Új Szó, 1956. augusztus (9. évfolyam, 213-243.szám)

1956-08-29 / 241. szám, szerda

A mesés Vagvölgyén járva ->13 Halakat lehetne írni a váltakozó tájak szépségeiről: az alant úszó felhőkbe szúró sziklákról, a víz tükrében szemérmesen tükröződő kopár legelőkről és a széltől zúgatott rejtelmes erdőrengetegekről. Tipikus szlovák a vidék, a folyó csevegésében, a bokroktól tarkálló leqelőkben, a nem szúnetelő zúgásban, a népet érzem, a szlovák embereket, akik úgy élnek, lélegzenek a tájban, mint sziklák, fák, házak, napos oldalak: szerves egészben, elválaszthatatlanul. Mindig újat, mindig valami mást, csodásat mutat PZ a völgy, most is megilletődötten adja tudtul, hogy ezen a helyen, Ružomberok és Martin között, pontosabYEK Partizángyűlöletükben porrá égették a házat. íme, két pontja a tizenkét év átlójának. Az egyik ég, füstöl, idegen hódítók aljasságainak bizonysága, a másik a nyugodtságé, a békességé, K VÁLTOZNAK, ELMOZDULNÁK Nézünk az időre is. Déltájt hír- száfrna, amely nagy mű megépítésére t Jen vihar kerekedik. Zuhog az eső, vállalkozott, s mi búvóhelyet keresünk. Az erőmű fedele alá húzódva, asszonyok nagy csoportjával szeml ljük közösen a az erőműé! S tán ennél többet nem turbináknak vSj

t mélységeket. Fekete is kellene mondani. Ez magáért beszél. Az életéről még csak annyit. nikus, s beszélő tényként felépült új családiháza. Munkás. Ezeren felül keres. Mondjunk még többet? Óh barakkok óh csatornák, te szeszélyes Váo mennyi élet, sors kapaszkodik beléd. Juraj Moravčík megy és velünk hagyja a kézszorításhoz még ezt a megjegyzést: az erőmű kész a jövő év végén! S a szavakban erőt, határozottságot, magabiztosságot érzünk: a tizenkét évet. Kusza gondolatok, elejtett szavak kísérnek a betonkeverőig. Nagy a sár, a zaj, alig halljuk az e poszton őrt álló Štefan Kuralit. Lapát a kezében, por a szemében s száján az idő vissza Az emberek négymillió köbméter földet mozdítottak ti eddig és ha a gát elkészül, millió köbméter víz gyűl tengerré. Kiket keressek, kikkel beszéljek? Kőművesekkel, ácsokkal, montörökkcl? .A 49 éves Jankovics Menyhérttel barátkozom. Az érsekújvári járásból került ide. Éppen délidőben találkozom vele. Betonozó. Délelőtt turbinát öntött be, s most pillért betonoz. Ülünk együtt a bódéban, zavartalan. 49-től, a kezdettől dolgoztk az Gépkocsira szerelt mozgódarut ftasználndk a betonozásnál. ban a Chleb hegység koszorúja alatt egyszerű emberek keze emel gátat Krpelany nevét ve íem többször nyelvemre, nehogy kihulljon emlékezetemből. Mert ár ma és végérvényesen Krpelany erőművet jelent: nagy hatalmas vizeket felfogó erőművet. Rengetegen mozognak az állványokon, az öles betonfalak ,n, a félig vagy egészen kivájt csatornákon. Rajzanak elő az emberek minduntalan és mindegyik tudja mihez nyúljon, hová menjen, mit csináljon. Az egységes elgondolásból fakadó akarat ezer kézen hull szét és válik betonná, kőkockákká, csatornákká. Láthatatlan helyekről rajzanak napvilágra, s nem tudjuk kicsodák, micsodák, honnan jöttek, nem látunk szívük gyökeréig, megismerhetjük-e őket? A nagyszabású elgondolásokat, terveket, ismertetni felesleges. A hozzá nem értők újy se lennének okosabbak. Érjük be. annyival, hogy a hétszáz méter széles völgyben, ahol a Vág szelíd kanyarulatot vesz, a jövő év végén erőmű áll majd, a felfogott nagy vízzel három turbinát hajtanak. Ez a cél, s a százhatezer köbméter beton leverésére, két és fél millió hajú, fekete szemű nápégette arcú , ,, , , , lány mondja: csak működne már. A fiatalok közül, komoly, • hozzáértő, tahogy 5o-ban a lengye! tengerparton lány neve; Eva Fernesov

ä. A kómüv

e_ pasztalt munkáso

k .,

tték át az ép

J_ udult, lanya férjénél, fia elektr itech- sek m

en

et

t segédkező asszonyok ve- ttet, a befejezést. zető.je sihelnei. Orava környéki, azon az erőművön is dolgozott. Maltert hord, téglákat adogat. Szeretném, ha élete Imesszeágazó utaira vezetne. De a lány csak hallgat, néz a lába elé, szégyenkezik, s csak olykor ejt el egy-er-v szót. Apja tizenöt halott. Fa ütötte agyon az erdőn. Faggassuk-e tovább, milyen volt az élete árván, kenyérkereső nélkül. Árván, munka nélkül, ez az oravai nép hangja, háború előtti szenvedése. Harminc éves, s. tizenhárom évet szolgált. Módcs oravaiak, csehek kénye-kedve szerint váiltovisszatérő emléke, gondja Élete rö- zott az elet

0' sor

a- Regények, elbe- erőművön. Azóta egyszer sem szakíviden: több mint két évtized szolqa- sz

é-esek magva a lány. Tizenhárom totta meg a munkát — távolmaradás ság a bábindeli birtokon, a Weiss- évig í,enki nem védt

e> mindenki ban- előtte ismeretlen. Otthon kevés fölféle uradalomban és másutt. Most totta

! decskéje, háza. Szívesen beszél, szeegy keserves élet emlékeivel, tüskéi- Kínos a társalgás, a szó nehezen ret vitázni, gondolkozni, s képzflete vei az erőművön lapátol, ötödik éve bugqyan, még nehezebben tör elő az szinte biztatás nélkül jS a be az élemár. Az út tehát klasovói szűkebb életet megvilágító gondolat, s ha oly- tet. Tizenkét éves korában már naphazájától -az erőműig világos. Látó- ko

r hallgatunk, a felettünk falat ra- számos, később részarató, szakmá^

é

t,

sz

u 5

e f°

9ta a '?

t

ű"

t vi,

á?- n

e" kó kőműveslegények dúdolqatása nyos. hez baratkoznia az újjal. Dolgozik, hallik- „ . , u -,•• i dolgozik, s ha felnéz, látja, hogy nö- . . Sokáig, nagyon sokáig beszelünk, vekednek a falak azt azonban^ soha- Detviansky zandari... kérdést kérdésre teszünk. Megtudjuk, sem tudja mikép, hogyan. A mun- S a lány kérő tekintete ránk fe- 1500 koro

nát keres, s a gát, az erőkának élő, a munkában örömet ta- szül, hagyjuk, imi volt, his? azóta láló ember ő, s hogy a politika nem érdekli, abból látom, urazza a vezetőket. — Meg vagyok elégedve az urakkal — így szól többször a mi Kurali bácsink. .'Nem csodálkozzunk. A szolgaságból jött embert bajos rászoktatni, hogy emelt fővel járjon, A t.zenkét év hamarább elmozdítja a hegyeket, mint a gondolat útjából a régi szokásokat, kötöttségeket. Csörömpölésben, bágerek ü-őltésében kérjük. Reggeltől estig van munkája, azérí az ország ügyével, bajával is törődik. Megállapítja magában és társaságban, hogy az ország tizenkét év alatt nagyot épült, csak a Vágra kell nézni, az erőmüvek rrindent elmondanak. Reggel, délben, este meo valahányszor idejük van, összedugják a fejüket és beszélgetnek. Mennvi gondolat kél ilyenkor útra, mennyi emlék váj magának csapást! _ ,,, , Mindennapos a visszapillantás, 0 a.

P °

r.

0mÖk 9yÚlna

k megfontolt összehasonlítgatás és eredménye, hogy az ujjak jobban ráfeszülnek a lapát nyelére, nagyobb a kedv, mélyebb az eltökéltséa Kérdezhetnénk még, terve, célja mi? iiztatbennem. barakkok nehéz szaga csap az orromba: 51-ben én is itt munkáltam a jövőt, betonoztunk. S most egyet sem találok itt azok közül a Tisztítják a Vág új medrét. A gépesítés fokozza a munka termelékenységét. tegyen múltbeli küélete az kérem. munkahelyét. — Nem bántanak, becsülnek és én az g ti szemlesütve. Jankovics már hívta, csalogatta ? ™

w

járjuk l

a"

k^!

t,an a csatorn

á" Stano Pavelt Udvardra vendéaséabe Magas százalékkal dolgozó csoLetehetné a munkát, két lánya Ennyi tudatosodott benne, se több, dg hát ü„

w iönnek a ok ó*

á

k' portok mellett haladunk el. S akárlönbséget mai és között. Az ember makacskodik. — Nem teszek én. — Miért? — Nem politizálok. Meg különb- megszerettem az erőmüveket — föW "elmozdítása' až "egyszerű efoibe- s éget tenni nem is lehet. Ég és föld mondja még mindig szemérmesen, rek által — jelenti az erőművet. Engedjünk

a kényszerítő kíváncsiságnak és ismerkedjünk meg a nagy célok,tervek megvalósításira ideszokott élettel, a milliós köbméterek elmozdítói yal: az emberekkel. Bošansky üzemi elnökkel vállalkozunk a felderítő útra. Elmerülünk a munka zajában. Előttünk kézi pisztolyok kattognak, mintha géppuskával láthatatlan ellenségre lövöldöznének, zörögnek a bágerek, zúgnak a nagy teherautók, a fejünk fölüt futkározó csillék, lépegetnek az óriások is: a daruk. S a munka sűrűjéből kifelé igyekvő Juraj Moravčíkka! ismerkedünk. Jól megnézzük jgymást, kezet fogunk. Az ember borotválatlan; rádiósapkában 411. Tíz éve dolgozik vízierőmüveken.' Van-e öröim, magáratalálás, értelem, cél ebben az évtizedben? Van-e büszkeségre, jó érzések táplálására ok? Igen, van: az erőmű. Moravčík beszél, mérlegel, összehasonlít. Az árvái gátat azelőtt tíz évig építették, nem. 1-tt belőle semmi. A 48-as Február jelentette a beteljesedést. Cikázik, száguldozik az emlékezet, s ha leszáll a sötétvízű hatnánk vágya, szándéka csillogtatására, de mi lehet, Imi lehet? Legkisebb lányét a négy éveset felnevelni, a másikat is szépen öltöztetni. Ennyi a beteljesedett óhaj, szélgetünk, hogy a több egy jo

ttányival sem. Mindez szavakból kiváló- persze összefüqg azzal, hogy Nosicén van. a vízierőművön és épít Cjfélij, teregethetnénk ki életét, ugorhatnánk vissza ezerkilencszázhuszonhétbe, amikor házát igen sok kínnal, kamatozó adóssággal építette — ma meg mindenki könnyen épít — de álljunk meg, maradjunk meg az autók, daruk, hegesztők, ácsolók robajában és nézzük az embereket, a vidéket. A Vág régi medr

Ä

t« még, de nem barna arcú e.nbertől, sokáig. A völgy félig elzárva, Szanaki a legjobb barát- szét kő- és földhalmazok ja- • agy csata folyik itt évek óta. Nem kell gondol- elemek legyőzése, öldek, sziklák elkozni, mérlegelni, mozdítása, s ebben a felednelő gona válasz könnyen dolatmélyító harcban az ember: Janj

ö

n_ kovics Menyhért. Akinek szlovák az édes barátja. Negyvenkilencben kezdődött s tán bearanyozza utolsó lehelletéig. A timü büszkesége, szemefénye lesz. Mi tagadás, azért begassuk a bennünket érdeklő, nekünk tetsző gondolatokat. Mert ime, néhány órán belül ott tartunk, hogy azt kérdezzük ettől a középtermetű, vastag szemöldökű, — Stano Pavel. fordult a világ kereke, és ő nagyon Ki ez a Stano Pavel? Betonozd. Kőboldog, hogy tetszése szerint dolgoz- műves. Hol ismerkedtek meg? Nové *„„,„.* a « u a * hat, tetszése szerint választhatja a Meston, az -rőmüvön. Ott kötöttek é_

v 5

y,

rj\

f°! j^barátságáéletre szóló barai ágot. A közös munra épül a nosicei vízierőmü. S ha ezt ka, a közös cél hozta őket össze, te- £

ozt

a' ezt s

e9"

et

t° a ti

2;

enkét é

v' «*" kor nagyon sokat hozott!. remtette meg a szlovák-magyar testvériséget, Erős szél rohan végig a völgyön, férjnél, fia katona; öregesen, békés se kevesebb. Jól keres, szépen él. de ennél sokkal több: a megbecsülés. Hát itt tartunk. Idáig értünk, hogy ez a fekete hajú, egészséges bőrű oravai lány, érzi, naponta tapasztalja, becsülik, útját, sorsát féltő szemmel kísérik. Kapaszkodnak, vésődnek az életek, örömök, sorsok a betonfalakba, a köbméter földekbe. Ezerarcú élei mozdítja el a hegyeket, váj új medret a Vágnak, s mi belőle hármat ismertünk meg. Három egyszerű embert .szóllítottunk, indítottunk beszédre, s mind a három szívén a gát. Pedig a nagy feladatok hagynak is, neim is időt a tudatosításra. Mégis, a gát erős, hatalmas, akárcsak ezek az egyszerű emberek, akiknek a kezén az erőmű rendíthetetlenül nyugszik. Szűnő esőben távozónk. Egy másik gatra. 3> osice Vizierőmű a Vágón, félig elkészüiten. A vidék ismerős, bár sokat változott az utóbbi időben. A folyót keresztülszelő vasúti híd eltűnt, a völgyön csatornák feszülnek. A vasútA vízierőmü épífésének egy részlete lábához. Az erőmű környékén ugyanaz a zaj Vágra, az erőműre ül. — A héten már víz folyik a esa- S

2i

Vvel a ház ..örül, kevés földjén tornán — mondja az elgondolások- eldolgozgathatna, Je a természete ban, tervekben kifogyhatatlan Mo- ne

m olyan. Sírna, szenvedne, ha kény- fogad, mint Krpelanyn. Villog a heraveik. Hanem az életéről alig tud szerítenék rá. geszto fénye, recseg-ropog a kőtörő, valamit mondani. A párttag komoly- _ ott vói

tart

l dolgoztam rajta — ütIk a vasat a kovácsok. Az emberek ságával néz ránk és a szeme köré m.

ntha utn

ä '

hallanám a

z ^ mindenfelé csákányoznak, földet gyűlő táncokban mintha cérdes bo- ,, .mozdítanak és betont atenek. Monrongana: mit monyon az életéről"? elkészülté utan. Mert ^ az idő egy do

m ^ _ Aztán nagy kerülővel szomorú képet csöpp a tengerben, re untig elég rajlás, a zörej, s nekem mégis minidéz. Családi fészkét, házikóját, ame- arr

a. h°9y a szolgaságból emberségbe den csendesnek érzik. Valami hiány lyet véres verítékkel épített, negy- törő munkást nagy múve szeretetére zik a tájból, az erajműtelepről. Az if 'yennégyben felgyújtották a fasisztát, ébressze! Hegesztés közben. a percek soha kiszámíthatóan merre járunk, akárhol tartunk, kisért a belénk ragadt gondolat, a Jankovicsé: nekem szlovák ember a jóbarátom! És a púchovi híd közelében Anton Vácha, a száznegyven munkásért felelős cseh kőművesmester szavai folynak az udvardi magyaréba, amikor tizenkét évről számot ad: — Barátságot termett csehek, szlovákok, magyarok között. Nekem ez a legtöbb, mert ÓZ erómt barátságra, megértésre épül. A nap előbújik az egyik felhőszárny alól és ferdén veti sugarait az erőműre, a vízre, a hegyes vidékre. Beragyogja a mi krónikánk sárga lapjait is, amely kezdődhetne a felkeléssel és befejeződhetne a Vág többi nagy vízierőmflveivel. Két gáton, erőművön jártunk, s kerülve mérnököket, technikusokat, egyszerű emberekkel beszélgettünk. Egyszerű emberek szóltak, egyszerű és százszor megcibált, megtépázott életsorsok találkoztak, ök a hétköznapok hősei, ők a nén. S ha olykor csend szakadt ránk, vonalat ezer kéz tette át a hegy hogy a látogatásra még nem elemek: a szél, a víz, a zápor mint1, nagy gyárra emlékeztető a mo- k

ef

tte

n' h°

9/ » nyelvismeret meg-' ľ JZi m

4„ic szerzése nehéz, de tanul, mert megértés nelkul egyuttelm, gáton állni lehetetlen, Kezdettől építi a müvet és ha erő, egészség lesz továbbra is, júság. Az ezrekre menő fiatal sereg a befejezésig kitart. kerülhetett sor. Pedig ennek a me- h

a zúgta, kiáltotta volna az erőműleg, családias otthonos beszélgetés- vekre, emberekre nézőn: nek előbb-utóbb meg kell történnie, Dicsértessék a nép neve! —* Igy mert ez pecsét a barátságon. mondta egykoron Petőfi. — Tud szlovákul? Valóban: dicsértessék a nép neve — Eladni nem tudnának. — feleli és azé, amely szörnyű mélységekből és meséli szenvedélyesen, belefelejt- hozta, felemelte, idáig vezette! MÄCS JÓZSEF OJ SZO 1956. augusztus 29. 5