Új Szó, 1956. szeptember (9. évfolyam, 244-273.szám)

1956-09-08 / 251. szám, szombat

Kép a Lengyel Népköztársaságból 12 M I I ; '' í HaHB 1 llÉÉliff %. 1 Az egyes ipari ágazatok gyors fej­lődésének köszönhető, hogy a hábo­rú utáni években jelentős mértékben megnövekedett a Lengyel Népköztár­saság gazdasági jelentősége. A fejlő­dés leggyorsabb ütemét a gépipar érte el. Igy például 1955-ben 27 600 tonna megmunkálógépet gyártottak az 1938. évi 1700 tonnával szemben. Kénünkön a Chocianow gépipari üzemben készült WKA—25 típusú fú­rógép ellenőrzését látjuk. Dánia Kommunista Pártjának konferenciája Koppenhága, (ČTK) — A Land og Folk közlése szerint szeptember 21— 25-án Koppenhágában tartja Dánia Kommunista Pártja konferenciáját, amelyen a főbeszámolót Axel Larsen, Dánia Kommunista Pártjának elnöke tartja „A párt és a munkásosztály feladata az egységért és a szocializ­musért vívott harcban" címen. A konferencia egyúttal megvitatja a pártapparátus és a dán kommunista sajtó munkáját. Az NDK és a Csehszlovák Köztársaság közötti, kereskedelmi együttműködés kibővítése Lipcse, (ČTK) — Heinrlch Rau, a Német Demokratikus Köztársaság mi­niszterelnökének helyettese, külkeres­kedelmi és belkereskedelmi miniszter fogadta Ottó Kocourt, a csehszlovák külkereskedelmi miniszter első helyet­tesét, a csehszlovák küldöttség veze­tőjét a lipcsei őszi nagyvásáron, vala­mint Turečeket, az NDK-beli cseh­szlovák nagykövetség kereskedelmi tanácsosát. A tanácskozáson, amelyen részt vet­tek az NDK külkereskedelmének ve­zető dolgozói, megvitatták a kölcsö­nös gazdasági együttműködés kérdé­seit a nehéz- és könnyűipar terén, valamint a szorosabb együttműködést a kereskedelem kibővítése terén a füg­getlen ázsiai és afrikai, különösen a közép-keleti országokkal. Rádiummal kísérletező laboratóriumokat építenek az NDK-ban Berlin, (ČTK)—A drezdai laboratóriu­mokat-építő vállalat az atommagfizikai intézetek számára néhány rádium­kutató laboratóriumot épít a Német Demokratikus Köztársaságban. Az üzemnek ez év végéig fel kell építenie az első három laboratóriumot, ame­lyek csekélyebb sugárzási intenzitású rádioizotópokkal fognak dolgozni. A laboratóriumok egyikét a drezdai Mű­egyetem atommagfizikai fakultásán építik. £ jövő évben speciális intéze­tek laboratóriumait fogják építeni, amelyekben magas sugárzási intenzi­tású izotópokkal fognak dolgozni. Amerikai orvosok a Szovjetunióban Moszkva, (ČTK) — A Szovjetunió egészségügyi minisztériuma a Szov­jetunióban tartózkodó amerikai szív­gyógyászok csoportjának kívánságára sajtóértekezletet tartott. Paul Dudley White professzor, Eisen­hower elnök személyi orvosainak egyi­ke, az amerikai orvosok küldöttségé­nek vezetője kijelentette, hogy az amerikai orvosok látogatása ígérettel­jes kezdet a két ország tudósainak együttműködésében. Az amerikai pro­fesszor hangsúlyozta, hogy az ameri­kai orvosokat a Szovjetunióban min­denütt szívélyes fogadtatásban része­sítették. Köszönjük a jó munkát a csehszlovák elvtársaknak Elpártoltak az USA régi barátai Választási harc az USA-ban New York, (ČTK) — Hagerty, Eisen­hower elnök sajtótitkára közölte, hogy a köztársasági párt szeptember 12-én indítja meg a választási kampányt, amikor az elnök pártjának 400 vezető funkcionáriusával tart tanácskozást. A pártfunkcionáriusok valamennyi ál­lam képviseletében jelennek meg az elnöknél. Stevenson, a demokrata párt jelöltje már naponta tart választási beszéde­ket az USA különböző városaiban. Los Angelesben szeptember 5-én a front­harcosok szervezetének, az amerikai légiónak gyűlésén Stevenson kifejez­te azt a reményét, lehetőség mutat­kozik arra, hogy rövid időn belül csök­kentik a kötelező katonai szolgálatot. Másrészt azonban súlyt helyezett a fegyveres erők felkészültségére. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta annak szük­ségességét, hogy az USA-nak a legerő­sebb légierők álljanak rendelkezésére. Stevenson beismerte, hogy azok a nemzetek, amelyek valaha az USA ba­rátai voltak, most bizalmatlanok az USA szándékaival szemben, amiért az Eisenhower kormányát terheli a fele­lősség. Ott, ahol a kis és nagy Jenyi­szej egyesül, nem messze a folyó partjától áll egy fehér gránitsziklá­ból faragott négyszögletes kő. A fel­irat rajta csak két szó: Ázsia köze­pe. Amikor a földrajztudósok, mér­nökök sok mérés után ide állították ezt a követ, köröskörül még puszta­ság volt. Kiszil, a tuvai autonóm te­rület fővárosa, akkor még csak falu volt. Ma már virágzó város, s széles, fákkal szegélyezett, aszfaltozott ut­cáin a 2—3 emeletes házak egész so­ra fehérlik a nap sugaraiban. A lom­bos fák mellett teherautók, személy­autók, motorkerékpárok sürögnek, mint egy közepes nagyságú városban. Iskolák, bölcsődék, gőzfürdő, mozi, múzeum, park, sportpálya és üzemek egész sora épült .fel azóta, amióta gránitkövei meghatározták Ázsia kö­zepét. Ez a kő sem áll ma már a pusztában. Ha közel akarsz hozzá jut­ni, be kell menned a városi villany­telep udvarára. Ez a villanytelep ar­ról híres, hogy szószerint az ázsiai kontinens kellős közepén épült fel néhány évvel ezelőtt, aminek bizonyí­téka az udvaron levő gránitkő. Több gyár és üzem nőtt ki a föld­ből Kiszilben az utóbbi évek alatt, de ebben az ötéves tervben még me­részebb feladatok megvalósításához láttak hozzá a tuvaiak. Az eddig já­ratlan tajgában új utakat építenek. Kiszélesítik a 460 km hosszú usziusz­ki országutat, amelyen 1960-ig meg­kétszereződik a teheráruforgalom, új nemzeti színházat kapnak Kizil lako­sai, egyszóval még nagyobb, szebb lesz a tuvai főváros. Itt, Kiszilben épül ma Kelet-Szibéria egyik nagy autójavító gyára, amelyet 1960-ig tel­jesen befejeznek, s akkor havonta 1200 teherautó generáljavítását lesz képes elvégezni. Az első műhelyek már készen állnak. Felépült a vil­lanytelep, a garázsok, a kovácsmű­hely, jövőre pedig befejezik a nagy javítócsarnokot. Mindenütt, ahová csak nézek, lázas építkezés folyik. Az autójavító szom­szédságában már majdnem készen áll a sörgyár és a kenyérsütő üzem. Az autójavító udvarán is gyorsan megy a munka. Betonkeverőgép zúgása, ka­lapácsolás, futószalag zörgése és em­beri beszéd üti meg a látogató fülét. A javítócsarnok épületén 18-tagú komszomol építőbrigád dolgozik, akik­nek kezenyomán gyorsan változik a I MI M téglaépület. A magas állványokra hosszú csöveken pumpa • nyomja fel a maltert a komszomolista kőműves­lányok edényeibe. Itt a gyár udvarán találkoz­tam az igazgatóval. Vászonkabátos, idősebb férfi nagy forradással a nya­kán és balkezéről három ujj hiány­zik. — Jaj de örülök, hogy Csehszlová­kiából jött városunkba — szorongat­ta a kezemet. — Ha jól tudom, úgy maga az el­ső külföldi városunkban — tette hoz­zá és máris karonfogva vezetett, hogy megtekintsük az üzemet. Megmutatta a 48 teherautó részére épített garázst, ahol most ideiglene­sen esztergapadok, fúrógépek vannak. Mindezeket a gépeket a főcsarnokban helyezik el. — Már nagyon kellett nekünk a a gyár — magyarázta útközben. — Tudja, ezeken a 2000 m magas he­gyiutakon hamar romlik az autó. És eddig 1000 km-re, egész Kraszno­jarszkig kellett javításra vinni a te­herautóinkat. Most pedig évente nő az autók száma. TitogradMontenegro új fővárosa A montenegrói Podgorica helyén Titograd nevű kor­szerű város épült fel, amelyben ma 17 000 ember la­kik. A város a Köztársasági Népi Szkupstina és a Köztársasági Vég­rehajtó Tanács székhelye. A fel­épített korszerű lakóházak, középü­letek nem emlé­keztetnek a máso­dik .ilágháborúban agyonbombázott Podgoricára. Tito­grad további fejlő­ESMMBMH t ' • \ * ' " ** ~ • W mmmšwmm ír' WMMMíírnmmMímmmmm Ä^&vMiT mMí ^Mmmmmmrnlm ISKilll 1 - ; Sllli ŕálfiii Iftf / iVíí IIP »:> | t M^T^Z* désének távlatait az alumíniumipar ad­ja, Több üzemet létesítenek, ame­lyekben a monte­negrói bauxit gaz­dag termelését fogják feldolgozni. Montenegróban évente már most 180 000 tonna bauxitot bányász­nak. 1. Titograd modern lakóházai környé­kén tágas parkokat és kerteket létesí­tenek. Második képün­kön Titograd egyik utcáját látjuk. Csehszlovák hajó Hamburgban' Hamburg, (ČTK) — A Lidice cseh­szlovák tengerjáró hajó megérkezése Hamburgba — a.ni tulajdonképpen a háború után csehszlovák hajók első látogatását jelenti a hamburgi kikötő­ben — jelentőségteljes eseménnyé vált a Csehszlovákia és Hamburg kö­zötti kölcsönös kapcsolatok elmélyíté­sében. E kikötőváros képviselői rend­kívül nagy figyelmet szenteltek a hajó érkezésének és Kvetoslav Hra­decký követ, a csehszlovák katonai misszió főnöke látogatásának, aki a hajó fogadására Hamburgba jött. Fogadás a plovdivi nagyvásár csehszlovák pavilonjában Szófia, (ČTK) — A plovdivi XVII. nemzetközi nagyvásár csehszlovák pa­vilonjában szeptember 5-én fogadást rendeztek, melyen részt vettek Tano Colov és Demir Janev, a Bolgár Nép­köztársaság Minisztertanácsának tag­jai, Ivan Perpeliev, a bolgár külkeres­kedelmi miniszter helyettese, továbbá a bolgár külkereskedelmi vállalatok képviselői, a bolgár és külföldi újság­írók. A fogadáson részt vettek a plovdivi nagyvásár csehszlovák küldöttségének tagjai, František Píšek, a Csehszlovák Köztársaság bulgáriai nagykövete, va­lamint más országok képviseleti hiva­talainak megbízottai. Moszkva készül a VIT-re Moszkva, szeptember 5. (ČTK) — Moszkva erősen készül a Világifjúsági Találkozóra, amelynek szervezésében nagy feladat hárul a szovjet közle­kedésre. A VIT részvevői közül sokan hajón jönnek Moszkvába és mintegy 1500 ifjú és leány repülőgépen utazik. A külföldi ifjúság legnagyobb része azonban vasúton érkezik. A Szovjetunió közlekedésügyi mi­nisztériuma ezért 1957 júliusában a szovjet határokra 85 különleges vonat­szerelvényt küld. A vendégek kényel­méről az úton a fiatal szovjet vasuta­sok különbrigádjai fognak gondoskod­ni. A komszombiista kőművesbrigád tagjai a magasban — Jöjjön, megmutatom magának, mi a legfontosabb. Bevezetett a villanytelep gépházá­ba, amely éppen az Októberi Forra­dalom múlt évi évfordulóján kezdte meg működését. — Nagyon jó ipara van Csehszlová­kiának, igazán kifogástalan. Nézze ezt a négy gőzturbinát és a villanyfej­lesztőt, Csehszlovákiából kaptuk őket. Szép sorban álltak a betonalapon a Gramm VI. típusú gőzlokómotívok, melyeket sárgaréz gyári védjegyük szerint a ČKD Stalingrad prágai üzem dolgozói készítettek. És hogy jól elkészítették, erre legjobb bizo­nyíték a szovjet szakemberek elis­merése. — Elvtársak, hogyan dolgozik a gép, meg vagytok elégedve vele? — fordult az igazgató a gépek kezelői­hez. — Nagyon jó a gép, elsőosztályú, hibátlanul dolgozik. Az Ázsia közepét jelző gránitkő körül a villanytelep dolgozói állnak — Köszönjük a munkát a cseh­szlovák gyár dolgozóinak — válaszol­ta a főgépész. — Ez az elvtárs Csehszlovákiába való, ahonnan a gépet hozattuk — mutatott be a főgépésznek az igaz­gató. — Igazán, no akkor had szorítsam meg a kezét. Nagyon jól megcsinálták az elvtársak — dicsérte meg még­egyszer a gépet, amikor kezet fog­tunk. Egy kicsit büszke is voltam, meg furcsán is éreztem magam, mert nem az én érdemem, hogy jó gépeket szállítunk külföldre, hanem a ČKD Stalingrad-üzem dolgozói és a többi üzem dolgozóié. De naayon is volt itt, Ázsia közepén, 9000 km-re ha­zámtól iparunk dicséretét, jó hírne­vét, az elismerést hallani. És abban a pillanatban a négy Gramm VI 330 HP 240-V gép úgy tűnt fel né­kem, mintha hazám egy kis része lenne itt Kiszilben. — A szénhordást és a fűtést a ka­zánban eddig 4 ember végezte, de most ezt a munkát is gépesitik és 3 ember munkáját takarítjuk meg ezzel — magyarázta- az igazgató. — Tudja, terv szerint 1200 mun­kást kell alkalmaznunk, de szeret­nénk ezt a számot legalább 300-zal csökkenteni, elsősorban az egyes munkaszakaszok gépesítésével és a munka helyes megszervezésével. Bevezetett a félig kész javító­csarnokba, amely tényleg viselheti a nagy melléknevet, mert 108 m hosz­szú és 64 m széles. Nyugodtan be­illenék akármelyik nagy vasútállomás várócsarnokának. Itt találkoztunk az üzem fiatal főmérnökével, Anatolij Szergejevics Krilovval, aki a szerelé­si munkákat irányítja. A jókedvű, lá­nyos arcú főmérnök is a mi gépeink­ről kezdett beszélni. — Átvizsgáltuk az összes hegesz­téseket röntgennel, de sehol eqy belső hibát vagy repedést nem találtunk. Majd fent az irodában megmutatom a felvételeket — mondotta. Vigyáz­va lépegettem a csöveken, vasrudakon keresztül a csarnok hepehupás padló­ján. Még sok minden hiányzott itt, de mind ez jövőre már készen lesz. Most még óriási vastagságú csövek nyúlnak ki a falakból. Ez lesz .> szel­lőztető berendezés. Ez télea-jjyá­ron egyforma hőmérsékletű levegőt fog juttatni a nagy csarnokba és por­talanítani fogja a levegőt. — Nálunk, a Szovjetunióban ma már minden gyár úgy épül, hogy a mun­kások kényelmesen, jól érezzék ma­gukat munkahelyükön, és por vagy gáz ne veszélyeztesse , egészségüket, — magyarázták kísérőim. Talán két óráig jártunk az üzem­ben. Megnéztem a kovácsműhelyt, a kis vasontödét olvasztó kemencéjé­vel, a csarnok egyes részeit, amely­ben 40 műhely fogja szalagon szét­szedni, megjavítani és összerakni az ezer és ezer teherautó motorjait. A gyárba a fiatal Krilov főmérnök ja­vaslatára futószalagot vezetnek be. A munkamegosztás tehát itt- hasonló lesz, mint egy új autógyárban. A ja­vítás így gyorsan és szakszerűen ha­lad. Az üzemben már most dolgoznak és negyedévi tervüket 110 százalékra végezték el, de az ipari munka na­gyobb méretekben majd csak akkor indul meg, ha a gyár már teljesen kész lesz, azaz 1960-ban. Az egész Szovjetunió terü­letéről jöttek ide Szibériába meste­rek, géplakatosak, esztergályosok, ko­vácsok, hogy tudásukat, tapasztalatai­kat átadják az itt élő szorgalmas tu­vai népnek. Eljöttek kényelmes ott­honaikból ide a tajga közelébe, ahol tudták, hogy bizony a kezdet nehéz lesz. De ma már nem panaszkodik sem Krilov mér­nök, aki Szverd­lovszkból jött ide, sem az igazgató, Volcsenko Grigorij elvtárs, aki Csel­jabinszkban hagyta kényelmes ottho­nát, hanem ellen­kezőleg, örülnek, •hogy szemük lát­tán nő a gyár, napról napra na­gyobb, szebb lesz kezük alatt. A gyárral egyidejű­leg pedig épül a lakótelep is, csalá­di házak bölcsődé­vel, iskolával, kul­túrházzal, étterem­mel, üzletekkel. A munkások rövide­sen felépítik asportpályát is. Be­fásítják a gyár, a lakótelep területét, gyermekjátszótereket, mert minden­nek már megvan a szilárd anyagi alapja a költségvetésben. Az üzemi könyvtár megtekintése után, ahol 7600 könyv van, melegen búcsúztunk el az igazgatótól. — Adja át, elvtárs a ČKD Stalin­grad-gyár dolgozóinak forró üdvöz­letünket és köszönetünket a jó és becsületes munkáért — mondotta bú­csúzóul az üzem igazgatója. Horváth Sándor.

Next

/
Thumbnails
Contents