Új Szó, 1956. szeptember (9. évfolyam, 244-273.szám)

1956-09-22 / 265. szám, szombat

( Kína Kommunista Pártjának VIII. kongresszusa ) A Kínai Népköztársasig második ötéves tervéről A Kínai Népköztársaság ötéves tervéről Csou En-laj elvtárs tartott beszámolót Kína Kommunista Pártjának VIII. kongresszusán. A kongresszusi vita után a tervjavaslatot az államtanács elé terjesztik megvitatás végett. Az alábbiakban ismertetjük a beszámolót. Csou En-laj mindenekelőtt részletesen elemezte az első ötéves terv eredményeit. Első helyen azt említtette meg, hogy 1957 végére a kapitális építkezésekre fordított beruházások tervét mintegy 10 százalékkal túlteljesítik. Ennek eredmányekent az első ötéves terv végére, tehát 1957-re 500 ipari üzemet építenek, illetve építenek újjá terven felül. Az ipar évről évre teljesítette össztermelési tervét, 1956 végére pedig eléri az 1957-es előirányzatot. Az első ötéves terv végére az ipar mintegy Íj százalékkal teljesíti túl az eredeti tervet. Az első ötéves terv éveiben a kínai mezőgazdaság nagy nehézségekkel küzdött. 1953-ban és 54-ben az ország több vidékén a pusztító elemi csapások tönkretették a termést. 1955-ben már egész Kínában bő termés volt. Gabonafélékből összesen 349,6 milliárd cint (egy cin = 0,5 kilogramm), gyapotból 30 360 000 tant (egy tan = 50 kilogramm) takarítottak be. 1956-ban ismét elemi csapások sújtották Kína több vidékét, de még így is a gabonafélék össztermése az idén eléri az 1957-es előirányzatot. Az első ötéves terv gazdasági sikerei szorosan összefüggnek a társadalmi változásokkal, mindenekelőtt a kapitalista vállalatok és a magánkereskedelem szocializálásával. Ez év júniusáig a kapitalista vállalatok a termelt áruk értékét tekintve 99 százalékban, az ott foglalkoztatott munkások és alkalmazottak számát tekintve 98 százalékban állami-magán vegyes vállalatokká alakultak. Hasonlóan nagy változások mentek végbe a magánkereskedelemben is. Csou En-laj elvtárs részletesen foglalkozott az életszínvonal alakulásával. Megállapította, hogy egy bizonyos időszakban a munkabérek emelkedése elmaradt a munka termelékenységének növekedése mögött. 1955-ben például az ipari vállalatokban (nem számítva a kapitalista vállalatokat) a munka termelékenysége tíz százalékkal volt magasabb, mint 1954-ben, a munkások és alkalmazottak bére azonban mindössze 0,6 százalékkal nőtt. E hiba kijavítása 1955 végén kezdődött meg. 1956 áprilisától országos méretekben bérreformot hajtottak végre, s így az idén a munkások és alkalmazottak bére mintegy 13 százalékkal magasabb, mint egy évvel ezelőtt volt. 1956-ban a munkabérek 33,5 százalékkal magasabbak, mint 1952-ben voltak. Ez annyit jelent, hogy az ötéves terv eredeti célkitűzését a munkabérek emelkedésére vonatkozóan egy évvel a határidő előtt teljesítették. A parasztság életének javulását mindenekelőtt a mezőgazdasági adó stabilizálása, továbbá a mezőgazdasági termékek felvásárlási árának emelése eredményezte. Az első ötéves terv tapasztalatai Csou En-laj elvtárs elemezte a gazdasági élet irányításában és tervezésében szerzett ötéves tapasztalatokat, amelyek igen fontosak a második ötéves terv végrehajtásánál is. . Nélkülözhetetlen — mondotta — megállapítani a népgazdaság fejlesztésének ésszerű Ütemét, kiindulva a szükségletekből és a lehetőségekből. Csakis ez teheti lehetségessé a népgazdaság viszonylag egyenletes fejlesztését. Mivel egy perspektivikus terv összeállításakor nehéz teljesen számításba venni mindazokat a tényezőket, amelyek esetleg később, néhány év múlva válnak reálissá, szükséges, hogy a terven évente bizonyos korrekciókat hajtsanak végre. Ez megtörtént már 1955-ben és 1956-ban is. Második tanulságként megállapította a beszámoló, hogy a legfontosabb objektumok építését össze kell kapcsolni a tervezés egészével, hogy a népgazdaság különböző ágai arányosan fejlődhessenek. E téren az első ötéves tervben követtek el hibákat is. 1953-ban például — mondotta Csou En-laj elvtárs — a népgazdaság néhány ágában és az ország néhány kerületében olyan nézetek uralkodtak, hogy mindenütt építkezni kell, nem számolva a lehetőségekkel és vakon előreszaladtak. Ez súlyos munkaerő- és nyersanyag-problémát okozott. Hasonló hibák mutatkoztak a mezőgazdaságban is: sok helyütt három-öt, sőt egy-két év alatt akartak megoldani olyan feladatokat, amelyeknek elvégzése hét-tizenkét évet vesz igénybe. A fő objektumok építésére helyezni a fő súlyt — állapította meg a beszámoló — egyáltalán nem jelenti ezeknek a fő objektumoknak elszigetelt fejlesztését, vagy a mindkét oldalú tervezésről való lemondást. Másrészt ez távolról sem jelenti azt, hogy a fő objektumokat ugyanolyan ütemben kell építeni, mint a népgazdaság más, kevésbé fontos ágait fejleszteni. Megduplázódik az ipari ter.rtelés A Kínai Népköztársaság második ötéves tervét — az előző öt év eredményeinek és tapasztalatainak felhasználása alapján — mmden oldalú tervezés jellemzi. Kína három ötéves terv alatt létre akarja hozni az ipar komplex rendszerét. Csou En-laj elvtárs foglalkozott azzal, hogy e kérdéssel kapcsolatban különböző vélemények hangzottak el. Egyesek szerint a Szovjetunió és a népi dejnokratikus országok léte fölöslegessé teszi, hogy Kína komplex ipari rendszert építsen ki magának. Más vélemények szerint, ki kell építeni a teljesen független nagyipart. A beszámoló rámutatott arra, hogy mindkét r.ézet helytelen. Eavrészt Kínának hatalmas természeti adottságai, óriási nyersanyagbázisa van, ami lehetővé teszi a legkorszerűbb ipar megteremtését, másrészt Kínának a szocialista építésben hoszszú ideig nélkülözhetetlen segítséget nyújt a Szovjetunió és a népi demokratikus országok. A második ötéves tervben a szocialista iparosítás alapjául továbbra is a kohászat, a gépgyártás, a villamosenergia-termelés, valamint a bányászat fejlesztése szolgál. Nagyobb figyelmet fordítanak egyúttal a kevésbé fejlett iparágak — az olajtermelés, a kémiai és a rádióipar fejlesztésére. Ezzel egyidejűleg elsőrendű feladattá válik az egész népgazdaság technikai átszervezése, az ipar technikai fejlettségének emelése. A beszámoló kiemelte, hogy az iparfejlesztésnek, amelynek magvát a nehézipar alkotja, szoros összefüggésben kell lennie a népgazdaság valamennyi ágával, különösén a mezőgazdasággal. A mezőgazdaság fejlesztése elengedhetetlen feltétele, az ipari sőt az egész népgazdaság fejlesztésének. „A mezőgazdaság fejlesztésének lassúbbodása — mondotta Csou Enlaj elvtárs — nemcsak a könnyűipar fejlesztését és a nép életszínvonalának emelését akadályozza közvetlenül, hanem kihat a nehézipar, sőt az egész népgazdaság fejlődésére, a munkás-paraszt szövetségre is." A második ötéves tervben pontosan megállapítják a nehéz- és a könnyűipar, az ipar és a mezőgazdaság, a gazdasági és a kulturális építés, az állami építés és a nép életszínvonala közti arányokat. A terv nagy figyelmet fordít továbbá arra is, hogy ne hanyagolják el a távoleső, a tengerparti és a nemzetiségi területeket a központi vidékek javára. A második ötéves terv végére, 1962re a kínai ipar kétszer annyit fog termelni, mint 1957-ben, a mezőgazdaság termelése pedig mintegy 35 százalékkal növekszik. # Csökkentik a védelmi és az adminisztratív kiadásokat Csou En-laj elvtárs foglalkozott a második ötéves terv és általában a tervezés legfontosabb elvi kérdéseivel. Fő tényezőként említette a felhalmozás és az elosztás ésszerű megtervezését. „Hazánkban az építkezés méretei legfőképpen attól függnek — hangsúlyozta — mennyit tudunk felhalmozni és elosztani." A második ötéves tervben a nemzeti jövedelem előreláthatólag 50 százalékkal lesz nagyobb, mint az előző öt év alatt. Mivel Kína népgazdasága még elmaradott, a mezőgazdaság, aránya még túlságosan nagy s a nép életszínvonala viszonylag alacsony — állapította meg a beszámoló — a felhalmozás részaránya a nemzeti jövedelemben nem növekedhet olvan gvorsan. Ezért nem sokkal lesz magasabb, mint az első ötéves tervben. így az elkövetkező öt év alatt a felhalmozás nagysága a nemzeti jövedelemmel egyenes arányban nő. Az elosztással kapcsolatban Csou En-laj elvtárs hangsúlyozta: a második ötéves terv alatt lehetővé válik, hogy a költségvetésben csökkentsék a védelemre és az adminisztrációs-igazgatási célokra szánt kiadásokat és nagyobb összegeket fordíthassanak gazdasági, kulturális és oktatási célokra. Az első ötéves tervben a honvédelmi és az igazgatási adminisztratív kiadások az egész költségvetés 32 százalékát tették ki, a második ötéves tervben pedig 20 százalékra csökkennek. • Az első ötéves tervben az összes beruházások 57,2 százaléka jutott az iparnak és 7,6 százaléka a mezőgazdaságnak. A második ötéves tervben ez 60, illetve 10 százalékra emelkedik. A beszámoló megállapította, hogy a második ötéves tervben növelni kell a beruházásokat a könynyúiparban is. A beszámoló foglalkozott az iparfejlesztés több részletkérdésével, igy megemlítette azt, hogy a nagy tbjektumok építésével egyidejűleg szükség van kis- és középvállalatok építésére is, mivel üzemképesebbek és gyorsabban érik el a tervezett kapacitást. Megállapította továbbá ,a beszámoló, hogy az ipar minden ágában, de különösen a könnyűiparban javítani kell a cikkek minőségét, növelni kell a választékot. A mezőgazdaság második ötéves tervével kapcsolatban Csou En-láj elvtárs elmondta, hogy a gabonatermés 1962-re eléri az 500 milliárd cint, a gyapoté a 48 millió tant. A második ötéves tervben — állapította meg a beszámoló — a legfontosabb feladat a termésátlagok növelése. A mezőgazdaság fejlesztésének második legfontosabb kérdése a sokrétűség. Az utóbbi néhány év alatt — mondta Csou En-laj elvtárs — nagy jelentőséget tulajdonítottak a gabona- és gyapottermesztésnek. Ez feltétlenül szükséges volt. De elhanyagolták a mezőgazdaság más ágainak fejlesztését, például az állattenyésztést, az ipari növények termesztését, a selyemhernyótenyésztést, nem fordítottak elég gondot a helyi adottságokra. Néhány mezőgazdr ági termék felvásárlási ára rendkívül alacsony volt, ez csökkentette a parasztok termelési kedvét. „Ezért fontos — állapította meg a beszámoló —, hogy a helyi szervek ne essenek az egyoldalúság és a káros egyszerűsítés hibájába, a tervezésnél az adott terület történelmi és jelenlegi természeti és technikai, gazdasági viszonyaiból induljanak ki, s vegyék figyelembe a parasztok szokásait, körülményeit." Ennek megfelelően rendezik a mezőgazdasági termékek felvásárlási árát is. A' beszámoló foglalkozott több fontos társadalmi-gazdasági problémával, így az állami-magán vegyesvállalatok kérdésével is. Ezeknek a vállalatoknak a termelése fokozatosan bekapcsolódik az állami termelés rendszerébe. E vállalatok átszervezése során óvakodni kell azonban a túlzott centralizációtól — figyelmeztet Csou En-laj, s egyúttal megállapítja, hogy a volt tőkéseket, akik a vegyesvállalatoknál dolgoznak, képességüknek megfelelően, továbbra is alkalmazni kell. A beszámoló végezetül a kínai nép életszínvonalának emelésével foglalkozott. t A második ötéves tervben a munkások és alkalmazottak bére mintegy 25—30 százalékkal emelkedik. A terv nemcsak a bérek emelését tűzi ki célul, hanem nagy aondot fordít a lakásviszonyok, a munka- és egészségügyi védelem fejlesztésére. A parasztság jövedelme ugyancsak mintegy 25—30 százalékkal nő. Ezt elsősorban az teszi lehetővé, hogy szabályozzák az állami felhalmozás és a szövetkezetek jövedelmének arányát, rendezik a mezőgazdasági szövetkezetek felhalmozása és a szövetkezeti tagok egyéni jövedelme közti arányt. Az állam egyéb eszközökkel is segíti a parasztságot: nagy összegeket fordítanak az öntözésre, továbbá külön alapot terveznek az elemi csapások által sújtott parasztság megsegítésére. A második ötéves terv a kínai nép anyagi helyzetének lényeges megjavításán kívül azt is célul tűzi ki, hogy emelje az egész nép kultúráját, s új, szakképzett káderek millióit adja a népgazdaságnak. Jumenben a Kinai Népköztársaság „koolaj metropolisában" kulturális és szociális célokat szolgáló új épületek r.őnek ki a főidből. Jumen fejlődése szempontiából nagy jelentőségű a város bekapcsolása az új LancsouSzinkian vasútvonalba. Képünk az egyik jumeni kőolajfinomítót mutatja. A Fegfő b feladat most: megszilárdítani a nemzetiségek egys igét, az imperialsstaellenes, hazafias egységfrontot, fej eszíen a népgazdas got és knitúrát, e lelni a lakosság éíetszínvonalát A testvér pá r tok üdvözletei a kongresszushoz Argentína Kommunista Pártjának nevében az argentin küldöttség vezetője üdvözölte a kongresszust. Hangsúlyozta, hogy a kongresszus eredményei nemcsak hogy megszilárdítják a kommunizmus táborát, hanem hozzájárulnak a nemzetek között: barátséghoz és ösztönzően hatnu'-; valamennyi békéért harcoló nemzetre. Ezután Gerard van Moarkerke Belgium Kommunista Pártja Központi Bizottságának nevében üdvözölte a kongresszust. Hangsúlyozta, hogy a belga nép a Kínai Népköztársaság teljes elismerését óhajtja és a diplomáciai kapcsolatok felvételét Kína és Belgium között. Laj Zso-ju, a kongresszus elnökségének tagja ezután felolvasta Burma és Malájföld Kommunista Pártjártak üdvözlő levelét a kongresszushoz. A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége nevében Jovan Veszelinov mondott beszédet, üdvözölte a történelmi jelentőségű kongresszust, méltatta a kinai nép harcát és sikereit, majd hangsúlyozta, hogy a JKSZ és Jugoszlávia mindenkor síkraszállt Kína nemzetközi érdekeiért. A két ország kapcsolatait méltatva, Kína szocialista fejlődésének sajátosságairól beszélt és kijelentette: ezek a sajátosságok a mi felfogásunk szerint bizonyos értelemben emeltyűjévé válnak Kína szocialista fejlődésének. Az ülés ezután Tau Csou, Kvantung tartomány pártbizottsága első titkárának felszólalásával folytatódott. Főleg a mezőgazdasági termelés kérdéseit, a szövetkezeti mozgalom fejlődésének kérdéseit boncolgatta, amelyek lehetővé tették a gazdálkodás ésszerű módszerének alkalmazását. Csou Kuan-vu, a sicsinsani vasművek igazgatója az üzemnek nagy beruházások nélkül történő átépítéséről beszélt és kérte, hogy az üzem átépítését egy hatalmas kohókombináttá sorolják be a második ötéves terv feladatai közé. A falvakon folytatott adópolitikáról Szun Csi-ho, Honan tartománybeli pártbizottsági vezető beszélt. Több javaslatot tett az adórendszer módosítására. » t Csan Kuo-hua a tibeti pártbizottság titkára Tibet jelenlegi helyzetéről beszélt. Hangsúlyozta, hogy a tibeti pártszervezet tevékenysége Tibet autonóm terület előkészítő bizottságának létesítése következtében új szakaszba lépett. A legfőbb feladat most, megszilárdítani a nemzetiségek egységét, az imperialistaellenes hazafias egységfrontot, fejleszteni a népgazdaságot és kultúrát, emelni a lakosság életszínvonalát. Csan Kuo-hua, a kongresszus részvevőinek bejelentette, hogy az? idén Tibetben iskolákat létesítenek és megkezdik a tibeti dolgozók szakképzettségét fejlesztő tanfolyamokat. Olyan árpolitikát keli megvalósítani, ameiy ösztönzi a termelést Csen Jun elvtárs beszéde Peking. (ČTK) — Kína Kommunista Pártja VIII. kongresszusának szeptember 20-i ülésén beszédet mondott Csen Jun, Kína Kommunista Pártja politikai irodájának tagja, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának alelnöke. Csen Jun beszédében rámutatott, hogy Kína az ország szocialista átépítésében döntő győzelmeket aratott az ipari és kézműipari termelés terén, a mezőgazdaságban és a kereskedelemben. Kína gazdaságának döntő formájává a szocialista gazdaság vált. Az eddigi nem szocialista szektor gyors átalakulása szocialista gazdasági szektorrá azonban új problémákat vetett fel és új feladatokat tűzött ki. Csen Jun hangsúlyozta, hogy a tőkés vállalatoknak vegyes állami magánvállalatokká való átalakítása után a munkásosztálynak az a feladata, hogy áttérjen a termelésnek a munkások által történő ellenőrzéséről a termelés közvetlen állami irányítására. Csen Jun továbbá rámutatott, hogy e vállalatok irányításában az államnak a munkások és a többi alkalmazottak széles tömegeire kell támaszkodnia, a vezető állásokba tapasztalt és tehetséges munkásokat és alkalmazottakat kell helyezni és hogy szigorúan kell gondoskodni arról, hogy a vállalatokat demokratikusan irányítsák. v Csen Jun a továbbiakban több elvi jelentőségű kérdéssel foglalkozott, amelyek napjainkban vetődtek fel a tőkés iparban és kereskedelemben eszközölt szocialista átalakítások után. Csen Jun hangsúlyozta, hogy most meg kell változtatni az ipari és kereskedelmi vállalatok közötti kapcsolatokat. A legfontosabb termékeket továbbra is összpontosítottan kell vásárolni és eladni, a közellátás megjavítása és a piac stabilizálása érdekében. A közszükségleti árucikkek vásárlását és eladását azonban nem fogjuk tovább összpontosítani. Meg kell szüntetni a termelés túlméretezett összpontosítását. Továbbá olyan árpolitikát kell megvalósítani, amely ösztönzi a termelés növekedését. Rendet kell teremteni az állami tervezés egész rendszerében is. Az Eszakkelet-Kína-i Hejlunkian tartományban az idén két új bányát helyeztek üzembe. Képünkön a hokani szénkörzetben levő új bánya kompresszorai láthatók. Az Északkelet-Kína-i Hrüunkian tartományban It-vo hokani szénmedence két új bányája közül az egyik túrna villanytelepének berendezését mutatja képünk.