Új Szó, 1956. október (9. évfolyam, 274-304.szám)

1956-10-16 / 289. szám, kedd

Moszkvában megkezdődtek a szovjet-japán tárgyalások Moszkva. (TASŽSZ) — Hétfőn, ok­tóber 15-én, moszkvai idő szerint 17 órakor a Kremlben megkezdődtek a Szovjetunió és Japán kormánykül­döttségének tárgyalásai. A szovjet kormányküldöttséget N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának el­nöke, a japán kormányküldöttséget pedig K. Hatojama kormányelnök ve­zeti. Francia-marokkői tárgyalások a Marokkóban állomásozó francia csapategységekrö! Párizs. (ČTK) — Párizsban vasárnap francia—marokkói tárgyalások kez­dődtek a Marokkóban állomásozó fran­cia csapatok jövő statútumáról. Mu­laj Hasszan trónörökös, a marokkói hadsereg vezérkari főnöke, aki a marokkói szultán megbízásából Pá­rizsba utazott, hogy a francia kor­mányt tájékoztassa a francia csapat­egységek marokkói területre való át­csoportosítása következtében kialakult helyzet komolyságáról, megbeszélése­ket folytatott Alain Savaryval, a Ma­rokkó és Tunisz ügyeit intéző állam­titkárral. Hatojama miniszterelnök a Lenini Gorkijba látogatott Moszkva. (ČTK) — Hatojama japán miniszterelnök, felesége, valamint Ko­no miniszter, Macumoto nagykövet és más személyiségek kíséretében októ­ber ' 14-én a Lenini Gorkijba látoga­tott. Megtekintette a Lenin-múzeu­mot és azokat a helyeket, ahol Lenin életének utolsó napjait töltötte. A BUKARESTI csehszlovák kereske­delmi képviselet helyiségeiben októ­ber 15-én újabb két hétig tartó kiállí­tás nyílt meg: a „Chi.ana" vállalat egészségügyi berendezését bemutató kiállítás, amelyet a Kovo külkeres­kedelmi vállalat rendezett. (ČTK) A helyi közigazgatási szervek választásaira készülnek a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban Fenjan, (ČTK) — Korea Hazafias Frontja Központi Bizottságának elnök­sége október 13-án felhívást tett közzé a helyi közigazgatási szervek küszö­bön álló választásaival kapcsolatban. E választásokra ez év november 20—27­ke között kerül sor. Észak-Korea városaiban és falvaiban folynak a választási előkészületek. A népnevelők megmagyarázzák a helyi közigazgatási szervekbe való választá­sok szabályait, beszélnek a Koreai Munkapártnak és a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság kormányának az ország megszilárdítására, a lakosság anyagi jólétének növelésére és az or­szág békés egyesítésére irányuló in­tézkedésekről. Közös közlemény Szukarno elnök Kínai Népköztársaságban lett látogatásáról Peking (ČTK) — Szukamonak, In­donézia elnökének a Kínai Népköztársa­ságban tett látogatása végén október 14-én közös sajtónyilatkozatot tettek közzé. A nyilatkozat bevezető részében emlékeztetett arra, hogy Szukarno el­nök pekingi tartózkodása folyamán Abdulgani külügyminiszterrel és más indonéz vezető tényezőkkel együtt több megbeszélést folytatott Mao Ce-tung köztársasági elnökkel, amelyeken részt vettek Csou En-laj, az Államtanács el­nöke és a Kínai Népköztársaság más vezetői is. A megbeszélések szívélyes légkörben folytak le és különböző nemzetközi problémával, valamint a két ország jelenlegi kapcsolataival foglalkoztak. A problémákról folytatott tárgyalások részvevőit az ázsiai és afrikai országok bandungi konferenciájának szelleme és elvei vezették. Egyebeken kívül a két fél megtárgyalta a Kínai Népköztár­saság ENSZ-ben való képviseletének problémáját, Nyugat-Irián kérdését, valamint az Egyiptom kormányának nyújtandó további támogatást a Szue­zi-csatorna problémájának békés esz­közökkel, Egyiptom szuverenitása és méltósága teljes tiszteletbentartásával való megoldásában. Ezenkívül megtárgyalták az Indonéz Köztársaság és a Kínai Népköztársaság kereskedelmi kapcsolatainak bővítését és kifejezték azon reményüket, hogy azok a kereskedelmi tárgyalások, amelyekre a közel­jövőben Pekingben kerül sor, mindkét fél számára kielégítő eredményekhez ve zetnek az egyenjo gúság és a kölcsö­nös előnyök alap­ján. Szukarno elnök meahívta Mao Ce­tung -köztársasági elnököt hogy a ne­ki megfelelő időben látogasson el Indo­néziába. Mao Ce­tung a meghívást Amerikai tudósok a hidrogénfegyver-kísérletek beszüntetéséért Pasadena. (ČTK) — A kaliforniai technológiai intézetben dolgozó tiz atomtudós október 14-én közös nyilat­kozatot tett közzé, amelyben támo­gatják Stevensonnak, az amerikai de­mokrata párt jelöltjének azt a javas­latát, hogy szüntessék be a hidrogén­bombával végzett kísérleteket. A kaliforniai tudósok nyilatkozata arról tanúskodik, hogy az amerikai közvélemény a hatóságok ellenállása ellenére érdeklődik a nukleáris fegy­verekkel végzett kísérletek megtár­gyalása iránt. A kaliforniai tudósok nyilatkozata végül a következőket mondja: „Az a véleményünk, hogy Stevenson javaslata gyakorlati kiutat mutat abból a zsákutcából, amelybe az e kérdéssel kapcsolatos jelenlegi tárgyalások kerülteik." Á Biztonsági Tanác s szuezi tárgyalásai A vitás nemzetközi kérdésekben a tárgyalások alkalmazásának új sikere A japán dolgozók győzelme Peking. (ČTK) — Az Oj Kína sajtó­iroda jelenti, hogy a japán kormány október 14-én elhatározta, hogy be­szünteti a szunagavai amerikai légi támaszpont bővítésének tervével kap­csolatos mérési munkálatokat. A kormánynak ez az elhatározása Szunagava lakosságának több napon át tartó tiltakozó tüntetései következté­ben jött létre. E tüntetésekbe a rend­őrség véresen beavatkozott. A véron­tások ellen, amelyeket a rendőrség a mérési munkálatok erőszakos végre­hajtása következtében okozott, október 14-én 4000 munkás és főiskolás, kö­zöttük szocialista képviselők tiltakoz­tak. elfogadta; látoga- i Szunagava polgármestere hangsú­tásának időpontját i lyozta, a lakosok elhatározták, hogy Szukarno indonéz elnök Cs ou En-lajjal, az Allamtanacs később állapítják | nem engedik a munkák tovább folytatá­elnökével beszélget meg. j Sát. Biztonsági Tanácsban kilenc napon át folyt a szuezi kér­dés megtárgyalása. Szombatról vasár­napra virradó éjszaka egyhangúlag elfogadták azt a hat alapelvet, amely­nek kereteit a további tárgyalások során konkrét tartalommal kell meg­tölteni. Jóllehet a szuezi kérdésben számos súlyos probléma megoldatlan marad. ,.a kezdFt ió" — amint Sepilov, Szovjetunió külügyminisztere mon­dotta. Eisenhower elnök már pénte­ken előzetes bejelentésében rámuta­tott. hogy „a nagy válság már mö­göttünk van". Akár „nagy haladásról" van szó ramint Pineau fi ncia kül­ügyminiszter mondotta), akár „kis haladásról", amelyet „nao- nézetel­lentétek mellett" értek el (Lloyd brit külügyminiszter szavai szerint), tény marad, hogy lépést tettek előre. A megegyezés elérésében — amint erre a nyugati országok külügyminiszterei is rámutattak, — nagy érdeme van dr. Favzi egyiptomi külügyminiszter­nek, aki a tárgyalásokhoz való köze­ledésével újból megmutatta országá­nak jóakaratát. Ugyancsak általános­ságban nagyra becsülik azt a segít­séget, amelyet az álláspontok közele­désében Hammarskjöld, az ENSZ fő­titkára nyújtott. Az elvben elfoqadott hat pont a tárgyalásoknak, mint a vitás kérdések megoldási formájának nagy diadalát jelenti. Megerősítést nyert, hogy ma ez az egyedüli forma, amellyel éssze­rűen lehet közeledni a nemzetközi problémákhoz és amelyeknek célhoz kell vezetniöik. Maga a valóság megcáfolja mind­azok állításait, akik a dolgokat más­képp igyekeznének magyarázni. Meg­cáfolja például Eden brit miniszter­elnöknek azon szavait is, melyek sze­rint állítólag azért értek el nagy ha­ladást, mert a válság folyamán „szi­lárdságról és határozottságról tet­tünk tanúságot mi és azok, akik úgy gondolkoznak, mint mi". És hová ve­zetett a „szilárdság és határozott­ság" politikája, amelyet katonai ala­kulatok fenyegető összpontosítása kísért Ciprus szigetén, valamint az olyan szabotázsakció, mint pl. a kül­földi alkalmazottak visszahívása a csatorna térségéből, Egyiptom kül­földi pénzügyi követeléseinek blokko­lása stb. Hová vezetett az a kísérlet, hogy Egyiptomnak elfogadhatatlan feltéte­leket diktáljanak az úgynevezett 18 ország határozatának formájában ? Zsákutcáiba. De a tárgyalások mód­szere legalább részleges sikerekhez vezetett. Maga a szombati ülés arról tanús­kodik. hogy a nyugatiak a hat pont elfogadása ellenére mindeddig nem mondtak le kétes módszereikről. A brit—francia határozati javaslatban a hat pont mellett egy függelék van, amely teljes világossággal megismétli azokat az ultimativ pontokat, amelye­ket a londoni konferencia befejezése után Egyiptomnak előterjesztettek és amelyeket Egyiptom szuverenitásának megőrzése érdekében elutasított. Ez nagyon átlátszó mesterkedés, amely már előzőleg a világ közvéleményének nagy ellenállásába ütközött. Most ezt a Biztonsági Tanács tekintélyével akarják alátámasztani. A Szovjetunió­nak érdeme, amely vétójoggal ren­delkezik és amely Jugoszláviával együtt e függelék ellen szavazott, hogy ez a mesterkedés meghiúsult. Ebben az esetben is, valamint az egész előző tárgyalások folyamán új­ból előtérbe került az a tény, hogy a gyarmati uralom béklyóiból felsza­badult országoknak felbecsülhetetlen támaszuk van. Senki sem leplezi azt a tényt, hogy a végső megegyezésig még sok a te­endő. Meg kell oldani a nagyon ne­héz kérdések egész sorát, mint pl. az egyiptomi kormány és a csatorna­használók közös kapcsolatát. A továb­bi tárgyalások sikerének előfeltételei nemcsak a hat pontban létrejött meg­egyezés, hanem az az aránylag jó lég­kör is, amelyet a ,New York-i tárgya­lások folyamán sikerült megteremteni. A kedvező előfeltételeket távolról sem utolsó sorban azzal kell megerősíteni, hogy végleg lemondanak minden el­lenséges akcióról Egyiptommal szem­ben. Az első lépést megtették. A béke­szerető emberiség most a következőt várja. Pŕemysl Tvaroh. Imperialista intrikák az izraeli-jordán incidens hátterében Abban a pillanatban, amikor a szue­zi kérdés elérte forrpontját, egy másik bonyolult probléma vonja magára a vi­lág közvéleményének figyelmét, olyan kérdés, amely hosszú évek óta nyug­talanság és zavargások forrása a Kö­zel-Keleten: a palesztinai kérdés. Az október 11-ére virradó éjszakán egy újabb komoly incidens játszódott le a jordán-izraeli határon. Kalkilija köz­ségnél, Tel-Avivtól északkeletre hét órán át tartó ütközetre került sor, amelynek folyamán éppúgy, mint a szeptember 26-i jusszani incidensnél, nehéz tüzérséget és légierőket is harc­ba vetettek. Az október 11-i éjszakán lefolyt katonai akció a palesztinai há­ború vége óta a legnagyobb és a világ közvéleménye jogosan teszi fel a kér­dést, miért került rá sor éppen most. Az izraeli és jordániai vezérkar hiva­talos jelentései teljesen eltérők a két incidens okait és lefolyását illetőleg s így nem marad más hátra, mint hogy az ENSZ bizog:ságának jelentését tart­suk a legmegbízhatóbb hírforrásnak. E bizottság jelentése szerint annak az eseménynek az oka, amely ellen az izraeli kormány szeptember 26-án megtorló intézkedést tett, egy jordán katona önkényes cselekedete volt, aki szeptember 23-án tüzet nyitott arra az archeológus kongresszusra, amelyet nem messze Jeruzsálemtől tartottak. A jordániai vezérkár közleménye szerint a katonát letartóztatták s vallomása szerint tettét pillanatnyi elmezavarban követte el. Azok a politikai erők, amelyek a Közel-Keleten mozgásba jöttek a két incidenssel kapcsolatban, arról, tanús kodnak, hogy a hirtelen megőrült ka­tonának az egész dologhoz annyi köze volt, mint néhai Habsburg Ferdinánd trónörökösnek az első világháború iga­zi okaihoz. A határincidens hátterében ugyanis a bagdadi paktum közel-keleti hívei erőinek újabb összemérésére ke­rül sor annak az imperialistaellenes irányzatnak képviselőivel, amelyet el­sősorban az egyiptomi külpolitika kép­visel. A jobboldali arab körök elsősorban az iraki és jordániai félfeudális nagy­birtokosok kis, de befolyásos rétegére támaszkodnak. Libanonban aggodalommal figyelték azokat a fejleményeket, amelyekre az utóbbi évben Jordániában, abban az országban került sor, amelynek föld­rajzi helyzete nagy stratégiai fontos­ságú a Közel-Keletet érintő vala­mennyi jelenlegi kérdésben. Jordániá­nak a bagdadi paktumban való rész­vétele komoly szakadást jelentene az egyiptomi-szíriai-szaud-arábiai szövet­ségben, mert Jordánia e három or­szággal szomszédos. Másrészt Jordá­niának csatlakozása e „nagy arab hár­mashoz" a bagdadi paktum végét je­lentené az arab világ szemében. Ezek a tények okozzák nyilvánvalóan azt, hogy Husszein király gondosan kitért mindkét lehetőség elől és arra igyekszik, hogy mintegy a középúton haladjon Egyiptom és Irak politikája között. Az arab „harmadik erőnek" ezt a politikáját Husszein elődjének, Ab­dullahnak az a gondolata ihleti, amely szerint a Husszein-dinasztiának nagy szerepet kell játszania az arabok egye­sítésében. Ez vezetett továbbá arra, hogy Jordánia elutasította a britek­nek azt a javaslatát, hogy támogatják hadseregét. Ezért a támogatásért Nagy-Britannia az országban három légi és több szárazföldi támpontot tart fenn. Ehelyett Jordánia elfogadta Egyiptom, Szíria és Szaúd-Arábia tá­mogatását. Husszein király ezt a se­gítséget csak abban az esetben akarta elfogadni, ha részt vesz benne Irak is. Az Izraeli határon kiéleződött jelen­legi feszültség, amely Jordániának azt jelentheti, hogy kis hadserege egy szép napon az izraeli túlerővel, a legmoder­nebb nyugati fegyverekkel felszerelt izraeli hadsereggel találja magát szem­be. Ez az egyik oka annak, hogy Jordá­nia királya és kormánya kénytelen az arab országokban megbízható szövet­ségeseket keresni. Űgy tűnt, hogy az események Irak és a bagdadi paktum javára szólnak. Megkezdték az iraki hadsereg összevo­nását Jordánia határán és az iraki kor­mány Jordániára nyomást gyakorolt ultimativ javaslatok formájában, amelyekbai a segítséget különféle fel­tételekhez kötötte, például a két had­sereg egységes parancsnokságának megteremtéséhez iraki főparancsnok alatt. Ezeket az éles iraki követelmé­nyeket abban a tudatban fogalmazták meg. hogy Jordánia szorult helyzetben van Izrael provokációi miatt katonai­lag és politikailag is azáltal, hogy most, néhány héttel a jordániai parlamenti választások előtt a király és a kor­mány nem óhajthatja az izraeli hatá­rokon növekvő feszültséget azzal ellen­súlyozni, hogy szövetséget köt Egyip­tommal és így elvágja utolsó kötelékeit a bagdadi paktum országaival és a nyugati hatalmakkal, elsősorban Nagy­Britanniával. Az az iraki kísérlet, hogy az inci­denst felhasználják arra, hogy Jordá­niát falhoz szorítsák, az országban erős lehangoltságot keltett. Az „A1 Difaa" befolyásos jordán lap ezzel kap­csolatban a következőket írta: „Kértük az iraki kormányt, nyújtson segítséget az 1947-ben kötött iraki-jordáni szer­ződés értelmében. Hogyan foglalhatott el ez a kormány most olyan álláspontot, amelyet az imperialisták ellentétek szítására használhatnak fel az arab országok között?" Az iraki ajánlattal szemben oly erős volt az ellenállás, hogy maga a király rádióbeszédében kijelentette: „Eluta­sítunk minden segítséget, amelyet nem jóakaratból nyújtanak, hanem hátsó gondolatokkal." Egyes" arab országok jobboldali és imperialistapárti körei igyekeznek egymással szembeállítani Szueznek és az arabok palesztinai érdekeinek kér­dését. Az A1 Nahar című reakciós liba­noni lap ezzel kapcsolatban addig ment, hogy Egyiptomot és Nasszer el­nököt azzal vádolta, hogy Szuez álla­mosításával megbontják az arab egy­séget, amelynek egyetlen feladatra kellene összpontosítania erejét: az Izrael elleni harcra. És így a feszült­ség felszítása az izraeli határon csupán azon közel-keleti körök malmára haj­taná a vizet, amelyeknek érdekük, hogy Szuez kérdése és ezzel Egyiptom imperialistaellenes külpolitikájának befolyása is háttérbe szoruljon. Az az erély, amellyel az új incidenssel kap­csolatban előtérbe léptek a bagdadi paktum hívei, mutatja ezen incidensek igazi hátterét. A segélynyújtásról és szövetségről folytatott iraki-jordán tárgyalások csődje azt mutatja, Jordánia tudatára ébredt, hogy sokkal tovább ment. mint amennyit a két politikai felfogás kö­zötti helyzete megengedett. Jordániá­ban éppúgy, mint a Szuezi-csatorna esetében és az arab világra fontos ösz­szes többi kérdésekben elsősorban ar­ról van szó, hogy az arab országok egyre jobban és jobban meggyőződnek róla. hogy függetlenségük és bizton­ságuk biztosításának egyedüli útja abban van, hogy közösen járjanak el és határozott szolidáris álláspontot foglaljanak el az imperializmus ellen, annak tömbjei és intrikái ellen. Az a tény, hogy Abdel Hadi, Jordánia kül­ügyminisztere az iraki javaslat eluta­sítása után azonnal Nasszer elnökhöz fordult, aki az arab országok körében az imperializmus egyik legerélyesebb ellensége, több mint jelkép, és hosszú kommentároknál jobban illusztrálja az arab országok gondolkozásának jelen­legi fejlődését. Jaroslav Bouček Kairó, 1956 október. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőbe politikai bizottságának határozata Budapest, (ČTK) — A Szabad Nép. október 14-én közölte a Magyar Dol­gozók Pártja Központi Vezetősége po­litikai bizottságának határozatát, ame­lyet Nagy Imre levelének megtárgya­lása után hozott. Ebben a levélben Nagy Imre párttagságának visszaadá­sát kérte a párt Központi Vezetősé­gétől és részleges önbirálatot gyako­rolt. Az MDP Központi Vezetőségének politikai bizottsága elhatározta, hogy hatálytalanítja az 1955. novemberi határozatot, amely Nagy Imre elvtár­sat kizárta a párt soraiból, mert bár elkövetett politikai hibákat, ezek nem tették indokolttá a pártból való ki­zárását. A kizárási határozat létrejöt­tében jelentős szerepet játszott Ká­kosi Mátyás elvtárs személyi elfo­gultsága. Mindezeket figyelembe véve a politikai bizottság Nagy Imre elv­társat visszahelyezte pírttagsági jo­gaiba. A politikai bizottság I.atározata to­vábbá javasolja a Központi Vezető­ségnek, hogy az ügynek még nyitott kérdéseit a közeliövőben vitassa meg, s tisztázza a Nagy Imre elvtárs által ténylegesen elkövetett hibákat. OKTÓBER 15-ÉN Pekingben két hónappal a kitűzött határidő előtt üzembe helyezték az első elektron­cső-qyár.tó üzemet, amelyet a Szov­jetunió segítségével építettek fel. (ČTK) A NYUGATNÉMET szövetségi sta­tisztikai hivatal jelentette, hogy Nyu­gat-Németországban és Nyugat-Ber­linben 68 000 törvénytelen gyermek maradt a megszálló katonák után. Az anyák túlnyomó többsége a gyer­mekek apjától semmi támogatásban sem részesül. Az esetek 55 százalé­kában a törvénytelen gyermekek ap­ja az amerikai megszálló csapatok tagja. (ČTK) AZ OLASZ Kommunista Párt kül­döttsége Luigi Longo vezetésével ok­tóber 14-én a Szlovéniái Kommunis­ták Szövetsége KB-nak ljubljana szék­helyére látogatott, ahol tovább foly­tatta tárgyalásait a jugoszláv Kom­munisták Szövetsége KB tagjaival. (ČTK) OKTÓBER 14-ÉN Fenjanban meg­kezdődött a koreai írók második kongresszusa, amelyen több mint ezer koreai irodalmi dolgozó vesz részt. Ezenkívül jelen vannak a Szov­jetunió Írószövetségének képviselői, kínai, csehszlovák, lengyel és japán Tók is. (ČTK) u i «: 7 •>. . 1956. október 16. V

Next

/
Thumbnails
Contents