Új Szó, 1956. október (9. évfolyam, 274-304.szám)

1956-10-15 / 288. szám, hétfő

A Biztonsági tanács ülését bizonytalan időre elnapolták Sepilov szovjet küldött a Jugoszláv határozati javaslatot támogatta és követelte, hogy Franciaország és Naay-Britania ne ragaszkodjanak ahhoz, hogy határozatuk második részéről szavazzanak. A Biztonsági Tanács elnöke a francia-brit határozat mindkét részéről külön szavaztatott. A határozat első részét, amely a szuezi probléma megoldásának hat elvét tartalmazza, a Biztonsági Tanács jóváhagyta. A határozat második részét, amely az utólagos brit-francia követelményeket tartalmazza, a Biztonsági Tanács elvetette, mivel a Biztonsági Tanács állandó tagjai közül egy, a Szovjetunió ellene szavazott. A határozat második része ellen szavazott mén Jugoszlávia is. A Biztonsági Tanács többi kilenc tafl.ja mellette szavazott. A Biztonsági Tanács ülését elnapolták anélkUI, hogy megállapították volna a következő ülés határidejét. Az ENSZ becsületügye, hogy az első sikert kihasználja és biztosítsa a tárgyalások további eredményes fejlődését D. T. Sepilov szovjet külügyminiszter beszéds az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülésén New York (TASZSZ). Elnök úr! A Biztonsági Tanács összefoglalja a szuezi kérdés megtárgyalása első fázisának eredményeit. Ezek az eredmények nagyon tanulságosak. Munkánkat nagyon nyugtalanító helyzetben kezdtük meg — olyan feltételek mellett, amikor a szuezi kérdés helyes megoldásához vezető út -nem volt mentes a különböző akadályoktól és nehézségektől, sőt mesterségesen el volt torlaszolva. Ezek a nehézségek és akadályok még ma is fennállanak, de már megmutatkozott a helyzet javulásához vezető irányzat. A szuezi kérdésről folyó tárgyalások módszerei alkalmazásában szerzett első tapasztalatok helyeseknek bizonyultak, s minden okunk meg van a reményre, hogy megegyezés alapján megtaláljuk a helyes megoldást. Uraim! A világ közvéleménye jogosan vélekedik úgy, hogy a jelenlegi viszonyok között bármilyen nemzetközi kérdést meg lehet és meg kell oldani tárgyalások útján és ez a módszer a legjobb út, mely az ellentétek leküzdéséhez vezet. A Szovjetunió a nemzetközi kapcsolatokban a tárgyalások érvényesítése mellett van. Kifejezetten ajánlotta e módszer alkalmazását a szuezi kérdésben is, keletkezése pillanatától kezdve. Az elmúlt napok megmutatták, hogy a Biztonsági Tanács összehívása lehetővé tette a kapcsolatok felvételét a szuezi kérdésben egyrészt Nagy-Britannia és Franciaország, másrészt Egyiptom képviselői között. Ez kétségkívül pozitív tény, melyet az ENSZ érdemének kell tekintenünk. Tudjuk, hogy a Szuezicsatorna Társaság államosításának nyilvánosságra hozása óta, vagyis csaknem két hónap alatt nem volt kapcsolat az angol-francia és egyiptomi fél között. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy az Egyesült Királyság, Franciaország és Egyiptom külügyminiszterei közötti véleménycsere eredményeképpen és Hammarskjöld úmak, az ENSZ főtitkárának aktív részvételével megegyezés jött létre egyes általános jellegű kérdésekben, amelyeknek alapján kl kell dolgozni a szuezi kérdés békés elintézésének konkrét módszereit és az erre vonatkozó eljárást. Ma előterjesztették az új brit-francia egyezmény javaslatát, a francia határozatot. Nem tudjuk kellőképpen értékelni az általános elvekről létrejött egyezmény jelentőségét. Ezután felsorolja az ismert hat pontot, majd így folytatja: Nem kételkedem abban, hogy a határozat első részét, amelyet megtárgyalás végett elénk terjesztettek, és amelyben bennfoglaltatnak ezek az alapelvek, a Biztonsági Tanács egyhangúlag jóváhagyja. Természetesen egyszerűbb lenne' azt mondani, hogy most már a megegyezéshez vezető úton levő akadályokat kiküszöböltük. Valószínűleg még sok akadállyal találkozunk ezen az úton, de a határozat első része jó kezdetet jelent. £s az ENSZ becsületügye, hogy az első sikert kihasználja és biztosítsa a tárgyalások további eredményes fejlődését. A Szovjetunió azt akarja, hogy már az előzetes tárgyalások folyamán megteremtődjenek a komoly feltételek a szuezi kérdés tárgyalások útján való megoldására. Most nem lehet azt állítani, mint nemrégen, hogy Egyiptom nem akar rátérni a kérdés konstruktív megoldásának útjára. Az Igazságosság megköveteli, el kell ismernUnk, hogy Egyiptom jóakaratot és igyekezetet mutatott arra, hogy véget vessen a mostani feszültségnek és megoldja a szuezi kérdést. A Biztonsági Tanács munkájának során világosan megmutatkozott, hogy Egyiptom egyet ért a Szuezi-csatornát igazgató egyiptomi hivatalok és a csatornát használók együttműködésének rendszere bevezetésével, tekintetbe véve Egyiptom szuverenitását és jogait ugyanúgy, mint a csatornahasználők érdekeit. Másrészt egyetért a csatorna hajózásáért járó illetékrendszer bevezetésével és a csatornát használókkal szembeni igazságos, megkülönböztetés nélküli magatartással. Harmadszor Egyiptom egyetért azzal, hogy a csatorna hajózásából befolyt illetékek bizonyos százalékát, elsősorban «nnak karbantartására fordítsák. Egész sor másfajta jelentős határozat is létrejött, amelyek a két fél bölcs megegyezésének eredménye. Olyan határozatok ezek, amelyek most a megegyezés alapján a hat alapelvet képezik. Az ala<oeiveket nemcsak megs'íövegezték, har.em Egyiptom a gyakorlatban is reálisan biztosítja a Szuezi-csatornfin a szabad hajózást az 1888, évi. megegyezés értelmében. Mindez optimizmusra és a szuezi kérdésről folyó tárgyalások sikeres t-efejezésére, az ENSZ alapelvei győzelmébe vetett reményre ad okot. De a legnagyobb sajnálatomra, és ha megengedik, úgy fejezzem ki nvisjamat. hogy a Biztonsági Tanács több tagja 6zámára teljesen váratlanul terjesztették "elénk a határozat második részét, amely egyáltalán nem folyománya az eddigi tárgyalások menetének és a Biztonsági Tanács munkájának, melyet e naookban kifejtett. Lloyd és Pineau urak beszédeiben ma elhangzott, hogy a határozat első része az általános elvek megfogalmazása, a második része pedig ezen alapelvek megvalósítása. Semmiképpen sem csatlakozhatunk a határozat második részének ily módon való magyarázatához. A határozat e részének fö gondolata az, hogy a további tárgyalások alapját, az ügynevezett „18 ország platformja" képezze. Teljesen világos, hogy nem lehet egybekaocFOlni a hat alapelvet magában foglaló határozat első részét, amely a további tárgyalások kiindulópontja lenne, a határozat másik részével. A határozat másik része nem folyománya az előzetes tárgyalásoknak, és nem fejezi ki az egyezmény ilyen vagy olyan fokát, hanem ellenkezőleg minden változtatás nélkül ismétli annak megszövegezését, amiben a felek között alapvető ellentétek voltak. A különbség csak az, hogy most az „úgynevezett 18 áliam platformját" a Biztonsági Tanács nevében javasolják. A 18-ak platformja a valóságban abból az elvből Indul kl, hogv megfossza Egyiptomot a Szuezl-csatorna Igazgatási jogától, s így lábbal tiporja Egyiptom szuverenitását. Ezenkívül a 18 állam platformja magában foglalja a csatorna úgynevezett „nemzetközivé tételét" vagyis valamilyen nemzetközi szerv megteremtését a csatorna igazgatására. Ezzel a valóságban megsemmisíti az egyiptomi kormánynak jogos eljárását, a Szuezicsatorna államosítását, ami nem fér össze a szuverenitás elvével. Ezenkívül a 18 állam platformja a „hatékony szankció" olyan rendszerét javasolja, '.melynek éle Egyiptom ellen irányul. De erkölcsi és jogi szempontból helyes lesz-e, hogy a Biztonsági Tanács Egyiptom kényszerítésének útján fogadja el ezt a határozatot, amellyel Egyiptom nem ért egyet, s amely ellen állást foglalt. Ez azt jelentene, hogy a további tárgyalások tárgytalanok lennének, azt jelentené, hogy előre határoznának jövőbeli eredményeiről, s annak hitelesítését jelentené, hogy a tárgyalások alapjául olyan tervet tegyenek meg, amely az egyik fél számára nem fogadható el. Ezért a Biztonsági Tanács nem hagyhatja jóvá a határozat második részét, amely az úgvnevezet- .18 állam platformját" javasolja. Ez a platform olyan hatáA szovjet-japán tárgyalások rossz bevezetője rozatokat tartalmaz, amelyek lényegében megfosztják a független államot jogaitól és belügyeibe való beavatko záshoz vezetnek. Az ENSZ alapszabályzata 22. cikkelyének 7. pontja azt mondja, hogy „ez az alapszabályzat nem adja meg a jogot az Egyesült Nemzetek Szervezetének arra, hogy beavatkozzék olyan ügyekbe, amelyek lényegében egy állam belső jogkörébe tartoznak és nem kötelezi tagjait arra, hogy ilyen kérdéseket a szabályzat alapján megoldásra előterjesszenek." £s most néhány szó a határozati ja vasla; zárórészéről. Ebben arról van szó, hogy a felsorolt követelmények alapján a Szuezi-csatorna rendszeré nek végleges bevezetéséről szóló egyezmény megkötéséig Egyiptom kormányínak illetékes szervei együtt dolgoznak a Csatornahasználók Szö vetségével, amelyet felhatalmaztak, hogy a szövetség tagjainak hajóitól illetéket szedjen be, hogy így biztosítva legyen a csatornán a közlekedés és a szabad' zavartalan hajózás az 1888. évi egyezmény alapján." Ezzel kapcsolatban még néhány szót az úgynevezett Csatornahasználók Szövetségéről." A Szovjetunió nem vetette el és nem veti el a csatornahasználók óhajával és nézetei kifejezésével kapcsolatos gondolatot és a csatorna egyiptomi igazgatása, valamint a csatornahaszná'ók közötti kapcsolati formák bizonyos gondolatát. Mivel az egyiptomi kormány érintkezésbe kerül a csatornahasználókkal, szükséges, hogy azok érdekeit valamilyen szervezett úton juttassák kifejezésre. De ez az ügy az érdekelt államok nemzetközi egyezményének különös tanulmányozását követeli meg. Az a tömörülés, amelyről a határozati javaslat szól, ezeknek a követelményeknek nem felel meg és ezenkívül nagyon távol áll attól, hogy a csatorna összes használóinak érdekeit képviselné. Az államok olyan zári csoportosulása ez, amelynek nincs joga tolmácsolni a csatorna minden használójának véleményét. Olyan tömörülés ez, amely ellentétben áll az 1888. évi egyezménnyel, mely ugyanis * a Szuezi-csatorna 9zabad hajózását hirdette minden állam részére. Az adott esetben egy kis csoport tart igényt olyan különleges funkcióra, amely a hirdetett formában tulajdonképpen bizonyos mértékig a csatorna igazgatásának funkciója és ehhez külön tárgyalásokra és külön megegyezésre volna szükség. A továbbiakban Sepilov elvtárs részletesen elemezte a határozat második részének elfogadhatatlan pontjait, majd így folytatta: Világos, hogy ilyen feltételek mellett a határozat javasolt pontjainak jóváhagyása és a határozatban foglalt intézkedések javaslata nem járulna hozzá a helyzet normalizálásához és a feszültség-enyhítéséhez, a szuezi kérdés megoldásához, hanem ellenkezőleg, még rontaná a helyzetet. Ezen okokat tekintetbe véve a Szovjetunió képviselője nem támogathatja a brit-francia határozat második részét. Elnök úr! Az a főcél, amelyre a Szovjetunió törekszik Közel- és Közép-Keleten a tartós béke biztosítása és a szuezi kérdés megoldása. A szovjet kormány kész mindent megtenni a szuezi kérdés békés megoldásáért. A NORVÉG KÜLÜGYMINISZTER és az oslói szovjet nagykövet pénteken aláírták a norvég-szovjet kulturális egyezményt. (ČTK) WILSON, az USA honvédelmi minisztere október 13-i sajtóértekezleten megismételte, hogy az USA kormánya nem mérlegeli az amerikai fegyveres erők létszámcsökkentésének kérdését. Wilson kijelentette, hogy a jövő pénzügyi évben mintegy 6 százalékkal emelik a katonai kiadásokat. (ČTK) A BELGRÁDI POLITIKA jelentése szerint Párizsban véget értek a Jugoszlávia és Franciaország között folyó gazdasági megbeszélések. (ČTK) AZ NDK ipar; és mezőgazdasági üzemeiben' az üzletekben, állami és tudományos intézményekben szombaton, október 13-án a munkások és alkalmazottak megünnepelték a legjobb dolgozók napját. Wilhelm Pieck einök 22 kiváló dolgozót tüntetett 'ci ezen a napon a Munka Hőse címmel. (ČTK) TOKIÓI sajtójelentés szerint Tanka Praszad Acsarja nepáli miniszterelnök Október 12-én este a japán kormány meghívására repülőgépen Tokióba érkezett. Acsarja négynapos látogatása alatt találkozik a japán császárnál, Sigemicu miniszterelnökkel és más magasrangú kormánytényezőkkel. (ČTK) a 12 órakor kezdődnek Moszkvában a szovjet-japán kapcsolatok normalizálásáról folytatott tárgyalások, amelyeknek óriási jelentőségük lesz mindkét ország szempontjából, távol-keleti viszonyok konszolidálása és ezzel természetesen a világbéke szempontjából is. Ha már most levonnánk a következtetést a tárgyalások eredményeiről, nem tennénk azt helyesen. A szovjet lapok szintén tartózkodnak bárminemű jóslásoktól. Az utóbbi napokban úgy tűnt, hogy Szunicsi Macumoto előzetes moszkvai tárgyalásai (nem tévesztendő össze Takidzso Macumotoval, szerk. megjegyzése) nyugodt légkört teremtettek a szovjet és japán küldöttség megbeszéléseihez. De azután a nyilatkozat után, melyet szombaton a nyugati újságíróknak tett Takidzso Ma'cumoto. a japán kabinett főtitkárának helyettese, úgy látszik, váratlan fordulat állott elő. Az újságírók kérdésére válaszolva T. Macumoto kijelentette, hogy a japán küldöttség mégis területi követelésekkel lép fel. Ügy nyilatkozott, hogy ezek a követelések a tárgyalások legérdekesebb pontját képezik majd. Nem ismeretes ugyan, hogy ezek a követelések milyen jellegűek és milyen terjedelműek, — T. Macumoto nem volt hajlandó erről többet mondani — de egy bizonyss, az ilyen eljárás nem lenne a legkedvezőbb kezdet a közelgő tárgyalásokon. Teljes ellentétben állna azzal, amiben áz előzetes tárgyalásokon megegyeztek, s amelyeket Szunicsi Macumoto folytatott Moszkvában F. A. Gromikoval a Szovjetunió külügyminiszterének helyettesével. X szovjel tudósítók közül egyik sem beszélt arról, hogy a tárgyalások folyamán területi kérdésekről is szó lesz. Ez nem elv és nem taktika. A japán fél jól ismerte a szovjet álláspontot, melyet már néhányszor hangsúlyoztak a felelős tényezők, hogy területi kérdésekről csak a kapcsolatok teljes normalizálása után, a diplomáciai kapcsolatok megkötése és a békeszerződés aláírása után lehetne tárgyalni. Nem titok, hogy a moszkvai tárgyalásokon S. Macumoto, akinek elő kellett volna készítenie a talajt Hatojama miniszterelnök és a szovjet kül-" döttség közötti tárgyalásokra, a szovjet fél beleegyezésének adott kifejezést az öt pontra vonatkozóan, amelyeket a további tárgyalások folytatása alapjaként a japán kormány előterjesztett. Ez az öt pont a háborús állapot befejezéséről, a diplomáciai kapcsolatok megújításáról, a halászati szerződés megkötéséről, a hadifoglyok hazatéréséről és Japánnak az ENSZ-be való felvételéről szóló tárgyalásokra vonatkoztak. Ezt a megegyezést dokumentumokba foglalták, amelyeket Gromiko szovjet képviselő és S. Macumoto japan meghatalmazott kicseréltek. E pontok egyikében sem volt szó területi kérdésekről. Maga S. Macumoto a tárgyalások után kijelentette, hogy a japán fél számít arra, hogy a területi kérdéseket majd a békeszerződésről folytatott tárgyalások idején vetik fel. Mi értelme van tehát Takidzso Macumoto mostani nyilatkozatának? Aki gondolkodni tud, mindenkiben felvetődik a kérdés: Nem folyamodik-e a japán fél újból régi taktikájához, amely már háromszor zsákutcába juttatta a szovjet-japán tárgyalásokat annak ellenére, hogy jól ismeri a szovjet álláspontot és jól kellene ismernie a japán nemzet nagy többségének óhaját is, amely elsősorban véget akar vetni a mostani állapotnak és normális kapcsolatokat akar teremteni a Szovjetunióval. A japán küldöttség S. Macumoto által szombaton tolmácsolt ezen álláspontjában (amely mindjárt kezdetben veszélyeztetné a tárgyalások menetét) nem érezhetők-e az idegen érdekek, amelyeknek semmi közük sincs a japán nép nemzeti érdekeihez? Erre a legközelebbi napok adnak választ. N. A. Bulganyin fogadia a japán miniszterelnököt Moszkva (TASZSZ) — N, A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke október 13-án fogadta Hatojama japán miniszterelnököt, akit Kono földművelésügyi- és erdőgazdálkodási miniszter, Sunicsi Macumoto nagykövet, Takidzso Macumoto, a kormány főtitkárának helyettese és más japán közéleti tényezők kísértek. A fogadtatáson részt vett N. T. Fedorenko, a Szovjetunió külügyminiszterének helyettese és I. F. Kurgyukov, a Szovjetunió külügyminisztériuma távol-ke\ leti osztályának vezetője. A honkongi zavargások Honkong (ČTK) — Az esti órákban Honkongban közölték, hogy a rendőrség a kilengésekkel kapcsolatban mintegy 3000 embert tartóztatott le. Fritz Ernst svájci alkonzul és felesége október 13-án súlyos égési sebeket szenvedtek. annak következtében, hogy a rendbontók október 11-én megtámadták kocsijukat. A China Mail című honkongi lap október 12-i vezércikkében hangsúlyozta, hogy „minden jel arra mutat, hogy A Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának nyilatkozata a karlsruhei perről Berlin (ČTK) — Karlsruheben október 8-án a szövetségi alkotmánybíróság előtt az újabb terrorista per kezdődött a német hazafiak ellen, akik a Demokratikus Németország Nemzeti Frontjában működtek. Az NDK Minisztertanácsának elnöksége mellett működő sajtóiroda október 13-án nyilatkozatot adott ki, amelyfcen az elítéli ezt a pert. Tiltakozik ezen eljárás ellen és követeli az NDK polgárai ellen indított rendőrségi és bírósági eljárások beszüntetését. a zavargásokat tervszerűen előre megszervezték". A lap élesen elítéli a kuomintang-ügynökök garázdálkodását és megjegyzi, „nem első eset, hogy ezek az elemek megbontották a rendet" és „komolyan veszélyeztetik Honkongban a békét és nyugalmat." A libanoni közvélemény elítéli az Iraq Petroleum Company Kőolajtársaság intrikáit Bejrut (ČTK) — A Telegraph című lap jelentése szerint a libanoni politikai pártok és szervezetek közös nyilatkozatot tettek közzé, amelyben arról van szó, hogy a libanoni nép követeli önállóságénak megszilárdításét, de az Iraq 'Petroleum Company arra törekszik, hogy hatalmába kerítse a libanoni kormányt és az országot. A felhívás Libanon népéhez fordul, hogy egységesen szálljon szembe az Iraq Petroleum Company Társaság intrlkáival és támogassa a libanoni kormányt, amely az ország nemzeti érdekeit védi." Véget ért a Brit Konzervatív Párt értekezlete Llandudno. (ČTK) — Október 13-án véget ért LIandudnoban a Brit Konzervatív Párt évzáró értekezlete. Az utolsó ülésen gyors ütemben tárgyalták le a különböző poiltikai és gazdasági kérdésekről hozott határozatokat. A határozat nagy része a brit dolgozók eddigi társadalmi vívmányai ellen irányult. így például az egyik határozat "szigorúbb eljárást követelt a nyomorgó családoknak nyújtott támogatás terén. Az államosított iparról folyó vita is megmutatta, hogy a konzervatívok milyen ellenséges szemmel tekintenek a háború utáni első években a dolgozók általános kívánságára államosított vállalatok működésére. A brit sajtó közlése szerint az értekezleten elhangzott beszámolók és határozatok nagy része a brit kapitalista körök érdekeit tartotta szem előtt. A szónokok amellett nyilatkoztak, hogy a brit szakszervezetekkel szemben „határozott intézkedéseket" hozzanak, hogy a vállalkozókat részesítsék adókedvezményben és szüntessék meg a bérek magasságának korlátozását stb. Külpolitikai téren az értekezlet figyelmét a szuezi kérdésre fordította. A beszámolók nagy része az „erőpolitika" szellemében szólott, amelyet amint ismeretes, a brit demokratikus közvélemény élesen elltél. Az értekezlet egyidejűleg megmutatta, hogy a konzervatív párt soraiban fokozódik a nyugtalanság amiatt, hogy a brit uralkodó körök egyes akciói és a kormány gazdasági politikájának eredményei a választók körében egyre nagyobb elégedetlenséget váltanak kl. Az értekesiet befejezése után a konzervatív párt tagjai LIandudnoban nagygyűlést hívtak össze, amelyen Anthony Eden brit miniszterelnök mondott beszédet.. OJ SZO ä 1956. október 16. P. B. (RP)