Új Szó, 1956. szeptember (9. évfolyam, 244-273.szám)

1956-09-06 / 249. szám, csütörtök

Klement Gottwald müveinek IV. kötete magvarul Klement Gottwald műveinek magyarul megjelent IV. kötete újabb hozzájárulást jelent Csehszlovákia Kommunista Pártja tevékenységének megismeréséhez, melyet a dolgozó nép érdekében fejtett ki. Tartalmazza az 1932 júliusától 1933 szeptemberéig terjedő időszakban írt cikkeket és beszédeket. Ebben az időszakban érte el a kapitalista világválság csúcspontját. Csehszlovákiában a hivatalosan nyilvántartott munkanélküliek száma 1933 februárjában 910182-re rúgott. Ebből csak egy harmada kapott munkanélküli segélyt. A még dolgozó munkások bérét csökkentették és megnehezítették a betegbiztosítást. A burzsoá kormány újabb és újabb adókat rótt a dolgozókra, kényszermunkát vezetett be és különféle népellenes törvényekkel korlátozta a dolgozók politikai jogait. A burzsoázia egyrészt nyomorba döntötte a dolgozókat, másrészt pedig a tönkrement bankoknak és kapitalistáknak milliárdos összegeket adott, melyeket a dolgozó néptől sajtolt ki. Ekkor a kommunista párt állott a dolgozók harcának élére, kitűzve a válság proletár módon való megoldásának merész jelszavát. A párt arra törekedett, nogy a munkásság többségét megnyerje a kapitalisták ellen folytatott harcnak. Ugyanakkor rámutatott a Szovjetunióra, amely nem ismert munkanélküliséget, ahol megszűnt minden kizsákmányolás és ahol határidő előtt valósították meg az első ötéves tervet. A Klement Gottwald műveinek IV. kötetében foglalt beszédek és cikkek mutatják, hogy a fokozódó gazdasági válság mennyire kiélezte az osztályellentéteket és forradalmasította a dolgozó tömegeket, ami tüntetésekben és sztrájkokban nyilvánult meg. A burzsoázia a dolgozó nép akcióira brutális fasiszta módszerekkel válaszolt. Fő támadását a dolgozó nép tömegharcainak szervezője, a kommunista párt ellen irányította. A párt gyűléseit betiltotta, sajtóját elkobozta, funkcionáriusait bortönbe vetette. Gyakran megtörtént, hogy a tüntető munkások és munkanélküliek közé lőttek. Két év alatt 26 embert öltek meg, akik pedig nem követtek el egybet, csak munkára és kenyérre való jogaikért tüntettek. A gazdasági válság idején a dolgozó nép és a munkanélküliek százezrei csupán a kommunista pártra támaszkodhattak, mert csak a kommunista párt harcolt érdekeikért. „Egyesüljünk — harcoljunk — és győzni fogunk'' cimü cikkében Gottwald még Hitler uralomra jutása előtt jelezte a véres fasiszta uralom veszélyét és felszólította a munkásságot, hogy alakítson egységfrontot s védje meg az országot a fasiszta uralomtól. A IV. kötet magába foglalja Klement Gottwald egyik fontos beszédét, melyet a KI Végrehajtó Bizottsága előtt mondott „A csehszlovákiai munkanélküliek. sztrájkmozgalmáról és harcáról". Ez a beszéd sok olyan utalást tartalmaz a politikai tömegmunkára vonatkozólag, amelyek ma is érvényesek és alkalmazhatók. A mosti bányászsztrájk tapasztalatai megmutatták, hogyan kell végezni a napi politikai tömegmunkát, hogy annak alapján megnyerjék a széles néptömegeket a burzsoázia támadása, a fasizmus és az új háború előkészületei elleni harcra. Ma is érvényes és helyes, hogy „minden kommunistának a tömeg bizalmijának kell lennie. Naponta védenie kell annak érdekeit, válaszolni kell tudnia a tömegek minden kérdésére, tájékozódnia kell minden helyzetben, tudnia kell mindig helyes tanácsot adni a munkásnak. Enélkül nincs igazi forradalmi munka, igazi kapcsolat a tömegekkel..." Jelentős a CSKP KB VI. teljes ülésén elfogadott határozat, melyet K. Gottwald fogalmazott meg. Ez a határozat rámutat arra, hogy a növekvő gazdasági válság a kapitalista államok közötti ellentétek elmélyülését és az államokon belüli ellentétek erős kiéleződését okozza. A burzsoázia ebből a nehéz helyzetből a kivezető utat abban látja, hogy a kormányzás reakciós formáit alkalmazza s háborút készít elő a Szovjetunió ellen. Nacionalista hangulatok szításával akarja lehetővé tenni a dolgozó nép elnyomását és élcsapatának, a kommunista pártnak üldözését. „A nép ismeri a polomkai bűnösöket" címen elmondott beszédjében K. Gottwald a polomkai vérontással kapcsolatban pellengére állította a kormányt, melyet gyávasággal párosult durvaság és alattomosság jellemez. A szlovákiai Polomkán egy szegény paraszt elleni végrehajtás alkalmával a nép a végrehajtót elkergette. Erre csendőrök léptek közbe és két parasztot agyonlőttek. A kormány ezt az embertelen, indokolatlan vérontást azzal próbálta mentegetni, hogy a Robbanékony, kevéssé müveit és az alkoholfogyasztás folytán könnyebben felizgatható népet a kommunisták felizgatták". A kormány arra törekedett, hogy a szlovák népet a degenerált alkoholisták és hülyék nemzeteként fesse le. Mindennek a célja pedig az — K. Gottwald szavai szerint — „hogy elterelje a figyelmet arról a véres gyarmatosító terrorról, amit a cseh burzsoázia létesített és rendszeresített. Az a célja, hogy elterelje a világ figyelmét arról a tényről, hogy a cseh töke tizenegyéves uralma Szlovákiát valóságos temetővé változtatta és a szlovák népet éhségkatasztrófába kergeti." Az „Egyezményt ajánlanak nekünk s dolgozó nép elleni közös támadásra" című cikkében K. Gottwald leleplezi a szociáldemokrata vezérek kormánybeli működését. Ezek ugyanis a kormányban megszavaznak minden népellenes intézkedést, pedig a kormányba való lépésükkor fennen hangoztatták, hogy azért léptek be a kormányba, hogy ott a legszegényebbek érdekeit védjék. 1933-ban a „Rudé Právo" közölte K. Gottwald „A munkásság számára sohasem volt szükségesebb, mint ma: egyesülni, harcolni, győzni!" című jelentős cikkét. Ebben a cikkében a szociáldemokrata vezérek hazug állításaival és propagandájával foglalnozik. „Miféle demokrácia az, amikor az urak bőségben dúskálnak és ti nyomorogtok? Hogyan lehet minden hatalom forrása a nép, amikor az elégedetlenség bármilyen nyilvánításáért röpítenek benneteket a gyárból és azután mehettek a börtönbe? Az államhatalom gyakorlásának miféle részvétele az, ami nektek nélkülözést, a gazdagoknak pedig jólétet jelent?" A kapitalista világ gazdasági válsága végül is 1933-ban magával hozta a hitleri fasizmus uralomra jutását Németországban, annak a fasizmusnak, mely fő céljának tekintette a munkásmozgalom szétverését, főképpen élcsapatának, a kommunista nártr,ak megsemmisítését és egy új világháború kirobbantását. A fasizmus uralomra jutása Németországban nagy örömet okozott a csehszlovák burzsoáziának, különösen az a mód, ahogyan a hitleri fasizmus elbánt a kommunistákkal. Ezért a párt az antifasiszta egységfront létesítésére, a demokratikus jogok védelmére és az új háború előkészületei ellen éberségre szólította föl a népet. Ebben az időszakban is, amikor a fasizmus uralkodott Németországban, K. Gottwald különbséget tett a német nép és a hitleri fasizmus között, írván: a cseh munkásnak és parasztnak, akit hosszú évszázadokon át elnyomtak és eltiportak, életfontosságú érdeke fűződik valamennyi nemzetiség tényleges szabadságához és ezért testvéri kezét nyújtja a német és magyar dolgozó népnek a közös ellenség — minden nemzet burzsoáziája — elleni közös harcra." A kötetnek „Az egyesült és harcoló munkásság legyőzi a világ valamennyi hitlerét" című cikke mutatja, hogy Csehszlovákia rögtön Hit'er uralomra jutása után olyan politikát kezdett folytatni, mely a müncheni diktátumhoz vezetett. Ebben a kötetben foglalt cikkek rámutatnak arra is, miként járultak hozzá a szociáldemokrata vezérek a fasizmus elterjedéséhez Csehszlovákiában. Hazugul azt hirdették, hogy ellentétek vannak a burzsoázia és a fasizmus között. Ezzel el akarták altatni a munkásság éberségét a fasiz-/ mus veszélyével kapcsolatban, szét akarták forgácsolni az egységes antifasiszta harcot. A CSKP KB-nek K. Gottwald által megszövegezett „Válaszunk a szocialista pártoknak az éhség, a fasizmus és a háború elleni közös harc visszautasítására" című válasza fontos dokumentum, mert megadja az akkori viszonyok pontos elemzését. A „Sem fasizmust, sem a gazdagok demokráciáját, hanem a munkások és parasztok uralmát, a szovjet demokráciát" címen elmondott országgyűlési beszédében a németországi fasiszta rémuralom ellen tiltakozott és forró szolidaritását fejezte ki az elnyomott német proletariátussal. Rámutatott arra, hogy a burzsoázia hatalma veszélyeztetése esetén, „hogy megtartsa uralmát, hogy megsokszorozza hasznát, nem retten vissza semmitől. Gyilkosság, gyújtogatás, rablás, minden eszköz jó neki a proletariátus elleni harcra. Brutális, véres erőszak — ezek az ő „érvei". Az egész világ munkásai számára tanulság a német példa arra nézve, mit várhatnak a maguk burzsoáziájától de ugyanakkor tanulság a munkások számára arra is, hogyan kell harcolniok saját burzsoáziájuk ellen". A jobboldali szociáldemokrata vezérek ebben hathatósan közreműködtek, mégpedig a „demokrácia védelme" hazug jelszava jegyében. Erre vonatkozólag K. Gottwald a jelzett cikkben e. következőket mondja: „Kéoze'jétek el, ezt mondják: Mi demokraták vagyunk, de aki velünk nem ért egyet* arra nézve a demokratikus jogok nem érvényesek. Mi a sajtószabadságért vagyunk, de aki ellenünk ír, annak sajtóját betiltjuk. Mi a szólásszabadság mellett vagyunk, de aki elienünk szól, azt lecsukatjuk. Mi az egyesülési szabadságért vagyunk, de aki ellenünk szervez, annak szervezetét szétkergetjük. És így tovább!" Az annak idején egészében elkobzott „Bennünket el nem hallgattattok — a számadás elől nem menekültök" című cikk mutatja, hogy a csehszlovák burzsoázia a gazdasági válság csúcspontján a támadást főképpen a dolgozó nép érdekeinek harcosa, a kommunista párt ellen irányította. E cikk elkobzása után negyed évre betiltották a „Rudé právo"-t, és a Dártot félillegalitásba kergették. A legnagyobb üldözés, terror ellenére a párt nem ingott meg, megtartotta kapcsolatát a tömegekkel, tántoríthatatlanul tovább folytatta harcát a munkásosztály érdekeiért, úgyhogy K. Gottwald jogosan mondhatta: „El akarják némítani és ki akarják irtani a kommunista pártot! Milyen esztelen remény! Rendőri rendeletekkel, gummibotokkal és csendőri szuronyokka! megállítani a történelem szekerét! Milyen szánalmas szüleménye az agyonrémült burzsuj és a telizabált szociálfasiszta lakáj szegényes eszének '! Végül 1933 májusi röpiratában „Lesz egyszer ünnep a mi utcánkban is!" mindazoknak a borúlátóknak válaszol, akik azt hiszik, hogy a fasizmus terrorjával, brutal'lásával el tud fojtani minden forradelm! törekvés!, mely egy új igazsšgos tiisada'mi rendszer kivívás-ira 'lányul. K. Got'wald jogosan mondVM: „Fenyegetnek bennünket. Üld íznek bennünket. Lecsuknak bennünket. Láthatatlanokká tesznek és elhallgattatnak bennünket. Agyonverhetnek közülünk százakat, ezreket, sőt tízezreket. De új harcosok támadnak. A cárnak voltak kozákjai. Volt titkos rendőrsége. Volt Szibériája. Voltak akasztófái. De mikor eljött az idő, ajánlotta magát.. Ha majd újra eljön az idő, nem lesz e világon erő, amely visszatartaná a most megkínzott nép kezét. Akkor majd mennek... az urak! Igy lesz, elvtársak! Akkor majd ünnep iesz a mi utcánkban is!" Eljött az ideje, és valóban ünnep köszöntött be a nép utcáiban. Balogh-Dénes Arpád. A Moszkvai Művész Színház prágai vendégszereplése Szeptember közopén prágai vendégszereplésre érkezik Moszkvából az ottani Művész Színház együttese. A világhírű színház ötven évvel ezelőtt szerepelt már Prágában és felejthetetlen sikert aratott. Annak idején óriási hatással volt a cseh színházi életre. A moszkvai művészek Pogodyin: A Kreml toronyórája, Osztrovszkij: Lángoló szív, Csehov: Három nővér, Gogol: Holt lelkek és Tolsztoj Karenina Anna klasszikus színmüveit fogják bemutatni a Tyl Színházban. Szereplésüket mind a színházi körök, mind a színházlátogató közönség nagy érdeklődéssel várja. Különösen a színésztársadalom tűz naav reményeket a vendégszerepléshez. Remélik, hogy a kiváló orosz művészektől sokat tanulhatnak. A moszkvai színház Sztanyiszlavszkij és Nyemirovics-Dancsenko időtálló rendezésében állandóan műsoron tartja Turgenyev, r-ikespeare, Moliére, Schiller, Shaw, Dosztojevszkij legkiválóbb műveit. Csehszlovákiai vendégszereplésük után felújítják Rachmanov Viharos alkonyatát és bemutatják Salynszkij és Leonov új színdarabjait. A Magyar Állami Operaház vendégjátéka Bratislavában Verdi Trubadúrja a Kultúra és Üdülés Parkjának színpadán éé** KULTÚR HÍR A legtöbbet szavalt költők sorrendje most először József Attilával kezdődik. Eddig Ady vezetett, aki a második helyre szouult. Arany, Petőfi, Vörösmarty — jogutódok nélkül — képviselik a klasszikusokat mindenki előtt, de Reviczkyt és Vajda Jánost is szívesen iktatják műsorukba a szavalők. Az élő magyar költők közül Benjámin Lászlóra, Zelk Zoltánra, Juhász Ferencre és Devecseri Gáborra esik a legtöbb riasztás. Utóbbinak a Béke katonái című verse nagyon kedvelt. A külföldieket elsősorban Tyihonov és Scsipacsov képviseli: Nazim Hikmet és Elouard is gyakran sorra kerül, Edda Zinne kedvelt versével, A gyermekedért is... cíművel együtt. Magyar Állami Operaház vendégjátékának második napján Verdi halhatatlan operáját, a Trubadurt mutatta be és már itt elöljáróban elmondhatjuk, hogy hétfői nagy sikerét megduplázta. Mindenképpen helyeselhető volt, hogy noha az időjárás erősen megjavult es s/élvihar ezúttal nam fenyegetett, az előadás színhelyét a rendezőséq a Kultúra és üdülés Parkjába tette, ahol a hatalmas csarnokot zsúfolásig megtöltő közönség zavartalanul gyönyörködhetett a budapesti vendégművészek kivételesen remek teljesítményében. Annak ellenére, hogy az esztrádszínpad kissé szűknek bizonyult és a rendezésnek ezen a szokatlan színpadon sok nehézséggel kellett megküzdenie. a közönségnek olyan ritka műélvezetben voh része, amely minSúnándv József, a Magyar Népköztársaság Kossuth-díjas művésze Manrico szerepében den várakozást felülmúlt. Ne-n kellett tartózkodnia, mint a János vitéz orkánerejű szélviharral kísért előadásán. őszinte örömmel és lelkesedéssel kísérte az operát és elragadtatott tapsaival valósaggal lázba hozta a zene- és énekkart és legfőképpen az énekeseket. Tudtuk, hogy a Trubadur a budapesti Operaháznak egyik parádés teljesítménye, az előadás ezt teljes mértékben igazolta is, valóban kivételesen szép, hatásos és magával ragadó ez a produkció, méltó az Operaház eurői-i híréhez. Verdi már első nagy alkotásával, a forradalmi lendületű Nabuccoval, új tartalommal töltötte meg az olasz operaszínpadot. Bár a Trubadur ifjúkori. műve, már drámai erejű nagy alkotás, amely nemcsak arra szolgál, hogy a szép éneklés meiterui hangjukat, ragyogó énekkultúrájukat megcsillogtassák, hanem zenei tartalmával is hat: a gazdagon áradó, szárnyaló dallamok bűbáját reális valósággal, életes emberábrázolással, az igazság drámai érzékeltetésével támasztja alá. Camlmarano szövegkönyve sajnos egészen kusza, valósággal rémdrámának tűnik, amit alig enyhít, hogy Lányi Viktor, a fordító, kitűnő nyelvi érzékkel a szöveget énekelhetővé teszi. Verdi muzsikájának legnagyobb érdeme, hogy a romantikus rémdráma valószínűtlenségeit és képtelenségeit szárnyaló dallamaival, költői hevületével átfonja, és valósággal ékkövekkel hímzett mesepalástot borít rájuk. Természetesen drámai dikciója, dallamainak zengő áradása sokat veszítene lendületéből és költőiség éből, ha a zenekar Verdi szenvedélyes hangját nem hozná izzásba, ha az énekesek nem forrósítanák át délies temparaiitientummal a suta szöveget. budapesti vendégeknek ez az. átforrósítás teljes mértékben sikerült, az opera minden képében éreztük a. szenvedélynek azt a délies izzását, amely nélkül Verdi nem tolmácsolható maradandó élményszerűsépnel. A zenekar Koróri András mesteri irányításéval nem maradt semmivel sem adósunk. Már a János vitéz hétfői előadásán elbűvölt rangjához illő mesteri játékával, ezúttal igényesebb feladatát még mesteribben oldotta meg. Koródy ezekkel a pompás művészekkel kihozta Verdi partitúrájának minden rejtett szépségét, Verdi dallamait délies tűzzel, izzó szenvedéllyel ragyogtatta m-g, az énekeseknek megbízható támaszt nyújtva és gondosan ügyelve arra, hogy még fortisszimókban se nyomja el teljesítményüket. A zenekar teljesítményével teljesen egyenrangú volt az énekkar is, különösen a férfiak remekeltek a Stettát, az előadás fénypontját kísérő katonakar meglepett hangereje dinamikájával, az utolsó előtti képben pedig — a Misereret megszólaltatva lírai lágyságával és bensőségességével. Dr. Kenessey Ferenc rendezői munkája érdeméből a2 énekkarnak ez kitűnő hangteljesítménye Imég megfelelő játékkal iá párosult, az aránylag kis színpadon mindig elevenen lüktetett az operá drámaisága, a valószínűség hiteléi keltve. A címszerepet éneklő Simándy József teljes mértékben beváltotta 3 szerepléséhez fűzött reményeket. Játékban eszményibb Manricot a néző alig tud elképzelni és amit hangbaii nyújtott, egészen nagyszerű volt. Rá-í dióban és hanglemezeken a mi kö3 zönségünk sokszor • hallhatja érces, .érfias tenorját; most meglepett hallatlan biztonságával, énekkultúrájá valóban világrangot megérdemlően tökéletes. A stettát meg kélletB ismételnie, oly forró ünneplésben részesítette a közönség. A budapesti Operaház méltán büszke lehet erre megnverő lényű rokonszenves Kosí súth-díjas nagy művészre, aki a je^ lek szerint nem ismeri a világsztár^ hőstenorok modorosságát. Papp Júlia, a Magyar Népköztársaság érdemes művésznője, kezdeti el= fogódottságát leküzdve Simándy méltó partnerének bizonyult. Az énekesnő, aki az idei évadban lett a budapesti Operaház tagja, remekül intonál, drá^ mai szopránja a magas fekvésekben; "öretlenül ragyog, biztosan szárnyal, a' középfekvésekben telt és kifejező, uovaníav Diánóit sem érheti semmiféle gáncs. Legtöbb áriában nagv énekkulturájával feledtetni tudta, hogy hangja voltaképpen kissé hideg és itt-! ott nélkülözi a nagy Verdi-hősnők alakitól tói megkövetelt szenvedélyes forróságot. Az előadás egyik nagy meglepetése a fiatal Palócz László Luna grófja volt. Mindazok, akik ebben á szerepben Svéd Sándor fellépését várták, nem érezhettek csalódást és ez talán a legnagyobb dkséret, amit Pa^ lócz drámai erejű játékáról, mslegfényű, telten csengő baritonjáról mondhatunk. Luna grófot helyes megfogal-! mazásban állította elénk, telt tónusú erőteljes hangja meleg színeivel ugyanúgy megkapott, mint játéka* Németh Anna, a budapesti Operaház nagynevű művésznője mar némi csalódást keltett. Játékában az együttes legjobbjának bizonyult, énekében azonban nélkülöztük a nagy Azueénák hangjának bársonyát, a drámai kitörés sek mellett a lírai lágyságot, amely Papp Jülia, érdemes művésznő, mint Leonora ezt a nagyon hálás szerépet feledhetetlenné tudja tenni. Kitöréseinek élességével nem érthetünk egyet —: ez talán indiszponáltsága számlájára írható, mert az elfogatása jelenetében és a befejező képben egészen kiváló volt. Inez szerepében meglepett Szőnyi Olga muzikalitása, de Bódy József, Göndös József és Réti József is kitűnőek a kis szerepekben. efejezésűl szabadjon egy ismert latin közmondást némi változtatással idéznem: a budapesti Operaház együttese eljött, játszott és győzött. Reméljük, hogy Nemzeti Színházunk operaegyütteséről, —; amely viszonzásul szeptember 22-én a budapesti Erkel-Színházban Dvoŕák Sellőjét (Rusalka) és 23-án Eugen Suchoň örvényét (Krútňava) mutatja be — hasonló beszámolót, írhatunk majd. Egri Viktor. OJ SZÖ 1956. szeptember 6.