Új Szó, 1956. augusztus (9. évfolyam, 213-243.szám)

1956-08-13 / 225. szám, hétfő

A szuezi kérdés fejleményei A LONDONI KONFERENCIA ELŐTT Kinevezték a Londonba utazó szovjet küldöttséget M i s z k v a, (TASZSZ). — A Szov­jetunió Minisztertanácsa augusztus 11-én kinevezte a szovjet küldöttség tagjait, akik részt vesznek a 'ondoni értekezleten, amely a szuezi kérdést íogja megtárgyalni. A küldöttség ve­zetője D. T. Sepilov, tagjai V. Sz. Szemjonov és G. T. Zajcev. Az indonéz kormány elfogadta a meghívást a londoni értekezletre Dzsakarta. — Dzsakartai hír szerint augusztus 10-én kormánynyi­latkozatot adtak ki, amely beszámol arról, hogy a kormány elhatarozta, elfogadja a londoni értekezletre szóló meghívást. Az indonéz kormány a meghívást csak azután fogadta el, hogy a brit kormánytól póttáj*kozta­tást nyert és Egyiptom, valamint Ázsia és Afrika további baráti orszá­gai képviselőivel eszmecserét folyta­tott. Szudibjo tájékoztatásügyi miniszter kijelentette, hogy abban az ° se t ben, ha az értekezleten megvitatják a Szue­zi-csatorna nemzetköziségének -.érde­sét, az indonéz küldöttség a kormány előző nyilatkozatához fogja magát tar­tani, amely azt a nézetet vallja, hogy Indonézia elismeri Egyiptom jogát a Szuezi-csatorna államosítására. Beszélgetés a Szuezi-csatorna hivatalának igazgatójával Párizs, augusztus 12. (ČTK.) — Az Egyiptom-ellenes kampányt támogató sajtóban a többi között olyan állítá­sok akadtak, hogy a Szuezi-csatorna új vezetősége erőszakkal kényszeríti az alkalmazottakat a munkában való maradásra és túl sok munkát kíván a hajóirányítóktól, ami által állítólag megsérti az emberi jogokat. E kérdésekkel kapcsolatban Mah­mud Junisz, a Szuezi-csatorna hivata­lának igazgatója nyilatkozott a Fran­cé Presse hírügynökség egyiptomi tudósítója előtt. — Senkit sem tartunk vissza erő­szakkal — mondotta Mahmud Junisz — és ha valamelyik európai alkal­mazott felmond — a felmondást el­fogadjuk. Ezzel szemben mindenkinek, aki marad, biztosítjuk a volt társa­sággal kötött szerződés feltételeit és előnyeit. Az igazgató a hajóirányítók kihasz­nálásával kapcsolatban rámutatott ar­ra, hogy az előző társaság ezektől havonta 27 utat követelt mindkét irányban, holott 17 út lett volna az elfogadható. Ezt az állapotot ter­mészetesen nem lehetett azonnal megváltoztatni, azonban a csatorna hivatala tárgyalásokat folytat további 29 tapasztalt hajóirányító felvételére vonatkozólag, akik már régen felaján­lották szolgálataikat, azonban a régi társaság nem adott nekik választ. Mahmud Junisz kiemelte, a csa­tornai hajózás előnyére szolgál, hogy azt most közvetlenül Izmailből, a csa­torna kulcspontjából és nem London­ból vagy Párizsból irányítják, mint azelctt. Egyiptom szilárdan elhatároz­ta, hogy a csatornát tovább tökélete­síti és bővíti úgy, hogy a legnagyobb tartályhajók is áthaladhassanak rajta. A Francé Presse ez interjúhoz még hozzáfűzi, a régi társasághoz közel álló körök információkat nyertek aj­ról, hogy kiváltképp a francia és brit hajóirányítókra nyomást gyakorolnak, hogy tömegesen hagyják el a szolgá­latot. Az egyiptomi tényezők ezt a nyomást a régi társaság mesterkedé­sének minősítik — írja az AFP. A csatorna egyiptomi intézői azonban kifejezik azon meggyőzödésüket, hogy a csatornán ennek ellenére sikerül biztosítani a zökkenőmentes hajózást. Spanyolország részt vesz a londoni értekezleten Madrid, (ČTK.) — A Reuter hírügy­nökség madridi tudósítójának közlése szerint a spanyol kormány elfogadta a Szuezi-csatornára vonatkozó lon­doni értekezletre szóló meghívást. Görögország nem vesz részt a londoni értekezleten Athén, (ČTK.) — A Francé Presse hírügynökség athéni tudósítójának közlése szerint a görög kormány au­gusztus 11-én bejelentette, hogy nem vesz részt a Szuezi-csatornáról tár­gyaló londoni értekezleten. Az Egyesült Államok terve a szuezi kérdésben New York, augusztus 11. (TASZSZ). — Az Associated Press hírügynökség közölte Hightower-nek, washingtoni tudósítójának jelentését arról, hogy az Egyesült Államok a szuezi kérdés­re vonatkozó londoni értekezlet rész­vevőinek memor nd'jmot küldtek „a szerződés elveinek" magyarázatával. Az Egyesült Államok a-:t javasolják, hogy" szerződésű g kell biztosítani az állandó nemzetközi ellenőrzést a Szu­ezi-csatorna felett. Hightower szavai szerint az ame­rikai elvek a csatornát nemzetközi szerv teljes ellenőrzése alá vetik. Nyilvánvaló, hogy ezzel a Szuezi­csatorna Társaság államosításának törvényes aktusát akarják hatálytala­nítani. Egyiptom szuverén jogainak meg­sértésére irányuló ezen amerikai el­veket azza' indokolják, hogy a hajó­zást kívánják biztosítani a csatornán az 1888. évi konvenció elveivel össz­hangban, holott Egyiptom hivatalosan kijelentette, hogy teljes mértékben betartja a szabad hajózást a Szuezi­csatornán, úgy, ahogy azt a konvenció megszabja. , A tudósító jelentése szerint Nagy­feritannia és Franciaország hasonló javaslatot intéztek az értekezlet részvevőihez. Nasszer elhalasztotta szovjetunióbeli látogatását Kairó, (ČTK.) — A MEN hírügy­nökség értesítése szerint Gamál Ab­del Nasszer egyiptomi elnök a fel­merült körülmények következtében szovjetunióbeli látogatását későbbi időre halasztotta. NÉHÁNY SORBAN Á német forradalom nagyszerű katonája Nyolcvanöt évvel ezelőtt született Kari Liebknecht A SZOVJET szakemberek a Kínai Népköztársaságban repülőgépről ké­szített felvételek segítségével új ütakat keresnek 5000 km hosszúságú vasútvonalak számára. A BELGRÁDI Borba közölte, hogy Boszniában és Hercegovinában a Tre­bisnica folyón két nagy vízierőmü építésének tervét :ejezték be, amely erőmüvek évente 2400 millió kilo­wattóra villanyerőt szolgáltatnak majd. KHIM TIT, volt kambodzsai minisz­terelnök jelentette, hogy ez év végén Kambodzsába szovjet szakemberek csoportja látogat, akik felülvizsgálják Kambodzsa szükségleteit és azokat a lehetőségeket, hogy hogyan lehet ezeket a szükségleteket kielégíteni. Khim Tit azt is közölte, hogy a Szovjetunió Pnom Penhben a közel­jövőben kórházat épít. NAGY-BRITANNIÁBAN júliusban a munkanélküliek száma 53 000-rel több, mint a múlt év júliusában. A munkaügyi minisztérium által közölt adatok szerint a munkanélküliek szá­ma elérte a 238 ezret. WESEL nyugatnémet városban Cam­berra típusú brit lökhajtásos repülő­gép robbant fel. A repülőgép három­tagú személyzete életét vesztette. A gép roncsait 500 méter körzetben szedték össze. Rövid szünet után ismét megdördül­tek az ágyúk. A szeptemberi alkonyat pokollá változott. A föld rázkódott és szinte tengerként hullámzott, a gráná­tok kérlelhetetlenül zúzták a még be nem fejezett erődítések oszlopait és az embereket. Ügy tűnt, eljött a világ vége. A német császár sorkatonájának egyenruhájába bújtatott ember — amely egyenruhát szíve mélyéből utált — egy darab papirost húzott elő és e szavakat írta rá: „Drága gyerme­keim, ma csodálatos nap és nagyon rossz este van. Orosz támadás lepett meg bennünket. Üj pozíciónkon dol­gozunk az első vonalban. Körülöttem pokoli robbanás és zűrzavar, mintha az ördögök szabadultak volna ránk. Nem fogok lőni! Éljetek jól, legkedve­sebbjeim. Atyátok ..." A katona felírta a feladó nevét: Kari Liebknecht. A császári katonai posta másnap ráütötte a keltezés nap­ját, 1915. szeptember 22. *** 1871-ben, amikor Wilhelm Lieb­knecht családjában megszületett Ká­roly, lerakták a német birodalom alap­ját, amely háborúból jött létre és szörnyű háborúkban a porosz hadiszel­lemet éltette. A német dolgozó nép ke­serűen emlékszik meg a porosz mili­tarizmusról, éles ellentétben azzal a nagy és elvitathatatlan büszkeséggel, amellyel más katonákról, a szocialista forradalom katonáiról őriz emléket. E katonák legjobbjainak egyike Kari Liebknecht. Liebknecht viharos forradalmár-éle­tét pompa és fény nélkül élte. Eleté­ben azonban tízezrek szerették, száz­ezrek hallgatták. Ma büszkeséggel és szeretettel emlegetik őt az emberek milliói. Fiatal éveiben szenvedés, nyomor és üldöztetés volt osztályrésze. Korán ke­rül a politikai élet forgatagába, a né­met proletariátus soraiba. Mint fiatal ügyvédet előbb a berlini városi tanács­ba választják, később a porosz, majd a birodalmi parlament tagja lesz. Fiatal és fiatal is marad a nemzetközi ifjú­sági szocialista mozgalom alapítóinak egyike. Valóban fiatal és ezért kény­telen találkozni az opportunizmussal. a revizionizmus árulásával a nemzet­közi és a német politikai csatatéren. Valóban fiatal és ezért harcol a mili­tarizmus, a háborús pusztítás ellen, amely fenyegeti és később felmor­zsolja a fiatal, reményteljes dolgozó emberek százezreit. Valóban fiatal s ezért küzdelmében kérlelhetetlenül el­szánt. Ezért — egyes hibák és fogya­tékosságok ellenére — (amelyek az ő fokozódó nemzetközi jelentősége mel­lett nem kerülhették el Lenin bírála­tát) végűi Luxemburg Rózával együtt áll azok élén, akik a spartakuszok né­met harci szövetségét Németország Kommunista Pártjává alakítják at. Lapozzunk át néhány oldalt abban a könyvben, amelyet Kari Liebknecht életéről írtak. A szocialista ifjúsági szervezetek 1907. évi első nemzetközi értekezle­tén ezt mondotta: — A proletariátus tudja, hogy a háború folyamán, ame­lyet az uralkodó osztályok folytatnak érdekeikért, éppen a proletariátusra hárulnak a hallatlan nagy áldozatok emberéletben és vagyonban, amelye­kért a végzett munka után keserves rokkantsági járulékkal illetik. 1913-ban az elsők között e szavak­kal leplezte le Krupp és a hozzá ha­sonlók álarcát: „A népek boldogsága, szabadsága és békéje nem válik ja­vukra, ők csak az egyenetlenkedésben, a háborús előkészületek légkörében és a háborúban érzik jól magukat. Minél több gyűlölet van a népek között, an­nál nagyobb a nyereségük." 1907-ben tartott beszédei után más­fél évi várbörtönre ítélték, de a vá­lasztások után, mint képviselőt, sza­badon bocsátották. 1915-ben, annak ellenére, hogy képviselő volt, besoroz­ták és a frontra küldték a legvesze­delmesebb erődítési munkákra. 1816­ban a háborúellenes május elseje meg­szervezéséért és a háborús kormány ledöntéséért szóló felhívásáért négyévi kényszermunkára ítélték. A végén Luxemburg Rózával együtt álnok mó­don meggyilkolták. Liebknecht halála órájáig tiszta kezű, tiszta elméjű és törhetetlen akaratú maradt. Ján Smišek A szovjet építők napja Moszkva, augusztus 12. (ČTK.) — A szovjet nép augusztus 12-én ün­nepli első ízben az építők napját. K. Lagutyin, az állami építészeti bi­zottság alelnöke, a Szovjetszkaja Rosszija tudósítójával folytatott be­szélgetésében sok érdekes adatot kö­zölt. Elmondotta a többi között, hogy az 1929—1955-ös években több mint 29 ezer nagy ipari üzemet, több mint 5000 szovhozt, 9000 gép- és traktor­állomást, 76 ezer iskolát, 430 millió négyzetméternyi lakóterületet építet­tek vagy újítottak fel. Ez évek során a kórházak, óvodák, bölcsődék, vala­mint kulturális és szociális jelentősé­gű különböző épületek nagy számát építették fel. 1955-ben a városokban és várostípusú központokban 640 mil­lió négyzetméter volt a lakásalap. Az Orosz SZSZSZK városaiban a múlt év folyamán 13 ezer lakóházat adtak át használatra mintegy 6 170 000 négy­zetméternyi területen. A szovjet ne­hézipar hatalmas gépekkel látja el az építkezéseket. A munkaszervezés ha­ladó módszereinek használata, a kész alkatrészek felszerelése elősegíti a munkatermelékenység fokozását. A szovjet építkezéseken szakképzett munkások és szakemberek dolgoznak, akik átadják tapasztalataikat az építők fiatal nemzedékének. — Olcsón, jól és gyorsan építeni — ezzel a jelszóval üdvözli ünnepét a szovjet építők nagy hada. Ezt a színigaz mondást már a ró­s maiak is ismerték, ök azon­ban még azzal is megtoldották, hogy „benne változunk mi is". A római bi­rodalom bukása és az azt követő szá­zadok bebizonyították e mondás törté­nelmi igazát. Ám mégiscsak akadnak emberek, akiknek nehezére esik a ró­mai közmondás második felével egyet­érteni. Nem tagadom, a gyarmati politika huszadik-századbeli híveire gondolok, akik még ma is szívesen tennék azt, amit egy-két évszázaddal, ezelőtt tet­tek gyarmataikon. Ök maguk nem szí­vesen változnak az idővel. Hisz a gyarmati uralom, a mérhetetlen ki­zsákmányolás lehetősége nekik ma is nagyon megfelelne. Azért nem szíve­sen veszik tudomásul, hogy mások, például az eddig igában szenvedő né­pek nagy változási folyamaton men­tek és mennek át. Mit jelentett valamikor, nem is oiyan régén a gyarmati népek szava? Lapozzuk csak vissza a történelem lapjait. A múlt század alkonyán a tőkés ha­talmak között még dúlt a harc a gyar­matokért. A rohamosan fejlődő ipar piacot és olcsó nyersanyagot keresett. Egyiptom, a Szuezi-csatorna és az ezt környező országok álltak a gyar­matosító hatalmak érdekeltségének középpontjában. Egyiptom, Szudán, Abesszínia és a gazdag olajlelőhelyek birtokáért vívott harcban nem egyszer kereszteződtek az angol, francia és az olasz érdekek. Érthető is, hisz e természeti kincsek­ben gazdag országok mérhetetlen nye­reséggel kecsegtettek, a Szuezi-csator­aa birtoka pedig a gyarmatosítók vi­VÁLTOZNAK A láguralmi törekvéseinek egyik pillérét képezte. A Szuezi-csatorna stratégiai, földrajzi, gazdasági és politikai jelen­tősége óriási. Tengereket, világrésze­ket köt össze. Nem létezése hosszú mérföldekkel hosszabbítaná meg az Európa és India közti hajóutat. Az angol gyarmati politika célkitű­zése az volt, hogy a Földközi-tenger mellékén, a Szuezi-csatornán át egé­szen Indiáig összefüggő, brit fennha­tóság alá tartozó területet létesítse­nek. Az angolok e törekvését igyeke­zett keresztezni a francia imperializ­mus. 1898-ban csaknem véres össze­ütközésre került sor a két imperialista hatalom seregei közt a Nílus völgyé­ben. A franciák azonban célszerűbbnek tartották az utolsó pillanatban vissza­vezényelni seregeiket. Egy évvel ké­sőbb azután megegyezés jött létre kö­zöttük, amely értelmében Anglia meg­erősítette uralmát Egyiptomban és Szudánban. Iklézzük csak, kik kötötték ezt a ™ megegyezést? Anglia és Fran­ciaország. Hát Egyiptom és Szudán, meg a többi gyarmati népek képvise­lőit megkérdezték-e akkor, amikor sor­suk, jövőjük felől döntöttek? Bizony nem. Nem is tartották fontosnak. Igy döntöttek Egyiptom és más gyarmati államok sorsáról az idegen hatalmak. Ekkor még megtehették. Erre az időszakra esik még egy ér­dekes esemény, amely szintén tanúbi­zonyságot tesz a gyarmatosító politika aljasságáról. Amikor világossá vált, hogy Franciaország fegyveres erővel igyekszik Abesszíniát elfoglalni, az ola­szok angol ösztönzésre szerződés meg­kötését javasolták az abesszin császár­nak, Menelíknek. A két állam a szer­ződés értelmében szövetséget kötött, s így a francia beavatkozást sikerült megelőzni. Ám az olaszok alávalóan félrevezették Abesszínia császárát. Ugyanis a szerződést két nyelven írták — olaszul és a bennszülöttek nyelvén. A császár nem tudott olaszul s így nem tudta ellenőrizni, hogy az olasz és az amhar nyelven írt szerződés szövege nem teljesen azonos. Igaz, csupán egyetlen szót változtattak meg, ami viszont teljesen megváltoztatta a szö­veg jelentését. Az egyik mondat am­harul így hangzott: „Az abesszíniai császár őfelsége minden más ország­gal és kormánnyal kapcsolatos kérdés­ben kérheti az olasz király őfelségének segítségét." Az olasz szövegben vi­szont a „kérheti" szócskát a „kötelezi magát"-al cserélték fel. Ez a szerződés azután elegendő indokul szolgált az olaszok részéről történő erőszak al­kalmazására. A gyarmatosítás történetében ez az esemény nem egyedülálló. Amennyiben azonban az erő a gyarmatosítók olda­lán állt, ezt is megtehették. Ám a keserűséggel teli évtizedek múlásával a gyarmati járomban szen­vendő népek is tanultak, tapasztaltak. Meg az erőviszonyok is megváltoztak a világon. Csak így történhetik meg, hogy szá­zadunk folyamán a gyarmati elnyomás béklyói egymás után hullnak a porba. S kizárólag csak így eshetett meg, rr hogy Egyiptom kormánya nem régen a Szuezi-csatorna államosításával a gyarmati politika utolsó maradványait számolta fel országában. A tőkések körében micsoda fel­** hördülés volt erre a válasz! Micsoda pimaszság! Egy nemrégen még gyarmati igát vonó nép saját or­szága területén meri gyakorolni füg­getlen hatalmát! Az egyiptomi kor­mány olyat mer cselekedni, ami ve­szélyezteti néhány angol és francia tőkés nyereségét, s ezt a nyereséget saját országának építésére akarja for­dítani! Hát ilyesmi bizony azelőtt nem tör­ténhetett meg. S mi az egyiptomi nép­pel együtt csak annak örülünk, hogy ma már megtörténhet. S kiabáljanak a nyugati érdekeltek kígyót-békát, ráz­zák öklüket dühükben, mindez nem változtat a valóságon. Egyiptom sza­bad, független állam lett, s ügyeibe a valamikor világhatalom Anglia sem szólhat bele. Anglia és Franciaország ugyan moz­gósította hajóhadát és fegyveres erőit. Ám a népek akaratát már ezzel sem lehet megtörni. A gyarmatosító ha­talmak már nem egyezhetnek meg egymás között egy-egy ország sorsá­ról. A népek maguk vették kezükbe országuk, sorsuk, jövőjük irányítását. A francia és angol hajóhad kifuthatott a Földközi-tengerre, s ágyúik torkát is fordíthatják Egyiptom felé. Van már valami, ami a holt vastárgyaktól sok­kal erősebb, s ezt a valamit a népek szabadság- és békevágyának hívják. Egész sor ország foglal állást Egyip­tom igaza mellett: a Szovjetunió, Kína, India, Szíria, Libanon, Görögország, Irak, Jemen és mások. Ezek között vannak olyanok is, melyeket egész sor érdekeltség fűz Angliához, s épp ez a tény nagy keserűséget keltett Angliá­ban. Es ami jellegzetes a Szuezi-csa­™ torna államosításával kapcso­latban kialakult eseményekre: a nyu­gati hatalmak maguk sincsenek egy­séges nézeten az államosítás kérdésé­ben. Amíg Franciaország és Anglia va­dul fenyegetőzik, az Egyesült Államok, ha egyet is ért formálisan partnerei lépéseivel, maga visszavonulva figyeli az események alakulását. Erre kettős oka van: elsősorban is nevetségessé tenné magát, ha ragaszkodnék a Szue­zi-csatorna nemzetközi ellenőrzés alá tételéhez, amikor a Panama-csatorna sincs nemzetközi ellenőrzés alatt; má­sodsorban pedig az Egyesült Államok régi törekvése, hogy Angliát kiszorít­sa a Közel- és Közép-Keletről. Most sem áll körömszakadtáig Anglia vé­delmére, hisz számára az angol befo­lyás kiszorításával nagyobb lehetőség nyílik. Magatartásához az is nagyban hozzájárul, hogy az arab és szomszé­dos népek tömören Egyiptom mögött állnak az államosítás kérdésében. E népek ellen fordulni nyilvánosan azt jelentené, hogy az Egyesült Államok elvesztené e népeknél még meglévő, talán már csak parányi bizalmát is. Igy befolyásolhatja a népek akara­ta a nagyhatalmak politikáját. Zsílka László fl S 7 •*) .1956. augusztus 13. r« Ô

Next

/
Thumbnails
Contents