Új Szó, 1956. augusztus (9. évfolyam, 213-243.szám)

1956-08-26 / 238. szám, vasárnap

A nyár örömeit élvezik a fiatalok A Magyar Népköztársaság fővárosában, Budapesten két évvel ezelőtt fejezték be az építőmunkások korszerűen ellátott lakótelepének építését. Ezt az úgynevezett Villányi-lakótelepet számos park és játszótér üde pázsitja tarkítja, ahol a meleg napokon a nagyváros lakosai kellemesen üdülhetnek. Képünk vidám gyermekeket mutat, akik a frissen kaszált szénában hemperegnek a lakótelep parkjában. Fából vaskarikát még nem csinált a világon senki, de fából gumicsizmái már igen. Egy kicsit hihetetlenül hangzik ez, mert köztudomású, hogy a gumi kaucsukból készül, a kaucsuk pedig a dél-amerikai—afrikai ültetvényeken nő. A sűrű kaucsuk az erdő fáinak bevágott kérgéből folyik a ráakasztott edénybe. Mégis közönséges fából is lehet ma már szintetikus kaucsukot, azaz gumit előállítani. Tíz liter faszesz egy pár gumicsizma nyersanyaga. A szintetikus kaucsuk gyártásának módszerét Lebegyev szovjet akadémikus tökéletesítette, s ma a Szovjetunió sok gyárában évtizedes tapasztalatok alapján gyártják a szintetikus kaucsukot, a' gumiipar nyersanyagát, amely minőségileg semmiben sem különbözik a természetes kaucsuktól. Ilyen új üzem rövid történetét mondom el. 1953-ban a Szovjetunió Minisztertanácsa többek között azt is elhatározta, hogy az Ural vidékén, a Molotov-kerületben egy új fafeldolgozó j vegyipari üzemet épít. A Szovjetunió, amint ismeretes, óriási mennyiségű faanyaggal rendelkezik. Szibéria csak egy kerületében, a krasznajarszkiban évente annyi fát lehetne kitermelni, hogy elszállítására 32 millió km hoszszú vasúti szerelvényre lenne szükség. Ezért kell a sok gyár a fa feldolgozására. 1953 végén meg is kezdődött az építkezés a Molotov-kerület egyik járásában. A gyár vasbeton váza gyorsan münely-formát öltött, amelyben a gépek beszerelését kitűnő szov jet szakemberek, szerelők végezték. Még félig sem volt kész a gyár, amikor az újonnan kinevezett igazgató családjával együtt megérkezett a ©OOO0Oe0OTO0©OOOO0G0OGOGH30OO©OO^ M

ielőtt elindultam volna a nagy útra Szibériába, bizony alaposan felkészültem. A kofferláz — ahogy édesanyám elnevezte — elutazásunk időpontjáig napról napra nőtt. Egy bőröndbe csak meleg holmikat raktam. A sok tanács a nagy út előtt mindig azt bizonygatta, hogy Szibériában nyáron is elkeli a bunda. Nyári ruhaneműt ezért keveset vittem, de szidtam is ezért magam, meg a sok tanácsadót, mert a hosszú kilenc napos úton bizony melegem volt még Szibériában is. Iratokkal, ruhával ellátva indultunk el április utolsó napjaiban a szovjet határ felé. A gyönyörű tavaszi nap mintha tudta vo'na,. hogy messze utazunk, melegével kísért bennünket országunk legkeletibb állomására, Csernóre. Itt szálltunk át a szovjet vasúti kocsiba, és itt kezdődőit el a nagy utazás Csernötöl a Mongol Népköztársaság határáig, mely légvonalban 8500 km-re van hazánktól. Csapon a postáról táviratilag értesítettük szibériai rokonainkat, akik az édesanyámat 34 éve nem látták. EGY ÚJ GYÁR TÖRTÉNETE Minden nyáron több mint millió szovjet fiatal tölti nyári szünidejét üdülő-táborokban. Képünkön az arhangelszi terület pionírjainak egy csoportja kirándul a legszebb vidékre. A brüsszeli világkiállítás A

zok között a nagyvásárok és kiállítások között, amelyeket a világ minden táján rendeznek, kimagasló helyet foglalnak el a világkiállítások, ameljek — a többi kiállítástól eltérőltg — az egyes nemzetek fejlettségének mutatói az élet minden égazataban. A Világkiállításon megismerkedhetünk az egyes nemzetek kereskedelmével, iparával, kultúrájával, tudományával, sportjával, gyógyászatával. Mnidez nagyszerű képben mutatja be az illető nemzet életszínvonalát és civilizációját. Több mint 100 év múlott el az első világkiállítástól, amelyet Londonban tartottak 1851-ben. Azóta már 28 világkiállítás volt. 1928-ban Párizsban 35 állam egyezményt !rt alá a világkiállítások megrendezéséről és megalapított- a kiállítások nemzetközi irodáját. (Bureau International des Expesitions). Ezen egyezm jny szell-mében 1948-ban elhatározták, hogy Brüsszelben 1958-ban világkiállítást rendeznek. Moens de Fernig bárót nevezték ki a belga kormány főbiztosává és a következő évek folyamán valamennyi világrész államait együttműködésre szolították fel. Nem foglalkozun' a kiállítás nagyságának ismertetésével, amely 175 hektárnyi területet foglal majd el, nem ismertetjük részletesen a kiállítás főépületeit. Térjünk rá a csehszlovák részre, amelynek főbiztosává František Adamek mérnököt nevezték ki. Csehszlovákiának eredetileg 10 ' 1 négyzetméternyi területet szántak, amelyet később 12 000 négyzetméterre emeltek fel. A csehszlovák kiállítási terület szomszédos a 25 000 négyzetméternyi szovjet, valamint a román területtel, Ez év júniusának végén a cseh™ szlovák kiállítási rész tervezői Moens de Fernig báró, a belga 4 OJ S

ZO 1956. augusztus 26. kormány főbiztosa elé terjesztették a kiállítási tervet. A tervet jóváhagyták és a kiállítás előkeszíto munkálatai teljes ütemben folynak. Foglalkozzunk egy kissé a csehszlovák expozíció librettójával, amely szemléltető képet nyújt: A brüsszeli világkiállítás csehszlovák expozíciójának javaslata, melynek szerzője dr. Adolf Hoffmeister, a művészeti ipari főiskola professzora, elsősorban a kiállítás . vz ember boldogságáért, az emberiség békéjéért" jelszavából és a kiállítás eszmei küldetéséből mdul ki. A csehszlovák expozí ió belső eszmei feladata, hogy képet adjon Csehszlovákia anyagi és kulturális életének fejlődéséről, mint a szocialista társadalmi rendszer sikeréről. Továbbá, hogy megmutassa Csehszlovákia azon őszinte akaratát, hogy a világ valamennyi népével az élet minden terén barátilag együttműködjön. A csehszlovák expozíció eszmeileg három részre oszlik: az ipari fejlettség, az életszínvonal és az életből fakadó öröm részre. A fő kapun szoborcsoport lesz, amely azt a gondolatot fogja kifejezni, hogy a nemzetközi együttműködésben rejlik a világbéke és az emberiség haladásának kezessége. A kapu homlokzatát mozaikkal díszítik és a kapu belső falán szemléltető tájékoztató lesz Csehszlovákiáról. Az expozíció első részének, az ipari fejlettségnek súlypontját a gépipar és különféle gyárak gyártmányai fogják alkotni. Teljesen különállóan :iel.yezik el a kiállítás fő tárgyát, a katlan-turbina forgókerekét, amely 15 m magas lesz. A szabad térséget a csehszlovák ipar kiviteli képességét szemléltető modellek bemutatására használják fel. Kiállításra kerül egy önműködő telefonközpont rádióberendezéssel, amely a kiállítás céljait szolgálja. Az életszínvonali részt egynéhány osztályra osztják. A textilnek, bőrnek és a guminak — egy kiterjedt helyisége lesz, amelyet klubhelyiségnek rendeznek be. A padlót egy kézzel készített szőnyeg díszíti. Csehszlovák bútorgarnitúrák lesznek a klubhelyiségben. A mozgatható falakat textilkészítményekkel vonják be. A homlokfalon megfelelő hely marad a divatbemutatóknak. Az expozícióba különleges termelési gépeket, szövőgépeket és cípőgyártó-gépeket osztanak be. Egy további részben üveggyártmányokat helyeznek el és ezt követi majd a bizsutéria és keramika osztálya. Az életből fakadó öröm részének első osztálya a gyógyászat lesz. Itt helyezik el a járási egészségügyi intézet teljes berendezését és plasztikus grafikonokon ismertetik gyógyászatunkat. A szabad park terüietén helyezik el a Karlovy Vary-i forrás pontos mását, amely a Karlovy Vary-i vizet ontja majd magából. A sportosztályon a központi kiállítási tárgy, spartakiád stadionban. A zeneszínház a Prágai Zeneszínház mása lesz. A kulturális részben még bábszínház-műterem is lesz. Külön pavilon lesz a vendéglő, amelynek berendezését a csehszlovák kiállítás tárgyaiból állítják össze. A vendéglőben tipikusan cseh és szlovák ételeket és italokat szolgálnak majd fel. A brüsszeli világkiállítás a világ ** valamennyi nemzete technikai fejlettségének, életszínvonalának és az élet minden oldalának nagyszerű bemutatója lesz. Szemléltető képe lesz annak, amit az emberiség alkotott. Tüntetés lesz a haladásért, a kölcsönös közeledésért és megismerésért. A nemzetek kaleidoszkópjában jelentőségteljes helyet foglal el majd Csehszlovákia is, a szocialista békés építés, a régi hagyományok és a nagy jövő országa. Dr. I ranz Schulz. színhelyre. Akkor még csak ő volt a gyár egyetlen alkalmazottja, de már így is sok munkája volt. A gyárral egyidejűleg sürgette az építőknél a lakások, internátus, klubhelyiség, étterem elkészítését is, mert a jó kezdethez minden előfeltételt meg akart teremteni a munkások számára. Sokat futkosott a bútor miatt s a központi fűtés ügyében. Félévvel a befejezés előtt egyenként jöttek ide a komszomolisták, a gyár jövő mesterei, mühelyszerelői, mérnökei, műszaki dolgozói, akiknek akadt elég munkájuk a gyár befejezése előtt is. Ott voltak a gépek beszerelésénél, tanácsokat kértek a szerelőktől, hogy részletesen megismerjék a bonyolult gépezetek szerkezeteinek csínját-binját. Genadij Kapitonovics Utkin, fiatal, 25 éves erdész- és vegyészmérnök Szibériából, Abakánból jött az új üzembe. Azelőtt más szakmában dolgozott, de meg volt győződve róla, hogy ebbe is hamar begyakorolja magát. Mikor feleségével megérkezett az új üzembe, az igazgató egy kulcsot adott mosolyogva a kezébe. — Tessék az új kétszobás lakás kulcsa. — Kellemes meglepetés volt ez a néhány hetes házasoknak, akik bizony nem számítottak arra, hogy azonnal lakáshoz jutnak. Pozolotina Antonina Ivanovna egyenesen a szakiskolából jött a gyárba, ahol a vakuum-géphez osztották be ügyelőnek. Lapin Mihail Vasiljevu 23 éves komszomolista a hadseregből jött ide leszerelés után. és mint mester működött a főzőkatlanoknál. És így jöttek egymás után az új fiatal munkásoka Szovjetunió különböző vidékeiről, Kijevből, Moszkvából, Rosztovból. Az új gyár főmérnöke, Fjodor Jakovlevié Krotkin sztálingrádi. Sztálingrádi,an egy háború által megrongált hasonió gyár újraépítését vezette, amelyet befejezése után az ö felügyelete alatt helyeztek üzembe. A munkásoknak tehát már megvolt előre a beosztásuk, de gyakorlatban még nem dolgozhattak. És ekkor az igazgató széjjelküldte őket a Szovjetunió különböző városaiba, hasonló gyárakba, hogy gyakorlatban is elsajátítsák a termelés egyes szakaszainak munkamenetét. Néhány hónapig tanultak a komszomolisták, elsajátították a tapasztalt mesterek ügyességét, melyre nagy szükségük volt az új gyár megindításához. Utkin a kanszki vegyiipari gyárba került. Reggeltől estig ott volt a műhelyben és szorgalmasan tanulmányozta a termelés problémáit, menetét. Tudta, hogy nagy felelősség vár rá az új gyár egyik legnagyobb műhelyének vezetésében és ezért p-akran éjszaka is ott maradt a gyárban figyelni az éjszakai műszak menetét, Közben múltak a hónapok és közeledett az új gyár megindításának ideje. Egy-két hónappal előtte tapasztalatokkal, tudással gyarapodva visszatértek a gyár új dolgozói. A gyárak üzembe helyezésében mindig nagyszámú bizottság érkezik a minisztériumból, a terv hivatalból, tudományos intézetekből és egy brigád valamelyik gyárból, amely az első napokban vezeti a munkát, amíg az új munkások begyakorolják magukat a termelésbe A gyár komszomolszervezetének gyűlésén többek között Utkin Genadij mérnök is felszólalt' és javasolta, hogy indítsák meg határidő előtt saját erejükből a gyárat. És ez év áprilisában elérkezett a nagy pillanat. A komszomolisták, akik már régebben a szerelésnél megismerkedtek a gépek szerkezetével, elszántan, hevesen dobogó szívvel álltak munkahelyükre. — Gena, már begyújtották az egyes kazánban a tüzet — szaladt kipirult arccal Utkin műhelyvezetőhöz a felesége, aki mint vegyész szintén a gyárban dolgozott. És Utkin ide-odaszaladgált a műhelyben, ellenőrizve, hogy minden készen áll-e az induláshoz. Egymás után kezdtek dolgozni a kazán, a hűtő, a vákuum-szerkezet és az egyes műhelyek. Bizony forrók voltak az első órák, napok. Hol itt, hol ott mondta fel a szolgálatot valami. — Elvtársak, nehogy szégyeni. valljunk, — mondogatta az íaos főmérnök a komszomolistáknak. De a fiúk és a lányok is ouzgón iáttak a munkához, majdnem két hétig éjjel-nappal ott voltak a gyárban, csakhogy a tuoukat, a kezdeti nehézségeket legyűrjék. Forró idők voltak akkor áprilisban a gyárban, habár elég hűvös voit. Sok problémát kellett azonnal megoldani helyben, néha éjszaka a pinenés ideje alatt. Az új gyár lassan engedelmeskedett a makacs, kitartó komszomoiistáknak. Az üzem megindult és néhány nap múlva már kitermelték az első hektoliter faszeszt, a szintetikus kaucsuk alapanyagát. — Gratulálok, fiaim — szorongatta melegen az üzem igazgatója a komszomolisták kezét. — Győztünk, már 1000 hl faszesz termelését jegyezték fel a műhelyben és a minőség is kitűnő, —, dörzsölte örömében kezét a főmérnök, Jakov Vasziljevics. És néhány hét múlva jött a 100 000. hektoliter is; ma már ki tudja hányadik milliónál tartanak. A gyárban folyt a rendes mindennapi rnunka. Pozolotina Antonina beiratkozott az esti 6 éves főiskolára, a többi fiatal munkás pedig szorgalmasan látogatja az esti szakiskolát. A fiatalok ezeken a tanfolyamokon bővítik szaktudásukat. Az esti tanfolyamok látogatása száz százalékos, és nem történhet meg az az eset, hogy valamelyik komszomolista ok nélkül elmaradna az előadásról. Ennyit talán az új üzem rövid, de élményekkel teli történetéből. Az üzem április óta Lebegyev szovjet akadémikus módszere szerint gyártja a színtetikus kaucsukot is és e pár hónap alatt a termelésben szép eredményeket ért el. A gyár kiváló dolgozói, akiknek 80 százaléka komszomolistából áll, az első két hónap termelési tervét 150 százalékra teljesítették és ezzel bebizonyították, hogy a legnagyobb nehézségek közepette is megállják a sarat és teljesítik a rájuk bízott feladatot. A Moszkva és Arhangelszk közti vasútvonal gyorsvonatán találkoztam Utkin, Lapin, Krotkin és Pozolotina elvtársakkal. Hangosan kacagtak, beszélgettek, szórakoztak a szomszédos fülkében. Egy idős férfi is velük nevetett szívből, mert őrá is átragadt a fiatalok vidámsága. Ebédre elővették csomagjaikból a konzervdobozokat, melyeket közösen fogyasztottak el jó étvággyal. Az első benyomásom az volt róluk, hogy komszomolisták utaznak Szibériába valamelyik új vízierőmű vagy gyár építésére. Beszédjükből azonban megtudtam, hogy mindnyájan egy új gyár dolgozói, akik négynapos termelési értekezletre utaznak Szibériába, Kanszkba, amely még Krasznojarszktól, útunk végállomásától is egy jó félnapi távolságra van gyorsvonattal. A néhány napig tartó úton az ember nemcsak megismerkedik közvetlen szomszédjaival, hanem elmondja nekik életét, céljait, mindent, ami szívén fekszik. így kerültem én is barátságba a fiatal komszomolistákkal, akik mint a gyár legjobb munkásai mentek Kanszkba képviselni új gyárukat. Tőlük hallottam a gyár történetét. A szibériai gyors má

r Omszkot is elhagyta. Innen gőzmozdony helyett villanymozdony repített Novoszibirszk felé. Érdeklődve néztünk ki az ablakon, néztük Szibéria hatalmas sík területét. Messze, a fekete felszántott földön bogárnak látszó traktor húzott maga után 9 vetőgépet. A vasút mellett új olajvezetékek hatalmas csöveit rakták le a földbe. Húszpercenként suhantak el mellettünk a személy- s tehervonatok, megrakva szibériai szénnel, vasérccel, hatalmas szálfákkal. Lehet, hogy ezt a fát éppen az új fafeldolgozó vegyi iparüzembe szállította az egyik vonat, hogy az üzem fiatal dolgozói szintetikus kaucsukot, gumit gyártsanak belőle. Horváth Sándor.