Új Szó, 1956. augusztus (9. évfolyam, 213-243.szám)

1956-08-29 / 241. szám, szerda

Szovjet partizánok Nyitra vidékénl £gy partizán emlékeiből |Képek a Szlovák Nemzeti Felkelésről Talán egy lélek sincs Partizánskéban, aki ne ismerné Kramár Ondrej elvtársat. Mély barázdákat szántott az idő edzett munkásarcán. A napokban töltötte be ötvenedik életévét, s ez-, alatt az idő alatt bizony sok mozgalmi harcban volt része. Amikor meglátogattuk őt szerény hajlékában, temérdek virág, ajándék jogadott bennünket, ami mind arról tanúskodik, hogy ez a régi harcos milyen közszeretetnek és tiszteletnek örvend. — Sok gyermekes zsellér családból származom — kezdi önéletrajzát Kramár elvtárs. — Szüleimnek hét gyermekük számára kellett meakeresniök a mindennapi belevő falatot. Keserves élet volt ez abban az időben, s így hát nekem is, mint legidősebb fiúnak, mihamarább munkába kellett állnom. Napszámba mentem. Már 1922ben bekapcsolódtam, a pártéletbe. Eleinte csak gyűlésekre jártam, később a kommunista párt feladatokkal bízott meg. Évek múltával az akkori Bata-üzemhez kerültem és mint.munkás a talpaló-részlegen dolgoztam. Itt is folytattam a pártmunkát és 1941ben Grznár és Ivanko elvtársakkal megalakítottuk az illegális pártszervezetet. Nem volt könnyű dolgunk, a csendörkopók gyakran háborgattak bennünket, engem le is tartóztattak, de semmilyen államellenes cselekedetet nem tudtak rám bizonyítani, így szabadon bocsátottak. A Szlovák Nemzeti Felkelés nem érte váratlanul az illegális párt tagjait. Erre már jer előre készültünk, ti.tokban megszerveztük a megbízható gyári munkásokat és a tanonciskola növendékeit is. Fegyverekkel, lőszerrel, kézigránátokkal láttuk el a szabadságukért küzdeni akaró harcosokat, összéjöveteleket tartottunk, a legpontosabb tervet dolgoztuk ki, mindenkinek előre megszabtuk feladatát. Vártunk a nagy napra! 1944. augusztus 28-ának éjjelén már mindnyájan készenlétben állottunk. Másnap hajnalban, adott jelre a gyár elé vonultunk és közöltük munkástársainkkal a várva várt öröjnhírt: kitört a Szlovák Nemzeti Felkelés! A hír az üzem valamennyi dolgozóját felvillanyozta. Mindenki, még a nők is, fegyvert kért s velünk akart tartani a fasiszták ellen. Hrnčiarik, a gyár igazgatója is sorainkba állott. Ö később a harcok folyamán elesett. Az üzem beszüntette a munkát, a község lakosságának túlnyomó része is mellénk állott. Lelkes önkéntesek nagy csoportokban jelentkeztek a felszabadítfí harcra. A környék katonai raktárai mind kiürültek és a teherautók megállás nélkül szállították a felszerelést. A beöltöztetés után megszerveztük az egységeket és kiosztottuk 'a parancsokat. Csakhamar már 1200 ember állott fegyverben. Az első nyílt összecsapásra a fasisztákkal Partizánskétől 40 Kilométerre, Urmince közsép mellett került sor. Az ellenség 10 „Tiger" típusú tankkal támadott. Embereink puskákkal, nehéz és könnyű gépfegyverekkel, tankelhárító ágyúkkal, páncélöklökkel voltak felszerelve. A harc 8 napig tartott, nem adtuk egykönnyen! A fasisztákat 6 alkalommal visszafordulásra kényszerítettük. A tankokkal szemben azonban sokáig nem bírtuk és hősies ellenállás után visszavonulásra kényszerültünk. Négy ellenséges tankot lőttünk ki, egy fasiszta generális is a fűbe harapott; részünkről is tetemes veszteségek voltak. Egységünk megmaradt részével a közeli hegyekbe húzódtunk. Jómagam civil ruhában visszatértem Partizánskeho és figyeltem az ellenség mozA nyitrai kerületben nem egy szép emléke maradt fenn a partizánmozgalomnak, a C.dovák Nemzeti Felkelés és az előtte való időkből, majd pedig a partizánharcok időszakából. Az egyik legszebb tény az, hogy a partizánharcoj* történetébe arany betűkkel írta be nevét egy szovjet partizánbrigád, amelyet Viktok Alekszandrovics KarojsszievStyepanov alezredes vezetett. Ez a partizánoszt^g Minszknél kezdte harcát az ellenség hátországában. Jó irányításának köszönhető, hogy egész sor győzelmet aratott a fasiszták fölött. 1944 július végén ez a partizánosztag délnyugatra és Kelet-Szlovákia területére, a csergovi hegyekbe vonult. A helyi lakosság soraiból mindtöbben gyarapították az osztag létszámát, úgyhogy néhány napon belül már ezer ember küzdött ebben a partizánbrigádban. A Szlovák Nemzeti Felkelés kikiáltása után az eperjesi szlovák katonai helyőrség sok harcosa gyarapította tovább sorait. Karosszijev partizánbrigádja ezután azt a feladatot kapta, hogy a felkelési terület nyugati frontján harcoljon. E feladat teljesítése érdekében át kellett törnie a fasiszta frontvohalon. Kvetnica környékén szállt szembe az ellenséggel és győzelmet aratott. Ezután Selmecbánya, Zólyomszalatna és más városok környékein vívott ádáz harcokat egészen 1944. október végéig. Egy újabb parancs értelmében, mivel az ellenség frontáttörést ért el, a brigádnak a nyitrai kerületbe kellett vonulnia. Itt több kisebb partizánosztag csatlakozott hozzá, és ekkor nevezték el a brigádot- partizánbrigádnak. Nem csekély feladatok vártak rájuk ezen a vidéken. A legnagyobb sikereket 1944. december végén és 1945. elején aratták. A fasiszták harckocsikat és páncélkocsikat vetettek harcba ellenük, de annak ellenére, hogy több irányból támadták a brigádot, nem tudták megtörni erejét. Éppen amikor a szovjet hadsereg gyors ütemben súlyos csapásokat mért a fasiszta frontra, a nyitrai partizánbrigád a legnagyobb határozottsággal és erővel küzdött az ellenség hátában és jelentős mértékben hozzájárult a nyitrai kerület felszabadításához. Később a nyitrai partizánbrigádnak az a feladat jutott osztályrészül, hogy a szovjet hadsereg irányába áttörje a fasiszta frontot. Ebben az időben a brigádban kb. 500 partizán küzdött. A parancs világos volt. 1945. február :c.y A Kérdezzetek még bárkit Harmanecen: „Ismered-e Murin Magdát?" Tulajdonképpen elég volna csak a keresztnevét említeni, mert mindenki 'így válaszol: „Természetesen, hogyne ismerném." Különös ember ez a Magda. A franciák természetéről sok mindenféle nézet él. No de mi köze van ennek Magdához? Sok. Magdát ugyanis azelőtt nem nevezték Magdának, hanem Madelainenak, és vezeték neve Petite volt. Magda ugyanis francia nő, erről nem akar és nem is tud elfeledkezni. Nem felejti régi hazáját. Amikor a párizsi parlament a párizsi egyezményeket vitatta meg, Magda nagy figyelemmel követte ezeket a tárgyalásokat. De nemcsak beszélt róluk, hanem tollat ragadott és ezt írta honfitársainak: „Az amerikai imperialisták meg akarják fosztani országunkat függetlenségétől és a szabadságától. Oltalmazzátok gyerekeiteket, védjétek meg a békét francia dolgozók!". 1939-ben történt. A nap égető sugarai Normandia partjainak füves szőnyegén játszadoztak. Jó lett volna 'megfürödni a tengerben. De Eleonor Petit gyerekeinek erre nem volt idejük. Apjuk már nem élt. És a felcseperedő gyerekeknek gondoskodniok kellett kicsi testvéreikről. OJ szo 1956. augusztus 27. Magda igen élénken emlékszik ezekre az időkre. Mintha tegnap történt volna. Egy nyári napon fekete keresztes harckocsik dübörögtek végig a városka utcáin. Rajtuk rideg tekintetű férfiak. Az országot gonosz fekete sárkány kaparintott! karmaiba. Magda lánykori álmait, terveit árnyékba borította a fasiszta betörés. Gyűlölte a fasisztákat. Először csak gyűlölettől izzó pillantásokat -vetett rájuk, a nyelvét öltögette, majd aztán Rogettel, testvérével együtt azt tette, amit a többiek. A házakra, a kerítésekre, az utca aszfaltjára és ahová csak lehetett, oda mázolták „Sal bochel", ami anyanyelvén nagyon goromba szitkot jelentett. S amikor a városra ráborult a sötét éjje], Petit gyerekei az utcákat rótták. Vágták a telefonhuzalokat, de nyomukra jöttek. Elfogták őket. Sikerült megszökniök. Testvére a francia partizánok soraiban harcolt, ő maga pedig ide került a mi hegyeink közé. Itt védte kis városát és Párizsát, itt védte Normandiát. Langyos este volt. Magda ott feküdt a domboldalon, fején kokárdás fekete barett. Balkezére támasztva a géppisztoly. Figyelte a völgyet, amelyben játszadozva ugrált a kis hegyi patak. Mindent látott és hallott. Látta, a völgy mélyén a rejtett mozgást. Ujja idegesen remegett. Már közel voltak, amikor megnyomta a ravaszt. Megszólalt a többi puska és géppisz13-ról 14-re virradó éjjel a brigád tá-: madásba lendült. Útjába nemcsak azellenség, hanem a Garam is állt. De • a partizánok nem ismertek megtorpa- : nást és a -súlyos veszteség ellenére is; sikeresen teljesítették feladatukat. ; A partizánok derekasan, hősiesen: viselkedtek, mert tudták, miért har-: colnak, mert szívükben hordozták a: kommunista párt szeretetét. Tekovská: Breznicán találkoztak a szovjet hadse-: reggel. Nagy találkozás volt ez. A: szigorú harcban edzett arcok mosoly- E góvá váltak. Boldogan nevető arccal: jelentették a nyitrai partizánbrigád: tagjai: a feladatot teljesítettük. ; Három napi pihenés következett,: majd a nyitrai partizánbrigád újra: harcba lendült. Most már mint a szov- : jet hadsereg egysége küzdött a gyű-: lölt ellenség ellen. A nyitrai kerület történetébe örök-: re beíródott a Viktor Karosszijev-: Styepanov alezredes által vezetett par-: tizánbrigád emléke. A nyitrai kerület; dolgozói szeretettel gondolnak ezekre: a harcosokra, akik vérük hullatásával • járultak hozzá hazánk egy részének; felszabadításához, ahhoz, hogy ma új • életet építhetünk szabad népi demok-: ratikus országunkban. VILIAM JANlClNA: toly is. Magda most már nyugodtan, = biztos kézzel lőtt. Reggel ötven halott ľ: németet számoltak meg állásuk előtt. E így volt ez mindig, amikor az el- E Ienséggel találkoztak. Minden veszély- E lyel szembeszállva vetették .magukat E a fasiszta tankok útjába franciák és — oroszok, szlovákok és mindazok, akik = a szabadságért küzdöttek. E Magda szereti szülőföldjét, Fran- E cjaországot. Itt él, de a fenyőborította E hegyoldalra nézve gyakran látja lelki r szemével a zöldbeborult Normandiát. E Büszkén mutatja ez a ma már őszü- — lő hajú asszony, a harcokban szerzett E kitüntetéseket és érmeket. De nem ül E a babérokon. Nem szereti azt. „Az E ember a mának és a jövőnek él" — E mondogatja. Közben egyik kezével E megsimogatja három éves Jean fiá- E nak a fejét, míg másik keze nemrég E született kislányát tartja. Paul a har- E madik gyerek valahol játszadozik. E Magdát nemcsak üzemében, de az = egész környéken is szeretik. Liesz- E kovszky, az öreg kommunista például E ezt mondja róla. „Magda bizony nem E marad szégyenben". E A dolgozó embereknek, bárhol is E élnek a nap alatt, egy a szívük. Ez E a nagy szív mind erősebben és han- E gosabban dobogja a francia forradal- E márok jelszavát: „Szabadság, testvé- E riség, egyenlőség!" És e jelszó jegyé- ~ ben, e jelsző zászlaja alatt a dolgozók = legyőznek minden fekete sárkányt. E Július Paľo = dulatait. Éjjelenként visszatértem egy- E ségemhez, tájékoztatva őket a hely - E zetről. Rajtaütésszerű támadásokat E intéztünk a hitleristák ellen, hogy bi- E zonytalanságban tartsuk őket. Megtet- E tük azt is, hogy fényes nappal a hú - E zak között húzódva lövöldöztünk rá- = juk. A meglepett horogkeresztesek E nem tudtak mitévők lenni és jelentős

E emberveszteségük volt. Később látoga-žž fásaimat kénytelen voltam beszüntet-ž: ni, mert valaki elárult. Lakásomat kö-~ rülvették, átkutatták, feleségemet' öri-^ zetbe vették, kínozták, vallatták, de E a hős asszony semmit sem árult el. E A hitleristák azután erősítést kap- E tak, repülőgépeket is vetettek be elleE nünk és mélyrepüléssel igyekeztek rit - E kítani sorainkat. Egy ilyen támadás E alkalmával Kalamen Ferenc elvtársnak E gépfegyverével 5 gépet sikerült lelőnie,E A Partizánske körüli erdőségekben

E és hegyekben nem tudtuk huzamosabbá ideig tartani állásainkat, így hát ro-E vább húzódtunk. Prievidžan át Veiké — Plera, majd Žiar nad Hronom, s végűig Skalka lett átmeneti táborozási TieE lyünk. Skalkánál nehéz harcokban volt — részünk. Itt a fasiszták páncélvonattal E támadtak ellenünk. A pályatestet főbb E helyen felrobbantottuk és támadásukat 5 meghiúsítottuk. E Pliesovce-Sásánál találkoztunk az E első szovjet ejtőernyősökkel. Az otta- E ni hegyekben volt a partizán főhadi- = szállás. Soraink már részben megcsap- ~ pantak és más partizán-egységekbe

E osztottak be bennünket. A szovjeté elvtársak harci tapasztalatai alapján E oktattak ki a partizánharcokra. A beállott tél próbára tette a par- E tizán harcosokat, azonban megálltuk E helyünket. 1945 februárjában pedig a szovjet E hadsereg előőrseivel ölelkeztünk ősz- E sze. 1944. augusztus 28-án megbeszélést tartott a „Vtáčnik" partizán vezérkar, hogyan szervezik meg a felső-nyitrai polgárok mozgósítását a Szlovák Nemzeti Felkelésbe. — Felhívásukra az első napokban hatezer férfi és körülbelül száz nő jelentkezett Topolčany, Nltrianské Právno, Handlová vidékéről. Első képünk a fegyverosztás előtti pillanatokat mutatja. A községekben az igazgatást a forradalmi nemzeti bizottságok vették át. Felfegyverzett dolgozók kezébe kferült a hatalom. — Az SZLKP illegális szervezetei jól dolgoztak ezen a vidéken. Minden a legnagyobb rendben ment. A fasiszták támadásai ellen védelmi intézkedések történtek. A legnagyobb veszély Žilina felől volt, ahol a náci hadsereg átcsoportosulásokra lefoglalta az utakat. A turcani felkelők kérésére a felső-nyitrai partizánok egy része autókon segítségükre sietett. 1944. augusztus 30-án elkeseredett harcok kezdődtek. A fasiszta túlerőv szemben, tankok ellen önfeláldozóan harcoltak a partizánok. Egészen 191 i szeptember 13-ig védték ezt a gyönyörű vidéket. Utána a hegyekbe kényszerültek, de folytatták a harcot egészen a felszabadító szovjet hadsereg megérkezéséig. A felső-nyitrai partizánok érdeme, hogy a fasisztáknak két ezredet kellett tartani állandó készültségben ezen a vidéken és nem vonhatták be ezt az erőt a frontra.