Új Szó, 1956. szeptember (9. évfolyam, 244-273.szám)

1956-09-29 / 272. szám, szombat

A brnói kiállítás margójára A zene az emberiség egyetemes nyelve A Szlovák Nemzeti Színház budapesti vendégjátéka Hetven évvel ezelőtt, 1886 szeptember 22-én a mai Nemzeti Színházunkban emiékezetes nagy sikert aratott Erkel Ferenc csodálatos műve, a Bánk bán, s 1956. szeptember 22-én a budapesti Erkel Színházban a Szlovák Nemzeti Színház Eugen Suchoň Krútňava — Örvény című operájával lépett a közönség elé. Nem túlzás és nem szerénytelenség kijelenteni, hogy honfitársunk, Eugen Suchoň operája nagy jelentőségű alkotás, amelyet nemcsak hazánkban, hanem országhatárainkon túl is eddig mindenütt a legőszintébb elragadtatással fogadtak. (Ezt bizonyítják az ausztriai és németországi sikerek is.) Mégis, a budapesti bemutatkozást másként kell értékelni, nehezebb, művészeti szempontból keményebb próbakő volt ez. És szabadjon rögtön az indokkal is szolgálni. Ismeretes, hogy a magyar főváros ezekben a hetekben a felszabadulás óta a legmagasabb szinten mozgó zenei események jegyében él. Most ért véget a Liszt Ferenc nemzetközi zongoraverseny, mely a közeljövő nagy zongoraművészeinek találkozója volt és amelyen — bár nem szeretem ezt a megkülönböztetést hasz• nálni — Nvugat és Kelet legjobb pianistái találkoztak nemes versenyben a pódiumon. Ezekben a napokban kezdődött a Bartók-fesztivál is, a Szovjetunió és az Egyesült Államok, Anglia és Magyarország, Csehszlovákia és Olaszország, Franciaország, Hollandia, India, Németország legkiválóbb zenészeinek védnöksége és aktív részvételével. Mindkét zenei esemény érthetően Magyarország és a külföld legkiválóbb művészeit sorakoztatja fel Budapesten s e hatalmas, ugyanakkor felejthetetlen művészi élményt biztosító eseménysorozat közepébe iktatódott be a mi Krútnavánknak és Rusalkánknak bemutatója. Éppen ezért volt kétszeresen indokolt az izgalom. Ám szombaton este hétre egy kissé engedett a feszültség, legalább is nálam. Igen nagy az érdeklődés, — állapítottam meg örömmel, hisz egyetlen szék sem üres, egyetlen páholyban sincs hely, sőt még a rádió páholyába is „beszűrődnek" a zenebarátok. Aztán széttárult a nehéz bordó bársonyfüggöny, felcsendült Suchoň csodálatos színpompás muzsikája, képben és hangban elénk tárult a szrbvák hegyek üzenete, az égbenyúló sziklák, a Szeptember 22-én Királyhelmecen is összejöttek a sajtó munkatársa: az olvasókkal, hogy a sajtónap megünneplése alkalmából kicseréljék nézeteiket . s hozzászólásaikkal hozzájáruljanak a lap színvonalának emeléséhez. Ez a találkozó is, éppúgy, mint a többiek, teljesítette küldetését. A résztvevők a pártsajtó eredményeinek méltatásán kívül számos javaslatot tettek, amelyek nagyban hozzájárulnak a lap további javulásához. A konferencia felszólalónak szavai a kommunista sajtó iránti szeretetről és a hozzá való ragaszkodásról tettek tanúságot. Ezt bizonyítja az is, hogy az utóbbi időben a sajtó terjesztése térén eredményeket értek el a járásban, azonban még mindig nagy a lemaradás más járásokkal szemben. Míg egy évvel ezelőtt a királyhelmeci járás a kerületben az első helyen volt, addig most a nyolcadik helven áll. A lemaradást főképpen a lap későn való kézbesítése okozza. Estefán elvtárs Perbenyikről birálólag emlékezett meg az újság kézbesítőiről, akik sok esetben későn hozzák vagy egyáltalán ki sem kézbesítik az újságot. Még nemrégen is előfordult — mondotta —, hogy a kapura akasztották az újságot s így természetesen nem jutott el az olvasóhoz. A felszólalók több javaslatot tettek, különösen a mezőgazdaságra vonatkozólag. Penckó elvtárs Kistárkányból azt javasolta, hogy az Új Szó több közérdekű közlegényt es belpolitikai kommentárokat közöljön. A mezőgazdasági cikkek tájékoztassák a szövetkezet; dolgozókat. Liga elvtárs Bélyből felszólalásában megelégedéssel nyilatkozott a mezőgazdasági rovatról. Ugyanakkor javasolta, hogy a mezőgazdasággal még közelebbről kell foglalkozni és több cikket kel! írni az érdem szerinti jutalmazásról. Adler elvtársnő hozzászólásában felvetette az egészségügyi problémákat, amelyekkel aránylag keveset foglal6

0.1 S / ň 1956. szeptember 29 rohanó patakok, illatos fenyvesek szava, a nép dala, tánca, tarka megragadó viselete és felcsendült az első taps; majd ezt egy nyíltszíni taps követte az esküvői kép során s ekkor már nemcsak a mi szívünkből szállt el az izgalom — eltűnt a színpadról is. Az előadás végén boldog örömmel ölelgette egymást mindenki, mert nem kis dolog ám belopózni a budapesti operakedvelők szívébe, különösen, amikor a világ legkiválóbb zeneművészei is jelen vannak. Forró, őszinte sikert aratott az opera. Elsőnek természetesen magát a mestert, Eugen Suchoňt kerestem fel, hogy gratuláljak neki. A siker bódító és felemelő érzéseitől áthatva ezeket mondotta: — A művészet közelebb hozza a nemzeteket egymáshoz, valóban szív a szívhez szól a zenén, az éneken ke1 resztül. Ennek lehettünk itt tanúi ma mindannyian, amikor a két nemzet a zenén át is megtalálta baráti kapcsolatait, amit oly szívből kívánunk. A mai előadásnak számomra ez volt a legnagyobb értéke. A szólistákkal még az öltözőben találkoztam. Boldogan és örömmel szorítottunk kezet a művészekkel, a kiváló kórus tagjaival, a táncosokkal, akik mind részesei voltak a felejthetetlen sikernek. Štefan Hoza, aki egészen kivételes és megrázó színészi alakítást nyújtott, az operát vezénylő Frešonak és Ferencsik Jánosnak, a Magyar Népköztársaság kiváló Kossuth-díjas művészének társaságában tárgyalja az est eseményeit. Česányiová, akitől nyilatkozatot kértem, egy nagy vörös rózsacsokorból egy szálat kihúzva csak ennyit mond: Én ma Suchoň dalaiban elmondtam már mindent. Komoly és őszinte, elismerő kritikát kapott a Krútňava. Darvas József népmüvelésügyi miniszter közvetlenül a bemutató után így nyilatkozott: — Nagyon tetszett — mint nézőnek is nagyon tetszett. Igazán komoly és értékes mű a Krútňava. Különösen a zenéjét tartom igen nagyerejűnek, de maga a darab is egy nagyon erős népi drámát hoz elénk a szlovák nép életéből. Az előadás és a rendezés kitűnő, nagyon jó a zeiíekar; különben a ünneplésből is kiérzett, hogy nem udvariassági tapsok hangzottak itt el, hanem az egész nézőtér forró lelkese» kőzik a sajtó. Többek között azt javasolta, hogy az egészségügyi vonalon működő pártszervezetek munkájával is foglalkozni kellene a sajtó hasábjain. A hozzászólások során sok mindenről szó esett, de keveset beszéltek a levelezők táborának bővítéséről. Ez pedig a királyhelmeci járás legnagyobb problémája: alig van egy-két levelezője az Üj Szónak. A jövőben szükséges, hogy a pártszervezetek a levelezők táborának megszervezésére nagy súlyt helyezzenek, hogy ezáltal is közelebb kerüljenek a laphoz. Igy lesz meg a kapcsolat a sajtó és az olvasó között. A nyeremény-betétkönyvek országos sorsolását ez év őszén Kassán tartják meg. Az Állami Színházban november 11-én, a délelőtti órákban kerül sor az országos sorsolásra, melyet minden évben két ízben tartanak. A sorsolást a betétkönyvek tulajdonosai az egész országban nagy érdeklődéssel és kíváncsiságqal várják. Az országos sorsolás nagy eseménye lesz a városnak. Kitüntetés ez, melyet Prága, Bratislava és Ostrava után Kassa azzal érdemelt ki, hogy a járás Bratislava utáh a legtöbb nyeremény-könyvecskével és a legtöbb betéttel dicsekedhetik. Az állami takarékpénztárak 1953 óta, azaz ténykedésük fennállása óta elnyerték dolgozóink bizalmát. Ezt bizonyítja az a tény, hogy ez alatt az idő alatt a takarékbetétek ötszörösére emelkedtek. A kassai járásban 3 évvel ezelőtt 22 ezer volt a betétkönyvek szauna. Ma az 50-ezredik van soron. S ezeken a betétkönyveken több mint 36 és fél millió korona betét van A kassai állami takarékpénztár eiidig 751 szerencsés nyerőnek mintegy 300 ezer koronát fizetett ki. Sok üzemben, közintézményben vezették be a takarékosságot. Ezeket a megtakarított összegeket a takarékpénztárakba déssel fogadta ezt a nagyszerű művészi produkciót. — Örülök, hogy a magyar Operaház bratislavai vendégszereplése után ilyen hamar itt láthattuk a Szlovák Nemzeti Színház kitűnő operaegyüttesét. Ez a találkozó a zene szárnyain közelebb hozza népeinket egymáshoz és szeretném remélni, hogy nemsokára újra ilyen kitűnő művészi élményben részesítenek minket a bratislavai opera művészei. Nagyon-nagyon köszönöm nekik ezt a nagy élményt, amiben részem volt. Farkas Ferenc zeneszerző, a Csinom Palkó és Bűvös szekrény szerzője ezeket mondotta: — Mennél többször hallom Suchoň zenéjét, annál nagyobb örömöm telik benne. A lakodalmas jelenet, aztán a bölcsődal, a következő képnek a drámaisága, — a monológjelenet, egyik kitűnőbb, mint a másik. Igazi drámai zene. Nagyon örülök, hogy a budapesti közönség is ilyen kedvezően fogadta Suchoň mesternek ezt a kiváló operáját. Végül idézem Oláh Gusztávnak, a Magyar Állami Operaház kétszeres Kossuth-díjas kiváló rendezőjének szavait: — Suchoňnak ragyogó módon sikerült az opera egyik legfontosabb kellékét, a drámaiságot megtalálnia. Egy pillanatig sem éreztem, hogy operát láttam, az volt az érzésem, hogy a színpadról a való élet szól hozzátn. Csak gratulálni tudok magához az operához és az egész előadáshoz. Nagyon elismerem és csodálom a díszlettervező Vychodil munkáját is. A Krútňava nemcsak zenei sikert ért el Budapesten, hanem a legőszintébb emberi és baráti szóval szólt a közönséghez. E találkozás pedig megmutatta igazi emberi igazságát a ma mottójának, amelynek jegyében lebonyolításra került a Liszt Ferenc nemzetközi zongoraverseny és amely oly jellemző volt a bratislavai opera budapesti bemutatójára is: „A zene mint az emberiség egyetemes nyelve, az érzéseket minden ember szívéhez egyaránt érthetően hozza közel: egyúttal mint nemzeti nyelv a különböző népek legváltozatosabb tájszólásait is megszólaltatja aszerint, hogy kifejezésmódja hogyan felel meg legjobban az egyik vagy másik nemzet szellemének." v Nagy Jenő A konferencia keretén belül éltékelték a sajtóterjesztési kampány versenyét is. A verseny első he'yezését és a járási versenyzŕszlót a GTÁ üzemi pártszervezete nyerte. A második helyre a tizenegyéves maavar tannyelvű iskola, a harmadik helyre pedig a Járási Begyűjtési Vállalat került. A győztes pártszervezeteket könyv- és egvéb tárgyi jutalommal jutalmazták. A királyhelmeci sajtókonferencia ékes bizonyítéka volt a sajtó fontosságának; bebizonyosodott, hogy e'rnaradhatatlan segítőtársa valamennyi dolgozónak a szocialista építésben. fizetik be havonta, s a betétkönyvek tulajdonosai évente két ízben még nyerhetnek is a sorsoláson. A betétkönyvek sorszáma szerint minden 1000 könyvecskére 25 nyeremény esik. A főnyeremény 200 százalék, majd két nyeremény 100—100 százalék, huszonketten pedig betétjük átlagértékének 50 százalékát nyerhetik. A sorsolási rendszer tehát miňden 40 egymás után következő számnak biztosít egy nyereményt. Az állami takarékpénztárak idei nagy akciója lesz a takarékossági napok, amelyeket október 1—14-e között rendeznek meg. Országos akció ez, amely a takarékosság jelentőségét, új formáját van hivatva népszerűsíteni. Dolgozóink nagy többsége helyesen értelmezi a takarékosságot, a szocialista' gazdálkodásban betöltött fontos szerepét. S a takarékossági napok jó alkalom arra, hogy tudatosítsuk a takarékosság ielentöségét nemcsak jövedelmünk gazdaságos beosztpsa, életszínvonalunk emelése szempontjából, hanem tudatosítanunk kelt azt is, hogy takarékossággal, hozzájárjunk nemzetgazdaságunk felvirágzásahoz. Ez az idei takarékossági napok jeligéje is: „Takarékossággal válsz javára hazádnak, családodnak és magadnak!" (m) ngy héttel meghosszabbították a »> ^ brnói II. gépipari kiállítást" — közölték az újságok az elmúlt napokban a kurta néhánysoros hírt. Számunkra, akik a hír megjelenése előtti napon látogattuk meg a kiállítást, ez egyáltalán nem volt meglepő, sőt egészen természetesnek vettük. Tanúi voltunk annak a nagy érdeklődésnek, mely a kiállítás iránt megnyilvánul, részt vettünk a tolongásban, alkotó részei voltunk az emberfolyamnak, amely ezer és ezer kíváncsi szemmel elvonult a kiállított tárgyak előtt, láttuk azt a tíz meg tíz autóbuszt, amely az ország különböző vállalataiból szállította Bmóba, gépiparunk nagyszerű seregszemléjére az érdeklődők tízezreit, különböző foglalkozású embereket, férfiakat, nőket, gyermekeket, öregeket, fiatalokat. Egymillió és néhány ezer-ember már látta a kiállítást, azonban további százezrek akarják még megnézni. Az egy heti meghosszabbítás megadja erre a lehetőséget. Az ország dolgozó népe, — mely gazdája hazája minden kincsének, értékének, a bányáknak, gyáraknak, földnek — természetesen érdeklődik az iránt, hogyan használják fel ezt az értéket, hogyan hasznosítják az ország javára, mindnyájunk boldogulására, a békés élet megőrzésére. Népünk egyik legnagyobb büszkesége fejlett nehéziparunk, gépiparunk, melynek kiépítésén, fejlesztésén százezrek munkás keze dolgozott, melynek gyártmányai világhírt szereztek hazánknak. Gépiparunkon, gépiparunk dolgozóinak vállán nyugszik valamenynyi gazdasági ág további fejlődése, a gépipar valamennyiünk jóléte további fokozásának elsőrendű tényezője. Innen ered az óriási érdeklődés, mely milliókat vonz a brnói kiállítás csarnokaiba, ahol immár másodszor teszik közszemlére gépipari dolgozóink gyártmányaikat, óriási gépkolosszusokat és parányi, ezredmilliméteres pontossággal elkészített szerkezeteket, alkatrészeket. Több mint 3000 különböző gyártmányt tekinthet meg a látogató, köztük 300 technikai újdonságot. Megismerkedhet ezenkívül az egyes gépek működésével, képet nyer teljesítőképességükről, rendeltetésükről. Országunk nagy iparáról is részleges képet nyernek a látogatók, hiszen a kiállított gépekhez hasonló gépek dolgoznak üzemeinkben, bányáinkban, vagy ezután helyezik őket üzembe. Tanulságos, nagyon hasznos ez a kiállítás. Megismerteti az embert azzal, ami van, de megismerteti azzal is, ami lesz: az állandóan fejlődő technikával, új gépekkel, berendezésekkel, amelyek sokszorosát termelik az eddigieknek, meghatványozzák a termelékenységet, bőségesebbé teszik életünket, nemcsak a termelőmunkát korszerűsítik, hanem szebbé, kényelmesebbé varázsolják életünket, környezetünket is. A kiállítást több ezer külföldi is felkereste és felkeresi. Megnézik a gépeket, sokan ki is próbálják. Számos értékes kereskedelmi szerződés megkötését eredményezte már eddig is gépeink magas műszaki színvonala, kiváló minősége. A legtöbb külföldi látogató a legnagyobb elismeréssel beszél gépiparunk fejlettségéről; gyártmányaink színvonaláról. Jelentős siker ez számunkra, hiszen a külkereskedelem fejlesztése valamennyi országgal, a békés gazdasági verseny nagy jelentőségű a béke megőrzése szempontjából. Az elismerés, az a tudat, hogy az országunkban gyártott gépek megállják a helyüket külföldön is, valamennyiünket örömmel és büszkeséggel tölt el, és emellett arra buzdítja a gépipar dolgozóit, hogy tovább tökéletesítsék gyártmányaikat, új és még tökéletesebb gépek és berendezések szerkesztésére, gyártására HOSSZÚ ,

s Nem akarok szürke képeket festeni Handlováról, de fiát napi élményeim közé tartozik az alábbi eset is. Kell, hogy megírjam. Délelőtt érkeztem a városba. Első dolgom: szállás után nézni. Idegentói érdeklődtem: — Hol kaphatnék, valamilyen szállást ? — Menjen a 360-as brigádközpontba. Ott van hely bőven. Egész biztosan elhelyezik. A jelzett helyen a kapus így válaszolt kérdésemre: — Hely van, csak a lakásügyi osztályról kell beutalást hozni. — 4iélkiil nem megy? serkenti őket. Hiszen a gépipar előtt álló feladatok egyre jobban növekednek. Nemcsak a mi üzemeink, bányáink, mezőink, vasutaink, a háztartások, kórházak és más vállalatok, intézmények várnak egyre több és jobb, magasabb termelékenységű gépeket gépiparunktól, hanem a külkereskedelemben is állandóan növekszenek a feladatok. A második ötéves terv során nem kevesebb, mint 90 százalékkal növeljük a külföldre szállított gépek mennyiségét. Jelentős számú a külföldi a kiállításon, a látogatók nagy többségét természetesen a belföldiek alkotják. Országunk minden részéről ezrével érkeznek ide az emberek, egyesével, csoportosan, vonaton, üzemi autóbuszon, autón és más járműveken. Államunkban külseje, öltözködése után ma már aligha lehet megkülönböztetni a mérnököt az esztergályostól, a szövetkezeti parasztot, a tanártól. Megpróbáltam érdeklődési körüknek megfelelően csoportosítani az embereket, feltételezve, hogy a szövetkezeti parasztot a mezőgazdasági gépek, a gépkocsivezetőt a motorosjárművek, a bányászt a bányagépek érdeklik leg-: inkább, és így tovább. Be kell vallanom, hogy igyekezetem eredménytelen maradt, még csak hozzávetőleges képet sem nyerhettem a látogatók szakmai különbözőségéről. Az a fiatalaszszony, meg a hozzátartozó csoport, amely oly nagy érdeklődéssel nézte — sőt vizsgálta, forgatta — a répaszedőgép alkatrészeit, traktorokat és más mezőgazdasági gépeket, negyedórával később már a jégszekrények, gáztűzhelyeket vizsgálta ugyanolyan alapossággal, később pedig a bányafelvonógépnél találkoztam velük. Igy jártam azzal a nagy csoportokkal is, amelytől nem fértem hozzá a körkötőgépekhez. Nem textilgyárból jöttek, hanem egy gépállomásról. Végül is megállapítottam, hogy a traktorost éppúgy érdekli a villanymozdony, mint a gépkocsivezetőt az óriási gőzturbina, vagy a háziasszonyt a percenként 300 000 liter teljesítőképességű óriási szivattyú. A dolgozó ember meg akarja ismerni az országot, a termelési berendezéseket, érdekli a technika, amelynek segítségével egyre nagyobb tettek megoldására képes. N

em célom részletes leírásba bocsátkozni a kiállításon látható gépekről. Sokan beszámoltak már róla, írásokon, képeken keresztül lapunk olvasói is részleges képet nyertek már róla. Azért mondom, hogy részlegeset, mert ahhoz, hogy gépiparunk gyártmányainak e nagyszerű bemutatójáról teljes képet nyerjünk, többkötetes könyvsorozat megírására lenne szükség. S még akkor is fennállna az a veszély, hogy az az ember, aki személyesen volt a kiállításon, a könyv elolvasása után elégedetlen lenne, azt mondaná, hogy hiszen ez kevés, sokkal nagyszerűbb volt, sokkal mélyebb benyomást tett az emberre és sokkal több látnivaló volt a kiállításon, mint ahogy az újságíró be tudott számolni róla. Százezrek tanúsíthat-, ják: milyen felemelő érzés, mily büszkeség tölti el az embert a kiállított gépek láttán. Büszke tudat az, hogy népünk jól gazdálkodik, az ország, a nép javára okosan használja fel a haza értékeit, hogy dolgozóink ügyes keze nyomán sok száz olyan gép és műszer; sorozatgyártását kezdtük meg, amelyet azelőtt külföldről hoztunk be drága pénzen. Ki tudná eltitkolni afeletti örömét, hogy gépiparunk termelése szabad életünk évtizede alatt többszörösére emelkedett és képesek vagyunk nemcsak magunkat ellátni tökéletes, magas termelékenységű gépekkel, hanem külföldön is a legnagyobb megbecsülésnek örvendenek a csehszlovák dolgozók munkájával alkotott értékek. G ä 1 László RÖGTÖN" — Nem! Megyek a lakásügyi osztályra. Az illetékes elvtársat keresem. — Nincs itt — mondják. — Más nem intézheti el! — Nem! Ez csak egy elvtársra tartozik. — Azt. az elvtársat liol találhatom ? — A szomszédba ment. Rögtön jön. Vártam, s velem együtt még négyen. Elment egy, kettő, három és a negyedikből is egy fél óra. Akkor jött meg az illetékes elvtárs. Kitöltött egy papírt, ezzel megvolt a lakásom. Hiába! Lakásügyben még Handlovári * hosszú a „rögtön". ÍW A királyhelmeci járási sajtókonferenciáról •••• Kassán tartják a nyeremény-betétkönyvek országos sorsolását