Új Szó, 1956. szeptember (9. évfolyam, 244-273.szám)

1956-09-10 / 253. szám, hétfő

A tárgyalások még nem jutottak el a végső stádiumba Az ötös tanács vasárnap este tárgyalt Nasszerrel Kairó, (ČTK). — A Menzies ausztráliai miniszterelnök vezette ötös tanács szeptember 8-án Nasszer egyiptomi elnököt felkérte, hogy folytassa az ötös bizottsággal való tanácskozását. A kairói rádió közlése szerint a legközelebbi összejövetelt vasárnap este tartották. Az ötös bizottság tanácskozását szerdán, négy összejövetel után félbeszakították. A bizottság tagjai azóta sa nyugati hatalmak kormányaival tanácskoztak. A bizottság képviselője kijelentette, hogy a tárgyalások még nem jutottak el a végső stádiumba. Munkáspárti képviselők A. Eden lemondását követelik London, (ČTK) — Alfréd Robens képviselő, a munkáspárt egyik vezetője és külpolitikai megbízottja szeptember 8-i nyilvános beszédében kijelentette, hogy amennyiben a Menzies misszió tanácskozásai Nasszer elnökkel nem vezetnek eredményre, „Edennek nem marad más hátra, mint hogy lemondjon." A R e u t e r-hírügynökség közlése szerint Robens hangsúlyozta, hogy Eden eröpolitikája teljesen kudarcot vallott. „Az erőszak alkalmazása e vitás kérdés megoldásában — folytatta Robens — teljesen ellentétben állna ezzel az ünnepélyes kötelezettséggel, amelyet az ENSZ alapokmánya tartalmaz. Arra vezetne, hogy India és Ceylon elhagyná a brit nemzetközösséget és egyesítené az arab világot és Ázsiát ellenünk." A munkáspárti képviselő kijelentette: „Eden miniszterelnök állásfoglalásával elvesztette azt a jogot, hogy kormányon maradjon. At kell adnia helyét azoknak, akik hajlandók a nemzetközi problémát, a modern idők szellemében és nem XIX. század elavult módszereivel megoldani." A Reuter-hírügynökség a továbbiakban közli, hogy Eden miniszterelnök szombaton felkereste a királynőt skótországi balmorali nyári székhelyén, hogy jelentést tegyen a szuezi kérdésről. Ünnepi gyűlés Szófiában Bulgária felszabadításának 12. évfordulóján Szófia, (ČTK) — A szófiai Nemzeti Színházban, szeptember 8-án ünnepi gyűlést tartottak Bulgáriának a fasiszta uralom alól való felszabadítása 12. évfordulóján. A gyűlésen részt vett T o d o r Z s i z s k o v, Bulgária Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, Georgij Damjanov, a Népgyűlés elnökségének elnöke, A nton Jugov, a Minisztertanács elnöke, valamint a bolgár államnak és Bulgária Kommunista Pártjának további vezetői, a szófiai dolgozók képviselői és a diplomáciai testület tagjai. Az ünnepi beszédet B. B a 1 g a r an o v, Bulgária Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára mondotta. Olaszország Kommunista Pártja a szuezi kérdésről Róma, (ČTK). — Az Unita szeptember 8-i számában hírt közöl Olaszország Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének üléséről, amelyben a többi között a következőket írja: Az olasz nép nem kíván hozzájárulni az egyiptomi néppel, valamint Afrika és Ázsia többi országaival szemben fennálló vitás kérdések elmérgesítéséhez. Az olasz kormány kötelessége az, hogy ne maradjon közönyös az egymással szemben álló felek öszszetüzésével szerrfben, hanem foglaljon nyíltan állást' a brit és francia imperialisták bármilyen agressziós törekvései ellen. A kommunisták abban az esetben, hogyha a helyzet továbbra is romlana, fenntartják maguknak azt a jogot, hogy követelni fogják a parlament azonnali összehívását, hogy foglalkozzon azzal az állásponttal, amelyet Olaszországnak el kell foglalnia a béke védelmére. Amerikai provokáció az NDK határán Berlin, (ČTK). — A nyugatnémetországi amerikai megszálló haderők két tagja szeptember 7-én a délutáni órákban tüzet nyitott az NDK Holzhausen kerületének határőrségére. Az NDK határőrségének tagjai közül szerencsére senki sem sérült meg. A Német Demokratikus Köztársaság lakossága i körében az amerikai katonák provoká- I lása nagy felháborodást keltett. A Magyar Minisztertanács határozata a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom fejlesztéséről A vasárnapi magyar lapok közölték a Minisztertanács határozatát a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom fejlesztéséről. A határozat foglalkozik a mezőgazdaság szocialista átszervezése előmozdításának, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és az alacsonyabb típusú termelőszövetkezeti csoportok gazdálkodása fejlesztésének feladataival, valamint a földművesszövetkezeti mozgalom kiszélesítésével és az egyszerű termelői társulások fejlesztésével. Tart a kormányválság Kambodzsában Hanoi, (ČTK). — Pnom Penhu-i hír szerint Kambodzsában augusztus eleje óta tovább tart a kormányválság. Khim Tit kormányának lemondásával. A Reuter-ügynökség szerint Norodom Szuramarit király szeptember 8-án Norodom Szihanuk herceget bízta meg a kormány megalakításával. Mivel a herceg kifejezte azon óhaját, hogy kormányon kívül maradjon, a király Szim Vart bízta meg a kormányalakítással, akinek azonban nem sikerült megnyernie a politikai körök támogatását. A király ezután Non Kmnyt bízta meg a kormány összeállításával, aki azonban nem vállalta a megbízást. Bulgáriában üzembe helyezték a legnagyobb villanyerőművet Szófia (ČTK). — A bolgár nép államünnepének előestéjén, szeptember 8-án ünnepélyesen üzembe helyezték a bulgáriai legnagyobb villanyerőművet. Az ünnepélyen, amely a Szófia közelében épült Sztálin-gáton folyt, részt vettek Rajkó Damjanov és Valko Cservenkov, Bulgária Kommunista Pártja rfözponti Bizottsága politikai irodájának tagjai, a Bolgár Népköztársaság minisztertanácsának alelnökei, valamint Bulgária Kommunista Pártjának és népi kormányának további képviselői, a villanyerőmű építői és a szófiai kerület dolgozóinak ezrei. A villanyerőmű nagy népgazdasági jelentőségéről Kimon Georgijev, a villamosítás és melioráció minisztere mondott beszédet. A miniszter kiemelte a „Sztálin" villanyerőmű építőinek hősiességét, áldozatkészségét és technikai felkészültségét, valamint azt a segítséget, amelyet a Szovjetunió és a Csehszlovák Köztársaság nyújtott Bulgáriának e mű építésében. A CEYLONI kormányküldöttség Claude Corea főbiztos vezetésével a Szovjetunióból szeptember 8-án Pekingbe érkezett, hogy tanácskozásokat folytasson a diplomáciai kapcsolatok felvételéről a Kínai Népköztársasággal. (ČTK) NÉMETORSZÁG Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának küldöttsége Berlinből külön repülőgépen Pekingbe utazott, hogy részt vegyen Kína Kommunista Pártjának kongresszusán. A küldöttséget Walter Ulbricht, a párt első titkára vezeti. (ČTK) TOKIÓBÓL jelentik, hogy Okinavában hatalmas tájfun dúlt. A tájfun következtében egy személy életét vesztette. A tájfun Okinavában megrongálta az amerikai katonai berendezéseket. (ČTK) Németország egyesítésének egyetlen reális útja a két német állam közti megegyezés A Német Szövetségi Köztársaság jegyzéket intézett a Szovjetunióhoz Gromiko, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese szeptember 7-én fogadta Wilhelm Haast, a Német Szövetségi Köztársaság moszkvai nagykövetét, aki, mint már jelentettük, jegyzéket adott át Gromikónak. A jegyzék kifejti a Német Szövetségi Köztársaság kormányának álláspontját a német egység helyreállítására vonatkozóan. A nagykövet ugyanakkor átadta a Német Szövetségi Köztársaság kormányának e kérdéssel foglalkozó memorandumát is. fontosabb kérdésének megoldását: az egységes német demokratikus állam meg terem tését. A szövetségi kormánynak is ez a véleménye. A szövetségi kormány reméli, hogy a szovjet kormánynak ez az álláspontja hathatós gyakorlati lépésekre vezet Németország egységének helyreállításával kapcsolatban. Ilyen lépésekre szükség van, m?rt az egység helyreállításának kérdése nemcsak a német népre nézve nemzeti jelentőségű kérdés, hanem nagy jelentőségű az orosz népre nézve, és általános jelentőségű, az európai béke és az egész világ békéje szempontjából is. Figyelembe véve, hogy az újraegyesítés kérdését a két fél közötti eszmecsere útján lehet hasznosan megvitatni, de jogi természeténél fogva a kérdést csak mind a négy kormány oldhatja meg, a szövetségi kormány a Szovjetunió kormányának szánt memoranduma szövegét egyidejűleg megküldte Franciaország, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok kormányának is. Gromiko a fenti jegyzéket átvéve az alábbi nyilatkozatot tette: A Szovjetunió, mint ismeretes, kö-' vetkezetes híve volt és marad annak, hogy helyreállítsák Németországnak, mint békeszerető és demokratikus államnak nemzeti egységét. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya jól ismeri a szovjet kormány e kérdéssel kapcsolatos álláspontját. A mai körülmények között, amikor Németországban két önálló állam létezik, nincs más reális út Németország egyesítéséhez, mint a Német Demokratikus Köztársaság és Német Szövetségi Köztársaság közötti közvetlen tárgyalások útja. A Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kormányai közötti megegyezés nélkül nem lehet megoldani ezt a kérdést. Azok az intézkedések, amelyeket a Német Szövetségi Köztársaságban tettek az utóbbi időben az ország militarizálása végett, valamint a német nép számára a potsdami egyezményben szavatolt demokratikus jogok és szabadságjogok elfojtására oda vezetnek, hogy a német állam egységének békés és demokratikus alapokon való helyreállítása lehetlenné válik. Ezt özintén figyelembe kell venni, ha megvizsgáljuk a Német Szövetségi Köztársaság kormányának jegyzékét. Gromiko kijelentette, hogy a Német Szövetségi Köztársaság jegyzékére és memorandumára a szovjet kormány megfelelő jegyzékben fog válaszolni* A Német Szövetségi Köztársaság jegyzéke így hangzik: „A Szovjetunió,- az Amerikai Egyesült Államok, az Egyerült Királyság és Franciaország kormányfői 1955 júliusában az első genfi értekezleten megegyeztek, hogy »a német kérdés megoldásának és Németország újraegyesítésének szabad választások útján, a német nép nemzeti érdekeivel és az európai biztonság érdekeivel összhangban kell megtörténnie". Sajnos, az 1955 október-novemberében megtartott második genfi értekezleten nem sikerült megegyezésre jutni azokban az eszközökben és módozatokban, amelyek alapján e határozat valóra váltható. Az 1956-os évnek több mint a fele is eltelt már, anélkül, hogy ebben a kérdésben valamilyen előrehaladás történt volna. A szövetségi kormány kötelességének tartja, hogy felhívja a Szovjetúnió kormányának figyelmét e tény komolyságára. Miután kudarcot vallott sok kísérlet, amelynek célja a megegyezés létrehozása volt nagyszabású értekezleteken, a szövetségi kormány nem tartja célszerűnek, hogy most újabb ilyen értekezlet összehívását javasolja. A szövetségi kormánynak az a véleménye, hogy egy újabb értekezletet csak akkor kell összehívni, ha normális diplomáciai úton alapos kilátás lesz majd arra, hogy ez az értekezlet sikeres lesz. A szövetségi kormány azzal a felhívással fordul a Szovjetunió kormányához, hogy eneraikusan újítsa meg erőfeszítéseit a kérdés megoldásának elősegítésére. A szövetségi kormány memorandum formájában hozzá kíván járulni ezekhez az erőfeszítésekhez. Ezt a memorandumot megküldte a Szovjetunió kormányának. Ezt az eljárási módot azért tartja célszerűnek, mert már hosszább időn át eszmecseréket folytatott Franciaország, az Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok kormányával és szerencsére megegyezésre jutott ezekkel a kormányokkal. Eízel szemben mind ez ideig nem volt alkalma, hogy a Szovjetunió kormányával behatóan megvitassa az újraegyesítés kérdését. A szövetségi kormány emlékeztet arra, hogy Vorosilov marsall, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke ez év március 12-én, amikor Haas úr, a szövetségi köztársaság nagykövete átnyújtotta megbízólevelét, újból hangsúlyozta azt a meggyőződését, hogy a két állam diplomáciai kapcsolatainak megteremtése elősegíti az egész német nép legÚTBAN A BALKAN ORSZAGAI FELE dó, s így egyénileg áruló parasztoktól. Reggel végeláthatatlan sorban jönnek az állomás felől, jellegzetes rudat cipelve a vállukon, amelynek két végén ott himbál a tejes vagy tejfeles köcsög, a tojásos vagy a zöldséges kosár. Paradicsom és paprika elképesztő mennyiségben, de milyen paradicsom, milyen paprika! Még a cseh kollégáknak is tetszett ez a mosolygó, dús piac, természetesen csak addig, míg fel nem tálalták nekünk az első lecsót vagy dzsuvecset. A piac tehát szorosan hozzátartozik a mai Belgrád arculatához, s amint az információs minisztérium — itt államtitkárság a neve — sajtótájékoztatójától kiderült, a termelőeszközök jelentős részének társadalmi tulajdona mellett az általános (ökonómiai) gazdaságtani értelemben vett piac törvény — a kereslet és kínálat törvénye — uralkodó eleme az egész mai Jugoszlávia gazdasági és így politikai életének. Ez a kettősség — hogy ne mondjuk ellentmondás — végigvonul az egész itteni életen s más a nép*- demokratikus államok szocializmusától — de ugyanakkor a nyugati államok kapitalizmusától is egyaránt, alapvetően eltérő gazdasági és politikai berendezésnek az alapja. „Egyedülálló az egész világon" írja büszkén Lukics jugoszláv állam szervezete című művében. De ezzel a kérdéssel bővebben kell foglalkozni, nem lehet egy-kétnapos itt-tartózkodás után véleményt alkotni róla. Legfőképpen pedig meg kell kérdezni, mit szól ehhez a gazdasági és politikai rendszerhez a legérdekeltebb fél: maga a jugoszláv nép. Srőke Lőrinc A repülőgép Prágából két és fél Egy újságíró jegyzeteiből óra alatt leszállás nélkül teszi meg r a 850 km-es utat Belgrádig. Tájilag a nagy Duna-kanyar a legszebb: Esztergomtól átlósan keresztezi a repülőgép a Szentendrei-sziget déii vége irányiban. Budapest csak körvonalakban látszik a párás levegőben: Innen már nyílegyenes a qép útja Belgrádig. A Duna-Tisza közti homokos hátság közepe fölött repülünk végig egészen Szabadkáig. Érdekes, hogy nagyobb kiterjedésű szabad futóhomokos területet nem látni: mindenütt tanyák s fákkal körülültetett földek, gyümölcsösök. szőlők, akácosok váltakoznak. Ügy látszik lénveqében sikerűit már megfogni a homokot, ami életkérdés Petőfi egykori szűkebb hazája szempontiából. v Bácskában a táj jellege megváltozik. Több a víz. üdébb színűek a földek. több a nagy. zárt. rendezett település. Ti tel t látjuk a Tisza torkolatánál. néhány rövid perc s már feltűnik az első heqv. az Avala, s előtte kibontakozik utunk célja: Belgrád. A repülőtér igen közei van a város szívéhez, Zimonv és Belgrád között a Duna és a Száva árterén fekszik. Itt üdvözölte eqv évvel ezelőtt Tito elnök a .megérkező szovjet államférfiakat történelmi jelentőségű jugoszláviai látogatásuk alkalmával. Bennünket, csehszlovák újságírókat a juqoszláv kollegák várnak, s vendégelnek mea mindjárt rakijával. Egyik szemfüles társunk pillanatok alatt megállapítja, hogy a szeszesitalok Jugoszláviában nemcsak iók. hanem szenzációsan olcsók is a mi pénzünkre átszámítva, és ez csak emeli a qvorsan kialakuló szívélyes hanqulatot. Persze az ,s. aki először jár külföldön, hamarosan rájön arra, hogy az ilyen, hivatalos árfolyamon való pénzátszámítás csalóka doicxt Rövid utunk a városba az óriási méretű, befejezés előtt álló közigazgatási palota mellett visz el, amelyben rengeteq helyiséq lesz. Hozzá hasonlót csak Frankfurtban láttam, az 1. G. Farbenindustrie, Európa legnagyobb vegyészeti konszernjének igazgatósági épületét, amelyben szinte szimbolikusan a háború után az amerikai megszálló hatósáqok ütöttek tanyát. Vagy Gőrinq hírhedt légüqvminisztériumának az épületéhez hasonlítható Berlinben, melynek 4000 szobájában elfér az NDK minden minisztériuma és még eqy sereq hivatal. Nemcsak a könyveknek van meq a saiát sorsuk — ahoqvan a réqi rómaiak mondták, meq van ez ennek az ú i méq teljesen el sem készült épületóriásnak is. Mindjárt a felszabadulás után kezdték építeni, hoqy valahol elhelyezzék a központi hivatalokat, a többszörösen, a németek és az amerikaiak által covaránt bombázott városban. Az építkezés azonban 1948ban meqszakadt és csak most fejezik be. Mindeq.y, hoqv kivel beszélünk Jugoszláviában: mindiq visszatérő lidércnyomás az 1948—1953 közötti ne»éz esztendők emléke, amikor tqészen egyedül állott az orszáq. mindenünnen ellenségtől körülvéve. Az első benyomás a városról igen jó — sőt meqleoő. Valaha, immár közel 50 éve, hoqv kisgyerek koromban eqy al-dunai hajóút alkalmával Belqrádban jártam, még az első világháború előtti években. Az akkor, hozzá hasonló naqvsáqú Pozsonyhoz képest elhanyagolt, piszkos, balkáni város emléke maradt meg bennem, amely magán viselte a több évszázados török uralom minden nvomát. A mai Belqrád félmilliós világváros. A vár alatti városrészekben vannak méq öreq. kibombázott házak, de éppen itt. a város belterületén folyik az építkezés a legintenzívebben. Üj utcákat törnek, mint Hausmann Párizsban a múlt század közepén; egész új városrészek születnek, mint a bratislavai Nová Doba környékére emlékeztető Új-Belgrád, a repülőtér és Ziinony között. Eqységes építészeti fejfogás szerint építik át a város szívében a Marx-Engels-teret, ahol a Juqoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának épülete és a párt lapjának, a Borbának a szerkesztősége van. De nem ez az uralkodó városkép a legmeglepőbb. A város lüktető élete, modern közlekedése, nagyszerű kivilágítása, legfőképpen példás tisztasága az, ami bennünket a legjobban meglep. Nyoma sincsen a még félszázad előtt is oly. jellegzetes „keleti" rendetlenségnek, elmaradottságnak. Ellenkezőleg, Belgrád tisztább, rendezettebb nem egy szlovákiai városunknál. Jó volna, ha egyik-másik nemzeti bizottságunk köztisztasági osztályának vezetője ellátogatna a jugoszláv fővárosba. Jól érezné magát* bizonyára mindjárt az állomáson inna olcsó rákiját, s talán megtanulná, hogy lényegesen nagyobb rendet és tisztaságot lehet tartani, mint mondjuk Kassán az állomás előtti téren. Pedig a köztisztaság kérdése nem is olyan egyszerű dolog. A városban sok az autó — általában új nagy amerikai kocsik — de ugyanakkor számos a lófogat is, lényegesen több, mint a mi városainkban. A kis szerb lovak ott kocognak minduntalan az autók, trolibuszok, teherautók, autóbuszok között, s persze nekik megtiltani nem lehet... A rengeteg zöldség, gyümölcs, melyet a város 16 piacán árulnak, a legtöbb városban szintén nem fokozná a köztisztaságot. S mindehhez immár hetek óta tart a 40 fokos hőség — nem könnyű dolog az utcák rendbentartása. Általában a vidék, a falvak életének belefonódása a nagyváros életébe, ha nem is nagyobb, de feltűnőbb mint Bratislavában vagy a Belgrádhoz hasonló nagyságú Brnóban. Az ok egyszerű. A parasztság itt még népviseletet hord, s Igy feltűnőbb a megjelenése. Különösen a férfiak ruhája jellegzetes. A magyar paraszt levetette lobogó ingét-gatyáját, a szlovák paraszt is testhezálló halináját. Belgrádban azonban az utcai járókelők jó része, különösen a piacok és az állomások körül, de még az üzemek táján is, őseinek szűk alsószárú, feljebb bricsesszerűen kibuggyanó nadrágjában, kis pircfe, nyitott mellényben és bőrpapucsokban jár. A Kalimagdán árnyas sétányain gyakran látni városias öltözetű fiatalokat népviseletben járó szülők kíséretében. A fő okot azonban, amiért annyi a vidéki, a falusi elem ebben a nagyvárosban, a piacgazdálkodásban kell keresni. A piacot a szó szoros, eredeti értelmében értem, azt a helyet, ahol a falusi lakosság eladja mezőgazdasági termékeit a városiaknak. Többször sétálgattunk a belgrádi piacokon, mert itt még ez a lakosság élelmiszerrel való ellátásának uralkodó formája. Igaz, a piaci „standok" jórésze a közeli mezőgazdasági szövetkezetek elárusító bódéi, de ezek, illetve árujuk, alig különbözik az egyénileg gazdálkoÜJ szö 1B56. szeptember 10. 3