Új Szó, 1956. szeptember (9. évfolyam, 244-273.szám)

1956-09-27 / 270. szám, csütörtök

NÜRNBERGI VÁDIRAT A német fasizmus bűnlajstroma a világtörténelem legterjedelmesebb kriminális okmánya. Valami, ami tagadhatatlan, feledhetetlen, és megbocsáthatatlan. Valósága, emléke, wedménye és kihatása földbe, agyba, házba, emberbe van beégetve, el-« könyvelve kiirthatatlamil. A főbünösök az ítélet és megtorlás elöl öngyilkosságba menekültek: Hitler és Göbbeís elszenesedett holttestei valójában az önszégyenítés, az önítélet, az ördögi belátás, kilátástalansag és kiúttalanság bizonyítékai voltak: gyáva menekülés a helytállás, a felelősségrevonás elől. 1945 után jött Nürnberg: a világ törvényszéke; és az életben maradt főaktorok akasztófára kerültek, hamvaikat szétszórták. A gonosz német valóságot, a náci barbarizmust, a tekintetnélküliséget és kizárólagosságot, a háború állandó permanenciáját. világlehetöségét így vélték szélnek bocsátva és semmivé porlasztva örökre elűzni. 1945 után börtöneik teltek Németországban és a külföldön: tábornokok és tisztek, őrmesterek és hóhérok, komisszáriusok és keretlegények, bírák és orvosok, a tegnap élet és halál urai zár mögé kerültek. Cellákba zárták a gőgöt, a Herrenvolk dölyfét, az Untertan sz idizmusát, rács mögé a halálmenetek és halálrohamok vezéreit, a kivégzések elrendelőit és végrehajtóit, fogházba kerültek foglyok kínzói és viviszektorai, népek, néptömegek csereberéiéi, kizsákmányolói és elhamvasztói. Bírák ítéltek: vádlottakat bélyegeztek. Igazságot tettek: megmutatták a világnak és a bűnösöknek a fasizmus tényleges arcát: a letörülhetetlen szégyenfoltot, melynek alanya és tárgya egyformán volt a világ és a német nép. ítélni kellett, ítélkezni, büntetni, hogy lássa és tudja a világ és a német nép, mi volt, hogy volt és hogy ez maga a rossz volt: a gonoszság orgiája, a háború fékevesztettsége, az ember elaljasítása, gyilkosságba hajszolása. Gyilkosok és magát történelemnek tudó gyilkosság egyszerre kerültek az ítélet megtorló fényébe. A német fasizmus végdokumentumát Nürnbergben szövegezték: a világítélet fellebbezhetetlenül tett pontot egy bűnügy után, melynek neve a második világháború volt, és vádlottja, a német: „a háborús bűnösök népe". Mindenkinél hitelesebb tanú, a konzervatív német Giseviu6, mondotta: „A történelem egészében úgy elítélt mindnyájunkat, hogy nem elegendő, ha a szégyenoszlophoz csak a nácikat és az SS-t kötözik". A nürnbergi törvényszék valójában a Hitlert követő Németország ítéletét mondotta ki. A nürnbergi ítélet kihirdetésének e napokban lesz tizedik évfordulója. Hová, merre vezette ez ítélet a világot és a németeket, a vádlókat és vádlottakat, a bírákat és elítélteket: ki ismerhet ennél izgatóbb játékot, alkalmat és próbát, szükségesebb összehasonlítást és lehangolóbb szembesítést? „A nácizmus nem halt meg. Sokan elhitték, hogy meghalt, és ellenségeink megvigasztalódtak. De a nemzeti szocializmus él. Most áll tulajdonképpen történelmi pályája kezdetén. Az emberi jogokért a jövőben is ugyanúgy fog harcolni, mint tegnap." Ha a nyugatnémet sajtóban a nürnbergi ítéletet követő tizedik évben ezt lehet olvasni, minek volt és minek van még értelme?! Az embert újra jogaiba akarják helyezni! Hol és hogyan? Ogy mint Coventryben vagy Rotterdamban, Varsóban vagy Budapesten ?! Hol és hogyan ? Ügy mint Lidicén és Oradourban?! Emberi jogok tömegével? Dachauban, Auschwitzben és a hadak útján?! Meg lehet ezt ismételni? „A németek, Hitler hatalomrajutása bizonyítja, valóságidegen nemzet, melyet könnyen lehet a legvadabb és legkriminálisabb ideológiák szolgálatába állítani": írja a nürnbergi per tanúságát összegező tíz év előtti kommentár, a nem éppen baloldalinak nevezhető zürichi Weltwoche. Akarattal és tudatosan egy olyan nép és táj lapjait szedem elő, mely nem ismerte a német csizmát, melyet táborok, gyilkosságok és gyújtogatások nem tehettek elfogulttá a nácikkal szemben. Szigetről, páholyból figyelhették, borzonghatták Európa kínját és rabszolgaságát. De a fasizmus bűnlajstromával szemben nincs semlegesség! Tíz év előtti svájci laaok fekszenek előttem. Először csak írta: Fábry Zoltán nézek és látok: összeszorított szájú, behunyt szemű, sűrű hajjal és borostás szőrrel benőtt arc vigyorog felém. Alatta a vastagbetűs képszöveg: „A nürnbergi per néma vádlottja." Egy emberi fej, mint levélnehezék! Egy meggyilkolt lengyel feje, amit a perui inkák receptje szerint valamelyik koncentrációs táborban az SS-ek ökölnagyságúra zsugorítottak. A nyakon ott a tőrszúrás nyoma: A kommentárt olvasom: „A nürnbergi vádlottak borzalmasan ördögi bűne lényegében az volt, hogy könnyelműségből, önteltségből és gonoszságból egyre jobban távolodtak az emberi valóságtól és a démonok világába kerültek, melyből talán csak a halálos ítélet ránthatja ki őket." 1946-ban Nürnbergben a fasizmus háborújának borzalom-organizációját fedték fel és ítélték el. Tíz év előtt Sir Dávid Maxwell-Fife, a nürnbergi per konzervatív angol fővádlója, kénytelen volt így nyilatkozni: „A per bebizonyította, hogy a nácik nyakába varrt borzalmak valóságok voltak és nem ellenséges propaganda szüleményei. A vallomások bebizonyították a németek nagy előszeretetét a túlorganizálásra és e borzaimakra való nagyfokú adottságukat. Itt egy rettenetes organikus alapadottságról van szó... A hatalmi szervezet, mely a borzalmak végrehajtásával foglalkozott, minimálisan ötmillió embert vett igénybe." A német fasizmus a gátlásmentesség organizálása: nincs ennél lehetetlenebb és irreálisabb történelmi paradoxon. És a világ valóságként volt kénytelen megélni: ez, ennyi a megbocsáthatatlan, a megengedhetetlen, a megismételhetetlen! s,De ez mind nem igaz. Az Anklage című mai náci lap hamis esküért ma sem szalad a szomszédba és nyílt homlokkal állítja: „Nem igaz, hogy a németek valaha is megöltek, gázkamrába küldtek, vagy felakasztottak volna hatmillió embert." Ünnepélyesen el kell hazudni a mindenki által tudott valóságot, semmivé, meg nem történtté avatni a tegnapot, hogy holnap ez a semmi — újra minden lehessen: tehát mindaz, amit az angol fővádló a borzalom szervezéseként és szervezhetőségeként vett célba. Ezzel a Nyugaton szisztematikusan félrevezetett néppel és világgal mindent el lehet feledtetni és mindent el lehet hitetni. Tíz évvel Nürnberg után Berlin volt náci főpolgármestere, Lippert, már a söröskancső mellőü kedélyesség hangján idézi: „A koncentráló táborok borzalmaiból egy szó sem igaz. Néha persze egyik-másik fogoly szemtelen viselkedése miatt kapott egy-két pofont, ahogy az már a világ minden rendőrszobájában szokásos." És a legborzasztóbb, hogy ezek a hangok, ezek a megnyilatkozások nem kivételek és nem máról holnapra keletkeztek. A nácizmus folyamatossága egy pillanatra sem szakadt meg Európa e leglegrejtélyesebb földjén. A zürichi Tat 1947. febr. 4-i számában ez a német párbeszéd olvasható: „Nem felháborító, iiogy az antifasiszták külön élelmiszerutalványt kapnak?" — „Ne izgasd magad, lányom, csak addig fog ez tartani, amíg újra vissza nem kerülnek a táborokba és börtönökbe." Mintha ma elérkeztünk volna ehhez a ponthoz Nürnberg és mindenek ellenére ... A nürnbergi ítélet kimondásának pillanatában Kari v. Schumacher ezt írhatta a Weltwoche-ban: „A német nép nagyrésze közönyös maradt. a nürnbergi vádpontokkal szemben. A reagálásnak ez a minimuma a legijesztőbb jelenség... Aki, mint a németség, a háborút minden dolgok atyjaként igenli, még csak meg sem akarja vizsgálni, hogy az atya gyermekeivel, tehát gyilkos eszközeivel szemben korrektül viselkedett-e vagy sem." A fő baj, hogy a legtöbb németnél a német önvád nem fogalmazódhatott meg és így az önítélet is elmaradt. Nürnberg elfúlt a légüres német térben. A világ ítélete süket visszhangtalanságra talált a németeknél, és gyorsan, maradéktalanul elemésztődött és elfelejtődött az igazságot gyakorló és ítéletet kimondó győztesek nagyrészéné! is. Schumacher nem véletlenül idézi már a kezdet kezdetén az elnémult, a hiányzó német bírót: „E politikai kriminalitás felett német bírónak kellett volna ítélkezni. A vádlottakat tudvalevőleg sem szabad elvonni a bírák elől. de a bíráknak sem szabad elbújni a vádlott előtt." És német viszonylatban ez történt és történik Nürnberg óta állandó permanenciában és futószalagon. A talárt ma és holnap Nyugat-Németországban azok viselik, akik a náci-jogot tegnap oly eredményesen gyakorolták. Voltak és vannak, akik e szokatlan joggyakorlat ellen felszólaltak, mondván: holló hollónak, hogy vájhatná ki szemét?! E panaszokra és fellebbezésekre az elvető és döntő feleletet a braunschweigi főtörvényszék mondotta ki. indokolása fülsértő lehetetlenség: „Az emberség el'en elkövetett esetekben bűnügyi eljárásra a német bíróságok többé nem illetékesek." Ez a döntés a barbarizmus új történelmi alapokmánya. A német bíróság illetéktelennek — tehát érdektelennek — jelenti ki magát az emberiség ügyében. Hitler kinyilatkoztatott antihumanizmusa és a braunschweigi bíróság indokolása közt nincs különbség. Az embertelenség hitvallói, a háború moralistái mást nem tehetnek. A baj ott kezdődik, amikor a világ e.zt a nyílt beszédet nem akarja és nem tudja a maga valójában felfogni, A fenti szövegezést kiprovokáló bírósági döntés esetében három hírhedt SS-bíró jogaiba való visszahelyezéséről volt szó. És a döntés dátuma: 1951. Azóta megértünk és megértettünk sok mindent. Az „Adolf Hitler" nevet viselő SS-gárdahadosztály bajtársai egyesületének elnöke, Bechel, nyíltan jelenthette ki: „A demokrácia és a hanyatlás korszakának nemsokára vége lesz. Mi azt hittük, hogy az 1945 utáni Németországban nem lehet többé helyünk... De ma tudjuk, hogy mindenki csak ránk tekint. Nemsokára egyenruhát kapunk és mi leszünk — ahogy illik — az állam urai. Az újrafelfegyverkezés a záloga az új, a mi időnk eljövetelének." SS-t többé el nem ítél nyugatnémet bíró! E napokban a struthoffi tábor egyik parancsnoka, Hoppé felett ítélkeztek. Az indokolás kimondja, „hogy a vádlottnál a katonai erények messze felülmúlták emberi gyöngéit". Helyben vagyunk. Az öldöklés erényére alapozott háború megbocsájt minden kilengést és gyilkosságot. A háborúért meg kell bocsájtani mindent. A háború itt nem enyhítő körülmény, de minden mást kisemmiző legfőbb erény! És a moralitás hordozója, védője, igenlője a változatlan nyugatnémet jusztícia, bírák, akik elbújnak a vádlott, a vád, önmaguk és Nürnberg elől. A hollandiai Breda fogházból néhány náci bűnösnek sikerült megszökni. A bonni államban mártírokként ünnepelték a holland ellenállók gyilkosait, akiket Bonn természetesen nem hajlandó kiszolgáltatni, de ugyanakkor és egy lélegzet alatt állandó kérvényekkel ostromolja a holland kormányt: bocsássák inkább szabadon a bredai börtönben még ott ülő többi 59 elítéltet is! íme, a holland kormány válasza: „A joggal és emberiességgel szembeni méltatlanság volna részünkről, ha azokat, kik az emberi jogok ellen vétettek, mártírokként kezeinők. A szabadonbocsájtás kérdésében az emberiségre való hivatkozás, ez esetben megengedhetetlen." Lehetetlen és megengedhetetlen ! Ami azonban máshol lehetetlen és megengedhetetlen, az ma német földön, és német, emberekben újra valóság: a német fasizmus — a bűntudat kilúgozása után — újabb bűnhalmozás lehetőségének az indítója! A börtönajtók mindenütt kinyíltak és ezzel a múlt jelenné vált. Nürnberg a történelmi bűnt akarta kiirtani és lehetetlenné avatni. De tíz évvel Nürnberg után beszélhetünk-e még kizárólagos német bűnről?! A világ szemhunyása és szemhunyorítása nélkül nem szökhetett volna virágjába a német neofasizmus. Nürnbergben csak a német bűnt ítélték el, de ma a világ közönye, statisztálása, mely sok viszonylatban már az igenléssel és biztatással határos. vis.szafel?hatón a tegnapi nemtörodömséuet is felfedi. A búnrészesség és cinkosság jelei és jegyei tegnap és ma egyformán vádolnak — Nürnberg után és Nürnberg ellenére. Tíz év előtt a Weltwoche a nürnbergi per tanúságát a győztesek és semlegesek okulására is megvonta: „Abban, ami történt, valahogy és valahol majdnem kivétel nélkül mindnyájan részesek vagynuk. És nem utolsósorban azért, mert szellemi restségből és erkölcsi tunyaságbői nem ismertük fel idejében a veszélyt és igy nem is állhattunk ellent elég határorozottan." Idejében fel nem ismerni a veszélyt, nem jelent sem többet, sem kevesebbet, mint az ellenállást elmulasztani. És a német neofasizmussa! szemben a világ egyrésze a tegnapnál is cinkosabban viselkedik. Mintha semmi sem történt volna tegnap és mintha semmi sem történne ma! Tegnap Nürnberg német háborús bűnösöket ítélt halálra, kiirtásra, semmivéporlasztásra! Ha nem ügyelünk, a nürnbergi vádirat, tíz év múltán — bűnrészesség és cinkosság címén — mindnyájunk vádirataként kísérthet! Nürnberg nem tett pontot. Nürnberg nem tehet pontot. Pontot csak egy megváltozott, egy, a fasizmus, a háború bűneitől megszabadulni akaró világ tehet. Pontot csak az öszszesség jóakarata, elhatározottsága tehet: a béke! Amíg háború van, fasizmus van, és amíg fasizmus van, addig a nürnbergi vádirat — mely a fasizmus felszámolását célozta — érvényben marad: vádol és ítél mindenkit és mindenütt, ahol háborúra készülődnek, ahol fasizmusra spekulálnak. Hitler tegnapjáért felelős volt mindenki, aki csak tűrt és nézett. A hitlerek holnapjáért ugyanúgy válik felelőssé minden passzivitás, minden érdektelenség, mindenki, aki igenli, tűri, vagy figyelmen kívül hagyja a veszélyt. A nürnbergi vádirat a háború és béke perében mondott ítéletet, de ä háború és béke perében nem tehetett pontot. Ezt a nürnbergi pert követő tíz évnek kellett volna megvalósítani. A győztesek egy részének indolenciájából ez nem történt meg. A nürnbergi vádirat tíz év múlva visszaüt: vádja, ítélete elér mindenkit, aki részes, akarója, tűrője vagy érdektelen közömböse mindannak, ami „minden háborús veszély geometrikus pontján", a német fasizmus talaján történik, készülődik és vádol. „Nemsokára 12 vadonatúj, erős német hadosztály gyakorolja majd a díszlépéseket a Rajna vidékén. Belsen, Auschwitz és Buchenwald emlékére a feledés homálya borul. Németország ismét világhatalomként lép előtérbe." És ez igenlő és korrektül nyugtázó sorok a Daily Expressben jelentek meg: Es ist erreicht! Aki Szuez ellen akar vonulni, az megérti a Wacht am Rheint! A nürnbergi vádirat, mely tegnap csak németeket talált, mára kiszélesült: jaj mindenkinek, aki e vádirat tükrében magára ismer, és jaj annak, aki nem veszi észre, hogy a háború képe borzalmasan és vádIón, elítélten és megbélyegzetten vigyorog innen feléje. A nürnbergi vádirat valójában tíz év múlva lett mindnyájunk ügye. Figyelmeztetve vagyunk: bünrészességnek és cinkosságnak nincs többé menlevele! A nürnbergi vádiratot a béketudat alapokmányává kell avatni ARS POETICA Kapa, szekerce menjetek bíztatni ezt az éneket görcsre, kavicsra hogyha tér, szikrázzon benne a remény. Gyalu, talicska toljatok, hadd hulljanak a rossz dalok, de könnyű szívvel vinni azt, amely a bércre célt akaszt. Fúró és véső, rajta hát, faragjuk széppé ki a mát, mert rossz mester, k• tétlenül a szebbért, jobbért nem hevül. MONOZSLÖY M. DEZSŐ A Lúčnicávai Északon VI. Stockholm „Észak Velencéje", „Svéd Genf", „Staden mellan broarna" (Város a hidak között) — ilyen jelzőkkel illetik az útleírók és költők Észak legszebb városát, Stockholmot. A mai Stockholm a tavakon, tavak között és a sziklákon épült fel. Svédország fővárosa a Mälar tavon fekszik, ott, ahol a Mälaren vizei a Saltsiönnel, a Balti-tenger nyugati ö' lével folynak össze. A Mälar tóban kb. 1260 sziget van szétszórva. A Mälar partjai idillikusabbak. a Saltsjöné vadregényesebbek, festőiebbek. Sziklák a tavak felett és e sziklakból nőnek ki a magas felhőkarcolón. A város szívében sétáltam, magas felhőkarcolók tövében, a nagyváros zajától, robajától körülvéve és csak nagyon nehezen láttam egy kis kék foltot a fejem felett. Egyszerre csak a sziklák között folytatódott utam, hol a sziklatömbök három emelet magasságba is feltörnek. Stockholm legrégibb részei a Staden, Heigfeandsholmen és Riddarholmen; itt találjuk a legtöbb történelmi emléket. A Helgeandsholmenon, vagyis a Szt. Lélek szigetén ^11 a svéd parlament monumentális épülete, mely 55 évvel ezelőtt épült késői reneszánsz stílusban. A Staden, vagyis az öreg-város szigetén emelkedik a csendes vizek fölé a királyi vár. A királyi vár a Staden építészeti középpontja, a Ridarhustorget pedig Stockhoim legszebb, történelmileg és építészetileg legreprezentatívabb tere. Északi oldalén áll a XVII. századból származó öreg Városháza, s legközelebbi szomszédságában a francia-holland barokk stílusú Lovagház. A harmadik sziget a Riddarholmen — itt épített a XIII. században Magnus Ladulas királv a ferenceseknek kolostort. A régi Stockholm e három történemi értékű szigetét néhány híd kapcsolja össze az új városnegyedekkel. Az új város egyik legforgalmasabb tere a Gustáv Adolfs Torget, hol a külügyminisztérium épülete áll. A másik oldalon a királyi opera éiiülete, melyen mindennap annak a nemzetnek zászlaja lobog, melyből az aznap adott opera vagy balett zenevivője származik. Skansen Múzeum a szabad ég alatt, mely a D'urgarden szigeten terül el. A három és fél kilométer hosszú és egy kilométer széles területen egész Svédországot megtalálod kicsiben, hasonlóan mint Norvégiát az oslői Bygdoy félszigeten. Svédország állatés növényvilága, egész felületi képe, erdői, mezői, sziklái és tavai előtted vannak. A svéd népi építőművészet minden remekműve megtalálható itt: lakóházak, templomok, istállók, kocsmák, szélmalmok és végül egy lapp tábor, ahol a lappok normális, meg-! szokott életmódjuk szerint élnek. Skansen — élő múzeum, mely egyidtjűleg különböző népi mulatságok, ünnepsége*;, manifesztációk színtere is. Ha valamilyen témára beszédet akarsz tartam', megteheted épp úgy, mint a londoni Hydeparkban, a nagyon ráérő emberek még talán meg is háj patnak A belépődíj Skansenbe nagyon csekély — 2 svéd korona; ezért a pénzért mindent végignézhetsz, részt vehetsz az itt tartott szimfonikus koncerteken, népünnepélyeken stb. Ezért a 2 koronáért együttesünk műsorát is élvezhetted. T. i. Stockholmban a szabadban, Skansen legnagyobb színpadán léptünk fel. Nem mondom, hogy izzadtunk volna, különösen a gyetvai népviseletben. (1—2C° meleg volí). A közönség nagyon kitartónak bizonyult iminden fellépésünknél. Már kb. 2 órával az előadás előtt helyet foglaltak a nézőtéren meleg sálakba, takarókba burkolózva, melyeket vagy hazulról hoztak vagy pedig a helyszínen kölcsönöztek ki egy pár őréért (hasonló pénzegység mint nálunk a fillér). A taps mindig dübörgőn hangos volt, pedig a legtöbb néző kesztyűs kézzel tapsolt. A Gyetvai táncot — mint idáig mindért este — itt is meg kellett ismételnünk. Másodszori ismétlés után már állva tapsolt a közönség. A szabadtéri színháznak festői hátteret nyújtott a tengeröblön túl elterülő, kivilágított Stockholm ezernyi fénypontja, neonreklámja. Utolsó esténk Stockholmban a legszebb emlékeink közé tartozik. Fellépésünk után a Népitáncok Nemzetközi Klubja tiszteletünkre búcsúestet rendezett, amelyen részt vett a S'

AdCsehszlovák Baráti Szövetség elnöke is, Svéd népművészek svéd népviseletben tanítottak bennünket svéd néni táncokra, mi pedia viszonzás il csárdásra tanítottuk őket. Egymás nyelvét nem beszéltük, mégis megértettük egymást. Ez az est is azt m.iteíta. hogy a művészet szeretete a népek közötti megértés és barátság kialakulásához vezet. Tölgyessy György Oj SZO 1956. szeptember 27. 7