Új Szó, 1956. szeptember (9. évfolyam, 244-273.szám)

1956-09-05 / 248. szám, szerda

TESTVÉRI SEGÍTSÉG Naponta érkeznek jelentések a fal- i vakból, hogy a dolgozó parasztság mind nagyobb tömegei lépnek a szö­vetkezeti gazdálkodás útjára. Éppen ez az időszak, az aratás és cséplés ideje az, amikor bebizonyul, hogy a földmüvelésnek melyik formája elő­nyösebb. Ma már napnál világosabb, hogy a mezőgazdasági termelés eme­lését a tudomány és technika vív­~~ mányainak alkalmazásával érjük el. Ahol a korszerű gépek munkáját ve­szik igénybe, ahol a haladó agrotech­nikai módszereket alkalmazzák, ahol öntöző és vízlevezető csatornahálóza­tot építenek, ott jobbak a termés­eredmények, magasabbak a hektár­h zamok, jövedelmezőbb az állatte­nyésztés. A közös gazdálkodás szén eredmé­nyeiről beszélnek az idei aratási­cséplési munkálatok alatt országszer­te a falvak dolgozói. És ezek az eredmények nem érhetők el az egyé­ni gazdálkodásban, ilyen lehetőségei csak a közös gazdaságoknak vannak. A párt- és állami szerveink a pa­rasztság érdekében politikai nevelő­munkával igyekeznek a falvak szo­cialista átalakítását elősegíteni A párt központi bizottságának júliusi plenáris ülése meghagyta a Nemzeti Front minden szervének — 'így az üzemi szakszervezeteknek is — hogy biztosítsák a mezőgazdasági termelés további fejlődését, a földművesszö­vetkezetek alakítását, a meglevő szö­vetkezetek taglétszámának, földterü­letének kiszélesítését, a gép- és traktorállomások munkájának megja­vítását, az állami birtokok gazdasá­gainak magasabb színvonalét. A kassai kerületben több olyan üzem van, ahol a munkásság komoly segítséget nyújt védnöki tevékeny­ség keretében a falu dolgozóinak. Ezt a segítséget az üzem és a falu földmüvesszövetkezetének tagjai között kötött kölcsönös megállapodás, azaz szerződés alapozza meg. A segélynyújtás szép példája a jolsvai Kohó- és Magnezitbányák dolgozóinak tette, akik segítenek a tehénistálló felépítésében, kőművese­ket, ácsokat és segédmunkásokat küldenek a védnökségük al^tt álló EFSZ építkezéseihez. Gemerský Mil­hosť és Prihradzany szövetkezeteiben 800, illetőleg 1500 munkaórát dolgoz­tak le. Az üzem szakemberei — ja­vítóbrigádjuk — elvégezte a gépek javítását is az aratás előtt. A szalóci EFSZ a Gömöri Vasérc­bányák rpzsnyói igazgatóságához for­dult azzal a kérdéssel, dolgozzák ki az állatállomány itatásához szüksé­ges vízvezeték tervét. A tervet a bányák vezetősége haladéktalanul el­készítette a költségvetéssel együtt, s ők bonyolítják le a csövek, szivaty­tyúk megrendelését is, sőt műszaki embereik is rendelkezésre állanak a szerelésnél. Ott voltak a rozsnyóiak a pelsőci fennsík vízellátásának meg­oldásánál is, s a szövetkezeteknek min­denben segítségére vannak, hogy a gömöri EFSZ a szövetkezetek között az élre kerüljön. Kidolgozták a szö­vetkezet évi tervét, segítenek a könyvelésben, a munka megszervezé­sében, s mindenben tanácsokkal szol­gálnak. A Szepesi Vasércbányák Spišská Nová Ves-i igazgatóságának dolgozói ugyancsak szívükön viselik a védnök­ségük alatt álló hodkovcei EFSZ sorsát. Minden második héten filmet vetítenek a mezőgazdaság valamelyik időszerű témájáról. A cséplésnél 12­tagú munkabrigád nyújt segítséget, hogy a cséplés idejét lerövidítsék. A gépek javítását is elvégezték, 5.00 munkaórát dolgoztak le. A lúciabányai bányászok a peré­nyi szövetkezetnek a behordás idő­tartamára egy teherautót kölcsönöz­tek. Népnevelő munkát is végeznek, előadásokat tartanak. A perényie-k kötelezettségvállalással fejezik ki há­lájukat a bányászok segítségéért ígéretet tettek, hogy beadásukat jó­val 100 százalékon felül teljesítik. Bár a szövetkezetnek nem Volt szük­sége az üzemből felajánlott brigádo­sok segítségére, a bányászok ennek ellenére 900 munkaórát dolgoztak le. A kišovcei bányászok segítségét a Spišský Stiavnik-i EFSZ tagjai ugyan­csak terven felüli beadŕssal viszo­nozzák. M'ntegy 44 ezer liter fejjel, több mint 10 tonna sertéshússal, 860 mázsa burgonyával, 50 tonna árpa­val, közel 7 mázsa mákkal és '47 má­zsa borsóval tetézik beadási kötele­zettségüket. Máriahuta és Vashegy bányászai sodron.ykötélpályát készí­tettek, hogy az istállótrágya kihordá­sát megkönnyítsék a szövetkezet tagjainak. A bányák dolgozói nem mulasztják el a falu dolgozóinak szórakozásáról való "-^ndoskod^st sem, Kišovce, Lu­ciabánya műkedvelői színielőadások­kal, hangversenyekkel lépnek fel a falu dolgozói előtt. Sajnos, még nem minden üzemben van ez így. Még mindig vannak üze­mi tanácsok, ahol távolról sem tet­tek meg minden tőlük telhetőt a kö­zös gazdálkodás szervezeti-gazdasági megerősítéséért. Pedig nagy szükség van arra. hogy a kollektív gazdaságok ne maradjanak magukra, ne fenyegesse őket az egyhelyben topogás. Ha minden szövetkezet üzemszervezési kérdések megoldásában, politikai-, nevelő, és szervezőmunkában megkapja sz üze­mek munkásságának regítségét, ak­kor mindenütt kialakul az egészséges közösségi szellem, érvényesül a belső demokrácia, egybekovácsolódik a kö­zös gazdálkodás tagsága. S az eredmény csakhaimar megmu­tatkozik: országszerte megteremtő­dik az életerős szocial'sta társasgaz­dálkodás, rohamléptekkel fokozódik a mezőgazdasági termelés. Mészáros Gyula Nem hiába végezték a bardej^vi szö­vetkezetesek gondos munkát. Nem hiába trágyázták jól a földjeiket — munkájuknak megvan a gyümölcse. A kalászosok a kedvezőtlen időjárás el­lenére is szép termést hoztak. Árpá­ból például a tervezett 17 mázsa he­lyett 25 mázsát értek el egy hektá­ron. Volt egy olyan — 9,32 hektáros — területük is, ahol 28 mázsa ter­mett hektáronként. Zabból az átlag hektárhozam 23.89 mázsa volt. Itt egy 6,5 hektáros dűlőben 28,46 mázsa volt a hektárhozsm. A rozsban szintén 1,5 mázsával lépték túl a tervezett hozamokat. Míg a felsorolt kalászosokban szép eredményt értek el, addig a búzában nem érték el a tervezett hozamot. Ezt főképpen az agrotechnikai határ­idők be nem tartásának köszönhetik. Volt azonban egy 20 hektáros dűlő­jük, ahol ideiében elvégezték a vetést s ott a 16 mázsa *ervezett hozammal szemben ±7,39 mázsát arattak hektá­ronként. Ebből világosan látható, hogy milyen fontos az idejében való vetés. A bardeioviak szSp terméseredményei hez sokban hozzájárult az is, hogy a kalászosok alá hektáronként mintegy 4,5 mázsa mutrágvát adtak. Erről az idén az ősz fol amán sem feledkeznek meg, s a legnagyobb gondossággal készítik elő a földeket a vetésre. (-ki-) n i s 7 ó c 1956. szeptember 5. ** é* * Hosszú és göröngyös volt az út Amikor a szövetkezet félévi köz­gyűlésén Kovács Károly elnök a terv teljesítését ismertette, nagyon meg­lepett az a megállapítása, hogy az •állattenyésztés, főleg a sertéstenyész­tés lemaradt, mivel a beszolgáltatást csak 76%-ra teljesíthették. Mi lehet ennek az oka? Ügy tud­juk kevés helyen vannak a szövet­kezetben olyan jó dolgozók, mint ép­pen az állattenyésztésben. Viszont igaz. a kora tavaszon az állatok kö­rül katasztrofálisan rossz volt a hely­zet. Akkoriban a közgyűlés egyhan­gúlag Végh Móricot bízta meg a csoport vezetésével és a tagság há­lás volt neki azért, mert elvállalta. Később, április 1-én mellé került Kür­ty László szakképzett zootechnikus, aki ezelőtt a járási bizottság mező­gazdasági osztályán dolgozott. Ezek után joggal várta a szövetkezeti tag­ság a gyors javulást az állattenyész­tésben. Noha e kiváló dolgozók igyekeztek a várakozásnak eleget tenni, lénye­ges javulás csak az őszi árpa elcsép­lése után következett be. Ekkor fog­tak hizlalásba 115 drb. süldőt, ame­lyekből 26 Csehországból származott. Udvaros Kálmán, aki a hizlaldában dolgozik és már több évi tapaszta­latot szerzett a nagymegyeri állami birtokon, most mutatta meg tudása legjavát. Lelkiismeretes, pontos és rendszeres etetéssel a csehországi hízóknál napi 91 dkg-os súlygyara­podást, az itthoni fajtáknál pedig 73 dkg-os emelkedést ért el. Naponta háromszor etetett, egv-egv kilogram árpadarát adott egy etetésre, utána egy óra múlva zöldherét és vizet kaptak az állatok. Sajnos bármilyen jó v>-lt a munka, bár szép eredmé­nyekét értek el, a tervteljesítéssel az az első félévben elkéstek. De biztos, hogy a második félév­ben a tervteljesítés kedvezőbb felté­telek között fog történni. A szövet­kezetnek 230 drb 50—60 kg között mozgó süldője és 380 kis malaca van. Szinte gyönyörködik a szem a szép, rózsaszín bőrű heverésző sül­dők láttán, ahogy napoznak a reke­szekben. Az anyasertések minősége is állan­dóan javul. A legszebb, a legjobb sül­dőket választják ki anyáknak, a gyen­gébbeket kiselejtezik. A jelek azt mutatják, hogy év végéig 14 malacot nevelnek fel egy-egy anyától. Kilátás van arra is, hogy az év végéig a 340 mázsa sertéshúson és a 40 mázsa szabad eladásra lekötöt­tön kívül még a tavalyról lemaradt 40 mázsa adósságot is letörlesztik. Gondot okoz azonban az eleség biz­tosítása, mert mindössze 500 mázsa árpa áll az állatok rendelkezésére, amit majd természetesen krumplival pótolnak. Nagy szükség lesz arra is, hogy a 70 hektár kukorica jó ter­mést hozzon. A tehénállomány körül tavasszal hasonló volt a helyzet, mint a ser­téseknél. Az első feladat az volt, hogy jó minőségű tehenekkel kell pótolni a gyenge állományt. Végh Móric és Kür­ty László minden alkalmat megraga­dott, hogy jó fajta teheneket vásárol­jon. Sikerült is 26 friss fejőst, vagy jól tejelő tehenet venni és 8 üszőt, amelyek egy hónapon belül megborjaz­tak. Ezzel a napi tejhozam 3,2-töI 4,8-ra emelkedett. Amint a tavasz le­hetővé tette a zöldtakarmánnyal való etetést, szabadon is tudtak beadni te­jet. Ezért pedig korpát kaptak és ma 6,2 liter az átlagos tejhozam. Zsoldos Albert gondos kezelése mellett szép és egészséges borjakat választottak el, amelyek átlagban 90 kg-ot értek el a választáskor. Az el­választott borjakat szabad levegőn nevelik tovább. Nagy Kálmán szakér­telemmel és gonddal bánik velük. Az eddig elért eredmények a bo­gyai szövetkezetben azt bizonyítják, hogy csakis megfeszített szorgalom­mal lehet a hibákat helyrehozni. En­nek köszönhető, hogy a szövetkezet marhahúsból terven felül adhatott be és tejjel sem maradt adósa az államnak. A további feladat az, hogy szabad áron még a 20 darab hízómarhát is be­adhassák. A téli takannányt nagy részben biztosították, mert van 24 ha silóku­koricájuk, közel 20 hektár csalamá­déjuk, ezenkívül takarmánykáposztá­juk és 28 hektár cukorrépa utáni sze­letre és melaszra számolhatnak. Ezen­felül 800 mázsa száraz takarmánnyal rendelkeznek. Hiba az, hogy a szemes abrak kevés. Sajnos, tarlótakarmányt mindössze 6 hektárt vetettek. Hosszú és göröngyös volt az út, mire az állattenyésztést erre a szín­vonalra emelték és most mindent el kell követni, hogy még ezt a szín­vonalat is növeljék. Ügy véljük, hogy a jövőt illetőleg két dolgot kell szem előtt tartani. Tekintettel arra, hogy semmiből etetni annyi állatot nem le­het, tehát feltétlenül szükséges, hogy a növénytermesztésre nagyobb gondot fordítsanak, mint eddig. Másodszor, bármennyi is lehet a takarmány, ha szakképzett, tapasztalt vezetők nem veszik kezükbe a gazdálkodást és nin­csenek olyan lelkiismeretes, szorgal­mas dolgozók, mint Szabó Ferenc, Tóth Kálmán, Zsoldos Albert és Nagy Kálmán, akkor a szövetkezet csak egy helyben topog. Végh Gusztáv. Már nem kételkednek A Torysa folyócska völgyében van ez a kis község, a sabinovi járásban. A falu a folyótól kapta nevét. Amikor közös gazdálkodásba kezdtek ez év májusában, sokan kételkedtek abban, hogy a szövetkezeti gazdálkodás leg­alább olyan jövedelmet biztosít ne­kik, mint az addig folytatott ma­gángazdálkodás. A napokban végezték el a cséplést a torysai szövetkezet tagjai. Már tel­jesítették beadásukat is. S a tagjai megkapták munkájuk arányában a ne­kik járó terményt. Ma már mindenkit meggyőztek a társasgazdálkodásban elért eredmé­nyek. A közösen elvetett szövetkeze­ti földeken a szokottnál jóval na­gyobbak voltak a hektárhozamok. Cho­vančík szövetkezeti, tag. aki egyike a közös gazdálkodás legszorgalmasabb dolgozóinak, 12 mázsa búzát szállí­tott haza. Zontág Vince 14,'>0 má­zsát, s ugyanúgy Ištona, Miženčík, Greš és a többiek. Mindezt a mun­kaegységekért már kifizetett pénzbeli előlegen kívül kapták. A folyamatosság, és ellenőrzés kihat az Már a második ötéves terv irány­elveiről szóló javaslat vitájának fo­lyamán, valamint Csehszlovákia Kom­munista Pártja országos értekezlete után is népünk mind a városokban, mind a falvakon egyöntetűen egyet­értett a szocializmus további építé­sével nálunk. Ma már mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a szocializmus fél­építésétől országunkban el nem té­rünk, hanem gyorsabban törünk előre, mint bármikor azelőtt. Mint ahogyan rámutatott a párt országos értekezlete, a szövetkezeteket tovább építjük, szilárdítjuk és bővítjük tag­sági és vagyoni alapjaikat. Sőt, ažt a tervet tűztük magunk elé, hogy a második ötéves terv végéig a me­zőgazdaságban elérjük a szocialista szektor többségét, és ezáltal a ter­melés 39,8 százalékos emelését. A kassiji kerületben is nagyok a reánk váró feladatok. Egyelőre csak a királyhelmeci és a szepsi járásban van több imint 50 százalékos szóvet­kezeti gazdálkodásunk. A közös gaz­dálkodás több mint 25 százalékos megvalósítása csak a revúcai, pop­rádi, rozsnyói, gölnicbányai és kas­sia járásban történt. E tekintetben a legelmaradottabbak a késmárki, tre­bišovi, Spišská Nová Ves-i, szecsov­cei és levocai járások. Ennek elle­nére a Csehszlovákia Kommunista Pártja országos értekezlete óta lé­nyeges változás e tekintetben nem történt, habár az EFSZ-ekbe meg­nyertünk 90 kis- és középparasztot. A szomszédos prešovi kerületben már 4 újonnan alakult szövetkezet van, amíg nálunk csak egy, a skároši. Ennek oka abban rejlik, hogy a ta­pasztaltabb szövetkezeti tagokat, a nemzetg—'ilési és a Szlovák Nemzeti j Tanács-bei' képviselőket, valamint a párt tagjait még nem minden tá­rásban vnoták be a kis- és közép­parasztok megnyerésére a szövetke­zeti napvtermelés számára. Miért nem használják ki az elvtársak az alkalmas propagandistákat? Ez a kérdés már azért is helyénvaló ma, mert az aratás és cséplés utáni idő a legalkalmasabb a szövetkezeti nagytermelés előnyének szemléltető igazolására a csekély teljesítőképes­ségű kistermelés előtt. Nézzük csak a helyzetet a sze­csovcei járásban. A kollektivizálást csak 11,55 százalékra valósították meg. A járási pártbizottság irodája közvetlenül az országos értekezlet után határozatot hozott a szövetke­zeti mozgalom további fejlesztését illetőleg. A többi között a vidéki elv­társak támogatására a járási akti­vistákból csoportok alakultak, ame­lyeknek tanácsai kellett volna szol­gálniok a kollektivizáció előfeltételei megteremtésének érdekében. Termé­szetesen e csoportoknak csak ta­náccsal kell szolgálniok és nem fei­váltaniok a helyi funkcionáriusokat. Bebizonyosodott azonban, hogy a he­lyes határozat ellenére annak kö­vetkezetes teljesítését ellenőrzés útján nem biztosították. Sečovcén a kommunistákat és a nemzeti bizott­ság tagjait a járási aktíva 4 cso­portjának kellett volna támogatnia, azonban a tagok töbhsége nem vé­gezte el munkáját. Skvarkovsky elv­társ csoportjában volt például Pavol Miklós, a Fogyasztási Szövetkezetek Járási Szövetségének alelnöke. Is­meri az iroda határozatát, elfogad­ta, de nem teljesíti azt. A sečovcei elvtársakat nem támogatja, és pasz­szív módon viselkedik az iroda hatá­rozatával szemben. Hasonlóképpen vi­selkedik Koško mérnök, a lárási nemzeti bizottság építészeti szakosz­tályának vezetője, Jozef Mendel, a kommunális üzemek igazgatója és mások. Mendel elvtársról maguk a gazdák úgy nyilatkoznak, hogy azért nem foglalkozik velük rendszeresen, mert Sečovcén ebben a szezonban hetenként többször is játszanak fut­ballt, ő pedig ezt a szórakozást igen kedveli. Ezek az elvtársa?; megfe­ledkeznek a párt alapszabályairól, amelyek így hangzanak: „Aktív har­cosnak kell lanni a párthatározatok következetesség EFSZ-ek fejlődésére teljesítésében, nem elég, hogy a párttag egyetértsen a párthatározat­tal, hanem köteles küzdeni e hatá­rozatok megvalósításáért. A kommu­nisták passziv és formális viszonya a párt határozataival szemben gyen­gíti a párt harci képességét..." Ezt tudatosítania kellene minden olyan elvtársnak, aki tagja az iroda által megjelölt azon csoportoknak, amelyek hivatása segíteni a falva­kat. A múlt hét vé"*i" mé" a rási bizottság titkárai és dolgozói sem nyertek áttekintést arról, mit végez a járás által kijelölt 11 cso­port. Lehetséges-e ilyen körülménvek között a helyzetet helyesen meg­ítélni, a csoportok tagjait jól irányí­tani, tanácsot adni és segítségükre lenni? Szükséges ezen elvtársaknak tudomásukra adni, hogy a rendszeres ellenőrzés nélkül nem biztosíthatják az iroda határozatát. És az ered­mény? 1956. július 28-ig a járásban úgyszólván senkit sem nyertek meg a szövetkezet számára. Ez a helyzet nagyon komoly bírálatot és orvoslást igényel. Az általános helyzet javítasa cél­jából szükséges, hogy a kis- és kö­zépparasztok megnyerése végett te­vékenységre serkentsék a szövetke­zetek a gép- és traktorállomások, az állami gazdaságok és a védnök­ségi üzemek dolgozóit. Egyszersmind nagyon határozott formában kell fellépni az előforduló helytelen né­zetekkel szemben az egyes szövet­kezetekben, ahol állást foglaltak az új tagok felvétele ellen. Ezt egyes helyeken azzal indokolják, hogy azért, mert mostanáig nem léptek be a szövetkezetekbe, büntetésből vá­rakoztatni kell őket. Erről tudomást szereztek a járási nemzeti bizottság felelős elvtársai is és ezért szüksé­ges ez ellen azonnal fellépni. A já­rási földművesújság is segítőkezet nyújthatna e téren. Pozitív eredménynek lehet elköny­velni azt a tényt, hogy Vrábel elv­társ, a járási pártbizottság példás dolgozója a trnávkai elvtársak se­gítségével összeállította az új egy­éves szövetkezet gazdasági elemzé­sét. A növényi és állattenyésztési termelés meggyőző számai igazolják a szövetkezeti gazdálkodás előnyeit az egyéni gazdálkodással szemben és egyszersmind megnyitják a trnávkai EFSZ termelése és jövedelme további lényeges fokozásának távlatait. Ezt a tapasztalatot a prešovi kerület pél­dájára helyesen kell felhasználni ott is, ahol nemcsak kisebbségi szövet­kezetek vannak, hanem ahol tervbe vették a szövetkezetek létesítését. Ez a konkrét lehetőségekre és a reális távlatokra irányítja a meddő vitát. Ha a sečovcei járásban ilyen módon fognak következetesen és fo­lyamatosan a munkához, a párt já­rási bizottsága ez idén a szövetke­zetek fejlődésében nagy sikereket arathat. Eugen Mýtnik Az aratás alatt sem szünetelt az EFSZ-ek alakítása A JIHLAVAI kerületben az aratás idején 20 új EFSZ-t alakítottak 428 taggal és mintegy 3 ezer hektárnyi területtel. * * A PLZENI kerületben augusztusban négy egységes földművesszövetkezet létesült, úgyhogy a kerületben az év elejétől megalakított szövetkezetek száma elérte a 101-et. Az új szövet­kezetekben már ősszel megkezdik a közös munkát. * * * AZ OLOMOUCI kerületben csütör­tökön, augusztus 30-án 13 kis- és középparaszt új szövetkezetet alakí­tott a hranicei járásban levő Milotice községben. Az elnökségbe két nőt választottak be. A bardejovi szövetkezet értékelte a cséplés eredményeit «

Next

/
Thumbnails
Contents