Új Szó, 1956. szeptember (9. évfolyam, 244-273.szám)

1956-09-21 / 264. szám, péntek

ABÓ BELA ÖTV Nem szedetem a névnapokat, születésnapokat, ünnepeket, nem sze­retem az üdvözleteket, köszöntése­ket, jókívánatokat, azon egyszerű oknál fogva, mert az ilyesmit nem lehet szokványszólamok, frázisok nél­kül megúszni. És most mégis merek és tudok születésnapra írni és most mégis tudok frázis és szólam rielkü, üdvözlést, tisztelgést tolmácsolni, azon egyszerű oknál fogva, mert ez most Szabó Bélát illeti. Szabó Bélát köszöntöm, a közülünk valót, a szlovákiai magyar írót, ki ma ötven éve lett ember és akit ötven év múltán nyilvánosan és han­gosan emberként szólíthatunk és ünneoelhetünk. Minden emberéletet az emoerkinccsel való sáfárkodás ha­tároz meg. Ez a (mérték, ez a nyugta. Szabó Béla esetében ma ötven év nyugtáját hiánytalanul szövegezhet­jük Ha valaki megérdemli, hogy kö­szöntéssel. köszönettel tiszteljük meg, akkor Szabó Béla elmére kell adresszilni mondanivalónkat. Nincs szlovákiai íróember, aki annyit küz­dött volna a tollal és a tollért. a si­kerért és az eredményért, aki olyan görcsösen, olvan elkeseredetten és szerelmetesen markolta volna a tol­lat, olyan szívósan, annyira fanatikus önhittel és hajszoltsággal, mint ő. Mint a mesék szabólegénye, tűt cse­rélt tollal, hogy magát, hangját és mondanivalóját varázspálcává szépít­se. De az élet nem mese és az iras nem hipp-hopp varázslat A toll, ez a legegyszerűbbnek látszó munkaesz­köz, a legotroimbább, a lególmosabb nehezék: nem tud és nem akar en­gedelmeskedni. Be .;ell törni, könnyű­vé kell simogatni, meg kell szokni, meg kell érdemelni. A tollnak titka van: meg kell keresni, súlypontja: el kel! találni. A tollal és tollért har­colni kell: embereket, tudást, világot Eay ember elárvultságában toll­ra tűzte önmagát, a toll a súly alatt megnehezült, földig hajolt: mozdu­latlanságba, reménytelenségbe, de a könny, de a dac, de az akarat, a makacs húség — egy ember élete — attól mondanivalójává szépült, má­soké lett. Amikor felsikoltott: „Éhes vagyok!", akkor ez azt jelentette: éhesek vagyunk, amikor első aján­dékát, álmai vágyát, a lopott almát karácsonykor odaajándékozta anyja­nak és ez a proletárajándékot to­vábbadta szomorú, keserű apjának, hogy az visszaajándékozhassa vele — fiát, akkor e körforgásban és körforgással önmagától adódott egy igaztalan, egy embertelen világ ké­pe. vágva és ítélete. Szabó Béla költőként indult, köl­tőként óhajtozott és átkozott, ke­nyértelenül tudta, akarta és merte a szépet, versekkel indult, hogy vé­gül prózává tömörítse élményeit, meg­látásait: emberi nyomorúság és nyo­morultság emberségdokumentumait. Nincs pontosan kicirkalmazott, kör­vonalazható költészete, de vannak halhatatlan verssorai. A legszebbet nem lehet eleget isimét*'ni: Csend ... halljátok* álmom • kenyér meg tej kopog az ablakomon. Szabó Béla lentről jött, a mélyből, a szegénységből, a „szegényszagból": ezt a levakarhatatlan élményréteget hordozza testén és lelkén páncél­ként. Ez a riasztó emlék, ez a vádló valóság: Szabó Béla bűvköre. Ezen belül sebezhetetlen és csak e körbői sebezhet halálosan. A páncélt, a bűv­kört mindenütt és mindenüvé ma­gával hordozza: akik éhesek voltak és éhesek maradtak, belőle szólnak és általa vádolnak. A mélyből jött és kell felkeresni, megkeresni, mégis- j m°st magaslati levegőt szív es áraszt, merni, egész poggyásszal kell eléje- i É s mindezt makacsul, az önmagához, állni, tudnivalóval, szavak, fogalmak éSményigazához való hűségben és kincsével, hogy szólásra bírjuk, hogy önmagától erte el. Légy Jifl onma­társunkká vagy szolgánkká tegyük, j 9 adhoz : ezt a l e9 fóbb írQ1 szabá ly l És mindezt egyedül, minden segit- ! ö hitelesíti es példázza. ség nélkül. A toll munkát ad, és kitartást, tü­relmet kíván. Az írás titka nem utol­sósorban a szívósság, a makacsság. És mi más jellemzi S'ibó Bélát, mint a tollal és tollért való szívós makacsság?! Hányszor adtuk fel Sza­bó Bélát és tolla hányszor hódította vissza szívünket és elismerésünket Makacs és hü maradt minden élet­jofon és minden sikertelenség kö­zött, és igaz maradt tévedéseiben és tévelygéseiben, igaz keresésében és útvesztettségében és igaz — megta­lált, mondanivalóvá ért szavaiban. „Jóra, igazra vezérlő kalauz": írtuk utolsó könyvéről. Jóra, igazra vezérlő toll: a szabólegény makacs szí/őssága varázspálcát valósított, mesék igaz­ságát realizálta: a jó, az igaz ember győzelmét. Fiatal íróink segítség, tanács, ta­nítás után kiáltanak. írót íróvá nem lehet segíteni és dajkálni. Minden író szobáia négy fala között való­jában a mesebeli sárkánnyal küzd: az egész világgal. Ennél átfogóbb is­kolát senki sem abszolválhat. Az író önküszködésben lesz azzá, aki: min­denkié: Ez egyéniségének, varázsá­nak titka. Az írást nem lehet meg­tanulni, lemásolni, a tollnak nincse­nek fogásai, az írást meg kell szen­vedni, a mondanivalót ki kell hor­dozni. Szabó Béla esete, élete és müve legyen intelem, biztatás és példa a fiatalok felé: „magamban bíztam kezdettől fogva", mondotta ama másik lentről jött, és lett a legnagyobb: József Attila. Aki meg akarja rajzolni Szabó Bé­la ír "i portréját, annak az arcát kell lemásolni: ez az arc keserű, öreg és ráncos ?s ilyen volt, amikor vagy harminc év előtt először megláttam: arc, ember, kinek nem volt gyermek­kora, zavartalan öröme, ki sose le­hetett gyerek: boldog és elfeledke­zett és aki épp azért mindig és mindenben ezt vágyja és akarja. Ezért ír: ezért a bolclej gyermeksé­gért, aimi neki sose adatott meg. Ezért hat: tisztázva akarja a tisztát, íz örömöt. Ezzel a konok nosztalgiá­val, ezzel a le nem tagadott hiány­érzettel lesz a gyerekboldogság ho­zóinak. a béke és a társadalmi igaz­ság embereinek szövetségese, támo­gatója, segítője, elvtársa. Nézzétek az arcát. még nincs megbékélés rajta, csodálkozás, féle­lem és kérdés ráncolódik felénk. A félelem, az embertelenség, a háború grimasza nem simult még el, a kér­désekre, a kételyekre még csak most készülődik világszerte a felelet, imég csak most kovácsolódik a milliárdos bűvkör, de közben az ember szenved, csodálkozik 'S ráncolva kérdez, de ha itt ez arcon, itt ez ember írá­saiban felcsillan a mosoly, akkor ez napnál jobban világít és melegít. A szív jelenléte fénybeborít mindent: embersége ilyenkor az egyedül le­hetséges mondanivalót sugározza, és ez nem más, mint az emberben, az emberségben, a szocialista humaniz­musba vetett hit. Ráncos, ocfozott arc, mely az örök gyerekemberséget hordozza: ki csodálkozik, hogy leg­szebb, legigazabb sikerét ifjúsági re­gényével aratta? Gyerekek, ifjak és anyák: ez a világa és témája. A proletáranyát magyar prózában ó rajzolta kiradirozhatatlanná, amikor ma emberként és íróként ünnepeljük, ki mondhat ennél szebbet és na­gyobbat? Szabó Béla születésnapját nem tudom szokványkeretek közt elkép­zelni. A szerkesztőség bizonyára va­lami házi ünnepet fog rendezni, kol­légái összejönnek, kezet ráznak ve­le, majd bort bontanak és koccin­tanak. Ez mind szép és helyes lesz, de ez ünnepnek a valóságban így ké­ne lefolyni: gyerekek jönnének, so­kan, százan és ezren, fagylaltot szopogatva és narancsot majszolva, jönnének virággal és édes buksi szemekkel, utánuk lerúgottalpú fo­cizó srácok, rongylabda helyett igaz bőrlabdával és jönnének végül az anyák és köztük a legöregebb, a Iegráncosabb, a legszenvedtebb megölelné és megcsókolná Szabó Bélát, minden proletáranya, min­den tegnapi szenvedő és gürcölt anya nevében, és akkor könny lopakodna a szemünkbe, mindenki szemébe, és az ünnepnek vége volna és az ünnep mese volna, igaz volna: a tollá va­rázsolt varrótű legigazabb ajándéka, leghitelesebb nyugtája. FÄBRY ZOLTÁN MÉRLEGEN Nem elég csak a külső, a keret, A forma, a hang és az alkalom; Mérlegre tesznek, — észre sem veszed, S kiderül, van-e benned tartalom. S mint nemes fém, választóvíz alatt, Állód a próbát, s ott is tündökölsz... Vagy végzetszerűen megadod magad, És próba közben darabokra törsz. Mert nem elég csak keretnek lenni, S kiáltásnak, mely visszhangot se ver. Nem elég csak alkalomra lesni, Gyöngyszemmé válni, mely porban hever. Csihold életre a gondolatot, Mi agyad rejtekében megfogant. És hitedet ha máglyának rakod: Lángján gyúlj ki, mint égre csapó hang! Igaz emberit, nagyot kell tenned, S állhatsz választóvízben, s mérlegen: A mérleget javadra billented, S szavad pecsét lesz új törvényeken! CSONTOS VILMOS Rövid történet Egy üzletben láttam. A pénztár előtt alacsony, munka­ruhás, idősebb férfi áll. Fizet, valami apró még visszajárna neki. A pénztá­rosnő eléje számolja a filléreket. — Bácsikám, öt fillérem nincs, nem tudna maga adni? — kérdezi kedves mosollyal. — Mi az, hogy nincs? — pattan fel az, mint egy lürcsög. — Kell, hogy legyen! Olyan nincs, hogy nincs! — Nincs kérem, — magyarázza a nő mentegetődzve. — Nem tehetek róla, tessék, nézze csak — mutatja a fiókot, melyben az aprót tartja. — Szép pénztárosnő maga, — kia­bál az ember — egy vacak öt fillérese nincs! Hát itt van tíz fillér — vágja oda — egye meg! Es dühösen elfordul. A pénztárosnő megbántva néz utána. — Mondja kérem — panaszkodik a soron következőnek — megérdemeltem ezt a gorombaságot? — Micsoda, még beszél! — ugrik vissza az előbbi paprikáskedvü vevő. — Még jár a szája? Adja vissza a pénzemet azonnal! — vágja eléje a blokkot. A szegény nő nem bír szólni za : varában. — Mit bámul? — kiabál a hörcsög. — Azonnal adja vissza! Én dolgozó ember vagyok, jogom van a pénzemet ott elkölteni, ahol akarom! Mit lehet csinálni? Pénzét vissza­kapja, a pénztárosnő reszkető kézzel fiilig vörösen a szégyentől, számolja ki eléje. Ö pedig, mint aki dolgát jól végezte, büszkén, emelt fővel távozik. Talán az tetszik neki, hogy ő milyen fenegyerek. Nem hagyja magát, nem bizony! Kár pedig olyan büszkének lennie. A jelenetet többen látták, és bár senki sem szólt közbe, a szemekben valami csendes, tengermély utálat ült, ahogy kísérték peckesen lépkedő alakját, mintha azt sugározták volna: patkány! DUBA GYULA KULTURÁLIS HÍREK Nemzetközi múzeumi hetet tartanak az UNESCO szervezésében október 6­tól 13-ig mindazokban az országokban, melyek a világszervezet tagjai. * * * Színészcserét tervez a jövő eszten­dőre a Szovjetunió és az Egyesült Államok: a terv szerint 500—500 színész menne az egyik országból a másikba. Páratlan gyűjteménnyel gyarapodott a párizsi Nemzeti Könyvtár — írja a Lettres Francaises. A világhírű Sirot­féle fényképgyűjtemény jutott a könyvtár birtokába. Sirot 1850—1914 között 70 000 eredeti fényképet, to­vábbá lapokban, könyvekben megjelent felvételt válogatott össze és rendsze­rezett. Gyűjteménye egyedülálló a vi­lágon. A 120 kim-es sebességgel száguldó Osló—Stockholm közti gyors első osztályú fülkéjében írom e sorokat. Az írás itt kissé lassabban megy, gas belépődíj ellenére minden este mint a szilárd talajon. Egy hétig vb'l- telt ház mellett játszunk. A siker tunk Norvégia fővárosában, Oslóban. Oslo Oslo régen, a középkorban kelet­kezett és fából épült. Többször le A L U C N I C A V A L ÉSZAKON V. mint Bergenben hatalmas. Vastaps, tasztikus számok ismétlése, újságok kritikái , stb. minden arra mutat, hogy jó „ „_. . ü'~ iirY. ľ" "'T"/ _ ... ' p-k gyarazat kell. Osló város polgármes­ultramodern freskókkal, melyeknek megértéséhez bizony ma­lmunkat végzünk égett, majd 1624-ben IV KnsztíIn a népművészetet dán király újraépítette és Krisztiáni- Szaba d bőnkben Osló utcáin sétá­énak nevezte el. Munkájából azon- lunk : ismerkedünk nevezetességeivel, ban nem maradt több mint az Ak- épületeivel. A vásártéren, melyet rö­jól kepviseijuk tere pohárköszöntővel üdvözöl be n. nünket. Együttesünk szlovák népmű­vészeti emlékeket, üveg-, kerámiai tárgyakat čičmani viseletet és sarút ajándékozott Osló városának, melye­kerhus erődítmény. Az Oslo nevet vide n Torvet-nek neveznek, a város ket a polgármestere köszönettel vett dfq ňrpäno n • olnnítAiánoL- TV UVlMtl ónnal- no m- ^ QtS-OCeanOn. Drammen A Norvég Vöröskereszt javára tör­ténő ünnepségek keretében Dram­men városban is szerepeltünk. Autó­busszal mentünk Oslőból verőfényes vasárnap reggel. Az út első szaka­házban a Kon-Tiki bárka látható": szá n , na9yo n "fT ha l« d t" n k- m,ve ! „ , ... . , , , a nyílegyenes betonországut a vasar­Ezen a primitív fatákolimányon, mely r , . , „ . , ,. .. , .,,.,,,. ' napi weekendre igyekvó autók hosz­teljesen szögek nélkül készült a pe- sz ú ^^ tar kJ !ot t. Később azon­rui törzsek hajóinak mintájára, ot bfln ezek flz aut6k az egyes tava k. vállalkozó szellemű norvég fiatalem- nál i nyaralóhelyeknél le-lemaradtak. Az ber 8000 kilométert tett meg a Csen- „_*,..,,. Amundsen 1898—1902 és 1910-12­ben eljutottak az Északi- és Déli-sa­rokra. Ötven méterrel távolabb egyszerű 1925-ben kapta Mindjárt Oslóba érkezésünk után, vasárnap este egy amerikai jégre­vűn vettünk részt. A kiállítás és a kosztümök nagyon iók voltak, a műsor nagy részét tömegjelenetek képez­át. A írók alapítójának IV. Krisztiánnak pom­pás szobra áll. Jacobsen szobrászmű­vész alkotása. Oslo leghíresebb utcá­jában, a Kari Johans Gaten áll a Storting gyönyörű épülete. Kicsit fel­jebb méltóságteljesen emelkedik a _ , „ , . fák zöld koronája fölé a Nemzeti rok ÄlľÄÄ Színház épülete, előtérben Björnson ^J^J^ olcsó effektusokkal kábították el a é s, Ibs e" szobrával. Az utca a királyi nézőket. A teljesítmény, melyet nyúj- P a !°tával végződik, mely előtt gépi­tottak átlanos vnlt Nem mnvon t <t- pontossággal parádézik a középkori ' ""J^r ""ľ'"',"' '"" y " u c'~ ^ťttszrxí «— «-* rÄTÄKsus (operák, zenedarabok) parodizálása. UIA e9­A legnagyobb élményt Hayes Jenkins Az oslói temetőben nyugszik Nor­1956-os műkorcsolyázó olimpiabaj- végiának két nagy fia: Ihsen és Björn­nok fellépése nyújtotta, ki biztos és son, Hatalmas tiszta márvány síremlé­ke cses mozdulataival a közönség ket állított a norvég nép sírhantjaik fölé. Mi is szerény koszorúval róttuk le tiszteletünket emlékük előtt. legnagyobb elismerését vívta ki. Másnap délelőt három órás főpró­bánk volt, melyen helyrehoztuk a sok fellépés következtében keletke­zett hibákat. Itt Oslóban a Folkete­Bygdoy Múzeum a szabad ég alatt, állat­kert, nyaralóhely stb. — ez mind megtalálható a Bygdoy-félszigeten. Piperviken kikötőből indulunk kis Ködös, esős reggel. Együttesünk motoros hajóval és Droningennél A gyorsaság atret-ban lépünk fel. Ez a város szí- tagjai a városháza monumentális épü- szállunk ki. országút illatozó fenyvesek, kéklő tavak, fehér vitorlásoktól tarkálló ta­Bygdoy félszigetnek legnagyobb ne- vak mellett halad. Egyszerre előtün­fogadáson természetesen újság- vezetességei közé tartoznak a viking- nek alattunk, festői környezetben a és fotóriporterek is részt vet- csónakok. A vikingek kalózhordái fjord partján szétszórt házacskák: ezeken a kezdetleges csónakokon lá- Drammen togatták rendszeresen Angliát, Fran- A drammeni parkban lépünk fel. ciaországot, Németországot, az orosz A színpad itt nagyon kicsi, úgy hogy folyókon és Fekete tengeren elhajóz- csak kisebb tere t fénylő számokat tak Konstantinápolvba, elfog- mutathattunk be. A zenekar részére lalták az Orkney. Farör, Shet- IS n a9yon kis hely jutott, úgy hogy land sziqeteket és elkerültek isiandra csak 16 tagú zenekarral szerepeltünk, is. A vikingek már 500 évvel Kolum- Műsorunk nagyon tetszett a közön­busz előtt felfedezték Észak-Ameri- ségnek és munkánkat gyakori tapssal ká t jutalmazták. Mindjárt az e'őadás után ' „. , , , ..... , visszautaztunk Oslőba (bizony elég A v kmg-bárkák tölgyfából vannak, v , . t 1 ' .., .. _ fáradtan, mivel aznap 300 km-t tet­2!. m hosszúak, szélességúk pedig 5 tünk meg) és most 5 6rás é jj elj p j_ m. oldalaikon 15 nyílás van az eve- henés után st 0ckholmba igyekszik zők részére. 1880-ban Grokstadnál vonafnk, melytől jelen pillanatban történő ásatásoknál találtak rájuk. kb. 150 km-re vagyunk. Bygdoy félszigeten megtalálható az Oslő-Stonkholmi gyorsvonat 1956. egész norvég állat és növényvilág. " eP te mber. Régi, jellegzetes norvég házacskák­ban. eredeti népviseletbe öltözött tek. Utána délelőtt 10 órakor hajó­kirándulásra mentünk az Oslői-fjord­ba. Ebéd 12. órakor volt a Bygdoy fél­asztalon heverő újságot. Legnagyobb meglepetésemre az első oldalon egy nagy fényképet találtam, mely a dél­gel határosan elkészült az újsáq és el is került a több kilométer távol­ságra fekvő félszigetre. TÖLGYESSY GYÖRGY vében van és az opera után a leg- lete felé igyekeznek, hol Osló pol- Az előttünk fehérlő natalmas épü­nagyobb színház. A belépődíj nagyon gármesterének fogadásán veszünk letben van elhelyezve a Fram nevű emberek élnek. Templom, lakóház, magas: 16, 12, 8 és 5 l.orona. A ma- részt. Hatalmas, modern épület, fan- hajó, melyen Fridtjof Ilansen és Roald istálló, szélmalolm minden fából. ÜJ SZO 1956. szeptember 21.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents