Új Szó, 1956. szeptember (9. évfolyam, 244-273.szám)

1956-09-06 / 249. szám, csütörtök

Megkezdték az L—60 típusú repülőgép gyártását 1956. augusztus hónapjában a chocnei Orličan nc.fizeti vállalat dolgozói megkezdték a több célra felhasználható új típusú L—60 repülőgép gyártását, mely kitűnően bevált mint személyszállító gép, de ezenkívül értékes szolgálatokat tehet a mezőgazdaságban és mentési esetekben is. Képünkön Josef Jílek beszereli a motort a L—60 típusú repülőgépbe. A gépet új Praga-Doris-motorral látták el, mely J. Kruliš főtervező csoportjának munkája. Gép, amely 600 köbméter betont gyárt naponta A Banská Pystrica melletti Senica községben, szombaton, szeptember 1én először helyezték üzembe a központi betonozó üzem betongvartó gépének prototípusát, melyet a ziari épít- zfcti vállalat dolgozója, ivan Marhold mérnök szerkesztett kollektívájával, hatalmas központi keverőgép egy helyből látja el betonnal az egész építkezést, a beton szállítása 400 méternyi tavolságba és több mint 20 méter magasságba automata szivattyúk segítségével ötletes csővezetéken keresztül történik, óránkénti 15 köbméternyi kapacitással. A betonkészítő üzem folyamatos homok és cement szállítás mellett naponta 600 köbméter betonkeveréket gyárt. A központi betonozó előnye, hogy a a senicai cementgyár építkezésén a legerősebb fagyok idején is zavartalanul folytathatják munkát. A homok- és vízkészletet központi fűtéssel tartják megfelelő hőfokon. 2 PÁRT

ÉLE

T A marxista-leninista elmélet elsajátításáért A dunaszerdahelyi járási pártbizottság abban látta legfontosabb nyári feladatát, hogy elegendő propagandistát képezzen ki az 1956—1957-es pávtoktatási évre. Az előbbi évekbez viszonyítva jóval nagyobb gondot fordítottak a propagandisták kiválasztására, ami a propagandis.ák elméleti képzését szolgáló ötnapos szemináriumi iskolázásokdt színvonalasabbá tette. Az iskolázás eredménye főleg abban nyilvánult meg, hogy a marxistaleninista elmélet kérdéseit szorosabban összekapcsolták a szocializmus építésének gyakorlati feladataival. A propagandisták legfőbb feladatuknak tekintik a pártoktatásban előforduló hibák megszüntetését, úgyszintén azt is, hogy az új tanévben magasabb színvonalra emeljék az oktatást. Hiszen éppen a propagandisták feladata, hogy kiszélesítsék a hallgatók látókörét, segítsék őket a legbonyolultabb és a legfontosabb elméleti kérdések elsajátításában, s megtanítsák őket az elmélet gyakorlatban való alkotó felhasználására. Nem kétséges, hogy s jól előkészített pártoktatás elôsegíťi a kommunisták és pártonkívüliek mozgosíťasát a határozatok hiánytalan teljesítéséért vívott 1 írcra. Dunaszerdaíiely. Patasi István, Erősíteni fogjuk a párt vezetőszerepét A BÁNYÁSZNAPRA KÉSZÜLNEK M

ár csak néhány nap választ el dolgozó társadalmunk egyik 'jelentős napjától, a báryásznaptól. Ezt a napot nagy készülődéssel várják a bányászokon kívül a többi dolgozók is. Mindenki ünnepel ezen a napon, tiszteletet adva a munka hőseinek: a bányászoknak. Az idei bányásznap jelentőségét nagyban etmeli az a körülmény, hogy a pénzjutalmakon és a különféle ajándékokon kívül érdemérmekkel is kitüntetik a bányászokat. Sok kitüntetést a ledolgozott évek után kapnak. Ahogy mindenütt, a Gömöri Vasércbányákban is nagy a készülődés. A bányászok izgatottan várják nagy napjukat. Mi tagadás, mindannyiukat foglalkoztatja a gondolat: vajon ki, milyen kitüntetést kap. Mert nagy szó ám, hogy valaki a Vörös Csillag, Vörös Zászló, a Munka iránti hűség, az Odaadó munkáért, vagy a többi, "érdeméren tulajdonosának mondhatja magát. Ezek az érdemérmek mindenkit tiszteletadásra intenek viselőjük iránt. Sokan várják az érdemérmek kiosztásának napját, és máris megmondhatjuk: nem hiába. A

z üzemvezetőségen érdeklődtünk a kitüntetettek felől. Neveket kértünk. Ismerősöket véltünk felfedezni a kitüntetettek közötti — Lesznek ismerősök — kaptuk a •választ. — Kitüntetésekben elsősorban is azok részesülnek, akik munkahelyeiken és a magánéletben is mindig példaadóan megállták helyüket és a szocialista munkaverseny feltételeit is mindig teljesítették. Akiket tehát jó munkájukról ismertünk és tartottunk számon a múltban, azok neveivel találkozunk a kitüntetettek között. A neveket felsorolni most még korai lenne. Legyen elég annyi, hogy az üzemből sokan kapnak kitüntetést, s a kitüntetésre mindannyian rászolgáltak. * * * A zt írtuk, hogy a gömöri bányászok izgatottan készülnek. így igaz. Meg kell írni azonban még azt is, hogy nemcsak izgatottan, de méltón köszöntve várják nagy napjukat. E nap alkalmából és tiszteletére úgyszólván minden munkahely kötelezettségvállalást tett. Rengeteg egyéni és kollektív kötelezettségvállalás. született, s ezek közül csak néhányat említünk imeg. A Szladovszky-tárna dolgozói 480 tonna nyersvasércet és 43 méter folyosó*-, a rudnai tárna dolgozói 200 tonna nyersvasércet és 24 méter folyosót, az István-tárna dolgozói 200 SELIGA PARÁDÉS TÁNCA „Te nyavalyás, törődj magaddal, engem ne taníts" — szidta Seliga bányász a tejfelesszájú Krutinát. A bányász ötvenéves volt, Krutina pedig 18. Ügy szerették egymást, mint kutya a macskát. De Pepa ott bosszantotta Seligát, ahol tudta. Most éppen gumicipőjét tűzte ki célul, amiben már évek óta fejteni járt a bányába Seliga. — Tata, az előírás azt mondja, hogy ilyesmiben a bányába nem szabad járni. — Mi közöd hozzá? Vigyázz, le ne üssem a derekadat. Seliga hivatkozott a tyúkszemére, a bőrkemény edésekre, csakhogy tovább járhasson a kényelmes, de a bánya szempontjából teljesen alkalmatlan cipőben. És mit tesz a véletlen pont szombaton. A bányászünnepség napján fejtés közben megnyomta egy kő Seliga kisujját. Titkolta, de Pepa a fürdőben észrevette a bajt. £s tervet szőtt .... Este a fúvószenekar játszott a bányászoknak. Csak Seliga ült boldogtalanul és fejfájásra panaszkodott. A kisujja a cipóben keservesen fájt. De egyszer csak megszólal a trombita és Pepa a színpadról kiált a nézőtérbe: — Most Honza Seliga bányász szólója következik — éljen! Mindenki tapsolt és Honzának be kellett állnia a körbe. Csikorgatta a fogát, forgatta a szemét, a homloka verejtéktől gyöngyözött, de a zene szándékosan egyik számot a másik után játszotta. A bányászok közben megtudták az igazságot és kiabálták, hogy a táncos rendesen dobbantson! Az utolsó taktusnál már szegény alig állt a lábán. Egy székhez támolygott, de a trombita megint megszólal és újból hallatszik: (1 .1 S Z O 1956. szeptember 6. — Seliga elvtársnő a férjével szólót táncol — éljen! Seligáné az ellenkező férfit a körbe húzta, de a polka közepén az öreg elengedte a feleségét és a hátsó kijáraton futott hazafelé. Azóta, igaz ugyan, hogy Pepára nem jó szemmel néz, de a komiszbakancsot már becsületesen hordta. Milan Danék. tonna nyersvasércet és 17 méter folyosót, a Bystroi-tárna dolgozói pedig 430 tonna nyersvasércet és 31 méter folyosót termelnek, illetve hajtanak ki terven felül a bányásznapig a bányásznap tiszteletére. Az említett felajánlásokon kívül még számos kötelezettséget vallaltak az egyes munkahelyek, és azok kollektívái. A Mária-bányában például a szerelőcsoport vállalta, hogy a bányásznapig bevégzik azokat a munkálatokat. melyek az új felvoiógép felállításához szükségesek. Kötelezettségvállalásuk teljesítésével lényegesen lerövidítik az új felvonó elkészítésének határidejét. Jelentős kötelezettségvállalást tettek a Rozsnyóbányai Ércelőkészítő dolgozói is. Azt vállalták, hogy folyamatosan feldolgozzák a bányászok által terven felül adott nyersvasércet, ugyanakkor a bányásznapig feldolgozzák azt a 600 tonna nyersvasércet is, amelyet a nagy téli fagyok miatt „haldolniok" kellett. Kötelezettséget vállaltak a lakatosés elektromos műhelyben, valamint a szállításnál dolgozók is. A lakatos műhely dolgozói a bányásznapig megjavítják és kicserélik az Istvánés Szladovszky-aknák felvonófüléit. A szállításnál dolgozók arra tettek felajánlást, hogy a munkahelyeknek üres csillékkel való ellátását úgy biztosítják, hogy a bányászok előirányozott terveik sikeres teljesítése mellett sikeresen és zavartalanul teljesíthessék felajánlásaikat is. S

ok lenne tovább sorolni azokat a felajánlásokat, amelyeket az elmondottakon kívül az egyes csoportok és egyének tettek. Az elmondottakból is látható, hogy a gömöri bányászok rr^ltón köszöntik nagy napjukat, a bányásznapót. \ <

b> Hetenként 100 mázsa zöldséget szállítanak Bratislavába A somorjai szövetkezeti tagok ez idén 21 hektáron termesztettek zördséget. Az év végéig 25 vagont visznek piacra. Eddig 8 vagon zöldségért több xnint 140 ezer koronát kaptak. Somorjárói hetenként 100 máz. a jó minőségű zöldséget szállítanak a bratislavai begyűjtési üzembe, a Kčíéren levő zöldség- k: gyümölcs árusító helyekre. Képünkön: Irena Javorčíková és Petőczi Irma saiáta-uborka szedése közben, amit másnap már megvásárolhatnak a piacon a bratislavai fogyasztók. A felszabadulással fordulópont, új fényes fejezet kezdődött a handlovai bányászok életében. Kovács Mihály bácsinak csak két fia van, de ha tíz lenne, azok is a handlovai bányában dolgoznának, a törzagárdához tartoznának. — Soha nem felejtem el azt, amikor először mentem be a bányába, nem féltem, gondoltam, ha annyi ember nelm fél a föld oyomrában bujkálni, akkor miért félnék pont én. Az ácsolatokat nézegettem, figyeltem mindent. Apám útközben szüntelen magyarázta; ogy ez mi, az mi, ennek il.vtn a kalóriája, annak olyan, ezt könnyebb jöveszteni, azt nehezebb. Majdnem irigyeltem édesapám tudását és lelkesedését, amellyel engem tanított a bányászmesterségre, — mondja Emil, a fiatalabbik fia. De nemcsak Kovics Mihály, hanem Šnirer, Gibas, Linkes és az öreg bányászok túlnyomó része is büszke családjára. mert követik példájukat a fekete arany új munkamódszerekkel, gépek segítségével való felszínre hozásában. Bizony talán nincs is hazánkban még egy olyan bánya, amely a felszabadulás óta annyi gépet kapott volna mint éppen Handlová. Szénkombájnokon kívül, fúrógépek, fejtőkalapácsok, rázócsúszdák kaparó és gumiszalagok, réseiőgépek, új típusú rakodógép egész sora végzett már itt munkát, amiről a bánya dolgozói nem kis büszkeséggel beszélnek. A bányák mélyén éjjel-nappal szüntelenül robognok a szén- és személyszállító szerelvények. Persze az emberről való gondoskodásról sem feledkeztek meg. Épül, szépül Handlová. A bányász 1—2, többtagú család 3 szobás, központi fűtéses és fürdőszobás lakásban lakik. A legényszállók alig különböznek a városi szállodáktól. A bejárat •két oldalán virágok, a portás legnagyobb előzékenységgel, csinos, tiszta szobákkal fogadja az érkezőket. Ha a föld mélyén valamelyik bányászai beszéltél, bármennyire megjegyezted az arcvonásait, a kapuban hazafelé menet rá sem ismersz, jóminőségü szövetből készült ruhában, finom lábbeliben hagyják el a bánya kijáratát, mintha írótollal dolgozó tisztviselők lennének. A kerékpároknak épített garázsban nem lát. csak egy-két biciklit, a többi 250, vagv 350-es Jawa motorkerékpár. A szom.•zéd falvakban lakó bányászoknak nem kell gyUog kutyagolniok, autóbusz viszi őket munkába és haza. A szocialista munkafegyelem gyökeresen különbözik az előbbitől. Ez elsősorban a munkás öntudatán, a komoly politikai nevelő munkán alapul. Persze ezen a téren még sok tennivaló van, mert az eredményes nevelés feltétele, hogy egyenként foglalkozzanak a dolgozókkal, alaposan megismerjék őket. Ez a módja annak, hogy mindenkor megelőzzük a bajt. A pártszervezet, a szakszervezet ne akkor kezdjen a felvilágosító munkához, amikor a bányász már több napja kimaradt a munkából. Egy másik dolgozó aki az egy vagy többéves becsületesen ledolgozott brigádmunka letelte előtt még em döntött véglegesen, maradjon, vagy ne maradjon, habozik: családja távol, aztán egy kis darab földecskéje is van, Itt viszont többet keres, megszokta már a bányát, a bányamunkát, szorgalmáért megbecsülik. Foglalkozzanak az ilyen?kkel, ne várják be, amíg esetleg saját kárukra döntenek. Segítsenek nekik e fontos kérdés megoldásában a szép bányászhivatás javára, igaz, vannak főleg a párttagok közt, akik ismerik a szén bányászásénak mélyebb összefüggését az életszínvonal állandó emelésével, az árak további csökkentésével, és ezek már döntöttek. Például az ötödik fejtőszakasz pártszervezetének taggyűlésén Peter Šrámek elvtárs ezt a kijelentést tette: „Mielőtt a handlovai bányá?>a jöttem dolgozni, nagyon jó állásom volt, ahol bármikor örömmel visszafogadnak, de mert meggyőződtem arról, hogy a pártnak a szocializmus építésében mint bányász nagyobb hasznára lehetek, kérem a 5 évi brigádra szóló szerződésem megsemmisítését és a törzsbányászok soraiba való felvételemet." Hasonlóan cselekedett Anton Jaku-í bík is. Példájukat követte több fiatal kommunista bányász, Jozef Kri-í voš, Eugen Dorozló, továbbá Ján KoJ šecki és Jozef Aichenbaum, akik egy évvel hosszabbították meg szerződésüket, hogy a jövő évi bányász-napot' is Handlován ünnepelhessék. Nem kétséges, hogy az ilyen elhatározások a bányászok törzsgárdájának megerősítésére, a munkaerő vándorlás, a munkaerőhiánnyal valö küzdelem megszüntetésére és a feladatok teljesítésére vezet. Ez azonban bármily örvendetes is, csak kezdet. AZ idősebb bányászok nevelőkészsége a fiatalok elhatározásai csak akkor lesz-í nek tartósak és eredményesek, ha az egészüzemi pártbizottság az eddiginél nagyobb gondot foidít az alapszerve-! zetek munkájának irányítására. Az utóbbi egészüzemi pártbizottság ülésén megtárgyalt kérdések nagyon fontosak voltak, de csupáp termelési kérdésekkel foglalkoztak. Igaza volt ugyan Gertiknek, a gyűlés elnökének, hogy a millszekundumos robbantás bevezetése egy helyben topog. A ciklusos munkaszervezés sem megy. Helytelen azonban megelégedni a főmérnök válaszával, hogy ezért meg azért, ilyen meg olyan akadályok van. nak. A hibát éppen abban kell kerea-> ni, amiről nem beszéltek, vagyis a pártalapszervezetek munkájában. A' bányászok munkakedve, a szociálist* munkaverseny hatalmas erőforrás. Oí a versenyző munkások számára meg kell teremteni a lehetőséget, el kell látni őket mindenekelőtt ácsoláshoz szükséges fával is. Ehhez pedig jó utakra, illetve folyosókra van szükség. Az egészüzemi pártbizottság feladata lenne a pártalapszervezetekben és szakszervezetekben dolgozó kommunisták segítségével erejüket összpontosítva, jő szóval, segítséggel meggyőzni minden műszaki vezetőt, hogy első lépés a sikerek eléréséhez az, hogy a szakszervezeti bizalmiakkal együtt szervezzék meg jól, különös gonddal a munkát, a munkaversenyt: és saját tapasztalataikból kézzelfoghatóan ismerjék meg a munkaverseny hatalmas erejét, a benne levő lehen tőségeket. S ekkor aztán ők is szívesen segítik a munkaverseny kibontakozását, szervezését, értékelését. Az alapszervezetek rendszeres irányítása a taggyűlések igazi jelentősége, a mindennapi munkában, eredményeiben 'enne igazán látható Hiszen nincs olyan erő, amely ahhoz h sonlíthatő, ha a bányában dolgozó több száz kommunista munkáld kezd a tömegek között. Szükséges, hogy a pártalapszervezetek erőteljesebb harcot folytassanak a párt politikájának valóra váltásáért. Ez az alapja pártunk országos konferenciájának. Ha minden tag fegyelmezetten és egységesen végrehajtja a határozatokat a konferencia határozataitól kezdve a taggyűlési és a bizottsági határozatokig, az eredmény nem marad el. Ä kommunisták tettei és nevelő szavai nyomán növekedik majd a -jártalapszervezetek ereje és tekintélye. A jól szervezett agitáció nyomán valóra válik majd minden jó javaslat, minden termékeny gondolat és csakis így teljesíthetik az évzáró gyűlésen hozott egyik legfontosabb határozatot „Erősíteni fogjuk e párt vezető szerepét". Erdősi Ede