Új Szó, 1956. október (9. évfolyam, 274-304.szám)

1956-10-16 / 289. szám, kedd

Különböző országok révkalauzai segítenek, hogy biztosítsák a Szuezicsatorna zavartalan hajóforgalmát. Lajf Nyrving norvég révkalauz felszáll annak a hajónak fedélzetére, amelyet átvezet a Szuezi-csatornán. A Szovjetunió kereskedelmi kormányküldöttsége Párizsba érkezett Moszkva (ČTK) — Október 14-én Moszkvából reoülőgépen Párizsba utazott egy szovjet kereskedelmi kormányküldöttség P. N. Kumikin szovjet külkereskedelmi miniszterhelyettes vezetésével. A küldöttség az 1957—1959-es évekre szóló kereskedelmi egyezmény megkötéséről fog tárgyalni a francia kor mánnyal A szíízföldek adták a legolcsóbb gabonát Moszkva (ČTK) — A»cskalovi körzet új szoyhozai az aratás befejeztével összeszámolták a mezőgazdasági termelésre fordított kiadásaikat. Megállapították, hogy a legolcsóbb gabonát az újonnan megművelt szüzföldek adták. Így pl. az adamovi járásban levő Ozernyij szovhoz, amely 44 000 hektár parlagon heverő földet dolgozott meg és ebből mintegy 37 000 hektárt vetett be búzával, az egy métermázsa gabona termelésének önköltségeit felére csökkentette. Csou En-laj a szovjet-japán tárgyalásokról, valamint a kauluni és hongkongi zavargásokról Peking. (TASZSZ) — Csoú En-laj, a Kínai Államtanács elnöke vasárnap fogadta Pekingöen tartózkodó külföldi újságírók egy Csoportját és beszélgetést folytatott velük. A kínaijapán tárgyalások jelentőségével kapcsolatos kérdésre Csou En-laj rámutatott, hogy a szovjet—japán tárgyalások sikeres betetőzése kétségkívül óriási hatással lenne mind Kína és Japán kapcsolataira, mind pedig az egész távol-keleti helyzetre. Természetesen — mondotta —, a tárgyaiások sikeres kimenetele nem eredményez feltétlenül valamiféle közvetlen eredményt a kínai—japán viszony normalizálását illetően, azonban előmozdítaná a japán népnek e kapcsolatok rendezését célzó fokozott követelését. Ami a Kínai Népköztársaságot illeti — mondotta Csou En-laj —, mi mindig a Japánhoz fűződő kapcsolataink rendezéséért szálltunk síkra és konkrét lépéseket tettünk és fogunk tenni ez irányban. A kauluni és hongkongi eseményekkel kapcsolatban Csou En-laj képtelenségnek nevezte az angol hatóságok azon magyarázatát, hogy az eseményeket a kínaiak két csoportja közti összetűzés váltotta ki. A hongkongi hatóságok — mondotta Csou En-laj — a hongkongi és kauluni koumintangista ügynököket arra akarták felhasználni, hogy meggyengítsék ott a Kínai Népköztársaság befolyását. A zavargások azonban túlnőttek e szándék keretein. A fosztogatások és rablások áldozataivá nemcsak haladó személyiségek váltak, hanem az egész hongkongi és kauluni lakosság, a külföldieket is beleértve. Az angol hatósáaok elvesztették tekintélyüket és nem tudnak megbirkózni a rendfenntartás feladatával. A kínai kormány nem tűrheti — jelentette ki Csou En-laj —, hogy ilyen zavargások történjenek Kína kapuinál és nem mehet el szótlanul ezen események mellett. Kettészakadt a francia Radikális Párt Herriot lemond az elnöki tisztségről Lyon, október 14. (TASZSZ) — Ly- I ember: Pierre Mendes-France kezéonban vasárnap véget ért a francia ben. Radikális Párt kongresszusa. A kong resszus bel- és külpolitikai vitája a nézeteltérések és szócsaták jegyében zajlott le. Ez rányomta bélyegét a kongresszus határozatára is. A határozat külpolitikai része az „atlanti szolidaritás" és az „angolfrancia egységakció" megszilárdítását követeli. Ugyanakkor kifejti azt is, hoqv ,.envh

!teni kell a Kelet és a Nyugat közti feszültséget". A kongresszus túlnyomó szavazattöbbséggel ismét Mendes-France-ot választotta a párt első alelnökévé. A záróülésen bejelentették, hogy Queuille, Morice és a „jobbszárny" azon tagjai, akik nem értenek egyet Mendes-France-nak az algériai és más kérdésekben elfoglalt álláspontjával, elhatározták, hogy kilépnek a pártból és külön politikai csoportosulást alkotnak. A kilépők között a nemzetgyűlés és a Köztársasági Tanács több tagja szerepel. Edouard Herriot ezután kijelentette, hogy a radikális párt kettészakadása befejezett tény és a létrejött helyzetben többé nem vállalja a párt elnöki tisztségének betöltését. Az AFP hírmagyarázója írja: „A Radikális Párt kongresszusának utolsó, vasárnap megtartott ülésén a háromnapos szenvedélyes viták után, amelyekre egyébként számítottak — kettős váratlan fordulat történt. 1. A Radikális Párt megbomlott: a szakadás az André Morice volt miniszter vezetése alatt álló „kisebbségiek" (a jobboldal) és a MendesFrance vezette „többségiek" között kész tény. A kisebbségiek általában az „önkényuralmat" vetik a volt miniszterelnök szemére. Sok pontban eltávolodtak álláspontjától. • Az algériai probléma befolyásolta a többi között a döntésüket. A kisebbségiek a kollektív vezetés mellett tartanak ki, amely nem hagyná a párt politikáját és működésének ellenőrzését egyetlen A kisebbségieknek az a döntése, hogy elválnak a többségtől és kilépnek a Radikális Pártból, a vasárnapra virradó éjszaka történt. E megmozduláshoz előreláthatólag mintegy 15 képviselő és vagy 20 szenátor csatlakozik. 2. Edouard Herriot, az örökös elnök úgy döntött, hogy megválik tisztségétől. Herriot úgy véli, kudarcot vallott abban a feladatában, hogy döntőbíró legyen a kongresszus többségi és kisebbségi irányzata között. Amikor a kongresszus feloszlik, tehát válság kezdődött egyben a párt vezérkarában is. A válság annál is inkább komoly, mert a többségiek között egyesek nembíznak az öreg vezér mérséklő és békéltető eljárásában, amellyel lecsitíthatná Mendes-France „ifjú törökjeinek" hevességét. KÜLPOLITIKAI ÖSSZEFOGLALÓNK EGY HÉT A NAGYVILÁGBAN A legbonyolultabb nemzetközi kérdés — a szuezi válság első része lezáruU. A Biztonsági Tanács által elfogadott hat pont olyan keret, amelyen belül teljesen meg lehet oldani a -problémákat. New Yorkban a békés tanácskozás elve győzött, bár a nyugati hatalmak a pozitív eredmények mellett megkísérelték elfogadtatni a Biztonsági Tanáccsal a csatorna nemzetközisítését, amit a Biztonsági Tanács a Szovjetunió vétója miatt nem szentesitett. Egyik olvasónk levélben tett szemrehányást nekünk, hogy Dulles amerikai külügyi államtitkár nyilatkozataiban ellentmondások vannak. Ez nem a mi hibánk, és csakis az USA mesterkedéseinek természetes következménye. E heti külpolitikai összefoglalónkban ezért igyekszünk megvilágítani az USA szerepét, manőverezéseinek mozgató erőit a szuezi kérdésben. Kitérünk Adenauer nyugatnémet kancellár világgá kürtölt nyugati egységének problémáira és az angol munkásosztály balratolódásának kérdéKép a Szovjetunióból ÜJ szó 1356. október 16. Az óriási víztömegű Jenyiszej a következő ötéves tervben a vízierőművek egész sorában áramot fejleszt majd Vizsgázott a Biztonsági Tanács Nasszer egyiptomi miniszterelnök egyik legutóbbi nyilatkozatában azt mondta, hogy a szuezi kérdés komoly próbatétele lesz a Biztonsági Tanácsnak és elválik, hogy az ENSZ-nek ez a legmagasabb nemzetközi szervezete a békét szolgálja-e, képes-e megvédeni a kis nemzetek érdekeit is, vagy csak eszköz az imperialista hatalmak kezében, hogy azok akaratukat másokra kényszerítsék, hogy fenntartsák kizsákmányoló gyarmati uralmukat. Az első jelek arról tanúskodtak, hogy a nyugati hatalmak minden áron ki akarják erőszakolni a Biztonsági Tanács jóváhagyását eddigi lépéseikhez és Egyiptomtól el akarják ragadni a Szuezi-csatornát, amelyen az államosítás két hónapja alatt a legnagyobb rendben és teljes szabadsággal folyik a hajózás. A nyugati hatalmak a Dulles-terv és a Londonban 15 ország részvételével megalakult Csatomahasználók Szövetségének jóváhagyását kérték, vagyis röviden a „nemzetközisítést". Egyiptom visszautasította ezt az álláspontot és csak olyan megoldást fogad el, amely biztosítja Egyiptomnak a Szuezi-csatorna feletti teljes jogát és a nemzetközi ellenőrzés csakis a hajózás szabadságára vonatkozhat. Az elmúlt hét végén a diplomáciai megbeszélések már biztos megoldással kecsegtettek. Ezek eredményeképpen meg is született az a hat pont,amelynek alapján közös akarattal és őszinte igyekezettel el is érhető a békés rendezés, amely figyelembe veszi mindkét fél érdekeit és nem sérti egy ország szuverenitását sem. A nyugati hatalmak azonban váratlanul újabb mesterkedéshez folyamodtak. Határozati javaslatukban a hat pont mellett a Biztonsági Tanács elé terjesztették a ..nemzetközisítés'" jóváhagyását is, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy a hat pontot csak csaléteknek szánták, a „nemzetközisítés" eléréséhez. A Szovjetunió azonban, mint már annyiszor, most is leleplezte a nyugatiak cselfogását és vétójogával megakadályozta, hogy a Biztonsági Tanács ilyen gyarmatosító határozatot fogadjon el. Azzal, hogy a Szovjetunió különválasztotta a hat pontot, a spekulatív második résztől, nemcsak Egyiptomot védte meg, hanem a Biztonsági Tanács tekintélyét is és újra bebizonyította, hogy a kis nemzetek érdekeinek őszinte védője. A Biztonsági Tanács bizonytalan időre elnapolta a szuezi kérdés vitáját. A világ békeszerető népei azt remélik, hogy az elfogadott hat pont alapján gyorsan megoldják ezt a nyugtalanító nemzetközi kérdést. Az újabb kudarc után bizonyára a nyugati hatalmak is erre a meggyőződésre jutnak. Bár a konzervatív párt értekezletén Nutting angol államminiszter és az értekezlet utáni naggyülésen Eden miniszterelnök is a régi fenyegető hangnemben beszélt a szuezi kérdésről. De nem valószínű, hogy a Biztonsági Tanácsban elért kezdeti sikerek után a nagyon is népszerűtlen és veszélyes katonai akciókra sor kerüljön, vagy gazdasági bojkottot kezdjenek, amely több kárt okozna a Nyugatnak, mint Egyiptomnak, a politikai veszteséget nem is számítva. A megoldás útja nyitva áll, bár a nehézségeket nem lehet letagadni és lebecsülni. Néhány szó a „nemzetközisítésről" A szuezi kérdés kéthónapos vitájából egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a csatorna problémája nern elszigetelt jelenség a világban, hanem a világ imperialista gyarmati rendszere történelmi bomlásfolyamatának szerves része. A gyarmati rendszer széthullása — különöstn a második világháború után — és a gyarmatosítók legutóbbi mesterkedéseinek ismeretei hozzásegítenek a szuezi kérdés reális megítéléséhez. Mi is az a „nemzetközisítés"? Ezzel az új szóval az imperialista hatalmak „gazdagították" az emberiséget. A második világháború után agyalták ki és Iránban a „nemzetközisítés" jegyében törték le az egyre erősödő nemzeti mozgalmat. 1951-ben az iráni parlament kijelentette: „Az iráni népnek elidegeníthetetlen joga van az olajból és olajkészítményekből származó minden haszonra." Az imperialisták előbb puccsot készítettek elő, 1953-ban megdöntötték a nemzeti érdekeket védő Mosszadik-kormányt és utána a „nemzetközisítés" ürügyével az államosított kőolajtermelést visszajuttatták az idegen monopóliumoknak. Ezzel egyidejűleg a fasizmuson túltevő terror-rendszert vezettek be, amely biztosítja- a külföldi monopóliumok szffbad garázdálkodását. A nyugati hatalmak a Szuezi-csatorná't is szeretnék „nemzetközisíteni". Az egyiptomi nép azonban tanult az iráni példából és nem engedi meg hazája leigázását. Mit akar hát Amerika ? Az amerikai diplomácia tapogatózásai, politikusok kijelentései, nyilatkozatai gyakran elködösítették, hogy mit is akar Amerika a szuezi kérdésben. Kétkulacsosságával Egyiptomot akarta-e segíteni, vagy csak szokásos diplomáciai szemfényvesztés volt, amelyből politikai hasznot akar húzni. Szueznél is bebizonyosodott az a régi igazság, hogy az USA valamennyi haszon közül a legtöbbre a saját hasznát becsüli. És ehb^z még hozzátehetjük, hogy kutyából nem lesz szalonna, imperialistából nem lesz a gyarmatosítás elleni küzdő nemzet segítője, támasza. Amerika is inkább a francia és angol javaslatokat támogatta. Erre kötelezi a szövetségi hűség és a felszabadító mozgalmakkal szembeni kényszerítő összefogás. Egy-egy amerikai nyilatkozat ne tévesszen meg senkit, a mesterkedések sohasem mennek el addig, hogy rácáfoljanak saját lényegükre. Fentieket egy nagyon jellemző példával bizonyíthatjuk. Aki üvegházban lakik, ne dobáljon kővel Dulles külügyi államtitkár nemrégi sajtóértekezletén olyan kijelentést tett, mintha az USA elhatárolná magát szövetségesei gyarmatosító módszereitől. A nyugati sajtóban nem maradt el a bosszankodó válasz. Ez a mó 1szer még a higgadt angolokat is alaposan kizökkentette nyugalmukból. Egy régi amerikai közmondás azt tartja, hogy aki üvegházban lakik, ne dobáljon kővel. S hogy ez milyen találó Dulles mesterkedéseire, két nyugati lapból vett idézettel támasztjuk alá; A francia Combat olvasóinak figyelmébe ajánlja, hogyha Dulles ayarmatosításellenes kijelentésein elmélkedik, ne hagyja figyelmen kívül, hogy „ha Dulles a iogról beszél, az olajra és a gyapotra gondol." ' Az angol Manchester Guardian az amerikai gyarmatosító törekvésekről beszél és Ďulles figyelmébe ajarrtja, hoov „a gyarmatosításnak nemcsak egy formája létezik." Az amerikai pecsenye Mint ismeretes, az amerikai monopóliumoknak jelentős szerepe van a szuezi válság körüli amerikai álláspont színváltozásaiban. Csak két dolgot említünk meg: először is az amerikai töke kísérleteit, hogy a szuezi válságon valamit keressen vagy legalább is biztosítsa az amerikai befolyást, ami idővel meghozza a maga hasznát. Emlékszünk még a Szuezi-csatorna bojkottjának tervére, amelyen az amerikai olajtársaságok óriási hasznot húztak volna, De ugyanezt a célt szolgálta az amerikaiak ú.i^bb ajánlata. valamilyen ..konsorcium'' létrehozása. Ez, azt jelentené, hogy az amerikai hajózási és olajtársaságok bérbe vennék a csatornát és fizetnék annak „technikai tökéletesítését". Ebben az esetben az USA megcsillantotta egy kölcsön lehetőségét is az asszuáni gát építésére. Ezek az erőfeszítések azonban sorra összeomlottak az egyiptomi kormány következetes nemzeti politikáján. Másik vonása és mozgatója az amerikai manővereknek a 19 milliárdos külföldi befektetés elvesztése feletti rettegés. Ki tudja, hogy az álla-) mositás megindult láncreakciója mi-* kor folytatódik. A legbusásabb hasznot hajtó külföldi befektetések perspektívája elég sötét. Ki tudja, mikor és hal bukkan fel a következő csapás — panaszkodik a leghatalmasabb amerikai bank tájékoztatója. Adenauer ügyeskedése Az amerikai politika vargabetűi a szuezi kérdésben éreztették a nyugati hatalmakkal, hogy Amerika, ha szövetséqes is. ha érdekei úgy kívánják, külön utat választ bizonyos politikai kérdésekben. Felszínre tört az imperialista hatalmakat gyakran elválasztó belső ellentmondás. Adenauer kancellár. ezt a nem époen amerikdibarát nyugati légkört kihasználva, ügyeskedve felvetette egy nyugat-európai szövetség megalakításának gondolatát — Amerika nélkül. Vagyis a világ két nagyhatalma, a Szovjetunió és az USA mellett egy harmadikat (Európai Szövetség) is megteremteni. Mikor a bonni kancellár bedobta a politikai életbe ezt a tervet, bizonyára saját helyzetének megszilárdítását remélte attól, amelyet még a legderűlátóbban sem lehet tartósnak nevezni. (A kormánykoalíció bomiása, a szociáldemokraták előretörése, az újrafelfegyverzés fokozott népszerűtlensége.) Adenauer programjával kapcsolatban a Nyugaton még nem hangzott el hivatalos állásfoglalás, de Macmillan angol pénzügyminiszternek az európai szabad piacról nyilvánosságra hozott terve gazdasági alapul szolgálhat Adenauer elgondolásainak és nincs kizárva, hogy a Nyugaton még több híve lesz ennek az elképzelésnek. A tervek megvalósításáról egyelőre még szó sincs. De történjen bármi is a nyugati politika epybehangolására, a legalaposabb tervek alapján kidolgozott, az új légkörnek megfelelő szö-< vétség is magában hordja az imperialista országok közötti ellentmondások csíráit, amelyeik eltávolítják egymástól a legjobb barátokat és szövetségeseket is. Figyelemreméltó balratolódás Nagy-Britannia belpolitikai életét ezekben a hetekben az évi pártértekezletek eseményei foglalkoztatják. A konzervatív párt most befejeződött értekezletét nem a szokásos egység jellemezte, noha a többség támogatja Eden kormányának politikáját. Külpolitikai és gazdasági téren éles ellentétek mutatkoztak. Ezek azonban konrántsem olyan természetűek, amelyek a kormány elkövetkező politikáját befolyásolhatnák. ^ Sokkal jellemzőbb az Angol Munkáspárt Blackpoolban megtartott 55. értekezlete, amely a politikai megfigyelők egyöntetű véleménye szerint figyelemre méltó balratolódást és a pártegység helyreállítását eredményezte. Miben mutatkozik meg ez a radikalizáció? Dióhéjban összefoglaljuk azokat a határozatokat, emelyek igazolják a munkástömegek nyomására elért balratolódást: Követelték a katonai és fegyverkezési kiadások csökkentését, az atomfegyverkísérletek beszüntetését, a négy nagyhatalom újab tanácskozásait az európai biztonság 'és Németország egyesítése ügyében, Németországból az idegen csapatok kivonását. Ugyancsak követelték az önrendelkezési jog megadását Ciprusnak és Szuez kérdésében elítélték a fenyegetéseket. Különösen figyelemre méltó az a határozat, amely kimondja, hogy jk következő munkáspárti kormány teljesen felszámolja a faji megkülönböztetést és elítéli a Délafrikai Unióban és Kenyában folyó embertelen terrort. Belpolitikai téren maíjemiítjük, hogy megbízták a végrehajtó bizottságot a szocialista tervezés és automatizálás tervének kidolgozásával. Ugyancsak javasolták, hogy a következő munkáspárti kormány vegye ki a lakásépítést a monopóliumok kezéből és helyezzen városi kezelésbe hatmillió lakást. A párt egységének helyreállításáról tanúskodik az ellenzéki Bevan és a baloldal beválasztása a vezetésbe. Ne gondoljuk azonban azt, hogy a jobboldal teljesen tétlen marad. A végrehajtó bizottságnak sikerült keresztülhúzni néhány nagyon fontos javaslatot (tanácskozások a keleteurópai országok kommunista pártjaival, Malájföldről a katonai egységek kivonása stb.). Értékelve a munkáspárt értekezletét, mégis azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy a brit munkásosztály balfelé tart és ez erős hatással lehet Nagy-Britannia politikai életére. Szűcs Béla.