Új Szó, 1956. szeptember (9. évfolyam, 244-273.szám)

1956-09-05 / 248. szám, szerda

Német barátaink földjén Bad SCHANDAUTÖL, a csehszlovák­éi émet határon fekvő csinos kis für­dővárostól hosszú az út a Keleti­tenger zöldesszürke vizére néző Ros­tockig, Warnemündéig. Hosszú az út, különösen, ha az utas Berlin, Drezda, Lipcse, Weimar mellett méa olvan kis városokba is ellátogat, mint a dóm­járól nevezetes Namburg, a porce­tánOvártő Meissen, vaav a semmiről nem nevezetes, de tipikusan német kisváros Radeburg. Hosszú az út és természetesen, mint minden külföldi tanulmányúton, rö­vid az idő. Rövid volt az én tizenhat napom is ahhoz, hogy mindent meg­ismerjek — mégis elegendő ahhoz, hogy tanúságot tegyek a német nép első munkás-paraszt államának ere­iéről, lakosainak békeszeretetéről, szorgalmáról, qondolkodásmódiának új, szocialista vonásairól. Nem hiszem, hoqv ez bárki számára is közömbös lehet. Ha a német kérdés nehéz, meqoldásra váró kérdés, akkor azt is látnunk kell. hoqv eqv naqv területen, 17 millió német hazáiéban, sok történt a meqoldásért... Két augusztus 18 Rostockba auqusztus 18-án érkez­tünk. Aliq három napia — a thürinqiai Weimar mellett. — szívünkben le­küzdhetetlen irtózattal léptünk be a kovácsolt vas táborkapun, amelv ezt a cinikus felírást viseli: Jedem das Seine. (Mindenkinek a maqáét). Bu­chenwald, a zsugorított koponyák, a tarkólövések, a rabszolqamunka, az emberbőrlámpaernyők Buchenwald.ia foqadta ezzel a felirattal új áldozatait, s foqadta eqy különös, sötét nyári éjszakán azt a férfit is. akit zárt qépkocsirói tuszkoltak le az SS-ek. 1944 augusztus 18-át írtak, és azt a férfit a krematórium felé vezették. Aliq öt méterre eqy különös, szőnyeq­porolóhoz hasonló alkalmatossáqtól, amelyre eqyszerre hat foqlvot lehetett akasztani, Pister táborparancsnok elő­rántotta pisztolyát és két lövéssel megölte Buchenwald úi foqlyát. A krematóriumban már izzott a ke­mence, a fűtést véqző foqlvokat alud­ni zavarták. Maquk az SS-ek éqették el úi áldozatukat. S köröskörül a né­ma thürinqiai éjszakában senki sem tudta, hoqv a kéményből felcsapó lán­gok Ernest Thälmann halálát jelzik. Ott álltunk az emléktáblánál, ame­h t a qvilkossáq helyén, a kremató­rium falában helyezett el a német nép keqvelete. Láttuk a nácizmus ál­dozatainak emlékére épülő qiqantikus művet a buchenwaldi heqyoldalban. hallgattuk a tábor helyén létesült mú­zeum vezetőiének. Fritz Freudenberg elvtársnak, az egykori foqolvnak em­lékezéseit. S nem qondoltunk arra, hoqy a szomorú évfordulón már eqv olyan tömeqqvűlésen vehetünk részt, ahol a németek tízezrei tiltakoznak — a kommunista párt betiltása ellen. Rostock, auqusztus 18... 12 éve halt vértanúhalált a német munkás­osztályért. a proletár nemzetközisé­qért Ernst Thälmann, a hamburqi szállítómunkás, a hamburqiak „Ted­dv"-ie. És a rostocki főtéren — az Ernst Thälmann-platzon — negyven­ezer rostocki tüntet. Kiáltásaik kö­rülvisszhanqozzák azt a maqas, ősz­hajú férfit, aki ma éjjel illeqálisan jött át Hamburqból. A párt titkára: Heinz Fink. A Német Kommunista Párt ismét üldözött vad ... „A párt túléli Adenauert is!" Ha dátumok ismétlődnek is kísér­tetiesen, a történelem nem ismétli önmaqát. Erről beszél Heinz Fink, de erről ^beszélnek polqári pártok taqjai is. Fiqyelemreméltó, amit a liberális­demokrata Ebei mond: „Ezt a stílust már ismerjük. A KPD-vel (Németor­száq Kommunista Pártja) kezdték és aztán az eqész orszáq eqvetlen kon­centrációs táborrá vált..." Merincke. a Nemzeti Demokrata Párt taqia szól: „1933-ban sokan elhittük a kommu­nisták elleni vádakat. De most, mi egykori NSDAP-taqok (az NSDAP a hitlerista párt rövidítése volt), tisz­tek és régi katonák, mi is látiuk, hol a barát és hol az ellenség. Mindany­nyiunkat veszély fenyeget!" És a rostockiak egész szívükből tiltakoznak e veszély ellen. Amit a városháza hatalmas transzparense íqv foqalmazott meq: „Németorszáq Kom­munista Pártja túlélte a III. Birodal­mat, túl fonja élni Adenauert is!" — ez a hanqulat uralkodott a qvűlésen és ezt a hanqulatot talán ezzel a két szóval lehetne jellemezni: haraq és elszántsáq. Talán csoda történt és a Német De­mokratikus Köztársasáq lakói már eqvtől-eqviq a szocializmus hívei, a munkásmozqalom harcosai? . Ne ker­gessünk illúziókat. Nem erről van szó — a rostocki neqvvenezer ember kö­zött jónéhánv ezernek nyilván kö­zömbös lenne, működhet-e a nvuqat­német területen a kommunista párt, ha — ha ez a lépés, a pártbetiltás nem veszélyeztetné a békét. De ebben a városban városrészek, ódon. ősi ne­qvedek váltak porrá, rommá, Eléq körülnézniük és 11 év után is látják, mit jelent a háború ... Nem­réqiben tenqeralattjárót emeltek ki a Balti-tengerből. Tizenkét tengerész holttestét találták meq a búvárhajó eqvik szétroncsolatlan fülkéiében... Elfoovott a leveqőiük és az utolsó perciq vezették a halónaplót... A vá­rosból Berlin felé vezető úton em­léktábla hirdeti, hoqv itt csecsemő­otthon állt, amelyet eqv éjszakai lé­qitámadás a földiq* rombolt. Tizenhat kisgyerek maradt a törmelékek alatt... 56 perc mérlege Drezdában Hát a német anyáknak néni kelle­nek ilyen hajónaplók és emléktáblák. Olyan emlékek se, mint a lipcsei Di­mitrov Múzeum egyik dolgozójáé, akit egy hónap alatt négyszer bombáztak ki a lakásából... S ha igaz az, hogy a háború pusztításai a leghatásosabb, legélesebb agitációt jelentik a béke vé­delmében, akkor az urai által hódí­tó háborúba hajszolt Németorszáq eqész térképe ilyen aqitációs példa­tár. Hiszen csak Drezdában 56 perc alatt 10 millió négyzetméter lakóte­rület pusztult el és 12 millió köbmé­ter rom keletkezett, azaz 800 000 át­lagos méretű lakószoba vált nem egé­szen eqy óra leforgása alatt Üszőkké és téqlatörmelékké ... Nem, ezt nem akarják többé a drezdaiak, a rostockiak, városon és falun senki. Jártunk a kis. Drezda­környéki Radeburgban, %hoI éppen a Budapesti tavaszt, ezt az élesen anti­fasiszta magyar filmet játszották. Ér­dekes és számunkra nagyon elgondol­koztató volt, amikor a radeburgi fia­[A Magyar Állami Opera vendégjátéka Bratislavában Kacsóh-Pongrácz János vitéze a Vár szabadtéri színpadán A nnak ellenére, hogy a szélvihar minden eleven volt, a díszletezéš az erősen csökkentette a hatást. olcH+ífaH* U 1.Ä — — ! felejthetetlen művészi élményben volt i része fővárosunk és a közeli környék í dolgozó népe ezreinek, akik megte­| kintették a budapesti Operaház hét­t fői bemutatkozását a Vár amfiteát­| rumában. Kevés alkalommal előzte munkát végeztek a váratlanul feltörő . I meg oly hatalmas érdeklődés egy kül- szélben, amely időnként szinte viha­talsag teljes szívvé a partizanoknak * fölcU művés2e gyüttes vendégjátékát, rosan tépte a szereplők ruháit, a iT-L-nlŕ o n\ri]L-f%c f ocícTtí L-L-al ^ .......... elsötített színpadon boszorkányos ügyességgel folyt, az egész előadás elevenen pergett, nem volt egyetlen üres pillanata. E s a daljáték szereplői — mi­csoda derekas, önfeláldozó „szurkolt' szemben és a nyilasok vereséqét va- í a visszhang is hasonl ő volt ahhoz losaqos mdian csatauvoltesse! foqad- ** a S üi™?, 3 ,.„í??it Zi ákka I * mint a budapesti vendégek fellépését. „ , .. " g s a Vj ss zhang is hasonló volt ahhoz, amelyet a Szovjet Hadsereq Alekszand­ta ... Aminthogy a fiatalok, a FDJ neveltieinek és a kis pioníroknak magatartásán, modorán immár semmi sem érződik a réqi német nevelés hatásából. Ezek a kisfiúk, kislányok már nem akarnak „übermensch"-ek lenni. Azok, akik nevelik őket, tudják, hogy nem „szuper-emberek" kellenek. Csak emberek. És azt hiszem, ez a leqfon­tosabb. Jártunk Mvlauban — ez a szép kis város az úqynevezett Voqt­landban bújik meq eqv 700 éves vár­kastélv alatt. Itt a nehézqépipari mi­nisztérium úttörőtáborában nótával és uzsonnával foqadtak. S utána eqvütt ­daloltunk, játszottunk a kicsikkel, 2 célbadobtunk és célbalőttünk s részt * vettünk eqv mókás versenven is. Eqy * kanálban tartott tojással kellett meq- 3 tenni minteqv 60 métert. Beleizzad­tam, viszont harmadik helyezésemmel Jj kiérdemeltem egy szem cukrot. Eltet- S tem — ma is otthon őrzöm a leq- J kedvesebb emlékeim között. Mert ez * a csöppnyi emlék arra a délutánra jj emlékeztet, amelyen az újfajta német y nemzedékkel találkoztam. S közös nó tánk, játékunk eqy kis „előleg abból a Németorszáqból, amelyet már 2 ezek a qverekek jelentenek. Hiszen ők v ro v ének- és táncegyüttese, a Kínai lesznek a jövő mérnökei, művészei. J Hadsereg Művészegyüttese vagy a tanítói... S hoqv milyenek lesznek, » xhéatre Nati 0nal Populaire váltottak arra talán csak méq eqv példát. £ M ná[unk gz uto|só eszt endőkben. „Ők kezdték..." £ N emz et hasábjain Sebestyén György Lipcse. Dimitrov Múzeum. A naqy, £ felvetette a Dunai Ünnepi Játékok faburkolatos teremben komoran * gondolatát. Figyelemreméltó cikkében visszhanqzanak a szavak: Dimitrov és Jj azt írta, hogy minden esztendőben Görinq emlékezetes párbaja ez, a w - 1.*-* _ -ä- — Reichstaq-per idejéből... A hanqle­mez meqőrizte a naqv bolqár harcos diadalának emlékét... S a székeken volt J szinte áhítatos csendben, kisqyerekek ¥ . ülnek, 8—12 évesek, a 26. sz. lipcsei iskola kisdiákjai. Elgondolkodom, mi­díszleteket összeomlással fenyegette és megakasztotta a művészeket ab­ban, hogy tudásuk legjavát nyújtsák. Kit emeljünk ki közülük? Elsősorban talán Palló Imrét, a Magyar Népköz­társaság Kossúth-díjas kiváló művé­szét, aki oly sokszor megcsodált, erő­teljes, melegfényű baritonját a leg­- szebben énekelte Kacsóh dalait és Bagó alakjának játékával is rangot adott. Kukorica Jancsi szerepében Sárdy János ragadtatta el a nézőket férfias megjelenésével, bonvivánszerű túlzásoktól mentes bájával, friss já­tékával. Eszeményi mesebeli hőst mu­tatott a daljáték szellemében, pon­tosan azt, amit a hálás közönség játékáról és énekétől elvárt. Gencsy Sárinál ideálisabb Juliskát eligha tudunk elképzelni. Szépsége, üde bája, játékának természetessége, megjelenése pillanatától megfogta a nézők szívét. Alakításának különös érdeme, hogy a tündérkirálynőt is paraszti bájjal játssza és ezzel szinte töretlenül hozza ki a falusi árvalány alakját. Páka Jolán, a francia király lánya különösen hangban kiváló, ko­loraturszopránja csengően, pacsirta­szerűen szárnyal, a második felvonás fináléját az ő éneke teszi felejthe-' tetlenné. Játéka nemkülönben magá­val ragadó, hiánytalanul azt hozza ki, amit a szerep megkíván tőle: Juliska mesebeli egyszerűségével szemben a A napokban a budapesti Magyar pompázót, a . nagyvilágit, akiben a mese követelményének megfelelően azonban nincs nagyképűség és talmi­ság, hiszen ő is csak egy érző szívű lány, aki a szerelmet és boldogságot áhítja. A derűről elsősorban a francia ki­rályt játszó Fekete Pál gondoskodott. Szerepéből igen helyesen .karrikatúrát formált, túlzások nélkül egy lomtárba Sárdy János Kukorica Jancsi és Gen csy Sári Iluska szerepében. nyaranként — más más országban, amerre a Duna folyik, gyülekezzenek össze a legjobb színházi társulatok, énekesek, zenekarok, kórusok és táncegyüttesek és mutassák be klasz­1 szikus művészetük alkotásait, az új ért hozzák a kis vakációzókat erre a £ művészet eredményeit és kísérleteit: — számukra talán túlkomolv — hely- J a festők és szobrászok küldjek leg­re. De fiatal, kedves tanítónőjük kér- y jobb munkáikat közös kiállításra; ba­désemre mosolyogva válaszol: — Nem. kérem... Nem is ez volt a qverekek proqramia mára. Sétál­tunk volna, de ők kérték, hoqy ide jöjjünk. Iqv találkoztunk mi is — és talál­kozunk maid eqyre többen — a jövő Németorszáqával. BAKTAI FERENC Befejeződtek a szovjet-ceyloni tárgyalások Moszkva, (TASZSZ) —• Augusztus 16-tól szeptember 1-iq Moszkvában a Szovjetunió kormányküldöttsége — V. V. Kuznyecovnak, a szovjet külügy­miniszter első helyettesének vezeté­sével — és Ceylon kormányküldött­sége — Claude Coreának, rfeylon an­gliai főbiztosának vezetésével — tár­gyalásokat 'olytatott a két orszáq kö­zötti diplomáciai kapcsolatok megte­remtéséről, a kulturális kapcsolatok bővítéséről. A tárqyalások a barátság, a kölcsönös jóakarat és az együttmű­ködés szellemében folytak. | ráti beszélgetésre gyűljenek össze | írók és a tudósok, vitassák meg közös ! történelmi, néprajzi és földrajzi prob­! lémáikat. Egészségesnek tartom ezt az ötle­. tet, és hogy a szép vállalkozás meg­valósítható volna, arra legjobb példa a mi Nemzeti Színházunk és a Ma­! gyar Állami Operaház művészegyütte­| seinek gondosan megtervezett csere­j akciója, melynek első gyümölcsét teg­i nap osztatlan örömmel, a legteljesebb ! siker jegyében élvezhettük. A János vitéz szövegkönyvéről és J zenéjéről nem kell részletesebben ír­Szeptember 1-én megnyílt a szalo- y nunk, hiszen olvasóink legtöbbje lát­niki nemzetközi vásár. A vásáron M ta vagy rádióban nem egyszer hallót ­Megnyílt a szaloniki nemzetközi vásár és a stockholmi nemzetközi ipari kiállítás 8 részt vesz a Szovjetunió. Csehszlová kia. az NDK. Maqyarorszá.q, Románia S és Lenqyelorszáq is. Stockholmbaji meqnyílt a Sankt Erics Messen nevű haqyományos nem­zetközi kiállítás is. A kiállításon Svéd­ta ezt a bűbájos daljátékot, melynek j* szövegkönyvét Petőfi Sándor költe­y ménye nyomán Bakonyi Károly írta meg ötven esztendővel ezelőtt. Heltai Jenő dalszövegei ma is olyan frissek, mint voltak megírásuk idején és nép­dalszerű egyszerűségükkel ugyan­Páka Jolán: a francia királylány (Foto: Várkonyi)' való vén szamarat mutatva. Rögtön­zései, ízes bemondásai sok derűt kel­országon kívül 15 állam vesz részt, M olyan kedvesek, mint Kacsóh közis­köztük több népi demokratikus orszáq: 2 mert munkája A szövegkönyvről kisebb ekben a mo s, Bulqária, Juqoszlávia. Lengyelország, g^ Ferenc ^átdolgozása leverte Lőrincz Zsuzsát, Szo­1 az évtizedek porát, különösen maso­Csehszlovákia, az NDK és Magyaror­szág, KEPEK VIETNAMBÓL ' dik felvonását aktualizálta fűszeresen, : a muzsikát pedig — Kenessey Jenő — ; a nálunk tavaly nagy sikerrel bemu­A Vietnami Demokratikus Köztársaság népe befejezte * tátott Keszkenő szerzője - egészí­, .. . .. , . . .' ... . : . y tette ki igen hangulatosan es tartal­az uijaepites munkaiata.t, begyógyította a habon, okozta * magan petöfj verseinek toyábbi me g_ sebeket és most nemzeti iparának megteremtésén, me- J zenésítésével. zőgazdasáqa felvirágoztatásán fáradozik. Első képünkön * ^ muzsika — a daljáték legfőbb a Campha-i felszíni antracitbányát látjuk. Második ké- 5 erőssége — az Operaház kitűnő ze­pünkön pediq a Thai Rinh tartományi állami gazdaság J nekarának játékában varázsosan ha­dolgozóit látjuk a gazdag gvapottermés begyűjtése közben £ f'f„ a' ® ulk a L Jáno s , n a9yf."E ű V munkát vegzett zenekaraval, kulono*­M sen a második felvonás fináléja bű­jjí volt el finom árnyalataival, a vonósok 9 leheletfinom pianóival, a fúvósok re­* mek biztonságával hol érces, hol ér­jj zelmesen lágy csengésével. Olyan m zenekar ez, amely méltán érdemli * meg aurópai hírnevét és kíváncsivá Z tesz igényesebb teljesítményekre, a M Troubadour muzsikájának interpretá­jS lására. ugyanilyen dicséretet érdemel a * daljátékot rendező Mikó András mun­JJ kája. Mikó megmutatta, hogy a Vár « szabadtéri színpada — ha megfelelő jf padlózattal látják el — kitűnően al­v kalmas a János vitézhez hasonló dal­£ játékok vagy operák bemutatására. A meglehetősen népes színpadon molányi János jóhangú strázsameste­rét és Mally Győző borízű mezőőrét illeti dicséret. A balettkar — amely népesebb lehetett volna — szépen táncolt. Bordy Bella és Ráb László kitűnő ízelítőt adtak a budapesti Operaház balettegyüttesének magas művészi színvonaláról. A z előadás előtt Eugen Suchoň, a szlovák zeneszerzők Iegki­válóbbja, az Örvény szerzője üdvözül­te a testületek, a közönség és a ven­déglátó Nemzeti Színház nevében a budapestieket, kiemelve, hogy ez a vendégjáték erős hozzájárulást jelent népeink baráti kapcsolatainak elmé­lyítéséhez a kultúra frontján. Végezetül hadd emlékezzem meg dicsérőleg az előadás közönségéről is, amely rendkívül fegyelmezetten fo­gadta a vendégek játékát, a fenye­gető viharra való tekintettel csak egy alkalommal újráztatott, hogy hosszas tapsaival feleslegesen el ne nyújtsa az előadás idejét, viszont annál me­legebben és lelkesebben ünnepelte szűnni nem akaró tapsokkal az elő­adás végén az egyes szereplőket, a zene- és énekkart, a karmestert és a rendezőt. EGRI VIKTOR. x

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents