre. Elítéli azonban az elvtelen, vita nélküli együttműködést, amely a dolgozókra és az egész vállalat ügyére káros. Bátran és harcosan kiáll a termelést gátló, á tervezésben, a munkaszervezésben, az anyagellátásban előforduló hibás intézkedések ellen. Patkós elvtárs arról is gondoskodik, hogy fúró, kalapács, fogó és egyéb fontos szerszámok ne heverjenek szanaszét. Az állam tehát a dolgozók vagyonával való takarékosságra, rendre neveli munkatársait. Sok ehhez hasonló példát sorolhatnánk fel, amelyek mindegyike az üzemrészleg vezetője, a műhelybizottság és a bizalmi jó együttműködésének eredményességét bizonyítja. Nem véletlen, hogy a bizalmi tekintélye napról-naptj növekszik. Az új műhelybizottság szá* kltott az adminisztratív módszerekkel és a bizalmiak segítségével erősíti a közvetlen kapcsolatát a dolgozókkal. Ennék eredménye az is, hogy az utóbbi időben három új taggal gyarapodott a műhely szakszervezete. Azt talán mondani sem kell. hogy nem minden műhelyben van ez így. Például a Vistra-üzemrészlegen bizony még sok a tennivaló. De ki tudná egy cikk keretébe beleszőni azt a számtalan problémát? És ki tudná jobban megtalálni rájuk a megoldást, mint éppen azok, akik ott dolgoznak. Nagyobb segítség szükséges a pártalapszervezet részéről, több személyes példamutatás, kitartó nevelőmunka és a CSKP KB'határozatának teljesítésében az eredmény ott sem marad el. Erdösi Ede mia a s zőlő \d orra o a t ílik... — Hinnye az árgyélusát, az istenverés megint ránk szakadt — káromkodott igaz magyarosan egy kátési szőlőgazda, amikor egy őszi napon diónagyságú jégdarabok verték le a már-már édesedő szőlőszemeket. — Oda az egész évi keserves munka gyümölcse, mert ebből aztán nem lesz bor — mondta keserűen, mikor felszeaett egy maroknyi zöld, jégverte szőlőszemet. • Hát igen, száz ellensége van a szőlőnek és a bornak és csak egy jó barátja, az ivója. Amíg a jóízű bor az asztalra kerül, addig bizony sok ellenséggel küzd meg a termelője. A borivók közül sokan talán azt sem tudják, mi az a háromszori kapálás, permetezés, kötözés, metszés, kacsozás, ültetés, oltás, nyitás, fedés, gyomlálás és még egy tucat más szakmunka a szőlő körül, melyet a bor termelése megkíván. Lehet, hogy olvastak valaha egy cikket a szőlő termesztéséről, de tudom biztosan, ha gyakorlatban kellene, mondjuk egy évig végezni mindazt a tenyértörő munkát, amit felsoroltunk, a legtöbb borivó inkább lemondana az ivásról. Lerakodás a présház előtt Verőfényes őszi napsütésben bandukoltam végig a Toronyi Állami Gazdaság 137 hektár szőlőjének aljában. A volt Szedlácsek-, Weinberger-, gróf Széchényi-, Auszlender-, Keleti-, Bacsa-, Hanko-, Magyar-féle szőlők most is úgy néztek a kéklő újhelyi hegyek felé, mint 20 évvel ezelőtt. Csakhogy ma már nem pöffeszkedő, parancsolgató nagyurak járkálnak méltóságteljesen a paraszt-szüretelök között, mint valaha, hanem a jókedvű, tréfálkozó, szüretelő asszonyok, lányok csoportvezetője, Puskás Pali bácsi, akinek mindenkihez van egy jó szava, tréfás megjegyzése. Közepes festő mm lenne képes oly hűen visszaadni a természet e gyönyörű látványát, amely most tárul elém. A szőlőt érlelő meleg napsugár ficánkolva nézett a csipkebokrok rézvörös bogyóira, a száz és száz színben fürdő, hulló levelekre, a vadkörtefák, berkenyefák még sűrű lombjára. Néha-néha ezüstös bárányfelhők emelkedtek a toronyi szőlőhegyek felé. Oly szép volt ez a táj, annyi örömöt és érzést keltett bennem, hogy egyszerre megfeledkeztem az egykori napszámról, amikor én is mint gyerek kö főzni jártam az urasági szőlőbe, vagy filléres bérért gyomlálni a végtelennek tűnő gazos sorokat. A furmint, hárslevelű, muskát fajta szőlők most is ott virítanak az öreg tőkék tövében, melyek nagyapám korát is megélték, várva a szedők ved res csoportját. És íme itt a szüret, itt van október eleje, amikor a szólóprésekben musttá válik a hegyek gyöngye, a szőlőfürt, amikor szélesre húzódik a gazda mosolya a jó, gazdag szőlőtermés láttán. A szólóhegyek alja meg telik vidám kacajjal, repdeső jókedvvel, s az utakon szőlővel telt hordókat, kádacskákat visznek a lovasfogatok a présházak, vagy a falvak felé. — No, te is csak akkor jössz mifelénk, ha szüret van. — Akkor kellett volna jönnöd, amikor kapáltuk a szőlőt, nyáron — tréfálkozott velem Pali bácsi, akit már gyermekkoromtól ismerek és akinek éppen most akadt sürgős dolga — amikor rátaláltam — a szőlőben. A fiatal Nagyidai Pali bácsi a csoportvezető helyettessel beszélget tehát, aki társával éppen szelektálni készül a szőlőben. — Ez évben csaknem 70 százalékos kárt okozott a jégverés. Jó, ha lesz olyan 30 mázsás átlagos hektárhozam az egész területen — mondogatta útközben, amint a szőlőbe kísértem. Elnéztem a két fiatal szakmunlcás szelektálását. Térképpel a kezükben végigmennek a sorokon és minden tökét, amely szaporításra alkalmas, feljegyeznek. Ezekről a jófajta (furmint, hárslevelű, muskát) tökéről szednek majd oltóanyagot (vesszőt) a fiatal telepítések nemesítésére. Nem olyan egyszerű tehát szőlőt termeszteni, mint meginni a bort. — Az alanyba, vagyis az amerikai származású ripáriába, mely ellenáll a filokszérának, beoltják az európai nemes fajtát, amely csak négy év után ad először termést. De ezalatt a négy év alatt is úgy kell gondozni, mint a termő szőlőt. — Most 4 és fél hektár új telepítésünk van és 10 hektárt át akarunk telepíteni — mondja a fiatal szőlőműves. A szűksorú szőlőben csaknem lehetetlen a gépesítés és csak kézi erő vagy lovas fogat alkalmazható. Ezért az új szőlőt már széles sorokban ültetik, hogy traktorral dolgozhassanak. — Mennyibe kerül egy hektár megmunkálása ? — kérdeztem. — Kb. 12 000 koronába. Ebben benne van a tavaszi nyitás, metszés, a nyári háromszori kapálás, gyomlálás, kötözés, négyszeri permetezés, csonkázás, hónaijazás, szüret előtti kapálás, szüret és a takarás. Egyszóval a tavasszal, nyáron és ősszel ném szűnő munka és a felhasznált anyag ára. A szőlő az egyetlen növény, mely különös gondot, állandó munkát és nagy szakképzettséget követel meg termelőjétől. A szüret, a szőlőmunkák betetőzése, már a legkönnyebb és legörvendetesebb, különösen akkor, ha nem pusztított peronoszpóra. lisztharmat, iégverés, szárazság vagy sok eső a szőlőben — hallgatom Nagyidai elvtársat. A tokaji hegyek alján épp most szállítják a présházakba a szőlőt, ahol előbb megdarálják, majd préselik az összezúzott fürtöket és hordókba öntik az édes mustot. A vulkanikus eredetű toronyi szőlőhagy rendszerint nagy cukortartalmú mustot szokott adni, mely erős, ízletes borrá forr ki. Ez évben azonban cukrozni kell a mustot. A toronyi borüzem a múlt évi szüretkor 2—3 vagon szőlőt is feldolgozott naponta. Az idén nem lesz anyr.yi munka a szőlővel, mert a jégverés miatt gyenge a termés és savanyú a must, melyet cukorral kell feljavítani, hogy a bor elérje az állami norma által meqszabott 10,8 százalékos szesztartalmat. — Szívesen elbeszélgettem a 2 éves szakiskolát végzett fiatal szőlésszel, főleg a toronyi szőlészet mai problémáiról és jövő kilátásairól. Mert bizony sok olyan kérdés van, amit gyorsan kellene megoldani. A hatalmas, 137 hektár területen alig van 100 százalékos szőlő. Mind kiöregedett, 60— 70 éves szőlőtőkék, melyek már nem adhatnak teljes termést. De nézzük meg, mi történik a darálóból, illetve a présből kikerült musttal, mielőtt csillogó, aranysárga, kristálytiszta borrá válik. A Slovenské Nové Mesto-i borüzem udvaráról egyenesen a pirice felé tartottam, ahol Tvarožek Rudolf pincemester mutatta készségesen a bor birodalmát. A hatalmas, 50 hektoliteres fahordókkal teli boltíves pince hosszú, ide-oda vezető folyosóján éppen festették a hordók abroncsét, hogy be ne rozsdásodjanak. Itt lent, a pince mélyén végzik aztán a must erjesztését a bor derítését, filtrálását és fejtését. Ezt a munkafolyamatot teljesen gépesítették. A borüzem nagy csarnokában darálókkal és légprésekkel nyomják ki az 1. osztályú szőlő levét, a mustot, melyet hosszú gumicsöveken eresztenek le a borpince 27 000, 18 000 és 11000 literes és még sok százhektoliteres üveghordóiba, amelyekben a must borrá forr. Ha a must nem üti meg a 18 fokot, úgy cukorral javítják 1,25 kg cukor 1 hektoliter mustot 1 fokra javít fel. Az üveghordók mellett, melyekbe 15 —20 vagon bor is elfér, éppen derítéssel foglalkoztak az üzem dolgozói. Hosszú gumiesövön azbeszt- és ezüstbetétes filtrálógépbe engedték az egyik üveghordó tartálmát, és a gépből már kristálytiszta bor folyt töltésre készen. Mielőtt azonban a bort üvegbe töltenék, gondos laboratóriumi vizsgálaton megy keresztül s csak az után kerül üvegekbe. — Évente 40 vagon újbort és kb. ugyanannyi óbort dolgozunk fel fogyasztásra. Az újbor első fejtését, vagyis a seprőröl való lehúzását december vége felé végezzük — magyarázta a fiatal pincemester, akivel köz-, ben megálltunk az egyik nagy fahordónál. — Ebben görögaszú van, nemrég kaptunk 90 hektolitert Görögországból. Megkóstolja? Ilyen kérdés — mondottam magamban — hát hogyne kóstolnám meg... Felmentünk az udvarra, ahol több millió üres üveg várt töltésre. Az itteni borüzem nyugat-szlovákiai borokat is feldolgoz, mert Tokaj vidéke csak 40 százalékra fedezi az üzem nyersanyag-, azaz borszükségletét. Bent a töltőben Csizmadia Ilonka ügyes keze alatt úgy táncoltak, soraA borfeldolgozó üzem udvarán a rengeteg sok üveg koztak a tiszta üvegek, mint a villám. Á\ üzem igazgatója, Ľudovít Skulinek elvtárs még elmondta, hogy ez a borüzem látja el Szlovákia két kerületét, a kassai és prešovi kerületet borral. Naponta 4000—5000 üveget töltenek meg. Az udvaron éppen teherautókra rakták fel a teli üvegeket, hogy innen valamelyik kerületi elosztóba szállítsák. Galota Viktor és Tamás József, az üzem kiváló dolgozói ügyesen végezték munkájukat, a rakodást. Benyomásokkal tele búcsúztam el a mosolygó igazgatótól és a pincemestertől. A fogyasztóknak pedig, akik a Slovenské Nové Mesto-i borüzemben töltött palackozott tokaji vagy helmeci bort isznak, egészségiikre kívánom, mert igazi, tiszta szőlőbort isznak. Erről magam is meggyőződtem. Horváth Sándor OJ S 7.0 1956. október 16. 5