Új Szó, 1956. augusztus (9. évfolyam, 213-243.szám)

1956-08-23 / 235. szám, csütörtök

Hírek a rozsnyói járás EFSZ-eibő! A tojáshozam terén a szalóci szövetkezetesek tyúkíarmja vezet a rozsnyói járásban. Szalócon a tyúkok átlag tojáshozama az első félévben 74 darab volt. Ezután a hámosfalvai szövetkezet következik 72, majd a feketelehotai 66 darab tojással. Ezzel szemben a rejdovai és ochtinai szövetkezetekben csak 21 darab tojás volt a félévi átlaghozam egy-egy tyúktál. A különbség oka kézenfekvő, j Ahol törődtek az állatokkal, ahol j szakszerűen kezelték a farmot, szép eredményeket értek el? ahol elhanyagolták a tojótyúkok gondozását, ott az eredmény szembetűnően alacsony. A rozsnyái járás szövetkezetei példát vehetnének a szalóci, hámosfalvai és a feket«lehotai szövetkezetek tyúkfarmjaitól. * * * A lipovniki szövetkezet tavaly még a legelmaradottabb szövetkezetek sorában járt, ez évben azonban kezd egyre jobban feljavulni. A szövetkezet gyöngesége főképpen abban állt, hogy kevés volt az olyan tagja, aki rendszeresen dolgozott. Az utóbbi időben azonban javult a miihkaerkölcs, mert olyan tagok járnak az élen, mint Simko János és Czapák József, akik szívükön viselik a szövetkezet gondját. A szövetkezetesek fokozták a tejhozamot, gondoskodtak a haszonállatok téli takarmányáról, de pontosan végzik egyéb teendőiket is. A jelek azt mutatják, hogy a lipovniki szövetkezet jő úton halad tovább. * * * A szövetkezetek fontos feladatai közé tartozik a jó vetőmag biztosítása. Jelenleg a rozsnyói, szalóci, pelsőci, hámosfalai, gacslti, nagyszabosi szövetkezetek termelnek vetőmagot. A jó vetőmag emeli a terméshozamot, fokozza a gabona minőségét. Mindezzel tisztában vannak a vetőmagot termelő szövetkezetesek és évről-évre több sajáttermelésü magot vetnek a földbe. A rozsnyói járásban az ifjúság kultúrműsorokkal és brigádmunkával segített az aratás gyors befejezésében. Az Ifjúsági szervezetek Henkovcén, Gacsalton, Hámosfalván és más községekben segítettek a munkában megfáradt aratóknak. A rozsnyói járás legjobb tejtermelő szövetkezete a hámosfalvai, ahol az első félévi tejtermelés tehenenként 1059 liter. Ezzel szemben sok szövetkezetben még az 500 literes átlagot sem érték el, mint az ochtinai, jovicei és más szövetkezetekben. Ez a nagy különbség onnan ered, hogy nem minden szövetkezetben szorgalmasan és hozzáértéssel gondozzák a teheneket. A j írás szövetkezeteinek tehéngondozói példát vehetnének a hámosfalvai téhéngondozóktól, akik sem időt, sem munkát nem sajnálnak, hogy a rájuk bízott tehenek ne szenvedjenek hiányt. * * * A feketelehotai szövetkezet a rozsnyói járás élvonalbeli szövetkezetei közé tartozik. Megmutatkozik ez a szövetkezet pénzügyi tervének teljesítésében s a beszolgáltatásban is. A szövetkezet első félévi pénzügyi ter vét 100 százalékon felül teljesítette. Viszont az állati termékek beadásában sem maradt le. Például sertés- és marhahúsból 35 százalékkal adott be többet. A gyapjúbeadás tervét 115, a tejbeadás tervét pedig 147 százalékra teljesítette. A feketelehotai szövetkezetesek versenyben állnak a járás többi szövetkezeteivel. A verseny eredményét csak az év végén értékelik ki, de a jelek azt mutatják, hogy a feketelehotai szövetkezet viszi el a győzelmi pálmát. Érdemes volt szorgalmasan dolgozni Zalabán a napokban osztották ki a ledolgozott munkaegységek után járó természetbeni jutalmat. Minden egyes ledolgozott munkaegységre két és fél kiló búzát és egy kiló árpát adtak. Jó termés volt az idén a zalabai határban. A szövetkezeti tagok is, akik az első félévben szorgalmukkal hozzájárultak a közös gazdálkodás színvonalának emeléséhez, most szép jutalmazásban részesülnek. Szőlősi János sertésgondozó feleségével 650 munkaegységet szerzett. Ledolgozott munkaegységeik után 2406 kg gabonát kaptak. Horny Gyula szintén szorgalmasan dolgozott családjával együtt a szövetkezetben. Az első félévben 751 munkaegységet szereztek. Most a természetbeni jutalmazás szétosztásakor 2628 kg gabonát kaptak. Keserű István, Zalaba. Egy példás szövetkezeti tag Alig egynéhány hónap telt el azóta, hogy a tarcai EFSZ tagjai áttértek a II. típusra. Azóta a szövetkezet már jól halad. Tagjai hova tovább, annál több akaraterőt és a közös munkához való odaadást tanúsítanak. Az utóbbi időben megvalósult itt is a tervezett állattenyésztés. A szövetkezet vezetősége elhatározta, hogy kezdetnek kacsák tenyésztésével megindítja a szövetkezet a fontos termelési ágat. Az elhatározásból valóság lett és ma a kacsa-farm környéke hangos a kis szárnyasok és a növekedő kacsák hangjától. E zajos és örökké éhes „népséggel" nagtf gonddal és szeretettel törődik Saxa elvtársnő, akit itt a tagok Saxa mamának neveznek. Figyelemre méltó e példás tag munkája. Mellékesen megjegyezve, Saxa mama az EFSZ legöregebb tagjainak egyike. Jóval túl van a hatvanon, de lelkében és munkájában még fiatal. Kiváló gondozója a reá bízott apróságoknak és lelkes munkása szövetkezetének. Meglátogattuk Saxa mamát a farmon. Most átengedjük a szót neki: „Nem vagyok már fiatal — kezdi — sok mindenen mentem keresztül életemben. Sokat tapasztaltam, de még ilyen jól és örömteljesen nem éltem sohasem, mint most. A szövetkezetbe rögtön az elején beléptem. Mikor bevezették a szárnyasok tenyésztését, a vezetőség engem bízott meg a kis kacsák gondozásával. Azóta itt' vagyoTé, etetem az állatkákat, gondo-. zom őket úgy, mintha az enyémek volnának. Nagy öröm van akkor, mikor látom, hogy jól esznek és híznak. Már van belőlük több mint 500 jól fejlett példány. Egyelőre 820 kacsát gondozok, de ez csak a kezdet. Mihelyt befejezik a tenyészház építését, lesz itt kb. 2000 szárnyas. Egy kis munkát azért adnak nekem a gondjaim alatt állók. Hiába no, már nem vagyok fiatal. Eleinte sok nehézség is volt, mint minden új dolog kezdetén. Nehézségek voltak a tenyészház körül, ellátás sem ment úgy mint kellett, aztán meg betegség ütötte fel a fejét a kacsák között, Na de szerencsésen minden elmúlt. Mit mondjak még? Befejezésül még csak annyit, hogy igen fogok örülni, ha kacsáim elérik a 4 kg élősúlyt. így majd én is hozzájárulhatok a dolgozók asztalának gazdagításához. Nem zavartuk tovább Saxa mamát munkájában. Várt rá az etetés. Kívánunk neki jó egészséget és sok örömet fárasztó, de szép munkájához. FECKÖ László Kassa Tizenkilenc nappal hamarább A

zselízi járás határa kissé elcsendesült. Nemrég még élénk volt a munkazaj; zúgtak a géDek, ömlött a zsákokba a mag, s A traktorrk gyors ütemben szállították a gabonát. Most a felszántott föld várja a magot. Az idén a járás szövetkezetei, az állami gazdaságol. dolgozói és a magángazdálkodók minden ere (ükkel arra törekedtek, hogy a 4753 ha gabonát a 110 kombájn mielőbb learassa. Augusztus 11-én délben futótűzként terjedt el a hír: járásunk 100,2 százalékra teljesítette beadási kötelezettségét. Kural, Fakóvezekény, Lontó, Fegyvernek községek voltak a/ elsők. Az elsők között voltak a/ oroszkai magángazdálkodók is, akik még augusztus 9-én száz százalékra teljesítették beadási kötelezettségüket. Mindebből látható, hogy a járás dolgozóinak *iem volt alaptalan az öröme, mert 19 nappal a határidő előtt teljesítették a beadást. Ez idén a kissallói, kissáről, nagysárói, szódói és mikulai szövetkezet bizonyult a legjobbnak. E szövetkezetek már a múltban is szép eredményéket értek el. A csatai szövetkezet a múlt szomorú tanasztalatain akulva most nagyon összeszedte magát. A járásban az elsők között végzett a szalmaösszehordással és kazalba rakásával. Tőre is a járás egyik Ie^obb szövetkezetei közé tartozik. Ott is elvégezték a cséplést és a beadást száz százalékra, egyenesen a cséplőgéptől szállítottak be a gabonát a begyűjtő-üzembe. Már a tarlóhántást is befejezték. Nagy volt az öröm, irmikor a szövetkezet kiosztotta tagjai között a természetbeni járulékokat. Antal elvr társ, az állatenyésztt J dolgozója például 26 mázsa búzát és 12 mázsa árpát kapott, amitől 15 mázsát állami felvásárlásra adott. Koncz Károly szövetkezeti tag 126 munkaegységért 2934 koronát kapott előlegeimen, to-1 vábbá 315 kg búzát és 115 kg árpát. A

nagysallói EFSZ-ben nemrég osztották ki a természetbenieket. Már a be vűjtő helyre is beszállítottak 45 vagon gabonát, amelynek majdnem a fele a tagok közt kiosztott természetbeni járandóságokból származott, körülbelül 1 millió korona értékben. Vasárnap, augusztus 5-én Garamvezekényen is nagy volt a sürgésforgás. Megérkezett az ifjúsági brigád, hogy .segítsen az EFSZ-nek. Csépeltek. Ebben a munkában részt veti a helyi nemzeti bizottság vezetősége is. Nagyon j" szervezőnek bizonyult Medveď elvtársnő, a CSISZ-szervezet elnöke, Nagy lendülettel fogtak a munkához, s fáradhatatlan szorgalommal és kitartással nem egész 5 óra alatt 75 mázsa gabonát csépeltek ki. Igv a garamvezekényi EFSZ az elsők 'között tudta elvégezni a cséplést és teljesíteni a beadást a járásban. Nagyon jól tudjuk, hogy a jó termésnek nemcsak a kedvpző időjárás az előfeltétele, hanem a " talajművelés és a gabona idejében való betakarítása is. Hogy az idén nagyszerű eredményeket tudtunk elérni, azt jórészt dolgozóink lelkiismeretes és kitartó munkájának köszönhetíük. K. E„ Zselíz. Dél-Szlovákia dinnyeföldjein A gabona gazdag aratása után Dél_ Szlovákia földjei cukorban gazdag i dinnyetermést adnak. A Tornóci, Bajcsi, Nánai Állami Gazdaság, valamint a Vág- és Duna-»enti egységes földmüvesszövetkezetek tavasszal a hektárok százait, vetették be ežzel a gyümölcscsel, anielyet különösen a gyermekek kedvelnek. Csak a Bajcsi Állami Gazdaság 120 hektárnyi dinnyefölddel rendelkezik. A bajcsi dinnyeföldek szakszerű megmunkálásáról példásan gondoskodnak a dinnyegondozó csoportok, amelyek egymás között versenyeznek a legmagasabb dinnýetermés eléréséért. Tavaly e versenyből Ladislav Pšeniak csoportja került ki győztesen. A csoport tagjai magas jutalomban részesültek ezért, hogy terven felüli termést értek el. Azonban Horváth J. dinnyeművelő csoportja és más csoportok sem maradtak szégyenben, mert a tervet hektáronkénti 160 mázsával túlteljesítették. Ez idén is részt vesznek a versenyben. Az állami gazdaság széles dinnyemezőit gondosan művelik és a beérő termést gondosan őrzik. Az 52 éves Fekete József, Pšeniak csoportjának dolgozója, a dinnyeföldeken fölállított kunyhóba költözött és éjjel-nappal vigyáz a termésre. Hasonlóképpen őrzik a termést a többi dinnyemüvelő csoportok dolgozói is, hogy a gyermekek az egész köztársaság területén minői több jóízű, kedvelt gyümölcshöz jussanak. Újra kezemben a levél, melynek alapján az elmúlt hetekben a Barkavölgyét jártam a rozsnyói járásban. S most, hogy megint olvasom, újra látom magam előtt a falut, ahol a levelet megírták: elbújva, magasan az országút fölött — meghökkentő hirtelenséggel előbukkanva a hozzávezető meredek út végén. Lucskának hívják. Köves, rossz hegyiútjain nem látni gondos emberkéz nyomát, s a patak is úgy folyik a falun keresztül, ahogy kedve tartja: hol dúsan bugyogva ugrál kőről kőre, hol széjjelfut apró ágacskákba, hogy lejjebb újra egyesüljön. Ogy, ahogy azt a levél írója, Domik tanító írta. Valóban, ebben a faluban az elmúlt 12 év alatt majdnem semmi sem változott. Pedig a falu vezetése átment a falu által választott vezetőség kezébe, amelynek a kezébe került hatalmat a falu felvirágoztatására kellett volna fordítania. [A levél, mely szerkesztőségünkbe érkezett, súlyos vádakkal illeti a HNB titkárát és elnökét. Többek között írja: „a lucskai HNB titkára, Dolný József volt kereskedő, kocsmáros és mészáros, aki az államosítás után több ezer koronás mankóval adta át az üzletet, már 11 éve áll a falu élén. Az ő vezetése alatt Lucskán semmi sem változott. Nincs se kultúrházunk, se útunk, se villanyunk. A patak keresztül-kasul folyik a falun, és a falu két községháza is, amely még nemrég lakható volt, ma már lassan romba dől. A kultúrház építésére szánt anyag eltűnt, s a riatalság otthon, petróleumlámpák mellett ülhet. Szabó, a HNB elnöke, mindenben támogatja a titkárt. Ez nem csoda, hiszen neki köszönheti, hogy — habár özvegyasszony akad elég a faluban, — a felesége nemcsak három iskola takarítónője, de ő takarítja a HNB helységeit is. Az alatt a három év alatt, amióta az iskolát takarítja, nem volt hajlandó az iskola illemhelyét lemosni és a havat is a tanítók és a gyerekek takarítják el a járdákról, .jóllehet a fizetéséért meg kell csinálnia a nyári nagytakarítást is. A titkár ezért a munkáért külön fizetést utalt ki neki. (Amint megállapítottuk, a múlt évben 360.— koronát.) Fizetést kap a kisbírói tisztségért is, melyet azonban iskolás fia végez. Szabó elnök erdőkerülő is és nemrég elfeketézett a lucskai község erdejéből mintegy 300 köbméter épületfát."] Súlyos vádak ezek, s ha meg is állapítottuk, hogy a levél elkeseredés és harag szülötte, mégis nagyon sok benne az igazság. A legsúlyosabb vádra néhány kilométerrel arrébb, a völgy másik végén. Barkán kerestünk Vanyó elvtárssal, a járási pártszervezet dolgozójával magyarázatot. Kastélyféle épület szolgál Valent erdész lakásául és irodájául. Kedvesen fogadott és széles mosollyal nézett le ránk mintegy 180—190 cm-res magasságából. Amikor azonban megmondtuk, mi járatban vagyunk, a mgsoly egyszerre eltűnt az arcáról. Ez komoly dolog — válaszolta. Szó nélkül vezetett minket az irodahelyiségbe és az íróasztala mélyéből kis feketekötetes füzetet vett elő. Benne sorszámok és adatok. — Mikor az Erdőgazdasági Hivatal gondnokság alá vette a lucskai közbirtokossági erdőt, az erdőért én lettem felelős — kezdi a magyarázatot. Mivel tudtam, hogy az erdőt 1951-ben és 1952-ben a szó szoros értelemben kirabolták, nem akartam felelőssé válni az addig elkövetett hibákért. Magam mellé vettem a faluból néhány embert és átjárva az erdőt, „inventárt" csináltam. Igaz, hogy a fák eltűntek. de utánuk, mint az élő tanúk, vádolóan ott maradtak a fatönkök. Ebbe a könyvecskébe sorszám szerint feljegyeztük az ott talált fatönköket és az átmérőjüket is. Mintegy 800 élő, egészséges fát vágtak ki, ami több mint 500 köbmétert tesz ki. Hatvanegy széldöntött és huszonkét lábonszáradt fa, amelyet elsősorban kellett volna elszállítani, ott hevert kihasználatlan. Ezeket a tényeket jelentettem a krasznahorkai igazgatóságnak, amely tudtommal bíróságra adta a dolgot. Azóta sem történt semmi. Én azonban őrzöm ezt a könyvecskét, mert gondolom, hogy még szükségem lehet rá. Azt, hogy rabolták az erdőt, mindenki láthatta, hiszen éppen ezért vette át fölötte a gondnokságot az Erdőgazdasági Hivatal. Klucskától Pelsőcig mindenki lucskai fából építette a házát. Kocsi kocsi után szállította a völgyből a hántolatlan fát. Az engedélyeket Lucskán állították ki, holott a járási nemzeti bizottság illetékes osztálya egyedül jogos az engedély kiadására. Személyeket óvatosságból nem akar emlegetni, s a kérdésre csak titokzatos mosollyal és vállvonogatással válaszol. A Krasznahorkai Erdőgazdasági Igazgatóság feljelentésében azonban a lucskai HNB titkárát és elnökét névleg megvádolták az engedélyek kiadásával és az ezért kapott természetbeni ajándékok elfogadásával. Turošik elvtársat, a Krasznahorkai Erdőgazdasági Igazgatóság akkori vezetőjét közben Betlérre helyezték át. Felkerestük. Emlékszik erre az esetre. Mivel mint a járási pártbizottság tagja (egyben a párt központi irodájának tagja is) az ügy kivizsgálásával volt megbízva. Lopás történt és még most is az a véleményem, hogy ezért valakinek bűnhődnie kellett volna — mondja. „Mi az igazgatóság részéről nem is elégedtünk meg a dolog állásával és amikor az ügy elaludt, magyarázatot kértünk a járási bizottsági szervektől, ahová a feljelentést elküldtük. Nem kaptunk kielégítő választ. A választ meg is mutatta. Až áll benne, hogy a járási ügyészség megállította a büntető folyamatot, néhány' ember ellen eljárást indítottak' ugyan, de az engedélyek kiállításáról és az abból befolyó összegről nem áll a válaszban egy szó sem. A járási ügyészségen nem emlékeznek az ügyre, — ahogy mondták — azt a járási szervek az ügyészség kihagyásával intézték. A járási biztonsági szervek irattárában a válaszban megadott VB — 5715/01 — 1953. szám alatt egész más ügy aktái vannak elhelyezve. A járási nemzeti bizottság illetékes osztályán az említett években kb. 50 köbméter elszáradt vagy kidöntött fának a kivágására adtak ki engedélyt. Tehát az említett 800 élő fa engedély nélkül volt kivágva. Hiába jártuk Lucskát, Barkát, Krasznahorkát, Betlért és Rozsnyót. A sok utánjárás ellenére sem sikerült az ügyre fényt deríteni. Ez különben is a járási szervek feladata lesz. Kár bolygatni azt, ami elmúlt? Igen, ha az nem segít a jelennek. Itt azonban egy egész falu — sőt több falu— bizalmáról van szó népi demokráciánk törvényei és igazságszolgáltatása iránt. Mert Domik tanító mindezeket az adatokat a falu lakóitól szerezte, akik ezekre a dolgokra nem tudnak és nem is akarnak fátylat borítani. Akad olyan ember, aki ezt az ügyet közelebbről ismeri? Akkor itt/az ideje, hogy az ügy őszinte feltárásával véget vessen a bizalmatlanságnak és gyanúsításoknak. Csernay elvtárs, a járási pártszervezet vezető titkára, éppen abban az időben lett Rozsnyóra helyezve. Ogy emlékszik, mintha a fáért befolyó összeget a lucskai EFSZ javára fordították volna. Az EFSZ-nek azonban ma sincs tíznél több tagja, akik a falu és az egyház volt birtokán gazdálkodnak. Eddig se istállót, se más gazdasági épületet, de még egy silógödröt sem építettek fel. S mit szólnak mindehhez a falu kommunistái ? Öreg este volt, amikor a kerületi nemzeti bizottság képviselőjével, Zsila bácsival felkerestük Soltészék házát. Soltész bácsi nyugdíjas bányász, aki már a régi köztársaság idején is tagja volt a kommunista pártnak. Ahogy ültünk a petróleumlámpa sárga fényénél, beköszöntött a veje is, aki a falu járási képviselője, továbbá Laci fia, a helyi Csemadok pénztárosa és másik veje, Tisza Lajos is. Soltész bácsi tenyérbe hajtott fejjel, szűkszavúan válaszolt. A helyi pártszervezet? A párttagok rendszertelenül, csak nagy ritkán jönnek össze. Erről a fadobgról nem is beszéltek. S a fiatalság ? Erre már fiatalabb veje, Tisza Lajos válaszol. Mikor 1948-ban hazatért a fogságból, ahol aktivista volt — segített megszervezni a faluban a Csehszlovák Ifjúsági Szövetséget. Elnökké választották. Néhány előadást is rendeztek és elhatározták, hogy segítenek felépíteni a kultúrházat. Egyszer azonban a CSISZ járási titkárságáról lejött valaki a faluba és Dolný Józsefnél állapodott meg. Nem tudja, mi történt a zárt ajtók mögött, de minden magyarázat és a tagság tudta nélkül, Tisza fajost leváltották tisztségéről és adminisztratív úton mást neveztek ki elnöknek. Azóta a CSISZ nem működik és a kultúrház építéséhez készített anyagnak is Iába kelt. S a faluszépítés? Akadnak, akik azt állítják, hogy Lucskán nem lehet utakat csinálni. Hát persze, hogy nem lehet, ha eső idején a lefolyó víz újra megrongálja őket. Ha azonban a patakot szabályoznák, a víz nem folyna az utakon és azok épek maradnának. Itt volna az ideje, hogy hozzáfogjanak a patak szabályozásához, mert a• falu vízvezetékébe is befolyik a szennyvíz . és hónapok óta nincs, aki gondoskodna az ivóvíz fertőtlenítéséről. S az EFSZ ? Valahogy megnyugodott kis létszámú tagságával és a vezetőség nem is igyekszik új tagokat szerezni. A falu népe meg még nem ismerte fel, hogy csak a közös munka hozhat a falu életébe jólétet. Ők csak a kezdeti nehézségeket látták és azok elriasztották őket. De ki látott új életet kezdeni nehézségek nélkül? Zsila elvtárs többek között a Barkavölgyének, tehát Lucskának is a kerületi képviselője. Bántja őt az eset. Rájött arra, hogy a jövőben keresnie kell az okát, miért jött Lucskán a néppel való beszélgetésre csak néhány iskolásgyerek. Mert a képviselőnek bírnia kell a hozzátartozó falvak bizalmát és segíteni, orvosolni az elkövetett hibákat. Reggel fél ötkor mentünk Zsila bácsival az autóbuszmegálló felé. A szemközti hegyoldalon már szénát forgattak a lucskai lányok. Milyen jólét lenne ebben a faluban, ha .ilyen szorgalmasan és közös erővel gazdálkodnának! Lucskán nehéz, de szép feladat vár úgy a párt járási titkárságára, mint a íjárási nemzeti bizottságra. Lehet, hogy ez a község éppen a tapasztalatokban gazdag járási párttitkár tanácsára, segítségére vár. Mert a párt az új életért való harcában a legnehezebb szakaszokra, a legtaoasztaltabb és legügyesebb parancsnokait helyezi. Harc? Máma? Igen. A kapitalista múltban annyiszor becsapott és csalódott emberek bizalmáért és szívéért. És itt is érvényben van a törvénv: bizalmat csak bizalomért, szívet csak szívérf kaphatunk cserébe. Lucskán úgy éreztem magam, mint az elhanyagolt kertben, ahôl a gyom elállja a növények elől a napot. Ha gondos kertész ápolgatná, gyomlálgatná, kivirulna itt a bizalom és vele együtt kivirulna az a virág is, amit boldogabb életnek nevezünk. GAJDÁCS IRÉN 0 J S Z O 1956 "ugusztus 9Ä