Új Szó, 1956. szeptember (9. évfolyam, 244-273.szám)

1956-09-28 / 271. szám, péntek

Á járási nemzeti bizottság elnökének eg^ napja A nehézségekről és az elért eredményekről, mint a szív felé az erek, úgy futnak a hírak a járási nemzeti bizottságokhoz. Innen vár az egész járás tanácsot és segítséget akár elemi csapásról, vagy járványról, iskolaügyi vagy kulturális problémákról, akar a földművelés továDbi gépesítéséről vagy vízvezeték építéséről van sző. Ürsekújvár Az Érsekújvári Járási Nemzeti Bizottság epuietenek ajtaja allandoan nyílik és csukódik, rteyge.l het ora van, mindenki a munkahelyére igyekszik. Kezdődik az uj munkanap. — Az elnök még biztosan nem lesz itt — gondoltam magamDan, amikor az első emeletre vezető lépcsoKon lépdeltem, az alkalmazottak koze vegyjive. Tévedtem, A JNB titkára, Kántor elvtárs azzal fogadott, hogy az elnök már öt perccel ezelőtt elhagyta az epületet. Közben arra is idot talált, hogy a titkárral megbeszélje a legfontosabb napi teendőket. Hiába, sok a gond és a munka egy ilyen felelősségteljes poszton. Valamikor a városok tanácsának tagjait városatyáknak nevezték. A JNB elnökét tehát járási atyának nevezhetnénk. Bizony „nehéz atyának lenni", ha az embernek úgy mint Sádovsky Pálnak, az érsekújvári JNB elnökének több mint ötvenezer ember gondját kell viselnie. S mik a nap legfontosabb teendői? Kántor elvtárs három szóval válaszol: — az őszi munkálatok. Reggeli beszélgetés A falu gondjairól beszélgettek a járási nemzeti bizottság elnöke és az SZLKP járási titkára ezekben a reggeli órákban. Mert Sádovsky elvtárs első útja ma a párt járási titkárságához vezetett. Nemcsak az őszi munkálatokat, de a szövetkezetek taglétszámemelésének problémáját is megvitatták. Arra a közös álláspontra jutottak, hogy a járás két községében már megérett a helyzet új tagok szerzésére. Közben a Csemadok titkárságának épülete előtt egvmás után álltak le a motorkerékpárok. Egy teherautó is érkezett megrakodva a traktorállomás szerelőivel. A traktorosok ma nem jöttek be, csak a brigádközpontok vezetői. Kár minden percért, amikor až őszi munkálatokról van szó. Mire megtelt a nagy kultúrterem, megérkezett a traktorállomás és a járás vezetősége is. Van miről'tárgyalni. Nágy a szárazság, egymásután mondják fel a szolgálatot a traktorok, alig győzik őket javítani. Már túllépték a javításra szánt összeget is. Más hibák is előfordulnak. Az érsekújvári tráRtorállomás a legnagyobb az ország területén, s a vezetőség nem tudja eléggé rugalmasan irányítani a munkálatokat. A sok kritika és panasz után szinte jólesett hallani a második számú brigád vezetőjét, Hanzlik elvtársat. Kijelentette, hogy az ő körzetében sikeresen folynak az őszi munkálatok. A szövetkezetekben már nincs egy szem trágya sem, mind kihordták a földekre. Nem tudja, miért panaszkodnak annyira a többiek a rakodógépekre és a trágyaszórókra. Az ő brigádjuk 200 hektár földre hordta ki és szórta szét a trágyát, s a gépek még most is jó karban vannak. Persze, hozzáértő embereket kell melléjük állítani. Végül versenyre hívta föl a többi brigádot a kukoricakombájnok kihasználásában. Ez a nagyszerű gép náluk két óra alatt betakarított egy hektárnyi kukoricát és a kórójából három teherkocsi kiváló silóanyagot készített. Dél lett, mire véget ért az értekezlet, de az elnökre még jó néhány fontos probléma megoldása várt. A lakáskérdés csaknem mindennapi gondja, mivel csak Érsekújvárott 3000 lakásegységet bombáztak le a háború alatt. Azóta csak 170 lakásegységet építettek fel és körülbelül 350 családi házat. Ezzel szemben a város lakossága, amely 1945-ben 12 000-re csökkent, a mai napig 23 000-re emelkedett. Természetes, hogy ilyen körülmények között elég nehéz a lakáshelyzet. A legtöbb munkát mégis a falu és a földmüvelés adja, mivel a járásban döntő szerepe van a mezőgazdaságnak. Sádovsky elvtárs előveszi a jegyzetkönyvét, amely „mindentudó kiskönyvének bizonyul. Minden oldalán géppel írt kis statisztika, amely a legapróbb részletekig pontos képet nyújt a járás lakóinak, egyes falvainak, városainak, EFSZ és traktorállomásainak helyzetéről. Beszélgetés közben meggyőződtem arról* hogy ezeket az adatokat az elnök már kívülről tudja. Az érsekújvári járásban 16 község és város van, melyekben 17 egységes földmüvesszövetkezetet létesítettek. Már a föld 67 százaléka a szocialista szektorhoz tartozik és csak 33 százalékát müvelik egyénileg gazdálkodók. Ennek ellenére cask 3400 család dolgozik a szocialista szektor földjein, míg csaknem kétszer annyi, 6500 család' művfeü a féleannyi magánfölifet. Ezért sok helyen, például Taľdfcskedd EFSZ-ében, kevés a munkaerő. Ez tjtfű persze nem az egyedüli probléma, A közös gazdálkodás gondolata a földmüvelésben aránylag új dolog és sok problémát vet fel, különösen, ha különböző feltételek mellett valósítják meg. Például az udvardi EFSZ-t 1949ben alakították meg és a tagok 1200 hektárnyi földet hoztak a közösbe. Nem volt csak 7 szarvasmarhájuk és 5 disznójuk, de a húsbeadásokat a föld után vetették ki tekintet nélkül az állatállományra. Még nehezebb lett a helyzetük, amikor az EFSZ földjéhez hozzácsatolták az elhagyott földeket és az egyházi birtokokat. Igy 3300 hektárra nőtt az EFSZ vagyona. Ehhez a földhöz nem kaptak semmi állatállományt, de a föld után húsbeadást írtak elő. Húst pedig anyaállatok nélkül, pusztán a földből senkinek sem sikerült eddig termelnie. Venni meg a kezdet-kezdetén szintén nehéz volt, hiszen nem volt még pénzük. Ilyen volt akkor, néhány évvel a háború után az egész járás. Ma is érdekes és nehéz ökonómiai probléma előtt állnak. Ha a tervben előírt szarvasmarhaállományból kitermelik a tervben előírt borjúkat — 100 szarvasmarha után 75 borjút — ez a termelés nem fedi a beadásra előírt húsmennyiséget. Igy évről évre csökken a marhaállomány száma, ahelyett, hogy emelkednék. Természetesen a járás vezetősége nem. nézi tétlenül ezt a jelenséget, de igyekszik más járásokból pótolni a hiányzó állatokat és sürgeti a tervben előírt követelmények átvizsgálását. Más kérdések is előbukkannak a közös gazdálkodás bevezetésével kapcsolatban és így nem csoda, ha a járás vezetősége naponta foglalkozik • a mezőgazdaság kérdéseivel. Sok dologról kellene még beszélni, de az elnök siet. Várják már az előszobában a felek és új megbeszélésekre is kell sietnie. A városszépítés terén elért újabb sikerekről akarja értesíteni a városszépítésért alapított csoport tagjait. Az érsekújvári járás augusztusban is megtartotta ezen a téren az elsőbbséget a nyitrai kerület járásai között. A csoport vezetője, Zrubec Imre, ezért jutalmul a Szovjetunióba megy látogatóba. Ügy hallom, ma van a tanulásra szánt hétfő, tehát körülbelül két órát tanulni fog és este pártgyűlésre készül az egyik faluba. — De holnap biztosan kissé nyugodtabb napja lesz — búcsúzunk tőle. Nevet. — Holnap már reggel 6 órakor itt kell lennem, mert gyűlésünk lesz. Gajdács Irén. Ahol több értéke lesz a kevesebbnek Negyvenhatorás munkahétre készülnek a Kirov-iizemben is A Léva melletti Kirov-üzem egyike Szlovákia legnagyobb nehézipari üzemeinek. Tíz éve sincs, hogy semmiből varázsolta elő a dolgozók állama, óriási katlanok, tartályok, trágyaszórók gyártásával gazdagítva a hazai és a külföldi piacot, — hogyne lenne hát fontos, hogy egy ilyen helyen minden perce, minden pillanata ki legyen használva a munkaidőnek? Hanem hát jön a negyvenhatőrás munkahét bevezetésének ideje! Ha egy nagyüzemben, — csak 500 munkaerőt véve alapul, — mindössze hat nappal hosszabbítaná meg évi szabadságát minden dolgozó, azaz csak egy órával rövidítené meg a heti munkaidőt, — 26 000 munkaórát veszítene egy év alatt az üzem, 104 000 felbecsülhetetlen értékű órát a második ötéves terv hátralévő négy éve alatt! Márpedig szocialista hazánk nem hat nappal, hanem 13 napnyi fizetett szabadidővel akarja növelni a dolgozók pihenőidejét, — hogy bírják ki ezt a veszteséget üzemeink, — hogy bírja ki elsősorban egy ilyen nagy létfontosságú óriási gyár, mint 'a Kirovüzem? Nos, erre a kérdésre felelte három kirovi dolgozó azt a furcsa magyarázatot, hogy több értéke lesz a kekevesebbnek! — Sok elprédált munkaperc ment eddig veszendőbe a mi üzemünkben is, — kezdte a magyarázatot Kazdera Antal hegesztő. — Ezeknek megtakarításával akarjuk legelsősorban meghálálni államunk nagy ajándékát, itt van például mingyárt az úgynevezett büfé-ügy! Ezelőtt az volt a szokás nálunk, ha megszomjazott, vagy megéhezett egy dolgozó, sutbadobta szerszámját, kiszaladt a büfébe és elkvaterkázott ott 10—15 percig. Nos, ez nem fog megtörténni az elkövetkezendő 46 órás munkaidőben! Elhatároztuk, hogy 10—15 ember egy-egy „bevásárlót" választ majd magának, feldiktálja ennek, mire van szüksége egy munkanap alatt, ez a bevásárló aztán munkaidő előtt mindent előre bevásárol munkacsoportja részére. — Aztán itt van a munkábaállás, illetve a«. abból való távozás eddigi áldatlan állapota. A vonatok, autóbuszok úgy közlekedtek eddig, hogy a munkás éppen csak az utolsó pillanatban érkezett munkahelyére, távozáskor pedig már percekkel a munkaidő befejezés előtt a portásfülke előtt leste az óramutató 12-es számra való ugrását. Aztán, ha ez a pillanat elérkezett, — hajrá-, — mindenki rohant, nehogy lekésse a percek múlva induló autóbuszt vagy vonatot. — Végül az is jelentős termelési többletet jelent majd, hogy a gyár vezetősége megígérte, átcsoportosítja a munkahelyeket, s olyan beosztásból, ahol nem volt Tontos dolga egy-egy dolgozónak, olyan helyre teszi át őket, ahol sokat jelent egy-egy értelmes fej, egy-egy dolgos munkáskéz! Bátovský Vendel, a „Szovjet Barátok" munkacsoport mestere a mesterek javaslatairól beszélt ezután. Igy például meg akarják valósítani a jövőben, hogy a mester ne távozzék addig a munkahelyéről, mig meg nem beszélte a végzett munkát a következő műszak mesterével; a gyártási terveknek a mesterekre, sőt minden dolgozóra való szétírásával produktívabbá akarják tenni a termelést, rengeteg bosszúságot és selejtet akarnak megtakarítani azáltal, hogy követelik, ne fordulhasson elő ellenőrizetlen, hibás tervrajz kibocsátása, felül akarják vizsgáltatni az eddigi néha találomra megállapított normákat — és kérik, szüntessék meg az újítási javaslatok eddigi bürokratikus, néha hónapokig tartó felülvizsgálását. — Ha ezeket elérjük, — fejezte be Bátovský elvtárs, nem a heti két óra munkaidőmegrövidítést hozzuk be könnyen, de alapját vetjük meg a későbbi hétőrás munkanap bevezetésének is! Ilyen és még száz más gazdaságos reform bevezetésével készül a Kirovüzem munkássága meghálálni azt a tervet, hogy októbertől, minden negyedik szombat teljesen fizetett szabadnapja lesz a kiroviaknak, s amikor Hlavács József, a gyár szociális osztályának vezetője még azt is hozzáteszi a hallottakhoz, hogy ezentúl osztalékokkal jutalmazzák az önálló elszámolás segítségével anyagmegtakarítást elért dolgozókat, — most már én is bízva bízom, a kiroviak új jelszavában: — több értéke lesz a kevesebb munkaidőnek. < (n. j.) SZÜRET ELŐTT Veselovský Vendel, a récsei szövetkezet csoportvezetője, a csoport egyik tagjával nézegeti az új termést. Olejzíiq.ďh a k^mp&t kwül — Már-már állandósul a szárazság a Csallóközben —, így mondják az emberek, akikkel beszélek. Valóban, az ég csatornái csak nem akarnak megnyílni. Nem egy helyen bokáig süllyed az ember a porban. S ha netán egy jármű akar mellőzni, jól előre figyeld meg, merre fúj a szél, térj ki, nehogy a szemed, szád tele menjen porral. Ilyenformán áll a helyzet ma a Csallóköz sík földjén. A bevetett földeket általában jól megdolgozták, de akad rög is, kicsinek mondom,, ha csak azt állítom, hogy emberfej nagyságú. És az emberek mégsem csüggednek. Roppant erős bennük a bizodalom. Sőt, egészséges, paraszti humoruk szinte meglep azok után, ahogy a helyzet mutatkozik. — Esőt nem tudnának igényelni, ott fent, elvtárs ? — mondják tréfálva Ekecšen, a szövetkezet irodájában. Mondom én is félig komolyan, félig mosolyogva, hogy ott bizony még nem tartunk. — Márpedig mi tovább várni nem akarunk. Hétfőn vetünk, akár mi lesz is (szombati napon mondták). — Mióta tart ez a szárazság ? — kérdem tőlük. — Ez-e elvtárs? Ez már május óta tart, — feleli Németh Imre, a szövetkezet agronómusa. Majd a jártas ember gondolkodásmódjával, aki megsejti, hogy úgy is tovább faggatom, így folytatja: — Vetettünk azért, de még agusztusban, őszi repcét huszonkét hektáron, őszi árpát ugyancsak ennyit, rozsot negyven hektáron. Aztán az őszi keverékeket is elvetettük, negyvenöt hektáron, meg a cukorrépa alá is előkészítettük a főidet, negyven hektár alá. összejön ez, ha úgy összeszámolgatjuk. De mégis kevés. A jó gazda előrelátásával, egészséges szemléletével azt is tudtomra adja (a többiek hívták fel a figyelmét erre), hogy bizony a közbeeső időszakot, mármint azokat a napokat, amikor még harmat sem mutatkozott, nem töltötték semmitevéssel Kiviláglik ez abból is, hogy a szövetJó az élet a' határvidéken Amikor a párt és a kormány felhívást adott ki határvidékünk betelepítésére, sokan voltak olyanok, akik mindjárt az első napokban megértették annak jelentőségét és mint brigádmunkáso! mentek a határvidékre. De voltak olyanok is, akik hosszabb időre elköltöztek új lakóhelyükre, hogy segítsenek mezőgazdaságunk felvirágoztatásában. De sokan akadtak olyanok is, akik ingadoztak és nem tudtak mindjárt határozni. De az új rrunkahely megtekintése után, amikor megismerkedtek a lakás- és fizetési feltételekkel, elhatározták, hogy tartósan a határvidékre költöznek. Ezek közé tartozik Karol Kosár rimajánosi lakos is (rimaszombati járás), aki ez év áprilisában ellátogatott a České Budéjovice-j kerületben levő Šaba- novi Állalmi Gazdaságba, hogy saját szemével győződjék meg arról, hogy hol és milyen feltételek mellett fog dolgozni és végül hol fog lakni családjával. Néhány nap múlva hazatért és közölte feleségével szándékát. aki ezek után minden ellenvetés nélkül egyetértett férjével. A következő napok a költözködés izgalmával teltek. Akadtak olyanok is, akik bizalmatlanul méregették ezen a napon Karol Košárt és családját. De ma már megváltozott a véleményük. Amikor a múlt hónapban hazajött látogatóba, a legnagyobb dicsérettel beszélt mindenről, amit a határvidéke ' apott 4s a jó munkalehetőségekről is. 3800 koronáért kétszobás kertes házat kapott, ^zt az összeget 15 év alatt kell lefizetnie. Hasonló újonnan épített házért legkevesebb 50 ezer koronát kellett volna fizetnie. Rövidesen régi bútorát is újjal cseréli fel, mivel szép lakásba szép bútor való. Lakásától az iskola nincs messze. Üj otthonárol és az ott élő emberekről csak jót mondott. A čadcai járási Svrčinovból aló Ondrej Jurista is a határvidéken talált új otthonra. Tehéngondozó. Levelében a legnagyobb megelégedéssel ír a Znojmo melletti strahotleei szövetkezetről, amelynek tagja. Családi házon kívül tulajdonát képezi egy kert, szőlő, egy félhektáros szántó, egy 60 kg-os mai c, 5 tyúk, egy tehén és egy borjú. Munkájával megvan elégedve és vele is a szövetkezet. I B. kezei szeptember elejétől 5-ig száznyolcvan hektár búzának megvetette az ágyát, egyszerűen szólva — elő-készítették a talajt, mert magra vár, a föld. Szántanak, ha szárazság Is van, mert a végtelenségig várni nem lehet. — Elég volt már májustól várni az esőre, — csúszik kl egyikük szájából. • Aztán mintegy igazolásul arra, hogyha amolyan kis Szahara van is mostanában. Ekecsen nem marja a rozsda az ekét, mert a traktorosok' olyan emberek, akik szeretik, ha nyeregbe ülhetnek. Fekete József, Veszelovszky Ferenc, meg a többiek is b'zony megtarkították a határt. Az őszi mélyszántást nem hagyták tavaszra, vagy semikorra, mint ahogy azt egy-egy szövetkezet még mostanában is teszi. Megforgattak vagy kétszáz hektár földet. — Ha a traktorállomás fizeti is őket, de mégis csak a mi gyerekeink ezek — mondja az agronómus. —' S különösen Fekete József. És mosolyog hozzá, én meg azon gondolkozom, hogy miért különösen. Persze, először nem értem, miért van pillanatnyilag az egyikük „közelebb" mint a másikuk. Megmagyaráztatom közelebbről a dolgot, mert hát van az úgy, hogy az avatatlan nehezebben lát bele a „műhelytitkokba". — Ugyan már, mit keverik azt ide — mondja mellettem egy leány, aki, amint kiderül, nem más, mint a szö-; vetkezet segédkönyvelője. Megoldódott tehát a rejtély, a „kö-: zelebbállóság" kérdése. Igy van ez, fél 'szóból is ért az ember, ha akar. Körülöttem mosolyognak a jelení e 3 vők, s aztán arra intik az agronő-" must, beszéljen, hisz van miről. Igyekeztem lehetőleg hűen tükrözni mondanivalójukat. Mondhatom, egész-: séges beszélgetés fejlődött ki közöt-: tünk. Hogy miről? Hát a földekről, á munkáról, az emberekről, a szerszá-: mokról, meg más egyébről. Például a szántásról megjegyeztél:, hogy a lánctalpas traktorok ekéi na-: gyon jók, mert nem állítják élére á fogatást, hanem átfordítják, jól dön-: tik. — Nagyon jó az orosz gyártmányúi eke — mondja az egyikük. S kis csend után Németh Imre ag-: ronómus megint azt mondja: — Nem várunk tovább, megkezd-: jük a vetést. Aztán azt kérdezem tőle, hány veí tőgép áll munkába. — Ha az idő engedi, nyolc. Nyolc nap alatt végezni akarunk. Bizakodás csendül ki a szavából. Elismerőleg szól Főnöd Dávid mun-kacsoportjáról, mind a harmincötükről, azért, hogy az eddigi vetésnél jő{ megállták a sarat. És még azt is igen fontosnak tartják megemlíteni, hogy az idén kétszázötven hektárra kihordták az Istállótrágyát. — Volt már abban tízéves is — mondja egy barnaképű fiatalember. — A traktorállomás segített — toldja meg az agronómus. S ezek után jöhet a legnagyobb segítség —' a jő, kiadós eső.