Új Szó, 1956. augusztus (9. évfolyam, 213-243.szám)

1956-08-30 / 242. szám, csütörtök

„A szocialista egység nem veszélyezteti a kommunistákkal és más baloldali erőkkel kialakult kapcsolatainkat" Nenni ú/abb nyilatkozatai Saragattal folytatott tárgyalásairól Róma, augusztus 28. Egy sereg újabb nyilatkozat (különböző pártállású politikusoktól) és sajtókommentár foglalkozik az olasz szocialisták és szociáldemokraták újraegyesülésének kepcsán felmerülő kérdésekkel, amelyek a Nenni— Saragat-találkozó nyomán kerültek az olasz politikai élet középpontjába. Pietro Nenni elvtárs két újabb nyilatkozatot is adott az Alanti nak, illetve a Corriera della Serának. Először a sajtókonrmentárokról szólva a következőket jelentette ki: „Az a hangnem és azok a címek, amelyekkel egyes olasz és francia lapok kommentálták a Pralognanban lezajlott találkozót, világosan olyan kísérletre mutatnak, amelynek célja botránylégkörbe helyezni a szocialista egység problémáját, mintha nagyhangú szakításról és teátrális kibékülésről lenne szó virágokkal és könnyekkel. Ilyesmi nem fog megtörténni. Mi már hónapok óta foglalkozunk a szocialista egység problémájával igen konkrét formában és komolyan értékelve a fejlődési lehetőségeket, amelyek a szocialisták és a szociáldemokraták közötti közeledéstől a mindennapi harcok során közös politikai platform megvalósításán keresztül az 1958. évj politikai választásokon, egészen a tényleges egyesülésig vezethetnek." Nenni leszögezi: „Semmi sem mutat arra, hogy a kommunista . elvtársakkal fennálló kapcsolatainkat, vagy kapcsolatainkat a laikus és katolikus baloldallal, veszélyeztetnék a szocialista egység fejleményei és azok az önálló kezdeményezések, melyek ezzel járnak. Az a véleményem, hogy ennek az ellenkezője igaz... Bennünket mindenben a dolgozók érdekei vezetnek." A Corriera della Sera számára adott nyilatkozatában az Ola.iz Szocialista Párt főtitkára a többi között kijelentette: „A kommunista elvtársak is tudják, hogy kapcsolataink kérdése általában most változáson megy keresztül annak megítélése tekintetében, hogy tudjuk-e vagy sem közösen értelmezni a dolgozók érdekeit." Nenni ezután a külpolitika kérdésére tér ki nyilatkozatában, s rámutat, hogy a Szocialista Párt — saját választása következtében — semleges álláspontot foglal el. „Annak idején támadtuk az atlanti paktumot — folytatta —, amikor úgy véltük, hogy annak imperialista támadójellege van. Felismerjük azonban, hogy a helyzet ma már nem ugyanaz. Azt óhajtjuk, hogy a kapcsolatok Kelet és Nyugat között tovább javuljanak. Hozzá akarunk járulni ahhoz, hogy megszűnjék a világnak tömbökre osztottsága, s meg vagyunk róla győződve, hooy ez érdeke országunknak és a békének." A szocialista újraegyesülés kérdésének felmerülésére természetesen a többi pártban is reagálnak. A szociáldemokrácia jobboldala izgatottságát árulja el, míg a jobboldali és általában a kormánysajtó Saragatnak azt a törekvését támogatja, hogy kifejezetten kommunistaellenes jelleget kölcsönözzenek az újraegyesülésnek. Elöl jár ebben a törekvésben a Giustizia, a szociáldemokraták lapja is, amely arról ír, hogy „minden aktív párttag, akit a kommunisták táborából hódítanak el, a szocialista demokráciát erősíti". Az Unita szerdai számának vezércikkét a szocialista újraegyesülés problémájának szenteli. Hangsúlyozza, hogy a szocialista egység problémája nem egy alkalmi politikai találkozó következtében vált időszerű és konkrét problémává, hanem azért, mert csődbe jutott a szakadás, a klerikális csoportok előtt való kapitulálás kommunistaellenes politikája. A lap hangsúlyozza, hogy az utóbbi Időben egyre erőteljesebben nyilvánult meg az egység iránti törekvés a dolgozók minden rétegében, s nem lehet elfelejteni — bár Saragat úgy tesz, mintha elfelejtené —, hogy a legutóbbi községi választásokon száz és száz községben alakult ki választási összefogás kommunisták, szocialisták és szociáldemokraták között. Az Unita a továbbiakban hangsúlyozza, hogy a szociáldemokrata szakadás által okozott károk jóvátétele fontos mű lehet és kétségtelen, egy lépést jelent előre, bárha nehéz feladat is. ' „Mindannak — írja végül az Unita —, ami valamiféle módon megfelel az egységkövetelésnek, s az országban megnyilatkozó akaratnak, nemcsak figyelmes szemlélői, hanem főszereplői vagyunk. Éberek vigyünk tehát és készek arra, hogy visszavágjunk a diverziós törekvésekre és azokra a mesterkedésekre, amelyeknek célja a kommunistaellenesség kopott címerének újrabearanyozása, s amelyek egyik választástól a másik választásig, a parlament őszi ülésszakától a rákövetkező nyárig orruknál fogva vezetné az embereket. Éberek és készek vagyunk a szocialistákkal együtt, sőt azokkal a szociáldemokrata dolgozókkal együtt is, akik tényeket akarnak, akik azért kívánják az egységet, hogy erősebbek legyenek a tőkés erőkkel, a maradi csoportokkal szemben és akik számára az egység a munkát, a szabadságot, a békét biztosítja; amennyiben valóban elindítja őket a szocializmus útján." Giorgio Colorni K. J. Vorosilov és N. A. Bulganyin fogadták dr. Szukarnót Moszkva, augusztus 29. (ČTK) — K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnökségének elnöke augusztus 29-én fogadta dr. Szukarnót, az Indonéz Köztársaság elnökét. N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke ugyanaz nap szintén fogadta Indonézia köztársasági elnökét. A Szovjetunió jegyzéke a Német Szövetségi Köztársasághoz az elhurcolt szovjet polgárok hazatérése ügyében Moszkva, augusztus 29. (TASZSZ) — Amint az már a sajtó híreiből ismeretes, a Szovjetunió Német Szövetségi Köztársaságbeli nagykövetsége kormánya megbízásából ez év május 14-én a Német Szövetségi Köztársaság külügyminiszteréhez jegyzéket intézett az elhurcolt szovjet polgárok hazatérése ügyében, amelyben rámutatott azokra az akadályokra, amelyeket a nyugatnémetországi emigrációs szervezetek és a Német Szövetségi Köztársaság hatóságai támasztanak szovjet polgárok hazatérésével szemben. A Német Szövetségi Köztársaság Külügyminisztériuma június 9-én válaszjegyzéket intézett a Szovjetunió nagykövetségéhez, amelyben azl állítja, hogy az elhurcolt szovjet polgárok, akik a háború folyamán Nyugat-Németországba kerültek, állítólag a saját akaratukból maradtak Nyugat-Németországban és hogy visszatérésük elé nem gördítenek semmiféle akadályt. V. A. Zorin, a Szovjetunió külügyminiszterének helyettese augusztus A 0 J SZO 1956. augusztus 29. V. G. 28 -án fogadta H. Gräppert, a Német Szövetségi Köztársaság szovjetunióbeli ügyvivőjét és átadta neki a Szovjetunió külügyminisztériumának jegyzékét. A jegyzékben a Szovjetunió külügyminisztériuma konkrét adatokkal dönti meg a Német Szövetségi Köztársasán Külügyminisztériumának állítását és ragaszkodik ahhoz, hogy a Szövetségi Köztársaság kormánya foganatosítsa a szükséges intézkedéseket az elhurcolt szovjet polgárok hazatérésének ügyében és ezen polgároknak lehetőséget adjanak, hogy érintkezésbe lépjenek a Szovjetunió nagykövetségével. A Szovjetunió külügyminisztériuma tudomásul veszi az NSZK külügyminisztériumának azon kijelentését, hogy a fogvatartott szovjet polgárok jegyzékét felülvizsgálják és reméli, hogy rövidesen választ kap ezen személyek hazatérése kérdésének kedvező elintézéséről. H. Gräpper megígérte, hogy ezt a jegyzéket átadja az NSZK kormányának. I KÜLPOLITIKAI ÖSSZEFOGLALÓNK 4 EGY HÉT A NAGYVILÁGBAN A

T elmúlt hét külpolitikai eseményeinek középpontjában továbbra is a szuezi kérdés áll, amelynek megoldása a londoni értekezlet után Is egy helyen topog, ha csak nem számítjuk eredménynek a londoni vitákban kikristályosodott nézeteket. A ciprusi kérdés békés megoldására is lehetőség nyílott az ellenállási mozgalom tűzszünete következtében, de az angol hatóságok elfogadhatatlan választ adtak. Nyugat-Németország íasizálódásának komoly figyelmeztető jele az, hogy a kommunista párt betiltása után más szervezetek következnek. A közelmúlt eseményei közül még kiemelkedik az amerikai választási küzdelem döntő szakaszának megindulása. A régi recept hasznavehetetlen Egy hónapja már, hogy a világpolitikában a nyugati hatalmak kiprovokálták a „szuezi kérdést". Csatahajók, repülőgépanyahajók futottak kl a Földköri-tenger keleti térségébe több ezer angol katonát behívtak és nem szereltették le azokat, akik tényleges szolgálatukat letöltötték. Körmönfont módon megfogalmazott fenyegetésekkel, gazdasági és politikai nyomással próbálták lemondásra kényszeríteni Nasz»zert, Egyiptom első köztársasági elnökét, aki országa javát szolgálva, államosította az egyiptomi területen áthaladó Szuezi-csatornát, hogy annak tiszta jövedelmét a gyarmati kizsákmányolás következtében elmaradt Egyiptom fejlesztésére fordítsa. A nyugati katonai masinéria azonban csak a múltra emlékeztető fenyegető háttér maradt a szuezi kérdésben. A világban ható új erőviszonyok tárgyalóasztalhoz kénvszerítették a bőszült kardcsörtetőket. A nemzetközi helyzet enyhülése és még inkább „Ázsia és Afrika ébredése" megálljt parancsolt az erőszaknak. A régi recept napjainkban már hasznavehetetlen és a nemzeti önállóságukat kivívott népek megfenyegetése csak mélyíti a szakadékot ezen országok és a Nyugat között. Ezért született meg a londoni értekezlet, amelyet Anglia, Franciaország és az USA saját érdekeinek elérésére akart felhasználni, vagyis, ezek a hatalmak azt szerették volna, ha sz általuk meghívott országok síkraszállnak a Szuezi-csatorna „nemzetközivé" tétele mellett, ami más szóval annyit jelent, hogy hangzatos köntösben, a szabad hajózás biztosításának jelszavával kiragadnák a jogos egyiptomi tulajdont és visszacsempésznék a részvényeseknek. A londoni értekezlet cselszövései azonban zátonyra futottak, mert a Dulles-tervvel szemben India javaslatai képviselték a józan, becsületes és Egyiptom nemzeti érdekeinek megfelelő álláspontot. Egyes nyugati lapok rátapintottak arra a számukra fájó tényre is, hogy akár tetszik, akár nem, az utóbbi időben a semleges India, Indonézia, Ceylon és más országok számos nemzetközi kérdésben azonos nézetet vallanak a Szovjetunióval. A londoni értekezlettel a szuezi kérdésnek lezárult egy szakasza, amit a legjobban úgy lehetne jellemezni, hogy „a nyugati hatalmak kísérletei a Szuezi-csatorna visszaszerzésére". Egyiptomé a döntő szó Miután átadták Egyiptomnak a londoni értekezlet gyorsírásos anyagát és a Dulles-tervet támogató 17 ország ötös bizottsáqának elnöke. Menzies ausztráliai miniszterelnök megkapta az egyiptomi beleegyezést a tanácskozásokra, új szakaszába lép a szuezi probléma. A további megbeszéléseket Kairóban folytatják Nasszer köztársasági elnökkel és a legújabb jelentések szerint, Egyiptom a Dulles-terv alapján nem hajlandó tárgyalni, de úgy tudják, hogy Nasszer az ötos bizottságnak felveti egy szuezi konferencia összehívásának gondolatát. Egyiptom erre az értekezletre 45 országot hívna meg, azokat az államokat amelyek használják a Szuezi-ősatornát. Ezt az értekezletet esetleg egy kollektív szerződés aláírásával zárnák be, amelyben Egyiptom ünnepélyesen kijelentené, hogy a Szuezicsatornán a szabad hajózás' tiszteletben tartásáról gondoskodik. A napokban felvetődött egy újabb bandungi konferencia gondolata Egyiptom védelmére. De úgy látszik, hogy erre csak abban az esetben kerülne sor, ha az ötös-bizottsággal Nasszer nem tudna megegyezni. Felmerül a kérdés, hogy az ázsiai és afrikai országok esetleges értekezlete hogyan segítené a szuezi kérdés megoldását? A Szuezi-csatorna a gyarmatosítás egyik bástyája Nem véletlen, hogy Egyiptom lépését éppen azok az országok helyeselték és támogatták, amelyek nemrég szabadultak meg ovarmatositóiktól. A katonai fenyegetések egy-kettőre egységes fronttá kovácsolták az arab országokat, a gyarmatosító hatalmakkal szemben. A Szuezi-csatorna a gyarmatosításnak egy fontos bástyája, itt tehát sokkal többről van szó, mint a hajózásról, ezért e görcsös ragaszkodás, a nyugati hatalmak lázas diplomáciai tevékenysége. A Szuezi-csatománál nemcsak a részvényesek és Egyiptom áll egymással szemben, hanem a Közel- és Közép-Kelet természeti kincseit bitorló, a gyarmatosítást védő kapitalista világ a teljes nemzeti szabadságra törekvő népekkel. Amikor tehát egy újabb ázsiai-afrikai értekezlet a szuezi kérdést megvitatná, egyben a gyarmatosítás elleni küzdelemről is tárgyalna. A Francé Observateur ilyen következtetésekre jut: „Nasszer nem követett semmiféle előre kigondolt tervet, inkább csak észrevette a történelem logikáját, amely ma Egyiptomban érezhető és kétségtelenül holnap más országokban is — különösen Észak-Afrikában — felüti a fejét" A nyugati országok kapitalistái, akik előre látják ezt a fejlődést, azt tartják, hogy elérkezett a pillanat, amikor meg kell állítani Nasszert és elrettentő példát kell mutatni. Naszszer arra kényszerítése, hogy visszavonja az államosítást nemcsak a társaság részvényeseinek érdekeit szolgálja, hanem sokkal inkább meg akarja előzni azokat a következményeket, amelyekkel egy szép napon fellép Irak, Tunisz, Marokkó és sok más ország lakossága.' Ezt jól látják Nyugaton is. De az már kétséges, hogy képesek-e megállítani valamilyen cselszövéssel a történelem kerekeit. A szuezi kérdés egyelőre még megoldatlan. A Nyugat a pénzügyi nehézségektől az idegen révkalauzok elrettentéséig mindent megpróbált, hogy Egyiptomot nehéz helyzetbe hozza. A fenyegetések és a cselszövések tára még nem merült ki. Egyiptomra még szívós küzdelem vár. De az az ország, amely a világ békeerőihöz csatlakozott, a Nyugat által teremtett konfliktusból győztesen kerül ki. Ciprus tovább harcol A ciprusi hazafiak ellenállási szervezete az EOKA fegyverszüneti felhívást intézett az angol hatóságokhoz, hogy kezdjenek békés tárgyalást Ciprus jövőjéről. Harding ciprusi brit kormányzó kapott az alkalmon és úgy képzelte, hogy itt az ő ideje, amikor teljesen felgöngyölítheti az ellenállást és biztosíthatja továbbra is az angolok uralmát Cipruson. Harding válaszában teljes megadást követel. Erről a válaszról a Daily Herald így ír: „Ezek a győztes által diktált kapituláció feltételei. A kormány nem látja be, hogy a ciprusi kérdés politikai megoldását tárgyalások útján kell elérni." Az EOKA vezetői természetesen visszautasították Harding feltételeit és tovább folytatják a küzdelmet. így Cipruson tovább folyik a vérontás, Londonban is fokozódik a tizenhat hónapja vajúdó ciprusi terror miatt az elégedetlenség. Az alsóház rendkívüli ülésén a szuezi kérdés mellett a ciprusi problémának is szentelnek egy napot. Előreláthatólag erősen bírálni fogják a kormányt, de komoly megoldás nem igen születik, mert a burasoá lapok szerint „Nagy-Britanniának Ciprusra nagyobb szüksége van, mint bármikor"'. Hitler útján nem jut messze Adenauer „Az SS-ek és a nácik elfoglalták régi helyüket az igazságszolgáltatásban, közigazgatásban, kormányban és a rendörségen — írja megdöbbenve a Nacht-Depesche című nyugat-berlini lap. Ez a néhány szó sok mindenre választ ad és hozzásegít Németország Kommunista Pártja betiltásának megértéséhez is. A nyugati hatalmak védőszárnyai alatt lassan összesereglenek a régi nácik, és akik Hitlert uralomra segítették, ma Adenauert pénzelik, aki a „demokrácia védelme" címén betiltja a kommunista pártot, hogy ezzel elindítsa a haladó szervezetek teljes felszámolását, a militarizmus útjában álló akadályok elsöprését. A karlsruhei cirkuszból már sejthető volt, hogy Adenauer Hitler nyomdokaiba sodródik. Az újrafelfegyverzés, az 500 000-es Wehrmacht szervezése még tovább juttatta ezen az úton, és mint első meg nem alkuvó akadályt a kommunisták pártjának betiltását eredményezte. A világ becsületes dolgozóit meglepte a hír és mély felháborodásukat váltotta ki. Adenauer kancellár téved, ha azt hiszi, hogy na^íainkban is járható a hitleri út. Ma a szocialista világrendszer és a Német Demokratikus Köztársaság léte merőben más történelmi helyzetet teremt és kudarcra ítéli a kalandorok politikáját. A kommunizmust nem lehet betiltani. A Frankfurter Rundschau így ír: „A valódi eredmény az, hocv Németország Kommunista Pártjának apparátusa teljesen újjászervezve tovább létezik. Akik hisznek az NKP-ban, azoknak eszményét nem veszi el a belügyminiszter rendelete. Ezen az úton megbuktak már különb emberek is." A kommunista pártot Hitler sem tudta eltiporni és ez senkinek sem sikerül. Erről tanúskodik az illegálisan megjelenő pártlap és a titkos rádióállomás is. Nyugat-Németország dolgozói tovább küzdenek és Adenauer fokozódó nyomására még egységesebbé forr össze Nyugat-Németország munkásosztálya és a kommunisták vežetésével még határozottabban veszik fel a harcot a terror ellen. Egyik kutya, másik eb Ezt a jó magyar közmondást nyugodtan rá lehet mondani az Egyesült Államok demokrata pártjának és köztársasági pártjának választási programjára. „A legjobb, amit elmondhatunk a demokrata párt programjáról, — írja a New York Herald Tribuneban Lipmann, — hogy semmivel sem roszszabb, demagógabb és felelőtlenebb, mint a köztársasági párt külpolitikai programja." „Mind két program — írja a Associated Press a jó intenciók és a banális politikai frazeológia kombinációja." A köztársasági párt kongresszusa Eisenhowert és Nixont (alelnök) jelölte közfelkiáltással, a demokrata pártban pedig „az új nemzedék lépett előtérbe," Stevenson, illetve Kefauer személyében. Megindult tehát a két párt között az elkeseredett választási küzdelem, amely november 6-ig tart. Egyelőre nehéz jóslásokba bocsátkozni afelől, hogy ki lesz a győztes, de az amerikai lapok hírmagyarázói egyöntetűen a népszerű Eisenhowert tartják az esélyesebbnek, habár az utóbbi időben a demokrata párt népszerűsége is növekedett és ezért könnyen lehet meglepetés. Sz. B. A brit kormány összehívja a parlamentet London. (ČTK) — A brit kormány augusztus 28-i ülése elhatározta a parlament összehívását rendkívüli ülésre, amelyen megvitatná a Szuezicsatorna kérdését. A parlament rendes ülésszaka a parlamenti szünet után csak október 23-án kezdődik. Duiles a szuezi kérdésről Washington, (ČTK) — J. F. Dulles, az USA államtitkára az augusztus 28-i sajtóértekezleten főképp a szuezi problémával foglalkozott. Megelégedettségét fejezte ki afelett, hogv Nasszer elnök elfogadta az „ötök bizottságának" meghívását arra az ülésre, amelven Egviptom elé terjesztik a Dulles-tervet. A sajtóértekezleten Dulles kijelentette, hogv a helyzetet „nem tartja teljesen reménytelennek." I A német ifjúság többsége a hadkötelezettség ellen van Bonn, (ČTK) — A Francé Presse hírügynökség közlése szerint a bielefeldi közvéleményt kutató intézet dolgozói a nyugatnémet polgárokhoz ezt a kérdést intézték: „Ha az újrafelfegvverzés és általános hadkötelezettség keretében behívót kapna, készséqesen vonulna-e be a hadseregbe, múlhatatlan kötelességének tartaná-e a bevonulást, nem szívesen engedelmeskednék a bevonulási parancsnak, vagy egyáltalán nem vonulna be? A kérdezettek 65 százaléka azt válaszolta, hogy a hadkötelezettség ellen foglal állást. Huszonöt százalék d katonai szolgálatot múlhatatlan kötelességének tartotta, 3 százalék nem nyilatkozott és csak 5 százalék jelentette ki, hogy szívesen szolgálna a hadseregben.