Új Szó, 1956. augusztus (9. évfolyam, 213-243.szám)

1956-08-25 / 237. szám, szombat

A MEGOLDÁS EGYIK ÚTJA \ A ozgalmas diplomáciai és a kon1V1 ferencián lefolyt tárgyalások 8 napja után ma délután véget ért az értekezlet, amelyet augusztus 2-án Londonba hívott össze Franciaország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok kormánya. Röviddel azelőtt, mielőtt az értekezlet összeült volna utolsó ülésére, a brit tengernagyi kar bejelentette, hogy a tengerészeti erőknek azokat a tagjait, akiknek szeptemberben lejárt volna tényleges szolgálatuk még nem bocsátják el-, tekintettel a „szuezi térségben levő helyzetre". A Földközitengerre ma egy újabb hadihajó futott ki — a brit külügyminiszter békés nyilatkozatainak mintegy klséröjeként. A Munkáspárt baloldali szárnyának lapja a Tribúne, amely holnapi dátummal jelenik meg, ma a következőket írja: „Világos, giint a nap, hogy az értekezletet nem azért hívták egybe, hogy tárgyaljon és meghallgassa más országok nézeteit, hanem azért, hogy igazolja saját politikáját és az Egyiptomnak erőszakkal való fenyegetés Kíséretében ultimátumként nyújtsa be. Sajnos, az értekezlet vége, amelyet "az egybehívó hatalmak idéztek elő, nem cáfolja meg e szavakat. Ezen az értekezleten nem vették tekintetbe a népek véleményét. A három hatalom eljárása csupán arra szorítkozott, hogy a lehető legnagyobb számú küldöttség legyen „szolidáris" az értekezlet öszszehívóinak álláspontjával. Azok a körülmények, amelyekben megváltoztatták állásfoglalásukat Pakisztán, Spanyolország és más országok küldöttségei, nehezen minősíthetők „fair play"nek„ amiért a britek oly buzgón lelkesednek. Az egyik brit burzsoá lap a Manchester Guardian még ma reggel e komoly szavakat írta: „...az ázsiai országokkal eavenlő félként kell tárgyalni. Nem lehet mögöttük határozatot hozni, s a határozatot rájuk kényszeríteni". Akkor is, ha szó sem lehet arról, hogy ez az értekezlet határozatot hozzon, a világ közvéleményének elég dolga van a nyolcnapos tárgyalások igazi lefolyásának meghamisítására irányuló kísérlet tisztázásával. Valamennyi küldöttség elutasította az Egyiptom elleni erőszakos akciókat. Ennek ellenére azonban végül a küldöttségek egy csoportja önkényesen elhatározta, hogy Egyiptomnak ultimátum formájában olyan tervet nyújt be, amelyet másként mint erőszakkal nem lehet teljesíteni. E

tett világos. Egyiptomnak „javaslatot" tesznek, amelyről bizonyosan tudják, hogy Egyiptom nem fogadja el. Mihelyt ez megtörténik, lármát csapnak arról, hogy „E

r •-'•"tom nem hajlandó az együttműködésre." Ezzel egyidejűleg tovább folytatja aljas tevékenységét a Szuezicsatorna Társaság régi vezetősége azzal a céllal, hogy megbénítsa a csatorna üzemét. Itt áll előttünk a mesterséges ürügy arra, hogy a gyarmati hatalmak felvonultassák erőiket. Ha a nyugati hatalmak az úgynevezett szuezi kérdés békés megoldására törekednének, akkor semmi kifogásolni valót sem találnának az India által javasolt igazságos tervben. Az Economista című hetilap, amely Anglia befolyásos monopol köreinek nézeteit tolmácsolja, augusztus 13-án apt írta, hogy a szuezi térségben aratott „helyi győzelem" a nyugati hatalmakat vereségbe sodorhatná egy „szélesebb körű csatában", ami alatt a lap NagyBritannia és az ázsiai országok kapcsolatainak továbbfejlődését érti. A hazárd játék akkor is hazárdjáték marad, ha a játékos egészen pontosan ismeri a kockázatot. A londoni értekezlet segítségre volt abban, hogy e kockázatot teljes egészében megmutassa. Az a támogatás, amit a nyugati hatalmak ezen az értekezleten különböző módon kiharcoltak, számos küldöttségnél annyira feltételekhez kötött és annyira ingadozó volt, hogy ezt még az elvakultaknak is látniok kellett. S nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy nagyon sok államot Londonba nem hívtak meg. Teljesen hamis az a remény, hogy az így végződött értekezlet után jobb feltételek nyílnak a kalandor katonai akciókra. A „többség", amellyel a gyarmatosítók dicsekszenek, a valóság fényében csak kisebbség. Az értekezlet nem adott semmi felhatalmazást Kénya, Ciprus vagy Algéria tábornokainak. Ellenkezőleg, a gyarmati hatalmak csökönyössége a nemzeteket arra a felismerésre vezeti, hogy még jobban fokozni kell a harcot azok ellen, akik nem akarják elismerni mások szabadságát. A

londoni értekezlet nagyon korlátozott lehetőségei voltak az úgynevezett szuezi probléma megoldásának elősegítésére. De még ezeket a korlátozott lehetőségeket sem használták ki, jól lehet számos küldöttség minden erőfeszítést megtett. A gyarmatosítók most másként akarnak „szerencsét próbálni". Készen állanak már azonban egy másik konferencia asztalának karszékei, mert ebben a korszakban a vitás nemzetközi kérdéseket nem lehet erőszakkal, hanem csupán tárgyalások útján megoldani. JIRl HOCHMAN Eisenhower beszéde a Köztársasági ŕárt kongresszuson San Francisco, augusztus 23. (ČTK) A köztársasági párt kongresszusának befejező részében, csütörtök este Eisenhower elnök mondott beszédet, akit a kongresszus egyhangúlag jelölt elnöknek a novemberi választásokra. Az elnök beszédében a fősúlyt a Köztársasági Pártnak a béke megvédésében kifejtett törekvéseire és érdemeire helyezte. Ezúttal Eisenhower nem használta azt az agresszív hangnemet, amikor az USA-nak a szocialista országokkal való kapcsolatairól beszélt. Ezzel kapcsolatban csak annyit jegyzett meg, szükséges „leküzdeni azt a nagy szakadékot, amely elválaszt bennünket a kommunista uralom alatt élő népektől". Eisenhower beismerte a Kelet és Nyugat közötti csere hasznosságát. Erre vonatkozólag megjegyezte: „Remélhető, hogy a bizalmatlanságot az igazságon alapuló nemzetközi megértés váltja fel." K. J. Vorosilov Turku városában Helsinki, augusztus 23. (ČTK) K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökség'enek elnöke és Urho Kekkonen, a Finn Köztársaság elnöke augusztus 23-án együtt látogattak el Turkuba, a legrégibb finn városba, amely valamikor az ország föyárosa volt. Az államférfiakat a helyi közigazgatás képviselői, a helyőrségi parancsnok és a lakosság ezrei fogadták. A vendégek felkeresték a Huhtamiaki részvénytársaság üzemeit és megtekintették a Kreiton Vulkán hajógyárat. Az államférfiakat az üzemek dolgozói szívélyesen üdvözölték. Turkuból a különvonat a két államférfival Valkeakoski városba robogott, ahol érkezésükkor megszólaltak a város valamennyi üzemének szirénái. K. J. Vorosilov és Urho Kekkonen felkeresték a papírgyárat és este különvonattal viszatértek Helsinkibe. I NÉHÁNY SORBAN ADENAUER rendőrsége a nyugatnémet kommunistáknál tartott házkutatások folyamán elkobzott olyan könyveket is, amelyek náci bűntetteket lepleznek le. Igy München egyik negyedében egy öreg munkás lakásában a rendőrség többek között lefoglalta August Bebel és Rosa Luxemburg írásait, továbbá pedig az I. G. Farben vállalat gaztetteiről szóló könyveket. (ČTK) AZ OB TENGERJÁRÓ hajón véget ért a szovjet kutató expedíció munkálatainak első szakasza. Az expedíció hidrológiai kutatásokat végzett a grönlandi tengerben. (ČTK) MAGAS-TÁTRÁNK nagy közkedveltségnek örvend a lengyel turisták körében. A két ország közötti turistaegyezmény négy hónapja alatt 42 000 lengyel turista látogatott el a Tátrába. Ugyanezen idő alatt 22 000 csehszlovák turista ismerkedett meg a lengyel Tátra szépségeivel. A következő évben újabb könnyítéseket tesznek a turistaforgalom növelésére. AZ ARGENTÍNÁBAN VENDÉGSZEREPLŐ Lúčnica augusztus 22-én Rosarioban, Argentína második . legnagyobb városában lépett fel. Az előadást a közönség lelkes tapssal jutalmazta és a helyi sajtó nagy elismeréssel nyilatkozott a Lúčnica nagy sikeréről. (ČTK) A KOREAI KÖZPONTI SAJTÓIRODA jelenti, hogy augusztus 23-án a koreai fegyverszüneti katonai bizottság titkárai ülést tartottak, .amelyen a koreai kínai fél képviselője tiltakozást nyújtott be a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság légiterének amerikai katonai repülőgépek által történt megsértése ellen. (ČTK) MONGÓLIA EGÉSZ IFJÚSÁGA a Mongol Forradalmi Ifjúsági Szövetség alapításának 35. évfordulójára készül, amelyet augusztus 25-én ünnepelnek. A mongol ifjúság tevékenyen részt vesz az ország építésében, kiváló eredményeket ér el az iparban, mezőgazdaságban, a közlekedésben és a népgazdaság többi szakaszán.. (ČTK) i szuezi probléma békés megoldásáért D. T. SEPILOV szovjet külügyminiszter beszéde a londoni értekezlet augusztus 23-i ülésén London, (TASZSZ). — Elnök úr, uraim! A szovjet küldöttség a tegnap délutáni ülésen több kérdést vetett fel az új-zélandi képviselő javaslatával kapcsolatban, amelyet támogat az Amerikai Egyesült Államok küldöttsége. E kérdésekre azonban nem kaptunk világos választ. A javaslat lényegében, mint ismeretes, ajánlotta, hogy azokból a kormányokból, amelyek a Dulles úr által ezen az értekezleten előterjesztett javaslatot támogatják, csoportot alakítsanak, amely kapcsolatba lépne az egyiptomi kormánnyal és megállapítaná, vajon Egyiptom hajlandó-e tárgyalni új szerződés megkötéséről az USA javaslatai alapján. Amikor Üj-Zéland képviselője előterjesztette javaslatát, ennek következtében az értekezleten új helyzet alakult ki. Eddig mindnyájan azt véltük, hogy értekezletünk feladata az, hogy széleskörű és szabad véleménycsere alapján megállapítsa az értekezlet résztvevőinek álláspontját és megkísérelje a különféle álláspontok egybehangolásának megkeresését. Most azonban azt ajánlják nekünk, hogy az értekezletet két részre szakítsuk, azt ajánlják, hogy ne kompromisszumot keressünk, hanem legalizáljunk egy álláspontot, azt az állásfoglalást, amelyet a „Dulles-terv" fejez ki és hagyjuk teljesen figyelmen kívül azt a javaslatot, amelyet India terjesztett az értekezlet elé. Értekezletünk annak ellenére, hogy résztvevőinek eltérők a nézeteik, az egész hét folyamán egy egészként dolgozott. Most azonban megnyilvánult, hogy az államok bizonyos csoportja arra törekszik, hogy meghiúsítsa e munka nagy részét, amelyet az értekezlet végzett, sőt, megszüntesse a különféle nézetek egybehangolására irányuló kísérleteket, amelyek az értekezlet folyamán felmerültek, vagyis azt akarja, hogy hagyjanak fel a nemzetközi együttműködés igazi módszerével a szuezi probléma megoldásánál. Mély sajnálatunkat kell 'kifejeznünk afelett, hogy ez így történt, mert a nemzetközi együttműködés módszereinek elvetése elkerülhetetlenül újabb akadályokat gördít a szuezi kérdés sikeres megoldásának útjába. Az értekezlet egész lefolyásából és abból az eljárásból, amelyben tmindjárt munkánk elején megegyeztünk, természetesen az következett, hogy a szuezi probléma lényegéről lezajlott véleménycsere után Egyiptomnak benyújtják a konferencia elé terjesztett javaslatokat, valamint a különféle módosító javaslatokat és a különböző nézeteket. Természetes volt, hogy megfelelően tiszteletben tartják az értekezlet bármelyik részének nézetét, akkor is, ha ez nem lesz a többség nézete, és természetesnek tartották azt is, hogy nem kerül sor semmilyen' megkülönböztetésre. Dulles úr itt a demokráciáról beszélt. Ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy munkánkat nem végezhetjük be demokratikus módon, mivel megegyeztünk abban, hogy nem tartunk szavazást. A demokrácia elvét azonban nem lehet csupán a szavazás puszta tényére leszűkíteni. A demokrácia elemi követelménye az adott esetben az a kötelesség, hogy hivatalosan, teljes objektivitással és teljes egészében Egyiptom, az érdekelt felek és a világ közvéleményének tudomására hozzák azokat a különböző szempontokat, amelyek a konferencia folyamán felmerültek. Üj-Zéland képviselőjének az a javaslata. hogy Egyiptomnak csupán az értekezlet résztvevői egy csoportjának nézetét tolmácsolják, ezt a demokratikus elvet durván megsérti. Igaz, hogy az elnök, Lloyd úr itt megemlékezett arról, hogy ezzel egyidejűleg Egyiptomnak átadják a londoni értekezlet teljes jegyzőkönyveit és hogy Így Egyiptom tájékozva lesz a többi államok nézetéről is, akik az értekezleten kifejtették nézetüket, s főleg India nézetéről kap tájékoztatást. Ha azonban Egyiptomnak át akarják adni a londoni értekezlet teljes jegyzőkönyveit, akkor annál indokolatlanabb és annál kevésbé demokratikus az a módszer, amely az értekezleten részt vett államok egy csoportjának nézetét a tárgyalások egyedül lehetséges platformjának minősíti. Még ha Egyiptomnak át is adjuk értekezletünk teljes jegyzőkönyveit, mégis csak lehetőségünk nyílik Egyiptomot tájékoztatni -a Dulles tervben kifejtett álláspontról épp úgy, mint az indiai javaslatban leszögezett elvekről. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Lloyd úr magyarázata csupán megerősíti azt, hogy itt célzatosság áll fenn, amely az államok egész sorának diszkriminálására irányul, azoknak az államoknak a diszkriminálására, amelyek részt vesznek az értekezleten és nem értenek egyet az USA álláspontjával. Mi nem félünk megmondani Egyiptomnak és valamennyi érdekelt államnak, a világ közvéleményének, hogy az értekezlet elé beterjesztették a „Dulles-tervet", jóllehet egyáltalában nem értünk egyet e tervvel, amely az egyiptomi szuverenitás durva megsértésének elvén alapul. Miért félnek tehát e terv hívei nyíltan megmondani Egyiptomnak, az érdekelt államoknak és a világ közvéleményének az Indiai Köztársaság küldöttje által beterjesztett javaslat lényegét, miért igyekeznek azt a látszatot kelteni, hogy csupán a „Du!les-terv"-ről van szó?? Még akkor is, ha nem említik mindazokat a módosító javaslatokat, hozzászólásokat és kikötéseket, amelyeket az államok a Dulles-tervhez fűztek, meg kell állapítani, hogy ez a terv az államok csak egy kis csoportjának nézeteit tükrözi. Ez a csoport nem tarthat igényt arra, hogy csak ő fe.jezi ki az 1888. évi szerződés résztvevőinek és a Szuezi-csatornát használó összes országoknak álláspontját. A konferencián kívül maradt számos olyan állam, amelyeknek érdekük a csatornán való szabad hajózás. Ezért ezen az értekezleten képviselt semmiféle csoport nem hiheti azt, hogy egyedül ö fejezi ki mindazon államok nézeteit, amelyeknek érdekük a csatornán való szabad hajózás. Minél teljesebben és objektívabban fejtik ki mindazon államok álláspontját, amelyeknek érdeke a csatorna szabad használata, annál helyesebben határozzák meg majd a szuezi probléma megoldásának módozatait. Az államok bizonyos csoportjának az a szándéka, hogy monopólium-joggal lépjen fel a csatorna szabad hajózásában érdekelt valamennyi áílam nevében, és csupán ezén államok platformján tárgyaljanak Egyiptommal, teljesen jogtalan. Az új-zélandi küldöttség javaslata szöges ellentétben áll azokkal a feladatokkal, amelyek az adott szakaszban elsőrendű fontosságúak — azzal a feladattal, hogy biztosítsák az Egyiptommal való eredményes tárgyalás lehetőségét. E javaslat következtében Egyiptom lényegében olyan helyzetbe kerülne, hogy egyoldalú és igazságtalan követelményeket kellene elfogadnia, amelyek Egyiptom szuverén jogainak taqadásából indulnak ki. Amint az említett javaslatból következik, Egyiptom csupán választ adna arra, hogy hajlandó-e vagy sem tárgyalásokat kezdeni az Amerikai Egyesült Államok tervében javasolt feltételek mellett. Vajon nem világos-e, hogy ez nem a tárgyalások nyelve, hanem ultimátum? Minden tény arról tanúskodik, hogy az értekezleten résztvevő országok bizonyos csoportja, elsősorban az Amerikai Egyesült Államok, Anglia és Franciaország a valóságban nem akar tárgyalni Egyiptommal, mint szuverén állammal a szuezi kérdés megoldásáról. Erről tanúskodik az az ultimatív forma, amelyben a szuezi problémát Egyiptom elé tálalják, erről tanúskodik a Dulles-tervnek magának tartalma. E terv legfőbb lényege abban rejlik, hogy a szuverén egyiptomi államtól elvegye a csatorna üzembentartását és Egyiptomra gyarmati rendszert kénysžerítsen. Az államok bizonyos csoportja ezeket a nem egyenjogú és Egyiptom számára nyilvánvalóan elfogadhatatlan tárgyalási feltételeket azért szabta, hogy ezeknek az ultimatťv feltételeknek Egyiptom részéről való elutasítása ürügyül szolgáljon arra, hogy Egyiptomot csökönyösséggel, az együttműködés elutasításával vádolják, és így szabad kezet nyerjenek további akcióikra. Teljesen nyilvánvaló, hogy az ilyen eljárás a konfliktust csupán elmélyíti, szándékosan kiélezi. Ezért újból felhívom az értekezlet résztvevőit, mérlegeljék azon lépés következményeit, amelyre bennünket késztetni akarnak. Nem szabad lebecsülni azt a körülményt, hogy azok a kísérletek, melyekkel Egyiptomra idegen akaratot akarnak rákényszeríteni, tekintet nélkül Egyiptom nemzeti méltóságára és szuverénitására, sérti az egyiptomi és valamennyi keleti nép nemzeti érzését, jogos felháborodást és ellenállást kelt. Értekezletünkön a legtöbb felszólaló, közöttük azok is, akik támogatták az USA -javaslatát, hangsúlyozta, hogy a tárgyalás módszere mellett foglalnak állást a nyomással szemben, és még inkább az erőszak alkalmazásával szemben. Például Dánia, Japán, Spanyolország és más államok küldötteinek beszédében számos kifogást emeltek az USA javaslatával szemben. Nem kétséges, hogy az értekezlet résztvevőinek közös érdeke megköveteli, hogy biztosítva legyen a Szuezicsatorna zavartalan üzeme. Egyiptom kormánya azt is kijelentette, hogy kész tárgyalni egyenjogú alapon a Szuezi-csatornán való hajózás szabadságáról. Megvannak tehát e nagy nemzetközi jelentőségű probléma pozitív, konstruktív megoldásának objektív feltételei. A szuezi probléma megoldása megköveteli, hogy nyugodtan és józanul közeledjünk hozzá. Nem szabad visszatérni a lázas idegeskedéshez, amely a konferencia előtt mutatkozott. Elérhetjük azt, hogy értekezletünk elősegíti a nemzetközi feszültség további enyhülését, ahelyett, hogy e feszültséget fokoznánk. A szovjet küldöttség úgy véli, hogy értekezletünk munkájának pozitívumát kifejezhetnők egy rövid záróközleményben. Ebben a közleményben a világ közvéleményének tudomására hoznánk, hogy az értekezlet résztvevői a szuezi probléma tárgyalások útján való békés megoldására törekszenek Egyiptom nemzeti érdekeinek és a Szuezi-csatornán való szabad hajózás biztosításának egybehangolása alapján. Engedjék meg, hogy ismertessem e rövid közlemény tervezetét: A londoni értekezlet résztvevőinek közleménye. „1956. augusztus 16. és 23-a között Londonban konferencia folyt le a Szuezi-csatornát érintő kérdésekről a vélemények kicserélése céljából. Az értekezlet résztvevői kifejtették nézeteiket és szempontjaikat a szuezi kérdéssel kapcsolatban. Az értekezlet résztvevői egyetértenek abban, hogy a szuezi problémát tárgyalások útján, kizárólag békés eszközökkel kell megoldani, teljes összhangban az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának elveivel. Az értekezlet résztvevői megállapítják, hogy az eddigi ellentéteket Egyipl tom szuverén jogainak tiszteletbehtartásával és a Szuezi-csatornán való szabad hajózásnak az 1888. október 29-i szerződés elvei alapján való biztosítása szerint kell megoldani, tekintetbe véve az új körülményeket és az idők szellemét. Az értekezlet résztvevői egyelőre megvizsgálták az India, az USA és Spanyolország küldöttei által benyújtott javaslatokat, valamint a többi államok küldöttei által a vitában elő-, adott hozzászólásokat is. Az értekezlet résztvevői megegyeztek abban, hogy mindezeket a javaslatokat és az értekezlet többi anyagát megtárgyalják az egyiptomi kormánnyal, olyan módon, hogy a tárgyalások folyamán lehetővé váljék egy megegyezési javaslat kidolgozása, amely valamennyi érdekelt ország számára elfogadható. Az értekezlet megbízta India, NagyBritannia, Franciaország, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió képviselőit, hogy e célból lépjenek kapcsolatba az egyiptomi kormánnyal és Egyiptommal együtt tárgyalják meg a fent említett anyagokat és határozzák meg a többi szükséges intézkedéseket". Hangsúlyozni szeretném, hogy nem szándékom e javaslat minden egyes mondatához ragaszkodni. Ha jóváhagyják azt a gondolatot, hogy közös, rövid közleményt adunk ki, amely elfogulatlanul és tárgyilagosan összefoglalja értekezletünk eredményeit, kidolgozhatjuk a közös közlemény olyan szövegét, amely megfelel az értekezlet valamennyi résztvevőjének és elfogadható az egyiptomi állam számára is. 0 J szo 1956. augusztus 25.