Új Szó, 1956. augusztus (9. évfolyam, 213-243.szám)

1956-08-25 / 237. szám, szombat

v 1Ä038 m Szerencsétlen véletlen? Nem messze Stettintől, 1952-ben alapították a Podgrod­zije nevű gyermekvárost. A nyári hónapokban több mint 1300 gyermek tölti itt szünidejét. A városka 90 házból áll, a gyermekeknek saját vasútjuk, egészségügyi központjuk, önálló postájuk, iskolaépületük stb. van. Képünk egy gyermek-tánccsoportot mutat, amint a természetben egy népi táncot gyakorolnak. Világszerte tiltakoznak Németország Kommunista Pártjának betiltása ellen PÁRIZS, augusztus 23. (ČTK) — A több millió tagot számláló Francia Általános Szakszervezeti Szövetség el­nöksége nyilatkozatot adott ki, amely­ben tiltakozik Németország Kommu­nista Pártjának betiltása ellen és fel­szólít valamennyi szakszervezetet és dolgozót, tüntessenek a párizsi nyu­gatnémet nagykövetségnél a bonni kormány ezen jogtalan és veszélyes lépése ellen. RÖMA. Róma ifjúsága Centocelle elővárosban tiltakozó tüntetést ren­dezett Németország Kommunista Pártjának betiltása ellen. A tünteté­sen egy hatalmas horogkeresztet gyújtottak meg, mint a betiltás jelle­gének szimbólumát. TIRANA. Az albán jogászok szövet­sége Heuss nyugatnémet elnöknek táv­iratot küldött, amelyben kijelenti, hogy Németország Kommunista Párt­jának betiltása olyan lépés, amely a Szövetségi Köztársaság fasizálásához vezet. DÜSSELDORF. Wílhelm Elfes, az egységért, békéért és szabadságért küzdő németek szövetségének elnöke tiltakozott az ellen, hogy — amint az Thedieck államtitkár kijelentéséből kitűnik — a szövetségi kormány Né­metország Kommunista Pártjának be­tiltásával kapcsolatban rendőrségi in­tézkedésekre készül a Németek Szö­i vétségé ellen ls. . MÜNCHEN. A Deutsche Woche müncheni lap szerint félő, hogy a Németország Kommunista Pártja el­leni ítéletet felhasználják mindenki ellen, aki Németország egyesítésének kérdésében más nézetet vall, mint a szövetségi kormány. A ciprusi nemzeti szervezet elutasítja Harding kormányzó kapituiációs feltételeit Nikózia, augusztus 23, (ČTK). — A Reuter hírügynökség nikóziai tudó­sítójának jelentése szerint, az EOKA nemzeti szervezet elutasította az úgy­nevezett „kapituiációs" feltételeket, amelyeket Harding, Ciprus szigetének brit főkormányzója augusztus 22-én megszabott. A Reuter hírügynökség tudósítójának értesítése szerint az EOKA, amelynek angolellenes akciói fegyveres ellenállásban csúcsosodnak ki, kikötötte a szabad cselekvés jogát, amennyiben augusztus 27-én éjfélig nem vonják vissza a leigázó brit kapi­tuiációs feltételeket és amennyiben nem újítják fel a tárgyalásokat Maka* riosz érsek feltételei alapján, akit amint ismeretes a brit hatóságok a Seychet­les szigetekre száműzte]*. rendezések sem, amelyek a közeli né­met és francia bányákban általában megvannak, az már évek óta nyílt ti­tok. Ez az oka annak, hogy Belgium­ban a bányászoknak immár fele idegen, a lengyel bányászoknak a háború utáni tömeges hazatérte után elsősorban olasz. Csak az odahaza, Olaszország­ban évek óta munkanélküli, főleg me­zőgazdasági munkásság állandó áram­lása a belgiumi bányák felé biztosítja azoknak üzemét az eddigi színvona­lon. Hogy mindez így van, hogy a dél­belgiumi bányák közveszélyes műszaki elmaradottsága köztudomású, bizonyít­ja, hogy a jelenlefli jobboldali olasz, kormány is ismételten követelte a belgiumi 'bányabiztonsági berendezések felülvizsgálatát. Az elmúlt esztendőben — egészen a marcinelli katasztrófáig — különböző „kisebb" szerencsétlen­ségek folyamán ugyanis már több mint száz olasz bányamunkás vesztette az életét Belgiumban. A belga hatóságok azonban az olasz jobboldali kormány szakértőjét, amikor az a belga bányák egyszerű megtekin­tésére ez év áprilisában oda érkezett, nem engedték be a bányákba, amint­hogy a mostani szerencsétlenséget kö­vető órákban azonnal önként jelentke­ző francia és német mentőcsoportokat sem engedték két teljes napon át le­szállni, holott azoknak összehasonlít­hatatlanul jobb felszerelésük volt, mint a belga bányászoknak. „Nem engedi a belga nemzeti önérzet" — mondották a belga hatóságok, s csak a legszéle­sebb közvélemény nyomására egyeztek bele a munkásszolidaritás e hősi meg­nyilvánulásának érvényesülésébe. Ily módon drága órák mentek a mentés szempontjából veszendőbe. ILYEN HAZUG, embertelen magatar­tást követtek a kapitalista körök a marcinelli tragédia első napjaiban. A szokásos további taktikájuk azonban: az események elbagatellizálása, majd mielőbbi agyonhallgatása, amint azt minden hasonló esetben tenni szokták, ezúttal különös módon nem követke­zett be. A világsajtóban, a tőkés ér­dekkörök lapjaiban ezúttal nem süly­lyedt két-három nap múlva az apróhí­rek közé a belgiumi dráma. Sőt, a saj­tón túlmenően, olyan körök is állandó érdeklődést mutatnak, amelyek — márcsak felelősségük miatt is — más­kor mindig „bölcsen" hallgatni szok­tak. A belga kormány minisztereit visszahívták szabadságukról, rendkívüli minisztertanácsot tartottak, eljött Marcinellebe nemcsak a jelenlegi, de a volt, Hitlerrel együttműködő, le­mondatott belga király is. Eljött a belga érsek, sőt a pápa is hallatta szavát. A kormányon lévő belga szo­ciáldemokrata párt pedig a parlament összehívását követeli. Mindennek, persze, nemcsak „em­berbaráti" okai vannak. ' Tudni kell, hogy a tőkés világban mindenütt, de különösképpen Nyugat-Európában a legnagyobb nehézségekkel küzdenek a háború óta a széntermelés terén. Ang­lia — egy évszázadon át a világ szén­szállítója — az utolsó két évben mái behozatalra szorult s egy helyben to­pog, vagy csökken a francia, nyugat­német, belga széntermelés, hogy csak a legfontosabbakat említsük. A szén, illetve a belőle nyert koksz hiánya viszont fékezi a kohászat fejlesztését, ami viszont az ipar többi ágára hat vissza. Fokozza a nyugati kapitalista körök idegességét, hegy a marcinellf katasztrófa éppen a szuezi válság ide­jére esik, amikor bizonytalanná váiíit a másik nagy energiaforrás, a kőolaj behozatala is. EZEK AZ OKOK TESZIK ÉRTHETŐ­VÉ, hogy a marcinelli események —' bár már két hét telt el a bányatúz ki­törése óta — nem merültek el, a tő­•kés világban sem, a „szerencsétlen véletlennek", a „kiszámíthatatlan természeti erők vak játékának" neve­zett frázisok süllyesztőjében, hanem tovább foglalkoztatják a nyugati tő­kés- és kormányköröket. A megoldás, amit ajánlanak, azonban nem az, me­lyet normális ésszel az ember elvár-: na. Nem a belga hatóságok, a bánya­tulajdonosok felelősségrevonásáról, megfelelő korszerű bányabiztonsági berendezések felszereléséről beszélnek. Nem, az érdekeltek a nyugat-európai szén szuperkartel, a Montánunió aktív közbelépését, a szénbányászat problé­máinak további „internacionalizálását" követelik. Nem a bányászok életének biztonsága után kiáltanak, hanem a nyugat-európai széntermelés biztosí­tásának szükségességét hangoztatják, amelyre a marcinelli katasztrófa oly súlyos csapás. . A MONTÁNUNIÓ ÉS A NYUGATI KORMÁNYKÖRÖK akcióegysége ellen csak a nyugati országok munkásságá­nak és pártjainak akcióegysége nyújt­hat védelmet. A belgiumi tiltakozó tö­megsztrájkokban már megszületett a kommunista, szociáldemokrata és ke­resztényszocialista munkások egységes fellépése. Szükséges, hogy a fájdalom és elkeseredés okozta mostani egysé­ges fellépés intézményesen állandó­suljon, mert csak így akadályozható meg a mostani, 263 emberéletet köve­telő „szerencsétlen véletlenek" mag­ismétlődése. Sz. L. Az Amercoeur-Marcinelle-í bányaszerencsétlenségnek 263 halálos áldozata van Brüsszel, augusztus 23. (ČTK) — Marcinelle belga városban a Du Bois du Casier bányamentőcsoportjainak 15 napi fáradhatatlan munkája után si­került 1035 m mélységbe lejutniok, ahol a betemetett bányászok több­sége tartózkodott. Valamennyi bá­nyász szénsavmérgezés áldozata lett. A bányászok holttesteit csak egy pár nap múlva sikerül a felszínre vinni, mert a vízár akadályozza a mentő­munkálatokat. Augusztus 8-án a bányatűz kelet­kezésének idejében 276 bányász tar­tózkodott a szerencsétlenség színhe­lyén. Ebből 263 életét vesztette, 6 bányász megsérült és csak 7 bányászt sikerült megmenteni. A Le Drapeau Rouge közölte Bel­gium Kommunista Pártja politikai irio­dájának nyilatkozatát, amely követeli, hogy a tűz keletkezésének okát vizs­gáló bizottságba hívják meg a mun­kások képviselőit is. A Die Weltwoche svájci lap azt írta, hogy a dél-belga bányák a világ leg­veszedelmesebb és legelmaradottabb bányái közé tartoznak. A marcinellei i szerencsétlenséget nem számítva, 1947 I óta a belga bányákban 9 nagy sze­rencsétlenség történt, amelyeknél 1 1.164 ember vesztette életét. A leningrádi gyerekek kedvenc szórakozóhelye a gyermekvasút, amely minden nyáron körülbelül 50 ezer fiatal utast szállít. Képünkön látható, amint a szerelvény az Állatkert-állomást elhagyja. Sz. Busujev, a moszkvai autógyár kiváló dolgozója az össz-szövetségi Ipari Kiállításon a látogatóknak az új meg* pinnkáláci mfifcyprpkrňl beszél. A BELGIUMI BÁNYÁSZDRÁMA utol­só fejezetéhez jutott: a legújabb hírek szerint — amint az már napok óta, sajnos, előrelátható volt — a legmé­lyebb szinten sem találtak egyetlen élő bányászra sem. A gyász és az együttérzés, a nem­zetközi munkásosztály szolidaritásának 'számtalan megnyilatkozásán kívül a marcinelli pokol nyomán természete­sen világszerte felvetődik a felelősség kérdése a 263 feleslegesen kioltott em­beréletért. A tőkés körök, a kapita­lista világsajtó az első hírek nyomán úgy reagált, mint ahogyan azt hasonló esetekben mindig tenni szokta: „sze­rencsétlen véletlenről" beszélt, sőt odáig ment, hogy egyenesen a munká­sokat okolta a szerencsétlenség elő­idézéséért. Azt állították, hogy az egyik bányász rosszul tolta be a csil­lét a mélyszinten a felvonó kasába vagy azt, hogy a felvonókezelő járt el szabályellenesen, aminek következté­ben a beszorult csille elszakította az elektromos áram vezetékét s rövidzár­latot okozott. A rövidzárlat szikrája gyújtotta meg aztán a „rendkívül szá­raz" szénporos levegőt s okozta a kiterjedt bányatüzet. Nem kell ahhoz bányásznak lenni, hogy első pillanatra megállapítható le­gyen ennek a „magyarázatnak" értel­metlen, hazug mivolta. Modern bá­nyafelvonót nem lehet elindítani, amíg a csille nincsen rendesen a he­lyén. Nem is lehet ezer méter mély­ségbe alászálló felvonót másképpen ke­zelni, mint a legtökéletesebb, elketro­mos jelző- és biztonsági berendezések­kel. És ha már oly szakszerűtlenül volt elhelyezve az elektromos kábel, hogy a kiugró kas elszakította, úgy azonnal működésbe kellett volna lépnie az automatikus áramkikapcsolónak, ami azonban a hírhedten veszélyes marcinelli bányában nem volt felsze­relve. S végül — s ez a legfontosabb — ha a dél-belgiumi bányákban olyan „rendkívül száraz" a szénpordús le­vegő, miért nem permetezték azt ál­landóan, amint azt a kötelező gondos­ság megkívánta volna. MINDERRE A KÉRDÉSRE, minderre a vétkes mulasztásra csak egy a vá­lasz: mindez pénzbe kerül s így csök­kentené a bányatulajdonosok profitját. Hogy a valloniai bányák rendkívül ve­szélyesek, s hogy nincsenek meg ben­nük azok a minimális biztonsági be­A Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon csehszlovák filmeket mutattak be Velence, augusztus 23. (ČTK). A Ve­lencei Nemzetközi Filmfesztiválon csehszlovák filmeket is bemutattak. Figyelemre méltó sikert ért el Svätop­luk Studený rendező dokumentum­filmje a magasfokú szláv kultúra em­lékeiről országunkban. A film cime „A több száz éves szépség". A nézők meg­elégedéssel fogadták a „Lőcsei Pál mester" című filmet, amely a lőcsei templomban látható nagyszerű farag­ványokat mutatja be. A Velencei Filmfesztiválon szovjet, kínai, magyar, német, amerikai, fran­cia, angol, kanadai és svájci filmeket is bemutattak. W» mt t» Wt tH Ht M«tW»H Mt »WtMW> MI Az idén nyáron több mint 8000 albán pionír töltötte szünidejét az Albán Népköztársasáo legszebb üdülőhelyein. Képünk a Durresban üdülő pio­nírokat mutatja. A moszkvai Lomonoszov Egyetem épületében augusztus 14-én és 15-én ülésezett a VI. Világifjúsági Találko­zó nemzetközi előkészítő bizottsága. Képünk Albánia és Ecuador küldötteit mutatja, amint barátságosan beszélget­nek a többi küldöttekkel az ülés meg­kezdése előtt. K. J. Vorosilov, a S^jvjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, aki baráti látogatáson tartózkodik a Finn Köztársaságban, meglátogatta J. K. Paasiklvi — volt finn elnököt és feleségét. A Szovjetunió távol-keleti vidékein el az alig néhány ezer főt számláló nanajc nemzetiség. Az utóbbi években nőtt fel ennek a kis népcsoportnak az értelmisége. Képünkön a habarov­szki tanítóképző most végzett két na­najc növendéke, Zinajda Dolgán és Ga­lina Tyiktamunka tanítónők láthatók.

Next

/
Thumbnails
Contents