Új Szó, 1956. szeptember (9. évfolyam, 244-273.szám)

1956-09-27 / 270. szám, csütörtök

Gottwaldovi kirándulás (II. folytatás) Idegenforga ioai a Svit-gyárban Az utóbbi hónapokban megszoktam Prágában, hogy úton-útfélen idegen nyelven hallok beszélgetni, hogy a Ven­cel tér lassacskán nemzetközi találko­zóhellyé válik, hogy a Várban külföldi turistacsoportok adják egymásnak a kilincset, de arra igazán nem számítot­tam, hogy hasonló idegenforgalommal találkozom Gottwaldovban is. A város tele van turistákkal és a gyárban is sokan fordulnak meg. Ebben az évben csak eddig 16 000 ember látogatott oda. A külföldiek ugyancsak szép számmal vannak képviselve. Több mint 1500-an nézték végig a korszerű üze­meket. Ottlétemkor igen kedves ven­dégek tartózkodtak a gyárban. A leg­nagyobb szovjet cipóüzem, a leningrádi Skorochod-gyár négytagú küldöttsége érkezett 14 napi látogatásra. Előzőleg ugyanis a Svit-gyár küldöttségét lát­ták vendégül a skorochodiak. A szovjet vendégek a legalaposabban végignézik az üzemeket. A baráti tapasztalatcsere minden bizonnyal emelni fogja a két gyár termelésének színvonalát. A szov­jet vendégek már az első napon elra­gadtatással nyilatkoztak a látottakról és őszinte köszönetüket fejezték ki a meleg, szívből jövő fogadtatásért. Nemrégen négy egyiptotni technikus töltött hosszabb időt a Svit-gyárban, hogy megismerkedjenek a cipőgyártás technikájával és a munkaszervezéssel. A Nílus partján épülő cipőgyárban fog­ják hasznosítani itt szerzett tapaszta­lataikat. Ahol a divat születik Bevallom, elsősorban, mint nőt ér­dekelt, hogyan születnek az elegáns, külföldön is annyira közkedvelt svití cipők. Amikor beléptem a modellkészí­tőkhöz, éppen a lipcsei nemzetközi vá­sárra készült kollekciót állították ösz­sze. Mondhatom, megtorpantam az elém táruló képtől. Körülbelül ZOO pár cipő sorakozott egymás mellett, fér­fi-, női-, gyermek-, sport- és könnyű cipők, s egyik szebb volt, mint a másik. Janú elvtárs, a modellezők vezetője el­mondta, hogy ezek a cipők az 1957-es divat előhírnökei. A női cipők lehelet­könnyűek, magas, tűsarokkal, formájuk (a férficipőké is) hosszúkás, elkeske­nyedő orral. Az egész lapossarkú kö­römcipők, az úgynevezett papucscipők továbbra is divatban maradnak. A csehszlovák cipőipar újdonsága a szi- i Ion és szilonnal kombinált női cipő. j — Modellezőink az utóbbi időben' sokat utaznak, látják, mi „fut" nyu­gaton. Terveiket, ötleteiket ezzel össz­hangban valósítják meg. De azért ra­gaszkodunk az egészségügyi szempon­tokhoz is. Az új modellek számára ké­szülő kaptafákat egészségügyi bizott­ság vizsgálja felül. Ezzel elérjük azt, hogy a sviti cipők divatosak, kereset­tek, az erős konkurrenciában megáll­ják helyüket, de nem mennek az egészség rovására — magyarázza Janu elvtárs. Az 1957-es kollekcióra már ötvenhat 'januárjában kezdtek készülni. A ter­vezők megrajzolják modelljeiket, a kis kéziműhelyben elkészítik, majd a bel­és külkereskedelmi minisztérium, va­lamint a nagykereskedés képviselőiből álló bizottság a kereslet és tetszetőség kívánalmait figyelembevéve, minden egyes párról külön dönt. Vagy jóvá­hagyja, vagy bizonyos változtatásokat javasol, vagy elutasítja. Azután kezdik meg a szigorú szűrőn átment modellek nagybani gyártását. A mintateremben az utolsó években készült cipők modelljei láthatók. Min­den pár cipőnek megvan a pontos dokumentációja. Miután a divat bizo­nyos idő múlva rendszerint visszatér és vannak helyek, ahol a vásárlóközön­ség ragaszkodik némelyik régebbi fajta cipőhöz, a dokumentáció alapján bár­mikor azonnal előállítható a kért mo­dell. Finnországban vagyok, vagy Gottwaldovban? Bizonyára csodálkozik az olvasó a cím furcsaságán. Az alábbiakban azon­ban kiderül, mi köze van a Svit-gyár­nák az Ezer tó országához. Az üzemi egészségügyi központ ötemeletes épü­letében vagyunk. A dolgozók egészség­ügyi ellátásáról 37 orvos gondoskodik. Nem érdektelen megjegyezni, hogy Bafa elegendőnek tartott két orvost munkásai egészségének ellátására. Az 0 .1 SZO LiJííö. szeptember 27. ambulancián kívül, ahol minden szak­rendelés megtalálható, a 120 ágyas üzemi kórház belgyógyászati, sebészeti, nőgyógyászati és szülészeti osztályain nyerik vissza a fekvő betegek egész­ségüket. A kórház épülete a gyár te­rületén kívül, egy kis erdő közepén van. Bafa építtette, de egészen más célokra. Itt nevelkedtek Tomáš Bata kedvencei, gottwaldovi tájszólással a „Tomášovci", akiket kellő kiképzés után szerteküldött az egész világba, hogy érdekeit képviseljék. Cilinderben és kesztyűben sétáltak ezek a kiválasz­tottak a város utcáin, s méltóságteljes üdvözlésen kívül (hogy gyakorlatot szerezzenek a cilinder megemelésben) más kapcsolatot nem tartottak fenn a többi halandóval. Hát igen, ebben az épületben most kiváló orvosok kezelé­se alatt talál gyógyulást 'a gyár bár­melyik alkalmazottja. De térjünk vissza az ambulanciához. Üzemi egészségügyi központ nálunk nem újság. Az van mindenütt. A sviti egészségügyi intézetnek azonban van egy teljesen különálló és független osztálya, amelyet az egészségesek lá­togatnak rendszeresen. Ez az osztály vízgyógyintézetből, kis tornateremből és szaunából áll. A tornateremben bor­dásfal, gyűrű, villanyra működő futó­szalag, melyre ha rááll az ember kény­telen egyhelyben szaladni, mert a szalag alatta rettentő sebesen mozog, ugyancsak villanyra működő lónyereg, amelyen ülve az embernek minden porcikája mozog. A szalagtermelésnél való elfoglaltság sokaknál idült reuma­tizmust vált ki és ezeknek a kis re­habilitációs tornaterem nagyon jót tesz. Es ml a szauna? A szuana Észak­Európában, de fő­leg Finnországban elterjedt száraz fürdő, amely ,:élkül a lakosok el sem tudják képz2Ín.i életüket. Jóformán minden utcában van nyilvános szau­na, de magánszau­na is akad bőven. A következőképpen használják: Egy kis helyiséget keme-i­cével körülbelül 110 fokos hőmérséklet­re fűtenek jel. Eb­ben az izzó hőség­ben tartózkodik a fürdőző 15—20 percig. Innen a szomszédos helyi­ségbe megy, ahol megmártja magát a 11 fokos vízzel megtöltött kis meden­cében. Majd visszatér a szaunába, és megint a hideg vízbe. Két-háromszori ismétlés után, egy harmadik helyiség­ben köt ki, ahol lepedőbe burkolva fél óráig pihen egy nyugágyban. A szauna felszereléséhez még egy kis dézsa hi­deg víz és egy köteg nyírfaves%zö tar­tozik. A fürdőző, ha már „túlságosan" melege van és még nincs itt az ideje, hogy megmártsa magát a hideg me­dencében, a dézsából spricceli le magát, a nyirfavesszővel pedig testét ütögeti, hogy vérkeringését felfrissítse. A szau­na állítólag kitűnő idegmegnyugtató, frissé, rugalmassá teszi a testet és aki egyszer megpróbálta, annak örök szen­vedélyévé válik. A Svit-gyárban öt évvel ezelőtt Vetečnik elvtárs, a szo­ciális- és egészségügyi osztály lelkes megszervezője vezette be és azóta annyi a szaunázó, hogy csak előjegy­zésre, kéthetenként egyszer jut egyre a sor. — Ha az emberek máshol is meg­ismernék, milyen pompás iolog a szaitna, milyen jót tesz az egészségnek, mennyire felfrissíti a testet, idegeket egyaránt, biztosan Csehszlovákiában is, úgy mint Finnországban, gombamódra elterjedne, — bizonygatja Hajný elv­társ, az egyik bősz szaunázó. Még néhány érdekesség a gyárról A Svit-gyár, mint egység, több ön­álló üzemre oszlik. A már említett cipó- és gumiüzemen kívül a korszerű harisnyaüzemről sem feledkezhetünk meg. A hajszálvékony monofil-szilon harisnyáktól kezdve, a legolcsóbb fér­fizoknikig, mindent gyártanak itt. Önálló üzem a villanytelep is, amely az idei első félévi országos versenyben a második legjobb üzemi villanytelep lett. Mellette, mintha a felhőket si­mogatná, egy sudár kémény nyúlik a magasba. 1953—54-ben épült ez a 144 méter magas kémény, s a többi között arról nevezetes, hogy a legmagasabb egész Európában. Gépipari üzem, fakellékeket gyártó üzem, bőrkikészítő üzem, javító és karbantartó üzem, cipőkrémgyártó üzem, nyomda és még ki tudná felso­rolni mi minden tartozik ehhez a ha­talmas komplexumhoz. Az épületek között az árut a háztetőket összekötő drótkötélpályán szállítják. Mindenről nem lehet beszámolni rrég egy ilyen hosszú cikk keretében sem. Befejezésül még annyit: Igaz, hogy Bata építette fel ezt a gyárat, de az épületek halott falak, a gépek vasból és szögekből álló szörnyetegek, ha az ember nem önt beléjük lelket, életet, mozgást. Bata éhbérért dolgoztatta munkásait, s akinek nem tetszett, fel is út, le is út. A kapu előtt naponta álltak sort a munkanélküliek. Egy he­lyett akárhány akadt. Szédületes va­gyonra tett szert, mert az emberekből kifacsarta még az utolsó csepp ener­giájukat is. Neki és érte dolgoztak, mint királynak az alattvalói, de értelem és érzelem nélkül. Mennyivel más ma ott az élet! Nincs többé bubus és nincs is szükség rá. Övék a gyár, maguknak dolgoznak. Vidáman zakatolnak a gé­pek és vidáman, optimistán mosolyog­nak az emberek. S gyermekeik? Az üzem gyönyörű pionírtáborában töltöt­ték vakációjukat. Lesülve, meghízva, duzzadó egészségben érkeztek haza. Minden bizonnyal legtöbbjük a Svit­gyár jövendő gárdáját képviseli. Előt­tük a ragyogó távlatokkal bíztató jövő! * * * Bevezetőmben csak érintettem Gott­waidovot, a várost. Hadd emlékezzem Színjátszó csoportok vezetőinek megbeszélése A legszebb sugárút meg róla részletesebben, hiszen ilyen jellegű városunk nincs az egész or­szágban. Rövidéi talán így lehetne jel­lemezni: modern skatulya-házak és mindenütt, amerre csak a szem ellát, zöld, zöld és megint zöld. Rengeteg a háború után épült új ház. A Bata ál­tal épített régi negyedeket rögtön meg lehet különböztetni az új építkezé­sektől. ő két-, vagy négylakásos kis házakat épített, soha nem többet, mint amennyi jelentkező volt. A lakásokért azonban akkor egyáltalán nem vere­kedtek, inkább bejártak a falvakból. Ma pedig az állandó építkezések elle­nére a lakásínség Gottwaldovban ugyanolyan probléma, mint másutt. Eddig ezer új lakásegység épült, csupa 8—9 emeletes felhőkarcoló, a legkor­szerűbben berendezve. Van egy kollek­tív háznak elnevezett tizenegyemeletes épület, amelyben a gyönyörű bölcső­déktől, óvodáktól, kezdve; a tágas, elegáns étteremig minden megtalál­ható. Jelenleg panelházakat építenek, hogy ezzel is meggyorsítsák az épít­kezés ütemét. Gottivaldovi érdekesség, hogy min­den óriási és minden a cipőre emlé­keztet, szállodája tizenegyemeletes, több klubhelyiséggel, télikerttel, étte­remmel és négy kávéházzal. Az egyik fenn van a tizenegyedik emeleten levő teraszon, ahonnan majdnem olyan szép a kilátás, mint a gyár adminisztrációs épületéből. A szobák berendezéséhez egy kis cipőállvány tartozik. Az emberek roppant szívélyesek, ba­rátságosak, vendégszeretök s nagyon, nagyon szeretik Gottwaldovjukat és büszkék rája. Nehéz onnan valakit máshová csábítani, még ha Prágáról í van szó, akkor is. Beszélgettem egy l egyetemi hallgatóval, aki az idén Prá­, gában végez és maradhatna végleg a fővárosban. Hallani sem• akar róla. Nehezen búcsúztam Gottwaldovtól. Én is megszerettem rövid tartózkodá­som alatt. Addig néztem ki a vonat­ablakból, amíg utolsó ház is eltűnt előlem. Ogy hallottam, mintha a vo­nat is azt zakatolná: a viszontlátásra. KIS ÉVA öntevékeny színjátszóinkra kultu­ránk terjesztésében fontos szerep hárúl. Ezt senki sem tagadja. Az el­múlt évek tapasztalatai mégis azt bizonyítják, hogy az egyes színját­szó csoportok nincsenek tisztában kül­detésükkel és korántsem töltik be azt a hivatást, amire a nép kulturá­lis nevelésénél hivatottak. A hibák elkövetésének okai mind a hivatalos szerveknél, mind a cso­portoknál keresendők. Mert volt és van hiba a kulturális tömegigényt rosszul értelmező, művészileg értékér­zéketlen színjátszó csoportok vezetői­nek elképzelése körül, de volt és van hiba hivatalos szerveink intézkedé­seiben, amelyek a kulturális politikát rosszul alkalmazva, vagy túlságos bal, vagy túlságos jobbratolódást ered­ményeztek. Gondolok itt arra, hogy egyes esetekben túlhajtották az úgy­nevezett „aktuális" és a kifejezetten csak „mai" témájú darabok játszá­sát. Másik esetben meg a célt és a művészi értékérzéket mellőzve hagy­tak jóvá mindent, amit a kiforratlan közízlés kívánt, vagy jónak tartott. Talán mondani sem kell, hogy mindkét véglet hibás, rossz. Ezek kö­vetkeztében adódott az a helyzet, hogy számos színjátszó körünk előtt elsikkadtak a valóban nevelöértékű, művészileg kifogástalan darabok. A színjátszó csoportok vezetőinek mostani megbeszélése, melyet a Cse­madok bratislavai helyicsoportja ren­dezett, választ próbált adni: a jövő­ben hogyan és mit játszanak mű­kedvelőink. A felmerült problémákra az összejövetel nagyjában megadta a választ. Ezért mondhatjuk hasznosnak ezt a megbeszélést és ezért érdemli meg, hogy foglalkozzunk vele. Nagymegyer, Dunaszerdahely, Szene, j Diószeg, Galánta, Somorja és Bős színjátszócsoportjainak vezetői jöttek el a megbeszélésre. Előző este közö­sen megtekintették a bratislavai Nem­zeti Színházban színre került Milán Jariš „Értelmiségiek" című darabját. A darab megtekintése azt a célt szol­gálta, hogy az igényes előadáson szerzett tapasztalatokkal és benyo­másokkal vitát indíthassanak az „Ér­telmiségiek" mondanivalójáról és ren­dezéséről, valamint azokról a problé­mákról, amelyek az öntevékeny szín­játszó csoportok előtt felmerültek. A vitát megelőzően Egri Viktor ál­lamdíjas író tartott számos problémát felölelő, értékes előadást, alaposan elemezve az „Értemiségiek" eszmei mondanivalóját, rendezését és az egyes szereplők munkáját. Előadásában kimerítően beszélt a színjátszásnak és rendezésnek azok­nak a problémáiról, amelyek színját­szócsoportjaink előtt fennállnak. Kü­lönösen hatottak a megjelentekre azok a szavai, amelyekben kifejezés­re juttatta, hogy színjátszó csoport­jainknak _ feladatuk a szép és helyes magyar nyelvhasználatra való nevelés is. Hogy színjátszó csoportjainknak nagy szerepe van édes anyanyelvünk ápolásában — ezzel mindenki egyet­értett. Mi csak azt szeretnénk, ha a gyakorlati megvalósítás legalább olyan határozottan folyna, amilyen határo­zott volt anyanyelvünk ápolása szük­ségességének a felismerése! A vitában felszólalók előbb az „Ér­telmiségiek" előadásáról beszéltek. Az­tán a saját problémákra terelődött a szó és főképpen az került előtérbe, hogy mit játszanak az öntevékeny színjátszó körök. Egyöntetű volt a vé­lemény, hogy a közönségnek nemcsak a könnyű műfaj és az operett kell. A szükséges kellékek birtokában, megfelelő színpadon, jó csoporttal ezek is előadhatók. De nem vissza­térően újra és újra csak ezek! El­sősorban komoly, igazán művészi da­rabok kellenek. Aztán, ezek mellett, színre kerülhetnek a tisztán csak szórakozást nyújtó könnyebb fajsúlyú darabok is. Az elsőbbség azonban a nagy gondolatokat és érzéseket kife­jező színmüveké. Ezt meg kell ér­teni rendezőknek, színészeknek és nézőknek egyaránt! Egy színjátszó kör jólvégzett mun­kájának fokmérője nem az, hogy hány­szor játszanak el nagy sikerrel egy operettet, hanem az, hogyan birkóznak meg az igényes mondanivalójú, ne­velóhatású, embert és jellemet for­máló darabok színrevitelével. Szó esett a vitában arról is, hogy színjátszó csoportjaink megfeledkeznek a klasszikus magyar drámákról. Ha az adottságok egész darabok előadását nem is teszik lehetővé, próbálkozni kellene a Bánk-Bán, a Fáklyaláng, a Csongor és Tünde, vagy más klasszi­kus drámák egy-egy nagy jelenetének színrevitelével. Nem egy színjátszó csoportunk ilyen igényes feladattal bizonyosan sikeresen megbirkózhatna. A vita azt is célozta, hogy az önte­vékeny színjátszó kör vezetők dolgoz­zanak ki terveket, mit akarnak együt­tesükkel az év folyamán előadni. Szó esett arról, hogy a programtervekből nem szabadna hiányoznia a mai témájú és már említett drámákon kívül G. B. Shaw, Vietor Hugó, Ibsen, Gogol, Gor­kij és a többi nagy író egy-egy szín­művének sem. Idén emlékeztünk meg Henrik Ib­senről, a modern dráma egyik megte­remtője halálának évfordulójáról. Saj­nálattal kell megállapítanunk, hogy ön­tevékeny színjátszóink közül senki sem gondolt arra, milyen aktuális len­ne, éppen az évforduló alkalmából be­mutatni valamelyik színművét. Az öntevékeny színjátszó csoportok vezetőinek megbeszélése hasznos volt. Gyakorlati értéke a jövőben bizonyára megmutatkozik a csoportok jólvégzett munkájában. Megelégedéssel írhatunk arról is, amit Gőgh László, a Csemadok bra­tislavai kerületi titkára mondott: ha­sonló jellegű megbeszélés az év folya­mán még négyszer lesz. Ennek előre is őszintén örül min­denki, aki szívén viseli kulturális éle­tünk és öntevékeny színjátszó csopor-i tunk ügyét. Honi Béla A TELEVÍZIÓNAK KÖSZÖNHETJÜK A brnói gépipari kiállításra köztár­saságunk minden részéből érkeznek lá­togatók. A pavilonok előtt mindenhol tömegek állnak. A tolongásban hulla­nak a kabátgombok, de még más is előfordul. A televízió, rádió és telefonkészü­lékek pavilonjában történt a követke­ző eset: Egy sötét helyiségben külön­féle típusú televíziós vevőkészülékeket állítottak ki. Itt valamennyi egyforma képeket vetít a bejáratnál levő tolon­gást. Amint ezt figyeljük, egyesek ta­lán szégyenlik már, hogy néhány perc­cel ezelőtt ugyanúgy rontottak be ebbe az épületbe, mint azok, akik utánuk jönnek. A bejáratnál azonban akad­nak látogatók, akik félreállnak és fi­gyelik, ahogy a csehszlovák televízió operatőrje rájuk irányítja a f elvevő­gépet. Ezeket a legjobban látni a tele­víziós készülékek képtiikrein. Figyeljük a néma jeleneteket. Katonák állnak a felvevőgép előtt. Odébb egy kislány almát eszik, mellette hat év körüli gyermek sír. Vajon miért? Egy férfi, aki idebent s velünk együtt figyelte a kinti eseményeket, adta meg rá a választ. Kiáltásával megtörte az itteni csendet: — Jé, az elveszett kislányom. Jóformán meg sem nézhettük az ille­tőt, rohant a bejárathoz. Televízión keresztül figyeltük a további esemé­nyeket. Az illető karjába kapta kis­lányát, s magához szorította. A gyer­mek abbahagyta a sírást. Örömük ha­tártalan volt. Hálásak a televíziónak, hogy megtalálták egymást. D. V.

Next

/
Thumbnails
Contents