Új Szó, 1956. szeptember (9. évfolyam, 244-273.szám)

1956-09-10 / 253. szám, hétfő

A tárgyalások még nem jutottak el a végső stádiumba Az ötös tanács vasárnap este tárgyalt Nasszerrel Kairó, (ČTK). — A Menzies ausztrá­liai miniszterelnök vezette ötös tanács szeptember 8-án Nasszer egyiptomi el­nököt felkérte, hogy folytassa az ötös bizottsággal való tanácskozását. A kairói rádió közlése szerint a legkö­zelebbi összejövetelt vasárnap este tartották. Az ötös bizottság tanácsko­zását szerdán, négy összejövetel után félbeszakították. A bizottság tagjai azóta sa nyugati hatalmak kormányai­val tanácskoztak. A bizottság képvise­lője kijelentette, hogy a tárgyalások még nem jutottak el a végső stádium­ba. Munkáspárti képviselők A. Eden lemondását követelik London, (ČTK) — Alfréd Robens képviselő, a munkáspárt egyik vezető­je és külpolitikai megbízottja szep­tember 8-i nyilvános beszédében kije­lentette, hogy amennyiben a Menzies misszió ta­nácskozásai Nasszer elnökkel nem vezetnek eredményre, „Edennek nem marad más hátra, mint hogy le­mondjon." A R e u t e r-hírügynökség közlése szerint Robens hangsúlyozta, hogy Eden eröpolitikája teljesen kudarcot vallott. „Az erőszak alkalmazása e vitás kérdés megoldásában — foly­tatta Robens — teljesen ellentétben állna ezzel az ünnepélyes kötelezett­séggel, amelyet az ENSZ alapokmá­nya tartalmaz. Arra vezetne, hogy India és Ceylon elhagyná a brit nemzetközösséget és egyesítené az arab világot és Ázsiát ellenünk." A munkáspárti képviselő kijelentet­te: „Eden miniszterelnök állásfoglalásá­val elvesztette azt a jogot, hogy kor­mányon maradjon. At kell adnia helyét azoknak, akik hajlandók a nemzetközi problémát, a modern idők szellemében és nem XIX. század elavult módszereivel megoldani." A Reuter-hírügynökség a továbbiak­ban közli, hogy Eden miniszterelnök szombaton felkereste a királynőt skót­országi balmorali nyári székhelyén, hogy jelentést tegyen a szuezi kérdés­ről. Ünnepi gyűlés Szófiában Bulgária felszabadításának 12. évfordulóján Szófia, (ČTK) — A szófiai Nemzeti Színházban, szeptember 8-án ünnepi gyűlést tartottak Bulgáriának a fasisz­ta uralom alól való felszabadítása 12. évfordulóján. A gyűlésen részt vett T o d o r Z s i z s k o v, Bulgária Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, Georgij Damjanov, a Népgyűlés elnökségének elnöke, A n­ton Jugov, a Minisztertanács elnö­ke, valamint a bolgár államnak és Bul­gária Kommunista Pártjának további vezetői, a szófiai dolgozók képviselői és a diplomáciai testület tagjai. Az ünnepi beszédet B. B a 1 g a r a­n o v, Bulgária Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára mon­dotta. Olaszország Kommunista Pártja a szuezi kérdésről Róma, (ČTK). — Az Unita szeptem­ber 8-i számában hírt közöl Olasz­ország Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének üléséről, amelyben a többi között a követke­zőket írja: Az olasz nép nem kíván hozzájá­rulni az egyiptomi néppel, valamint Af­rika és Ázsia többi országaival szem­ben fennálló vitás kérdések elmérge­sítéséhez. Az olasz kormány köteles­sége az, hogy ne maradjon közönyös az egymással szemben álló felek ösz­szetüzésével szerrfben, hanem foglaljon nyíltan állást' a brit és francia impe­rialisták bármilyen agressziós törekvé­sei ellen. A kommunisták abban az esetben, hogyha a helyzet továbbra is romla­na, fenntartják maguknak azt a jogot, hogy követelni fogják a parlament azonnali összehívását, hogy foglalkoz­zon azzal az állásponttal, amelyet Olaszországnak el kell foglalnia a béke védelmére. Amerikai provokáció az NDK határán Berlin, (ČTK). — A nyugatnémetor­szági amerikai megszálló haderők két tagja szeptember 7-én a délutáni órák­ban tüzet nyitott az NDK Holzhausen kerületének határőrségére. Az NDK határőrségének tagjai közül szerencsé­re senki sem sérült meg. A Német Demokratikus Köztársaság lakossága i körében az amerikai katonák provoká- I lása nagy felháborodást keltett. A Magyar Minisztertanács határozata a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom fejlesztéséről A vasárnapi magyar lapok közölték a Minisztertanács határozatát a mező­gazdasági szövetkezeti mozgalom fej­lesztéséről. A határozat foglalkozik a mezőgazdaság szocialista átszervezése előmozdításának, a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek és az alacsonyabb típusú termelőszövetkezeti csoportok gazdálkodása fejlesztésének feladatai­val, valamint a földművesszövetkezeti mozgalom kiszélesítésével és az egy­szerű termelői társulások fejlesztésé­vel. Tart a kormányválság Kambodzsában Hanoi, (ČTK). — Pnom Penhu-i hír szerint Kambodzsában augusztus eleje óta tovább tart a kormányválság. Khim Tit kormányának lemondásával. A Reu­ter-ügynökség szerint Norodom Szura­marit király szeptember 8-án Norodom Szihanuk herceget bízta meg a kor­mány megalakításával. Mivel a herceg kifejezte azon óhaját, hogy kormányon kívül maradjon, a király Szim Vart bízta meg a kormányalakítással, aki­nek azonban nem sikerült megnyernie a politikai körök támogatását. A király ezután Non Kmnyt bízta meg a kor­mány összeállításával, aki azonban nem vállalta a megbízást. Bulgáriában üzembe helyezték a legnagyobb villanyerőművet Szófia (ČTK). — A bolgár nép állam­ünnepének előestéjén, szeptember 8-án ünnepélyesen üzembe helyezték a bul­gáriai legnagyobb villanyerőművet. Az ünnepélyen, amely a Szófia kö­zelében épült Sztálin-gáton folyt, részt vettek Rajkó Damjanov és Valko Cser­venkov, Bulgária Kommunista Pártja rfözponti Bizottsága politikai irodájá­nak tagjai, a Bolgár Népköztársaság minisztertanácsának alelnökei, vala­mint Bulgária Kommunista Pártjának és népi kormányának további képvi­selői, a villanyerőmű építői és a szófiai kerület dolgozóinak ezrei. A villanyerőmű nagy népgazdasági jelentőségéről Kimon Georgijev, a vil­lamosítás és melioráció minisztere mondott beszédet. A miniszter kiemel­te a „Sztálin" villanyerőmű építőinek hősiességét, áldozatkészségét és tech­nikai felkészültségét, valamint azt a segítséget, amelyet a Szovjetunió és a Csehszlovák Köztársaság nyújtott Bul­gáriának e mű építésében. A CEYLONI kormányküldöttség Claude Corea főbiztos vezetésével a Szovjetunióból szeptember 8-án Pekingbe érkezett, hogy tanács­kozásokat folytasson a diplomáciai kapcsolatok felvételéről a Kínai Nép­köztársasággal. (ČTK) NÉMETORSZÁG Szocialista Egység­pártja Központi Bizottságának kül­döttsége Berlinből külön repülőgépen Pekingbe utazott, hogy részt vegyen Kína Kommunista Pártjának kong­resszusán. A küldöttséget Walter Ulbricht, a párt első titkára vezeti. (ČTK) TOKIÓBÓL jelentik, hogy Okinavá­ban hatalmas tájfun dúlt. A tájfun következtében egy személy életét vesztette. A tájfun Okinavában meg­rongálta az amerikai katonai beren­dezéseket. (ČTK) Németország egyesítésének egyetlen reális útja a két német állam közti megegyezés A Német Szövetségi Köztársaság jegyzéket intézett a Szovjetunióhoz Gromiko, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese szeptem­ber 7-én fogadta Wilhelm Haast, a Német Szövetségi Köztársaság moszkvai nagykövetét, aki, mint már jelentettük, jegyzéket adott át Gromikónak. A jegyzék kifejti a Német Szövetségi Köztársaság kormányának álláspontját a német egység helyreállítására vonatkozóan. A nagykövet ugyanakkor át­adta a Német Szövetségi Köztársaság kormányának e kérdéssel foglalkozó memorandumát is. fontosabb kérdésének megoldását: az egységes német demokratikus állam meg terem tését. A szövetségi kor­mánynak is ez a véleménye. A szö­vetségi kormány reméli, hogy a szov­jet kormánynak ez az álláspontja hathatós gyakorlati lépésekre vezet Németország egységének helyreállí­tásával kapcsolatban. Ilyen lépésekre szükség van, m?rt az egység helyre­állításának kérdése nemcsak a német népre nézve nemzeti jelentőségű kér­dés, hanem nagy jelentőségű az orosz népre nézve, és általános jelentőségű, az európai béke és az egész világ bé­kéje szempontjából is. Figyelembe véve, hogy az újraegye­sítés kérdését a két fél közötti esz­mecsere útján lehet hasznosan megvi­tatni, de jogi természeténél fogva a kérdést csak mind a négy kormány oldhatja meg, a szövetségi kormány a Szovjetunió kormányának szánt me­moranduma szövegét egyidejűleg meg­küldte Franciaország, az Egyesült Ki­rályság és az Egyesült Államok kor­mányának is. Gromiko a fenti jegyzéket átvéve az alábbi nyilatkozatot tette: A Szovjetunió, mint ismeretes, kö-' vetkezetes híve volt és marad an­nak, hogy helyreállítsák Németország­nak, mint békeszerető és demokrati­kus államnak nemzeti egységét. A Né­met Szövetségi Köztársaság kormánya jól ismeri a szovjet kormány e kér­déssel kapcsolatos álláspontját. A mai körülmények között, ami­kor Németországban két önálló ál­lam létezik, nincs más reális út Né­metország egyesítéséhez, mint a Német Demokratikus Köztársaság és Német Szövetségi Köztársaság kö­zötti közvetlen tárgyalások útja. A Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kormányai közötti megegyezés nélkül nem lehet megoldani ezt a kérdést. Azok az intézkedések, amelyeket a Német Szövetségi Köztársaságban tettek az utóbbi időben az ország militarizálása végett, valamint a né­met nép számára a potsdami egyez­ményben szavatolt demokratikus jo­gok és szabadságjogok elfojtására oda vezetnek, hogy a német állam egy­ségének békés és demokratikus ala­pokon való helyreállítása lehetlenné válik. Ezt özintén figyelembe kell venni, ha megvizsgáljuk a Német Szövetsé­gi Köztársaság kormányának jegyzé­két. Gromiko kijelentette, hogy a Német Szövetségi Köztársaság jegyzékére és memorandumára a szovjet kormány megfelelő jegyzékben fog válaszolni* A Német Szövetségi Köztársaság jegyzéke így hangzik: „A Szovjetunió,- az Amerikai Egye­sült Államok, az Egyerült Királyság és Franciaország kormányfői 1955 jú­liusában az első genfi értekezleten megegyeztek, hogy »a német kérdés megoldásának és Németország újra­egyesítésének szabad választások út­ján, a német nép nemzeti érdekei­vel és az európai biztonság érdekei­vel összhangban kell megtörténnie". Sajnos, az 1955 október-novemberé­ben megtartott második genfi érte­kezleten nem sikerült megegyezésre jutni azokban az eszközökben és mó­dozatokban, amelyek alapján e hatá­rozat valóra váltható. Az 1956-os év­nek több mint a fele is eltelt már, anélkül, hogy ebben a kérdésben va­lamilyen előrehaladás történt volna. A szövetségi kormány kötelességé­nek tartja, hogy felhívja a Szovjet­únió kormányának figyelmét e tény komolyságára. Miután kudarcot vallott sok kísér­let, amelynek célja a megegyezés lét­rehozása volt nagyszabású értekezle­teken, a szövetségi kormány nem tartja célszerűnek, hogy most újabb ilyen értekezlet összehívását javasol­ja. A szövetségi kormánynak az a vé­leménye, hogy egy újabb értekezle­tet csak akkor kell összehívni, ha normális diplomáciai úton alapos ki­látás lesz majd arra, hogy ez az ér­tekezlet sikeres lesz. A szövetségi kormány azzal a felhí­vással fordul a Szovjetunió kormányá­hoz, hogy eneraikusan újítsa meg erő­feszítéseit a kérdés megoldásának elő­segítésére. A szövetségi kormány memorandum formájában hozzá kíván járulni ezek­hez az erőfeszítésekhez. Ezt a me­morandumot megküldte a Szovjetunió kormányának. Ezt az eljárási módot azért tartja célszerűnek, mert már hosszább időn át eszmecseréket folyta­tott Franciaország, az Egyesült Ki­rályság és az Amerikai Egyesült Ál­lamok kormányával és szerencsére megegyezésre jutott ezekkel a kormá­nyokkal. Eízel szemben mind ez ideig nem volt alkalma, hogy a Szovjetunió kormányával behatóan megvitassa az újraegyesítés kérdését. A szövetségi kormány emlékeztet arra, hogy Vorosilov marsall, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa Elnökségé­nek elnöke ez év március 12-én, ami­kor Haas úr, a szövetségi köztársa­ság nagykövete átnyújtotta megbízó­levelét, újból hangsúlyozta azt a meggyőződését, hogy a két állam dip­lomáciai kapcsolatainak megterem­tése elősegíti az egész német nép leg­ÚTBAN A BALKAN ORSZAGAI FELE dó, s így egyénileg áruló parasztoktól. Reggel végeláthatatlan sorban jönnek az állomás felől, jellegzetes rudat ci­pelve a vállukon, amelynek két végén ott himbál a tejes vagy tejfeles kö­csög, a tojásos vagy a zöldséges kosár. Paradicsom és paprika elképesztő mennyiségben, de milyen paradicsom, milyen paprika! Még a cseh kollégáknak is tetszett ez a mosolygó, dús piac, ter­mészetesen csak addig, míg fel nem tálalták nekünk az első lecsót vagy dzsuvecset. A piac tehát szorosan hozzátar­tozik a mai Belgrád arculatához, s amint az információs minisztérium — itt államtitkárság a neve — sajtótájé­koztatójától kiderült, a termelőeszkö­zök jelentős részének társadalmi tu­lajdona mellett az általános (ökonó­miai) gazdaságtani értelemben vett piac törvény — a kereslet és kínálat törvénye — uralkodó eleme az egész mai Jugoszlávia gazdasági és így po­litikai életének. Ez a kettősség — hogy ne mondjuk ellentmondás — végig­vonul az egész itteni életen s más a nép*- demokratikus államok szocializ­musától — de ugyanakkor a nyugati államok kapitalizmusától is egyaránt, alapvetően eltérő gazdasági és politi­kai berendezésnek az alapja. „Egyedül­álló az egész világon" írja büszkén Lukics jugoszláv állam szervezete című művében. De ezzel a kérdéssel bővebben kell foglalkozni, nem lehet egy-kétnapos itt-tartózkodás után vé­leményt alkotni róla. Legfőképpen pe­dig meg kell kérdezni, mit szól ehhez a gazdasági és politikai rendszerhez a legérdekeltebb fél: maga a jugoszláv nép. Srőke Lőrinc A repülőgép Prágából két és fél Egy újságíró jegyzeteiből óra alatt leszállás nélkül teszi meg r a 850 km-es utat Belgrádig. Tájilag a nagy Duna-kanyar a legszebb: Esztergomtól átlósan keresztezi a re­pülőgép a Szentendrei-sziget déii vége irányiban. Budapest csak körvonalak­ban látszik a párás levegőben: Innen már nyílegyenes a qép útja Belgrá­dig. A Duna-Tisza közti homokos hát­ság közepe fölött repülünk végig egé­szen Szabadkáig. Érdekes, hogy na­gyobb kiterjedésű szabad futóhomokos területet nem látni: mindenütt tanyák s fákkal körülültetett földek, gyümöl­csösök. szőlők, akácosok váltakoznak. Ügy látszik lénveqében sikerűit már megfogni a homokot, ami életkérdés Petőfi egykori szűkebb hazája szem­pontiából. v Bácskában a táj jellege megválto­zik. Több a víz. üdébb színűek a föl­dek. több a nagy. zárt. rendezett te­lepülés. Ti tel t látjuk a Tisza torko­latánál. néhány rövid perc s már feltűnik az első heqv. az Avala, s előt­te kibontakozik utunk célja: Belgrád. A repülőtér igen közei van a város szívéhez, Zimonv és Belgrád között a Duna és a Száva árterén fekszik. Itt üdvözölte eqv évvel ezelőtt Tito elnök a .megérkező szovjet államférfiakat történelmi jelentőségű jugoszláviai lá­togatásuk alkalmával. Bennünket, cseh­szlovák újságírókat a juqoszláv kolle­gák várnak, s vendégelnek mea mind­járt rakijával. Egyik szemfüles tár­sunk pillanatok alatt megállapítja, hogy a szeszesitalok Jugoszláviában nemcsak iók. hanem szenzációsan ol­csók is a mi pénzünkre átszámítva, és ez csak emeli a qvorsan kialakuló szí­vélyes hanqulatot. Persze az ,s. aki először jár külföldön, hamarosan rájön arra, hogy az ilyen, hivatalos árfolya­mon való pénzátszámítás csalóka do­icxt Rövid utunk a városba az óriási méretű, befejezés előtt álló közigazga­tási palota mellett visz el, amelyben rengeteq helyiséq lesz. Hozzá hasonlót csak Frankfurtban láttam, az 1. G. Farbenindustrie, Európa legnagyobb vegyészeti konszernjének igazgatósági épületét, amelyben szinte szimboliku­san a háború után az amerikai meg­szálló hatósáqok ütöttek tanyát. Vagy Gőrinq hírhedt légüqvminisztériumának az épületéhez hasonlítható Berlinben, melynek 4000 szobájában elfér az NDK minden minisztériuma és még eqy se­req hivatal. Nemcsak a könyveknek van meq a saiát sorsuk — ahoqvan a réqi ró­maiak mondták, meq van ez ennek az ú i méq teljesen el sem készült épület­óriásnak is. Mindjárt a felszabadulás után kezdték építeni, hoqy valahol el­helyezzék a központi hivatalokat, a többszörösen, a németek és az ame­rikaiak által covaránt bombázott vá­rosban. Az építkezés azonban 1948­ban meqszakadt és csak most fejezik be. Mindeq.y, hoqv kivel beszélünk Ju­goszláviában: mindiq visszatérő lidérc­nyomás az 1948—1953 közötti ne»éz esztendők emléke, amikor tqészen egyedül állott az orszáq. mindenünnen ellenségtől körülvéve. Az első benyomás a városról igen jó — sőt meqleoő. Valaha, immár közel 50 éve, hoqv kisgyerek korom­ban eqy al-dunai hajóút alkalmával Belqrádban jártam, még az első világ­háború előtti években. Az akkor, hozzá hasonló naqvsáqú Pozsonyhoz képest elhanyagolt, piszkos, balkáni város em­léke maradt meg bennem, amely ma­gán viselte a több évszázados török uralom minden nvomát. A mai Belqrád félmilliós világváros. A vár alatti városrészekben vannak méq öreq. kibombázott házak, de ép­pen itt. a város belterületén folyik az építkezés a legintenzívebben. Üj utcá­kat törnek, mint Hausmann Párizsban a múlt század közepén; egész új vá­rosrészek születnek, mint a bratisla­vai Nová Doba környékére emlékeztető Új-Belgrád, a repülőtér és Ziinony között. Eqységes építészeti fejfogás szerint építik át a város szívében a Marx-Engels-teret, ahol a Juqoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bi­zottságának épülete és a párt lapjának, a Borbának a szerkesztősége van. De nem ez az uralkodó városkép a legmeglepőbb. A város lüktető élete, modern közlekedése, nagyszerű kivilá­gítása, legfőképpen példás tisztasága az, ami bennünket a legjobban meg­lep. Nyoma sincsen a még félszázad előtt is oly. jellegzetes „keleti" ren­detlenségnek, elmaradottságnak. Ellen­kezőleg, Belgrád tisztább, rendezettebb nem egy szlovákiai városunknál. Jó volna, ha egyik-másik nemzeti bizott­ságunk köztisztasági osztályának ve­zetője ellátogatna a jugoszláv főváros­ba. Jól érezné magát* bizonyára mind­járt az állomáson inna olcsó rákiját, s talán megtanulná, hogy lényegesen nagyobb rendet és tisztaságot lehet tartani, mint mondjuk Kassán az állo­más előtti téren. Pedig a köztisztaság kérdése nem is olyan egyszerű dolog. A városban sok az autó — általában új nagy ame­rikai kocsik — de ugyanakkor számos a lófogat is, lényegesen több, mint a mi városainkban. A kis szerb lovak ott kocognak minduntalan az autók, troli­buszok, teherautók, autóbuszok között, s persze nekik megtiltani nem lehet... A rengeteg zöldség, gyümölcs, melyet a város 16 piacán árulnak, a legtöbb városban szintén nem fokozná a köztisztaságot. S mindehhez immár hetek óta tart a 40 fokos hőség — nem könnyű dolog az utcák rendben­tartása. Általában a vidék, a falvak életének belefonódása a nagyváros életébe, ha nem is nagyobb, de feltűnőbb mint Bratislavában vagy a Belgrádhoz ha­sonló nagyságú Brnóban. Az ok egy­szerű. A parasztság itt még népvisele­tet hord, s Igy feltűnőbb a megjele­nése. Különösen a férfiak ruhája jel­legzetes. A magyar paraszt levetette lobogó ingét-gatyáját, a szlovák pa­raszt is testhezálló halináját. Belgrád­ban azonban az utcai járókelők jó ré­sze, különösen a piacok és az állomá­sok körül, de még az üzemek táján is, őseinek szűk alsószárú, feljebb bri­csesszerűen kibuggyanó nadrágjában, kis pircfe, nyitott mellényben és bőr­papucsokban jár. A Kalimagdán ár­nyas sétányain gyakran látni városias öltözetű fiatalokat népviseletben járó szülők kíséretében. A fő okot azonban, amiért annyi a vidéki, a falusi elem ebben a nagyvá­rosban, a piacgazdálkodásban kell ke­resni. A piacot a szó szoros, eredeti ér­telmében értem, azt a helyet, ahol a falusi lakosság eladja mezőgazdasági termékeit a városiaknak. Többször sé­tálgattunk a belgrádi piacokon, mert itt még ez a lakosság élelmiszerrel való ellátásának uralkodó formája. Igaz, a piaci „standok" jórésze a kö­zeli mezőgazdasági szövetkezetek el­árusító bódéi, de ezek, illetve árujuk, alig különbözik az egyénileg gazdálko­ÜJ szö 1B56. szeptember 10. 3

Next

/
Thumbnails
Contents