Új Szó, 1956. szeptember (9. évfolyam, 244-273.szám)

1956-09-29 / 272. szám, szombat

A SZÖVETKEZETI GAZDÁLKODÁSÉ A JÖVŐ olgozó parasztságunk körében egyre nagyobb tért hódít a szövetkezeti gazdálkodás gondolata. Erről tanúskodik az a tény is, hogy Szlovákiában csupán az aratasi és cséplési munkák idején 54 új szövetkezet alakult, nem beszélve arról, hogy a régebben alakult szövetkezetekbe is egyre több kis- és középparaszt kéri felvételét. Az EFSZ-ek első félévben elért gazdasági eredményei világos képet adnak arról, mennyivel előnyösebb a szövetkezeti, nagyüzemi gazdálkodás, s hogy az Ilyenfajta gazdálkodási módszerrel jóval nagyobb terméseredményeket lehet elérni, mint az egyéni kisparcellás gazdaságokban. Vannak ugyan még olyan szövetkezetek, amelyekben nem tudják eléggé hasznosítani a nagyüzemi gazdálkodás, előnyeit, nincsenek tisztában a haladó agrotechnika fontosságával, helytelenül szervezik meg a munkát. Az ilyen szövetkezeteket támogatni kell. A járási szervek, a helyi pártszervezetek tagjai, a falusi kommunisták jó tanáccsal, állandó segítséggel sokat tehetnek az EFSZ-ek továbbfejlesztése és megszilárdítása érdekében, hogy a második ötéves terv megszabta feladatokat, a mezőgazdaság szocialista átépítését minél előbb valóra válthassuk. „fi szövetkezeti gazdálkodásnak köszönhetem..." Ha az idegen a királyhelmeci járásban jár, el ne kerülje Boly községet. Sokat hallottam a faluról, a falu parasztjairól, s arról, hogy kevés olyan tiszta és rendbentartott falu van a járásban, mint Boly község. Ahogy az autóbusz megállt széjjelnéztem s rögtön feltűntek az Ízléses falusi házak, a széles utca, a járda két oldalán az akácsor. A tisztaság bizony becsületére válna akármelyik városnak. Kedvező benyomással indulok a falu megtekintésére. Boly szövetkezeti falu. Uegnézém a szövetkezetet is. Ott is — mint a saját portájukon — a legnagyobb rend és tisztaság uralkodik. A közös istállók s a körülöttük levő széna- és szalmakazlak mintaképül szolgálhatnak sok szövetkezetnek. Amikor a falu új településéhez értem, meglepetésem teljes volt. Egész új utcát képező, mintegy 36 új házat látok. Ezt már a szövetkezetiek építették. Jóleső érzéssel sétálok végig az utcán s kíváncsiságból befordulok az egyik vaskerítéssel övezett udvarba. A gazdát éppen j kint találtam, amint az udvart tisztította. Kölcsönös üdvözlés és bemutatkozás után megtudtam, hogy Bukus Jánoshoz, a szövetkezet sertésgondozójához tévedtem be. — Kerüljön beljebb — invitál szívesen Bukus gazda. Nem kéretem magam s bemegyünk a házba. Bukus János hellyel kínál s maga is leül. Beszélgetni kezdünk. — Tizenhatan vagyunk testvérek — kezdi kissé nehézkesen — tíz fiú és hat lány. Hát nem volt valami rózsás az életünk — folytatja nekibátorodva. — Már gyerekkoromtól juhászkodtam, kanászkodtam s dolgoztam mindenféle munkahelyen, uraságoknál. Elhallgat... Látszik rajta, hogy visszaemlékezik keserű fiatalságára ... Majd tovább folytatja a szót. — Még csak 19 éves voltam, amikor megnősültem. Dolgozni még erősebben kellett, mert családos voltam. A felszabadulás után földet kapott s végre a sajátján dolgozott. Amikor a faluban megalakult a szövetkezet, ő is az elsők között jelentKét beszámoBó az oroszkai EFSZ alakuló gyűléséről Az oroszkai kis- és középparasztok jelentős része magáévá tette a szövetkezeti gazdálkodás gondolatát. 1956. szeptember 18-án, huszonnyolc taggal és 116 hektár földterülettel megalakult az egységes földművesszövetkezet Oroszkán. A szövetkezet elnökének. Kicsindi János, hat hektáros gazdát választotta meg a tagság. A továbbiakban Demján Andrást, alelnöknek. Csudai Dezsőt agronótnusnak, Gubík Jánost könyvelőnek, Belák Máriát pedig vezetőségi tagnak választották. Az ellenőrző bizottság elnöke Diósi Nándor lett. Kicsindi János az alakuló gyűlésen megköszönte a tagok beléje helyezett bizalmát és keresetlen szavakkal a következőket mondotta: — Nem tagadom, nekem is nehezemre esett, amikor a tollat kezembe fogtam, hogy aláírjam a belépést a szövetkezeibe. Most azonban, hogy együtt vagyunk, meg kell azt is mondaiiom, bizalommal nézek a jövő elé. Eddig is mindig igyekeztem példásan gazdálkodni, a beadással sosem maradtam el, pedig héttagú család eltartásáról kellett gondoskodnom. De nemcsak én, hanem a többi földmüvestársaim is hasonlóiképp gondolkoztak. Innen ered az is, hogy bizalommal tekintek szövetkezetünk fejlődése elé. Ha a szövetkezetben is így fogunk iparkodni, akkor sokkal többet tudunk termelni és családunknak is jobb jövőt tudunk biztosítani. A szövetkezet eredményes munkájához valamennyiünk közreműködésére szükség van/ Bizom benne, hogy Oroszka dolgozó parasztjai most sokkal jobban megállják helyüket, mint a múltban. Ebben a szellemben szólaltak fel a többi új szövetkezeti tagok is. Befejezésül a következő felhívást intézték a csekei földművesekhez: „Emlékezzetek arra, mit mondtatok a kissárói szövetkezet irodájában, amikor 1956. június 10-én ott jártunk tanulmányúton. Akkor versenyre hívtatok ki bennünket abban, hol alakul meg hamarább a szövetkezet, Csekén vagy Oroszkán. Mi ezt a versenyfelhívást nehezen fogadtuk el. Most azonban, amint láthatjátok, ezt a versenyt mi nyertük, meg. Ideje, hogy ti is kövessétek példánkat, hogy versenyezhessünk. melyik szövetkezet ér el szebb eredményeket. Sebó Ján, Oroszka. Az oroszkai szövetkezet megalakulásáról Komáromi Dezsőné a következő tudósítást küldte szerkesztőségünkbe. Oroszkán a tagok nagy lelkesedéssel fogadták a szövetkezet megalakulását. Noha voltak gáncsoskodók, a vacsora kitűnő hangulatban telt el és zeneszóval ünnepelték meg ezt a nagy napot. A tagok bizalommal tekintenek a jövő elé, már azért is, mert az oroszkai cukorgyár munkásai vállalták a védnökséget és a kezdeti nehézségek leküzdésében biztosan nagy segítségére lesznek az új szövetkezetnek. Az oroszkai földművesek a szövetkezet megalakulása előtt alaposan körülnéztek és látták, hogy a környékbeli szövetkezetek igen szépen gyarapodnak. Felismerték, hogy a kollelúív gazdálkodás mit jelent a közösség számára. Gubik Jánosné például kijelentette, hogy egyik rokona tavaly belépett a szövetkezetbe és egy év leforgása alatt 21.000.— koronát takarított meg, ma már módjában van házat építeni. Azt is megjegyezte, egyesek neheztelnek rá, hogy belépett a szövetkezetbe, de bízik abban, hogy a haragosai rövidesen követni fogják az ő példáját. Megemlítette végül, hogy a fia magyarázatai győzték meg arról, hogy a szövetkezetben a helye. Reméli, elhatározását sose fogja megbánni. kezett. Azóta jól él. Mint sertésgondozó, eredményeiért, melyeket a kismalacok nevelésében elért, a példás dolgozók érdemrendjével tüntették ki. Boldogan beszél munkájáról. Az eredményt sem hallgatja el. — A házat 1953-ban kezdtem építeni. Megvallom, eleinte bizony féltem, mert nagy fába vágtam a fejszémet, de könnyen ment minden. Könnyen ment, hiszen a nagy szövetkezeti család is segítette. Felépítette a házat, sőt még 8 ezer koronás költséggel betonalapú vaskerítést is húzott háza elé. Az új házba természetesen új bútor is kellett. Ezt is megvették. 1953-ban konyhabútort, 1954-ben új hálószobabútort vettek. S ahogy megmutogat mindent, szeme szeretettel pihen meg az egyes darabokon. Ez mind az ö kezemunkájának a gyümölcse. — Szükség van ám mindenre, mert család van — mondja, miközben előveszi a fényképalbumot. Boldogan mutatja gyermekei fényképét. A legnagyobb 17 éves leány, már a tanítóképző harmadik évét végzi. A kisebbik lány otthon van a 13 éves fiúcskával együtt. Szívesen és szeretettel beszél gyermekeiről. Boldog, hogy taníttathatja őket. Ha már ő ifjúkorában nem tehette, legalább a gyerekei legyenek müveit emberek. Érdeklődöm jövedelme felöl, amire készségesen adja meg a választ. — Tavaly 28 ezer korona készpénzt kaptam és 49 mázsa gabonafélét a szövetkezettől; remélem, hogy ebben az évben sem lesz kevesebb. Belemelegedtünk a beszélgetésbe. Észre sem vettük, hogy estére hajlik az idő. Bucsúzóul még megjegyzi: — Igazán nem bántam meg, hogy a közösbe jelentkeztem. Nagyon meg vagyok elégedve, mert amim van, azt mind a szövetkezeti gazdálkodásnak köszönhetem. Meleg kézszorítással búcsúzom Bukus Jánostól. Őszinte szavai sokáig kísérni fognak, s meggyőződésem, hogy a Bukushoz hasonló emberekkel sok szép eredményt fog még elérni a bolyi szövetkezet. A kis Marika kívánsága Doboca község kis- és középparasztsága is rátért már a kollektív gazdálkodásra. Eddig 18-an írták alá a belépési nyilatkozatot. Érdemesnek tartjuk itt megemlíteni a 2.80 hektáros Csépé családot, melyet egy este hárman kerestünk fel, hogy megmerjük a szövetkezeti gazdálkodásnak. Véletlenül csak az aszonyt találtuk odahaza és miközben a szövetkezeti kérdésről beszélgettünk, hazaérkezett a 13 esztendős kis Marika, aki a nyolcéves magyar iskola tanulója. Amikor a kislány meghallotta édesanyja kijelentését, hogy addig nem írja alá a belépést a szövetkezetbe, amíg a férjével meg nem beszéli, — valamenynyiünk meglepetésére a kislány beleavatkozott beszélgetésünkbe és a következőket mondotta anyjának: — Édesanyám, hát írja alá. — Aláírom, édes szívem — válaszolt mosolyogva az anyja, — csak azt várom. hogy apád is hazajöjjön. Nem kellett erre sokáig várni, pár perc múlva hazajött Marika édesapja, aki nem gondolkozott sokat, hanem azt mondta, mért is küszködnék tovább egyedül, jobb ha a közösbe lépek. Erre aztán az asszony is mosolyogva aláirta a belépést. A légkör, amely akkor este a Csépé családban uralkodott azt bizonyítja, hogy Dobócon a fejlődés egyre nagyobb tért hódít. Noha vannak még, akik ingadoznak, de a kis- és középgazdák többsége a józan ész sugallatára hallgat és rövidesen megtalálja a helyét a szövetkezetben. Rétliy István, Rimaszombat Jobb, tervszerűbb agitációs tevékenységet a nagykaposi járásban Az utóbbi időben sok szó esik a nagykaposi járásról is. Ma, amiKor mindenütt rohamos fejlődésnek vagyunk a tanúi, elégedetlenül figyeljük azt a lassú tempót, amelyben a nagykaposi járásban a mezőgazdaság szocialista átépítése folyik. A járás éghajlati viszonyai semmiben sam különböznek a szomszédos királyhelmeci járásétól. Az előfeltételek sem rosszabbak s mégis, míg a királyhelmeci járásban a mezőgazdaság kollektivizálását 95 százalékra megvalósították, addig a nagykaposi járásban csak 17 százaléknál tartanak. A járásban működő 15 szövetkezetnek 673 tagja va, 4107,33 hektár mezőgazdasági területtel. Ez az eredmény nem valami megnyugtató már csak azért sem, mert az egyes szövetkezetek taglétszáma — egynéhánytól eltekintve — elég alacsony. Míg az elmúlt évben két új szövetkezet alakult a járásban s a taglétszám százzal, a szövetkezetek földterülete pedig 900 hektárral bővült, addig az idén igen gyenge eredményt jegyezhetünk fel. 1956-ban csak egy szövetkezet alakult Tegenyén 12 taggal. Ez az egy helyben topogás az 1953-as passzív állapotra emlékeztet s ha ez így megy tovább, végképpen lemaradnak a többi járások mögött. Szép példát látunk a michalovcei járásban, ahol ebben az évben 9 új szövetkezet alakult Miért nem lehet ezt megcsinálni a nagykaposi járásban? A megokolás sokféle. Gyenge az állami szervek munkája, gyenge az ellenőrzés, nincs elvszerű munka. Sok esetben a feledékenység üti fel a fejét a feladatok teljesítésével kapcsolatban. Nem tartják be az állami fegyelmer. S nem utolsó sorban: elsekélyesült az osztályharc-politika is. Ilyen és hasonló nyilatkozatokat tesznek egyes elvtársak. Mindebből arra következtethetünk, hogy tisztában ITT AZ ÖSZI MUNKÁK IDEJE L

1 néhány felvétel a szenei szövet•*J kezet munkacsoportjainak tagjairól készült. A szenei szövetkezetesek nagy szorgalommal láttak hozzá az őszi munkákhoz. A férfiak többsége az őszi szántás-vetéssel 'van elfoglalva, az asszonyok a kapásnövények és egyéb betakarításra váró termények betakarítási munkáit végzik. Valamennyien úgy gondolkodnak, addig kell végezni a betakarítással, amíg kedvező az időjárás, mert később jöhetnek a hosszantartó esőzések, és bizony akkor már nehezebb a munka, no meg rossz időben nem kellemes a határban dolgozni. Fenti képünkön Bárci Ilona és Gábris Éva dohányfüzés közben. A két alsó képünk: Huszonöt hektár burgonyája van a szövetkezetnek, s hogy meggyorsítsák a szedést, lóvantatású gépekkel is dolgoznak, majd az asszonyok szorgos munkája révén zsákokba kerül a burgonya. vannak a visszaesés okaival, annál is inkább, mert mindezeket megtalálhatjuk a JNB-n a különféle beszámolók és jegyzökönyvek sokaságában is. Határozatokat hoznak, s egész sor javaslatot, intézkedést vetnek papírra — de ezekből sajnos kevés kerül megvalósításra. A helyzetei nehezíti az is, hogy a járási pártbizottság sok esetben nem mint irányító szerv tölti be funkcióját, hanem a JNB jogkörét is átveszi. Ezáltal a JNB hatásköre nem önálló s auto-' matikusan a párttól vár minden meg-: oldást. Ha mélyebben nézünk bele -a dolgokba, egyre több és több fogyatékosságot látunk, amelyek mind okozói a sikertelenségeknek. Például a JNB apparátusának dolgozói a tömegekkel való kapcsolatukat a legtöbb esetben a járási székhelyen, a hivatalokban képzelték el. Keveset jártak a nép közé, s inkább körlevelekkel s hasonló módon érintkeztek . a tömegekkel az élő kapcsolat helyett. Ogy gondolták, hogy a szövetkezetek akkor is szaporodni fognak, ha magukra hagyják a parasztokat? Nem nyújtottak kellő segítséget a HNB-nek sem, ami megint csak hátrányára volt a közös gazdálkodás gondolata előbbre vitelének. A JNB ezt a helyzetet mérlegelve, ez év február 18-án határozatot hozott, mely szerint a járásban 40 százalékra megvalósítják a mezőgazdaság kollektivizálását. Sajnos, ez a határozat csak határozat maradt, a feltételek megteremtését még csak meg sem közelítették. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének további jelentős kerékkötői maguk a JNB egyes tagjai, akik mind a mai napig nincsenek küldetésük tudatában s egyáltalán nem barátkoztak meg a szövetkezeti gondolattal. Ugyanez vonatkozik a JNB apparátusainak dolgozóira is, akik nem járnak elöl jó példával. Nézzük meg, hogy a JNB-tagok és a JNB dolgozói milyen példamutatással szolgálnak a járásban. A JNB földműves tagjai példáu' az első félévben adósai az államnak 819 kg marhahússal, 498 kg sertéshússal, 3410 tojással, 7559 liter tejjel, 4000 korona földadóval, 1437 korona házadóval és 21373 korona biztosítási illetékkel. Hasonló a helyzet a HNB tagoknál is, különösen ami az adókat és illetékeket illeti. A HNB-tagoknak alig 50 százaléka fizeti a földadót, s a biztosítást csak 10 százalék. A JNB-apparátus 38 dolgozójának szülei és hozzátartozói adósai az államnak 3590 kg marhahússal, 2701 kg sertéshússal, 7452 tojással, 1.1677 liter tejjel, 6512 korona házadóval, 18 855 korona földadóval és 31070 korona biztosítással. Azt hisszük, hogy nincs szükség itt további magyarázatra. Ilyen példamutatás mellett aligha-érhetnek el nagy eredményeket a tömegek között. Gondoskodni kell arról is, hogy a JNB-n dolgozók tanulhassanak s valamennyien megszerezhessék az

r a szaktudást, amely társadalmi pozlrlójuk betöltéséhez elengedhetetlenül szükséges. Végül — de nem utolsósorban — helyezzék a fő súlyt a járásban működő szövetkezetek megerősítésére. Törekedjenek arra, hogy a szövetkezetben minden egyéni gazdálkodó a gondnélküli, jobb és boldogabb életet lássa. Ha ezt megvalósítják, munkájuk könnyebb lesz s nem fog nehézségekbe ütközni új szövetkezetek alakítása. —ki— 1956. Ü J S /. O mber 29. 5