Új Szó, 1956. augusztus (9. évfolyam, 213-243.szám)

1956-08-24 / 236. szám, péntek

I A Lúčnicával Dél-Amerikában % URUGUAY 8 n. Hét hete lesz, hogy elutaztunk Csehszlovákiából dél-amerikai körútra, hogy bemutassuk népművészetünk leg­szebb dalait és táncait. Oti élmé­nyeinkről már beszámoltam, most hadd írjak arról, miként fogadtak Uruguay­ban, milyen visszhangot váltott ki fel­lépésünk, mit láttunk, hallottunk mind­arról, ami az otthoniakat érdekelheti. Előadássorozatunkat montevideói tartózkodásunk második napján kezd­tük meg a Teatro Solisban, mely Montevideo legjobb nevű színházaként ismeretes; már sok külföldi társulat, művész, zenekar szerepelt színpadán, és bizony szívszorongva vártuk, mi­ként fogadja az itteni igényes közön­ség műsorunkat. A kezdet fárasztó volt, mert az első napon kétszer lép­tünk fel. Az első előadás délután volt, a hivatalos bemutató pedig este, meghívott vendégek részvételével. Je­len voltak az uruguayi politikai élet vezető személyei, szenátorok, képvi­selők, ott voltak a szovjet és cseh­szlovák követség tagjai, továbbá új­ságírók, kritikusok, végül a széles kö­zönség, közöttük sok szlovák és ma­gyar is, akik még a második világ­háború előtt vándoroltak ki Uruguay­ba. Már az első fellépés élénk és ked­vező visszhangot váltott ki. A szü­netben és az előadás végeztével sokan kerestek fel a színfalak mögött, hogy kifejezzék elismerésüket a táncok, da­lok és a tarka népviseletek színpompás látványossága felett. Igy aztán meg­nyugodva kezdtük az ssti gála-elő­adást, mely még a délutáninál is na­gyobb sikerrel zárult. Montevideóban két előadásunk volt az említett színházban. Azonkívül hétszer szerepeltünk Uruguay külön­böző városaiban, mint San Jose, Mer­cedes, Paysandu, Salto, Florida, San Carlos, Minas. Ezek a városok — tu­lajdonképpen városkák — egészen el­törpülnek az egymillió lakosú Monte­video világvárosi jellege mellett. Mon­tevideót nyáron rengeteg turista ke­resi fel. A többi város nagyobb falu benyomását kelti. Rendkívül hasonlí­tanak egymásra. Az utcák szimetriku- í sak, a városkák közepén négyszögletes főtér van kisebb parkkal, és az uru­guayi szabadságharcos — Artigas szob­rával. Elmaradhatatlan még a temp­lom és a színház. A templomok több­nyire még a múlt században épültek, a színházak pedig a század elején. A színházakat mostanában mozielőadá­sokra használják. San Jóséban például már egy éve nem volt színielőadás. Uruguayban nagyon kevés az ősla­kos — az indián. A lakosság 96 szá­zalékát bevándorlók alkotják, és a velük folytatott beszélgetéskor rövi- 8 desen kiderül, hogy szüleik, nagyszü- * leik Olaszországból, Spanyolországból, W vagy más európai államból vándoroltak 2 ide. Szeretik a kényelmet, kevésbé a 'fi munkát, ami nagy kár, mert a termé- * szet és éghajlat gazdag lehetőségeket * nyű*tana nekik. 8 Magas fokon áll az állattenyésztés. £ Rengeteg a szarvasmarha, ló, birka, g Minimális befektetés szükséges a te - * nyésztésükhőz, és azért igen olcsók. £ Egy tehén ára 40 peso-nál kezdődik, ami 80 koronának felel meg. Nagy közkedveltségnek örvend a labdarúgás. Montevideóban megismer­kedtünk Hirschel Imrével, az itteni bajnoksár első helyen végzett csapat á- g nak, a Penarclnak magyar származású 5 kiváló edzőjével. Sokat mesélt az it- W teni labdarúgásról, •és közbenjárásával * több bajnoki mérkőzést néztünk végig. í Uruguayban sok emberrel ismerked- n tünk meg, és sok barátot szereztünk: J a fellépések alkalmával, a csehszlovák * követségen a Lúčnica tiszteletére ren- fŕ dezett banketten, melyen sokan vettek * részi a vezető személyiségek közül,« akik ott voltak az ünnepélyes bemu- JJ AZ ADRIA KEK TÜKRÉNÉL Nyaralási jegyzetek Jugoszláviából Egy délelőtt azonban alkalmam volt megq/őződm arról, hogy a sxélkor­bácsolta tenger is fenséges látvány. A Cirkvenicától délre fekvő Selce községDen jártam. Nagyon szép ten­gerparti falu egy-kétemeletes házak­kal, aszfaltozott utcákkal. A közelében két iátor-tábor is van. Sok nyaraló ugyanis, köztük külföldiek magukkal hozzák „házukat" és a regényes tengerparton néhány hétig sátor alatt élnek. Nagy előnye ennek a módszer­nek, hogyha beleúnnak a környezetbe, felpakolnak és néhány kilométerrel odább ütik fel sátrukat. Szép fehér A milliárdnyi kavics mozgása a vissza­húzódó habok nyomán kózúzdához ha­sonló csikorgást hallat. Forrt a víz tükre, morajlott a ten­ger, fütyült a szél, szökőkútként tör­tek magasba a sziklákon -zétporlódó hullámok. Fenséges látvány, sokáig megmarad emlékezetemben. Mc irte, hogy miatta lekéstem az ebédet. Tegnap kirándulóink Krk szi-.tére, Vrbnik község határába. Egy ilyon szi­geten, a pár száz kilométerrel délebbre fekvő Bracson élte le éietének nagy részét, mint orvos a horvát vincellérek és földművesek között a nagy szlovák Opatiaji frödörészlet HIREK BULGÁRIÁBÓL tátkozásunkon a Teatro Solisban, to- JJ ép üi etben gyermeküdülő van a tenger­vábbá a személyes találkozásokon. £ ton Kertjében barnárasül t, vidám Végétért korutunk el so allomasa.% ľ , . J CSOD Ortia kanalazta a Sokat láttunk és tanultunk, és gazda- t E ľ 9 Y " kdnalazta a gcbb tapasztalatokkal folytatjuk elő- 8 J őízu ebédet arr a Jónkkor. adásunkat Buenos Airesban, Ar g entí- S Reggel óta erős, délkeleti szel fujt. nóban, a második áldomásunkon, de * A meg-megújuló szélrohainok felkor ­erről a következő riportban számo'ok 0 bácsolták a máskor oly nyugodt ten­be. J ger hátát. A víz haragoszöld színűre Farkas Zoltán + változott. Hullám, hullámot kergetett, £ millió fehér tajték futott a hullámzó 8 víz tetején. £ Egy parti sziklán ültem Mirko Plei­* wes kapitány emlékmüve közelében. 2 1941-ben ezen a helyen esett el a hős £ katona Selce védelmében, az olasz fa­siszta hódítók elleni harcban.- Alattam KÖNYVKIADÁS KULTURÁLIS EGYÜTTMŰKÖDÉS MÁS ÁLLAMOKKAL A nyomdászok és poligrafikus dol- * haragos hullámok ostromolták a szik­A Bolgár Népköztársaság kulturális gozók szófiai értekezletén P. Avranav, * ] á' s par tot Tarajos fejüket előre Ize­kapcsolatai más államokkal évről évre a kulturálisügyek minisztere adatokat ^ ve rohantak a part felé hogy a bővülnek. Bulgáriát ez év öt hónapja- közölt a könyvnyomtatásról. 1939-ben j szikI;ikon dübörögve miUiő cs epp r e zú­a kiadott könyvek példányszámát .... ,, , . , 6 500 000 volt, ez a szám 1955-ben már í zódjanak szet, amelyet a szélroham 21 millióra emelkedett. « szökőkútként ragadott a magasba. A * sziklák között forrt, kavargott, tajték­A NÉPI EGYÜTTESEK MUNKÁJA 5 zott a tenger. A hullámok dübörögve, * szabályos időközökben vágódtak a A Burgasz városának Ébredés nevű £ partnak, a visszahúzódó szembetalál­népi olvasó köre keretében működő * kozott az utánajövővel. Pillanatnyi opera-együttest ismerték el Bulgáriá- * szünet nélkül tartott a2 elem ek játéka, ban a legjobbnak. Az együttes nagyi U U -- U I ^ ÄI sikerrel mutatta be pl. Bedŕich Sme-S A Közelben halászhajo haladt del tana Eladott menyasszony című ope- * fel é> m a3 d nyomon követte egy másik, ráját. Az operett-együttesek közül £ Ingadoztak, bukdácsoltak hullámhegy­Tirnovo város Progresz nevű népi* rő! hullámvölgybe. Ilyenkor nem sze­ban a népi demokrácia államainak több mint száz tudósa, festőművésze, ze­nésze, írója és riportere kereste fel. Nagy sikerrel szerepeltek itt nemré­giben a Gorkij Színház, a Magyar Ál­lami Népi Együttes művészei. Hang­versenyeikkel nagy sikert arattak B. Gmiri, a Szovjetunió nemzeti művésze. Somogyi László, magyar karmester, A. Enácsijanu és M. Volosescu román operaénekesek, E. Sztanics Krek ju­goszláv gordonka- és L. Levi francia zongoraművész. D. Resid török kar nagy vezényelte a Szófiai Állami Fii harmóniát és más bolgár szimfonikus olvasó egyletének keretében működő j* retnék hajón lenni. Biztos tengeri be­zenekarokat. S. Sonobo japán zene­művész a bolgár dalokat és táncokat tanulmányozta. A közelmúltban az egyiptomi kultu­rális dolgozók küldöttsége kereste fel Bulgáriát Gamed Nabi népművelési mi­niszterhelyettessel az élen, hogy meg­ismerkedjék a bolgár közoktatási rendszerrel. Szófiában és Bulgária más városai­ban nagy érdeklődést keltettek a szovjet művészek, a román népi al­kotás és az Üj Jugoszlávia kiállításai. Ez év öt hónapjának leforgása alatt több mint száz bolgár kulturális és művészeti dolgozó látogatott el más országokba. A kulturális kapcsolatok fejleszté­séhez nagymértékben hozzájárul a könyve-ere is. A V. Kolárov állami könyvtárba a múlt év folyamán több mint 17 000 külföldi könyv érkezett, mégpedig a Szovjetunióból 13 000 és a népi demokratikus államokból 3000. Lényegesen emelkedett az irodalmi művek behozatala más államokból is. DALEGYLETI ÉVFORDULÓ A plovdivi dalegylet ez idén ünnepli fennállásának 60 éves évfordulóját. A dalárdát a bolgár és szláv dalok ter­jesztésére alapították. Az énekkar Bulgária majd minden városában ren­dez hangversenyeket. A plovdivi dalegylet összeköttetés­ben áll más államokkal is. Az énekkar meghívására jött annakidején Plov­divba Dimitrij Szlavjanszklj orosz né­pi dalköre, a Lengyel Akadémiai Dal­egylet és a Križovský Cseh Dalegyüt­tes. A plovdivi dalegylet 1910-ben Oroszországban, 1934-ben és 1938-ban Jugoszláviában és 1950-ben Magyar­országon vendégszerepelt. együttes küzdötte ki az első helyet * teg séget kapnék. G. Zlatev Cserkin Buntari dalok című* , ., , •„„„„ t a„ operettjével * Odább az alacsonyabb kavicsos ten­* gerparton három-négyméterre felcsa­(A Moszkvai Szovjetszkaja $ pódva nyújtogatták magukat a hullá­Kultúra 94. számából.) ' J mok a partra húzott csónakok után. •iiiMniiiiiiiiiiiiiiiiliituiiiiuiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiKiii ..iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiuiiiiuiiiiiiaiiiiiiuiiiiiiliiiiiiuiiiiiiiiit O ciyidor család (FAJTÁM ÉLETÉBŐL.) Megelevenedik a régi kép — Szinte hallom a vak ló lépését. Nézem, nézem merengő szemekkel A karaván gyászmenetelését. Szegény vándor család ... Nézek, nézek a fájdalmas múltba, S mi tagadás? Férfiasan sírok. A szekérről tarka rongy-dunyhákból Hangzanak az éhgyötrő kínok. Szegény vándor család. Hová mentek, vajon hová juttok? Ilyen rongyos éhensíró család! Ki ad szállást, ha leszáll az alkony? Hiszen nincsen országod, se hazád! Szegény vándor család ... Ha az éhség szörnyű álljt vezényel Hol vár rátok meleg étel, lakás? Honnan lesz majd az éhes szájakba Egyetlenegy édes kis»harapás? Szegény vándor család ... HORVÁTH ISTVÁN IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIUIIIIIIIIIIIII:II!II;IIIIIIIIIIIIIIIII:II!III:I oiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiinin. realista író. Martin Kukučín, családi ne­vén Matej Bencúr. Jó másfélórás ha­jókázás után értünk célhoz a kis „Cirkvenica" motoros kirándulóhajó­val. Az elég nagy adriai sziget e része nem sok nevezetességgel rendelkezik. Valamikor kalózok tanyáztak itt, ma szölőművelők, halászok, hajósok. Vrb­nik község kellős közepén régi temp­lom emslkedik ki a házak közül. A ju­goszláv utazási iroda alkalmazottjának szavai szerint a templom a VII. szá­zadból való. Őszintén megvallva él nem néztem olyan idősnek a i.vmplo­mot, sem belseje, sem külseje után. Valószínű nem régiben renoválták. Az öböl fölött emelkedő sziklán épült falu keskeny macskaköves utcáival, ame­lyek csak gyalogszerrel való közleke­désre készuitek, m<jg ósdi külsejű há­zaival, csaknem olyan benyomást tett rám, mint Bratislaváuak a vár alatti része. A házak előtt érett parauicso­mot szeletelő asszonyok tereferéltek, egy szikla oldalában épült ház beton­talapzatát rakták le a kömüve^^k, egy fiatal férfi hosszú, madárcsőrhöz ha­sonló szájú halakat cipelt egy kosárbah, hajnali halászata eredményét. Az ut­cákon barangolva egy régi kápolna falán ősi sziáv írással, qlagolikával el­látott táblát fedeztem fel. Hosszú órákig haladtam a sziget bel­seje felé vezető köves úton, állandóan hegynek felfelé, öszvérháton közlekedő férfiak, a fejükön nehéz terhet cipelő asszonyok mellőztek. A férfiak nagy része menyecskésen hátrakötött színes piros kendővel védekezett az irgal­matlanul túző napsütés ellen. Láttam egy öregasszonyt, olyan peckesen ülte meg az öszvért, mint egy fiatal hu­szár a lovát. Teherhordó és igásállat, közlekedési eszköz itt az öszvér meg a szamár. Hátukon fanyeregszerű alkalmatossá­gon az ekét, kétoldalt lecsüngve a ter­het cipelik. Egész idő alatt egyetlen ökörvontatta szekérrel találkoztam. Egy meredély szélén nagy csoport gyerek szemlélt részvétlenül env dög­lődő öszvért. Ott feküdt a szegény állat a tűző napon egy kőrakáson, nya­kát kinyújtva, időnként mélyet, só-: hajtásszerút lélegezve, behúnyt szem­mel, vérző tagokkal. Valahonnan fent­ről zuhanhatott le. A tetőre (érve nagyot ittam az ott levő kút hús vizéből, a nagy meleg­ben jobban esett a legkiválóbb bornál, megigazítottam a fejemen turbánsze­rúen megkötött ingemet\ amelyet a napszúrás ellen viseltem, és miután megállapítottam, hogy a kilátás i.inen elég gyatra, a széles fennsíkról nem látni csak a közvetlen környéket, lógó nyelvvel megindultam visszafelé. A faluban a vendéglő, a Gostiona előtti tér fái alatt megkóstoltuk a szi­get jó borát, elindulás előtt lehűtöttük magunkat a partmenti kristálytiszta vízben, majd a jól végzett munka — a sikeres kirándulás — boldogító ér­zésével hajóra szálltunk. A cirkvenicai moziban elég sok ame­rikai filmet vetítenek. Egylzben né­gyesben megnéztünk egy ilyen filmet. A címét valahogy így fordítottam le: Átkelő a Colorádón. Meséje hasonlít a régi aranyásőfilmek meséjéhez, de modernizálva. Nem aranyat, hanem uránt keresnek és találnak. Azonkívül a becsületes embert üldöző gonoszte­vők nem lóval, hanem helikopterrel száguldva lövöldöznek. Sok lövöldözés, halál, robbanás, golyósüvítés. A végén a gonosztevők elpusztulnak, az uránt felfedezik, a barlangban megsebesül­ten eltemetett hősnő kiszabadul és a szerelmesek egymásé lesznek. A mellettünk ülő cseh házaspár még a film felénél elhagyta a nézőteret. Mi ketten szobatársammal kitartottunk, de többet nem mentünk moziba. . Sokat kirándulunk. Ma reggel is út­nak indultunk apró motorosunkkal. A változatosság kedvéért ezúttal északnak tartottunk. Jó kétórás hajő­kázással kerültük meg a szigetet és a nyugati oldalon Omisaljnál kötöttünk ki. Az út gyönyörű volt, az égbolt mint Erős szél duzzasztja a vitorlát A szikla tetejéről szép kilátás nyílik a tengerre. Fényképezőgépek örökí­tették meg csoportunkat az öböl és a sziklás tengerpart gyönyörű hátteré­ben. A szigeten kitűnő bor, sok paradi­csom, zöldség, krumpli terem. Eleinte hiába kerestem ugyan nagyobb darab szántó földet, csak követ, meg kőfalak közé szorított tenyérnyi kavicsos szán­tókat találtam. Rengeteg itt a kő. Ke­mény munkával kell elhódítani a ter­mészettől minden darabka életet adó rögöt. Errefelé igazán nagy becse van a termő talajnak. Később a szigeten tett hosszú séta közben egy kráter­szerű völgykatlanban végre felfedez­tem a nagy darab szőlőkerteket. rendesen, felhőtlen kék. Az égyre ma­gasabbra hágó nap sugarai ragyogva törtek meg a hullámokon. Szélcsend ! volt, a tenger azonban ennek ellenére sem volt teljesen nyugodt. Valószínű­leg a tegnapi erős szél utóhatásaként a víz erősen hullámzott, kis hajónk úgy lebegett a víz színén, mintha vé­geláthatatlan hullámvasúton haladt volna. Lehet, hogy a vízhez jobban hozzá szokott emberek fel sem 'veszik ezt az örökös ringatódzást, azonban néhányan közülünk egész komolyan aggódtunk reggelink sorsáért. GÁL LÁSZLÓ (Folytatjuk > I SZO 195% 24. 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents