Új Szó, 1956. szeptember (9. évfolyam, 244-273.szám)

1956-09-10 / 253. szám, hétfő

I ERENC Egy új bányász naplójából 1955. november 25. Talán különösnek tartja majd valaki, hogy egy bányász naplót vezet, de ez még mindig közelről sem olyan furcsa, hogy én, Sütő Jóska, 22 éves életvidám fiatalember, bányában akarom eltemetni fiatal életemet. Ha valaki csak két héttel ezelőtt is ezt jósolta volna nekem, szemébe kacagtam volna, hiszen alig telt el még egy hónap azóta, hogy két éves katonáskodás után végre hazatérhettem kedves kis fészkembe, aranyos kis asszonykámhoz — és alig párhónapos édes fiacskámhoz. Istenem, de kegyetlen is az élet, egyik kezével boldogságot, tündéri örömöket oszt, a másikkal pedig, — amikor már mennyországban érzi magát az ember, — jól bele markol

1 az üstökünkbe, oszt' azt mondja, — nem oda buda, koma, szenvedni is kell ám a boldogságért! Mert hát, hogyan is történt az én esetemben is? Szerettem egy kislányt, ő is szeretett engem, feleségül is vettem annak rendje és módja szerint, — s alig pár hónapos boldogság után katonának kellett mennem. Aztán lepergett valahogy a nehéz két esztendő, ismét rám mosolygott az imár fiókával ls váró puha fészek, — aztán jöttek a gondok, hiába akartam sokat dolgozni régi üzememben, olyan beosztást kaptam, hogy alig kereshettem meg nyomorúlt pár száz koronámat. És most szedhetem megint a .sátorfát, mehetek idegen emberek közé, három négy hétben egy egy napra látogathatom meg kedveseimet, beleszakadhatok majd a csákányozásba mert hát „férj" vagyok, „apa" vagyok, „hazafi" vagyok, — ó, a fene egye meg a boldogságot, ha mindig csak ilyen! ' 1955. december 9. Rettenetesen rosszul érzem magamat. Nem is írom le, mit éreztem amikor 6-án reggel vonatra szálltam amikor vágtató vonatom mellett homályos könnyíolttá kicsinyedett feleségem és gyermekem kedves arca, amikor bedöcögött vonatom ebbe a félig falu, félig város Novákyba, s amikor immáron mint „hős bányász" jelentkeznem kellett új munkahelyemen, Nováky legtávolabb eső bányá- csengettek, jában, a lehotai bányaigazgatóságon. Nem mondom, kedvesek voltak velem új feletteseim, megvigasztaltak, hogy nem is olyan nehéz munka ám a bányamunka, orvosi vizsgálatra küldtek, felvették adataimat, és aznap már nem is csináltam semmit. Délben autóbuszra pakoltak, rábíztak egy Ecsek Sándor nevü Csata mellől való bányászra, Prievidzára. vittek új szállásomra, — ebben az egész szép kis városban laknak a lehotai bányászok, modern kétemeletes -bányászlakásokban. Én Ecsek Sándorral lakom egy lakásban, van egy szép tágas szobánk (igaz, négy személyre szólna tulajdonképpen!) továbbá egy szép kis nappaliszobánk, előszobánk, külön fürdőszobánk, és mellékhelyiség. Harminchét koronát kell fizetnem érte, emellett reggelit, tízóráit, ozsonnát és vacsorát is kapunk összesen havi 300 koronáért. Jaj, de mit ér mindez, amikor oly egyedül vagyok, s oly messze van brigádkötelezettségem vége, jövő december! 1956. január 3. Még a naplóba sem volt kedvem írni, olyan szerencsétlennek érzem magamat. Hát ez az a híres bányász kereset, ezért kellet nekem idegenbe jönnöm, hogy alig 1000 koronát kapjak egyhavi ittlétem után? Igaz, hogy csak tologattak ide-oda az első hetekben, dehát akármit is bíztak rám, mindent becsülettel elvégeztem, — úgy látszik itt is olyan a helyzet, mint a régi üzememben, ha az ember a lelkét kiadja is, mégis csak az markolja a pénzt, aki együtt bratyizik a fejesekkel! Pedig hát én is vagyok olyan legény, mint azok a „jó munkára" be osztottak, akik 2—3000 koronát is zsebrevágnak egy hónapban! öh, miért nem mentem inkább valami szövetkezetbe, családommal is együtt ÚJ SZÓ 1956. szeptember 10. maradhattam volna, és még a legközepesebb helyen is megkereshettem volna ennyit, mint itt a híres bányában! No, de hadd meséljem el, hogyan is darálódott le ez az első hónap a nehéz tízenkettőből! Az első három napot iskolázással kellett töltenem. Elmesélték nagyjából, hogy a lehotai bánya szenét, a lignitet ipari célra, főképp áramfejlesztés céljára bányásszák, három ilyen bánya van Novákin, a miénk a legfiatalabb, alig 5—6 éves. A bánya maga nem hegy oldalában fekszik, hanem a sima föld alatt, két pincebejárat szerű nyíláson lehet a föld mélyébe lejutni, ezen keresztül hordják ki a kibányászott szenet a különböző futószalagok és mozdonynyal vontatott csillék, sötét van benne mint a pokolban, oszt' annyi a patkány benne, mint a sajtban a kukac! Amint leér az ember egy bizonyos mélységbe, furcsa össze-vissza ágazó, faoszlopokkal sűrűn alátámasztott folyosókon haladhat tovább, a folyosók oldalain hatalmas csíkokban duccosodik a szén, — a folyosó maga is csupa szén és kő tömegből állott valaha, addig vájják előre magukat a bányászok, amíg tiszta kőfalba nem ütköznek, aztán jobbra meg balra fordulnak, mint a vakondok a maga lyukjaiban. A bányászás meg úgy történik, hogy egy-egy szénfalba 12 lyukat fúr be a 3 vagy több tagú brigád egyik tagja, ebbe robbanó patronokat helyeznek be, jó 50 méternyiről — egy zsinóron keresztül — villanyárammal meggyújtják a patront, aztán hajrá a kirobbantott széntömegnek, lapátolják a közelben levő mozgó szalagra, ami viszi aztán kifelé a kitermelt lignitet. Persze, emellett ezer más dolga is van a bányásznak, gerendázza a folyton hosszabbodó folyosót, csákányozza a ki nem robbantott szenet, meg káromkodik, ha elromlik a szalag és emiatt nem teljesítheti a 9 csillényi termelési normáját. Én az első napokban a mozgószalagok indítását meg állítását csinál tam, álltam mint egy fa-szent a folyosó egyik oldalán, s ha kettőt csengetett a folyosó végén dolgozó brigád, akkor én is kettőt csen gettem, s egy gombnyomással meg indítottam a szalagot, ha egyet visszacsengettem, oszt megállítottam a masinát, ha ötöt csengettek, akkor még unalmasabb volt a munka, mert ez a jelzés azt jelentette, hogy rossz a masina, ja vítani kell, s én ilyenkor néha fél óráig is diskurálhattam a folyton ke nyérbélért könyörgő patkányokkal. Később patronokat helyeztem kifúrt lyukakba, majd barátkoztam a lapáttal, csákánnyal, — hol ide dobtak, hol oda dobtak, — igazán csak hátramozdítónak hoztak ide az én kedves Csallóközömről! A legjobban még a bánya ruhatára tetszik, ilyen furcsa fogasokat sem láttam még életemben. Képzeljenek el egy óriási termet, —' ez a mosdó és zuhanyozó terem tulajdonképpen, — itt a „fogasok" a terem mennyezetén lévő csigaszerú alkotmányon függenek, arról egy hosszú lánc vezett le egy derékmagasságú keritésféléhez, ide van lakatolva a lánc vége. Ha most átöltözködni akarok, kinyitom a lakatomat, a lánc leengedésével leengedem a mennyezetről a fogast, erről leakasztom a gummicsizmát, a munkaruhát, meg a bányászsisakot, helyébe teszem a magam ruháját, újra felhúzom a fogast a mennyezetre, — onnan lopja el aztán valaki, na tudja. Ha az ember belép ebbe a furcsa terembe, úgy néz ki az egész dolog, mintha csupa akasztott ember lógna a magasban! Jaj, hát nem vagyok e én is elevenen felakasztva, lelkemtöl, életkedvemtől megfosztva? 1956. január 19. Nagyon nagy megtiszteltetés ért újév első napjaiban. Magához hivatott a bányamester, oszt így szólott hozzám. — Jóska fiam, eddig csak próbabányász voltál, aféle tedd-ide, teddoda, — figyeltünk, ügyes mozgásod van, — holnaptól brigádban dolgozol. Mégpedig nem akármilyenben ám, hanem a bánya egyik legjobb partijában, a Szécsenyi brigádban, — nagyon fel kell kötözni a gyócsod madzagát. Ha megbecsülöd magad, annyit kereshetsz, mint a pelyva, aztán a becsületed is meggyarapodhatik Lehotán. Jó szerencsét hát fiam, gondolj családodra, meg hazádra, a jó bányásztól függ ezek jóléte! No, hát fel is kötöttem a győcsot, de bizony az első napokban majd beleszakadt az inam! Kilenc emberből áll a brigád, ezek három-három főnyi csoportokban dolgoznak egy-egy műszakban. Én magához Szécsényi Imréhez kerültem, meg egy csupa higany, bolondos fiatalemberhez, Kosztolányi Karcsihoz. Először ugyan kissé gyanakodva fogadtak, — nagyon fontos ám, hogy a brigádtagok jő munkások legyenek, — de azért nem panaszkodhatom, ha már nagyon sajgott a derekam, — mindig találtak társaim valami okot, hogy 5— percre félreküldhessenek. Hol egy kulacs víz kellett Szécsenyi Imrének, hol a szalagot vizsgáltatta meg velem Kosztolányi Karcsi, — mintha nem láttam volna, hogy közben jól megköpködték markukat, hogy behozzák az én gyenge munkám eredményét! Igaz, én is megtettem ami csak erőmből futotta, s ha délután liszteszsákként rogytam is ágyamba, — hamar beleszoktam az iramba. Egy hét után már azt sem éreztem, hogy lapát van a kezemben. Össze is szoktunk hamarosan, nagyon megszerettem ezt a két teljesen különböző embert, csak ezt a bolondos Karcsit nem bírom megérteni. Képzeljék, mégcsak 21 éves 1954 szeptember óta van már a bányában, és nemhogy örült volna, amikor lejárt a brigádja, — de újabb tíz évre írta alá a szerződést! Oh édes kis feleségem, fiacskám, — úgye a ti Jóskátok nem lenne soha ilyen szamár! 1956. február 5. Hurrá! 2200 koronát kerestem tisztán a januári hónapban! És ehez még a gyerekpótlékot, meg napi 8 koronát azért, amiért távol vagyok eredeti lakóhelyemtől! Ügy megy már a munka, mint a pinty, minden három hétben hazamegyek egy napra kedveseimhez, — jaj, de szép is lenne az élet, ha nem lenne ilyen fene messze ez a bánya! Igaz, Karcsi folyton azzal főz, hozzam ide a családomat is, hosszabbítsam meg a brigádidőmet, akkor szép kétszobás lakást is kapok a bányától, dehát annyira még sem ment el a sütni valóm! Bár tudja isten, egy kissé rossz lesz majd itthagyni ezeket a kedves kormosokat, — meg hát a munka is hiányozni fog ám egy kicsit! 1956. május 5. A bánya brigádjai közt folyó május 1 tiszteletére vállalt munkaversenyben a mi brigádunk lett a tisztes második! 161 százalékra teljesítettük a normát, az egész bánya előtt megdicsérték brigádunk tagjait, — és 300 korona jutalmat kaptunk fejenként a „Tröszttől"! Holnaptól új versenyt kezdünk a bányásznap tiszteletére, azt mondja Imre, ennél aztán nincs olyan mese, hogy ne a mi brigádunk nyerje! Azt mondom én is, márpedig a Sütő Jóska szava se kutya! Kosztolányi Karcsi még mindig rágja a fülemet, hogy hosszabbítsam meg a bányász brigádozást, dehát isten tudja, hátha nem tetszene az asszonynak! 1956. szeptember 8. No igen, hát az már csak természetes, hogy a mi brigádunk nyerte meg a bányásznapra vállalt munkaversenyt. Ahol ilyen jó bányászok vannak, mint Szécsényi Imre, Kosztolányi Karcsi meg Sütő Józska, mi ott az a 140.8 százalékos fejtés, meg az a 663 tonná nyi terven felüli szén? Ma, a nagy bányásznapi ünnepségen volt az ünnepélyes eredményhirdetés, ahol maga Takáč megbízott is kezet fogott velünk, pénzjutalmat is kapott a brigád mind a 9 tagja — no meg az a havi 2—3000 korona kereset is jól jött. Igaz is, jövő szombaton ismét utazok haza a családomhoz, ez az ugrifüles Karcsi mégis csak rábeszélt, hogy említsem meg az asszonynak, mi lenne, ha jövőre is bányász maradnék, sőt ők is ideköltöznének! Ö csak menne bele az én kis mindenem! Neumann János üdvözlő távirat a Bolgár Népköztársaság államünnepére Georgi Damjanov elvtársnak, a Bolgár Népköztársaság Népgyűlése elnöksége elnökének. Anton Jugov elvtársnak, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének, Todor Zsizskov elvtársnak, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának. Szófia. Tisztelt Elvtársak! A Bolgár Népköztársaság államünnepének alkalmából Önöknek és az egész bolgár népnek a csehszlovák nép nevében forró üdvözletünket és iókívánatainkat küldjük. Népünk testvéri rokonszenvvel kis éri azokat a sikereket, amelyeket až önök országa dicső kommunista pártjuk vezetésével társadalmuk építésének 12 esztendeje alatt elért és a bolgár népnek a szocializmus építésében új, nagy sikereket kíván. Mélyen meg vagyunk győződve arról, hogy a testvéri bolgár nép a szocialista világrendszer országainak többi népeivel együttműködve — mely világrendszer élén közös felszabadítónk és barátunk, a Szovjetunió áll — hazájából hatalmas, boldog és virágzó országot épít. A csehszlovák nép nagvrabecsüli a Bolgár Népköztársasággal fennálló barátságát és szívesen támogatja a kölcsönös kaocsolatok további fejlesztését, amely kapcsolatok elősegítik a béke ügyét, hozzájárulnak a világbéke és a nemzetek közötti egvüttműködés megszilárdításához. Éljen a csehszlovák-bolgár barátság! ANTONÍN ZÁPOTOCKÝ, « Csehszlovák Köztársaság elnöke, VILIAM ŠIROKÝ, a Csehszlovák Köztársaság miniszterelnöke, ANTONÍN NOVOTNÝ, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára. Megkezdődtek a tanácskozások a Csehszlovák Köztársaság és az NDK kormányküldöttségei között A Csehszlovák Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségei szeptember 8-án kezdték meg tárgyalásaikat a kölcsönös kapcsolatok további fejlesztésének kérdéseiről, a német kérdésről, valamint mindkét országot érdeklő nemzetközi problémákról. A két tárgyaló fél külügyminisztereit megbízták a tárgyalásokra vonatkozó okmányok előkészítésével. Az NDK kormányküldöttsége vezetőjének látogatása Csehszlovákia miniszterelnökénél Ottó Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke, az NDK kormányküldöttségének vezetője, szeptember 8-án meglátogatta Viliam Širokýt, a Csehszlovák Köztársaság miniszterelnökét, aki a küldöttség vezetőjével baráti beszélgetést folytatott. A látogatáson jelen voltak a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségének tagjai: dr. Lothar Bolz, a miniszterelnök helyettese és külügyminiszter, valamint Bemard Koenen, a Német Demokratikus Köztársaság csehszlovákiai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Csehszlovák részről megjelentek Václav Dávid külügyminiszter, Ottó Klička, a Csehszlovák Köztársaság német demokratikus köztársaságbeli rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, valamint Richard Hradec, a miniszterelnöki iroda vezetője. Fogadás Bratislavában a Bolgár Népköztársaság államünnepe alkalmából Dimitr Hadzsiev, a Bolgár Népköztársaság bratislavai vicekonzulja és felesége szeptember 8-án a bolgár állami ünnep alkalmából fogadást rendezett. A fogadáson részt vettek Pavol Dávid és Pavol Majling, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága irodájának tagjai, Milan Rázus és Štefan Šebesta, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága irodájának póttagjai, Dénes Ferenc, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke, Augustin Mi- > halička, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára, Ján Bušniak mérnök, megbízott, Emília Janečková-Murinová, a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának vezető titkára, Ján Peceň, Szlovákia Kommunista Pártja kerületi bizottságának titkára, Jolana Herzková, Szlovákia Kommunista Pártja Bratislava városi bizottságának titkára, Ján Račkay, a Bratislavai Kerületi Nemzeti Bizottság elnöke, František Čáp, a Bratislavai Központi Nemzeti Bizottság elnöke, a Szlovák Nemzeti Front alakulatainak és a hadseregnek képviselői, az érdemrendek és kitüntetések viselői, nemzeti művészek, államdíjasok, valamint a tudomány, kultúra és<-művészet dolgozói. A fogadáson megjelentek a bratislavai konzulátusi testület tagjai is. ÜNNEPI EST A BOLGÁR ÁLLAMÜNNEP ALKALMÁBÓL Prágában, szeptember 8-án a városi népkönyvtárban ünnepi estet rendeztek a Bolgár Népköztársaság államünnepének tiszteletére, amely szeptember 9re esik. Az estét Csehszlovákia Szláv Bizottsága rendezte a Bolgár Alkotás prágai kulturális központjával együtt. Csehszlovákia Szláv Bizottsága nevében dr. Július Dolanský tanár, Csehszlovákia Szláv Bizottsága elnökségének tagja nyitotta meg az ünnepélyt. Üdvözölte dr. Zdenék Nejedlý profeszszort és minisztert, Čenék Hruška altábornagyot, a nemzetvédelmi miniszter helyettesét, valamint a többi vendégeket. % Az ünnepi estén megjelent Stojan Dimitrov Karadzsov, a Bolgár Népköztársaság prágai nagykövete a nagykövetség tagjaival és Nyikolaj Ivanovics Szemjonov, a Szovjetunió nagykövetségének titkára. A bolgár nép történelméről Čenék Hruška altábornagy, a nemzetvédelmi miniszter helyettese mondott beszédet. Utána Stojan Dimitrov Karadzsov, a Bolgár Népköztársaság nagykövete beszélt nemzeteink hagyományos kölcsönös rokonszenvéről. Megnyíltak a brnói kiállítás kapui Vasárnap nyitották meg a nagyközönség számára a brnói II. gépipari kiállítást. Az idei kiállítást háromszor nagyobb területen rendezték meg, mint a tavalyit. Számos új pavilon és elárusító kioszk szegélyezi a kiállítás területét. A közönség körében igen nagy az érdeklődés és már a kora reggeli órákban nagy embertömeg lepte el a bejáratok előtti térséget. Több mint négyszáz autóbusz szállította az érdeklődőket a kiállításra. Azonkívül számos különvonatot állítottak be ebből az alkalomból. Pontosan fél 9-kor nyitotta meg a kiállítást Bukal nehézgépipari miniszter. Beszédében rámutatott afra, hogy Csehszlovákia gépipara egy év alatt rohamos fejlődésen ment keresztül. Kétszer annyit állítottak ki az idén, mint tavaly. Háromszáz technikai újdonság látott itt napvilágot, ami igazolja technikusaink magas fejlettségét. A kiállítás érdekessége, hogy sok gyártmány, főleg megmunkáló gépek már sorozatban is készülnek. Ez a kiállítás — folytatta Bukal miniszter — megmutatja, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja és a kormány a dolgozó nép segítségével eredményesen vezeti szocialista gazdaságunkat. A látogatók főleg a könnyűipari csarnok iránt érdeklődtek, de a nehézgépipar iránt is. A monumentális gépek bámulatba ejtik a nézőket. Szakemberek érdeklödnek a gépek kezelőinél azok rendeltetése iránt. Piársky elvtársnak, a kiállítás igazgatójának szavai szerint a nehézipar gépeit már majdnem mind eladták. Főleg a gazdaságilag elmaradott államok képviselői rendelik gépiparunk újdonságait. H. T,